Megtöröm a csendet, de csak azért, hogy ideírjam: szorítok Gáborért és persze a hallgatóért is.
Eszterről tudom, hogy jobban van.
Gyógyulást kívánok és a mai horrorisztikus nap feledését!
Az ezelőtti blogbejegyzéseket (és még ez is) a korábbi blogomból emeltem át. Kezdődjék az új BLOGírás, új eseményekkel. Hajrá!
Szerencsére a pécsi tragédia a kollégáimra nézve végeredményben viszonylag jól végződött.
2009-11-26
2009-11-17
Vége
¡Hasta la vista!
Kicsit kemény heteim voltak. Nem, nem fizikailag. Sajnos elment a kedvem az írástól. Számos oka van ennek. Egyiket sem nevezem meg, mert még valaki személyesen venné és ez az amiből elegem van, hogy meg nem tett, de még gondolni sem gondolt cselekedeteim alapján ítéljen meg bárki is... ahelyett, hogy hirtelen ötletből fakadó ellenszenvének okára rákérdezzen... kiderítse valódiságát.
Józsi, te tényleg azt gondolod, hogy...? Te tényleg azt csináltad, hogy... ?
És erre az őszinte válaszom az lenne: Dehogy is! Eszem ágában sincs! Hogy KÉPZELED...?
Mindig ugyanazokba a kicsinyes emberi megnyilvánulásokba futok bele, akárhol és akárkivel is barátkozom. (Tisztelet a kivételnek! Szerencsére van egy-kettő.)
...és érzem most a gondolatokat, miszerint: Józsi, Te sem vagy tökéletes, sőt...
Igen, ez igaz.
Azonban a hetekig/hónapokig tartó barátságok VÉLT és EGYÁLTALÁN NEM VALÓS sérelmek alapján történő megváltozása, olykor befejeződése mindig visszarángat a valós életbe és újra és újra kénytelen vagyok rájönni, hogy emberek vagyunk, de még nagyobb gond, hogy nem kommunikálunk. Kiváltképp, ha sérelmeink vannak. Szeretjük sebeinket nyalogatni.
NEM, nincs köztetek olyan akire ez vonatkozik, mert ezt most elsősorban egy külföldi barát idézte elő.
NEM, nem szeretnék sajnálkozó leveleket kapni. Aki kedvel/szeret, vagy tiszteli emberi voltomat, az marad az ezelőtti stílusánál.
NEM, nincs miért aggódni, mert mindig is tudtam kezelni az ilyen helyzeteket.
NEM, tényleg nem írok ide többet. Aki akar megkeres...
Kicsit kemény heteim voltak. Nem, nem fizikailag. Sajnos elment a kedvem az írástól. Számos oka van ennek. Egyiket sem nevezem meg, mert még valaki személyesen venné és ez az amiből elegem van, hogy meg nem tett, de még gondolni sem gondolt cselekedeteim alapján ítéljen meg bárki is... ahelyett, hogy hirtelen ötletből fakadó ellenszenvének okára rákérdezzen... kiderítse valódiságát.
Józsi, te tényleg azt gondolod, hogy...? Te tényleg azt csináltad, hogy... ?
És erre az őszinte válaszom az lenne: Dehogy is! Eszem ágában sincs! Hogy KÉPZELED...?
Mindig ugyanazokba a kicsinyes emberi megnyilvánulásokba futok bele, akárhol és akárkivel is barátkozom. (Tisztelet a kivételnek! Szerencsére van egy-kettő.)
...és érzem most a gondolatokat, miszerint: Józsi, Te sem vagy tökéletes, sőt...
Igen, ez igaz.
Azonban a hetekig/hónapokig tartó barátságok VÉLT és EGYÁLTALÁN NEM VALÓS sérelmek alapján történő megváltozása, olykor befejeződése mindig visszarángat a valós életbe és újra és újra kénytelen vagyok rájönni, hogy emberek vagyunk, de még nagyobb gond, hogy nem kommunikálunk. Kiváltképp, ha sérelmeink vannak. Szeretjük sebeinket nyalogatni.
NEM, nincs köztetek olyan akire ez vonatkozik, mert ezt most elsősorban egy külföldi barát idézte elő.
NEM, nem szeretnék sajnálkozó leveleket kapni. Aki kedvel/szeret, vagy tiszteli emberi voltomat, az marad az ezelőtti stílusánál.
NEM, nincs miért aggódni, mert mindig is tudtam kezelni az ilyen helyzeteket.
NEM, tényleg nem írok ide többet. Aki akar megkeres...
2009-11-13
Péntek 13
Ezzel a hét nagyrésze letudva. A nap nem indult szerencsésen, mert a hivatalosan tegnapelőtt befejezett sztrájk még ma is tartott, de utána simán ment minden.
Ma megjavították a műszert, amit használtam és még többet kellett volna, ha rendesen működött volna. Így a jövő héttől kevés szabadidőm lesz.
Találtam egy dísznövényt az utcán a héten. A villamos sínek között feküdt és megsajnáltam. Persze az is átvillant a fejemen, hogy mennyire jól fog kinézni nálam. Nem volt cserepe, így biztosan nem kellett volna másnak és hideg is volt, nem akartam hogy tönkremenjen. Öntözgetem, de még nem látszik rajta a túlélés öröme. :) - sajnos nem sikerült életet lehelni bele (2009. dec.)
Befejeztem a kapott könyvet: Csernus: A férfi. A pozitív szándékot értékeltem az ajándékban, miszerint fejleszteni akar(t) az illető. Nem mintha a jövendőbelije lennék, csak baráti alapon. :)
A könyvben vannak hasznos gondolatok, de összességében nem sok olyan, amiről én ne tudnék, mint tipikus férfi jellemző, vagy ne ismertem volna fel magamon mint korlátozó és viselkedésmeghatározó tényező. Két dolog összefoglalásában azonban segített: bátrabban kellene ÉLNEM az életet...
és ezt itt abbahagyom, mint a Bibliaórai feleletet: "A 4 evangélista a következő 3 volt: Máté és Márk..."
Itt járt két kedves barátom a hetekben: Melcsi és Vivi(ék). Előbbitől engedélyt kértem feltüntetéséhez, utóbbitól meg elnézést, ha bánja szereplését. Mindkettőjük - valójában hármuk - feldobta napjaimat és igyekeztem segíteni nekik a párizsi tájékozódásban illetve látnivaló-témakeresésben. Remélem sikerült.
Most pedig folytatom azt a könyvet amit Beától kaptam és a hazai média számomra eddig egyik legmeghatározóbb, valamint legemberibb alkotásokat produkáló embere írta: Vámos Miklós. Mint mindig, kissé szomorkás, de mindig ott bújkál a reménysugár, illetve az élet szeretete és az abból áradó öröm. A Sánta kutyával kezdtem.
Ma megjavították a műszert, amit használtam és még többet kellett volna, ha rendesen működött volna. Így a jövő héttől kevés szabadidőm lesz.
Találtam egy dísznövényt az utcán a héten. A villamos sínek között feküdt és megsajnáltam. Persze az is átvillant a fejemen, hogy mennyire jól fog kinézni nálam. Nem volt cserepe, így biztosan nem kellett volna másnak és hideg is volt, nem akartam hogy tönkremenjen. Öntözgetem, de még nem látszik rajta a túlélés öröme. :) - sajnos nem sikerült életet lehelni bele (2009. dec.)
Befejeztem a kapott könyvet: Csernus: A férfi. A pozitív szándékot értékeltem az ajándékban, miszerint fejleszteni akar(t) az illető. Nem mintha a jövendőbelije lennék, csak baráti alapon. :)
A könyvben vannak hasznos gondolatok, de összességében nem sok olyan, amiről én ne tudnék, mint tipikus férfi jellemző, vagy ne ismertem volna fel magamon mint korlátozó és viselkedésmeghatározó tényező. Két dolog összefoglalásában azonban segített: bátrabban kellene ÉLNEM az életet...
és ezt itt abbahagyom, mint a Bibliaórai feleletet: "A 4 evangélista a következő 3 volt: Máté és Márk..."
Itt járt két kedves barátom a hetekben: Melcsi és Vivi(ék). Előbbitől engedélyt kértem feltüntetéséhez, utóbbitól meg elnézést, ha bánja szereplését. Mindkettőjük - valójában hármuk - feldobta napjaimat és igyekeztem segíteni nekik a párizsi tájékozódásban illetve látnivaló-témakeresésben. Remélem sikerült.
Most pedig folytatom azt a könyvet amit Beától kaptam és a hazai média számomra eddig egyik legmeghatározóbb, valamint legemberibb alkotásokat produkáló embere írta: Vámos Miklós. Mint mindig, kissé szomorkás, de mindig ott bújkál a reménysugár, illetve az élet szeretete és az abból áradó öröm. A Sánta kutyával kezdtem.
2009-11-10
Szerencse - két felvonásban
Alcím: No milk today...
Régóta nem iszom tejet, nem ezért adtam ezt a címet. Csak a dallammal és a szöveggel játszottam gondolatban és azt dúdoltam magamban: "No luck today..."
Életem során melyben 32 nyarat láttam már - igaz az egyiknek csak a farkincáját... hoppá, akkor 33! - sokszor fordult már elő, hogy valami nem úgy sült el, mint ahogy szerettem volna.
Kezdetben úgy gondoltam, hogy az Élet ilyen kegyetlen velem, de aztán elkezdtem azon gondolkodni, hogy ha nem teszünk a dolgokért, akkor könnyen megesik, hogy nem érjük el. Persze ilyenkor az ember azt beszéli be magának, hogy ő mindent megtett... Na nem erről akartam írni, hanem arról, hogy felismerve ezt a tényt és pozitivista ideológiával állva a világhoz, elvileg minden (ésszerű) cél elérhető...
De azért mégis vannak kivételek! Apró cseprő dolgokról van szó, de meg tudják keseríteni az ember napjait. Ma is történt velem néhány, amiről nem tehetek.
Pl. a takarítónő után nyitvamaradt szobaajtóm. Ennek lehet mondani, hogy én vagyok az oka, mert mióta beköltöztem tudom, hogy nem mindig záródik be az ajtó (elektromos zárrendszer). Szóval eddig nem szóltam, de most úgy éreztem, hogy ez figyelmeztető jel volt és szerencsére ma sztrájk van, így nem mentem dolgozni reggel. Tehát amikor visszaértem a boltból reggel, akkor nyitva találtam az ajtót. A biztonság kedvéért megkérdeztem a takarítónőt, hogy ő járt-e a szobában és szegény nagyon szégyenkezett a dolog miatt.
Á, nem untatok tovább senkit. Abbahagyom, mert rájöttem, hogy a sztorizgatásom panaszkodásnak tűnhet. Pedig csak azt akartam mondani, hogy értem az Élet mesterkedését, amivel a szürke hétköznapokat akarja feldobni és felhívni a figyelmet arra, hogy elkényelmesedek.
és két kisangyal sugallatára, ugyanez másképp:
Régóta nem iszom tejet, nem ezért adtam ezt a címet. Csak a dallammal és a szöveggel játszottam gondolatban és azt dúdoltam magamban: "Big luck today...". Nem iszom tejet, mert azon szerencsések közé tartozom, akik felismerték, hogy a tejnek nem örül a gyomruk. Ugyanígy vagyok a teával. Sikerült elég korán felismernem a tényt, hogy gyerekkoromban mindkettőből sokat ittam és a szervezetemnek ez nem tetszik. Örülök, hogy felismertem e tényeket.
Szerencsés életem során melyben 32 nyarat láttam már - igaz az egyiknek csak a farkincáját... hoppá, akkor 33! - sokszor fordult már elő, hogy a szerencse mellém pártolt.
Kezdetben úgy gondoltam, hogy az Élet kegyetlen velem, de aztán elkezdtem azon gondolkodni, hogy ha nem teszünk a dolgokért, akkor könnyen megesik, hogy nem érjük el. Persze ilyenkor az ember azt beszéli be magának, hogy ő mindent megtett... Na nem erről akartam írni, hanem arról, hogy felismerve ezt a tényt és pozitivista ideológiával állva a világhoz, elvileg minden (ésszerű) cél elérhető... és szinte mindig sikerülnek is a dolgok, amiket tervezek. Persze a racionális tervezés sokat számít!
De azért mégis vannak esetek, ahol a szerencse is kell! Apró cseprő dolgokról van szó, de meg tudják édesíteni az ember napjait. Ma is történt velem néhány, amit nem terveztem, így mindenképpen a szerencse rovására kell írnom.
Pl. a takarítónő után nyitvamaradt szobaajtóm. Ennek lehet mondani, hogy én vagyok az oka, mert mióta beköltöztem tudom, hogy nem mindig záródik be az ajtó (elektromos zárrendszer). Szóval eddig nem szóltam, de most úgy éreztem, hogy ez figyelmeztető jel volt és szerencsére ma sztrájk van, így nem mentem dolgozni reggel. Tehát amikor visszaértem a boltból, akkor nyitva találtam az ajtót. Szerencsére a folyosón volt még a takarítónő, akit megkérdeztem, hogy ő járt-e a szobában? Szegény nagyon szégyenkezett a dolog miatt, de öröm az ürömben, hogy épp egy-két perce volt csak ott és így nem volt senkinek ideje "körbenézni" nálam.
Á, nem untatok tovább senkit. Abbahagyom, mert rájöttem, hogy a sztorizgatásom dicsekvésnek tűnhet. Pedig csak azt akartam mondani, hogy értem az Élet mesterkedését, amivel a szürke hétköznapokat akarja feldobni és felhívni a figyelmet arra, hogy elkényelmesedek. Pedig ő mindent megtesz az érdekemben...
... most elgondolkodtam: lehet, hogy két kisördög volt és csak az életet akarják rózsaszínre festeni? Most már mindegy, így marad. (Ne vegyétek a szívetekre, csak a poén kedvéért írtam.)
Azóta kértem az ajtó zárjának megjavítását 2-szer is, de az eredmény az, hogy továbbra is be kell csapni az ajtót, ha biztosra akarok menni. Mintha mise történt volna... (akárcsak a papos viccben). (2010. jan.)
Régóta nem iszom tejet, nem ezért adtam ezt a címet. Csak a dallammal és a szöveggel játszottam gondolatban és azt dúdoltam magamban: "No luck today..."
Életem során melyben 32 nyarat láttam már - igaz az egyiknek csak a farkincáját... hoppá, akkor 33! - sokszor fordult már elő, hogy valami nem úgy sült el, mint ahogy szerettem volna.
Kezdetben úgy gondoltam, hogy az Élet ilyen kegyetlen velem, de aztán elkezdtem azon gondolkodni, hogy ha nem teszünk a dolgokért, akkor könnyen megesik, hogy nem érjük el. Persze ilyenkor az ember azt beszéli be magának, hogy ő mindent megtett... Na nem erről akartam írni, hanem arról, hogy felismerve ezt a tényt és pozitivista ideológiával állva a világhoz, elvileg minden (ésszerű) cél elérhető...
De azért mégis vannak kivételek! Apró cseprő dolgokról van szó, de meg tudják keseríteni az ember napjait. Ma is történt velem néhány, amiről nem tehetek.
Pl. a takarítónő után nyitvamaradt szobaajtóm. Ennek lehet mondani, hogy én vagyok az oka, mert mióta beköltöztem tudom, hogy nem mindig záródik be az ajtó (elektromos zárrendszer). Szóval eddig nem szóltam, de most úgy éreztem, hogy ez figyelmeztető jel volt és szerencsére ma sztrájk van, így nem mentem dolgozni reggel. Tehát amikor visszaértem a boltból reggel, akkor nyitva találtam az ajtót. A biztonság kedvéért megkérdeztem a takarítónőt, hogy ő járt-e a szobában és szegény nagyon szégyenkezett a dolog miatt.
Á, nem untatok tovább senkit. Abbahagyom, mert rájöttem, hogy a sztorizgatásom panaszkodásnak tűnhet. Pedig csak azt akartam mondani, hogy értem az Élet mesterkedését, amivel a szürke hétköznapokat akarja feldobni és felhívni a figyelmet arra, hogy elkényelmesedek.
és két kisangyal sugallatára, ugyanez másképp:
Régóta nem iszom tejet, nem ezért adtam ezt a címet. Csak a dallammal és a szöveggel játszottam gondolatban és azt dúdoltam magamban: "Big luck today...". Nem iszom tejet, mert azon szerencsések közé tartozom, akik felismerték, hogy a tejnek nem örül a gyomruk. Ugyanígy vagyok a teával. Sikerült elég korán felismernem a tényt, hogy gyerekkoromban mindkettőből sokat ittam és a szervezetemnek ez nem tetszik. Örülök, hogy felismertem e tényeket.
Szerencsés életem során melyben 32 nyarat láttam már - igaz az egyiknek csak a farkincáját... hoppá, akkor 33! - sokszor fordult már elő, hogy a szerencse mellém pártolt.
Kezdetben úgy gondoltam, hogy az Élet kegyetlen velem, de aztán elkezdtem azon gondolkodni, hogy ha nem teszünk a dolgokért, akkor könnyen megesik, hogy nem érjük el. Persze ilyenkor az ember azt beszéli be magának, hogy ő mindent megtett... Na nem erről akartam írni, hanem arról, hogy felismerve ezt a tényt és pozitivista ideológiával állva a világhoz, elvileg minden (ésszerű) cél elérhető... és szinte mindig sikerülnek is a dolgok, amiket tervezek. Persze a racionális tervezés sokat számít!
De azért mégis vannak esetek, ahol a szerencse is kell! Apró cseprő dolgokról van szó, de meg tudják édesíteni az ember napjait. Ma is történt velem néhány, amit nem terveztem, így mindenképpen a szerencse rovására kell írnom.
Pl. a takarítónő után nyitvamaradt szobaajtóm. Ennek lehet mondani, hogy én vagyok az oka, mert mióta beköltöztem tudom, hogy nem mindig záródik be az ajtó (elektromos zárrendszer). Szóval eddig nem szóltam, de most úgy éreztem, hogy ez figyelmeztető jel volt és szerencsére ma sztrájk van, így nem mentem dolgozni reggel. Tehát amikor visszaértem a boltból, akkor nyitva találtam az ajtót. Szerencsére a folyosón volt még a takarítónő, akit megkérdeztem, hogy ő járt-e a szobában? Szegény nagyon szégyenkezett a dolog miatt, de öröm az ürömben, hogy épp egy-két perce volt csak ott és így nem volt senkinek ideje "körbenézni" nálam.
Á, nem untatok tovább senkit. Abbahagyom, mert rájöttem, hogy a sztorizgatásom dicsekvésnek tűnhet. Pedig csak azt akartam mondani, hogy értem az Élet mesterkedését, amivel a szürke hétköznapokat akarja feldobni és felhívni a figyelmet arra, hogy elkényelmesedek. Pedig ő mindent megtesz az érdekemben...
... most elgondolkodtam: lehet, hogy két kisördög volt és csak az életet akarják rózsaszínre festeni? Most már mindegy, így marad. (Ne vegyétek a szívetekre, csak a poén kedvéért írtam.)
Azóta kértem az ajtó zárjának megjavítását 2-szer is, de az eredmény az, hogy továbbra is be kell csapni az ajtót, ha biztosra akarok menni. Mintha mise történt volna... (akárcsak a papos viccben). (2010. jan.)
2009-11-09
Hontalan világpolgár
Korrekcióra kényszerülnék az alábbiakban leírt témában a most megjelent hír miatt (Felháborodott Kertész Imre: meghamisították a szövegét), de nem teszem. Nem akarok kétszínűnek mutatkozni, illetve azért sem, mert a nagyrésze igaz annak amit írtam és méginkább azért mert szerintem elgondolkodtató. (Józsi, Nov. 9.)
Az eredeti szöveg:
-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-
Két Nobel díjas író önmeghatározásától "visszhangos" a sajtó:
Herta Müller (született Romániában, Németországba menekült 1987-ben). Nem találom az eredeti cikket, melyben az ő meghatározása van, miszerint ő nem román. Nobel díj 2009-ben.
És hogy mi se maradjunk ki a körből:
Kertész Imre (született Magyarországon, elköltözött Németországba 1990 után???, nem találom még a weboldalán sem az évszámot) Nobel díj 2002-ben. Bizony! Oly régen volt már!
Van bennük egy csomó közös. Ahol születtek, nem fogadták be őket, sőt üldözték. Kit a világháború eszméitől vezérelve, kit az Egységes Románia eszméi miatt. Egyik se jobb a másiknál.
Ahogy sokan vitatják, hogy ők megérdemelték - hiszen sok nemzetközileg ismertebb költő/író mesterkedik és mesterkedett a világban akkor és most -, úgy igyekszünk mi büszkék lenni rájuk.
Büszkék vagyunk? Büszkék lehetünk? Mármint MI magyarok/románok?
Ahogy az idei béke díjjal kapcsolatban erős politikai felhangja van a választásnak, úgy gondolom, hogy mindkét díjazott (és az elmúlt évben még kettőre mondják) politikai irányultsága, elnyomás-ellenessége és világjobbítási szándéka miatt kapta a díjat, Herta Müller esetében kiegészítve egy kis női egyenjogúságra való érdekkel, amit a bizottság igyekszik mostanában kimutatni. (Ettől függetlenül, nem vitatom az érdemet.)
Szóval Herta Müller nem vallja magát románnak. Megértem. És ezt kell lenyelje az országunk: Kertész Imre nem tartja magát magyarnak. Én ezt is megértem. 1
Szerintem amire egyedül "büszkék" lehetünk, hogy mi kényszerítettük őket olyan környezetbe, melyet aztán saját érdemeik és tehetségük szerint irodalmi művé kovácsoltak, ami aztán díja(ka)t kapott.
Szóval emberek: akit azzal kergetünk a fronton, hogy lelőjük, ha meghátrál... és így jut előre az ellenség sorain keresztül, majd mikor sokadik áldozatát szedve végülis elesik, akkor kijelenthetjük-e róla, hogy hősiesen halt halált értünk? Hősiesen? Értünk? Akarta-e???
Ennél csak egy fokkal jobb, hogy nem ölünk meg valakit, de elkergetjük az országból, vagy szellemileg és akár fizikailag is gyötrelmes környezetbe kényszerítjük, majd utána mikor híres lesz, akkor a fényében akarunk fürdeni? "A mi fiunk. Rólunk írt! Mi tettük híressé!"
Erre akarunk büszkék lenni?
Kért már országos szinten valaki bocsánatot tőle/ük?
Hontalan világpolgár. Mindkettő az. Azt hiszik, hogy Németország az otthonuk, de szerintem mindketten tudják, hogy sohase lesznek már igazán otthon sehol. Jól érezhetik magukat, de az igazi otthonukat elvették fizikailag és ideológiailag egyaránt. Elvették? Ne általánosítsak, mert akkor nincs benne a felelősség:
Elvettük! Ezt a gombócot nyeljük le ha bírjuk!
