Bystander effect - Kívülálló effektus
Mi a tanulság? Ha kocsmába indulsz, esetleg mindjárt kocsmatúrára, akkor öltönybe menj!
2010-03-31
Baj - nokság
3 meccsből egyen játszhattam. 10 percet.
Mérges vagyok. A körülményekre és a csapattársakra is.
Úgy volt, hogy 10 percenként cserélünk, azaz a 2*20 perc alatt 2 csere lesz. Hát láttam én már hasonlót egy PTE-s egyetemi bajnokságon, amikor ez a csererendszer felborult, mert én betartottam a rám kiszabott időt, de a többiek annyira "belefeledkeztek" a meccsbe, hogy nem akartak lejönni. Most is így volt. A mellettem álló srác pedig csak ennyit kiabált be amikor lejárt az idő:
- Aki fáradtnak érzi magát az jöjjön le.
Anyám! 10 perc rohangálás miatt nem tudja az ember fáradtnak érezni magát. Ha meg igen, mert volt ilyen is a pályán, akkor sem jött le.
Hiába ordítottam be a mezőnybe vagy háromszor, hogy CSERE (angolul, franciául), nem tudtam mindenkinek a nevét így nem tudtam személyessé teni az üzenetet. A pályára nem mehettem be lerángatni az embert, mert akkor óvás lett volna.
Az első meccset megnyertük, mert mi éppen megfelelő létszámban jelentünk meg. Akkor még nem játszhattam, mert nem volt megfelelő sportbiztosításom.
A második meccs idején kísértük ki K-t a reptérre, hogy hazamenjen japánba. Az eredmény 6:3 lett a Marokkói ház csapata javára. Nem voltam ott, de már előre tudtam mi fog történni. Mindneki támadni akart és senki sem volt hajlandó védői szerepet ellátni, vagyis hátul maradni, illetve legalább visszaszaladni, amikor kell. Ezt a meglátásomat igazolták az utolsó meccs előtt kialakult beszélgetés során. Kijelentették, hogy MOST már jó lenne fixálni a pozíciókat, nem úgy, mint múltkor. Az eredmény ennek ellenére nem tűnt olyan rossznak, mert tudtam, hogy elsősorban az összeszokottság hiánya okozta a vereséget.
Az utolsó meccset véleményem szerint meg kellett nyernünk, mert ugye a legtisztább ügy a csoport második hely elérése. Én így számoltam. Az eredmény így alakult: MPF-Dél Kelet Ázsia (egy ázsiai se volt a csapatban)
0:1 - a kapusunk az első lövést hárította, de a labda az ellenséghez pattant, a védők tétlenkedtek, a kapus meg nem tudott még újból felállni. Gól. Védői hiba.
0:2 - a kapusunk szorult helyzetben volt a két támadóval szemben, ugyanis a védők közül csak egy ért vissza, az meg nem támadta le a labdás embert. A támadó, aki az előző gólt is lőtte tudta, hogy nem túl jó a kapusunk. Jól sejtette. Védői hiba.
Első kapuralövésünknél kiderült, nekik jó kapusuk van. Csere, azaz bementem az első félidő második felére. Csapatunk -nem miattam - fellángolt. Ez abban is megnyilvánult, hogy nem csak hogy az ellenfél nem tudott támadni, de gólt lőttünk: 1:2.
A második félidőben beengedtem magam helyett valakit, hogy majd megint a második félre cserélek. Támadás hegyek a részünkről. Nagynehezen sikerült újabb gólt lőni a szemtelenül jól védő kapusuknak 2:2.
És eljött a végzetes pillanat. A kapusunk annyira belelovallta magát a támadásainkba, hogy megfeledkezve feladatáról, 10 m-re kiment a kapuból. Nem tudtam hogy hívják. Épp szólni akartam a mellettem álló másik csereembernek, hogy hívja már vissza, amikor szépen átemelték felette a labdát. 3:2. Óriási kapushiba!
A csapatunk nem adta fel és innentől kezdve csak mi támadtunk. 3:3.
Döntetlen lett az eredmény. Így a Marokkó ellen játszott meccseink eredményét kellett összevetni, ugyanis ellenük sem állt ki a mexikói gárda. Ők csak 4:2-re kaptak ki. Ők mehettek tovább. Ez a meccs egyébként megérdemelt eredménnyel záródott. Csapataink egyforma erősek voltak támadásban és egyforma gyengék a védekezésben.
Mindez egy alapvető foci törvény figyelmen kívül hagyása miatt történt: a pályán mindenkinek meg kell legyen a szerepe és helye. Önfegyelemmel kell játszani. Picit mérges vagyok a kapusra és méginkább magamra, hogy végülis nem szóltam rá.
Azért még lehet majd focizni a házbeli fiúkkal, de az már nem lesz ugyanaz az érzés.
Mérges vagyok. A körülményekre és a csapattársakra is.
Úgy volt, hogy 10 percenként cserélünk, azaz a 2*20 perc alatt 2 csere lesz. Hát láttam én már hasonlót egy PTE-s egyetemi bajnokságon, amikor ez a csererendszer felborult, mert én betartottam a rám kiszabott időt, de a többiek annyira "belefeledkeztek" a meccsbe, hogy nem akartak lejönni. Most is így volt. A mellettem álló srác pedig csak ennyit kiabált be amikor lejárt az idő:
- Aki fáradtnak érzi magát az jöjjön le.
Anyám! 10 perc rohangálás miatt nem tudja az ember fáradtnak érezni magát. Ha meg igen, mert volt ilyen is a pályán, akkor sem jött le.
Hiába ordítottam be a mezőnybe vagy háromszor, hogy CSERE (angolul, franciául), nem tudtam mindenkinek a nevét így nem tudtam személyessé teni az üzenetet. A pályára nem mehettem be lerángatni az embert, mert akkor óvás lett volna.
Az első meccset megnyertük, mert mi éppen megfelelő létszámban jelentünk meg. Akkor még nem játszhattam, mert nem volt megfelelő sportbiztosításom.
A második meccs idején kísértük ki K-t a reptérre, hogy hazamenjen japánba. Az eredmény 6:3 lett a Marokkói ház csapata javára. Nem voltam ott, de már előre tudtam mi fog történni. Mindneki támadni akart és senki sem volt hajlandó védői szerepet ellátni, vagyis hátul maradni, illetve legalább visszaszaladni, amikor kell. Ezt a meglátásomat igazolták az utolsó meccs előtt kialakult beszélgetés során. Kijelentették, hogy MOST már jó lenne fixálni a pozíciókat, nem úgy, mint múltkor. Az eredmény ennek ellenére nem tűnt olyan rossznak, mert tudtam, hogy elsősorban az összeszokottság hiánya okozta a vereséget.
Az utolsó meccset véleményem szerint meg kellett nyernünk, mert ugye a legtisztább ügy a csoport második hely elérése. Én így számoltam. Az eredmény így alakult: MPF-Dél Kelet Ázsia (egy ázsiai se volt a csapatban)
0:1 - a kapusunk az első lövést hárította, de a labda az ellenséghez pattant, a védők tétlenkedtek, a kapus meg nem tudott még újból felállni. Gól. Védői hiba.
0:2 - a kapusunk szorult helyzetben volt a két támadóval szemben, ugyanis a védők közül csak egy ért vissza, az meg nem támadta le a labdás embert. A támadó, aki az előző gólt is lőtte tudta, hogy nem túl jó a kapusunk. Jól sejtette. Védői hiba.
Első kapuralövésünknél kiderült, nekik jó kapusuk van. Csere, azaz bementem az első félidő második felére. Csapatunk -nem miattam - fellángolt. Ez abban is megnyilvánult, hogy nem csak hogy az ellenfél nem tudott támadni, de gólt lőttünk: 1:2.
A második félidőben beengedtem magam helyett valakit, hogy majd megint a második félre cserélek. Támadás hegyek a részünkről. Nagynehezen sikerült újabb gólt lőni a szemtelenül jól védő kapusuknak 2:2.
És eljött a végzetes pillanat. A kapusunk annyira belelovallta magát a támadásainkba, hogy megfeledkezve feladatáról, 10 m-re kiment a kapuból. Nem tudtam hogy hívják. Épp szólni akartam a mellettem álló másik csereembernek, hogy hívja már vissza, amikor szépen átemelték felette a labdát. 3:2. Óriási kapushiba!
A csapatunk nem adta fel és innentől kezdve csak mi támadtunk. 3:3.
Döntetlen lett az eredmény. Így a Marokkó ellen játszott meccseink eredményét kellett összevetni, ugyanis ellenük sem állt ki a mexikói gárda. Ők csak 4:2-re kaptak ki. Ők mehettek tovább. Ez a meccs egyébként megérdemelt eredménnyel záródott. Csapataink egyforma erősek voltak támadásban és egyforma gyengék a védekezésben.
Mindez egy alapvető foci törvény figyelmen kívül hagyása miatt történt: a pályán mindenkinek meg kell legyen a szerepe és helye. Önfegyelemmel kell játszani. Picit mérges vagyok a kapusra és méginkább magamra, hogy végülis nem szóltam rá.
Azért még lehet majd focizni a házbeli fiúkkal, de az már nem lesz ugyanaz az érzés.
2010-03-27
A Föld órája - vigyázz!
Ma igyekszem megelőzni az Életet:
A rendőrség szerint óriási mértékben megszaporodott a lopások, betörések és erőszakos cselekmények száma Budapesten a szombaton lezajlott Föld órája esemény ideje alatt. Az összefüggést számokkal is alá tudják támasztani és így bizonyítani, hogy az 1 órás sötétség több kárt tett az országban, mint a mértéktelen fogyasztás elleni küzdelem egyik figyelemfelkeltő eszközeként létrehozott esemény pozitív hozzájárulása világképünk és energiafogyasztásunk tudatosabbá válásához.
A rendezvény célja miszerint az emberek pazarló energiafogyasztására az egy órás közvilágítás lekapcsolással hívják fel a figyelmet látványosra sikerült Budapesten is. Ellenben bizonyos érdektelennek tűnő és méginkább haszonleső elemek kihasználták, hogy a város jelentős része kimozdult lakásából, hogy megtekinthesse az eseményt. Ráadásul a betörések és lopások elsősorban a belváros kivilágítatlan részében történtek. A sötétség a tolvajok és betörők malmára hajtotta a vizet.
A rendőrség szerint nincs még egy olyan ország, ahol a civilizációs betegségünkre figyelmet felhívó magasztos eseményt ilyen alantasan kihasználták volna.
Remélem bejön a tervem: ha valamit előre kimondok, akkor az nem, vagy nem úgy fog megtörténni. Ne legyen így!
Hajrá Magyarisztán!
A rendőrség szerint óriási mértékben megszaporodott a lopások, betörések és erőszakos cselekmények száma Budapesten a szombaton lezajlott Föld órája esemény ideje alatt. Az összefüggést számokkal is alá tudják támasztani és így bizonyítani, hogy az 1 órás sötétség több kárt tett az országban, mint a mértéktelen fogyasztás elleni küzdelem egyik figyelemfelkeltő eszközeként létrehozott esemény pozitív hozzájárulása világképünk és energiafogyasztásunk tudatosabbá válásához.
A rendezvény célja miszerint az emberek pazarló energiafogyasztására az egy órás közvilágítás lekapcsolással hívják fel a figyelmet látványosra sikerült Budapesten is. Ellenben bizonyos érdektelennek tűnő és méginkább haszonleső elemek kihasználták, hogy a város jelentős része kimozdult lakásából, hogy megtekinthesse az eseményt. Ráadásul a betörések és lopások elsősorban a belváros kivilágítatlan részében történtek. A sötétség a tolvajok és betörők malmára hajtotta a vizet.
