Az elmúlt két nap gyümölcse, hogy 10 órát mértem, amiből 2-őt a mikroszkóp beállításával, 6-et a fluoriméternél töltöttem, amiből csak az utolsó órában derült ki, hogy kidobhatom a mérési adatok felét. Mindkét esetben a műszer hibájából.
Most épp az RER-en ülök, amire 20-25 percet kellett várnom, van egy 3 napos baguettem, mert a bolt már bezárt, mire befejeztem amai mérést. A bal lábamban egy izomköteg kitartóan rángatózik, ami ugyan nem fáj, de zavaró, főleg így 10 perc után. Most megyek haza és ugyan nézhetnék egy filmet az Institut Hongrois-ban... hmmm miért ne, már éhesebb úgy sem lehetek.
Esik.
Éhes.
Mérges.
de annyira leszarom, hogy még mérges sem vagyok igazából.
... elmentem az Francia Intézetbe és 10 perccel a film kezdete előtt ott voltam. De ezt az utat az ördög fizette nekem, mert most már nem én tartozom neki, hanem ő nekem és így időnként megsegít... szóval a film vetítés nem az Intézetben volt, hanem 30-40 perces buszozásnyira a város szélén. De most legalább a mai recepciós lány kedves volt, bár szegény belebonyolódott a magyar nyelvbe, mert előtte angolul és franciául beszélt.
Ma reggel csak az RER-bérletemet felejtettem otthon, mert nadrágot cseréltem és emiatt vesztettem 25 percet, ami a reggeli 15 perces titkárnőre várás miatt már egyáltalán nem számít.
Malheures en series (malőr an szérí). Sorozatos balszerencse. Várom már a horoszkópot, amikor egy ilyen napon azt írja: Maradjon inkább otthon, de ott is inkább csak az ágyban, mert még a nyakába esik a konyhaszekrény. :)