1 (Ez az amit újra kellene értékelnem az újonnan megjelenő cikk miatt, de emlékszem, hogy voltebből már vita anno 2002-ben, hogy ő akkor most magyar, vagy sem és úgy emlékszem nem jelentette ki, hogy az. Tehát akkor folytatom, ahol abbahagytam.)
Kedves barátom. Nem írom ide az iménti reakciódat, mert megharagudnál rám. Viszont itt válaszolok!
Egy pozitivista-idealista, ki racionalista.
Az eredeti szöveg:
-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-
Két Nobel díjas író önmeghatározásától "visszhangos" a sajtó:
Herta Müller (született Romániában, Németországba menekült 1987-ben). Nem találom az eredeti cikket, melyben az ő meghatározása van, miszerint ő nem román. Nobel díj 2009-ben.
És hogy mi se maradjunk ki a körből:
Kertész Imre (született Magyarországon, elköltözött Németországba 1990 után???, nem találom még a weboldalán sem az évszámot) Nobel díj 2002-ben. Bizony! Oly régen volt már!
Van bennük egy csomó közös. Ahol születtek, nem fogadták be őket, sőt üldözték. Kit a világháború eszméitől vezérelve, kit az Egységes Románia eszméi miatt. Egyik se jobb a másiknál.
Ahogy sokan vitatják, hogy ők megérdemelték - hiszen sok nemzetközileg ismertebb költő/író mesterkedik és mesterkedett a világban akkor és most -, úgy igyekszünk mi büszkék lenni rájuk.
Büszkék vagyunk? Büszkék lehetünk? Mármint MI magyarok/románok?
Ahogy az idei béke díjjal kapcsolatban erős politikai felhangja van a választásnak, úgy gondolom, hogy mindkét díjazott (és az elmúlt évben még kettőre mondják) politikai irányultsága, elnyomás-ellenessége és világjobbítási szándéka miatt kapta a díjat, Herta Müller esetében kiegészítve egy kis női egyenjogúságra való érdekkel, amit a bizottság igyekszik mostanában kimutatni. (Ettől függetlenül, nem vitatom az érdemet.)
Szóval Herta Müller nem vallja magát románnak. Megértem. És ezt kell lenyelje az országunk: Kertész Imre nem tartja magát magyarnak. Én ezt is megértem. 1
Szerintem amire egyedül "büszkék" lehetünk, hogy mi kényszerítettük őket olyan környezetbe, melyet aztán saját érdemeik és tehetségük szerint irodalmi művé kovácsoltak, ami aztán díja(ka)t kapott.
Szóval emberek: akit azzal kergetünk a fronton, hogy lelőjük, ha meghátrál... és így jut előre az ellenség sorain keresztül, majd mikor sokadik áldozatát szedve végülis elesik, akkor kijelenthetjük-e róla, hogy hősiesen halt halált értünk? Hősiesen? Értünk? Akarta-e???
Ennél csak egy fokkal jobb, hogy nem ölünk meg valakit, de elkergetjük az országból, vagy szellemileg és akár fizikailag is gyötrelmes környezetbe kényszerítjük, majd utána mikor híres lesz, akkor a fényében akarunk fürdeni? "A mi fiunk. Rólunk írt! Mi tettük híressé!"
Erre akarunk büszkék lenni?
Kért már országos szinten valaki bocsánatot tőle/ük?
Hontalan világpolgár. Mindkettő az. Azt hiszik, hogy Németország az otthonuk, de szerintem mindketten tudják, hogy sohase lesznek már igazán otthon sehol. Jól érezhetik magukat, de az igazi otthonukat elvették fizikailag és ideológiailag egyaránt. Elvették? Ne általánosítsak, mert akkor nincs benne a felelősség:
Elvettük! Ezt a gombócot nyeljük le ha bírjuk!
1 (Ez az amit újra kellene értékelnem az újonnan megjelenő cikk miatt, de emlékszem, hogy voltebből már vita anno 2002-ben, hogy ő akkor most magyar, vagy sem és úgy emlékszem nem jelentette ki, hogy az. Tehát akkor folytatom, ahol abbahagytam.)
Kedves barátom. Nem írom ide az iménti reakciódat, mert megharagudnál rám. Viszont itt válaszolok!
- Nem magamról beszélek, de arra felhívom a figyelmedet, hogy nem csak otthonról lehet tenni a hazáért. Mert ha megfeledkezel erről a tényről, akkor elfelejted országunk legnagyobbjait, mint Kossuth, Széchenyi, Julianus barát, József Attila és még sokan mások, akik elmentek külföldre. A kérdés, hogy haza megy-e az ember a tapasztalatokkal, megpróbálja-e a jó dolgokat otthon alkalmazni, vagy alkalmaztatni? És magyarországgal kapcsolatban a legfontosabb: hagyják-e?
- Felhívom a figyelmedet arra, hogy én ugyan most nem fizetek otthon adót, de ugyanakkor nem is kapok fizetést sőt semmilyen szociális juttatásban, orvosi ellátásban nem vagyok/lehetek részesült, így ugyan nem vagyok közvetlen hasznára az országnak de nem is vagyok teher. És ha azt nézzük, hogy a gazdasági válságnak a banki szféra a legnagyobb "vesztese", akkor én igen is a francia pénzemet pumpálom haza... segítve ezzel a szegény bankomat. Jelenleg ennél több segítségre nem futja tőlem. Hja, azon kívül, hogy néhány hasznos tanácsot igyekeztem adni bizonyos pécsi cégeknek a jövő évi rendezvénnyel kapcsolatban és sajnos itt kell visszautalnom az előző pont utolsó kérdésére. Itt megadom a választ: leszarják a pozitív ötleteidet.
- Mindörökké szeretném MAGYARnak érezni magam, mindaddíg, míg egy vérben forgó szemű "ősmagyar" félre nem értelmezi a mondataimat és ahelyett, hogy elgondolkodna azon, hogy igenis van történelmi/társadalmi és van egyéni felelősség is és végre abba kellene hagyni a köpönyegforgatást... szóval míg egy ilyen alak nem cselekszik ellenem olyat mely elveszi a kedvemet, hogy MAGYARnak érezzem magam... bár szerintem ezek után is annak érezném magam. Kicsit másképp, kicsit pozitívabban, kicsit lelkileg megerősödve.
Egy pozitivista-idealista, ki racionalista.
2009-11-07
Hírek
Vannak akik megtisztelnek figyelmükkel, de néha megkapom, hogy pontatlan vagyok... :) Ha a tanári választ akarnám mondani, akkor ugye a hibákat azért ejtem, hogy észrevegyétek, illetve tudjam, hogy figyeltek! :)(
Persze ennek fele sem igaz.
Akkor nézzük amostani bulvárt és a bennem kialakult reakciókat:
Mi kell a diáknak?
Ahogy annak idején a kb fél évig tartó hallgatói tandíj beszedési korszak előtti és közbeni hallgatói tiltakozások idején, most is azt tudom kiolvasni - ezúttal az osztrák - hallgatók követeléseiből, hogy nem akarnak díjat fizetni. Nálunk a tiltakozás azon részét elfogadtam, hogy nem lehetett benne biztos az ember, hogy a befizetett pénz akár egy kis töredéke is az egyetemi oktatás színvonalának növelésére fordulna... Persze ez minden közpénz esetén felmerülő kérdés.
Na de mit is akar egy diák? Ingyen oktatást, ingyen meleget télen, ingyenes orvosi ellátást és ingyen sört, ha lehet. És ez még mindig nem lenne gond, ha esetleg a tanulmányai befejeztével rendesen fizetné az adót és lehetővé tennő a következő nemzedéknek, hogy ne kelljen úgy szenvednie, mint neki. De attól, hogy az iskolapadot elhagyja, csak az önérzete növekszik, az elvárásai cseppet sem változnak, sőt! Arra kellene már rájönni, hogy a kapitalista rendszer nem szocializmus. Akinek meg nem tetszik az ne a megszorítások ellen lázadjon, hanem tegyen ellene, hogy ne kerüljön szorult helyzetbe az ország népe, de legalábbis gondoskodjon a saját családjáról.
Az osztrákok ezen túlmenően elégedetlenek az oktatás színvonalával, mert szerintük túl sokan vannak egy kurzusra, amit bizonyos vezetők a tandíj bevezetésével akarnának ellensúlyozni.
Na jó abbahagyom, mert nem tudom megfogalmazni amit akarok és a végén megint "lerohannak" gazdaságpolitikai eszmékkel.
Ötéves börtönbüntetést és ezer korbácsütés (link nélkül)
1000 korbácsütés. Ha jól tudom, a legtöbb amit túl lehet élni, az kb 50-60. Na persze utána az ember gyúgyulgat pár hónapig és utána sose lesz már ugyanaz az ember, sem külsőleg, de mégkevésbé belsőleg.
Ha mondjuk 6 hónapos gyógyulással számolunk, akkor egy évben 100-120-at kaphat. Így kb 8-10 évre kell elosztani a fenyítést.
Egyszerre osztanák ki? Ezt nem hiszem, mert akkor halálra ítélték volna, nem korbácsütésre és szabadságvesztésre!
Megtalálták a szerencsebolygómat
Egy kicsit mindig a (nap)széllel szemben. Ezután kérem az asztrológusokat, ehhez igazítani a rám vonatkozó jövendöléseiket!
Nem volt földrengés mégis mozog a Mont Blanc csúcsa. A médiához híven itt is szó esik a globális felmelegedésről, de ha azt is figyelembe vesszük, hogy egy 2007. október 15-ei cikk szerint 2,5 métert nőtt a csúcs és tudjuk, hogy nem tektonikus mozgásról, hanem a jég/hósapkának vastagságáról van szó, akkor akár egy "értelmesebb" újságíró azt is kihozhatta volna, hogy mikro-jégkorszak zárult le 2007-ben. Ide csatolom:
Videó szessön:
Édes-savanyú-keserű-sós. Ukrán közelmúlt képekben, de szerintem általános érvényű!
Köszönet Andinak, aki felhívta rá a figyelmemet!
Egy kis vidámság így a végére:
Focirajongóknak elsősorban, de mindenki figyelmébe ajánlom, mert nagyszerű!
Szép hétvégét!
Persze ennek fele sem igaz.
Akkor nézzük amostani bulvárt és a bennem kialakult reakciókat:
Mi kell a diáknak?
Ahogy annak idején a kb fél évig tartó hallgatói tandíj beszedési korszak előtti és közbeni hallgatói tiltakozások idején, most is azt tudom kiolvasni - ezúttal az osztrák - hallgatók követeléseiből, hogy nem akarnak díjat fizetni. Nálunk a tiltakozás azon részét elfogadtam, hogy nem lehetett benne biztos az ember, hogy a befizetett pénz akár egy kis töredéke is az egyetemi oktatás színvonalának növelésére fordulna... Persze ez minden közpénz esetén felmerülő kérdés.
Na de mit is akar egy diák? Ingyen oktatást, ingyen meleget télen, ingyenes orvosi ellátást és ingyen sört, ha lehet. És ez még mindig nem lenne gond, ha esetleg a tanulmányai befejeztével rendesen fizetné az adót és lehetővé tennő a következő nemzedéknek, hogy ne kelljen úgy szenvednie, mint neki. De attól, hogy az iskolapadot elhagyja, csak az önérzete növekszik, az elvárásai cseppet sem változnak, sőt! Arra kellene már rájönni, hogy a kapitalista rendszer nem szocializmus. Akinek meg nem tetszik az ne a megszorítások ellen lázadjon, hanem tegyen ellene, hogy ne kerüljön szorult helyzetbe az ország népe, de legalábbis gondoskodjon a saját családjáról.
Az osztrákok ezen túlmenően elégedetlenek az oktatás színvonalával, mert szerintük túl sokan vannak egy kurzusra, amit bizonyos vezetők a tandíj bevezetésével akarnának ellensúlyozni.
Na jó abbahagyom, mert nem tudom megfogalmazni amit akarok és a végén megint "lerohannak" gazdaságpolitikai eszmékkel.
Ötéves börtönbüntetést és ezer korbácsütés (link nélkül)
1000 korbácsütés. Ha jól tudom, a legtöbb amit túl lehet élni, az kb 50-60. Na persze utána az ember gyúgyulgat pár hónapig és utána sose lesz már ugyanaz az ember, sem külsőleg, de mégkevésbé belsőleg.
Ha mondjuk 6 hónapos gyógyulással számolunk, akkor egy évben 100-120-at kaphat. Így kb 8-10 évre kell elosztani a fenyítést.
Egyszerre osztanák ki? Ezt nem hiszem, mert akkor halálra ítélték volna, nem korbácsütésre és szabadságvesztésre!
Megtalálták a szerencsebolygómat
Egy kicsit mindig a (nap)széllel szemben. Ezután kérem az asztrológusokat, ehhez igazítani a rám vonatkozó jövendöléseiket!
Nem volt földrengés mégis mozog a Mont Blanc csúcsa. A médiához híven itt is szó esik a globális felmelegedésről, de ha azt is figyelembe vesszük, hogy egy 2007. október 15-ei cikk szerint 2,5 métert nőtt a csúcs és tudjuk, hogy nem tektonikus mozgásról, hanem a jég/hósapkának vastagságáról van szó, akkor akár egy "értelmesebb" újságíró azt is kihozhatta volna, hogy mikro-jégkorszak zárult le 2007-ben. Ide csatolom:
Vajda János: Húsz év múlva (1876)
(Gina emlékkönyvébe)
Mint a Montblanc csucsán a jég,
Minek nem árt se nap, se szél,
Csöndes szívem, többé nem ég;
Nem bántja újabb szenvedély.
Körültem csillagmiriád
Versenyt kacérkodik, ragyog,
Fejemre szórja sugarát;
Azért még föl nem olvadok.
De néha csöndes éjszakán
Elálmodozva, egyedül -
Mult ifjuság tündér taván
Hattyúi képed fölmerül.
És ekkor még szivem kigyúl,
Mint hosszu téli éjjelen
Montblanc örök hava, ha túl
A fölkelő nap megjelen...
Videó szessön:
Édes-savanyú-keserű-sós. Ukrán közelmúlt képekben, de szerintem általános érvényű!
Köszönet Andinak, aki felhívta rá a figyelmemet!
Egy kis vidámság így a végére:
Focirajongóknak elsősorban, de mindenki figyelmébe ajánlom, mert nagyszerű!
Szép hétvégét!
2009-11-06
Piros pöttyös
Volt egyszer egy piros pöttyös gumilabdám, mert ezt kaptam karácsonyi ajándékba. A szomszéd gyereknek valódi bőr focilabdája volt, irigykedtem is rá nagyon. Ők mondjuk megtehették, mert a "faterja osztrákba járt kamionozni".
Szóval szégyelltem egy picit, főleg, hogy korán felismertem ideális gömbtől való eltérését. Magyarul ovális volt szegény. A hangja is fura volt, amikor földet, vagy falat ért... üres, műanyag pendülés viszonylag magas hangon, szemben a bőrlabda kemény, mélyen puffanó hangjával... nos ez volt, ezt kellett szeretni. Ezzel gyakoroltam, míg nem jöttek a többiek és nem hoztak legalább egy műbőr labdát. A bőrlaszti egyébként hamar eltűnt a játékból, mert a gazdája féltette és az aszfalton hamar el is kezdett kopni. Ha jól emlékszem, szülői utasításra nem hozhatta le többet... persze füvön nem hiszem hogy valaha is játszott volna vele a srác, a teremfocihoz meg a terem hiányzott a környékünkön.
Ekkor jöttem rá, hogy az én labdám elég strapabíró. Kivéve a szomszéd néni által ültetett rózsabokor okozta felszíni, vagy esetleg végzetes sérüléseket. Sikerült is így elfogyasztani 3 labdát 5-6 év alatt. Volt még egy érdekes tulajdonsága az ovális természetéből kifolyólag: a röppályáját alig lehetett kiszámítani. Ezt valaki utálta, de én pl. szerettem. Megnövelte a gólrugási esélyeimet!
Szóval a későbbiek során se voltam büszke rá, de legalább a kiszámíthatatlanságát szerettem. Kivéve amikor már kezelhetetlenné vált.
Most is volt egy ilyen labdám, de ahogy az előzők, ez is elgurult valamerre és nem találom. Pedig ezt már megtanultam szeretni és odafigyelni rá. Mikorra az ember megtanul értékelni valamit, addigra már nincs ott, amit értékelnie kellene.
Ilyen a labdák természete...
Szóval szégyelltem egy picit, főleg, hogy korán felismertem ideális gömbtől való eltérését. Magyarul ovális volt szegény. A hangja is fura volt, amikor földet, vagy falat ért... üres, műanyag pendülés viszonylag magas hangon, szemben a bőrlabda kemény, mélyen puffanó hangjával... nos ez volt, ezt kellett szeretni. Ezzel gyakoroltam, míg nem jöttek a többiek és nem hoztak legalább egy műbőr labdát. A bőrlaszti egyébként hamar eltűnt a játékból, mert a gazdája féltette és az aszfalton hamar el is kezdett kopni. Ha jól emlékszem, szülői utasításra nem hozhatta le többet... persze füvön nem hiszem hogy valaha is játszott volna vele a srác, a teremfocihoz meg a terem hiányzott a környékünkön.
Ekkor jöttem rá, hogy az én labdám elég strapabíró. Kivéve a szomszéd néni által ültetett rózsabokor okozta felszíni, vagy esetleg végzetes sérüléseket. Sikerült is így elfogyasztani 3 labdát 5-6 év alatt. Volt még egy érdekes tulajdonsága az ovális természetéből kifolyólag: a röppályáját alig lehetett kiszámítani. Ezt valaki utálta, de én pl. szerettem. Megnövelte a gólrugási esélyeimet!
Szóval a későbbiek során se voltam büszke rá, de legalább a kiszámíthatatlanságát szerettem. Kivéve amikor már kezelhetetlenné vált.
Most is volt egy ilyen labdám, de ahogy az előzők, ez is elgurult valamerre és nem találom. Pedig ezt már megtanultam szeretni és odafigyelni rá. Mikorra az ember megtanul értékelni valamit, addigra már nincs ott, amit értékelnie kellene.
Ilyen a labdák természete...
2009-10-24
Szerelmes számok
- Mondtam már, hogy mennyire szeretlek?
- Igen, már százszor!
- És szeretnéd még ezerszer hallani?
- Hát ha a hátralévő 40-50 évünkre gondolok, akkor inkább többször!
- Na, akkor majd mindkét füledbe súgom, hogy egyenletes legyen az elosztás.
- Tudtad, hogy minden nap legalább ötször meg kell ölelni a kedvesedet, hogy minden nap szép és kerek legyen?
- Jó tudni. Gyere ide! Kezdjük a mai napi számolást az elsővel!
- Hihetetlen, hogy még mindig millió kis bizsergő pontot érzek mikor hozzámérsz. Azt hittem minden csoda csak három napig tart, de ezek szerint vannak kivételek.
- ... és ha nem is tart végtelenségig, örüljünk neki!
- Örülök neked!
- Én is szeretlek... Egyetlenem!
Tudományos udvarlás
Szia! Milyen szép a ruhád! Mi az anyaga, selyem? Elég kicsi az optikai deniztása és nagy a testfelszínedet érő majd onnan reflektálódó fotonok ruhán keresztüli transzmissziója is. Természetesen csak tudományos alapon szeretném ezeket a mérőszámokat meghatározni. Ehhez azt szeretném, hogy a transzmisszió meghatározásához vedd le a blúzodat... Ne menj el, mert utána a testfelszíni reflexió méréséhez szükségem lesz a bőrödre ruha nélkül...
Számok nélkül
Imádta őket. Isteni szerencsének tartotta, hogy úgy hozta a sors, hogy mindennap több szűzzel érintkezhetett. Mindegyiken nyomott hagyott és azok sem tudták többé feledni, hogy találkoztak vele. Ő is és ők is tudták, hogy a találkozás egyszeri és végzetes, de nem tudták és nem is akarták elkerülni a találkozást. Pedig Ő, csak a munkáját teljesítette. Kicsit megkeményedett már a szíve az évek során, de tudta, hogy akár a következő megállóban megint találkozhat egy újabbal... egy kicsit mással, mint a többi. Az összes találkozásra jól emlékezett, mert megőrizte a memóriájában. Ez volt a feladata. Minden nap új jegyeket kezelt, hiszen jegykezelő automata volt, a hordozható fajtából.
(Mielőtt megkérdeznétek: csak úgy! Ihletből jött.)
- Igen, már százszor!
- És szeretnéd még ezerszer hallani?
- Hát ha a hátralévő 40-50 évünkre gondolok, akkor inkább többször!
- Na, akkor majd mindkét füledbe súgom, hogy egyenletes legyen az elosztás.
- Tudtad, hogy minden nap legalább ötször meg kell ölelni a kedvesedet, hogy minden nap szép és kerek legyen?
- Jó tudni. Gyere ide! Kezdjük a mai napi számolást az elsővel!
- Hihetetlen, hogy még mindig millió kis bizsergő pontot érzek mikor hozzámérsz. Azt hittem minden csoda csak három napig tart, de ezek szerint vannak kivételek.
- ... és ha nem is tart végtelenségig, örüljünk neki!
- Örülök neked!
- Én is szeretlek... Egyetlenem!
Tudományos udvarlás
Szia! Milyen szép a ruhád! Mi az anyaga, selyem? Elég kicsi az optikai deniztása és nagy a testfelszínedet érő majd onnan reflektálódó fotonok ruhán keresztüli transzmissziója is. Természetesen csak tudományos alapon szeretném ezeket a mérőszámokat meghatározni. Ehhez azt szeretném, hogy a transzmisszió meghatározásához vedd le a blúzodat... Ne menj el, mert utána a testfelszíni reflexió méréséhez szükségem lesz a bőrödre ruha nélkül...
Számok nélkül
Imádta őket. Isteni szerencsének tartotta, hogy úgy hozta a sors, hogy mindennap több szűzzel érintkezhetett. Mindegyiken nyomott hagyott és azok sem tudták többé feledni, hogy találkoztak vele. Ő is és ők is tudták, hogy a találkozás egyszeri és végzetes, de nem tudták és nem is akarták elkerülni a találkozást. Pedig Ő, csak a munkáját teljesítette. Kicsit megkeményedett már a szíve az évek során, de tudta, hogy akár a következő megállóban megint találkozhat egy újabbal... egy kicsit mással, mint a többi. Az összes találkozásra jól emlékezett, mert megőrizte a memóriájában. Ez volt a feladata. Minden nap új jegyeket kezelt, hiszen jegykezelő automata volt, a hordozható fajtából.
(Mielőtt megkérdeznétek: csak úgy! Ihletből jött.)
Itt járt a nyár
Azt mondta, hogy nem jön többet.
Elkeserített eléggé, de tudtam, hogy a hétvégén még bekukkant és összeszedtem minden erőmet, hogy széppé tegyem az idei utolsónak ígérkező találkozásunkat.
Valahol a lelkem mélyém tudtam, hogy ugyan az esélye mindig megvan arra, hogy visszajöjjön, de csak akkor lesz így, ha tiszta szívből szeretném és ráadásul ennek megfelelően cselekszem.
Megadtam a tiszteletet és boldog mosolyt mutattam felé, hiszen ez volt a lelkemben. Eltöltöttünk egy gyönyörű hétvégét többek között a Montmartre festői környezetében. Csodálatosan sütött a Nap és kedvesen cirógatta az arcom.
Ugyan, azirányú elkeseredettségemből kifolyólag, hogy ezek után máshol lesz és méginkább azért, hogy nem lesz mellettem kicsit vitatkoztam vele, de végülis mindketten megbocsátó hangulatban voltunk, így elfeledtem bosszúságom. Fizikailag távozott, de mégis itt van velem és melegséget tart a szívemben, hogy az olykor zordnak tűnő világban legyen egy biztos pont az életemben: a következő nyár.
Selymesen simogat,
Ünnepi e hangulat.
Nagyszerű léte
Igazolja létemet.
Elkeserített eléggé, de tudtam, hogy a hétvégén még bekukkant és összeszedtem minden erőmet, hogy széppé tegyem az idei utolsónak ígérkező találkozásunkat.
Valahol a lelkem mélyém tudtam, hogy ugyan az esélye mindig megvan arra, hogy visszajöjjön, de csak akkor lesz így, ha tiszta szívből szeretném és ráadásul ennek megfelelően cselekszem.
Megadtam a tiszteletet és boldog mosolyt mutattam felé, hiszen ez volt a lelkemben. Eltöltöttünk egy gyönyörű hétvégét többek között a Montmartre festői környezetében. Csodálatosan sütött a Nap és kedvesen cirógatta az arcom.
Ugyan, azirányú elkeseredettségemből kifolyólag, hogy ezek után máshol lesz és méginkább azért, hogy nem lesz mellettem kicsit vitatkoztam vele, de végülis mindketten megbocsátó hangulatban voltunk, így elfeledtem bosszúságom. Fizikailag távozott, de mégis itt van velem és melegséget tart a szívemben, hogy az olykor zordnak tűnő világban legyen egy biztos pont az életemben: a következő nyár.
Selymesen simogat,
Ünnepi e hangulat.
Nagyszerű léte
Igazolja létemet.
2009-10-22
Gyönyörű idő a hétvégén
Csodálatosan színpompás volt a vasárnap. Meg is feledkeztem arról, hogy október van. És még csak most színesednek a levelek!
A képek nagyobb felbontásban.
A megizzadt Harley.
Szállj, szállj... szállj fel magasba
Fogyatékkal élők készítették ezt a díszt.
Egy homlokzat
Ilyen asztalt szeretnék majd az udvaromban
A képek nagyobb felbontásban.
A megizzadt Harley.
Szállj, szállj... szállj fel magasba
Fogyatékkal élők készítették ezt a díszt.
Egy homlokzat
Ilyen asztalt szeretnék majd az udvaromban
2009-10-14
Párizs - Útazóknak
Fennáll az esélye annak, hogy mégiscsak meglátogat(nak) valaki(k), ezért a leghasznosabb információkat ide összeírom.
******************************
1) Kedvcsináló
2) Szállás
3) Kiutazás
4) Helyi közlekedés és múzeum bérlet
5) Látnivalók
1) KEDVCSINÁLÓ (videó)
26 év alatt érdemes kiváltani a nemzetközi tanuló igazolványt (student card), sok múzeumban jelentős kedvezményt ad. Időnként elég a személyi felmutatása a születési évvel bizonyítandó a kort.
A legjobb tudomásom szerint a tömegközlekedési jegyek egy órán belül bármennyi átszállásra felhasználhatók, illetve a föld alatt (metró) akárhányszor, amíg fel nem jövünk a felszínre! (Hogy ez mennyivel jobb, mint otthon!)
Szinte minden nap előfordulhat hogy csepeg, ettől nem kell megijedni, sőt a párizsiak ritkán hordanak magukkal esernyőt, még kevésbé esőkabátot. (Így ősz-tél idején az eső valószínűsége megsokszorozódott és inkább csak délután 1-2 órára süt ki a Napocska.)
Egy kényelmes túracipőnél nincs jobb, csak divatosabb, de az utóbbi választása fájdalmas lehet, mert azért van olyan, hogy sétálni kell. Itt jegyzem meg, hogy Versailles megtekintéséhez, pedig egy jól takarítható cipő/szandál a legjobb, mert kavicsos a kert és poros leszel tetőtől talpig!
Helyi közlekedési térképek szinte minden állomáson ingyenesen kaphatók:
Un plan de metro s'il vous plait! (An plan dö métró szilvuplé!) és már adják is... :)
Ugyanakkor, aki rendelkezik internetes kapcsolattal, az akár fel is készülhet szállásának megfelelően, hogy merre menjen és milyen metróval lehet eljutni a helyszínre, ha a Google Maps-et használja. A megnyíló térkép felbontása nem elegendő, de további 2-szeres nagyításnál már láthatók az RER/Metro megállók, melyek fölé helyezve az egeret (nyílról kéz alakzatra vált) rákattintva a pontra, az adott állomáson áthaladó vonalak száma és iránya láthatóvá válik...
Ingyenes (angol) Párizs útikalauz (pdf).
A hónap első vasárnapján sok múzeum ingyenes! (Persze erről sokan tudnak, ezért hosszú a sor. Ilyenkor jó, ha korán kel az ember és esetleg esik, mert akkor a kutyának sincs kedve kimenni... akkor miért jó? Mert ugye a múzeumok fedettek, tehát csak addig ázol, amíg beengednek... hihi)
2) SZÁLLÁS
Hotel/hostel - ha kell
Hostel: Hostelworld HostelBookers
Hotel: Booking és még sok más weboldal, ha nem mentek turisztikai irodába, vagy a gazdag Párizsi nagybácsihoz...
3) KIUTAZÁS
Kezdjük a legfontosabbal, bár ritkán van az, hogy valaki egy verőfényes csütörtök reggelen úgy dönt, hogy másnap elutazik Párizsba, de a kiutazás előtt közvetlenül hasznos lehet, hogy tudjuk hány darab bundabugyit csomagoljunk a lélekmelegítő laposüveg mellé:
wheather vagy forecast és ez utóbbit mindenképpen érdemes megnézni, mert ez mondja a legtöbbet!
2. lépésként a repülőjegyek árának megtekintését javaslom
Nem csinálok nekik reklámot, de a lényeget ideírom.
A Malévot nem ajánlom, mert van olcsóbb.
Budapestről induló EasyJet (Orlyra), WizzAir (Beauvais-ra visz, ezért csak végső esetben választandó, +26 Eu a busz oda vissza a reptérre) és innen eltávolítottam a becsődölt céget. Aki Pozsonyból akar jönni annak ajánlom a Ryanair-t, mert ugyan az Beauvais-ba száll le, de az ő áraik vannak olyan olcsók, hogy még a plusz buszozással együtt is megéri.
Hozzám legközelebb az Orly reptér van, de nagyon könnyű (bár 1,5 óra) a megközelítés a CDG-ről is.
Repülőjegy árösszehasonlító oldalak: Pelikán és Ez még, amit hétvégi kiruccanásokra is ajánlok, bárhova is mennél.
Ha valaki fél a fapadosra ülni, mert szerinte lepotyog, akkor mondom, hogy volt olyan is hogy "AirFrance Brazília-Párizs járat, 2009 nyarán..." és itt abbahagyom.
Vonat és busz: busz1 és 2 csak mazochistáknak! Nincs közvetlen vonat úgy látom, mert az Orient Expresst el/visszaterelték Velence felé. A közvetett vonat meg 150 Eu felett /fő/utazás!
4) HELYI KÖZLEKEDÉS
Bejutás a reptérről a városba:
A repterekről általában van busz/RER/vonat, vagy speciális XXX-Val nevű jármű, amivel meg lehet közelíteni a várost. Az Orly esetén OrlyVal, a Charle de Gaulle reptér esetén CDGVal. A továbbiakban a városi közlekedési eszközöket lehet igénybe venni.
Az Orlyról a leginkább az Orlybuszokat javaslom, ezek közül is a Denfert Rochereau (ejtsd: Danfer Rosró), vagy a Montparnasse (Monpárnássz) végpontúakat. A legegyszerűbb felszállni a Denfert Rochereau felé menő (4-es számozású megállóból induló) buszra, melynek első városi (!) megállója a lakhelyemtől 100 m-re van. Ez azt jelenti, hogy termináltól függően, ha nem áll meg a busz egy másik terminálnál, akkor az első, egyébként a második megálló. Nem tudom ezt rövidebben leírni. 6,5 euró jelenleg (2010. márc.).
TÉRKÉP
A Charle de Gaulleról (CDG, Sárl dö Goll) nincs egyszerűbb, mint az RER B (err ö err bé) vonal. Kb. 1,5 órás utazással lehet eljutni a Cité Universitaire megállóig, ami kb. 300 m-re van a szállásomtól.
TÉRKÉP (ugyanaz mint az előző)
Első nekifutásra nehézkesnek látszik megérteni, hogy melyik járművet melyik szolgáltató üzemelteti (SNCF, RATP, TGV csapatok), mert ugye nálunk csak MÁV, Volán, meg PK/BKV van. De ebbe most nem is mélyednék bele, hanem megmondom, hogy amikor már a városban vagy, akkor ezek használandók:
Metro/RER/busz/villamos jegyek az 1-2. (belvárosi) zónákra, melyekkel a legfőbb látványosságok elérhetők.
1 jegy, 10 db-os jegytömb, napi, illetve heti bérlet (árak) vásárolható
árak sorrendben: 1.60, 11.40, kb 6 Eu, illetve kb 17 Euró. (2009 aug!)
Én az 1-2 napos tartózkodásra a 10-es jegytömböt javaslom. Hoszabb tartózkodásra pedig a Paris visit ticket-eket (min. 3 nap, 3 zóna!).
további infó itt
Ezek csak közlekedésre használható jegyek/bérletek, de léteznek múzeumlátogatást olcsóbbá/ingyenessé tevő bérletek is, amelyek a következő fejezetben vannak felsorolva.
Belépők/jegyek
Legtöbb info itt.
Paris Museum Pass kártya 2 nap, 38 Eu itt
Paris Visite kártya: közlekedéshez és néhány helyen árcsökkentő, info (pdf)
1 nap 9 Eu, 2 nap 15 Eu, 3 nap 20 Eu (lásd itt)
Louvre nyitvatartás
Musée d'Orsay és nyitvatartás
Figyelem a Musée d'Orsay hétfőn, a Louvre keddenként van zárva!
Eiffel toronyba nem lehet interneten jegyet venni, ezért nem rakok ide linket.
Van még sok látnivaló, festmények, szobrok, katakombák, kilátók, amiket nem írok ide, mert mindenkinek van saját igénye és ezeknek mind nem tudok megfelelni.
5) LÁTNIVALÓK
Versailles
Ide vonattal (SNCF), RER C-vel és busszal lehet eljutni. Én az RER-C-t javaslom, amire a Szajna mentén számos helyen fel lehet szállni. Kiemelem a Saint Michel-Notre Dame megállót (RER B és C csomópont), a Pont d'Alma-t az Eiffel torony mellett és a Boulevard Victor (T3 villamos végállomás, 1-es zóna vége) megállókat ahonnan tovább lehet menni Versailles Rive Gauche felé. A 2 (!) versailles-i megálló közül ez van közelebb a kastélyhoz! Az összes említett megálló az 1-es zónán belül van, így metróval/villamossal/busszal jól megközelíthető és ekkor csak kiegészítő jegyet kell venni Versailles-ig az állomásokon lévő jegyautomatáknál. (kb. 2-3 euró / menet). jegyek (a nyitóoldalra lépést nem ajánlom, mert valami hiba miatt nem érhető el). Az internetes jegyfoglalást viszont igen, mert van amikor 1 óra sorban állás után sikerül bejutni a kastélyba). A maximális ár 25 Eu, kivéve ha az ember biciklit/villamos autót/ladikot/idegenvezetőt bérel a belépőjegy mellé. Az időigénye fél nap minimum.
Párizsi séták
Hát majd én is írok ajánlatokat, de most egy könyv (vásárlás) csak. Nem tudom milyen. ITT
Jegyautomaták:
Szinte minden közlekedési eszköz, szinte minden megállójában vannak. Többnyelvűek. Bankkártyás és készpénzes is van legtöbbször. A problémát csak a jegyek elnevezése okozhat. Meg pl az, hogy a Paris Visite, illetve Mobilis kártyák vásárlása esetén oda kell menni egy emberrel rendelkező pulthoz és elkérni a kiegészítő papírokat... (ezt egy kicsit átláthatóbbá tehették volna).
Kiegészítők:
http://balog.hu/parizs/index.php?page=index
http://wikitravel.org/hu/P%C3%A1rizs
http://parizsilatnivalok.hu/
http://utazas-nyaralas.info/parizs/latnivalok-3.html
******************************
1) Kedvcsináló
2) Szállás
3) Kiutazás
4) Helyi közlekedés és múzeum bérlet
5) Látnivalók
1) KEDVCSINÁLÓ (videó)
26 év alatt érdemes kiváltani a nemzetközi tanuló igazolványt (student card), sok múzeumban jelentős kedvezményt ad. Időnként elég a személyi felmutatása a születési évvel bizonyítandó a kort.
A legjobb tudomásom szerint a tömegközlekedési jegyek egy órán belül bármennyi átszállásra felhasználhatók, illetve a föld alatt (metró) akárhányszor, amíg fel nem jövünk a felszínre! (Hogy ez mennyivel jobb, mint otthon!)
Szinte minden nap előfordulhat hogy csepeg, ettől nem kell megijedni, sőt a párizsiak ritkán hordanak magukkal esernyőt, még kevésbé esőkabátot. (Így ősz-tél idején az eső valószínűsége megsokszorozódott és inkább csak délután 1-2 órára süt ki a Napocska.)
Egy kényelmes túracipőnél nincs jobb, csak divatosabb, de az utóbbi választása fájdalmas lehet, mert azért van olyan, hogy sétálni kell. Itt jegyzem meg, hogy Versailles megtekintéséhez, pedig egy jól takarítható cipő/szandál a legjobb, mert kavicsos a kert és poros leszel tetőtől talpig!
Helyi közlekedési térképek szinte minden állomáson ingyenesen kaphatók:
Un plan de metro s'il vous plait! (An plan dö métró szilvuplé!) és már adják is... :)
Ugyanakkor, aki rendelkezik internetes kapcsolattal, az akár fel is készülhet szállásának megfelelően, hogy merre menjen és milyen metróval lehet eljutni a helyszínre, ha a Google Maps-et használja. A megnyíló térkép felbontása nem elegendő, de további 2-szeres nagyításnál már láthatók az RER/Metro megállók, melyek fölé helyezve az egeret (nyílról kéz alakzatra vált) rákattintva a pontra, az adott állomáson áthaladó vonalak száma és iránya láthatóvá válik...
Ingyenes (angol) Párizs útikalauz (pdf).
A hónap első vasárnapján sok múzeum ingyenes! (Persze erről sokan tudnak, ezért hosszú a sor. Ilyenkor jó, ha korán kel az ember és esetleg esik, mert akkor a kutyának sincs kedve kimenni... akkor miért jó? Mert ugye a múzeumok fedettek, tehát csak addig ázol, amíg beengednek... hihi)
2) SZÁLLÁS
Hotel/hostel - ha kell
Hostel: Hostelworld HostelBookers
Hotel: Booking és még sok más weboldal, ha nem mentek turisztikai irodába, vagy a gazdag Párizsi nagybácsihoz...
3) KIUTAZÁS
Kezdjük a legfontosabbal, bár ritkán van az, hogy valaki egy verőfényes csütörtök reggelen úgy dönt, hogy másnap elutazik Párizsba, de a kiutazás előtt közvetlenül hasznos lehet, hogy tudjuk hány darab bundabugyit csomagoljunk a lélekmelegítő laposüveg mellé:
wheather vagy forecast és ez utóbbit mindenképpen érdemes megnézni, mert ez mondja a legtöbbet!
2. lépésként a repülőjegyek árának megtekintését javaslom
Nem csinálok nekik reklámot, de a lényeget ideírom.
A Malévot nem ajánlom, mert van olcsóbb.
Budapestről induló EasyJet (Orlyra), WizzAir (Beauvais-ra visz, ezért csak végső esetben választandó, +26 Eu a busz oda vissza a reptérre) és innen eltávolítottam a becsődölt céget. Aki Pozsonyból akar jönni annak ajánlom a Ryanair-t, mert ugyan az Beauvais-ba száll le, de az ő áraik vannak olyan olcsók, hogy még a plusz buszozással együtt is megéri.
Hozzám legközelebb az Orly reptér van, de nagyon könnyű (bár 1,5 óra) a megközelítés a CDG-ről is.
Repülőjegy árösszehasonlító oldalak: Pelikán és Ez még, amit hétvégi kiruccanásokra is ajánlok, bárhova is mennél.
Ha valaki fél a fapadosra ülni, mert szerinte lepotyog, akkor mondom, hogy volt olyan is hogy "AirFrance Brazília-Párizs járat, 2009 nyarán..." és itt abbahagyom.
Vonat és busz: busz1 és 2 csak mazochistáknak! Nincs közvetlen vonat úgy látom, mert az Orient Expresst el/visszaterelték Velence felé. A közvetett vonat meg 150 Eu felett /fő/utazás!
4) HELYI KÖZLEKEDÉS
Bejutás a reptérről a városba:
A repterekről általában van busz/RER/vonat, vagy speciális XXX-Val nevű jármű, amivel meg lehet közelíteni a várost. Az Orly esetén OrlyVal, a Charle de Gaulle reptér esetén CDGVal. A továbbiakban a városi közlekedési eszközöket lehet igénybe venni.
Az Orlyról a leginkább az Orlybuszokat javaslom, ezek közül is a Denfert Rochereau (ejtsd: Danfer Rosró), vagy a Montparnasse (Monpárnássz) végpontúakat. A legegyszerűbb felszállni a Denfert Rochereau felé menő (4-es számozású megállóból induló) buszra, melynek első városi (!) megállója a lakhelyemtől 100 m-re van. Ez azt jelenti, hogy termináltól függően, ha nem áll meg a busz egy másik terminálnál, akkor az első, egyébként a második megálló. Nem tudom ezt rövidebben leírni. 6,5 euró jelenleg (2010. márc.).
TÉRKÉP
A Charle de Gaulleról (CDG, Sárl dö Goll) nincs egyszerűbb, mint az RER B (err ö err bé) vonal. Kb. 1,5 órás utazással lehet eljutni a Cité Universitaire megállóig, ami kb. 300 m-re van a szállásomtól.
TÉRKÉP (ugyanaz mint az előző)
Első nekifutásra nehézkesnek látszik megérteni, hogy melyik járművet melyik szolgáltató üzemelteti (SNCF, RATP, TGV csapatok), mert ugye nálunk csak MÁV, Volán, meg PK/BKV van. De ebbe most nem is mélyednék bele, hanem megmondom, hogy amikor már a városban vagy, akkor ezek használandók:
Metro/RER/busz/villamos jegyek az 1-2. (belvárosi) zónákra, melyekkel a legfőbb látványosságok elérhetők.
1 jegy, 10 db-os jegytömb, napi, illetve heti bérlet (árak) vásárolható
árak sorrendben: 1.60, 11.40, kb 6 Eu, illetve kb 17 Euró. (2009 aug!)
Én az 1-2 napos tartózkodásra a 10-es jegytömböt javaslom. Hoszabb tartózkodásra pedig a Paris visit ticket-eket (min. 3 nap, 3 zóna!).
további infó itt
Ezek csak közlekedésre használható jegyek/bérletek, de léteznek múzeumlátogatást olcsóbbá/ingyenessé tevő bérletek is, amelyek a következő fejezetben vannak felsorolva.
Belépők/jegyek
Legtöbb info itt.
Paris Museum Pass kártya 2 nap, 38 Eu itt
Paris Visite kártya: közlekedéshez és néhány helyen árcsökkentő, info (pdf)
1 nap 9 Eu, 2 nap 15 Eu, 3 nap 20 Eu (lásd itt)
Louvre nyitvatartás
Musée d'Orsay és nyitvatartás
Figyelem a Musée d'Orsay hétfőn, a Louvre keddenként van zárva!
Eiffel toronyba nem lehet interneten jegyet venni, ezért nem rakok ide linket.
Van még sok látnivaló, festmények, szobrok, katakombák, kilátók, amiket nem írok ide, mert mindenkinek van saját igénye és ezeknek mind nem tudok megfelelni.
5) LÁTNIVALÓK
Versailles
Ide vonattal (SNCF), RER C-vel és busszal lehet eljutni. Én az RER-C-t javaslom, amire a Szajna mentén számos helyen fel lehet szállni. Kiemelem a Saint Michel-Notre Dame megállót (RER B és C csomópont), a Pont d'Alma-t az Eiffel torony mellett és a Boulevard Victor (T3 villamos végállomás, 1-es zóna vége) megállókat ahonnan tovább lehet menni Versailles Rive Gauche felé. A 2 (!) versailles-i megálló közül ez van közelebb a kastélyhoz! Az összes említett megálló az 1-es zónán belül van, így metróval/villamossal/busszal jól megközelíthető és ekkor csak kiegészítő jegyet kell venni Versailles-ig az állomásokon lévő jegyautomatáknál. (kb. 2-3 euró / menet). jegyek (a nyitóoldalra lépést nem ajánlom, mert valami hiba miatt nem érhető el). Az internetes jegyfoglalást viszont igen, mert van amikor 1 óra sorban állás után sikerül bejutni a kastélyba). A maximális ár 25 Eu, kivéve ha az ember biciklit/villamos autót/ladikot/idegenvezetőt bérel a belépőjegy mellé. Az időigénye fél nap minimum.
Párizsi séták
Hát majd én is írok ajánlatokat, de most egy könyv (vásárlás) csak. Nem tudom milyen. ITT
Jegyautomaták:
Szinte minden közlekedési eszköz, szinte minden megállójában vannak. Többnyelvűek. Bankkártyás és készpénzes is van legtöbbször. A problémát csak a jegyek elnevezése okozhat. Meg pl az, hogy a Paris Visite, illetve Mobilis kártyák vásárlása esetén oda kell menni egy emberrel rendelkező pulthoz és elkérni a kiegészítő papírokat... (ezt egy kicsit átláthatóbbá tehették volna).
Kiegészítők:
http://balog.hu/parizs/index.php?page=index
http://wikitravel.org/hu/P%C3%A1rizs
http://parizsilatnivalok.hu/
http://utazas-nyaralas.info/parizs/latnivalok-3.html
7-et egy csapásra
Ha 7-et lövünk Dániának és Portugália kikap Máltától, akkor pótselejtezősök vagyunk! Mi sem egyszerűbb!
(Aki nem érti, annak mondom: ez szarkazmus volt!)
(Aki nem érti, annak mondom: ez szarkazmus volt!)
2009-10-13
+40 eurós hétvége
Nagyszerű hétvégém volt.
Egy kicsit hiányzik is már a hangulat, de még sok minden hasonló vár rám.
Kezdődik ott, hogy Tünde és barátja Szilamér meglátogatott és ugyan én nem nagyon értem rá, de azért együtt töltöttem velük néhány órát a városban. Az idő, október lévén felhős és kissé esős volt, de véleményem szerint az otthonról érkezők el vannak kényeztetve a klímaváltozás miatti 27-29 fokos októberrel. Az is igaz, hogy kintlétem 3., óriási zivatarrá alakuló vihara kapta el őket, de hát ez is hozzátartozik. Én pont a vihar előtt 20 perccel értem haza és a fürdőbe bemenet még a magas páratartalomtól fullasztó 20 fokos melegben mentem be, de mikor kijöttem (max 15 perc) már sötét volt a szobában és (kint) zuhogott az eső, illetve a levegő is lehűlt egy kissé. Végül is túlélték.
Szombaton volt egy tanévnyitó buli az én kolimban. Lenéztem és ugyan nem volt túl jó a parti, mert rajtam kívül csak egy-egy ázsiai álldogált egyedül, de én eltáncolgattam magamban. Ez tartott kb hajnali 2-ig, ekkor feküdtem le. Ezek után 7-kor csörgött az óra, majd 7:30-kor ki is másztunk az ágyból, mert Tündééket fel kellett adni a reggeli repülőre az Orlyn.
8:40-kor már ismét visszafele tartottam a koliba, ahol egy rövid reggeli után 9:30-kor az argentin és a bolgár-amerikai csajokkal nekiindultunk a Montmartre-nak, ahol egy japán hölgy ismerősünk ajánlott programokat. Innentől kezdve vált igazán különlegessé a nap, köszönhetően ennek a nemzetközi hangulatnak, melyhez a franciák a helyszínekkel és a programokkal járultak hozzá.
Szüreti fesztivál volt a héten és a hétvégén, aminek legfőbb megnyilvánulása a bazársor volt a Sacrée Coeur mellett. Sajtok, borok, kolbászok, mi szem-szájnak - de inkább az utóbbinak - ingere... A fő látványosság, amiért odamentünk azonban a "Nem-házassági ceremónia" volt (Fête de la non-marriage). Ez annyit jelent, hogy a franciák egyik legkedveltebb énekese Georges Brassens által megfogalmazott alapötlete - melyet dalban fogalmazott meg - nyomán bizonyos párok, akik nem akarnak házasságot kötni, de mégis szeretnék valahogy megpecsételni a közös sorsukat, "nem-házasságot kötnek". Ebben a komikus, de mégis hivatalosnak tűnő jelenetben a Montmartre (18. kerület) polgármestere az "eskető", míg a felek az alábbi szöveget mondják: "J'ai l'honneur de ne pas te demander ta main." és a válasz "Ne gravons pas Nos noms au bas d'un parchemin!". A dal szövegének megfelelően.
Ez annyit jelent, hogy "Örömömre szolgál, hogy nem kérem meg a kezed." és "Ne véssük nevünket egy pergamenre!"
Már az alapgondolat vicces, de azért egyes párok rátettek egy-egy lapáttal. A legegyszerűbb trükk az az volt, hogy szerepet cseréltek és a nő mondta az első mondatot. Ennél mulatságosabb volt, amikor az egyik srác izgalmában elfelejtette a tagadó szerkezetet alkalmazni és úgymond eljegyzéssé fajult volna a dolog, ha a közönség nem nevet fel és a srác nem korrigál. Erre jegyezte meg a polgármester, hogy ha ezt komolyan gondolja, akkor a helytől 40 méterre lévő templomba kellene menjenek inkább.
Aztán volt, aki gyűrűt is hozott és rizst is szórt rá a család... ez egy kicsit elvette az élét a "nem-házasságnak", de hát mit lehet tenni. Volt aki Bordeaux-ból utazott fel ezért.
És a lényeg az, amit a polgármester fűzött hozzá a fent említett mondatok elhangzása után: "Je vous consacre non-marriagés, et fiancés a l'éthernité!", azaz "Ezennel nem-házastársaknak nyilvánítom Önöket és mindörökkön tartó jegyeseknek!"
A gondolat lényege, hogy ne hagyják magukat a kapcsolatuk elhidegüléséhez vezető házasságra lépni, mely egyben szentesíti a feleség "takarítónő" voltát és a férj semmittevését. Mindez csak nagy vonalakban természetesen. A szerelem örökké fenntartását szeretné. (Kedves házas ismerőseim. Ez nem az én véleményem és nem is kritika! Kedves házasság előtt álló ismerőseim: ez nem szempont és nem is indoklás! - remélem jól levédtem magam jogilag ezzel a lábjegyzettel.)
A műsor után elmentünk egy kávézóba, mert a csajok fáztak - kissé szeles volt az idő. Miközben megtettük a kb 40 méternyi utat, két bankóra lettem figyelmes és lehajoltam értük. +40 Euró!!! Hoppá! A szembejövő pasi, kicsit bosszúsan nézett rám, de hát én voltam a gyorsabb. Az is látszott a pénzen, hogy nem most vesztették el, mert már volt rajta egy lábnyom. A tömegben nem vették észre előttem. Az is biztos, hogy nem az úré volt, mert akkor biztosan szólt volna, de legalábbis megpróbálkozott volna meggyőzni, hogy az övé.
Ezek után fizettem a csajoknak a kávéjukat, majd órákkal később pedig az uzsonnaidőben elfogyasztott melegételeik felét... Ennyire futotta belőle. Könnyen jött pénzt nem sajnáltam. Úgysem volt még ekkora szerencsém sose.
A legszebb dolog ami történt azonban az volt, hogy az argentín lány bevásárolt és az egyik kapott spanyol bor-kóstolós poharát félig telve letette a sálakat áruló bolt polcára. Az eladó nem vette észre és meglökte... így keletkezett egy csomó cherry-s sál. A legjobb az volt, hogy Kyoko épp előtte szólt Arielanak (argentin), hogy:
- Your cherry... - azaz rossz helyen van az ital, miközben rámutatott.
Az eladólány - aki ausztrál lévén tökéletesen tudott angolul és nagyon jól franciául eladói mivoltából kifolyólag - nem igazodott ki a helyzeten mert épp előtte pár pillanattal váltottunk néhány szót Kyokoval franciául. Így amikor az auszrál lány megfordult, hogy keressen egy másik sálat Arielanak, akkor megtörtént a baleset, majd ennyit mondott:
- Oops! A cherry! Now I see!
Azaz itt esett le neki, hogy miről is volt szó és hogy Kyoko figyelmeztette őket.
Nagyon kedves volt, mert nem panaszkodott és még kedvesen mosolyogva kijelentette, hogy nem történt nagy gond. Így is gondolta.
Na de, ettől még nem szép a sztori, hogy milyen megbocsátó volt az eladó. Hanem!
Amikor tettünk néhány kört és már az uzsonnán is túl voltunk, akkor Kyoko mondta, hogy találkoznia kell egy színházi díszlet- és ruhatervezővel és ha akarunk mi is csatlakozhatunk. Nem volt még kedvünk hazamenni, így elballagtunk közösen egy kávézóhoz, ahol egy nagyon kedves francia nővel ismerkedhettünk meg. Ritka az ilyen és azt is tudom, hogy ehhez kellett egy közvetítő személy, mert utcán összefutva úgysem mutatta volna meg az igazi oldalát. Na de még ennek megkoronázásaként jött az, hogy amikor leültünk, akkor Kyoko észrevette, hogy a szomszéd asztalnál ott ül az eladó a cherrys-sál boltból. Tettünk még egy udvariassági kört és elnézést kértünk, ő pedig ismét biztosított róla, hogy nem történt tragédia... és épp azon gondolkoztam, hogy mennyire jó dolog lenne odahívni az asztalunkhoz, amikor is a francia nő - aki Kyokon kívül senkit nem ismert - invitálta, hogy csatlakozzon.
És innentől kezdve lett igazán mulatságos, mert argentin-japán-hollandszármazásúausztrál-magyar csapat beszélgetett egy szimpatikus tősgyökeres franciával, franciául.
Nagyszerű volt!
Egy kicsit hiányzik is már a hangulat, de még sok minden hasonló vár rám.
Kezdődik ott, hogy Tünde és barátja Szilamér meglátogatott és ugyan én nem nagyon értem rá, de azért együtt töltöttem velük néhány órát a városban. Az idő, október lévén felhős és kissé esős volt, de véleményem szerint az otthonról érkezők el vannak kényeztetve a klímaváltozás miatti 27-29 fokos októberrel. Az is igaz, hogy kintlétem 3., óriási zivatarrá alakuló vihara kapta el őket, de hát ez is hozzátartozik. Én pont a vihar előtt 20 perccel értem haza és a fürdőbe bemenet még a magas páratartalomtól fullasztó 20 fokos melegben mentem be, de mikor kijöttem (max 15 perc) már sötét volt a szobában és (kint) zuhogott az eső, illetve a levegő is lehűlt egy kissé. Végül is túlélték.
Szombaton volt egy tanévnyitó buli az én kolimban. Lenéztem és ugyan nem volt túl jó a parti, mert rajtam kívül csak egy-egy ázsiai álldogált egyedül, de én eltáncolgattam magamban. Ez tartott kb hajnali 2-ig, ekkor feküdtem le. Ezek után 7-kor csörgött az óra, majd 7:30-kor ki is másztunk az ágyból, mert Tündééket fel kellett adni a reggeli repülőre az Orlyn.
8:40-kor már ismét visszafele tartottam a koliba, ahol egy rövid reggeli után 9:30-kor az argentin és a bolgár-amerikai csajokkal nekiindultunk a Montmartre-nak, ahol egy japán hölgy ismerősünk ajánlott programokat. Innentől kezdve vált igazán különlegessé a nap, köszönhetően ennek a nemzetközi hangulatnak, melyhez a franciák a helyszínekkel és a programokkal járultak hozzá.
Szüreti fesztivál volt a héten és a hétvégén, aminek legfőbb megnyilvánulása a bazársor volt a Sacrée Coeur mellett. Sajtok, borok, kolbászok, mi szem-szájnak - de inkább az utóbbinak - ingere... A fő látványosság, amiért odamentünk azonban a "Nem-házassági ceremónia" volt (Fête de la non-marriage). Ez annyit jelent, hogy a franciák egyik legkedveltebb énekese Georges Brassens által megfogalmazott alapötlete - melyet dalban fogalmazott meg - nyomán bizonyos párok, akik nem akarnak házasságot kötni, de mégis szeretnék valahogy megpecsételni a közös sorsukat, "nem-házasságot kötnek". Ebben a komikus, de mégis hivatalosnak tűnő jelenetben a Montmartre (18. kerület) polgármestere az "eskető", míg a felek az alábbi szöveget mondják: "J'ai l'honneur de ne pas te demander ta main." és a válasz "Ne gravons pas Nos noms au bas d'un parchemin!". A dal szövegének megfelelően.
Ez annyit jelent, hogy "Örömömre szolgál, hogy nem kérem meg a kezed." és "Ne véssük nevünket egy pergamenre!"
Már az alapgondolat vicces, de azért egyes párok rátettek egy-egy lapáttal. A legegyszerűbb trükk az az volt, hogy szerepet cseréltek és a nő mondta az első mondatot. Ennél mulatságosabb volt, amikor az egyik srác izgalmában elfelejtette a tagadó szerkezetet alkalmazni és úgymond eljegyzéssé fajult volna a dolog, ha a közönség nem nevet fel és a srác nem korrigál. Erre jegyezte meg a polgármester, hogy ha ezt komolyan gondolja, akkor a helytől 40 méterre lévő templomba kellene menjenek inkább.
Aztán volt, aki gyűrűt is hozott és rizst is szórt rá a család... ez egy kicsit elvette az élét a "nem-házasságnak", de hát mit lehet tenni. Volt aki Bordeaux-ból utazott fel ezért.
És a lényeg az, amit a polgármester fűzött hozzá a fent említett mondatok elhangzása után: "Je vous consacre non-marriagés, et fiancés a l'éthernité!", azaz "Ezennel nem-házastársaknak nyilvánítom Önöket és mindörökkön tartó jegyeseknek!"
A gondolat lényege, hogy ne hagyják magukat a kapcsolatuk elhidegüléséhez vezető házasságra lépni, mely egyben szentesíti a feleség "takarítónő" voltát és a férj semmittevését. Mindez csak nagy vonalakban természetesen. A szerelem örökké fenntartását szeretné. (Kedves házas ismerőseim. Ez nem az én véleményem és nem is kritika! Kedves házasság előtt álló ismerőseim: ez nem szempont és nem is indoklás! - remélem jól levédtem magam jogilag ezzel a lábjegyzettel.)
A műsor után elmentünk egy kávézóba, mert a csajok fáztak - kissé szeles volt az idő. Miközben megtettük a kb 40 méternyi utat, két bankóra lettem figyelmes és lehajoltam értük. +40 Euró!!! Hoppá! A szembejövő pasi, kicsit bosszúsan nézett rám, de hát én voltam a gyorsabb. Az is látszott a pénzen, hogy nem most vesztették el, mert már volt rajta egy lábnyom. A tömegben nem vették észre előttem. Az is biztos, hogy nem az úré volt, mert akkor biztosan szólt volna, de legalábbis megpróbálkozott volna meggyőzni, hogy az övé.
Ezek után fizettem a csajoknak a kávéjukat, majd órákkal később pedig az uzsonnaidőben elfogyasztott melegételeik felét... Ennyire futotta belőle. Könnyen jött pénzt nem sajnáltam. Úgysem volt még ekkora szerencsém sose.
A legszebb dolog ami történt azonban az volt, hogy az argentín lány bevásárolt és az egyik kapott spanyol bor-kóstolós poharát félig telve letette a sálakat áruló bolt polcára. Az eladó nem vette észre és meglökte... így keletkezett egy csomó cherry-s sál. A legjobb az volt, hogy Kyoko épp előtte szólt Arielanak (argentin), hogy:
- Your cherry... - azaz rossz helyen van az ital, miközben rámutatott.
Az eladólány - aki ausztrál lévén tökéletesen tudott angolul és nagyon jól franciául eladói mivoltából kifolyólag - nem igazodott ki a helyzeten mert épp előtte pár pillanattal váltottunk néhány szót Kyokoval franciául. Így amikor az auszrál lány megfordult, hogy keressen egy másik sálat Arielanak, akkor megtörtént a baleset, majd ennyit mondott:
- Oops! A cherry! Now I see!
Azaz itt esett le neki, hogy miről is volt szó és hogy Kyoko figyelmeztette őket.
Nagyon kedves volt, mert nem panaszkodott és még kedvesen mosolyogva kijelentette, hogy nem történt nagy gond. Így is gondolta.
Na de, ettől még nem szép a sztori, hogy milyen megbocsátó volt az eladó. Hanem!
Amikor tettünk néhány kört és már az uzsonnán is túl voltunk, akkor Kyoko mondta, hogy találkoznia kell egy színházi díszlet- és ruhatervezővel és ha akarunk mi is csatlakozhatunk. Nem volt még kedvünk hazamenni, így elballagtunk közösen egy kávézóhoz, ahol egy nagyon kedves francia nővel ismerkedhettünk meg. Ritka az ilyen és azt is tudom, hogy ehhez kellett egy közvetítő személy, mert utcán összefutva úgysem mutatta volna meg az igazi oldalát. Na de még ennek megkoronázásaként jött az, hogy amikor leültünk, akkor Kyoko észrevette, hogy a szomszéd asztalnál ott ül az eladó a cherrys-sál boltból. Tettünk még egy udvariassági kört és elnézést kértünk, ő pedig ismét biztosított róla, hogy nem történt tragédia... és épp azon gondolkoztam, hogy mennyire jó dolog lenne odahívni az asztalunkhoz, amikor is a francia nő - aki Kyokon kívül senkit nem ismert - invitálta, hogy csatlakozzon.
És innentől kezdve lett igazán mulatságos, mert argentin-japán-hollandszármazásúausztrál-magyar csapat beszélgetett egy szimpatikus tősgyökeres franciával, franciául.
Nagyszerű volt!
2009-10-09
Tücsök és bogár
Mindenféle hírekről.
Tudomány
Lefényképeztek a kémiai kötéseket egy molekulábanEbből a fényképezés nem igaz, de a többi nagyszerű hír. A gond az, hogy atomi szinten még mindig csak letapogatni és detektálni tudunk, de építeni/módosítani nem. Na majd jövőre! :)
Femtobiológia
Napjainkban nagyon fejlődő tudományág, a femtokémiával egyetemben. Ahogy az előbbi cikk a érzékelés méretbeli határának csökkentéséről szól, úgy a femtotudományok a nagyon rövid idejű "reakciók", folyamatok időbeli követését teszik lehetővé. Persze már egyiknek sincs köze a mindennapjainkban használt videózás, vagy fényképezés technikájához, azon túl, hogy itt is részecskéket "detektálunk", mint a fényképezőgépben. Csak más-más térbeli felbotással.
Meteorvontató
"Kérem a T23-as ürállomáson dolgozókat, hogy a dokkoló egység mellett vigyázzanak! Az állomás mellett egy XXX osztályozású meteor-tehervonat halad el. Kérjük kapcsolják be gravitációs készülékeiket." - fog majd egyszer elhangozni, valahol a világűrben.
Azt mondjuk nem tudom, hogy minek nekünk meteort vontatni, amikor még szétlőni se tudjuk őket, mint az oly sokszor tapasztalhattuk a világmegmentő amerikai űrkatasztrófafilmekben.
Egyébként kanadai tudósok bebizonyították, hogy a dinoszauruszok azért haltak ki, mert a becsapódni készülő meteort - melynek érkezését sokan zsigerből megérezték - a Laurázsia nyugati részén élő - azaz ős-USAbeli - légvédelmi pteroszaurusz alakulat nem tudta letéríteni a röppályájáról. A kísérletet 40 hősies repülő dínó vitte véghez, de hiába, az amerikai ősszellem nem volt elegendő. Mély nyomot hagytak emlékezetünkben és a Földében is... :)
Közélet
Szépül Pécs
Hát talán valami... valami lesz.
Uránvárosi projekt részletek:
"... Fontos a tér agora jellegének kialakítása... egy olyan víz architektúra kialakítása fog megvalósulni, amely a klasszikus szökőkút megjelenése mellet térplasztikaként is értelmezhető, játékos vízképet adó, térképző elem... egy árnyékot adó pergola is kialakításra kerül... díszburkolat... A park úthálózata – oldva a lakótelepek merevségét – parkos, kanyargós lesz, ami egyedi arculatot ad a parknak..."
Tehát: agora - én azt hittem ilyen csak egy nyúl lehet (kiderült: az angora!), de valójában a felismerhetően görög szó, vásárteret, eredeti jelentésében a népgyűlés helyét jelenti. Tehát HELY a TÖMEGnek.
pergola - passz. Valószínűleg valami árnyékoló dolgot jelent.
A park, mely parkos utakkal parkot alkot egész nehezen kivitelezhető dolog. Nehogy azt higgyétek, hogy az csak úgy hipp-hopp elkészíthető. Mert egy igazi parkot nem csak annak gondolnak az emberek, hanem a belső kisugárzása alapján mindenki TUDJA, hogy az egy PARK.
(Azért leszűrhető, hogy ennek a pályázati anyagnak a megírása se lehetett egyszerű.)
Most már csak az érdekelne, hogy a csili-vili átépítésbe mi a francért nem lehetett bicikliutat beletervezni, hogy legalább ebben a csomópontban leválasszuk a bicikliseket az autósoktól?
Ja és kíváncsi vagyok a nyilvános WC felújítására is.
Politika-szerű
Nekünk is van Kenedi ügyünk, ugyan nem futja "y"-ra, meg két "n"-re, de ez is elég brutális.
Igen, vannak még, akiknek van mit rejtegetni. Ez az egyetlen ok. Nincs más magyarázat rá. Persze szerintem annak, aki titkosszolgálati tag (van/volt/lesz), még nem kellene szégyenkeznie, mert egy jó titkosszolgálat nem árt, hanem használ a saját népének.
Díjazott Barack
Hát ez egy kis félreértés lehet, mert szerintem senkit nem tüntettek ki még eddig amiatt, hogy elkezdett egy jó ügyért dolgozni. De hát Amerika mindig kivétel lesz. Azt is megértem, hogy a svéd királyi Béke Nobel-díj Bizottság lelkileg támogatni akarja a végre emberként viselkedő USA államfőt, de kérem! Könyörgöm! Tegyék ezt szóban, vagy küldjenek neki pénzt, de ne tüntessék ki őt, aki még csak most kezdte, sokszáz olyannal szemben, aki már évek/évtizedek óta "harcol a békéért"... és még el is ronthatja.
Tudomány
Lefényképeztek a kémiai kötéseket egy molekulábanEbből a fényképezés nem igaz, de a többi nagyszerű hír. A gond az, hogy atomi szinten még mindig csak letapogatni és detektálni tudunk, de építeni/módosítani nem. Na majd jövőre! :)
Femtobiológia
Napjainkban nagyon fejlődő tudományág, a femtokémiával egyetemben. Ahogy az előbbi cikk a érzékelés méretbeli határának csökkentéséről szól, úgy a femtotudományok a nagyon rövid idejű "reakciók", folyamatok időbeli követését teszik lehetővé. Persze már egyiknek sincs köze a mindennapjainkban használt videózás, vagy fényképezés technikájához, azon túl, hogy itt is részecskéket "detektálunk", mint a fényképezőgépben. Csak más-más térbeli felbotással.
Meteorvontató
"Kérem a T23-as ürállomáson dolgozókat, hogy a dokkoló egység mellett vigyázzanak! Az állomás mellett egy XXX osztályozású meteor-tehervonat halad el. Kérjük kapcsolják be gravitációs készülékeiket." - fog majd egyszer elhangozni, valahol a világűrben.
Azt mondjuk nem tudom, hogy minek nekünk meteort vontatni, amikor még szétlőni se tudjuk őket, mint az oly sokszor tapasztalhattuk a világmegmentő amerikai űrkatasztrófafilmekben.
Egyébként kanadai tudósok bebizonyították, hogy a dinoszauruszok azért haltak ki, mert a becsapódni készülő meteort - melynek érkezését sokan zsigerből megérezték - a Laurázsia nyugati részén élő - azaz ős-USAbeli - légvédelmi pteroszaurusz alakulat nem tudta letéríteni a röppályájáról. A kísérletet 40 hősies repülő dínó vitte véghez, de hiába, az amerikai ősszellem nem volt elegendő. Mély nyomot hagytak emlékezetünkben és a Földében is... :)
Közélet
Szépül Pécs
Hát talán valami... valami lesz.
Uránvárosi projekt részletek:
"... Fontos a tér agora jellegének kialakítása... egy olyan víz architektúra kialakítása fog megvalósulni, amely a klasszikus szökőkút megjelenése mellet térplasztikaként is értelmezhető, játékos vízképet adó, térképző elem... egy árnyékot adó pergola is kialakításra kerül... díszburkolat... A park úthálózata – oldva a lakótelepek merevségét – parkos, kanyargós lesz, ami egyedi arculatot ad a parknak..."
Tehát: agora - én azt hittem ilyen csak egy nyúl lehet (kiderült: az angora!), de valójában a felismerhetően görög szó, vásárteret, eredeti jelentésében a népgyűlés helyét jelenti. Tehát HELY a TÖMEGnek.
pergola - passz. Valószínűleg valami árnyékoló dolgot jelent.
A park, mely parkos utakkal parkot alkot egész nehezen kivitelezhető dolog. Nehogy azt higgyétek, hogy az csak úgy hipp-hopp elkészíthető. Mert egy igazi parkot nem csak annak gondolnak az emberek, hanem a belső kisugárzása alapján mindenki TUDJA, hogy az egy PARK.
(Azért leszűrhető, hogy ennek a pályázati anyagnak a megírása se lehetett egyszerű.)
Most már csak az érdekelne, hogy a csili-vili átépítésbe mi a francért nem lehetett bicikliutat beletervezni, hogy legalább ebben a csomópontban leválasszuk a bicikliseket az autósoktól?
Ja és kíváncsi vagyok a nyilvános WC felújítására is.
Politika-szerű
Nekünk is van Kenedi ügyünk, ugyan nem futja "y"-ra, meg két "n"-re, de ez is elég brutális.
Igen, vannak még, akiknek van mit rejtegetni. Ez az egyetlen ok. Nincs más magyarázat rá. Persze szerintem annak, aki titkosszolgálati tag (van/volt/lesz), még nem kellene szégyenkeznie, mert egy jó titkosszolgálat nem árt, hanem használ a saját népének.
Díjazott Barack
Hát ez egy kis félreértés lehet, mert szerintem senkit nem tüntettek ki még eddig amiatt, hogy elkezdett egy jó ügyért dolgozni. De hát Amerika mindig kivétel lesz. Azt is megértem, hogy a svéd királyi Béke Nobel-díj Bizottság lelkileg támogatni akarja a végre emberként viselkedő USA államfőt, de kérem! Könyörgöm! Tegyék ezt szóban, vagy küldjenek neki pénzt, de ne tüntessék ki őt, aki még csak most kezdte, sokszáz olyannal szemben, aki már évek/évtizedek óta "harcol a békéért"... és még el is ronthatja.
2009-09-29
Foci (idén utoljára)
Loki-Lyon 0:4.
A múltkor (Loki-Liverpool meccs előtt) kicsit hazaárulónak éreztem magam, negatív végkifejletet jósolva, de megint rájöttem, hogy csak realista voltam... A meccs után kijelentettem, hogy a második félidőben nem volt támadás.
Ezt a mostanit csak azért néztem végig, hogy lássam, van-e remény a jövőre nézve?
Most már tudom, hogy az év hátralévő részében csak akkor fogok ismét meccset nézni, ha a Magyar csapat, vagy a Loki csodát művel. Azaz nem hiszem.
Miért csak a 70. percben kezd el egy csapat játszani és támadni egyáltalán? Miért erőltetjük az egy csatáros játékot, ha a labdát az ellenfél kapujától 40 méterre kapja meg, azaz végig kell még futnia legalább 30 métert, ami alatt minimum 2 védő keresztezi az útját... Miért nincs észjáték, együtt-mozgás, megelező szerelés?
Volt három jó játékosunk. Ezt kijelentem.
Egyébként viccesen mondhatnám, hogy 1 francia játszott 11 ellen!
Nézve a dolgok jó oldalát, minimum 6*90 perc szabad időm lett így hirtelenjében. Ilyen utoljára két éve volt, amikor a nagyon siralmasan játszó válogatottunk miatt úgy döntöttem, hogy focit akkor fogok csak nézni, ha VB/EB/Nemzetközi Kupa meccs van.
Na abbahagyom.
U20-as válogatott: Magyar-Dél-Afrika 4:0, az utolsó Honduras-Magyar 3:0 után... (vannak kivételek minden szabály és fogadlaom alól!)
A múltkor (Loki-Liverpool meccs előtt) kicsit hazaárulónak éreztem magam, negatív végkifejletet jósolva, de megint rájöttem, hogy csak realista voltam... A meccs után kijelentettem, hogy a második félidőben nem volt támadás.
Ezt a mostanit csak azért néztem végig, hogy lássam, van-e remény a jövőre nézve?
Most már tudom, hogy az év hátralévő részében csak akkor fogok ismét meccset nézni, ha a Magyar csapat, vagy a Loki csodát művel. Azaz nem hiszem.
Miért csak a 70. percben kezd el egy csapat játszani és támadni egyáltalán? Miért erőltetjük az egy csatáros játékot, ha a labdát az ellenfél kapujától 40 méterre kapja meg, azaz végig kell még futnia legalább 30 métert, ami alatt minimum 2 védő keresztezi az útját... Miért nincs észjáték, együtt-mozgás, megelező szerelés?
Volt három jó játékosunk. Ezt kijelentem.
Egyébként viccesen mondhatnám, hogy 1 francia játszott 11 ellen!
Nézve a dolgok jó oldalát, minimum 6*90 perc szabad időm lett így hirtelenjében. Ilyen utoljára két éve volt, amikor a nagyon siralmasan játszó válogatottunk miatt úgy döntöttem, hogy focit akkor fogok csak nézni, ha VB/EB/Nemzetközi Kupa meccs van.
Na abbahagyom.
U20-as válogatott: Magyar-Dél-Afrika 4:0, az utolsó Honduras-Magyar 3:0 után... (vannak kivételek minden szabály és fogadlaom alól!)
2009-09-28
Ekes-ektelen nyelvunk
Neo-magyar:
Ekezetlenul is eleg irni, hogy az ember megertse, nem? Akkor meg mit kacifantoskodunk itt az ekezetek hasznalataval? Terjed az SMS-szleng, emailben is ott van, a kulfoldrol haza iro magyaroknal. Nem kellene optimalizalnunk a magyar nyelvet? Es akkor meg nem is emlitettem a regen ismert tenyt:
meszirnit ozsse leeht kevrnei a btueekt mret ugy is ki tdujuk ovalnsi, vgay msegem?
Esetleg igy: +tom mondani h mi ke neked. 0 loved, adjak par kilot?
Ja es az ujmagyar: "Kuld fenypost!" - valamit sejtettek mar a Mezga csalad keszitoi.
Na most akkor mi van?
!arósz yge gem knujllÁ
Ekezetlenul is eleg irni, hogy az ember megertse, nem? Akkor meg mit kacifantoskodunk itt az ekezetek hasznalataval? Terjed az SMS-szleng, emailben is ott van, a kulfoldrol haza iro magyaroknal. Nem kellene optimalizalnunk a magyar nyelvet? Es akkor meg nem is emlitettem a regen ismert tenyt:
meszirnit ozsse leeht kevrnei a btueekt mret ugy is ki tdujuk ovalnsi, vgay msegem?
Esetleg igy: +tom mondani h mi ke neked. 0 loved, adjak par kilot?
Ja es az ujmagyar: "Kuld fenypost!" - valamit sejtettek mar a Mezga csalad keszitoi.
Na most akkor mi van?
!arósz yge gem knujllÁ
Hiányérzet
Tudom már mi hiányzik innen!
Ma villant bele a tudatomba. Sétáltam az utcán és megláttam egy párt, egy kigyúrt alakot egy bombazó-szerű csajjal... a gond az az volt, hogy valami nem stimmelt. Rájöttem: sétálnak! Nem csili-vili fekete hodállyal gurulnak az aszfalton, hanem sétáltak. Ugyan a srác nem volt igazi kemény csávó kinézetű és a csaj sem volt szuperszexi cicababa, de mégis eszembe juttattak egy érzést, egy látványt, amit otthon sokszor láthat az ember.
Hiányoznak azok a jólfésült (kopasz), egészségtől kicsattanó (kigyúrt) középmagas (alacsony) emberek (erre nincs szó), akikbe ha véletlenül belefutsz (szó szerint), akkor gyorsan megfordulnak, barátilag ráhelyezik a válladra (torkodra) a kezüket (lapát), majd baráti (vicsorgó) mosollyal, a véletlen balesetet semmisnek tekintő kifejezéssel és erre irányuló beszélgetési stílussal jelentik ki megbékélési szándékukat: Mi van öcsi?????? Ke' valami?????
S mindezt megtoldják azzal a metakommunikatív mozzanattal, miszerint testsúlyukat az egyik lábukról a másik helyett, rád (!) helyezik és barátságosan hátba (orrba/hasba) veregetnek.
Hiányzik! Hiányoznak!
Az jutott még az eszembe, hogy így akkor itt sokkal nehezebb a szélsőségeseket felismerni, hiszen nincs kirívó öltözködésük, ellenben mindenhol ott lehetnek. Akár öltönyben is.
Nem tudom, hogy most akkor örüljek-e vagy sem.
Ma villant bele a tudatomba. Sétáltam az utcán és megláttam egy párt, egy kigyúrt alakot egy bombazó-szerű csajjal... a gond az az volt, hogy valami nem stimmelt. Rájöttem: sétálnak! Nem csili-vili fekete hodállyal gurulnak az aszfalton, hanem sétáltak. Ugyan a srác nem volt igazi kemény csávó kinézetű és a csaj sem volt szuperszexi cicababa, de mégis eszembe juttattak egy érzést, egy látványt, amit otthon sokszor láthat az ember.
Hiányoznak azok a jólfésült (kopasz), egészségtől kicsattanó (kigyúrt) középmagas (alacsony) emberek (erre nincs szó), akikbe ha véletlenül belefutsz (szó szerint), akkor gyorsan megfordulnak, barátilag ráhelyezik a válladra (torkodra) a kezüket (lapát), majd baráti (vicsorgó) mosollyal, a véletlen balesetet semmisnek tekintő kifejezéssel és erre irányuló beszélgetési stílussal jelentik ki megbékélési szándékukat: Mi van öcsi?????? Ke' valami?????
S mindezt megtoldják azzal a metakommunikatív mozzanattal, miszerint testsúlyukat az egyik lábukról a másik helyett, rád (!) helyezik és barátságosan hátba (orrba/hasba) veregetnek.
Hiányzik! Hiányoznak!
Az jutott még az eszembe, hogy így akkor itt sokkal nehezebb a szélsőségeseket felismerni, hiszen nincs kirívó öltözködésük, ellenben mindenhol ott lehetnek. Akár öltönyben is.
Nem tudom, hogy most akkor örüljek-e vagy sem.
2009-09-23
Micsoda hírek
Pszichodráma:
Az elcserélt gyerek
Elcserélték. 6 éve. Valakire. Nem tudni, hol a saját gyerekük. Dráma!
Beadták a gyereket egy intézetbe. Apa táppénzen, anya pszichiátrián (volt). Dráma!
A gyerek (aki nem hasonlít a szüleire, de gondolom már 2 évesen sem hasonlított), most hogy azért már rendelkezik önálló tudattal, bambán nézhet bele a nagyvilágba, mert akiket eddig szeretett, akiktől - valószínűleg - szeretet kapott, azok egy pillanat alatt eltaszították maguktól és tudomást sem akarnak szerezni róla. Az apuka és anyuka pszichésen megtört. De könyörgöm: megöltek egy emberi lelket! A gyerek érzett valamit, amit már sose fog... és a szülők túlélik, de a gyerek? Ember tud maradni egyáltalán?
Tudom, hogy szar helyzet, de nem lett volna célszerűbb megtudni, hogy vajon hol van a saját gyerek? A kórházban ugyanakkor születettek családjának utánanézni? Itt franciáknál volt, talán egy éve egy ilyen eset, de ott a gyanakvó szülők a 3 éves (nem 6!) gyerekükről derítették ki, hogy nem az övék, de (DE!) kinyomozták, hol a sajátjuk és cseréltek. Na az se lehetett semmi, de azért mégis kevésbé törés a gyerek számára!
Valami itt nincsen jól!
Etikai karcolat:
Bank-etika (oximoron vége?)
Hogy a bankok nem etikusak azt eddig mindenki tudta. A szegény ember pénzéből élnek. Persze egy átlagember számára a bank nagyszerű, hiszen nem csak hogy megőrzik a nehezen összekuporgatott pénzüket, de még kamatot is kapnak rá! Juhé! Arra már alig jutnak el az emberek, hogy ha a kamat mértéke meghaladná az aktuális infláció értékét, akkor a banknak nem lenne miből kinyerni a dolgozói számára a fizetést. Nem megyek bele a részletekbe.
Ez a hír végre azt jelenti, hogy talán elindult valami és az emberek is fognak számítani az állami gépezetben, nem csak a bankok. Nem ugyanaz a lépték, de az ember (bankár) csak addig ütheti a tőkét, amíg van mit, vagy van mivel. Ha az emberek pénze/bizalma elfogy a bankok iránt, akkor nem lesz miből kifacsarni a levet... Persze a kiszolgáltatottságunk nagy önkényúrrá teszi őket!
Ellenkarcolat:
Bankkártya kartell (ennek nem találom a linkjét)
Mesterségesen, magasan tartották a bankok a bankkártyás fizetések díját (92 óta! Hoppá! Gyorsan fény derült rá, mi?), amit a vállalkozók/cégek fizettek ki. Miért lehet itt mindent megengedni a kis emberrel szemben?
Ja, hogy most a PSzÁF megbünteti őket! 5-20 millió FT-ra. Az igen! 1 heti nyereségük oda! Hajjaj! Keményen megbüntették őket...
Persze ha belegondolok, akkor ezt az összeget, mint hiányt elő fogják teremteni... na várjunk csak, már megint rajtunk csattan az ostor! Vagyis az állam minket büntet.
... és akkor már az IMF hitelek felhasználásáról (bankok támogatása) valamint az összegek felhasználási módjának ellenőrzéséről nem is merek beszélni. Persze a banknak vissza kell fizetnie valamikor, azt meg majd "kigazdálkodják" valahogy... remélem érthető és nem kell folytatnom.
Szép dolog a kapitalizmus, de az egyenlő jogokkal még szebb lenne. Pl. ha én is bemehetem volna a bankom felszólító levele után, miszerint rosszul számolták a kamatokat és emiatt fizessek be 20 000 Ft-ot pluszban... szóval bemehettem volna és mondhattam volna: ha én a matekórán elcseszem a számolást, akkor nem a padtársamat bünteti meg a tanárnő! Igyátok meg a levét a rossz számolásnak! Vonják le a fizetéséből az alkalmazottnak, vagy a szoftver fejlesztőnek!
Bementem. Elnézést kértek és azt mondták, hogy nem az Ő hibájuk, mármint személyesen nem az adott alkalmazotté, aki velem szemben ült. Mégegyszer elnézést kért. Mit kezdjek vele?
Ugye hogy ez elképzelhetetlen a bank büntetése, és kódex ide, kódex oda, továbbra is így marad!
Az elcserélt gyerek
Elcserélték. 6 éve. Valakire. Nem tudni, hol a saját gyerekük. Dráma!
Beadták a gyereket egy intézetbe. Apa táppénzen, anya pszichiátrián (volt). Dráma!
A gyerek (aki nem hasonlít a szüleire, de gondolom már 2 évesen sem hasonlított), most hogy azért már rendelkezik önálló tudattal, bambán nézhet bele a nagyvilágba, mert akiket eddig szeretett, akiktől - valószínűleg - szeretet kapott, azok egy pillanat alatt eltaszították maguktól és tudomást sem akarnak szerezni róla. Az apuka és anyuka pszichésen megtört. De könyörgöm: megöltek egy emberi lelket! A gyerek érzett valamit, amit már sose fog... és a szülők túlélik, de a gyerek? Ember tud maradni egyáltalán?
Tudom, hogy szar helyzet, de nem lett volna célszerűbb megtudni, hogy vajon hol van a saját gyerek? A kórházban ugyanakkor születettek családjának utánanézni? Itt franciáknál volt, talán egy éve egy ilyen eset, de ott a gyanakvó szülők a 3 éves (nem 6!) gyerekükről derítették ki, hogy nem az övék, de (DE!) kinyomozták, hol a sajátjuk és cseréltek. Na az se lehetett semmi, de azért mégis kevésbé törés a gyerek számára!
Valami itt nincsen jól!
Etikai karcolat:
Bank-etika (oximoron vége?)
Hogy a bankok nem etikusak azt eddig mindenki tudta. A szegény ember pénzéből élnek. Persze egy átlagember számára a bank nagyszerű, hiszen nem csak hogy megőrzik a nehezen összekuporgatott pénzüket, de még kamatot is kapnak rá! Juhé! Arra már alig jutnak el az emberek, hogy ha a kamat mértéke meghaladná az aktuális infláció értékét, akkor a banknak nem lenne miből kinyerni a dolgozói számára a fizetést. Nem megyek bele a részletekbe.
Ez a hír végre azt jelenti, hogy talán elindult valami és az emberek is fognak számítani az állami gépezetben, nem csak a bankok. Nem ugyanaz a lépték, de az ember (bankár) csak addig ütheti a tőkét, amíg van mit, vagy van mivel. Ha az emberek pénze/bizalma elfogy a bankok iránt, akkor nem lesz miből kifacsarni a levet... Persze a kiszolgáltatottságunk nagy önkényúrrá teszi őket!
Ellenkarcolat:
Bankkártya kartell (ennek nem találom a linkjét)
Mesterségesen, magasan tartották a bankok a bankkártyás fizetések díját (92 óta! Hoppá! Gyorsan fény derült rá, mi?), amit a vállalkozók/cégek fizettek ki. Miért lehet itt mindent megengedni a kis emberrel szemben?
Ja, hogy most a PSzÁF megbünteti őket! 5-20 millió FT-ra. Az igen! 1 heti nyereségük oda! Hajjaj! Keményen megbüntették őket...
Persze ha belegondolok, akkor ezt az összeget, mint hiányt elő fogják teremteni... na várjunk csak, már megint rajtunk csattan az ostor! Vagyis az állam minket büntet.
... és akkor már az IMF hitelek felhasználásáról (bankok támogatása) valamint az összegek felhasználási módjának ellenőrzéséről nem is merek beszélni. Persze a banknak vissza kell fizetnie valamikor, azt meg majd "kigazdálkodják" valahogy... remélem érthető és nem kell folytatnom.
Szép dolog a kapitalizmus, de az egyenlő jogokkal még szebb lenne. Pl. ha én is bemehetem volna a bankom felszólító levele után, miszerint rosszul számolták a kamatokat és emiatt fizessek be 20 000 Ft-ot pluszban... szóval bemehettem volna és mondhattam volna: ha én a matekórán elcseszem a számolást, akkor nem a padtársamat bünteti meg a tanárnő! Igyátok meg a levét a rossz számolásnak! Vonják le a fizetéséből az alkalmazottnak, vagy a szoftver fejlesztőnek!
Bementem. Elnézést kértek és azt mondták, hogy nem az Ő hibájuk, mármint személyesen nem az adott alkalmazotté, aki velem szemben ült. Mégegyszer elnézést kért. Mit kezdjek vele?
Ugye hogy ez elképzelhetetlen a bank büntetése, és kódex ide, kódex oda, továbbra is így marad!
2009-09-21
Hétvége
Jól telt a hétvége.
Tele voltunk Bea ismerőseivel, akik egy kutatási területen megismert pár és egy régi barát képében jelentek meg. A barátját még én is ismerem. Most először elmentem(tünk) vacsorázni a városba és kipróbáltunk két éttermet.
A csütörtöki napon a fondu-t (fondü) ajánlottuk az ismerősöknek én pedig raclette-et (raklett) ettem. Eddig nem tudtam mi az. A fondu-t már ismertem, így azt is sikerült megállapítani, hogy az amit kihoztak, az nem a legjobban sikerült, ugyanis túlöntözték fehér borral, amitől enyhén pezsgő és picit savanykás íze lett, valamint az állaga is inkább habra hasonlított, mint nyúlós meleg sajtra. A raclette viszont jó volt, mert jó sajtot adtak hozzá. Ez egyébként annyiból állt, hogy a sajtot nem egy nagy tálban melegítettem, hanem egy Tefal raclette-sütőn, ami a régi parazsas sütőt helyettesítette. Egy hajdanán teflonos bevonatú kis lapátkába helyeztem a sajtot és azt dugtam a melegítőbe. Itt is olvadt sajt lett a végeredmény, ami - ismétlem - a jó sajt miatt lett finom. Kaptunk főtt burgonyát és egy kis kosár szeletelt kiflit (nem nevezném baguette-nek az átmérője miatt).
A másik étterem ahova elmentünk, amolyan indiai-arab volt, legalábbis a felszolgálók. Itt viszont viszonylag olcsón jóllaktunk mindannyian. Én egy sort értetlenkedtem a rendelésnél, ugyanis egy magyarázó szöveget ételnek gondoltam. Az volt oda írva, hogy a szárnyas és lábasjószágokat hasábburgonya körítéssel szolgálják fel. Nos én azt hittem ez egy vegyes tál. Egyébként stilisztikailag volt nagyon megtévesztő, mert pont ugyanolyan jegyekkel rendelkezett ez a bekezdés, mint a többi. Jó, egyébként meg mafla voltam.
A vacsora előtt viszont egyénileg - úgy értem a többi magyartól függetlenül - elmentem egy idegenvezetős Ile de la Cité bemutatóra, ahol a város szívében lévő sziget nevezetességeit mutatta be nekünk egy francia nő, angolul. Nagyon sokat tudott beszélni és azt is tudta mivel lehet az ember figyelmét felkelteni: minden történetnek volt egy kis pikantériája, pontosabban erotikus tartalma.
Nem volt kedvem a kultúrtörténeti szavakat bogozgatni kevés francia tudásommal, ezért választottam az angol csoportot. Összeismerkedtem közben egy japán nővel, aki 46 éves, de 35-nek néz ki (mázlis genetikájúak, addig is tudtam, de hogy ennyire! Elgondolkodtató egy kis japán eredetű vérfrissítés a családban... :) Kár, hogy olyan alacsonyak), egy bolgár-amerikai, egy argentin lánnyal és egy német fiúval. Mindenki a Citében lakik, csak más-más házban. Érdekes volt a multikulturális találkozó, főleg, hogy mindenki nyitott volt.
Ezt hiányolom én otthon sokszor. Mindenki azt mondja, hogy ő mennyire empatikus, meg elfogadó, de amíg az ember nem lát nap, mint nap afrikaiakat, vagy ázsiaiakat jelentős mennyiségben rohangálni az utcákon, addig nem tudja elképzelni sem, mi az a nyitottság. Persze ez csak egy kiragadott példa, nem csak erről szól a dolog. Érdemes minél többet külföldre menni és a legjobb, ha elhagyjuk az őskontinensünket is. Tudom, ez otthonról elég nehéz, de a technika korában akár fotelből is bejárhatjuk a világot.
Mondjuk itt se lehet nagyon fickándozni utazásilag, így nem innen fogok Peruba menni, az is biztos. :)
Amúlt hétvégén egyébként a "Jours de la Patrimoine" ünnepe volt, ami kb. "A Nemzeti Örökség Napjára" lehet leginkább lefordítani. Ekkor nagyon sok közintézmény válik a köz számára megtekinthetővé és ráadásul többnyire ingyenesen. Mi pont lekéstünk egy ilyen lehetőséget, de helyette körbenéztünk a Jardin de Luxembourg parkban és a kerítésére kirakott Laosz-Thaiföld-Vietnám fotókiállítást is megtekintettük. Tetszett.
A mai napon úgy tűnik, hogy az utolsó lépésnél valahol el lett tolva az aktin preparálás és így az egész múltheti munkám tönkrement. Nem tudom a hiba okát, mert mindent a leírás szerint csináltam. Még bízom a holnapban, amikor kiderül, hogy csak a koncentrációmérést rontottam el. Bárcsak...
(tényleg csak a koncentráció mérés vot rossz. Szerencsére.)
Ma arra is rájöttem, hogy én annyira nem dohányzom, hogy meg is feledkeztem az emberek ezen szokásáról és emiatt az otthoni albérlethirdetésbe elfelejtettem beleírni, hogy dohányosok kíméljenek. :( Meg is lesz az eredménye...
Szuper idő van még itt! Ez lelkesítő. És még az egész hétre jó időt mondtak... Hurrá!
Tele voltunk Bea ismerőseivel, akik egy kutatási területen megismert pár és egy régi barát képében jelentek meg. A barátját még én is ismerem. Most először elmentem(tünk) vacsorázni a városba és kipróbáltunk két éttermet.
A csütörtöki napon a fondu-t (fondü) ajánlottuk az ismerősöknek én pedig raclette-et (raklett) ettem. Eddig nem tudtam mi az. A fondu-t már ismertem, így azt is sikerült megállapítani, hogy az amit kihoztak, az nem a legjobban sikerült, ugyanis túlöntözték fehér borral, amitől enyhén pezsgő és picit savanykás íze lett, valamint az állaga is inkább habra hasonlított, mint nyúlós meleg sajtra. A raclette viszont jó volt, mert jó sajtot adtak hozzá. Ez egyébként annyiból állt, hogy a sajtot nem egy nagy tálban melegítettem, hanem egy Tefal raclette-sütőn, ami a régi parazsas sütőt helyettesítette. Egy hajdanán teflonos bevonatú kis lapátkába helyeztem a sajtot és azt dugtam a melegítőbe. Itt is olvadt sajt lett a végeredmény, ami - ismétlem - a jó sajt miatt lett finom. Kaptunk főtt burgonyát és egy kis kosár szeletelt kiflit (nem nevezném baguette-nek az átmérője miatt).
A másik étterem ahova elmentünk, amolyan indiai-arab volt, legalábbis a felszolgálók. Itt viszont viszonylag olcsón jóllaktunk mindannyian. Én egy sort értetlenkedtem a rendelésnél, ugyanis egy magyarázó szöveget ételnek gondoltam. Az volt oda írva, hogy a szárnyas és lábasjószágokat hasábburgonya körítéssel szolgálják fel. Nos én azt hittem ez egy vegyes tál. Egyébként stilisztikailag volt nagyon megtévesztő, mert pont ugyanolyan jegyekkel rendelkezett ez a bekezdés, mint a többi. Jó, egyébként meg mafla voltam.
A vacsora előtt viszont egyénileg - úgy értem a többi magyartól függetlenül - elmentem egy idegenvezetős Ile de la Cité bemutatóra, ahol a város szívében lévő sziget nevezetességeit mutatta be nekünk egy francia nő, angolul. Nagyon sokat tudott beszélni és azt is tudta mivel lehet az ember figyelmét felkelteni: minden történetnek volt egy kis pikantériája, pontosabban erotikus tartalma.
Nem volt kedvem a kultúrtörténeti szavakat bogozgatni kevés francia tudásommal, ezért választottam az angol csoportot. Összeismerkedtem közben egy japán nővel, aki 46 éves, de 35-nek néz ki (mázlis genetikájúak, addig is tudtam, de hogy ennyire! Elgondolkodtató egy kis japán eredetű vérfrissítés a családban... :) Kár, hogy olyan alacsonyak), egy bolgár-amerikai, egy argentin lánnyal és egy német fiúval. Mindenki a Citében lakik, csak más-más házban. Érdekes volt a multikulturális találkozó, főleg, hogy mindenki nyitott volt.
Ezt hiányolom én otthon sokszor. Mindenki azt mondja, hogy ő mennyire empatikus, meg elfogadó, de amíg az ember nem lát nap, mint nap afrikaiakat, vagy ázsiaiakat jelentős mennyiségben rohangálni az utcákon, addig nem tudja elképzelni sem, mi az a nyitottság. Persze ez csak egy kiragadott példa, nem csak erről szól a dolog. Érdemes minél többet külföldre menni és a legjobb, ha elhagyjuk az őskontinensünket is. Tudom, ez otthonról elég nehéz, de a technika korában akár fotelből is bejárhatjuk a világot.
Mondjuk itt se lehet nagyon fickándozni utazásilag, így nem innen fogok Peruba menni, az is biztos. :)
Amúlt hétvégén egyébként a "Jours de la Patrimoine" ünnepe volt, ami kb. "A Nemzeti Örökség Napjára" lehet leginkább lefordítani. Ekkor nagyon sok közintézmény válik a köz számára megtekinthetővé és ráadásul többnyire ingyenesen. Mi pont lekéstünk egy ilyen lehetőséget, de helyette körbenéztünk a Jardin de Luxembourg parkban és a kerítésére kirakott Laosz-Thaiföld-Vietnám fotókiállítást is megtekintettük. Tetszett.
A mai napon úgy tűnik, hogy az utolsó lépésnél valahol el lett tolva az aktin preparálás és így az egész múltheti munkám tönkrement. Nem tudom a hiba okát, mert mindent a leírás szerint csináltam. Még bízom a holnapban, amikor kiderül, hogy csak a koncentrációmérést rontottam el. Bárcsak...
(tényleg csak a koncentráció mérés vot rossz. Szerencsére.)
Ma arra is rájöttem, hogy én annyira nem dohányzom, hogy meg is feledkeztem az emberek ezen szokásáról és emiatt az otthoni albérlethirdetésbe elfelejtettem beleírni, hogy dohányosok kíméljenek. :( Meg is lesz az eredménye...
Szuper idő van még itt! Ez lelkesítő. És még az egész hétre jó időt mondtak... Hurrá!
2009-09-16
Gyümölcsnap
Mielőtt lefekszem, írok még egy picit.
Ma kezdtem el egy preparálást és egy másik fehérje kapcsán sikerült kirobbantanom egy kisebb belső háborút... :) (Nem örülök, ez kényszervigyor).
Este fociztunk egyet 6-7:30 között, egész tűrhető volt, bár magammal nem voltam megelégedve.
Az időjárás már nem olyan itt, mint nálunk otthon lehet, de délutánfele mindig összeszedi magát a Központi Fűtőtest és egész hangulatos időt csinál.
Este gyümölcs"napot" tartottam. Ugyanis elmentem a boltba, hogy vegyek kaját, meg egyebet. Végre megtaláltam az alufóliát, meg a folpackot - ugye itt magamra voltam szorulva, mert sem elmagyarázni, sem megmondani nem tudom, hogy mit is keresek - és vettem üdítőt, meg csipszet a holnapi Loki meccsre... és amikor félúton voltam hazafele, akkor döbbentem rá, hogy nincs pékárum.
Vacsora: aperitif - banán
hidegtál - ananászos joghurt
főétel - egy kis chips (csak hogy legyen káros is benne)
utóétel - barack
innivaló: őszibaracklé
Azért egy kis pörkűtt jól gyütt vóna. (Ez nem igaz, de jó magyarosan hangzik!)
Ma kezdtem el egy preparálást és egy másik fehérje kapcsán sikerült kirobbantanom egy kisebb belső háborút... :) (Nem örülök, ez kényszervigyor).
Este fociztunk egyet 6-7:30 között, egész tűrhető volt, bár magammal nem voltam megelégedve.
Az időjárás már nem olyan itt, mint nálunk otthon lehet, de délutánfele mindig összeszedi magát a Központi Fűtőtest és egész hangulatos időt csinál.
Este gyümölcs"napot" tartottam. Ugyanis elmentem a boltba, hogy vegyek kaját, meg egyebet. Végre megtaláltam az alufóliát, meg a folpackot - ugye itt magamra voltam szorulva, mert sem elmagyarázni, sem megmondani nem tudom, hogy mit is keresek - és vettem üdítőt, meg csipszet a holnapi Loki meccsre... és amikor félúton voltam hazafele, akkor döbbentem rá, hogy nincs pékárum.
Vacsora: aperitif - banán
hidegtál - ananászos joghurt
főétel - egy kis chips (csak hogy legyen káros is benne)
utóétel - barack
innivaló: őszibaracklé
Azért egy kis pörkűtt jól gyütt vóna. (Ez nem igaz, de jó magyarosan hangzik!)
2009-09-15
Hírek
Mindig találok csemegét a magyar online mediában. Íme a mostani termés.
Az igazi sportriporter mindkét fél továbbjutásának örül!
Én nem értem, hogy mit ordít, de a hangsúly ugyanaz. Akkor most mi van? Ki is a kedvenc csapata?
18 év alatti vásárlóknak/vendégeknek szeszesitalt és dohányárut nem adunk el/szolgálunk ki:
Hír
Hát kérdem én: a szövegben szereplő részegen randalírozó tinédzserekkel csak egy gond van, az hogy a 18 év alatti részeg tinédzser nem létezik/létezhet a fent említett és minden étteremben/boltban kötelezően betartandó szabály miatt. Vagy már megint nem figyeltek a fogalmazásra, vagy a kijárási tilalom helyett a vendéglátó helyeket kellene sorra büntetni a törvény be nem tartása miatt. Valami bűzlik Hungáriában.
Az igazi sportriporter mindkét fél továbbjutásának örül!
Én nem értem, hogy mit ordít, de a hangsúly ugyanaz. Akkor most mi van? Ki is a kedvenc csapata?
18 év alatti vásárlóknak/vendégeknek szeszesitalt és dohányárut nem adunk el/szolgálunk ki:
Hír
Hát kérdem én: a szövegben szereplő részegen randalírozó tinédzserekkel csak egy gond van, az hogy a 18 év alatti részeg tinédzser nem létezik/létezhet a fent említett és minden étteremben/boltban kötelezően betartandó szabály miatt. Vagy már megint nem figyeltek a fogalmazásra, vagy a kijárási tilalom helyett a vendéglátó helyeket kellene sorra büntetni a törvény be nem tartása miatt. Valami bűzlik Hungáriában.
2009-09-09
Takarító és reparáló munkakör
Amit most írok, nem azért írom, hogy panaszkodjak, hanem csak ténymegállapítás.
Néha még örülök is annak a ténynek, hogy állítgatni kell az eszközökön, amit használok. Amióta kijöttem a tegnapi napig bezárólag már 3 műszert takarítottam le (az asztallal és minden kiegészítőjével együtt) és mindhárom alkalmazhatóságán javítottam, de legalábbis kijavítottam a hibáikat. A legelső a legegyszerűbb műszer, amit biofizikában/biokémiában használni lehet: egy fotométer. Ennek a küvettatartóját kellett optimalizálni. A második ehhez a fotométerhez, illetve fluoriméterekhez is használható rapid-mixing (gyorskeverő rendszer) eszköz összeszerelése és azóta további fejlesztése történt meg, ugyanis a reakció, amit követni akarok, az elég gyors (2-5 perc alatt lezajlik), így a kézi keveréses módszernél a leglényegesebb 10-20 szekundumról lemarad az ember. Ezek után, kiderült, hogy van egy stopped-flow eszköz is az alagsorban. Sajnos a kor nagyon látszik rajta: 15 éves és orrán-száján vérzett szegény mielőtt elkezdtem használni.
1 napos használat alatt 4 hibát fedeztem fel rajta, amiből kettőt viszonylag egyszerű volt orvosolni, 1-re oda kell figyelni és a negyedik ma cseszett ki velem, de nagyon, ugyanis összekeverte a friss mintát a már használttal és így elég sok minta odaveszett. Ha azt mondom, hogy 1 ml, akkor az nem tűnik soknak, de ha azt mondom, hogy ebből az egyik anyag 10 ml-ének előállítására 7 nap a másik fehérje esetében 6 nap ment el, akkor az már mutatja, hogy a mostani 70 mikroliter/minta arányú használat mellett nem sokáig fog kitartani. A kolléganőm meg is ijedt, hogy akkor most hetente kell nekiállni újat csinálni. Eddig hónapokig elvoltak ugyanennyi anyaggal... Sőt a harmadik fehérjét 3 éve preparálták utoljára. Miattam szerintem 2 havonta kell majd.
Szeret engem a laboráns...
De hogy lássa, hogy nem akarom kihasználni, a héten (utólagos bejegyzés: szept. 15) magam kezdtem el aktint preparálni.
Néha még örülök is annak a ténynek, hogy állítgatni kell az eszközökön, amit használok. Amióta kijöttem a tegnapi napig bezárólag már 3 műszert takarítottam le (az asztallal és minden kiegészítőjével együtt) és mindhárom alkalmazhatóságán javítottam, de legalábbis kijavítottam a hibáikat. A legelső a legegyszerűbb műszer, amit biofizikában/biokémiában használni lehet: egy fotométer. Ennek a küvettatartóját kellett optimalizálni. A második ehhez a fotométerhez, illetve fluoriméterekhez is használható rapid-mixing (gyorskeverő rendszer) eszköz összeszerelése és azóta további fejlesztése történt meg, ugyanis a reakció, amit követni akarok, az elég gyors (2-5 perc alatt lezajlik), így a kézi keveréses módszernél a leglényegesebb 10-20 szekundumról lemarad az ember. Ezek után, kiderült, hogy van egy stopped-flow eszköz is az alagsorban. Sajnos a kor nagyon látszik rajta: 15 éves és orrán-száján vérzett szegény mielőtt elkezdtem használni.
1 napos használat alatt 4 hibát fedeztem fel rajta, amiből kettőt viszonylag egyszerű volt orvosolni, 1-re oda kell figyelni és a negyedik ma cseszett ki velem, de nagyon, ugyanis összekeverte a friss mintát a már használttal és így elég sok minta odaveszett. Ha azt mondom, hogy 1 ml, akkor az nem tűnik soknak, de ha azt mondom, hogy ebből az egyik anyag 10 ml-ének előállítására 7 nap a másik fehérje esetében 6 nap ment el, akkor az már mutatja, hogy a mostani 70 mikroliter/minta arányú használat mellett nem sokáig fog kitartani. A kolléganőm meg is ijedt, hogy akkor most hetente kell nekiállni újat csinálni. Eddig hónapokig elvoltak ugyanennyi anyaggal... Sőt a harmadik fehérjét 3 éve preparálták utoljára. Miattam szerintem 2 havonta kell majd.
Szeret engem a laboráns...
De hogy lássa, hogy nem akarom kihasználni, a héten (utólagos bejegyzés: szept. 15) magam kezdtem el aktint preparálni.
2009-09-07
Remény
Azon gondolkoztam ma, hogy ha egy peronon vagyunk az egyik kollégámmal, akkor bunkóság-e otthagyni és egy másik RER kocsiba ülni, ha 5 percen keresztül figyelembe se vette, hogy ott ülök mellette a peron egyik padján? Szerintem nem.
Megértem, hogy jó könyvet olvas és egyébként sem egyszerű velem beszélni a nyelvi nehézségeim miatt (mondjuk angolul még mindig beszélhetnénk), de azért sem egyszerű, mert nem tudunk közös témákról, amik mentén elindulhatnánk. Ittlétem során először, több mint 1 percig beszéltem az étkezdében (angolul) és az eredménye az lett, hogy amint befejeztem egyből témát váltottak. Hát, mondjuk arról beszéltem, hogy a magyar focisták már megint nemzeti hőst csináltak abból az emberből, aki semmit nem csinált a meccs során: Ibrahimovics. Iszonyatos pechnek mondanám ami történt, ha nem lett volna egyértelmű, hogy rossz taktikát választottak a legvégére a fiúk.
Most egy kicsit beszélek a meccsről. Az akarat nagyon látszott rajtuk, de ahogy azt egy magyar kollégám kifejtette a hétvégén, az nem erény, sőt nem sokat ér tudás nélkül. Kénytelen vagyok igazat adni neki. A meccs végére végiggondoltam, hogy ha esetleg szerencsés sorozattal ki is jutnánk a VB-re valamikor (nem most!), akkor ott a leggyengébb csapat lennénk, mert sok minden hiányzik még az elszántság mellé a csapatból. Megjegyzem, ahogy Gábor is mondta, jelentős javulást lehet észrevenni az elmúlt évek focijához képest, de alacsony szintről könnyű fejlődni. Szóval ha kijutnánk, akkor már nem tudnánk külföldről szerződtetett ügyes játékosok nélkül érvényesülni, mert a magyar fiúk között a legkiemelkedőbb is csak tehetséges, de nem eléggé.
Amiket hiányoltam:
* cselek. Mintha csak magam látnám a pályán, aki nem tud cselezni az passzol, NADE
* jó passzok is kellenek, ahhoz, hogy előrejussunk és végigvigyünk egy támadást.
* kapura lövés, kb 2-3 volt az egész meccs alatt
* taktika - ez mondjuk az edző/csapatkapitány hibája.
Azért összességében mégegyszer kijelentem, hogy jók voltak és csak ott kezdtem el fogni a fejem, amikor észleltem, hogy a sikeres 11-es után a magyarok erőre kapnak, de ahelyett, hogy értelmesen vezettek volna támadást és próbálták volna megőrizni a labdát, ehelyett előrevagdosták a lasztit, de nem volt esélyünk a magas védősorral szemben. Másrészt inkább a védekezésre kellett volna fordítani a maradék energiát (ezt szerintem a csapatkapitány cseszte el, aki még buzdította is a csapatot). Miért lett ez elrontva: mert nyilvánvalóan jobbak voltak nálunk, győzni nem győzhettünk és ahelyett, hogy megelégedtünk volna azzal, hogy hozunk 1 pontot, meg akartuk verni a svédeket.
Végeredményben ha maradt volna a döntetlen, akkor a svédek továbbra is 4 pontra maradtak volna mögöttünk, így azonban felhoztuk őket szorosan a nyakunkba. Emellett a portugálok is közelebb kerültek eggyel hozzánk. Ha a további meccseket nézzük: a svédek 3 pontot biztosan hoznak, és a portugálok is a két hátralévő meccsből, azaz a svédek megelőzhetnek, a portugálok meg utolérhetnek minket...
Miért? Miért nem gondolkozott a csapatkapitány hideg fejjel? A játékosok értelemszerűen fellelkesültek a remény miatt, de a pályán kívül számolni is tudni kell, nem csak focizni.
Az meg aztán nagy kegyetlenség, hogy a 94. perben, azaz a hivatalosan megadott 3 perces hosszabbítás lejárta után kaptuk a gólt... de ez nem mentség.
Megértem, hogy jó könyvet olvas és egyébként sem egyszerű velem beszélni a nyelvi nehézségeim miatt (mondjuk angolul még mindig beszélhetnénk), de azért sem egyszerű, mert nem tudunk közös témákról, amik mentén elindulhatnánk. Ittlétem során először, több mint 1 percig beszéltem az étkezdében (angolul) és az eredménye az lett, hogy amint befejeztem egyből témát váltottak. Hát, mondjuk arról beszéltem, hogy a magyar focisták már megint nemzeti hőst csináltak abból az emberből, aki semmit nem csinált a meccs során: Ibrahimovics. Iszonyatos pechnek mondanám ami történt, ha nem lett volna egyértelmű, hogy rossz taktikát választottak a legvégére a fiúk.
Most egy kicsit beszélek a meccsről. Az akarat nagyon látszott rajtuk, de ahogy azt egy magyar kollégám kifejtette a hétvégén, az nem erény, sőt nem sokat ér tudás nélkül. Kénytelen vagyok igazat adni neki. A meccs végére végiggondoltam, hogy ha esetleg szerencsés sorozattal ki is jutnánk a VB-re valamikor (nem most!), akkor ott a leggyengébb csapat lennénk, mert sok minden hiányzik még az elszántság mellé a csapatból. Megjegyzem, ahogy Gábor is mondta, jelentős javulást lehet észrevenni az elmúlt évek focijához képest, de alacsony szintről könnyű fejlődni. Szóval ha kijutnánk, akkor már nem tudnánk külföldről szerződtetett ügyes játékosok nélkül érvényesülni, mert a magyar fiúk között a legkiemelkedőbb is csak tehetséges, de nem eléggé.
Amiket hiányoltam:
* cselek. Mintha csak magam látnám a pályán, aki nem tud cselezni az passzol, NADE
* jó passzok is kellenek, ahhoz, hogy előrejussunk és végigvigyünk egy támadást.
* kapura lövés, kb 2-3 volt az egész meccs alatt
* taktika - ez mondjuk az edző/csapatkapitány hibája.
Azért összességében mégegyszer kijelentem, hogy jók voltak és csak ott kezdtem el fogni a fejem, amikor észleltem, hogy a sikeres 11-es után a magyarok erőre kapnak, de ahelyett, hogy értelmesen vezettek volna támadást és próbálták volna megőrizni a labdát, ehelyett előrevagdosták a lasztit, de nem volt esélyünk a magas védősorral szemben. Másrészt inkább a védekezésre kellett volna fordítani a maradék energiát (ezt szerintem a csapatkapitány cseszte el, aki még buzdította is a csapatot). Miért lett ez elrontva: mert nyilvánvalóan jobbak voltak nálunk, győzni nem győzhettünk és ahelyett, hogy megelégedtünk volna azzal, hogy hozunk 1 pontot, meg akartuk verni a svédeket.
Végeredményben ha maradt volna a döntetlen, akkor a svédek továbbra is 4 pontra maradtak volna mögöttünk, így azonban felhoztuk őket szorosan a nyakunkba. Emellett a portugálok is közelebb kerültek eggyel hozzánk. Ha a további meccseket nézzük: a svédek 3 pontot biztosan hoznak, és a portugálok is a két hátralévő meccsből, azaz a svédek megelőzhetnek, a portugálok meg utolérhetnek minket...
Miért? Miért nem gondolkozott a csapatkapitány hideg fejjel? A játékosok értelemszerűen fellelkesültek a remény miatt, de a pályán kívül számolni is tudni kell, nem csak focizni.
Az meg aztán nagy kegyetlenség, hogy a 94. perben, azaz a hivatalosan megadott 3 perces hosszabbítás lejárta után kaptuk a gólt... de ez nem mentség.
2009-08-30
Régi-új
Ezt még a régi szobámból írom (nosztalgiázva egy kicsit), de a cuccaim 90 %-a már az új szobában van. A portás várja, hogy visszavigyem a porszívót, így nem húzom el a mondandómat.
Sok takarítani való volt azután a hosszú fekete göndör hajú lány(?) után, aki még a Smirnoff vodkát sem vetette meg (csak eldugta az üveget, pedig már csak 4-5 csepp maradt benne). Persze a takarítás nem az ő dolga lett volna, hanem a személyzeté, de hiába tettem finom utalást arra a portán, hogy lenne még mit takarítani, rákérdeztek: mit?
Azt azért mégsem mondhattam, hogy mindent! Ablakok, polcok, fürdőszoba, padló, ajtók, ... így csak a legfontosabbat mondtam: fürdőszoba. Na azt ki is takarították. Mondjuk nem az én higiénia szintemen.
Ez a régi szoba elhanyagoltnak tűnt elsőre, de most azt mondom, hogy ennek a látszatnak a penészes fal volt az oka, egyébként szépen ki volt takarítva. Szintenként más a takarító(nő).
A takarítást nem bánom, csak egyetlen dolog fog hiányozni: a mélyhűtő rekesz a hűtőből. Sokszor látom hasznát, mert veszek pl. 1 kiló csirkét, és annak csak a 1/3-át eszem meg, a többi meg megy a fagyasztóba.
Na, megyek befejezni a dolgaimat. Sziasztok!
Sok takarítani való volt azután a hosszú fekete göndör hajú lány(?) után, aki még a Smirnoff vodkát sem vetette meg (csak eldugta az üveget, pedig már csak 4-5 csepp maradt benne). Persze a takarítás nem az ő dolga lett volna, hanem a személyzeté, de hiába tettem finom utalást arra a portán, hogy lenne még mit takarítani, rákérdeztek: mit?
Azt azért mégsem mondhattam, hogy mindent! Ablakok, polcok, fürdőszoba, padló, ajtók, ... így csak a legfontosabbat mondtam: fürdőszoba. Na azt ki is takarították. Mondjuk nem az én higiénia szintemen.
Ez a régi szoba elhanyagoltnak tűnt elsőre, de most azt mondom, hogy ennek a látszatnak a penészes fal volt az oka, egyébként szépen ki volt takarítva. Szintenként más a takarító(nő).
A takarítást nem bánom, csak egyetlen dolog fog hiányozni: a mélyhűtő rekesz a hűtőből. Sokszor látom hasznát, mert veszek pl. 1 kiló csirkét, és annak csak a 1/3-át eszem meg, a többi meg megy a fagyasztóba.
Na, megyek befejezni a dolgaimat. Sziasztok!
2009-08-27
Hírek
Kezdem a legfontosabbal: úgy tűnik, hogy a hétvégén átköltözöm. Kisebb - ahogy akartam, jobb elrendezésű - így jó, DE sajnos ez már nem a 6-on van, azaz nincs jó kilátás, sőt a főútra nyílik az ablak... ami ennek megfelelően alig lesz nyitva, mert engem zavar a hangzavar. Hát ez van -100 euróért. :)
Nagyvilág:
Mesterséges fák a CO2-szint csökkentéséért Hát ez jól hangzik, de a megvalósításig kell szerintem még 10 év, mert egyelőre nem biznisz. Mert az élet nem elég drága. Azt mondjuk viccesnek találtam, hogy széndioxidot akarnak a tengerek mélyére juttatni, hogy a nagy nyomás miatt úgyis lent marad (folyékony/gáz halmazállapotban). Ami erről eszembe jutott, azt a cikk mindjárt meg is írta: lásd az afrikai sztorit. Másrészt akkor kitalálták a világ legnagyobb, sós-bubis víztározóját. :D
Ja és ezt a szót meg kell jegyezni: geoengineering.
Madonna-ra fütyült a nép Bukurestiben
és még mi vagyunk nacionalisták... hihi. Annyi megjegyzésem lenne hozzá, hogy lehet, hogy Madonna is a szokásos hibába esett, amikor is a turnéja előtt szóltak neki, hogy Budapesten fel kell hívni az emberek figyelmét a cigányüldözésre... ebből annyit jegyzett meg, hogy egy "u-a-e" hangzású városban kell beszédet tartania. Gondolom Budapestet csak Pestnek rövidítették neki amikor ott járt és így maradt a következő fellépés színhelye, amikor eszébe jutott, hogy: jajj, a beszéd!
Egyébként meg kár, hogy ilyenért (akárhol) szót kell emelni.
Ennél durvább már csak a magyarországi fellépésével kapcsolatos cikk volt az Origon:
"Madonna a lovakon kívül mindenkit kielégített"
Hát néha nagyon bosszant ez a bunkó stílus, amit viccesnek gondolnak egyesek.
Otthon
3.6-os metró
Valamit mindig elbaltázunk. Mondjuk itt legalább tanul a magyar, kivéve azt az esetet, amikor is a "hibát" vétők zsebre rakták a maguk kis pénzét és most már nem dolgoznak ott. Összességében azt tudom mondani, hogy 50-ből 11 szerződés elutasítása azért szomorú eset, de van még remény.
A rosszabb része az, hogy más területről fognak elvonni pénzt... gondolom emiatt nem lesz kétoldali biciklisáv a Margit hídon és sehol se bicikliút építés.
Innen jut eszembe, hogy Párizsban (10 milliós város, kisebb folyóval) 37 híd ível át a Szajnán. Ha nálunk 15-20 lenne, már jó lenne, főleg ha ezek közül 2 csak biciklis/gyalogos átjáró lenne - mert itt ilyen is van.
Hajrá Loki!
Robbanó iPhone
Vigyázzatok magatokra. "Még jó, hogy" magyarországra minden technikai újdonság késve érkezik meg. :)
és nem illik a sorba, de itt emlékezem meg Cseh Tamásról, akinek nem sok zenéjét/számát hallottam, de azok jók és tartalmasak voltak! Kicsit mélabús, de igazi!
Mára végeztem.
Nagyvilág:
Mesterséges fák a CO2-szint csökkentéséért Hát ez jól hangzik, de a megvalósításig kell szerintem még 10 év, mert egyelőre nem biznisz. Mert az élet nem elég drága. Azt mondjuk viccesnek találtam, hogy széndioxidot akarnak a tengerek mélyére juttatni, hogy a nagy nyomás miatt úgyis lent marad (folyékony/gáz halmazállapotban). Ami erről eszembe jutott, azt a cikk mindjárt meg is írta: lásd az afrikai sztorit. Másrészt akkor kitalálták a világ legnagyobb, sós-bubis víztározóját. :D
Ja és ezt a szót meg kell jegyezni: geoengineering.
Madonna-ra fütyült a nép Bukurestiben
és még mi vagyunk nacionalisták... hihi. Annyi megjegyzésem lenne hozzá, hogy lehet, hogy Madonna is a szokásos hibába esett, amikor is a turnéja előtt szóltak neki, hogy Budapesten fel kell hívni az emberek figyelmét a cigányüldözésre... ebből annyit jegyzett meg, hogy egy "u-a-e" hangzású városban kell beszédet tartania. Gondolom Budapestet csak Pestnek rövidítették neki amikor ott járt és így maradt a következő fellépés színhelye, amikor eszébe jutott, hogy: jajj, a beszéd!
Egyébként meg kár, hogy ilyenért (akárhol) szót kell emelni.
Ennél durvább már csak a magyarországi fellépésével kapcsolatos cikk volt az Origon:
"Madonna a lovakon kívül mindenkit kielégített"
Hát néha nagyon bosszant ez a bunkó stílus, amit viccesnek gondolnak egyesek.
Otthon
3.6-os metró
Valamit mindig elbaltázunk. Mondjuk itt legalább tanul a magyar, kivéve azt az esetet, amikor is a "hibát" vétők zsebre rakták a maguk kis pénzét és most már nem dolgoznak ott. Összességében azt tudom mondani, hogy 50-ből 11 szerződés elutasítása azért szomorú eset, de van még remény.
A rosszabb része az, hogy más területről fognak elvonni pénzt... gondolom emiatt nem lesz kétoldali biciklisáv a Margit hídon és sehol se bicikliút építés.
Innen jut eszembe, hogy Párizsban (10 milliós város, kisebb folyóval) 37 híd ível át a Szajnán. Ha nálunk 15-20 lenne, már jó lenne, főleg ha ezek közül 2 csak biciklis/gyalogos átjáró lenne - mert itt ilyen is van.
Hajrá Loki!
Robbanó iPhone
Vigyázzatok magatokra. "Még jó, hogy" magyarországra minden technikai újdonság késve érkezik meg. :)
és nem illik a sorba, de itt emlékezem meg Cseh Tamásról, akinek nem sok zenéjét/számát hallottam, de azok jók és tartalmasak voltak! Kicsit mélabús, de igazi!
Mára végeztem.
2009-08-25
Hajrá Loki
Debrecen- Levszki Szófia
Hát mint kiderült az UEFA kupa meccs onlány nézésére nem vagyok jogosult, mert külföldön vagyok és hiába mondtam ki 3-szor hangosan, hogy:
De magyar vagyok, tehát jogom van hozzá!
Nem történt semmi...
Azért a meccs 6. percére sikerült találnom egy weboldalt... 300*400 pixel méretben, de a lényeg, hogy látom... kinagyítani se merem, mert a végén még elromlik/lefagy... :)
és amiért írni kezdtem:
Hajrá Loki! Csak így tovább!
A félidőben 4:1 -re vezetnek a mieink (összesítésben).
Most visszatérek a MECCSHEZ!
Pá
Utóirat: egyrészt a videókapcsolatot tényleg elvesztettem kb. 10 percre, amikor a Firefox mellett a háttérben futó IE-t lekapcsoltam, másrészt:
SZÉP VOLT FIÚK!
Hát mint kiderült az UEFA kupa meccs onlány nézésére nem vagyok jogosult, mert külföldön vagyok és hiába mondtam ki 3-szor hangosan, hogy:
De magyar vagyok, tehát jogom van hozzá!
Nem történt semmi...
Azért a meccs 6. percére sikerült találnom egy weboldalt... 300*400 pixel méretben, de a lényeg, hogy látom... kinagyítani se merem, mert a végén még elromlik/lefagy... :)
és amiért írni kezdtem:
Hajrá Loki! Csak így tovább!
A félidőben 4:1 -re vezetnek a mieink (összesítésben).
Most visszatérek a MECCSHEZ!
Pá
Utóirat: egyrészt a videókapcsolatot tényleg elvesztettem kb. 10 percre, amikor a Firefox mellett a háttérben futó IE-t lekapcsoltam, másrészt:
SZÉP VOLT FIÚK!
2009-08-19
Versailles - Napkirály - Pompa
Gondoltam ideírok egy nyelvi fricskát arra vonatkozólag, hogy hogyan is keletkezett a település neve, de inkább nem fárasztok senkit... :)
A szobrok között vannak alabástrom (gipsz) és a szökőkutakban bronzszobrok. Nyilvánvalóan nem az eredeti szobrok, gondolom a néha kilátszó tartószerkezet vasdrótjai miatt. És akkor a képes tárlatvezetés:
A múlt héten vettem egy hasonló baldachinos ágyat, de én az enyémet 40 cm-vel hosszabbra csináltattam, mert ez itt csak 160 hosszú!
Voltam a Napkirály kastélyában. Immár sokadszor, de most egy kis összefoglalót is írok róla.
A 17. században ez a királyi rezidencia már létezett, de csak az 1660-as években indult el az akkor még gyerekkirály 14. Anjou Lajoska felszólítására az épületek kibővítése, magasítása, valamint további melléképületek létrehozása. Az 1660-as évek végén költözött ki feleségével és udvartartásával a Napozók királya és vált így Versailles az eredeti Palais Royal (mai Louvre) helyett a közigazgatás, illetve a politika központjává... ez amolyan francia Visegrád, csak nekünk hegyünk is van folyóval, ami miatt a mienk idillibb környezetben van. Na nem sértésként mondom, csak tényként... hihi.
A fénykorában 20 000 embernek munkát adó épületegyüttes nagyon jól megmaradt az utókornak és pompája nem elsősorban külsejében, hanem inkább a szobák berendezésében nyilvánul(t) meg. Persze a "kis" csónakázótó sem utolsó, valamint a kert és a park is csodás. A főépületen kívül további melléképületek is vannak a többszáz hektáros területen, melyek közül a Petit és a Grand Trianon épülete jelentős. A petit (kis) épület volt Marie-Antoinette (XVI. Lajos! felesége) kedvenc tartózkodási helye. Elképzelem, amint a főépületben politizáló férjének megüzeni belső postával, az inasán keresztül:
"Amennyiben királyi felsége látni óhajt, akkor a szokott helyemen, a Petit Trianonban megtalál."
Persze valószínűleg őkirályi felsége inkább a főépületben elszállásolt ifjú dámákat látogatta a gondos tervező keze nyomán kialakított titkos járatokon keresztül.
Hohó! Mit csinálnak a titkos járatokat építő emberekkel azután, hogy megépült a kastély? Egy újabb érdekes történelmi kérdés. Ha valaki tudja a választ, akkor írja meg! (Én a titkos kamrákban való kivégzésre gondolok, melyek után a néppel elhitették, hogy férjük/fiuk tisztességes munkát végeztek, de sajnos munkahelyi baleset áldozatai lettek...bablabla... kárpótlásul 20 aranylajost és az utókor megbecsülését kapja a legközelebbi hozzátartozó. Ha ügyesek voltak, akkor árvákat alkalmaztak! Hogy belőlem milyen jó középkori kancellár, fejlesztési miniszter és kincstárnok lett volna...)
Visszatérve a fő témára, a főbejáratnál természetesen XIV. Lajos lovasszobra áll, ehelyett azonban inkább az épület kert felőli részét mutatom meg (30 Celsius fok, verőfényes délután)
A 17. században ez a királyi rezidencia már létezett, de csak az 1660-as években indult el az akkor még gyerekkirály 14. Anjou Lajoska felszólítására az épületek kibővítése, magasítása, valamint további melléképületek létrehozása. Az 1660-as évek végén költözött ki feleségével és udvartartásával a Napozók királya és vált így Versailles az eredeti Palais Royal (mai Louvre) helyett a közigazgatás, illetve a politika központjává... ez amolyan francia Visegrád, csak nekünk hegyünk is van folyóval, ami miatt a mienk idillibb környezetben van. Na nem sértésként mondom, csak tényként... hihi.
A fénykorában 20 000 embernek munkát adó épületegyüttes nagyon jól megmaradt az utókornak és pompája nem elsősorban külsejében, hanem inkább a szobák berendezésében nyilvánul(t) meg. Persze a "kis" csónakázótó sem utolsó, valamint a kert és a park is csodás. A főépületen kívül további melléképületek is vannak a többszáz hektáros területen, melyek közül a Petit és a Grand Trianon épülete jelentős. A petit (kis) épület volt Marie-Antoinette (XVI. Lajos! felesége) kedvenc tartózkodási helye. Elképzelem, amint a főépületben politizáló férjének megüzeni belső postával, az inasán keresztül:
"Amennyiben királyi felsége látni óhajt, akkor a szokott helyemen, a Petit Trianonban megtalál."
Persze valószínűleg őkirályi felsége inkább a főépületben elszállásolt ifjú dámákat látogatta a gondos tervező keze nyomán kialakított titkos járatokon keresztül.
Hohó! Mit csinálnak a titkos járatokat építő emberekkel azután, hogy megépült a kastély? Egy újabb érdekes történelmi kérdés. Ha valaki tudja a választ, akkor írja meg! (Én a titkos kamrákban való kivégzésre gondolok, melyek után a néppel elhitették, hogy férjük/fiuk tisztességes munkát végeztek, de sajnos munkahelyi baleset áldozatai lettek...bablabla... kárpótlásul 20 aranylajost és az utókor megbecsülését kapja a legközelebbi hozzátartozó. Ha ügyesek voltak, akkor árvákat alkalmaztak! Hogy belőlem milyen jó középkori kancellár, fejlesztési miniszter és kincstárnok lett volna...)
Visszatérve a fő témára, a főbejáratnál természetesen XIV. Lajos lovasszobra áll, ehelyett azonban inkább az épület kert felőli részét mutatom meg (30 Celsius fok, verőfényes délután)
"Nyitva van az aranykapu csak bújjatok rajta..." (ungarische kinderlied)
A kert, a központi csatorna (víztározó) és a park.
Sok különböző színű szoba van. Ennek a színének kitalálását rátok bízom!
Egy a sok szökőkút közül.
Park részlet.
A télikert, pálmákkal, citrusokkal, virágokkal. Gyönyörű.
A kedvenc szobrom. Szerintem Diana istennőt ábrázolja (meg a kutyáját Blökit).
A múlt héten vettem egy hasonló baldachinos ágyat, de én az enyémet 40 cm-vel hosszabbra csináltattam, mert ez itt csak 160 hosszú!
A kihagyhatatlan José vicc szekció következik. Akinek nem bírja a gyomra, az itt álljon meg! Felelősséget nem vállalok senkiért!
A hős Winnetou siet haza, hogy a mamájának odaadja a diótörő mozsarat, mert tudja, hogy anyukája már elkészítette a tésztát és ha Winnettou nem ér oda időben, akkor büntetésképpen nem kap a finom sütiből. Ezért az sem zavarja, hogy a nagy ellenszélben begöndörödött a vizes haja és úgy néz ki mint valami francia király... az sem zavarja, hogy a nép a porban fetreng és az egyikük a saját kezének levágásának szörnyű tettével próbál lelkileg hatni a hős Winnetoura és így feltartani őt. Winnetou oda se néz, csak nyargal tovább!!! (Hommage á Dolák Sali R.)
Én jól szórakoztam...
Ahogy a kutyák látják...
A hős Winnetou siet haza, hogy a mamájának odaadja a diótörő mozsarat, mert tudja, hogy anyukája már elkészítette a tésztát és ha Winnettou nem ér oda időben, akkor büntetésképpen nem kap a finom sütiből. Ezért az sem zavarja, hogy a nagy ellenszélben begöndörödött a vizes haja és úgy néz ki mint valami francia király... az sem zavarja, hogy a nép a porban fetreng és az egyikük a saját kezének levágásának szörnyű tettével próbál lelkileg hatni a hős Winnetoura és így feltartani őt. Winnetou oda se néz, csak nyargal tovább!!! (Hommage á Dolák Sali R.)
Én jól szórakoztam...
Thanks for the Contribution to Süni! Köszönöm a fényképezési lehetőséget és köszönöm a képeket (2,3,4,7,9,11)
Köszönet Krisztának néhány korrekcióért!
Az én képeim itt tekinthetők meg nagyobb felbontásban.
Köszönet Krisztának néhány korrekcióért!
Az én képeim itt tekinthetők meg nagyobb felbontásban.
2009-08-18
Hangerő
Panaszkodom egy kicsit... ebben a pillanatban bekapcsolt valaki egy hangszórót, vagy csak kinyitották az ablakot, de végeredményben idegesítően hangos zene lett egy pillanat alatt...
Mi lesz itt amikor megjönnek majd a hallgatók... hajjaj
és ez még jó zene, de HANGOS!
Mi lesz itt amikor megjönnek majd a hallgatók... hajjaj
és ez még jó zene, de HANGOS!
2009-08-09
Pécs 2010
A kultúrális főváros, mely mellett elzúg a világ.
Itt és most nem akarom kifejteni a nézeteimet a politikáról, az emberi tehetetlenségről, a tehetség hiányáról, a magyar szellemről, ami a jövő évi program minőségét meghatározza. Annál inkább egy speciális szegmensről, ami szintén kapcsolódik Pécshez.
Internet, web, videók, képek a neten???
1) YouTube: 4-5 videó, ezek közül egyik a kulturális főváros programot és a várost MAGYARUL bemutató videó (1 pont), 2 videó a Kritikus Tömeg kerékpáros felvonulásról (1 pont), + 1-2 egyéb dolog
2) Google Map: van egy olyan opció, ahol képeket/videókat/webkamerákat lehet láthatóvá tenni.
Ebben a sorrendben: nagyon sok szép kép (5 pont), hála a Panoramio weboldalnak, meg a sok lelkes fotósnak / 5-6 videó, amiből 2-t nem minősítenék, mert túl sok káromkodás lenne benne (adnék 1 pontot, de mindjárt el is veszem: 0 pont) / 1 db webkamera a Széchenyi téren... hát ehhez mit szóljak??? (0 pont)
Ami viszont jobban bosszant, hogy a buszok útvonalának hálózatát nem találom meg. Márpedig a közlekedés szempontjából nagyszerű lenne. Itt Párizsban pl. nagyszerűen lehet a GMap-et használni arra, hogy kitalálja az ember hova hogyan tud eljutni. No nem menetrend jelleggel, csak geográfiailag tájékozódva. A mentrendhez itt is van egy külön oldal és hozzánk hasonlóan ez is csak az ország nyelvén van megfogalmazva.
A tegnapi napon azzal foglalkotam, hogy megcsináljam a 30-as busz vonalát és hozzáférhetővé tegyem. Többé kevésbé sikerült. Mára azonban kiderült, hogy a PK ZRt-nek a weboldalán van egy nagyon jópofa térkép, amin lehet megállókat és járatokat keresni. A legjobb dolog pedig az, hogy a járat kiválasztása után nyomon követhetjük, hogy a busz éppen hol jár (akár telefonon is, WAPpal)! Hoppá! Kb. percenként frissített GPS alapú helyzetazonosítás (kisebb tévedésekkel, de hát ez ugye Magyarország)! Szuper!
De kérdem én, miért nem lehet ugyanezt (de legalább a megállókat) a GMAP-en is látni, akár Honolulu-ból, vagy Citlaltépetl csúcsáról WAP-ozva? Mi oka van annak, hogy csak az adott oldalon lehet megtekinteni, ahelyett, hogy bárki számára hozzáférhetővé tennénk?
Itt egy nagyszerű megvalósítás, amire még büszke is lehetne a város, meg a vezetősége, hogy végre közhasznú dolgokra költötték a pénzt...
Kiváncsi vagyok mit válaszolnak majd a levelemre (lelkes, bátorító és pozitív hangulatú), ... ha egyáltalán válaszolnak.
Szóval, ha érdekel valakit, akkor itt követheti a buszokat. Jó virtuális buszozást!
KÉRJÜK, HOGY A WEBOLDALAK TARTALMÁT ANGOLUL és ha lehet, akkor PLUSZ MÉG KÉT NYELVEN TÜNTESSÉK FEL (német/francia). EZ MÉG NAGYON ALAPSZINT. A KULTUR(H)ÁLIS FŐVÁROS NEM CSAK A PÉCSI CIVISEK SZÓRAKOZTATÁSÁT JELENTI és figyelembe véve, hogy a magyar nyelv nehéz, EZÉRT SEGÍTSÜK A KÜLFÖLDIEKET!
Csatlakozik valaki?
Itt és most nem akarom kifejteni a nézeteimet a politikáról, az emberi tehetetlenségről, a tehetség hiányáról, a magyar szellemről, ami a jövő évi program minőségét meghatározza. Annál inkább egy speciális szegmensről, ami szintén kapcsolódik Pécshez.
Internet, web, videók, képek a neten???
1) YouTube: 4-5 videó, ezek közül egyik a kulturális főváros programot és a várost MAGYARUL bemutató videó (1 pont), 2 videó a Kritikus Tömeg kerékpáros felvonulásról (1 pont), + 1-2 egyéb dolog
2) Google Map: van egy olyan opció, ahol képeket/videókat/webkamerákat lehet láthatóvá tenni.
Ebben a sorrendben: nagyon sok szép kép (5 pont), hála a Panoramio weboldalnak, meg a sok lelkes fotósnak / 5-6 videó, amiből 2-t nem minősítenék, mert túl sok káromkodás lenne benne (adnék 1 pontot, de mindjárt el is veszem: 0 pont) / 1 db webkamera a Széchenyi téren... hát ehhez mit szóljak??? (0 pont)
Ami viszont jobban bosszant, hogy a buszok útvonalának hálózatát nem találom meg. Márpedig a közlekedés szempontjából nagyszerű lenne. Itt Párizsban pl. nagyszerűen lehet a GMap-et használni arra, hogy kitalálja az ember hova hogyan tud eljutni. No nem menetrend jelleggel, csak geográfiailag tájékozódva. A mentrendhez itt is van egy külön oldal és hozzánk hasonlóan ez is csak az ország nyelvén van megfogalmazva.
A tegnapi napon azzal foglalkotam, hogy megcsináljam a 30-as busz vonalát és hozzáférhetővé tegyem. Többé kevésbé sikerült. Mára azonban kiderült, hogy a PK ZRt-nek a weboldalán van egy nagyon jópofa térkép, amin lehet megállókat és járatokat keresni. A legjobb dolog pedig az, hogy a járat kiválasztása után nyomon követhetjük, hogy a busz éppen hol jár (akár telefonon is, WAPpal)! Hoppá! Kb. percenként frissített GPS alapú helyzetazonosítás (kisebb tévedésekkel, de hát ez ugye Magyarország)! Szuper!
De kérdem én, miért nem lehet ugyanezt (de legalább a megállókat) a GMAP-en is látni, akár Honolulu-ból, vagy Citlaltépetl csúcsáról WAP-ozva? Mi oka van annak, hogy csak az adott oldalon lehet megtekinteni, ahelyett, hogy bárki számára hozzáférhetővé tennénk?
Itt egy nagyszerű megvalósítás, amire még büszke is lehetne a város, meg a vezetősége, hogy végre közhasznú dolgokra költötték a pénzt...
Kiváncsi vagyok mit válaszolnak majd a levelemre (lelkes, bátorító és pozitív hangulatú), ... ha egyáltalán válaszolnak.
Szóval, ha érdekel valakit, akkor itt követheti a buszokat. Jó virtuális buszozást!
KÉRJÜK, HOGY A WEBOLDALAK TARTALMÁT ANGOLUL és ha lehet, akkor PLUSZ MÉG KÉT NYELVEN TÜNTESSÉK FEL (német/francia). EZ MÉG NAGYON ALAPSZINT. A KULTUR(H)ÁLIS FŐVÁROS NEM CSAK A PÉCSI CIVISEK SZÓRAKOZTATÁSÁT JELENTI és figyelembe véve, hogy a magyar nyelv nehéz, EZÉRT SEGÍTSÜK A KÜLFÖLDIEKET!
Csatlakozik valaki?
2009-08-07
Szúnyoginvázió
Sosem kedveltem igazából a balettot, bár már egy Csajkovszij Mogyórótörő (: ) ) darabon túl vagyok, de ezt a videót megnéztem és tetszett. Apukám küldte a minap. Persze ebben sem igazából a balett, hanem inkább a békás ötlet és a 2. félben megnyilvánuló akrobatika nyerte el a tetszésemet. Le a kalappal!
Hattyúk tava
Kicsit gonoszkodva megjegyzem, hogy a Kínai Nagy Cirkusz jutott még az eszembe. :)
Mindegy, emelem kalapom!
Tegnap eszembe jutott egy eset, ami megosztok veletek:
Az évre nem emlékszem, de már a szúnyogirtás rendszeres alkalmazása megszokott volt Szigetközben, amikor is a francia társcsapatunkkal együtt fellépni mentünk Dunakilitire. Hát én olyan szúnyogfelhőt már nagyon régen nem láttam, pedig ugye Móvár a Szigetköz fővárosa, tehát gyerekkoromban nem telt el úgy nyári este, hogy reggelre legalább egy szúnyogcsípésem ne lett volna. Nem túlzok, de néha kissé elsötétedett lokálisan a nap, ha az ember köré odasereglett a vérszívó dögök hada. Ezzel még nem lett volna gond, ha az ember szabad akaratából ott püföli a legbátrabb dögöket, ahol éri... Nade! Egy zenész ugye általában korlátozott kezeinek használatában, már amennyiben szeretne zenét csiholni a hangszeréből, akkor ráadásul mindkettőt használja.
Így jött a kellemetlen fellépés, amikor is az első számot még lendületből és akaraterőből kibírtuk, de a második számra már elfogyott a türelem. Az anyádat te rohadt dög... hallatszódhatott volna a mikrofonból zenei aláfestéssel, ha nem a hangszerekre lett volna állítva a mikrofonok. A harmadik számra már megvolt a szúnyogkergető felelős, aki az éppen aktuális számban nem játszott, de ha minden zenészre szükség volt, akkor pedig becserkésztünk egy-egy táncos(lány)t, hogy hesegesse el a szúnyogokat... Meredek volt!
Fanyar humorral megjegyeztük a széki legényes után, hogy ilyen csapásolás miatt a koreográfus forog a sírjában, de az is biztos, hogy ennél autentikusabb nem nagyon lehet. Oda üt, ahol csípik!
Hattyúk tava
Kicsit gonoszkodva megjegyzem, hogy a Kínai Nagy Cirkusz jutott még az eszembe. :)
Mindegy, emelem kalapom!
Tegnap eszembe jutott egy eset, ami megosztok veletek:
Az évre nem emlékszem, de már a szúnyogirtás rendszeres alkalmazása megszokott volt Szigetközben, amikor is a francia társcsapatunkkal együtt fellépni mentünk Dunakilitire. Hát én olyan szúnyogfelhőt már nagyon régen nem láttam, pedig ugye Móvár a Szigetköz fővárosa, tehát gyerekkoromban nem telt el úgy nyári este, hogy reggelre legalább egy szúnyogcsípésem ne lett volna. Nem túlzok, de néha kissé elsötétedett lokálisan a nap, ha az ember köré odasereglett a vérszívó dögök hada. Ezzel még nem lett volna gond, ha az ember szabad akaratából ott püföli a legbátrabb dögöket, ahol éri... Nade! Egy zenész ugye általában korlátozott kezeinek használatában, már amennyiben szeretne zenét csiholni a hangszeréből, akkor ráadásul mindkettőt használja.
Így jött a kellemetlen fellépés, amikor is az első számot még lendületből és akaraterőből kibírtuk, de a második számra már elfogyott a türelem. Az anyádat te rohadt dög... hallatszódhatott volna a mikrofonból zenei aláfestéssel, ha nem a hangszerekre lett volna állítva a mikrofonok. A harmadik számra már megvolt a szúnyogkergető felelős, aki az éppen aktuális számban nem játszott, de ha minden zenészre szükség volt, akkor pedig becserkésztünk egy-egy táncos(lány)t, hogy hesegesse el a szúnyogokat... Meredek volt!
Fanyar humorral megjegyeztük a széki legényes után, hogy ilyen csapásolás miatt a koreográfus forog a sírjában, de az is biztos, hogy ennél autentikusabb nem nagyon lehet. Oda üt, ahol csípik!
2009-08-06
Hóx
Most olvastam, hogy a Microsoft Office 2007 fejlesztői sem voltak restek szórakoztatni magukat és a korábbi csínytevésükhöz hasonlóan beépítettek egy játékot a programba, ami arra kellett, hogy fejlesztés közben - ha elegük van - akkor tudjanak szórakozni kikapcsolódásképpen.
Ehhez az Excel 2007 2. munkalapjának C2000-es cellájába kell beírni azt, hogy "=CSRULEZ", majd megnyomni az entert. Ekkor egy lebutított CounterStrike játék fog betöltődni, amibe a hálózati kapcsolat létrehozása is bele van építve, hiszen mi értelme lenne egyedül unatkozni a fejlesztői szobában, ugye?
Jó szórakozást!
Ja a hálózati kapcsolatnak köszönhetően minden egyes játékindításkor a program elküld egy kis csomagot a fejlesztőközpontba... ez már csak az egoizmusuk miatt került be, hogy tudják hányan fedezték már fel a világon a simlit.
Persze ez csak a SPAM-ek miatti felindulásból írtam. Hóx: hoax... járj utána!
Ehhez az Excel 2007 2. munkalapjának C2000-es cellájába kell beírni azt, hogy "=CSRULEZ", majd megnyomni az entert. Ekkor egy lebutított CounterStrike játék fog betöltődni, amibe a hálózati kapcsolat létrehozása is bele van építve, hiszen mi értelme lenne egyedül unatkozni a fejlesztői szobában, ugye?
Jó szórakozást!
Ja a hálózati kapcsolatnak köszönhetően minden egyes játékindításkor a program elküld egy kis csomagot a fejlesztőközpontba... ez már csak az egoizmusuk miatt került be, hogy tudják hányan fedezték már fel a világon a simlit.
Persze ez csak a SPAM-ek miatti felindulásból írtam. Hóx: hoax... járj utána!
Hírek
Ökológiai lábnyom
Ilyenje mindenkinek van. Ahogy az a cikkből is kiderül, az USAban aztán tényleg nagy lábon élnek az emberek. Túlságosan is... Kicsit elszomorító a tény, hogy Európában a társadalmak kiöregedőben vannak, mert valamelyest felismerték annak a tényét, hogy az esztelen szaporodás káros az emberiségre nézve és emiatt itt a népesség növekedési rátája általában 1 körüli, ami egyensúlyi helyzetet teremt. Az is igaz, hogy nem ilyen, hanem gazdasági (életszínvonal alapon) történt a felsimerés. De hát ott vannak a fejlődő országok és vallási alapon a fogamzásgátlást nem tűrő kultúrák, melyek gyermekei ezt az egyensúlyt eltolják. Lassan tényleg körül kellene nézni a Marson. Bár tömegével úgy sem lehet embereket kitelepíteni oda... :)
Más. Időnként rábukkanok egy-egy gyöngyszemre az interneten.
Interjú a Mont Everesttel (angol). Szerintem nagyszerű!
Eredeti forrás
Ilyenje mindenkinek van. Ahogy az a cikkből is kiderül, az USAban aztán tényleg nagy lábon élnek az emberek. Túlságosan is... Kicsit elszomorító a tény, hogy Európában a társadalmak kiöregedőben vannak, mert valamelyest felismerték annak a tényét, hogy az esztelen szaporodás káros az emberiségre nézve és emiatt itt a népesség növekedési rátája általában 1 körüli, ami egyensúlyi helyzetet teremt. Az is igaz, hogy nem ilyen, hanem gazdasági (életszínvonal alapon) történt a felsimerés. De hát ott vannak a fejlődő országok és vallási alapon a fogamzásgátlást nem tűrő kultúrák, melyek gyermekei ezt az egyensúlyt eltolják. Lassan tényleg körül kellene nézni a Marson. Bár tömegével úgy sem lehet embereket kitelepíteni oda... :)
Más. Időnként rábukkanok egy-egy gyöngyszemre az interneten.
Interjú a Mont Everesttel (angol). Szerintem nagyszerű!
Eredeti forrás
2009-08-01
Sűrű szombat
Hogy indul egy sűrű szombat? Kora hajnalban 10 órakor (most mit nevettek? A franciák szombaton és vasárnap nem mozdulnak meg 11-ig, akkor egy kicsit felpezsdül az élet, de igazán csak estefelé indul be a város), szóval fárasztó hét és hajnali 1-ig tartó internetes keresgélés után sikerült 10-kor felkelnem. 11-ig megmostam a hajam (lásd az egyel korábbi írás) 12-kor már kész is voltam a hajvágatással, megtettem a bevásárlást is, majd hazajöttem ebédelni és utána elmentem Versailles-ba körülnézni. Délután 3-ra értem oda (1 óra út, két átszállással), majd este 6 körül értem vissza a stúdiómba.
Jut eszembe a múltkor a falra festettem az ördögöt, de a festmény jól sikerült, mert valóban nem költözhetek át augusztusban: "túl bonyolult lenne és most különben sincs üres szobánk". Tudom én, hogy a szobákat dupla áron tudják kiadni a túristáknak és ezért nem akarnak átengedni, pedig én se fizetnék keveset.
Nos Versaillesban megnéztem a kastélyt kívülről, illetve tájékozódtam a belépő áráról (8 euró), valamint a "zenélő kutak" produkció időpontjairól, hogy egy esetleg erre tévedő ismerősömet tudjam megfelelően tájékoztatni. Készülök ám a látogatásokra...
Visszafele indultam a kastélytól, amikor is az "Itt a police, hol a police" francia népi játéknak lehettem szemtanúja. A játékhoz kell sok bevándorló mégtöbb kacattal, valamint szükséges hozzá egy járőrautó POLICE felirattal és két marcona zsandárral. A kacat zöme az Eiffel-tornyot mintázza mindenféle realista/szűrrealista/impresszionista módon, ezen kívül Versailles-i és Párizs-i képeslapok és különböző egyéb csecsebecsék találhatók meg ezeknél az egyébként munkanélküli bevándorlóknál. A játék igazából akkor kezdődik, amikor a kastély bejárata előtt sorfalat álló és értékes portékájukat tukmáló emberek egymás tudtára adják, mintegy láncriadó szerűen, hogy "Jön a POLICE". Persze ebből egy idegen csak a Police-t értheti, mert a többi a saját nyelvükön hangzik el, de határozottan észrevehető a feszültség, ami a csoport egyedein hirtelen úrrá lesz: megemelkedett hangerő és gyorsabb beszédtempó, valamint a fejek egy irányba fordulnak. Ezek után etológiailag jól meghatározott módon a negatív rendőr-taxis (itt biológiai fogalom, mint pl fototaxis) irányelveinek megfelelően igyekeznek a kék-fehér kocsitól minél messzebb kerülni. Ez néha futásban nyilvánul meg, néha pedig abban, hogy a parkoló autók között kezdenek el bújkálni.
A rendőrautó közben szép lassan elgurul a kapuig, ahol ekkorra már egy árus sem található - nem meglepő módon. Ezután a rendőrautó elindul a parkoló felé, ami az eddig csoportosan mozgó kofák sorát már megosztja: ki erre, ki arra siet.
A furcsa az egészben, hogy a rendőr nem száll ki a kocsiból és nem próbál meg befogni egyetlen reprezentatív példányt sem. Ez már-már olyan mint a hobbi madarászat, már jól ismerik a tagokat, talán névről is és már csak távolról "csodálják" őket.
A realitás talán inkább az lehet, hogy kis nyugalmat szeretnének lopni a túristák életébe, de vagy nem tudnak érdemben retorziót tenni az árusokkal szemben, vagy csak tiltott kereskedés esetén tudnák, amihez viszont kellenne egy vásárló, aki tanuskodik... emiatt viszont senki nem marad itt Versaillesban, hogy 1 év múlva döntést hozzon a bíróság. Hmmm. Ez is elgondolkodtató. Érdekes volt mindenesetre.
Ezek után az RER C-re felszálltam és miközben vártam az indulásra, arra lettem figyelmes, hogy néhány 18 éves lány azt tanácskozza, hogy: "van itt még három hely" (és ezt magyarul). Mondtam nekik, hogy üljenek csak le. Erre a reakció, nem meglepettség volt, hanem inkább döbbenet. Jajj! Ez beszél! Sőt magyarul!
Nem is akartak többet megszólalni, míg a 3. társuk oda nem ért, aki nem hallott az egészből semmit. Ezután még jött két csaj, akik közül az egyiknek nem maradt ülőhely és ott állt elkeseredetten. Voltam olyan kedves és felkeltem és mondtam, hogy foglaljon helyet: ismét egy újabb döbbent arc volt a válasz. De ő legalább kivágta magát és még hallottam, hogy a hátam mögött azt mondja: "hát igen, a magyar emberek kedvesek". Ezután lementem az alsó szintre (ez kétemeletes vonat) és miközben megközelítettem az egyetlen helyet, ami szabad volt, megláttam, hogy egy korombeli srác - akivel szemben volt a hely - hátán "Apáczai" felirat van. Meg is szólítottam, hisz ennyi magyar egy vonaton nem lehet véletlen. Nem is tévedtem: ő a tanár volt és a lányok pedig friss érettségizettek a pesti Apáczaiból. Párizsba jöttek kirándulni. Egy picit megijedhetett a srác a sok kérdésemtől, de hát én már csak ilyen közvetlen tudok lenni, ha akarok...
Amikor hazaértem, akkor még gyorsan elrohantam a fényképüzletbe, hogy digitaizálásra beadjam a fényképeimet, amiket még Brüsszelben készítettem. Innen hazafel indulva láttam, hogy Bea telefonon hív. Felvettem és ekkor megkérdezte, hogy akkor nem megyünk moziba? Upsz! Mára beszéltük meg? Én azt hittem holnapra. No sebaj, pont a mozi környékén jártam... szerencsére. Bementünk hát és még nagyobb szerencsére kihagytuk az itt egyébként undorítóan hosszú reklámblokkot.
Public Enemies. Pont. Nem tudtam átadni magam a hangulatnak. Pestiesen mondva: nem jött át.
Most pedig befejezem az írást. Jó éjt!
Jut eszembe a múltkor a falra festettem az ördögöt, de a festmény jól sikerült, mert valóban nem költözhetek át augusztusban: "túl bonyolult lenne és most különben sincs üres szobánk". Tudom én, hogy a szobákat dupla áron tudják kiadni a túristáknak és ezért nem akarnak átengedni, pedig én se fizetnék keveset.
Nos Versaillesban megnéztem a kastélyt kívülről, illetve tájékozódtam a belépő áráról (8 euró), valamint a "zenélő kutak" produkció időpontjairól, hogy egy esetleg erre tévedő ismerősömet tudjam megfelelően tájékoztatni. Készülök ám a látogatásokra...
Visszafele indultam a kastélytól, amikor is az "Itt a police, hol a police" francia népi játéknak lehettem szemtanúja. A játékhoz kell sok bevándorló mégtöbb kacattal, valamint szükséges hozzá egy járőrautó POLICE felirattal és két marcona zsandárral. A kacat zöme az Eiffel-tornyot mintázza mindenféle realista/szűrrealista/impresszionista módon, ezen kívül Versailles-i és Párizs-i képeslapok és különböző egyéb csecsebecsék találhatók meg ezeknél az egyébként munkanélküli bevándorlóknál. A játék igazából akkor kezdődik, amikor a kastély bejárata előtt sorfalat álló és értékes portékájukat tukmáló emberek egymás tudtára adják, mintegy láncriadó szerűen, hogy "Jön a POLICE". Persze ebből egy idegen csak a Police-t értheti, mert a többi a saját nyelvükön hangzik el, de határozottan észrevehető a feszültség, ami a csoport egyedein hirtelen úrrá lesz: megemelkedett hangerő és gyorsabb beszédtempó, valamint a fejek egy irányba fordulnak. Ezek után etológiailag jól meghatározott módon a negatív rendőr-taxis (itt biológiai fogalom, mint pl fototaxis) irányelveinek megfelelően igyekeznek a kék-fehér kocsitól minél messzebb kerülni. Ez néha futásban nyilvánul meg, néha pedig abban, hogy a parkoló autók között kezdenek el bújkálni.
A rendőrautó közben szép lassan elgurul a kapuig, ahol ekkorra már egy árus sem található - nem meglepő módon. Ezután a rendőrautó elindul a parkoló felé, ami az eddig csoportosan mozgó kofák sorát már megosztja: ki erre, ki arra siet.
A furcsa az egészben, hogy a rendőr nem száll ki a kocsiból és nem próbál meg befogni egyetlen reprezentatív példányt sem. Ez már-már olyan mint a hobbi madarászat, már jól ismerik a tagokat, talán névről is és már csak távolról "csodálják" őket.
A realitás talán inkább az lehet, hogy kis nyugalmat szeretnének lopni a túristák életébe, de vagy nem tudnak érdemben retorziót tenni az árusokkal szemben, vagy csak tiltott kereskedés esetén tudnák, amihez viszont kellenne egy vásárló, aki tanuskodik... emiatt viszont senki nem marad itt Versaillesban, hogy 1 év múlva döntést hozzon a bíróság. Hmmm. Ez is elgondolkodtató. Érdekes volt mindenesetre.
Ezek után az RER C-re felszálltam és miközben vártam az indulásra, arra lettem figyelmes, hogy néhány 18 éves lány azt tanácskozza, hogy: "van itt még három hely" (és ezt magyarul). Mondtam nekik, hogy üljenek csak le. Erre a reakció, nem meglepettség volt, hanem inkább döbbenet. Jajj! Ez beszél! Sőt magyarul!
Nem is akartak többet megszólalni, míg a 3. társuk oda nem ért, aki nem hallott az egészből semmit. Ezután még jött két csaj, akik közül az egyiknek nem maradt ülőhely és ott állt elkeseredetten. Voltam olyan kedves és felkeltem és mondtam, hogy foglaljon helyet: ismét egy újabb döbbent arc volt a válasz. De ő legalább kivágta magát és még hallottam, hogy a hátam mögött azt mondja: "hát igen, a magyar emberek kedvesek". Ezután lementem az alsó szintre (ez kétemeletes vonat) és miközben megközelítettem az egyetlen helyet, ami szabad volt, megláttam, hogy egy korombeli srác - akivel szemben volt a hely - hátán "Apáczai" felirat van. Meg is szólítottam, hisz ennyi magyar egy vonaton nem lehet véletlen. Nem is tévedtem: ő a tanár volt és a lányok pedig friss érettségizettek a pesti Apáczaiból. Párizsba jöttek kirándulni. Egy picit megijedhetett a srác a sok kérdésemtől, de hát én már csak ilyen közvetlen tudok lenni, ha akarok...
Amikor hazaértem, akkor még gyorsan elrohantam a fényképüzletbe, hogy digitaizálásra beadjam a fényképeimet, amiket még Brüsszelben készítettem. Innen hazafel indulva láttam, hogy Bea telefonon hív. Felvettem és ekkor megkérdezte, hogy akkor nem megyünk moziba? Upsz! Mára beszéltük meg? Én azt hittem holnapra. No sebaj, pont a mozi környékén jártam... szerencsére. Bementünk hát és még nagyobb szerencsére kihagytuk az itt egyébként undorítóan hosszú reklámblokkot.
Public Enemies. Pont. Nem tudtam átadni magam a hangulatnak. Pestiesen mondva: nem jött át.
Most pedig befejezem az írást. Jó éjt!
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)