A rendőrség szerint nincs még egy olyan ország, ahol a civilizációs betegségünkre figyelmet felhívó magasztos eseményt ilyen alantasan kihasználták volna.
Remélem bejön a tervem: ha valamit előre kimondok, akkor az nem, vagy nem úgy fog megtörténni. Ne legyen így!
Hajrá Magyarisztán!
2010-03-26
Egy magyar tanmese
Ma kaptam emailben:
Nemrégiben egy magyar és egy japán cég nyolcevezős versenyt rendezett a Dunán. A verseny előtt mindkét csapat keményen edzett, hogy a lehető legjobb teljesítményt érjék el. Mikor eljött a nagy nap mindkét csapat tagjai nagyon jó formában voltak, mégis a japánok nyertek nagy előnnyel.
A vereség igen érzékenyen érintette a magyar csapatot, teljesen mélypontra kerültek. A felső vezetés úgy döntött, feltétlenül kideríti a megsemmisítő vereség okát, ezért rögtön alkottak is egy team-et, akik ezen a projekten dolgoztak. Feladatuk az volt, hogy alaposan kivizsgálják az ügyet és megfelelő segítséget nyújtsanak. A sok vizsgálat után kiderítették, hogy a japánoknál heten eveztek, s egy ember kormányzott, míg a magyar csapatnál egy ember evezett és heten kormányoztak. A felső vezetés erre rögtön igénybe vette egy tanácsadó cég szolgálatait, s arra kérte őket, készítsenek tanulmányt a magyar csapat struktúrájáról.
Jelentős költségek kifizetése után néhány hónap múlva a tanácsadó cég arra a következtetésre jutott, hogy a magyar csapatban túl sokan kormányoztak és túl kevesen eveztek.
A japánokkal szembeni következő vereséget elkerülendő megváltoztatták a csapat felépítését. Most négy kormányos volt, két főkormányos, egy kormányigazgató s egy ember evezett. Ezen kívül teljesítmény-értékelési rendszert vezettek be az evezősnél, hogy nagyobb teljesítményre ösztönözzék.
`Bővítenünk kell evezősünk feladatait és nagyobb felelősséggel kell felruházni.´
A következő évben a japánok nyertek, immáron megduplázott előnnyel. A vezetés elbocsátotta az evezőst rossz teljesítménye miatt, eladták a csónakot is és leállították mindenféle beruházást az evezést illetően. A tanácsadó céget dicsérettel illették, a megtakarított pénzt pedig szétosztották a menedzsment tagjai között....
én ehhez ennyit fűznék hozzá:
... a kirúgott evezős sem búsult sokáig, mert a versenyről hírt szerző angolok már az első évben be akartak nevezni egy csapatot, de a csapat nem állt össze időben. Ugyanígy a második évben sem, mert egy ember hiányzott. Végül lecsaptak a kirúgott evezősre és két éves szakmai tapasztalata alapján kinevezték kormányosnak. Csapatuk japán (!) vizeken még nagyobb előnnyel verte a japán hajót...
mer' ugye a tapasztalat számít nem a manager-i 'hozzáértés'. Írányítani se tud mindenki, hiába van papírja róla.
És a további információk:
Az evezős versenyt Magyarisztánban találták ki, barátságos és közhasznú eseménynek tervezték. A helyi politikusok felfigyeltek az ötletre és párt színekbe öltöztetve vidéki látványosságként jelentették be a falugyűlésen. A hírt megneszelve a helyi fateknő vájó cég már a gyűlésen felajánlotta, hogy készítenek egy versenyhajót, ingyen és bérmentve, ha elmehetnek külföldre tanulmányozni az ilyen hajókat. A családi vállalkozás minden tagja (apa, anya, 3 gyerek, 2 sógor és egyikük élettársa) 3 hónapot töltött Hawaii-on, majd Svájcban - miután 1 hónap alatt rájöttek, hogy Hawaii a tengeri katamaránok versenyének a központja és nem a folyóvizi evezősöké.
A gyűjtött tapasztalatok alapján nekiálltak a hajó elkészítésének, de közben rájöttek, hogy jobb lenne, ha a szomszéd faluban lévő műanyag fröccsöntő gyárral kezdenek el egyezkedni, mert a műanyag mégiscsak könnyebb, mint az az akác, amit a szomszéd erdőből tudnak olcsón szerezni. Meg egyébként a szálkátlanításhoz se volt meg a megfelelő gömb-csiszolójuk.
Kiderült azonban, hogy a műanyaggyár igazgatója ellenzéki, így a pártemberek káderei léptek munkába és 60-40 alapon megegyeztek, hogy a másik párt logója is rákerül a hajó testére. És hogy abból se legyen gond, hogy elöl-hátul... a hajót hosszában osztották ketté és így lett a terv alapján a hajó teste színpompás. Az ötlet kitalájónák nevét pedig méltó módon a hajó aljára tervezték bevésetni.
Ezután kézrázás, szalagátvágás és két napra szóló vigadalom - a két faluban, két szín alatt - keretében elindították a hajóépítési projektet. Az ötletgazda és az első párt arra várt, hogy mikor lesz kész a hajó. A másik falu és a gyáros pedig arra, hogy mikor kapják meg már a tervrajzot és a fröccsöntéshez szükséges - japánban vásárolt - műanyagot. Eltelt így 4 hónap, majd anyázások közepette hajba-, majd észbekaptak.
A nagy mennyiségű extra minőségű műanyag rendelésére a Műanyagügyi miniszter azonban gyanút fogott és 2 hetes nyomoztatás után magához hívatta az illetékes politikusokat, hogy mit tudnak a régiójukban zajló eseményekről és hogyhogy őt nem tájékoztatták erről az országos jelentőségű eseményről? Minekután a nyereségből 30-30-30 alapon megnyugtatták a minisztert és minisztériumát, azonnal 100 egységnyi pénzt kaptak papíron az Államkincstárból a cél elérésére, végeredményben így sikerült előteremteni 10 egységnyi, addig gazdára nem talált és el nem költségelhető pénzt, melynek ellenében kénytelenek voltak tényleg megvásárolni az alapanyagot.
Kiderült azonban, hogy az anyag 20 egységnyibe kerül. Ezt megtudva, a gyár igazgatója felértékelte e becses anyaggal való munkájának jelentősségét és önzetlenségét feledve 0-ról 10 egységre emelte fizetését. Sápadozva, de ismerősei révén az Államkincstárnok kiegészítette az összeget magánbefektetők pénzével, 50 egység erejéig. Ő csak annyit kívánt, hogy a befektetők által létrehozott Szerecsen Kft (a bejegyző elírta a Szerencse szót) logója, a vízen gázló vemhes hód domborműve a hajó orrában ezüstből, vagy aranyból formázva meg kell jelenjen. Ennek külön költségét természetesen magukra vállalták, hiszen 25-25-25-5 arányból 5 az ő részük lesz.
A hajó a verseny előtt egy nappal elkészült. A pártfunkcionáriusokat nem zavarta, hogy a csapat nem tud kellőképpen felkészülni. Nem zavarta, mert jól tudták ki(nek a kije) fog a hajóban ülni. Biztosak voltak a dolgukban. Minden evezőst jól megfizettek, hogy nyerjenek! Másrészt feleslegesnek tartották az edzőtáborra kidobott pénzt.
Színes-hódos mivoltában szépen virított a hajó a Dunaparton. Eljött a felavatási vízretétel napja. A két falu, a két párt összes helyi képviselője, az Államkincstár képviselője, a Szerecsen Zrt (jogi változások miatt), a Műanyagügyi és a Vízügyi miniszterek, valamint a helyi búvárcsapat és még a tűzoltóság vizimentő alakulata teljes felszerelésben - ez utóbbiak biztonsági okokból - ott feszített a Dunaparton.
Elérkezett a vízrebocsátás pillanata is. A hajó siklott a vízen... emberek nélkül, ugyanis a vízretételben járatlan Pista bácsi és Gerzson a kocsmáros nem várta meg, hogy a Központi Olympiai Bizottság Evezős Tagozatának Különeljárási bizottsága által 2 napja kinevezett 8 'ejtőernyős' evezős beleülhessen a hajóba. Mintegy nemtetszésüket is kifejezték ezzel, hogy márpedig ebbe akárki nem ülhet bele... de egyben jót is cselekedtek, mert:
az ötletgazda nevének a hajó aljába bevésése oly jól sikerült, hogy 4 m-en belül a hajó tele lett vízzel, majd egy kis oldalhullámzástól felfordult és elérte legstabilabb állapotát, köszönhetően a tőkesúlyként kitűnően beváló - sajnos csak réz-ólom ötvözetből kivitelezett, de aranyáron eladott - áramvonalas hód szobrocskának.
A Ferihegyen ekkor landoló japán sportkülönítménynek szabadságot rendeltek el és 2 nappal később (parlamenti határozat alapján) 1 évvel későbbre halasztották az eseményt. A japánok nem értették a dolgot, de örültek, hogy láthatták a fővárost, ahol sokat fényképezkedtek.
A parlamenti ülés egyben döntött a csapat támogatásának megítéléséről, valamint a kiszolgáló személyzet anyagi támogatásáról és végül a Magyar-Japán Evezőolimpia jövő évi megrendezéséről, melyre rendre 250-500-500 egységnyi pénz rendelkezésre bocsátását szavazták meg. A kételkedő politikusok meggyőzéseként a nevük bekerült a kiszolgáló személyzet listájára.
A második hajó elkészítése a tapasztalatok miatt már kevesebb anyag rendelését igényelte, így az csak 50 egységnyibe került (aki úgy érzi, hogy hibás az adat az szóljon és kap a különbözetből). ennek megfelelően az újratervezés és öntés költsége felemésztette az olimpia szervezésére fordítható összeg kb. felét. Negyedéből a Dunapartot fésülték (Eltakarítunk Kft, a Szerecsen Kft 100%-os tulajdona, fél év múlva megszűnt) -pardon - gereblyézték át. Egy szakértői bizottság (A Pá(/a)rttalan Dunáért, multipárt alapítású "közhasznú" társaság) pedig a maradék negyed összeg ellenében megállapította, hogy a versenyt pont ott kell megrendezni, ahol egyébként is tervezték. (Indoklás kulcsszavai: falusi turizmus, ökológia, fenntartható fejlődés, versenyszféra, nemzetközi, kultúrális, nemzeti, magyar, vizisport, magyar-japán barátság...)
A verseny eredményét fent olvashattátok.
A leépítés során a hajót 0,2 egységnyi pénzért vette meg a MÉH (Méghogy Én Hülye? Bt, mely kapcsolatban állt a Szerecsen Zrt-vel), majd továbbadta egy svájci evezős csapatnak 112 egységnyiért, melyből 10 után le is adózott. A Szerecsen Zrt-t külföldieknek eladták, majd az alapítók kiléptek. Jelenleg csődeljárás folyik ellene (az új tulajdonosok ellen).
A svájciak egyébként megnyerték a hajóval a kantonok közötti versenyt, de a svájci rendezésű nemzetközi bajnokságra már nem nevezhettek vele, mert a hajó tőkéje (a hódot végülis alulra rakták, megnyugtatva a befektetői kedélyeket, hogy ennél többet eszmeileg és anyagilag sem segíthettek volna) megmagyarázhatatlan módon előnyhöz juttatta a csapatot. Azóta a CERN-ben dolgozó hidrodinamikai szakemberek igyekeznek megfejteni a rejtélyt és már már a gyorsítóba juttatását tervezik, hogy kipróbálják hogyan viselkedne relativisztikus sebességeknél. Ez lehet a jövő űrhajójának prototípusa?
Nemrégiben egy magyar és egy japán cég nyolcevezős versenyt rendezett a Dunán. A verseny előtt mindkét csapat keményen edzett, hogy a lehető legjobb teljesítményt érjék el. Mikor eljött a nagy nap mindkét csapat tagjai nagyon jó formában voltak, mégis a japánok nyertek nagy előnnyel.
A vereség igen érzékenyen érintette a magyar csapatot, teljesen mélypontra kerültek. A felső vezetés úgy döntött, feltétlenül kideríti a megsemmisítő vereség okát, ezért rögtön alkottak is egy team-et, akik ezen a projekten dolgoztak. Feladatuk az volt, hogy alaposan kivizsgálják az ügyet és megfelelő segítséget nyújtsanak. A sok vizsgálat után kiderítették, hogy a japánoknál heten eveztek, s egy ember kormányzott, míg a magyar csapatnál egy ember evezett és heten kormányoztak. A felső vezetés erre rögtön igénybe vette egy tanácsadó cég szolgálatait, s arra kérte őket, készítsenek tanulmányt a magyar csapat struktúrájáról.
Jelentős költségek kifizetése után néhány hónap múlva a tanácsadó cég arra a következtetésre jutott, hogy a magyar csapatban túl sokan kormányoztak és túl kevesen eveztek.
A japánokkal szembeni következő vereséget elkerülendő megváltoztatták a csapat felépítését. Most négy kormányos volt, két főkormányos, egy kormányigazgató s egy ember evezett. Ezen kívül teljesítmény-értékelési rendszert vezettek be az evezősnél, hogy nagyobb teljesítményre ösztönözzék.
`Bővítenünk kell evezősünk feladatait és nagyobb felelősséggel kell felruházni.´
A következő évben a japánok nyertek, immáron megduplázott előnnyel. A vezetés elbocsátotta az evezőst rossz teljesítménye miatt, eladták a csónakot is és leállították mindenféle beruházást az evezést illetően. A tanácsadó céget dicsérettel illették, a megtakarított pénzt pedig szétosztották a menedzsment tagjai között....
én ehhez ennyit fűznék hozzá:
... a kirúgott evezős sem búsult sokáig, mert a versenyről hírt szerző angolok már az első évben be akartak nevezni egy csapatot, de a csapat nem állt össze időben. Ugyanígy a második évben sem, mert egy ember hiányzott. Végül lecsaptak a kirúgott evezősre és két éves szakmai tapasztalata alapján kinevezték kormányosnak. Csapatuk japán (!) vizeken még nagyobb előnnyel verte a japán hajót...
mer' ugye a tapasztalat számít nem a manager-i 'hozzáértés'. Írányítani se tud mindenki, hiába van papírja róla.
És a további információk:
Az evezős versenyt Magyarisztánban találták ki, barátságos és közhasznú eseménynek tervezték. A helyi politikusok felfigyeltek az ötletre és párt színekbe öltöztetve vidéki látványosságként jelentették be a falugyűlésen. A hírt megneszelve a helyi fateknő vájó cég már a gyűlésen felajánlotta, hogy készítenek egy versenyhajót, ingyen és bérmentve, ha elmehetnek külföldre tanulmányozni az ilyen hajókat. A családi vállalkozás minden tagja (apa, anya, 3 gyerek, 2 sógor és egyikük élettársa) 3 hónapot töltött Hawaii-on, majd Svájcban - miután 1 hónap alatt rájöttek, hogy Hawaii a tengeri katamaránok versenyének a központja és nem a folyóvizi evezősöké.
A gyűjtött tapasztalatok alapján nekiálltak a hajó elkészítésének, de közben rájöttek, hogy jobb lenne, ha a szomszéd faluban lévő műanyag fröccsöntő gyárral kezdenek el egyezkedni, mert a műanyag mégiscsak könnyebb, mint az az akác, amit a szomszéd erdőből tudnak olcsón szerezni. Meg egyébként a szálkátlanításhoz se volt meg a megfelelő gömb-csiszolójuk.
Kiderült azonban, hogy a műanyaggyár igazgatója ellenzéki, így a pártemberek káderei léptek munkába és 60-40 alapon megegyeztek, hogy a másik párt logója is rákerül a hajó testére. És hogy abból se legyen gond, hogy elöl-hátul... a hajót hosszában osztották ketté és így lett a terv alapján a hajó teste színpompás. Az ötlet kitalájónák nevét pedig méltó módon a hajó aljára tervezték bevésetni.
Ezután kézrázás, szalagátvágás és két napra szóló vigadalom - a két faluban, két szín alatt - keretében elindították a hajóépítési projektet. Az ötletgazda és az első párt arra várt, hogy mikor lesz kész a hajó. A másik falu és a gyáros pedig arra, hogy mikor kapják meg már a tervrajzot és a fröccsöntéshez szükséges - japánban vásárolt - műanyagot. Eltelt így 4 hónap, majd anyázások közepette hajba-, majd észbekaptak.
A nagy mennyiségű extra minőségű műanyag rendelésére a Műanyagügyi miniszter azonban gyanút fogott és 2 hetes nyomoztatás után magához hívatta az illetékes politikusokat, hogy mit tudnak a régiójukban zajló eseményekről és hogyhogy őt nem tájékoztatták erről az országos jelentőségű eseményről? Minekután a nyereségből 30-30-30 alapon megnyugtatták a minisztert és minisztériumát, azonnal 100 egységnyi pénzt kaptak papíron az Államkincstárból a cél elérésére, végeredményben így sikerült előteremteni 10 egységnyi, addig gazdára nem talált és el nem költségelhető pénzt, melynek ellenében kénytelenek voltak tényleg megvásárolni az alapanyagot.
Kiderült azonban, hogy az anyag 20 egységnyibe kerül. Ezt megtudva, a gyár igazgatója felértékelte e becses anyaggal való munkájának jelentősségét és önzetlenségét feledve 0-ról 10 egységre emelte fizetését. Sápadozva, de ismerősei révén az Államkincstárnok kiegészítette az összeget magánbefektetők pénzével, 50 egység erejéig. Ő csak annyit kívánt, hogy a befektetők által létrehozott Szerecsen Kft (a bejegyző elírta a Szerencse szót) logója, a vízen gázló vemhes hód domborműve a hajó orrában ezüstből, vagy aranyból formázva meg kell jelenjen. Ennek külön költségét természetesen magukra vállalták, hiszen 25-25-25-5 arányból 5 az ő részük lesz.
A hajó a verseny előtt egy nappal elkészült. A pártfunkcionáriusokat nem zavarta, hogy a csapat nem tud kellőképpen felkészülni. Nem zavarta, mert jól tudták ki(nek a kije) fog a hajóban ülni. Biztosak voltak a dolgukban. Minden evezőst jól megfizettek, hogy nyerjenek! Másrészt feleslegesnek tartották az edzőtáborra kidobott pénzt.
Színes-hódos mivoltában szépen virított a hajó a Dunaparton. Eljött a felavatási vízretétel napja. A két falu, a két párt összes helyi képviselője, az Államkincstár képviselője, a Szerecsen Zrt (jogi változások miatt), a Műanyagügyi és a Vízügyi miniszterek, valamint a helyi búvárcsapat és még a tűzoltóság vizimentő alakulata teljes felszerelésben - ez utóbbiak biztonsági okokból - ott feszített a Dunaparton.
Elérkezett a vízrebocsátás pillanata is. A hajó siklott a vízen... emberek nélkül, ugyanis a vízretételben járatlan Pista bácsi és Gerzson a kocsmáros nem várta meg, hogy a Központi Olympiai Bizottság Evezős Tagozatának Különeljárási bizottsága által 2 napja kinevezett 8 'ejtőernyős' evezős beleülhessen a hajóba. Mintegy nemtetszésüket is kifejezték ezzel, hogy márpedig ebbe akárki nem ülhet bele... de egyben jót is cselekedtek, mert:
az ötletgazda nevének a hajó aljába bevésése oly jól sikerült, hogy 4 m-en belül a hajó tele lett vízzel, majd egy kis oldalhullámzástól felfordult és elérte legstabilabb állapotát, köszönhetően a tőkesúlyként kitűnően beváló - sajnos csak réz-ólom ötvözetből kivitelezett, de aranyáron eladott - áramvonalas hód szobrocskának.
A Ferihegyen ekkor landoló japán sportkülönítménynek szabadságot rendeltek el és 2 nappal később (parlamenti határozat alapján) 1 évvel későbbre halasztották az eseményt. A japánok nem értették a dolgot, de örültek, hogy láthatták a fővárost, ahol sokat fényképezkedtek.
A parlamenti ülés egyben döntött a csapat támogatásának megítéléséről, valamint a kiszolgáló személyzet anyagi támogatásáról és végül a Magyar-Japán Evezőolimpia jövő évi megrendezéséről, melyre rendre 250-500-500 egységnyi pénz rendelkezésre bocsátását szavazták meg. A kételkedő politikusok meggyőzéseként a nevük bekerült a kiszolgáló személyzet listájára.
A második hajó elkészítése a tapasztalatok miatt már kevesebb anyag rendelését igényelte, így az csak 50 egységnyibe került (aki úgy érzi, hogy hibás az adat az szóljon és kap a különbözetből). ennek megfelelően az újratervezés és öntés költsége felemésztette az olimpia szervezésére fordítható összeg kb. felét. Negyedéből a Dunapartot fésülték (Eltakarítunk Kft, a Szerecsen Kft 100%-os tulajdona, fél év múlva megszűnt) -pardon - gereblyézték át. Egy szakértői bizottság (A Pá(/a)rttalan Dunáért, multipárt alapítású "közhasznú" társaság) pedig a maradék negyed összeg ellenében megállapította, hogy a versenyt pont ott kell megrendezni, ahol egyébként is tervezték. (Indoklás kulcsszavai: falusi turizmus, ökológia, fenntartható fejlődés, versenyszféra, nemzetközi, kultúrális, nemzeti, magyar, vizisport, magyar-japán barátság...)
A verseny eredményét fent olvashattátok.
A leépítés során a hajót 0,2 egységnyi pénzért vette meg a MÉH (Méghogy Én Hülye? Bt, mely kapcsolatban állt a Szerecsen Zrt-vel), majd továbbadta egy svájci evezős csapatnak 112 egységnyiért, melyből 10 után le is adózott. A Szerecsen Zrt-t külföldieknek eladták, majd az alapítók kiléptek. Jelenleg csődeljárás folyik ellene (az új tulajdonosok ellen).
A svájciak egyébként megnyerték a hajóval a kantonok közötti versenyt, de a svájci rendezésű nemzetközi bajnokságra már nem nevezhettek vele, mert a hajó tőkéje (a hódot végülis alulra rakták, megnyugtatva a befektetői kedélyeket, hogy ennél többet eszmeileg és anyagilag sem segíthettek volna) megmagyarázhatatlan módon előnyhöz juttatta a csapatot. Azóta a CERN-ben dolgozó hidrodinamikai szakemberek igyekeznek megfejteni a rejtélyt és már már a gyorsítóba juttatását tervezik, hogy kipróbálják hogyan viselkedne relativisztikus sebességeknél. Ez lehet a jövő űrhajójának prototípusa?
2010-03-25
Hírek, március 2
Nagylevegő! Benntart! és nekiállolvasni! :)
Király(i) vicc.
Vicces Fülöp herceg
Nekem tetszik az öreg humora. Még úgy is, hogy egy kemény poént mondott a magyarok elhízottságával kapcsolatban (is). A gond, hogy teljesen igaza van. Meg kellene reformálni nemcsak az egészségügyet, de az egészség filozófiánkat és legfőképp a "zsírosan jó az étel" gondolkozást. Régen, amíg az emberek kétkezi munkát végeztek, addig szükség volt az erőre/energiára, de most már mindenki a számítógépe mögött hízik, ugyanazt fogyasztva, mint nagyszülei... Ma hallottam, hogy az országunk jelentősen el van maradva az aktív sportolók százalékos arányában a többi európai országhoz képest... Van min változtatni! Növekedne az átlagéletkor is, az tuti!
De visszatérve. Az öreg humora csípős, és kissé arrogáns, de szerintem ezzel méri le, hogy kinek van kellő sütnivalója. Ugye herceg, tehát visszaszólni nem lehet... de mondjuk ha egyszer emberére akadna, akkor szerintem jól elszórakoznának... mert az öreg csak egy kis mókára vágyik, hiszen épp nem udvari etikához illő viccei miatt felesége szerintem amennyire lehet "bezárva" tartja. Még jó, hogy az öreg megfeledkezik a protokollról, hisz végre embereket láthat maga körül. :)
Nem akar valaki parlamenti képviselő lenni? Most a korábbi megtámadhatatlan extra szolgáltatások mellé még 300 ezer Ft értékű laptopot is kap. Hogy a népnek joga ne legyen szólni: magyar gyártmányú laptop az Albacomptól, hogy fejlődjön a magyar gazdaság!
Hogyan? Honnan? Miből? MINEK??? A tisztelt p. képviselőnek nem fussa a fizetésiből egy saját laptopra? Ha eddig nem volt, akkor nem tud mondjuk 2 hónapig kuporgatni, hogy vegyen egyet? A munkatempóját úgysem ez határoza meg, nemde? és: MIÉRT 400 db, ha jelenleg csak 386 képviselő van? Kinek az unokájának kell egy új játékgép?
Extra minőségű bor.
Extra glicerin. Hát ha már nem a kézkrémmel visszük be külsőleg, akkor legalább a borral belsőleg. Szerencsére ártalmatlan. Ellenben a bor nemesebbnek tűnik miatta.
Kérdés, hogy hogyan vetemedhet ilyesmire egy magát valamire is tartó szőlősgazda, illetve bortermelő. Ugye a cukrozás az ismert trükk, főleg fanyar vidékein az országnak, de már az aromák hozzákeverésében is egyre inkább megbizonyosodom.
Azt viszont sehogy sem értem, hogy miért nem lehet a különböző díjak kiosztása előtt, vagy rövid időn belül elvégezni olyan méréseket, amikkel a csalás beigazolódhatna. Miért kell valakit kitüntetni, hogy aztán évekkel később megalázzuk? Nagyobb érvágás ez, mint ha eredetileg ki se tüntetnék. Okolom a díjazó bizottságot is!
Indexes címadás
"A házassággal felszaladnak a kilók"
Hova szaladnak? Könyörgöm! Miért nem lehet magyarul beszélni/írni?
Másrészt ez egy görög tanulmány eredménye. Hát én nem lennék büszke erre a szocioantropológiai termékre, mely kimutatja a nyilvánvalót. A tény amit közölnek igaz. Ha valaki biztonságban érzi magát, akkor már nem figyel oda annyira küllemére, azaz a versenyképességére.
Szerintem azonban érvényes a házasság előttre is. Én onnan szoktam tudni lemérni, hogy valaki úgy érzi, hogy megtalálta élete párját, hogy kb. 1 év alatt kicsit "megerősödik". Akár fiú, akár lány.
Kár érte, mert sportolni lehet feleség/férj és gyerek mellett is. Heti egy óra sport rohanó társadalmunk rendszerébe is belefér. Többet használ, mint ugyanannyi semmittevés. (Most nem találom a: "Keveset sportolnak a magyarok" cikket.)
És akkor kiderül, hogy az ember ha rosszul alszik is hízik. Kivéve én! :D
Mikrochipes kutyák
- Te! Neked milyen csiped van?
- Ó, én a legújabb 2 magos csippet rakattam be.
- Mennyi adat fér bele?
- 2 Mb! és USB csatlakozó is van hozzá!
- Ne már! És a kábelt hova teszik?
- Bőr alatt vezetik a farokba, hogy minél kevésbé legyen útban.
- Bluetooth van hozzá? Mert az enyémhez van. Ha lakcímet kell változtatni, akkor a telefonomról is megtehetem.
- Van.
- Na jó, akkor a kutyáink kompatibilisek, megengedem, hogy levigyed sétáltatni. Biztos vagyok benne, hogy jól ellesznek a kutyáink együtt. De mi is a kutyusod neve?
- Csip-ke, érted? :)
... lesz ez még pedigree kérdés emberéknél is!
Robbantsunk aszteroidát! (itt)
A múltkor írtam egy cikk alapján arról, hogy Földünk közelében elzúgott egy későn felismert, de egyébként ismeretlen aszteroida. Már régóta tervezik egyes államok, hogy bizonyos Föld felé tartó és valós veszélyt jelentő aszteroidák ellen alkalmas űrvédelmi eszközzel rendelkezzünk. Néhány film is készült erről az amerikaiak (USA) "MI mentjük meg a világot a végveszélytől" agygörcs-sorozatában.
Azonban van ennek tudományosan megalapozott realitása. Ez a cikk csak az elméleti számításokról szól ugyan, hogy mi az esélye annak, hogy egy atombombával szétrobbantott aszteroida darabjai újra összeállnak. A cikket nem érdemes elolvasni, a lényeget ideírtam.
Különc
Miért is olyan különc ez a teljesen fekete pingvin? Hiszen a pingvinek (a cikkben szereplő egyed rokonai) testük nagy részén feketék. Hát szegénynek több jutott a melaninból, vagy egyéb madártollfeketítőből. Valakinek többre futja, vagy épp ellenkezőleg, nem futja fehérre, vagy sárgára. A cikk nem ír a csoport e speciális egyeddel szembeni diszkriminációs viselkedéséről, de kiváncsi lennék, hogyan viseltetnek iránta. Arra is, hogy hogyan magyarázzák azt, hogy ugye az anyja (pontosabban az apja) nem lökte el magától, és felnevelte. Tehát pingvinéknél ez a ritkaság nem okozhat akkora diszkriminációt, mint nálunk.
Hermafrodia szárnyasok.
Na nem úgy herma mint mi emberek, hanem hosszában kétféle. Itt a kloáka és a nemi szervek elrendezése érdekelne és az, hogy ez a tyúk-kakas, akkor mindjárt megtermékenyített tojásokat tojik? Gondolom, hogy nem.
Kisfiam csirkecombot kérsz, vagy kakashere pörköltet? Melyik felétkészítsem el a tyukasnak?
Vajon ha a tyúkesze magokat csipegetne de kakasagya inkább a búboláson jár, akkor végülis mit csinál? Fenékre tottyan a szemétkupacon és azt kukorékolja, hogy: kotkodács?
Pangrammák - játék a betűkkel
"Úszójárműkürt-vészöblítő" és "Zártkörű nőújító ülés" és hasonszőrű eszetlenségek. Hasznos! :)
Ólomcici.
Rendőrlányoknak kevlármell, -ény nélkül!
Nyilvánvalóan egy kislőerejű pisztollyal lőtték meg az áldozatot, mert nem tudok elképzelni olyan nagy szilikon betétet, aminek zselés anyaga egy picit is lassítaná a légpuska tölténynél erősebb lövedékeket. Szerencséje volt a nőnek! Inkább ne kövessétek a példáját!
Magyar népmese.
Én ehhez nem írok semmit, de ajánlom MINDENKINEK! Egy ártalmatlan füllentő, akár szórakoztató is lehet.
Tündérmese, rege, vagy valóság?
Lassan eljutunk oda, hogy a mesék varázslatai tudományosan igazolódnak. Sárkányok (dínók), varázsköpeny (optikai láthatatlanság), repülés (repülő, helikopter, egyszemélyes repülő) már bizonyítható ... a hétmérföldes csizmára (teleport készülék) ellenben még várni kell. Bár kvantum-állapotot már tudunk teleportálni... pontosabban tudjuk, hogy van rá lehetőség, a folyamat létezését bebízonyították.
Égig érő paszuly? Hmmmm... transzgenetikus óriás-bab? :D
Shiva
Ha egyszer Shiva tényleg úgy gondolná, hogy ismét reinkarnálódik, addigra az orvosi társadalom már annyira felkészült lesz, hogy élesre fent szikével fogják várni, amint kibújik szülőanyja hasából...
Abban mondjuk egyetértek a doktorokkal, hogy a mostani fiú esete, meg a 4 évvel korábban műtött kislányé jogos, mert ezek nem lehettek Shiva akarata szerint.
De gondoljunk bele, mennyire nem lennénk képesek felismerni bármely (születőben lévő) csodát!
Gárdisták állták útját a hajdúhadházi romáknak.
Francba! A hír előtt két nappal - nem tudom bebizonyítani - arra gondoltam, hogy ha roma lennék, akkor érdekelne, hogy mit akarnak a Jobbikosok csinálni velünk az új parlamentbe jutásukkor. Persze én demokratikus(abb) verziót választottam volna és nem hirtelen felindulásnak tűnve, 9 baráttal csoportba verődve mennék a gyűlésre, hanem hetekkel előre szólnék a Jobbikosok képviselőjének, hogy jogaimnak megfelelően szeretnék elmenni a lakossági fórumra. Ha ellenkeznek, akor meg meghívnék egy TV társaságot, hogy biztosítsák a zavartalan bejutásunkat, illetve rögzítsék a jogaim megsértését. Így lehet a demokrácia nyújtotta jogokat a médiaóriással a hátam mögött, nem demokratikus események ellen felhasználni. Ha még TV-stől sem engednek be, akkor már elértem valamit, mert bizonyítom (a leadott riporton keresztül) számos nem roma embernek, hogy nem olyan fehér az amit fehérnek lát(tat)nak.
Tegnap volt - elsőként - az Este vendége Vona Gábor. Hát sokmindenről beszéltek és sokmindenben igaza volt a tényekkel kapcsolatban, de zavaró volt a ködös válaszsor a megoldások mikéntjére. A legfontosabb kérdés azonban nem került elő: a Jobbik zsidó- és romakérdése... TV-ben nem szabad zsidózni, de a riporter pont a negatív jövőkép elkerülése végett rákérdezhetett volna.
Király(i) vicc.
Vicces Fülöp herceg
Nekem tetszik az öreg humora. Még úgy is, hogy egy kemény poént mondott a magyarok elhízottságával kapcsolatban (is). A gond, hogy teljesen igaza van. Meg kellene reformálni nemcsak az egészségügyet, de az egészség filozófiánkat és legfőképp a "zsírosan jó az étel" gondolkozást. Régen, amíg az emberek kétkezi munkát végeztek, addig szükség volt az erőre/energiára, de most már mindenki a számítógépe mögött hízik, ugyanazt fogyasztva, mint nagyszülei... Ma hallottam, hogy az országunk jelentősen el van maradva az aktív sportolók százalékos arányában a többi európai országhoz képest... Van min változtatni! Növekedne az átlagéletkor is, az tuti!
De visszatérve. Az öreg humora csípős, és kissé arrogáns, de szerintem ezzel méri le, hogy kinek van kellő sütnivalója. Ugye herceg, tehát visszaszólni nem lehet... de mondjuk ha egyszer emberére akadna, akkor szerintem jól elszórakoznának... mert az öreg csak egy kis mókára vágyik, hiszen épp nem udvari etikához illő viccei miatt felesége szerintem amennyire lehet "bezárva" tartja. Még jó, hogy az öreg megfeledkezik a protokollról, hisz végre embereket láthat maga körül. :)
Nem akar valaki parlamenti képviselő lenni? Most a korábbi megtámadhatatlan extra szolgáltatások mellé még 300 ezer Ft értékű laptopot is kap. Hogy a népnek joga ne legyen szólni: magyar gyártmányú laptop az Albacomptól, hogy fejlődjön a magyar gazdaság!
Hogyan? Honnan? Miből? MINEK??? A tisztelt p. képviselőnek nem fussa a fizetésiből egy saját laptopra? Ha eddig nem volt, akkor nem tud mondjuk 2 hónapig kuporgatni, hogy vegyen egyet? A munkatempóját úgysem ez határoza meg, nemde? és: MIÉRT 400 db, ha jelenleg csak 386 képviselő van? Kinek az unokájának kell egy új játékgép?
Extra minőségű bor.
Extra glicerin. Hát ha már nem a kézkrémmel visszük be külsőleg, akkor legalább a borral belsőleg. Szerencsére ártalmatlan. Ellenben a bor nemesebbnek tűnik miatta.
Kérdés, hogy hogyan vetemedhet ilyesmire egy magát valamire is tartó szőlősgazda, illetve bortermelő. Ugye a cukrozás az ismert trükk, főleg fanyar vidékein az országnak, de már az aromák hozzákeverésében is egyre inkább megbizonyosodom.
Azt viszont sehogy sem értem, hogy miért nem lehet a különböző díjak kiosztása előtt, vagy rövid időn belül elvégezni olyan méréseket, amikkel a csalás beigazolódhatna. Miért kell valakit kitüntetni, hogy aztán évekkel később megalázzuk? Nagyobb érvágás ez, mint ha eredetileg ki se tüntetnék. Okolom a díjazó bizottságot is!
Indexes címadás
"A házassággal felszaladnak a kilók"
Hova szaladnak? Könyörgöm! Miért nem lehet magyarul beszélni/írni?
Másrészt ez egy görög tanulmány eredménye. Hát én nem lennék büszke erre a szocioantropológiai termékre, mely kimutatja a nyilvánvalót. A tény amit közölnek igaz. Ha valaki biztonságban érzi magát, akkor már nem figyel oda annyira küllemére, azaz a versenyképességére.
Szerintem azonban érvényes a házasság előttre is. Én onnan szoktam tudni lemérni, hogy valaki úgy érzi, hogy megtalálta élete párját, hogy kb. 1 év alatt kicsit "megerősödik". Akár fiú, akár lány.
Kár érte, mert sportolni lehet feleség/férj és gyerek mellett is. Heti egy óra sport rohanó társadalmunk rendszerébe is belefér. Többet használ, mint ugyanannyi semmittevés. (Most nem találom a: "Keveset sportolnak a magyarok" cikket.)
És akkor kiderül, hogy az ember ha rosszul alszik is hízik. Kivéve én! :D
Mikrochipes kutyák
- Te! Neked milyen csiped van?
- Ó, én a legújabb 2 magos csippet rakattam be.
- Mennyi adat fér bele?
- 2 Mb! és USB csatlakozó is van hozzá!
- Ne már! És a kábelt hova teszik?
- Bőr alatt vezetik a farokba, hogy minél kevésbé legyen útban.
- Bluetooth van hozzá? Mert az enyémhez van. Ha lakcímet kell változtatni, akkor a telefonomról is megtehetem.
- Van.
- Na jó, akkor a kutyáink kompatibilisek, megengedem, hogy levigyed sétáltatni. Biztos vagyok benne, hogy jól ellesznek a kutyáink együtt. De mi is a kutyusod neve?
- Csip-ke, érted? :)
... lesz ez még pedigree kérdés emberéknél is!
Robbantsunk aszteroidát! (itt)
A múltkor írtam egy cikk alapján arról, hogy Földünk közelében elzúgott egy későn felismert, de egyébként ismeretlen aszteroida. Már régóta tervezik egyes államok, hogy bizonyos Föld felé tartó és valós veszélyt jelentő aszteroidák ellen alkalmas űrvédelmi eszközzel rendelkezzünk. Néhány film is készült erről az amerikaiak (USA) "MI mentjük meg a világot a végveszélytől" agygörcs-sorozatában.
Azonban van ennek tudományosan megalapozott realitása. Ez a cikk csak az elméleti számításokról szól ugyan, hogy mi az esélye annak, hogy egy atombombával szétrobbantott aszteroida darabjai újra összeállnak. A cikket nem érdemes elolvasni, a lényeget ideírtam.
Különc
Miért is olyan különc ez a teljesen fekete pingvin? Hiszen a pingvinek (a cikkben szereplő egyed rokonai) testük nagy részén feketék. Hát szegénynek több jutott a melaninból, vagy egyéb madártollfeketítőből. Valakinek többre futja, vagy épp ellenkezőleg, nem futja fehérre, vagy sárgára. A cikk nem ír a csoport e speciális egyeddel szembeni diszkriminációs viselkedéséről, de kiváncsi lennék, hogyan viseltetnek iránta. Arra is, hogy hogyan magyarázzák azt, hogy ugye az anyja (pontosabban az apja) nem lökte el magától, és felnevelte. Tehát pingvinéknél ez a ritkaság nem okozhat akkora diszkriminációt, mint nálunk.
Hermafrodia szárnyasok.
Na nem úgy herma mint mi emberek, hanem hosszában kétféle. Itt a kloáka és a nemi szervek elrendezése érdekelne és az, hogy ez a tyúk-kakas, akkor mindjárt megtermékenyített tojásokat tojik? Gondolom, hogy nem.
Kisfiam csirkecombot kérsz, vagy kakashere pörköltet? Melyik felétkészítsem el a tyukasnak?
Vajon ha a tyúkesze magokat csipegetne de kakasagya inkább a búboláson jár, akkor végülis mit csinál? Fenékre tottyan a szemétkupacon és azt kukorékolja, hogy: kotkodács?
Pangrammák - játék a betűkkel
"Úszójárműkürt-vészöblítő" és "Zártkörű nőújító ülés" és hasonszőrű eszetlenségek. Hasznos! :)
Ólomcici.
Rendőrlányoknak kevlármell, -ény nélkül!
Nyilvánvalóan egy kislőerejű pisztollyal lőtték meg az áldozatot, mert nem tudok elképzelni olyan nagy szilikon betétet, aminek zselés anyaga egy picit is lassítaná a légpuska tölténynél erősebb lövedékeket. Szerencséje volt a nőnek! Inkább ne kövessétek a példáját!
Magyar népmese.
Tündérmese, rege, vagy valóság?
Lassan eljutunk oda, hogy a mesék varázslatai tudományosan igazolódnak. Sárkányok (dínók), varázsköpeny (optikai láthatatlanság), repülés (repülő, helikopter, egyszemélyes repülő) már bizonyítható ... a hétmérföldes csizmára (teleport készülék) ellenben még várni kell. Bár kvantum-állapotot már tudunk teleportálni... pontosabban tudjuk, hogy van rá lehetőség, a folyamat létezését bebízonyították.
Égig érő paszuly? Hmmmm... transzgenetikus óriás-bab? :D
Shiva
Ha egyszer Shiva tényleg úgy gondolná, hogy ismét reinkarnálódik, addigra az orvosi társadalom már annyira felkészült lesz, hogy élesre fent szikével fogják várni, amint kibújik szülőanyja hasából...
Abban mondjuk egyetértek a doktorokkal, hogy a mostani fiú esete, meg a 4 évvel korábban műtött kislányé jogos, mert ezek nem lehettek Shiva akarata szerint.
De gondoljunk bele, mennyire nem lennénk képesek felismerni bármely (születőben lévő) csodát!
Gárdisták állták útját a hajdúhadházi romáknak.
Francba! A hír előtt két nappal - nem tudom bebizonyítani - arra gondoltam, hogy ha roma lennék, akkor érdekelne, hogy mit akarnak a Jobbikosok csinálni velünk az új parlamentbe jutásukkor. Persze én demokratikus(abb) verziót választottam volna és nem hirtelen felindulásnak tűnve, 9 baráttal csoportba verődve mennék a gyűlésre, hanem hetekkel előre szólnék a Jobbikosok képviselőjének, hogy jogaimnak megfelelően szeretnék elmenni a lakossági fórumra. Ha ellenkeznek, akor meg meghívnék egy TV társaságot, hogy biztosítsák a zavartalan bejutásunkat, illetve rögzítsék a jogaim megsértését. Így lehet a demokrácia nyújtotta jogokat a médiaóriással a hátam mögött, nem demokratikus események ellen felhasználni. Ha még TV-stől sem engednek be, akkor már elértem valamit, mert bizonyítom (a leadott riporton keresztül) számos nem roma embernek, hogy nem olyan fehér az amit fehérnek lát(tat)nak.
Tegnap volt - elsőként - az Este vendége Vona Gábor. Hát sokmindenről beszéltek és sokmindenben igaza volt a tényekkel kapcsolatban, de zavaró volt a ködös válaszsor a megoldások mikéntjére. A legfontosabb kérdés azonban nem került elő: a Jobbik zsidó- és romakérdése... TV-ben nem szabad zsidózni, de a riporter pont a negatív jövőkép elkerülése végett rákérdezhetett volna.
2010-03-23
Blog
Immár 5 napja döglődöm, mert mint januárban, most is leköhögött valaki. És ugyan Kyoko távozása napján (csütörtök) már éreztem az előszelét, de igazán csak pénteken lettem lázas. Szombaton köhögtem, de jobban éreztem magam.
Aztán balga módon elmendtem egy dizsibe... a nyirkos meleg megtette a hatását. Vasárnap elég csúnya torokfájással és köhögéssel ébredtem. Még aznap elmentem dokihoz, aki 45 euróért felírt nekem gyógyszert.
Tudtam, hogy a gyógyszer vasárnap feláras, de azt nem , hogy a doki is ilyen sokba kerül. Ezek után úgy döntöttem, hogy nem járok utána, hogy még aznap legyen gyógyszerem.
Nehéz volt a vasárnap este. 1 100-as csomag zsepi.
Hétfőn reggel 9-kor patikában összeszedtem a gyógyszereket, 15 euró. Már szedem.
Nem dolgoztam tegnap. Ma még ráadásul sztrájk is van, így ma se mentem. Unatkozom.
Holnap be kell menjek, mert egy újabban vásárolt stopped-flow-t mutatnak be, és tudni akarom a paramétereit... főleg, hogy lassan én leszek az egyetlen ember a 60 fős épületben, aki ezt a műszert használni akarja... bár ekörül vannak némi tudománypolitikai ellentétek, így csínján kell bánni még csak a gondolattal is.
Holnap egy kis munka. Csütörtökön este pedig - remélem nem az utolsó - MPF-es focimeccs. Eddig 1-et nyertünk a mexikóiak ellen (mert nem jelentek meg), egyet elvesztettünk 6:3-ra és ez lesz az utolsó csoportmeccs. Eddig én még nem játszottam és ha már kierőszakoltam, hogy a csapat tagja legyek, akkor valamit azért mégiscsak kéne.
Kihasználtam ellenben ezt a 4 nap semmittevést a blog áttekinthetőbbé tételére. Ez elsősorban a "Hogy volt?" oldalban és a mögöttes információk szervezésében nyilvánult meg, ami az összes eddigi bejegyzésem címkékkel ellátását jelentette. Így könnyebb egy adott bejegyzést visszakeresni. Már ugye ha egyáltalán valaki - rajtam kívül - akar ilyet tenni.
Aztán balga módon elmendtem egy dizsibe... a nyirkos meleg megtette a hatását. Vasárnap elég csúnya torokfájással és köhögéssel ébredtem. Még aznap elmentem dokihoz, aki 45 euróért felírt nekem gyógyszert.
Tudtam, hogy a gyógyszer vasárnap feláras, de azt nem , hogy a doki is ilyen sokba kerül. Ezek után úgy döntöttem, hogy nem járok utána, hogy még aznap legyen gyógyszerem.
Nehéz volt a vasárnap este. 1 100-as csomag zsepi.
Hétfőn reggel 9-kor patikában összeszedtem a gyógyszereket, 15 euró. Már szedem.
Nem dolgoztam tegnap. Ma még ráadásul sztrájk is van, így ma se mentem. Unatkozom.
Holnap be kell menjek, mert egy újabban vásárolt stopped-flow-t mutatnak be, és tudni akarom a paramétereit... főleg, hogy lassan én leszek az egyetlen ember a 60 fős épületben, aki ezt a műszert használni akarja... bár ekörül vannak némi tudománypolitikai ellentétek, így csínján kell bánni még csak a gondolattal is.
Holnap egy kis munka. Csütörtökön este pedig - remélem nem az utolsó - MPF-es focimeccs. Eddig 1-et nyertünk a mexikóiak ellen (mert nem jelentek meg), egyet elvesztettünk 6:3-ra és ez lesz az utolsó csoportmeccs. Eddig én még nem játszottam és ha már kierőszakoltam, hogy a csapat tagja legyek, akkor valamit azért mégiscsak kéne.
Kihasználtam ellenben ezt a 4 nap semmittevést a blog áttekinthetőbbé tételére. Ez elsősorban a "Hogy volt?" oldalban és a mögöttes információk szervezésében nyilvánult meg, ami az összes eddigi bejegyzésem címkékkel ellátását jelentette. Így könnyebb egy adott bejegyzést visszakeresni. Már ugye ha egyáltalán valaki - rajtam kívül - akar ilyet tenni.
Egyedül - Él ilyen (2)
Dzsixkorchitrellijo, méghozzá leszármazásilag a 17. egyedül tengette életét a Metrkhliusztr bolygó 4 holdját nézegetve, mely a lemenő Kliotreplbul fényében enyhén barnásvörös színben ocsmánykodott. Dzsixko - ahogy őse 16. Dzsixkorchitrellijo nevezte, akit valószínűleg ugyanigy becézet az ő őse 15. Dzsixkorchitrellijo is átadta ezt a kedveskedő megszólítást utódjának - a bolygó légkörében lebegett, immár több naplemente óta. Sikerült ugyanis kifejlesztenie azt a képességét, mellyel testének átlagsűrűségét könnyebbé tette a légkörnél és így képes volt az egyébként is alacsony gravitációjú bolygó talajától elválnia. Az új felfedezése annyira felkeltette érdeklődését, hogy észre sem vette, hogy a központi csillag már háromszor tűnt fel az égen mióta a lebegést megkezdte.
Most éppen a negyedik hold színvilágát tanulmányozta, melyet az univerzum leghidegebb csillaga ragyogott be. Azon merengett, hogy valahol a nagy csillagrendszer mélyén lehet, hogy vár rá az ő lelki társa. Sajnos a bolygóján már nem volt esélye társ megtalálására, mert az elmúlt négyes holdegyüttállás után nem sokkal az egyetlen még élő és társként választható Mitrinkellubl kegyetlen hirtelenséggel elhunyt. Először örültek, amikor a sárga égbolton a klórfelhők között felparázslott valami és hihetetlen sebességgel közelített feléjük. Ők, akik már egy éve igyekeztek leküzdeni a köztük lévő óriási - 300 testhossznyi távolságot - kábulatukban lemerevedtek és az izzó, lángoló fénycsóvára koncentrálva elfelejtettek bármit is cselekedni. Talán ez lehetett az oka, hogy Mitrint éppen eltalálta ez a fénycsóva és kíméletlenül az örök Xenon-mezőkre küldte. Legyen vele irgalmas az Ős!
Dzsixko, végtelenül lesújtva érezte magát, hogy amúgyis szerencsétlen családja és még szerencsétlenebb népének egyetlen túlélési esélyét egy ilyen balszerencsés eset keresztülhúzta. A következő hónapokban a maradék 10 testhossz leküzdéséért küzdött, bár néha nagyon elbizonytalanodott, hogy egyáltalán megéri-e és ha odaér Mitrin testéhez, akkor fog-e valami változni. Azonban úgy vélte a tisztességet meg kell adnia és, ha szerencséje van, akkor el tudja mesélni majd valakinek, hogy mi okozta jegyese halálát. Ha...
Ekkor jött rá, hogy lehet, hogy gyorsabban haladna, ha nem a földön mozogna, hanem a levegőben. Irtózatos erőfeszítések alapján sikerült rájönnie a technikára. Ő volt az első a fajtájában, aki repülni tudott. Nem volt benne biztos, de úgy érezte, hogy a természet is támogatja, mégpedig, úgy változik, hogy könnyebb legyen neki repülnie. Eddig nem hitt apja kérésének: "Bolygó velünk él, figyelj rá!", de most már kezdett hinni benne.
Odaért. Nagyon nem volt szép látvány, ami Mitrinből maradt. Óriási lyuk tátongott a testén. Szerencsére azonnal elszenderült. Az idegen tárgyat vizsgálta. Nehezére esett, mert fajának természete inkább az űr figyelésére kiélesített érzékszerveket fejlesztett, mint a közellátás eszközét. Nehezen sikerült kivennie valami idegenszerűen csillogó torz testet. Valami krix-krax volt rajta, melynek Dzsixko számára nem volt jelentése.
Újabb hónapok múlva azt érzékelte, hogy az idegen test körül furcsa elszíneződés jött létre a talajon. A folt egyre inkább terjedt. A levegőben a folt felett szintén megváltozott és állandóan vibrált a levegő. Lassan ő is érezte a testén, hogy valami változik. A folt növekedése gyorsabb volt, mint amilyen sebességgel ő tudott távolodni. Lassan utolérték. Segélykiáltás-gondolatot pulzált az agya az űrbe, de sejtette, hogy ezt csak értelmes lények tudnák megérteni és még értelmesebbek tudnának érdemben cselekedni.
A nyálkás élőlény - mert már biztos volt benne, hogy az, bár értelemmel látszólag nem rendelkezett - minden cél nélkül tört előre a bolygó felszínén. Sejtek egymástól független, gyorsan szaporodó közösségét alkották. Mindent elpusztítottak, ami az útjukba került. Az égen a felhők színe változott. Egyre több is lett belőlük. Esténként már a csillagokat is alig látta. Fájt, ahogy a testébe martak. Elevenen falták fel.
Csillagtalan éjszaka volt, amikor már fájdalmaitól kábultan azon járt az esze, hogy vajon: Miért? Miért történik ez? Kik akarták a halálát? és vajon mit jelenthet az a krix-krax az űrtyű oldalán:
International Space Discoverer, meg NASA 2030... ???
Csend borult a tájra. Sötét, eddig ismeretlen anyagú fellegek borították az egyébként gyönyörű délutáni eget, melyen az évszázad legszebb eseménye volt látható. A négy hold kis fáziskéséssel sorakozott fel, hogy áthaladjon a Kliotreplbul előtt. Dzsixkot, mintha megszánta volna az Ős és közvetlenül felette kitisztult az ég. Végiggyönyörködte a pulzáló napfényben az "Ős négy ékkövének fényjátéka"-ként ismert jelenséget, melyet csak minden 3. felmenőjének volt szerencséje látni. Már a repülésért és ezért a látványért megérte élni - volt utolsó gondolata.
Az általunk ismert univerzum
Csodás!
Most éppen a negyedik hold színvilágát tanulmányozta, melyet az univerzum leghidegebb csillaga ragyogott be. Azon merengett, hogy valahol a nagy csillagrendszer mélyén lehet, hogy vár rá az ő lelki társa. Sajnos a bolygóján már nem volt esélye társ megtalálására, mert az elmúlt négyes holdegyüttállás után nem sokkal az egyetlen még élő és társként választható Mitrinkellubl kegyetlen hirtelenséggel elhunyt. Először örültek, amikor a sárga égbolton a klórfelhők között felparázslott valami és hihetetlen sebességgel közelített feléjük. Ők, akik már egy éve igyekeztek leküzdeni a köztük lévő óriási - 300 testhossznyi távolságot - kábulatukban lemerevedtek és az izzó, lángoló fénycsóvára koncentrálva elfelejtettek bármit is cselekedni. Talán ez lehetett az oka, hogy Mitrint éppen eltalálta ez a fénycsóva és kíméletlenül az örök Xenon-mezőkre küldte. Legyen vele irgalmas az Ős!
Dzsixko, végtelenül lesújtva érezte magát, hogy amúgyis szerencsétlen családja és még szerencsétlenebb népének egyetlen túlélési esélyét egy ilyen balszerencsés eset keresztülhúzta. A következő hónapokban a maradék 10 testhossz leküzdéséért küzdött, bár néha nagyon elbizonytalanodott, hogy egyáltalán megéri-e és ha odaér Mitrin testéhez, akkor fog-e valami változni. Azonban úgy vélte a tisztességet meg kell adnia és, ha szerencséje van, akkor el tudja mesélni majd valakinek, hogy mi okozta jegyese halálát. Ha...
Ekkor jött rá, hogy lehet, hogy gyorsabban haladna, ha nem a földön mozogna, hanem a levegőben. Irtózatos erőfeszítések alapján sikerült rájönnie a technikára. Ő volt az első a fajtájában, aki repülni tudott. Nem volt benne biztos, de úgy érezte, hogy a természet is támogatja, mégpedig, úgy változik, hogy könnyebb legyen neki repülnie. Eddig nem hitt apja kérésének: "Bolygó velünk él, figyelj rá!", de most már kezdett hinni benne.
Odaért. Nagyon nem volt szép látvány, ami Mitrinből maradt. Óriási lyuk tátongott a testén. Szerencsére azonnal elszenderült. Az idegen tárgyat vizsgálta. Nehezére esett, mert fajának természete inkább az űr figyelésére kiélesített érzékszerveket fejlesztett, mint a közellátás eszközét. Nehezen sikerült kivennie valami idegenszerűen csillogó torz testet. Valami krix-krax volt rajta, melynek Dzsixko számára nem volt jelentése.
Újabb hónapok múlva azt érzékelte, hogy az idegen test körül furcsa elszíneződés jött létre a talajon. A folt egyre inkább terjedt. A levegőben a folt felett szintén megváltozott és állandóan vibrált a levegő. Lassan ő is érezte a testén, hogy valami változik. A folt növekedése gyorsabb volt, mint amilyen sebességgel ő tudott távolodni. Lassan utolérték. Segélykiáltás-gondolatot pulzált az agya az űrbe, de sejtette, hogy ezt csak értelmes lények tudnák megérteni és még értelmesebbek tudnának érdemben cselekedni.
A nyálkás élőlény - mert már biztos volt benne, hogy az, bár értelemmel látszólag nem rendelkezett - minden cél nélkül tört előre a bolygó felszínén. Sejtek egymástól független, gyorsan szaporodó közösségét alkották. Mindent elpusztítottak, ami az útjukba került. Az égen a felhők színe változott. Egyre több is lett belőlük. Esténként már a csillagokat is alig látta. Fájt, ahogy a testébe martak. Elevenen falták fel.
Csillagtalan éjszaka volt, amikor már fájdalmaitól kábultan azon járt az esze, hogy vajon: Miért? Miért történik ez? Kik akarták a halálát? és vajon mit jelenthet az a krix-krax az űrtyű oldalán:
International Space Discoverer, meg NASA 2030... ???
Csend borult a tájra. Sötét, eddig ismeretlen anyagú fellegek borították az egyébként gyönyörű délutáni eget, melyen az évszázad legszebb eseménye volt látható. A négy hold kis fáziskéséssel sorakozott fel, hogy áthaladjon a Kliotreplbul előtt. Dzsixkot, mintha megszánta volna az Ős és közvetlenül felette kitisztult az ég. Végiggyönyörködte a pulzáló napfényben az "Ős négy ékkövének fényjátéka"-ként ismert jelenséget, melyet csak minden 3. felmenőjének volt szerencséje látni. Már a repülésért és ezért a látványért megérte élni - volt utolsó gondolata.
Az általunk ismert univerzum
Csodás!
2010-03-22
Álomhajsza
Meglepő és mulatságos játékot (ötletet) találtam magamnak.
REM fázisban a feltoluló képek között keresgélni. KERESGÉLNI! Azaz aktívan szabályozni, hogy mit akarok látni.
Persze nem megy még, egyelőre csak próbálkozom. Eddig jutottam:
Már régóta ismerem azt a technikát, hogy hogyan lehet lecsillapítani az elmém cikázását a REM fázisban. Mintegy agykontrollos, de ez természetesen csak egy felszínes lépése lehet a nevezett technikának, amit egyébként nem ismerek. Többnyire akkor szoktam használni, ha lefekvés előtt még erősen koncentrálva dolgozok és ekkor a pörgő gondolataim általában 20-30 percig is ébren tarthatnak. Ez annyiban szokott gond lenni, hogy ha nem alszom ki magam, akkor hiába dolgozom sokáig, mert másnap hullafáradtan nem tudom előadni az eredményeimet, gondolataimat.
Jól jön tehát ez az alfa fázisba süllyedés módszere. Amikor van időm, akkor persze elidőzöm a cikázó képek világában. A pszichológusok elmélete alapján ebben és az alvási fázis más szakaszaiban az emberrel megtörtént (aznapi, de legalábbis nem túl régi) eseményeket, képeket, retinába égett "videókat" dolgozza fel... szelektál, rögzít, értelmez...
Mondjuk én nem értem, hogy nekem többségében miért állóképek jönnek? Azt meg végképp, hogy vannak olyan képek (sőt sok), amit nemcsak, hogy nem láthattam, de néha még értelmük sincs. Eddig legtöbbször mondjuk nonfiguratív "festményeket" láttam, melyeket én az egyes idegsejt-csoportok relaxációs fázisba jutásakor történő "kisülések"-nek tudtam be. Ezeken nincs mit értékelni/felismerni.
Ellenben most sikerült arcképeknek beugrania, meg tájképeknek. Persze a zűrzavar itt is megmaradt, mert félredőlt "képek", szakadt portrék, foltok és egyebek zavarták a felismerést, meg az is, hogy egyik sem maradt sokáig... Többnyire 2D-sek és festményszerűek. Sok fekete-fehér, esetleg szépia, mint egy múlt század eleji fotó.
Próbálkoztam még. Ezúttal azzal, hogy azt mondtam, hogy most csak portrékat akarok látni... hát ez nem sikerült. Továbbra is igyekeztem felfedezni valami ismerőst, de semmi. Mintha nem is az én általam valaha látott képek lettek volna. Persze ezt nem tudhatom, mert az elmélet pont arról szól, hogy olyan élményeket dolgozunk fel, amik nem tudatosak... azaz lehet, hogy mégis láttam őket, csak akkor és ott nem voltak fontosak. Az agyunk hihetetlen jól működő szűrővel rendelkezik. Optimalizálja magát és csak azt ereszti át, amit az ember tudatalattija és nevelt/okított eszméje elfogad.
Ezt a gondolatmenetet majd máskor folytatom.
Próbálkoztam még, de végeredményben rájöttem, hogy egy idő után már inkább csak az agyam gyártja a képeket számomra... csak hogy saját magam szórakoztassam.
Egyetlen pillanatra azon is elgondolkodtam, hogy mi van ha a kollektív tudatalattihoz csatlakozva nem is a saját "látomásaimat" látom újra, hanem másokét? Elgondolkoztam azon, hogy vajon lehet-e a központi tudatalatti látvványtárhoz úgy kapcsolódni, mint mondjuk egy számítógéppel egy internetes könyvtár digitális könyvbázisához... hmmm. Jó lenne. Persze korlátok között! Napjaink millióinak szenvedését nem akarom látni.
Más:
A napokban kaptam egy szórakoztató reklám videót. Tánc valamely vasútállomáson.
Én az amerikai verziót jobban szeretem.
Ha már tánc, akkor készülj fel az elérzékenyülésre, mert ennél nincs jobb:
dancing around the world, Matt Harding
Már ha átérzed azt, amit a videó főhőse érezhetett.
Kerestem a féllábú fekete ember szteppelését, ami nagyon tetszett. Aki ismeri szóljon!
Ezt találtam helyette: Salsa egy lábbal.
REM fázisban a feltoluló képek között keresgélni. KERESGÉLNI! Azaz aktívan szabályozni, hogy mit akarok látni.
Persze nem megy még, egyelőre csak próbálkozom. Eddig jutottam:
Már régóta ismerem azt a technikát, hogy hogyan lehet lecsillapítani az elmém cikázását a REM fázisban. Mintegy agykontrollos, de ez természetesen csak egy felszínes lépése lehet a nevezett technikának, amit egyébként nem ismerek. Többnyire akkor szoktam használni, ha lefekvés előtt még erősen koncentrálva dolgozok és ekkor a pörgő gondolataim általában 20-30 percig is ébren tarthatnak. Ez annyiban szokott gond lenni, hogy ha nem alszom ki magam, akkor hiába dolgozom sokáig, mert másnap hullafáradtan nem tudom előadni az eredményeimet, gondolataimat.
Jól jön tehát ez az alfa fázisba süllyedés módszere. Amikor van időm, akkor persze elidőzöm a cikázó képek világában. A pszichológusok elmélete alapján ebben és az alvási fázis más szakaszaiban az emberrel megtörtént (aznapi, de legalábbis nem túl régi) eseményeket, képeket, retinába égett "videókat" dolgozza fel... szelektál, rögzít, értelmez...
Mondjuk én nem értem, hogy nekem többségében miért állóképek jönnek? Azt meg végképp, hogy vannak olyan képek (sőt sok), amit nemcsak, hogy nem láthattam, de néha még értelmük sincs. Eddig legtöbbször mondjuk nonfiguratív "festményeket" láttam, melyeket én az egyes idegsejt-csoportok relaxációs fázisba jutásakor történő "kisülések"-nek tudtam be. Ezeken nincs mit értékelni/felismerni.
Ellenben most sikerült arcképeknek beugrania, meg tájképeknek. Persze a zűrzavar itt is megmaradt, mert félredőlt "képek", szakadt portrék, foltok és egyebek zavarták a felismerést, meg az is, hogy egyik sem maradt sokáig... Többnyire 2D-sek és festményszerűek. Sok fekete-fehér, esetleg szépia, mint egy múlt század eleji fotó.
Próbálkoztam még. Ezúttal azzal, hogy azt mondtam, hogy most csak portrékat akarok látni... hát ez nem sikerült. Továbbra is igyekeztem felfedezni valami ismerőst, de semmi. Mintha nem is az én általam valaha látott képek lettek volna. Persze ezt nem tudhatom, mert az elmélet pont arról szól, hogy olyan élményeket dolgozunk fel, amik nem tudatosak... azaz lehet, hogy mégis láttam őket, csak akkor és ott nem voltak fontosak. Az agyunk hihetetlen jól működő szűrővel rendelkezik. Optimalizálja magát és csak azt ereszti át, amit az ember tudatalattija és nevelt/okított eszméje elfogad.
Ezt a gondolatmenetet majd máskor folytatom.
Próbálkoztam még, de végeredményben rájöttem, hogy egy idő után már inkább csak az agyam gyártja a képeket számomra... csak hogy saját magam szórakoztassam.
Egyetlen pillanatra azon is elgondolkodtam, hogy mi van ha a kollektív tudatalattihoz csatlakozva nem is a saját "látomásaimat" látom újra, hanem másokét? Elgondolkoztam azon, hogy vajon lehet-e a központi tudatalatti látvványtárhoz úgy kapcsolódni, mint mondjuk egy számítógéppel egy internetes könyvtár digitális könyvbázisához... hmmm. Jó lenne. Persze korlátok között! Napjaink millióinak szenvedését nem akarom látni.
Más:
A napokban kaptam egy szórakoztató reklám videót. Tánc valamely vasútállomáson.
Én az amerikai verziót jobban szeretem.
Ha már tánc, akkor készülj fel az elérzékenyülésre, mert ennél nincs jobb:
dancing around the world, Matt Harding
Már ha átérzed azt, amit a videó főhőse érezhetett.
Kerestem a féllábú fekete ember szteppelését, ami nagyon tetszett. Aki ismeri szóljon!
Ezt találtam helyette: Salsa egy lábbal.
2010-03-21
Szótár
Nyelvzavar (3)
Gábor és Eszti volt olyan kedves, hogy adott nekem egy magyar-francia útiszótárt, csupa hasznos kifejezéssel (Krisztáéktól is kaptam egy hasonlót). Azonban kedves barátaim nem elégedtek meg a kiadó által beleírt szavakkal, hanem kiegészítették.
Nekik köszönhetően tudtam meg, hogy a "Szia" köszönést franciául úgy mondják, hogy:
Voulez-vous se coucher avec moi? és mindjárt mellékelték a fonetikát is: Vulévú szökusé ávek moá?
Kicsit zavart, hogy ezt a rövid mondatot ilyen hosszúvá alakították, de hát ugye a franciáknál nem lehet tudni.
A meglepő, hogy elég szélsőséges érzelmeket vált ki az emberekben. A múltkor pl. egy nő arcul csapott köszönésem után. A következő pasi, akinek úgyanígy köszöntem, az meg minduntalan a telefonszámomat szerette volna elkérni. A nő valószínűleg bigott francia nyelvtanár lehet, aki nem tűri a rossz akcentussal kiejtett francia szavakat és nemzeti érzelmei odáig fajultak, hogy tettlegességbe fojtotta nyelvtani felháborodottságát.
A pasit mondjuk továbbra sem értem...
(Valódi jelentés: Le akar feküdni velem?)
Gábor és Eszti volt olyan kedves, hogy adott nekem egy magyar-francia útiszótárt, csupa hasznos kifejezéssel (Krisztáéktól is kaptam egy hasonlót). Azonban kedves barátaim nem elégedtek meg a kiadó által beleírt szavakkal, hanem kiegészítették.
Nekik köszönhetően tudtam meg, hogy a "Szia" köszönést franciául úgy mondják, hogy:
Voulez-vous se coucher avec moi? és mindjárt mellékelték a fonetikát is: Vulévú szökusé ávek moá?
Kicsit zavart, hogy ezt a rövid mondatot ilyen hosszúvá alakították, de hát ugye a franciáknál nem lehet tudni.
A meglepő, hogy elég szélsőséges érzelmeket vált ki az emberekben. A múltkor pl. egy nő arcul csapott köszönésem után. A következő pasi, akinek úgyanígy köszöntem, az meg minduntalan a telefonszámomat szerette volna elkérni. A nő valószínűleg bigott francia nyelvtanár lehet, aki nem tűri a rossz akcentussal kiejtett francia szavakat és nemzeti érzelmei odáig fajultak, hogy tettlegességbe fojtotta nyelvtani felháborodottságát.
A pasit mondjuk továbbra sem értem...
(Valódi jelentés: Le akar feküdni velem?)
2010-03-20
CDG 3
K. - a 45 éves japán nőismerősöm - elutazott.
Hú ez most egy elég tárgyilagos mondat lett, de gondoltam vannak nem naprakész olvasók, ezért az alábbi mondatokat írtam felül egy pilanat alatt:
K. elutazott / Ki az a K.?
K. - a japán lány - elutazott. / Nem is lány, mert már 45 éves. Bár 30 körülinek néz ki.
K. - a japán "lány" - elutazott. / "Lány"? Ez azt jelenti, hogy fiú??
K. - a japán hölgy - elutazott. / Ez azt jelenti, hogy a japán kedvesem, vagy nem?
K. - a 45 éves japán nőismerősöm - elutazott. / Tényszerű, érzelmektől mentes... unalmas. Sebaj!
Hazautazott, végleg. Kyotoba. Ott fog lakni és dolgozni az egyetemen és francia nyelvet/irodalmat oktatni.
Csütörtökön este repült a Sárl dö Gollról (Charle de Gaulle reptér). Én már egy hónapja felajánlottam a segítségemet a cuccainak cipelésére. Az elmúlt két hétben sokkal többször találkoztunk a kedvenc csapat (K., A. az argentin lány, V. a bolgár-amerikai lány) keretében, hogy már már több búcsúparti volt vele, mint egyéb találkozó. :)
Az utolsó bulin A., az argentin lány is felajánlotta, hogy kikíséri a reptérre. Végeredményben 5-kor lelépve a munkahelyről, 7 előtt értem a lakásába és 7:30-kor távoztunk egy taxival. Érzelmek kavarogtak bennem... No de nem a búcsú bánata és az új kezdet reményteli sóvárgása, hanem a türelmes elfogadása a jövőnek és az önfegyelemre kényszerülés szomorúsága. Önfegyelem! Miért? Úgysem találjátok ki! Az oka az argentin lány volt, aki fáradtan érkezett... és aki olvasta korábbi bejegyzésemet az tudja, hogy ez mit jelent: toleranciájának csökkenését én csak kevés beszéddel, vagy egyedi megnyilvánulásaim minimalizálásával tudom ellensúlyozni. Minél kevesebb "Józsis" dolgot teszek, annál kisebb a súrlódás mértéke. :)
A jó, hogy én ezt tudom. A rossz, hogy ő még nem vette észre, hogy ilyenkor mindegy milyen szándékkal cselekszem. Azt már tudom, hogy kockafejűnek és erősen szabályok szerint élőnek gondol, amit én az ő kaotikus jellemének tudok be... és ezzel kiegyenlítem a rám vonatkozó negatív beskatulyázását. :D
Most csak annyi történt, hogy K. előbb értem, mint ő és így előbb kért meg engem, hogy írjak a kis naplójába, emlékként. Meg is tettem. Majd amikor megjött A., akkor kértem, hogy írjon ő is a füzetbe:
- Írj valamit K-nak, a naplóba!
- Már megtettem! - szúrós szemű kijelentés. Pedig ez még csak az első szóváltás volt a köszönés után.
- Ja! Bocs, én azt hittem, hogy mi ketten nem írtunk bele már csak... - próbáltam menteni a helyzetet.
- Már megtettem! - még szúrósabb tekintet - Írtam neki egy képeslapot! - és azzal előhúzott egy csomagot a táskájából.
OK, OK! Mondjuk én arról beszéltem, hogy a naplóba írjon, de hát hajthatatlannak bizonyult, így két dolgot következtettem ki azonnal: először is nem fog beleírni, akármit is csinálok, másrészt jobb, ha odafigyelek a cselekedeteimre innentől kezdve.
Elszomorodtam egy kicsit, mert így korlátok közé szorítva esélyem se volt, hogy a búcsúzást lelki mélységében átéljem... de hát ugye A. még marad és vele nem érdemes összevesznem, mert egyébként - ha nem fáradt - akkor nagyon-nagyon kedves lány.
K. nem hallva az egész történetet, kb. 5 perc múlva próbálta megkérni A-t, hogy írjon a naplóba. Na őneki nem volt szúrós tekintettel tarkítva a mondandó, de végülis ők is annyiban maradtak, hogy nem ír bele a naplóba, hanem ha akarja ragassza bele a képeslapot... Kicsit mosolyogtam - a sarokban. :)
Na így indultunk. Az egyébként lelkes K., kissé szomorúan, maga se tudva, hogy éppen milyen érzelmi állapotban kellene legyen, de továbbra is igyekezett megtartani magabiztosságát. A., ki holtfáradtan ásítozva hullámzott érzelmei hátán és rosszmagam, aki próbáltam csendben maradni és maximálisan a segítésre koncentrálni.
30 perc taxizás alatt K. meg is kérdezte, hogy jól vagyok-e. Mondtam, hogy kicsit fáradt vagyok, meg kezdődő náthával küszködök. Ezt egyébként szerintem tőle kaptam el, mert az elmúlt két hétben folyamatosan köhögött... csodálkozom, hogy eddig elkerültem. Na ez se lényeges, csak abból a szempontból, hogy emiatt elfogadták, hogy csöndben vagyok. Mint említettem már, gyakorlom az önfegyelmet. :)
Megérkeztünk a reptérre... 61 euró, azanyja! Hát drága az élet Párizsban, még drágább érkezni, vagy távozni. Könnyen megtaláltuk a beszállóhelyet. (Eszembe jutott, hogy kb 2 hete voltam itt Paolóékkal, akkor is önkéntes csomagfutárként.) Beálltunk a poggyász-feladó sorba, mert K. már mindent lerendezett... legalábbis azt hitte.
Ekkor kiderült, hogy őt félretájékoztatták, miszerint 50 kg-ig vihet fel csomagot, meg egy hátitáskát. Hát nem. A jegye 20+5 kg-ra jogosított. Lemértük a csomagokat később: 25+25+10 kg volt. De mérés nélkül is tudtuk, hogy ez nem lesz egyszerű. K. jogosan hivatkozott egy szóbeli ígéretre, amit ugye a földi kiszolgáló nem fogadhat el, hiszen neki papírok alapján kell dolgoznia. Azokon meg nem volt ilyen bejegyzés. Hárman próbáltuk kikérdezni/meggyőzni, illetve megoldásra kérni az urat, de hajthatatlan volt. Kezdetben azt hittük, hogy nincs arra se esélye, hogy felvigye a csomagjait, azaz nem fizetheti ki az extra díjat... de hát ez megint csak a francia nyelv és gondolkozás furcsasága miatt értettük félre, mert egyrészt ha volt is engedélyre utaló kifejezés, az oly körmönfontoltan volt megfogalmazva, vagy oly speciális kifejezésbe ágyazva hangzott el, hogy semelyikőnk se hallotta/értette... másrészt tipikus, mint nálunk is, hogy nem a megoldásra törekszenek a hivatalnokok, hanem arra, hogy bebizonyítsák, hogy igazuk van és hogy a jogi korlátokat nem tudják és nem is akarják áttörni.
Végül kiderült: 30 euró / kg áron mehet a csomag. A 3 extra pici táskából csináltunk 2-őt, ami nehéz volt, mert már A. érkezésekor a már eleve telipakolt táskák egyikébe bele kellett pakolni egy tekintélyes ajándékcsomagot. Kb. 10 percig szenvedtünk a reptéren... én különösen, mert a kollégiumi hűtőszekrénynek köszönhetően kialakult - szerintem praktikus és nagyszerű - csomagolás és elrendezéstechnikám sehogysem akarta A. tetszését elnyerni. Azért végülis megoldottam, hogy javarészt a jó meglátásaim érvényesüljenek az ő, puhaság/keménység/illatszer/egyéb kategorizálású csomagolása ellenében. Érdekes, hogy ilyen esetekben előtör belőle a matróna/amazon természet. Ismét meg kell jegyezzem, hogy nagyon praktikusan gondolkodónak ítélem meg őt általában és elég gyakorlatiasnak is. Tájékozódó képessége meg kiemelkedő!
Végülis csomagrafekvéses-nyomásos technikával megoldottuk a csomagolást. A. meg én tehénkedtünk a csomagra, K. meg kezelte a zárat (K., kb. 50 kg lehet).
Csomagok készen! Ismét vissza a csomagfeladáshoz. Egy csomag már elment, így már csak a másik nagy bőröndöt kellett feladni (750 euró!), a maradék hátitáska, meg egy kb 10 kg-os kisbőrönd meg elment kézipoggyászként. Nekem aggályaim voltak a kézipoggyász méretet miatt, de a földi kiszolgáló azt mondta, hogy elfér. Huncutul mosolygott. Elnézést kért a kellemetlenségekért, majd hozzátette: ellenszolgáltatásként biznisz klásszra ülhet. Ez azért is volt jó, mert kényelmesebb, másrészt eloszlatta azt a problémát, hogy hogyan fogja a kisbőröndöt elhelyezni? Ott nagyobb hely van.
Még nem tudom, hogy végül minden rendben ment-e ezután, de gondolom igen.
Aztán jött a búcsú, mert bár volt még kb másfél óra a vámolásig, de A. bevallotta, hogy fáradt és haza akar menni. Mondjuk lehetett benne egy kis búslakodás is és nem akarta sokáig húzni a búcsúzkodást.
Elbúcsúztunk, kb 2 perc alatt. Sok jókívánsággal szállt fel a repülőre.
Hú ez most egy elég tárgyilagos mondat lett, de gondoltam vannak nem naprakész olvasók, ezért az alábbi mondatokat írtam felül egy pilanat alatt:
K. elutazott / Ki az a K.?
K. - a japán lány - elutazott. / Nem is lány, mert már 45 éves. Bár 30 körülinek néz ki.
K. - a japán "lány" - elutazott. / "Lány"? Ez azt jelenti, hogy fiú??
K. - a japán hölgy - elutazott. / Ez azt jelenti, hogy a japán kedvesem, vagy nem?
K. - a 45 éves japán nőismerősöm - elutazott. / Tényszerű, érzelmektől mentes... unalmas. Sebaj!
Hazautazott, végleg. Kyotoba. Ott fog lakni és dolgozni az egyetemen és francia nyelvet/irodalmat oktatni.
Csütörtökön este repült a Sárl dö Gollról (Charle de Gaulle reptér). Én már egy hónapja felajánlottam a segítségemet a cuccainak cipelésére. Az elmúlt két hétben sokkal többször találkoztunk a kedvenc csapat (K., A. az argentin lány, V. a bolgár-amerikai lány) keretében, hogy már már több búcsúparti volt vele, mint egyéb találkozó. :)
Az utolsó bulin A., az argentin lány is felajánlotta, hogy kikíséri a reptérre. