Ha az ember egy widgetet (kütyüt) bizonyos feltétellel akar megjeleníteni (csak főoldalon, csak ott nem, ...), akkor a widget kódját kell módosítania a TERVEZÉS (DESIGN) / HTML KÓD SZERKESZTÉSE menüpontban . Ne felejtsd el aktiválni a "Vezérlősablonok kibontása" opciót, ugyanis ekkor válik láthatóvá a widgetek teljes vezérlési kódsora.
Ez itt a Label, azaz a Címkék widget, mely a sok kulcsszó miatt teljesen átláthatatlanná válik és ráadásul elronthatja a honlap összképét. Én csináltam egy külön lapot ennek, ahol ez megjelenik, így aki keresni akar megteheti és ugyanakkor nem terhelem a blogra látogatót ezzel a tömérdek kulcsszóval.
<b:widget id="Label1" locked="false" title="Címkék" type="Label">
<b:includable id="main">
<b:if cond='data:blog.url == "http://...IDE ILLESZD AZ URL-T!!!"'>
... itt található a widget eredeti kódsora
</b:if>
</b:includable>
</b:widget> (Gépeld be, ne másold a szöveget, mert az itteni formázás miatt nem fog működni! 2 sor, nem hosszú!)
Az IF szerkezet tartalma határozza meg a megjelenés feltételét:
<b:if cond='data:blog.url == "http://...IDE ILLESZD AZ URL-T!!!"'>
</b:if>
Az if szerkezet nyitó sorát a <b:includable> után és a záró párja </b:includable> elé kell illeszteni, hogy keretet adjon a közbefoglalt már létező kódsornak.
Az itt megadott esetben a widget akkor jelenik meg, ha a látogató az URL-ként megadott weboldalt nyitja meg. Természetesen lehet más feltételt is adni, lásd a megadott linkeket (angol!).
http://www.bloggersentral.com/2010/02/display-widget-on-specific-pages-in.html
http://bpwebnews.blogspot.com/2009/09/how-to-hide-blogger-widgets-on-home.html
http://www.bloggerplugins.org/2009/06/selective-display-of-blogger-widgets-on.html
2010-06-26
Csak én
Az elmúlt időszakban mindenféle stílusban írtam. Mindenki találhatott elvileg kedvére valót.
Én rohadt jól szórakozom (magamban). És Ti???
:D
Én rohadt jól szórakozom (magamban). És Ti???
:D
2010-06-25
Gréta
- Szeret. :)
- Nem szeret. :(
- Teljes szívvel igazán. :D
- Egyáltalán nem. :/
- Csókkal, öleléssel. :*
- Talán. : ?
- Örökké. Cool! d:)
- Mégsem. :[
- Átmenetileg. :o
- Hihetetlenül odaadóan. :* :D :p :) :]
S azzal Gréta, a mező szélén álló margaréta eldobta utolsó szirmát, mely úgy tűnt szerencsét hozott a kiszámoló során. A kiválasztotja csak 1 méterre állt tőle, de eddig nem merte megszólítani.
- Méhecske, méhecskeee! -kiáltott az épp arra repülő virágportól roskadozó méhnek.
- Igen? Gyorsan mondd sietek!
- Kérlek add át jókívánságaimat és szerelmem üzenetét annak a daliás harangvirágnak ott a búzamező szélén, légyszíves!
- Hááát. - vonakodott a méhecske.
- Adok nektárt cserébe!
- Sajnos már nem bírok többet cipelni, de megmondom és visszajövök később a nektárért. Maradj itt!
Mindketten rájöttek, hogy a méhecske kérése felesleges volt, de a méhecske szégyenében, Gréta pedig örömében inkább nem szólt semmit.
- Khm, khm. Kedves harangvirág, üzenetet hoztam - döngicsélte a méhecske.
- Igen?
- Egy virághölgy jókívánságait küldi és szeretne megismerkedni veled...
- Óóóó tudtam, hogy a gyűszűvirág egyszer észrevesz!
- Öööö, sajnos nem. Az a margaréta kért meg szerelmének közvetítésére.
- Hol? - kérdezte a harangvirág, miközben körbetekintett.
- Hát ott balra az árokszélen.
- Hol? Nem látom.
- Ja, nem ismered meg, mert eldobta a szirmait.
- Ahh, én egy korai sziromhullatóval nem állok szóba. Biztos vírusos, vagy gyökérrothadása van. Hogyne, még mit képzel!
A méhecske aznap nem gyűjtött margaréta nektárt szégyellve a helyzetet.
II. Overdose
Sanyinak már elege volt a melegből, ezért árnyékot keresett, ahol meghúzhatja magát a szubmediterrán hangulat legrekkentőbb órájában. Jobbra nézett, köveskirály utca, balra lefele a polgárjenő hivatal előtti aszfaltrengeteg felett vibrált a levegő. A Meki sarka már foglalt volt, néhány tini vihorászott miközben tolta az arcába a sajt...t. Már-már odament hozzájuk, és gondolta elveszi az egyiktől a hideg üdítőjét, aztán rájött, hogy ő se nem koldus, se nem agresszív, így más megoldás után nézett.
Átpillantott a TÉR túloldalára de a szemközti utcák fekvése is olyan volt, hogy a Nap bizony még legalább egy órán keresztül odasüt, tudta ezt jól. A bazilika gesztenyesorát messzinek érezte és különben is már patakokban folyt a hátán a víz, nem akaródzott mozdulnia. Patak... jah elvileg van működő vízfolyás a Jókain, de hát az is szünetel most a vízgazdálkodás miatt.
Hogy az a hétágra sütő fáradna le az égről! - sóhajtotta.
Megvan! A szobor alá befeküdhet. II. Overdose, vagy mi a neve a szobornak. Sajnos a zsoké nevét elfelejtette... Sebaj! Ezentúl Árnyéknak fogja nevezni. Vigyorogva indult el az izzó, napsütötte téren és semmi nem állíthatta meg...
Átpillantott a TÉR túloldalára de a szemközti utcák fekvése is olyan volt, hogy a Nap bizony még legalább egy órán keresztül odasüt, tudta ezt jól. A bazilika gesztenyesorát messzinek érezte és különben is már patakokban folyt a hátán a víz, nem akaródzott mozdulnia. Patak... jah elvileg van működő vízfolyás a Jókain, de hát az is szünetel most a vízgazdálkodás miatt.
Hogy az a hétágra sütő fáradna le az égről! - sóhajtotta.
Megvan! A szobor alá befeküdhet. II. Overdose, vagy mi a neve a szobornak. Sajnos a zsoké nevét elfelejtette... Sebaj! Ezentúl Árnyéknak fogja nevezni. Vigyorogva indult el az izzó, napsütötte téren és semmi nem állíthatta meg...
Érzés
Szia ...,
Öszzefutottam az itteni hasonmásoddal... állítólag ölelésfüggő ő is. Ellenben rájöttem, hogy hiába vagyok nyitottabb mostanában, még mindig nagyon sokat jelent számomra egy ölelés. Nem is öleltem meg.
Furcsa, de pozitív állapotban leledzem mostanában, csak nem tudok mit kezdeni a pozitív energiáimmal. Ez szomorít egy kicsit.
Egyébként azonban nagyon jól érzem magam. Túl jól. :)
Remélem te is jól vagy és jól alakulnak a dolgaid.
Puszi.
Öszzefutottam az itteni hasonmásoddal... állítólag ölelésfüggő ő is. Ellenben rájöttem, hogy hiába vagyok nyitottabb mostanában, még mindig nagyon sokat jelent számomra egy ölelés. Nem is öleltem meg.
Furcsa, de pozitív állapotban leledzem mostanában, csak nem tudok mit kezdeni a pozitív energiáimmal. Ez szomorít egy kicsit.
Egyébként azonban nagyon jól érzem magam. Túl jól. :)
Remélem te is jól vagy és jól alakulnak a dolgaid.
Puszi.
2010-06-10
Taxi
ennek folytatása
TAXI, TAXIIII!
Na ezt hiába ordibálja az ember, mert nem állnak meg. Magyarországi tapasztalataim alapján, elvileg a taxi lámpája nem ég, ha foglalt és világít, ha szabad. Nos az itteni taxikon van egy kis lámpa, ami akkor is világít, ha nem fogadóképes. Gondolom azért, hogy lássuk, hogy ez az autó egy taxi... bár nem értem minek kell azt nekem tudnom, ha úgysem ülhetek bele.
Mire az ember megszokja, hogy a halványan világító taxiknak ne integessen, addigra eltelik 1-2 perc. Aztán jön a következő felismerés, hogy: nem jó helyen áll, mert ott nincs taxis poszt, így ha jön egy üres taxi, akkor sem áll meg. Már csak büntetésből sem: hülye külföldi tanuld meg a szabályokat!
Ekkor az ember már 3-5 perce várakozik. Közben persze felméri, hogy csak minden 10. taxi szabad. Hát felkerekedik, hogy találjon egy posztot. Átvág egy utcán, majd körbemegy a körforgalom gyalogátkelőhelyein, míg végül talál egy helyet, ahol ott áll 4 taxi. Ellenben ezek nem mozdulnak, mert csak estére parkoltak le. Sofőr a közelben sincs. Hopp, a járdán egy parkolóautomatához hasonló fallikus szimbólum meredezik, amin - egy jószándékú ember jóvoltából - egy telefonszám leledzik. Hát uccu felhívom felkészülve, hogy franciául kell beszélni. Kicsöng. Jajj, hol is vagyunk - kérdem a többieket. Port Royal. OK. 3. kicsöngés... 4., 5... közben észreveszem, hogy a fallosz teteje erős fénnyel villog. Persze a többiek, akik cseverésznek és próbálják megbeszélni, hogy mit is kellene tenni ilyen kilátástalan esetben, észre sem veszik. Felhívom a figyelmüket rá, meglepődnek. 7., 8., 9... leteszem. Már csak a próba kedvéért is és valóban, beigazolódik az elméletem: a villogás abbamarad. Hát ez jó!
Akkor most addig kell telefonáljak (úgysem veszik fel), míg egy szabad taxi erre jár és észreveszi a villogást? Az kb, 4 perc. Addig lemerül a telefon aksija. Nyilvánvaló, hogy ez nem megoldás. Nocsak! Kb. 50 m-re tőlünk megáll egy taxi és kiszállnak belőle. Mondom a többieknek, hogy azt kellene elkapni. Odaszaladnak. Még elérik, de nem szállhatnak be, mert ahova menni akarnak az messze városon kívül van (25 km) és a taxis nem vállalja. Jobban megéri neki városon belül furikáznia. Ugyanannyi idő alatt több utas, ráadásul a visszafele útja nem üres.
Nos a szomszédos szálloda autófelelős fiúja megszánja a csajokat és segítségét ajánlja fel. Végső soron 4 perc alatt talál egy taxit (3.), ami elviszi a őket. Elgondolkozom, hogy kellene adni neki borravalót, vagy sem. A mellettem álló srácok is tanakodnak egy picit, látom rajtuk. Aztán közösen elindulunk a metró felé, hogy még elérjük az utolsót, mert még egy ilyen mizériát nem akarunk átélni.
Persze egy héttel később nagyjából ugyanez ismétlődik meg. Itt is hiába kérdezzük az embereket, mindenki azt mondja, hogy várni kell. Taxit hívni nem lehet. Hát ez így nem igaz, csak nehéz, mert senki sem jegyzi meg egy társaság telefonszámát se. És akkor kezdődik elölről. Próbálkozás, majd helyváltoztatás, amikor ismét felismerjük, hogy a taxik mind 50 m-re állnak meg csoportunktól. Ott kb. 10 ember várakozik. Mi 5-en vagyunk ismét, ami itt nem megfelelő, mert már 4 ember szállításához külön engedélyre van szüksége a taxisnak, másrészt elölre nem szívesen ültetnek senkit, harmadrészt a 4. ember miatt mindig 3-5 eurónyi plusz díjat kell fizetni. Szerencsére mi fiúk meg tudjuk oldani a hazajutást másképp. Olcsóbb és lassabb: éjszaki buszjárattal.
Már csak 6-an vannak előttünk, amikor bevánszorog elénk 3 ember a sorba. Én szólnék, de látom a többieken, hogy konfrontáció kerülők. Eredmény: arrébb megyünk. Hihetetlen tunyaság és mulyaság - gondolom, de gyakorolva az önuralmat és a szocializációt nem szólok, csak sodródom velük. Odáig fajul a kiábrándultságuk, hogy leülnek egy étterem teraszára. Gondolják, ha rendelnek egy sört, akkor a végén megkérhetik a pincért, hogy hívjon egy taxit. Közben én elmegyek körüljárni a körforgalmat, felmérni a terepet. Az egyik lány jön velem. Megmondom neki, hogy váljunk szét, mert úgy több ki- és befutó utat tudunk lefedni, így nagyobb eséllyel fogunk taxit. Kb 2 perc múlva megunjuk. 15-ből 1 taxi üres, de az is a posztra megy, ahol 5-10 ember áll. Vissza már nem mehetünk, mert úgysem hiszik el, hogy mi már ott álltunk az előbb.
A többiek isszák a sört. Na mi van? A pincér nem hív taxit - jön a válasz. Hihi. Sejtettem. Leülünk. Kijön a pincér és kérdezi, hogy kérnek-e az újonnan jöttek valamit? Taxit. Felelem. Megrándul az arca, majd elmegy. A többiek mosolyognak egy kicsit.
Várunk. Isznak. Ülünk és beszélgetünk. Közben tekergetem a fejem, hogy hátha jön egy taxi. Kb. 10 perc múlva elindul egy taxis éjszakai útjára, épp az étterem mellől. Felugrok, eléállok (még nem ment gyorsan). Megkérdem, hogy a messzi fuvart vállalja-e? Elgondolkozik. A GPS-re nézve elvállalja. OK. Akkor ma is szereztünk egy taxit a csajoknak. Hurrá!
Most már érdeklődni fogok, hogy van-e központi száma taxis vállalatnak.
Két busszal jutunk haza és kb. 1 óra alatt, de 9:30-kor kelni kell, hogy 11-ig bevásároljak és elmenjünk közösen piknikezni. Jó hétvége. Szuper hangulat.
TAXI, TAXIIII!
Na ezt hiába ordibálja az ember, mert nem állnak meg. Magyarországi tapasztalataim alapján, elvileg a taxi lámpája nem ég, ha foglalt és világít, ha szabad. Nos az itteni taxikon van egy kis lámpa, ami akkor is világít, ha nem fogadóképes. Gondolom azért, hogy lássuk, hogy ez az autó egy taxi... bár nem értem minek kell azt nekem tudnom, ha úgysem ülhetek bele.
Mire az ember megszokja, hogy a halványan világító taxiknak ne integessen, addigra eltelik 1-2 perc. Aztán jön a következő felismerés, hogy: nem jó helyen áll, mert ott nincs taxis poszt, így ha jön egy üres taxi, akkor sem áll meg. Már csak büntetésből sem: hülye külföldi tanuld meg a szabályokat!
Ekkor az ember már 3-5 perce várakozik. Közben persze felméri, hogy csak minden 10. taxi szabad. Hát felkerekedik, hogy találjon egy posztot. Átvág egy utcán, majd körbemegy a körforgalom gyalogátkelőhelyein, míg végül talál egy helyet, ahol ott áll 4 taxi. Ellenben ezek nem mozdulnak, mert csak estére parkoltak le. Sofőr a közelben sincs. Hopp, a járdán egy parkolóautomatához hasonló fallikus szimbólum meredezik, amin - egy jószándékú ember jóvoltából - egy telefonszám leledzik. Hát uccu felhívom felkészülve, hogy franciául kell beszélni. Kicsöng. Jajj, hol is vagyunk - kérdem a többieket. Port Royal. OK. 3. kicsöngés... 4., 5... közben észreveszem, hogy a fallosz teteje erős fénnyel villog. Persze a többiek, akik cseverésznek és próbálják megbeszélni, hogy mit is kellene tenni ilyen kilátástalan esetben, észre sem veszik. Felhívom a figyelmüket rá, meglepődnek. 7., 8., 9... leteszem. Már csak a próba kedvéért is és valóban, beigazolódik az elméletem: a villogás abbamarad. Hát ez jó!
Akkor most addig kell telefonáljak (úgysem veszik fel), míg egy szabad taxi erre jár és észreveszi a villogást? Az kb, 4 perc. Addig lemerül a telefon aksija. Nyilvánvaló, hogy ez nem megoldás. Nocsak! Kb. 50 m-re tőlünk megáll egy taxi és kiszállnak belőle. Mondom a többieknek, hogy azt kellene elkapni. Odaszaladnak. Még elérik, de nem szállhatnak be, mert ahova menni akarnak az messze városon kívül van (25 km) és a taxis nem vállalja. Jobban megéri neki városon belül furikáznia. Ugyanannyi idő alatt több utas, ráadásul a visszafele útja nem üres.
Nos a szomszédos szálloda autófelelős fiúja megszánja a csajokat és segítségét ajánlja fel. Végső soron 4 perc alatt talál egy taxit (3.), ami elviszi a őket. Elgondolkozom, hogy kellene adni neki borravalót, vagy sem. A mellettem álló srácok is tanakodnak egy picit, látom rajtuk. Aztán közösen elindulunk a metró felé, hogy még elérjük az utolsót, mert még egy ilyen mizériát nem akarunk átélni.
Persze egy héttel később nagyjából ugyanez ismétlődik meg. Itt is hiába kérdezzük az embereket, mindenki azt mondja, hogy várni kell. Taxit hívni nem lehet. Hát ez így nem igaz, csak nehéz, mert senki sem jegyzi meg egy társaság telefonszámát se. És akkor kezdődik elölről. Próbálkozás, majd helyváltoztatás, amikor ismét felismerjük, hogy a taxik mind 50 m-re állnak meg csoportunktól. Ott kb. 10 ember várakozik. Mi 5-en vagyunk ismét, ami itt nem megfelelő, mert már 4 ember szállításához külön engedélyre van szüksége a taxisnak, másrészt elölre nem szívesen ültetnek senkit, harmadrészt a 4. ember miatt mindig 3-5 eurónyi plusz díjat kell fizetni. Szerencsére mi fiúk meg tudjuk oldani a hazajutást másképp. Olcsóbb és lassabb: éjszaki buszjárattal.
Már csak 6-an vannak előttünk, amikor bevánszorog elénk 3 ember a sorba. Én szólnék, de látom a többieken, hogy konfrontáció kerülők. Eredmény: arrébb megyünk. Hihetetlen tunyaság és mulyaság - gondolom, de gyakorolva az önuralmat és a szocializációt nem szólok, csak sodródom velük. Odáig fajul a kiábrándultságuk, hogy leülnek egy étterem teraszára. Gondolják, ha rendelnek egy sört, akkor a végén megkérhetik a pincért, hogy hívjon egy taxit. Közben én elmegyek körüljárni a körforgalmat, felmérni a terepet. Az egyik lány jön velem. Megmondom neki, hogy váljunk szét, mert úgy több ki- és befutó utat tudunk lefedni, így nagyobb eséllyel fogunk taxit. Kb 2 perc múlva megunjuk. 15-ből 1 taxi üres, de az is a posztra megy, ahol 5-10 ember áll. Vissza már nem mehetünk, mert úgysem hiszik el, hogy mi már ott álltunk az előbb.
A többiek isszák a sört. Na mi van? A pincér nem hív taxit - jön a válasz. Hihi. Sejtettem. Leülünk. Kijön a pincér és kérdezi, hogy kérnek-e az újonnan jöttek valamit? Taxit. Felelem. Megrándul az arca, majd elmegy. A többiek mosolyognak egy kicsit.
Várunk. Isznak. Ülünk és beszélgetünk. Közben tekergetem a fejem, hogy hátha jön egy taxi. Kb. 10 perc múlva elindul egy taxis éjszakai útjára, épp az étterem mellől. Felugrok, eléállok (még nem ment gyorsan). Megkérdem, hogy a messzi fuvart vállalja-e? Elgondolkozik. A GPS-re nézve elvállalja. OK. Akkor ma is szereztünk egy taxit a csajoknak. Hurrá!
Most már érdeklődni fogok, hogy van-e központi száma taxis vállalatnak.
Két busszal jutunk haza és kb. 1 óra alatt, de 9:30-kor kelni kell, hogy 11-ig bevásároljak és elmenjünk közösen piknikezni. Jó hétvége. Szuper hangulat.
2010-06-09
Mesék Erdélyből
(részletek)
Fehérlófia
"A fehér ló felküldte a fiát egy magas fa tetejére, hogy húzza le a fa kérgét. A fiú le is húzta.
Erre azt mondta neki a fehér ló:
- No fiam, már látom, elég erős vagy. Hát csak eredj el a világra, én meg megdöglöm.
Azzal meg is döglött."
Ezen a szókimondáson 2 percig röhögtem. Itt akár vége is lehetne a sztorinak. :)
A tetejetlen fa
Előzmény: a legény elrabolja (konkrétan visszarabolja) IFJÚ feleségét a sárkánytól, akinek a (táltos) lova leplezi le a rablást.
"A sárkány meg éppen aludt. Egyszer csak lódobogást hall. Az istállóban verte a hídlást a deres ló. Kiment a sárkány.
- Hő te. Szénaabrak előtted, folyóvíz melletted. Ehetsz, ihatsz. Mi a bajod?
- Ehetek is ihatok is, de oda már a szép asszony!
- Có fel te! Hát én ehetek-e még?"
Mi van? Kérdeztem. De kiderült:
"- Ehetsz is, utolérjük úgy is."
Felmerül a kérdés, hogy egyrészt minek a sárkánynak - tudod annak a lénynek, aminek szárnya van - ló? Még ha repülő táltos is az? Hmmm?
Másrészt az a kérdés, hogy minek a széplány/szépasszony?
>> Megenni? Akkor miért kell szép legyen?
>> Szex? Szegény lyányok! Vagy esetleg ezek alakváltó sárkányok, nagy étvággyal?
>> Kollekciónak? De akkor etetni kell őket halálukig.
... persze lehet ezeknek a kombinációja: fiatalon és szépen kollekció és élvezeti cikk, a szavatosság lejártával meg mehet a levesbe. :)
Gondolom ezt valami atyafi találta ki egy faluba tévedt tehetős ember számára, aki azt találta mondani, hogy a faluban csak "nem szép" lányok vannak. Mire az atyafi válasza szerint ennek az oka ugye a sárkány...
és ha a legény elég bátor, akkor elmegy sárkányt és széplányt keresni, de az ilyenért nem kár, hisz bolond, hogy elhitte a mesét,
aki meg marad (mert eszes, vagy gyáva), az megelégszik a felhozatallal és máris lehet akkora hetedhétországra szóló lakodalmat tartani, hogy az üveghegyen túl fúró malac kurta farkáig ér a lakodalmas asztal.
Bár ez önmagában nem kell extra hosszú legyen, mert vidéken szinte minden lakodalmas asztal a malac farkáig ér. Minden relatív.
Na itt abbahagyom a gondolatmenetet.
Ásókapa (motoros!), nagyharang!
Fehérlófia
"A fehér ló felküldte a fiát egy magas fa tetejére, hogy húzza le a fa kérgét. A fiú le is húzta.
Erre azt mondta neki a fehér ló:
- No fiam, már látom, elég erős vagy. Hát csak eredj el a világra, én meg megdöglöm.
Azzal meg is döglött."
Ezen a szókimondáson 2 percig röhögtem. Itt akár vége is lehetne a sztorinak. :)
A tetejetlen fa
Előzmény: a legény elrabolja (konkrétan visszarabolja) IFJÚ feleségét a sárkánytól, akinek a (táltos) lova leplezi le a rablást.
"A sárkány meg éppen aludt. Egyszer csak lódobogást hall. Az istállóban verte a hídlást a deres ló. Kiment a sárkány.
- Hő te. Szénaabrak előtted, folyóvíz melletted. Ehetsz, ihatsz. Mi a bajod?
- Ehetek is ihatok is, de oda már a szép asszony!
- Có fel te! Hát én ehetek-e még?"
Mi van? Kérdeztem. De kiderült:
"- Ehetsz is, utolérjük úgy is."
Felmerül a kérdés, hogy egyrészt minek a sárkánynak - tudod annak a lénynek, aminek szárnya van - ló? Még ha repülő táltos is az? Hmmm?
Másrészt az a kérdés, hogy minek a széplány/szépasszony?
>> Megenni? Akkor miért kell szép legyen?
>> Szex? Szegény lyányok! Vagy esetleg ezek alakváltó sárkányok, nagy étvággyal?
>> Kollekciónak? De akkor etetni kell őket halálukig.
... persze lehet ezeknek a kombinációja: fiatalon és szépen kollekció és élvezeti cikk, a szavatosság lejártával meg mehet a levesbe. :)
Gondolom ezt valami atyafi találta ki egy faluba tévedt tehetős ember számára, aki azt találta mondani, hogy a faluban csak "nem szép" lányok vannak. Mire az atyafi válasza szerint ennek az oka ugye a sárkány...
és ha a legény elég bátor, akkor elmegy sárkányt és széplányt keresni, de az ilyenért nem kár, hisz bolond, hogy elhitte a mesét,
aki meg marad (mert eszes, vagy gyáva), az megelégszik a felhozatallal és máris lehet akkora hetedhétországra szóló lakodalmat tartani, hogy az üveghegyen túl fúró malac kurta farkáig ér a lakodalmas asztal.
Bár ez önmagában nem kell extra hosszú legyen, mert vidéken szinte minden lakodalmas asztal a malac farkáig ér. Minden relatív.
Na itt abbahagyom a gondolatmenetet.
Ásókapa (motoros!), nagyharang!
2010-06-08
Kívánság
A levéltetű kívánsága
*: OK, OK, hogy azt kívántam, hogy akkora levélen teremjek, amekkorát még nem láttam, de ha csak még egyszer találkozom a Jótündérrel...
*: OK, OK, hogy azt kívántam, hogy akkora levélen teremjek, amekkorát még nem láttam, de ha csak még egyszer találkozom a Jótündérrel...
2010-06-02
Fete de la Cité
Hétvége
Kihagyhatatlan partihegyek voltak a hétvégén a Cité Universitaire kollégium komplexumában. Pénteken este kezdődött és elvileg vasárnap este 11-ig tartott. Gyakorlatilag azonban vasárnap délután 6-kor már a borús, szemerkélős időjárás miatt már vége volt... mondjuk számomra nem.
Na de az időjárást leszámítva fergetegesre sikerült a hétvége. Pénteken este könnyűzenei koncerttel indítottunk, majd átmentünk libanoni zenére körtáncot táncolni, majd ismét vissza a könnyűzenéhez. Jó hangulat volt.
Másnap délelőtt extraolcsó, de bőséges reggelivel indítottunk majd délután 1-ig mászkáltunk a kollégiumok között. Délután 1-kor néhány barátom elment, hogy részt vegyen egy kalandtúrán, ahol bizonyos pontokat kellett megtalálni térkép alapján a kampusz területén. Az adott pontokon vagy lyukasztani kellett (pecsét helyett), vagy valami feladatot kellett elvégezni. Na ezt azért tudom ilyen pontosan, mert annak ellenére, hogy én csak nevetni akartam a többieken, a német lány, aki az elején határozottan tiltakozott a játék ellen, végül is meggyőzött, hogy legyek a kincskereső partnere. Azt sejtettem, hogy nem nyerhetünk, mert nem az a sietős fajta (márpedig ez időre is ment), de gondoltam jót szórakozhatunk. Én azért tartózkodtam, mert 2 órával később kezdődött a röplabda bajnokság, ahol a házunk (MPF) részt vett és én is játszani akartam, ahogy tettem ezt az előző 3 alkalommal is. Nem akartam kifárasztani magam. Szerencsére nem volt fárasztó, meg a 3 fizikai megmérettetési pontból kettő golf volt (gyeplabda és cross), célbatalálási képességet próbára téve. Egész jól ment. A harmadikat kevésbé szerettem, mert a feladat szerint 1 dl sangría megivása után 3 fekvőtámaszt, 10 felülést, majd 30 (!) saját tengely körüli körbefordulást kellett tenni, eldobni egy tollat, majd azonnal begyűjteni és visszaadni az ellenőrnek. A csaj aki előadta a feladatokat mondandója befejeztével rám nézett és azt kérdezte:
- Úgy látom neked már vannak ez irányú rossz tapasztalataid, igaz?
Mondtam neki, hogy kb 15 éve egy hasonló feladat során akkorát taknyoltam, hogy sebes lett a térdem és a szám... de hát a gólyatábori verseny minden áldozatot megért. :) (15 éve! Jesszusom!)
Na most kitaláltam, hogy mit fogok csinálni és valóban úgy is lett: 10 kör jobbra, 10 kör balra, majd 10 kör jobbra megint. Így csak kicsit forgott a világ és viszonylag könnyen begyűjtöttem a tollat. Az ellenőr nem örült a leleményességemnek, mert mosolyogni akart összekuszálódó lábaimmal előadott amőboid mozgásom láttán, de végeredményben nem szólt ellene. Néhány perccel később láttam, amit egy másik csapat tagja hogy dől el egyetlen lépés nélkül. Én mosolyogtam. Kívülről mindig jól néz ki.
Voltak elméleti kérdések is, de sajnos a kb 10 kérdésből csak 3-ról fogalmunk, pontosabban a német lánynak... jól vágott az esze, meg kell hagyjam. Tudtam, hogy mondjuk internet hozzáféréssel simán megoldanánk, de ahhoz futni kellett volna, amire meg ugye ne lehetett rávenni a lányt. Így maradt, hogy az egyébként nagyon drága nyereményért folytatott küzdelmet csak félgőzzel vettük komolyan.
A röpi mecsre úgy rohantam át utcaruhában, bízva, hogy a szokásokhoz híven 15 perccel később kezdődik. Kiderült, hogy 30 percem is van, így szépen elmentem a sportkártyámért, meg átöltözni.
A sportcsarnok ezegyszer megtelt emberrel, mert jöttek a meccs utáni eredményhirdetésre és kupakiosztásra a többi bajnokság résztvevői is. A meccs az Arts et Metier ház ellen volt, akik fölényesen jelentek meg, ugyanis a mi házunk (MPF) ellenük játszott először és azt a meccset ők nyerték. Nem volt azonban fogalmuk róla, hogy azóta a csapat megerősödött további két jó játékossal (nem rólam van szó), akik 3-an végülis megnyerték a mi statisztálásunkkal a meccset. Szoros volt a játék. 2:1-es összesített szetteredménnyel nyertünk. Volt ujjongás rendesen. Sajnos a fociban, a teniszben, a pingpongban nem jeleskedtünk és furcsa módon a focikupát nyerők nyerték a fő kupát is, mert a pontozás szerint a "sportok királya" erősen kiemelt szerepet kapott. Így utólag kicsit igazságtalannak tartom, de sejthető volt. Ahhoz, hogy a focisták házától valaki elvegye a fő kupát, ahhoz egy másik háznak a röplabda, pingpong és tenisz kupákat mind meg kellett volna nyernie! Na mindegy a nap már jól indult és tudtam, hogy jó vége is lesz.
Este elmentünk jazz-t és egy másik helyen pop zenét hallgatni, majd kb éjfél után meg elmentünk egy tűrhetetlen minőségű techno koncertre, ami az ünnepség fő attrakciójának volt kikiáltva. Ezzel még annyi bajom volt, hogy holmi részeg banda fel alá furakodott keresztbe a tömegben és aki visszaszólt, vagy visszalökött, azt egyszerre hárman kezdték el ütni. Tőlem 2 m-re kapott valaki egy pillanat alatt vagy 3 öklöt az arcába. Mint a csókák a veszélyben lévő társuk esetén... szó szerint rárepültek a srácra, piff-puff-paff, aztán 2-3 ember közbelépése után mentek tovább. Aztán elkezdett zuhogni az eső. 10 perc alatt eláztunk (mert azt hittük futó zápor), majd hazamentünk.
Vasárnap délben indultunk újabb túrára és már ekkor sejthető volt, hogy az aznapra beharangozott 2-3 programból nem lesz sok minden, mert a borús idő miatt a szervezők nem vették komolyan a szórakoztatást. 5-kor elhagytuk a Citét és elmentünk a Mouftard utcára, ahol beültünk egy kocsmába (életemben ilyen szar sört nem ittam, kivéve talán az Áfiumban egyszer, amit ott visszaadtam, itt megittam), majd egy étteremben vacsoráztunk. A pincérlány nagyon kedves volt, de hulla szórakozott, kb. harmadszorra sikerült kihoznia azt, amit kértünk. Nem tudom miért de úgy éreztem, hogy mindkét pincérlány engem "fixíroz", de mindkettő furcsán. Aztán amikor a brazil csaj megjegyezte (akitől ilyen észrevételre és megjegyzésre nem számítottam), hogy biztos bejövök nekik, akkor a társaság rajtam kezdett élcelődni. Mindenféle bizarr okot találva a fixírozás okaként. A végén azzal ugratták, hogy most a pincércsajok ingyen adják a vacsorát.
Közben jól elbeszélgettük az időt és csak azt vettük észre hogy besötétedett (10 elmúlt). Jól éreztem magam.
Utolsó megjegyzésként: a mai napig nem értem, hogy hogyan kell Párizsban taxit fogni... de ezt majd máskor részletezem.
Kihagyhatatlan partihegyek voltak a hétvégén a Cité Universitaire kollégium komplexumában. Pénteken este kezdődött és elvileg vasárnap este 11-ig tartott. Gyakorlatilag azonban vasárnap délután 6-kor már a borús, szemerkélős időjárás miatt már vége volt... mondjuk számomra nem.
Na de az időjárást leszámítva fergetegesre sikerült a hétvége. Pénteken este könnyűzenei koncerttel indítottunk, majd átmentünk libanoni zenére körtáncot táncolni, majd ismét vissza a könnyűzenéhez. Jó hangulat volt.
Másnap délelőtt extraolcsó, de bőséges reggelivel indítottunk majd délután 1-ig mászkáltunk a kollégiumok között. Délután 1-kor néhány barátom elment, hogy részt vegyen egy kalandtúrán, ahol bizonyos pontokat kellett megtalálni térkép alapján a kampusz területén. Az adott pontokon vagy lyukasztani kellett (pecsét helyett), vagy valami feladatot kellett elvégezni. Na ezt azért tudom ilyen pontosan, mert annak ellenére, hogy én csak nevetni akartam a többieken, a német lány, aki az elején határozottan tiltakozott a játék ellen, végül is meggyőzött, hogy legyek a kincskereső partnere. Azt sejtettem, hogy nem nyerhetünk, mert nem az a sietős fajta (márpedig ez időre is ment), de gondoltam jót szórakozhatunk. Én azért tartózkodtam, mert 2 órával később kezdődött a röplabda bajnokság, ahol a házunk (MPF) részt vett és én is játszani akartam, ahogy tettem ezt az előző 3 alkalommal is. Nem akartam kifárasztani magam. Szerencsére nem volt fárasztó, meg a 3 fizikai megmérettetési pontból kettő golf volt (gyeplabda és cross), célbatalálási képességet próbára téve. Egész jól ment. A harmadikat kevésbé szerettem, mert a feladat szerint 1 dl sangría megivása után 3 fekvőtámaszt, 10 felülést, majd 30 (!) saját tengely körüli körbefordulást kellett tenni, eldobni egy tollat, majd azonnal begyűjteni és visszaadni az ellenőrnek. A csaj aki előadta a feladatokat mondandója befejeztével rám nézett és azt kérdezte:
- Úgy látom neked már vannak ez irányú rossz tapasztalataid, igaz?
Mondtam neki, hogy kb 15 éve egy hasonló feladat során akkorát taknyoltam, hogy sebes lett a térdem és a szám... de hát a gólyatábori verseny minden áldozatot megért. :) (15 éve! Jesszusom!)
Na most kitaláltam, hogy mit fogok csinálni és valóban úgy is lett: 10 kör jobbra, 10 kör balra, majd 10 kör jobbra megint. Így csak kicsit forgott a világ és viszonylag könnyen begyűjtöttem a tollat. Az ellenőr nem örült a leleményességemnek, mert mosolyogni akart összekuszálódó lábaimmal előadott amőboid mozgásom láttán, de végeredményben nem szólt ellene. Néhány perccel később láttam, amit egy másik csapat tagja hogy dől el egyetlen lépés nélkül. Én mosolyogtam. Kívülről mindig jól néz ki.
Voltak elméleti kérdések is, de sajnos a kb 10 kérdésből csak 3-ról fogalmunk, pontosabban a német lánynak... jól vágott az esze, meg kell hagyjam. Tudtam, hogy mondjuk internet hozzáféréssel simán megoldanánk, de ahhoz futni kellett volna, amire meg ugye ne lehetett rávenni a lányt. Így maradt, hogy az egyébként nagyon drága nyereményért folytatott küzdelmet csak félgőzzel vettük komolyan.
A röpi mecsre úgy rohantam át utcaruhában, bízva, hogy a szokásokhoz híven 15 perccel később kezdődik. Kiderült, hogy 30 percem is van, így szépen elmentem a sportkártyámért, meg átöltözni.
A sportcsarnok ezegyszer megtelt emberrel, mert jöttek a meccs utáni eredményhirdetésre és kupakiosztásra a többi bajnokság résztvevői is. A meccs az Arts et Metier ház ellen volt, akik fölényesen jelentek meg, ugyanis a mi házunk (MPF) ellenük játszott először és azt a meccset ők nyerték. Nem volt azonban fogalmuk róla, hogy azóta a csapat megerősödött további két jó játékossal (nem rólam van szó), akik 3-an végülis megnyerték a mi statisztálásunkkal a meccset. Szoros volt a játék. 2:1-es összesített szetteredménnyel nyertünk. Volt ujjongás rendesen. Sajnos a fociban, a teniszben, a pingpongban nem jeleskedtünk és furcsa módon a focikupát nyerők nyerték a fő kupát is, mert a pontozás szerint a "sportok királya" erősen kiemelt szerepet kapott. Így utólag kicsit igazságtalannak tartom, de sejthető volt. Ahhoz, hogy a focisták házától valaki elvegye a fő kupát, ahhoz egy másik háznak a röplabda, pingpong és tenisz kupákat mind meg kellett volna nyernie! Na mindegy a nap már jól indult és tudtam, hogy jó vége is lesz.
Este elmentünk jazz-t és egy másik helyen pop zenét hallgatni, majd kb éjfél után meg elmentünk egy tűrhetetlen minőségű techno koncertre, ami az ünnepség fő attrakciójának volt kikiáltva. Ezzel még annyi bajom volt, hogy holmi részeg banda fel alá furakodott keresztbe a tömegben és aki visszaszólt, vagy visszalökött, azt egyszerre hárman kezdték el ütni. Tőlem 2 m-re kapott valaki egy pillanat alatt vagy 3 öklöt az arcába. Mint a csókák a veszélyben lévő társuk esetén... szó szerint rárepültek a srácra, piff-puff-paff, aztán 2-3 ember közbelépése után mentek tovább. Aztán elkezdett zuhogni az eső. 10 perc alatt eláztunk (mert azt hittük futó zápor), majd hazamentünk.
Vasárnap délben indultunk újabb túrára és már ekkor sejthető volt, hogy az aznapra beharangozott 2-3 programból nem lesz sok minden, mert a borús idő miatt a szervezők nem vették komolyan a szórakoztatást. 5-kor elhagytuk a Citét és elmentünk a Mouftard utcára, ahol beültünk egy kocsmába (életemben ilyen szar sört nem ittam, kivéve talán az Áfiumban egyszer, amit ott visszaadtam, itt megittam), majd egy étteremben vacsoráztunk. A pincérlány nagyon kedves volt, de hulla szórakozott, kb. harmadszorra sikerült kihoznia azt, amit kértünk. Nem tudom miért de úgy éreztem, hogy mindkét pincérlány engem "fixíroz", de mindkettő furcsán. Aztán amikor a brazil csaj megjegyezte (akitől ilyen észrevételre és megjegyzésre nem számítottam), hogy biztos bejövök nekik, akkor a társaság rajtam kezdett élcelődni. Mindenféle bizarr okot találva a fixírozás okaként. A végén azzal ugratták, hogy most a pincércsajok ingyen adják a vacsorát.
Közben jól elbeszélgettük az időt és csak azt vettük észre hogy besötétedett (10 elmúlt). Jól éreztem magam.
Utolsó megjegyzésként: a mai napig nem értem, hogy hogyan kell Párizsban taxit fogni... de ezt majd máskor részletezem.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)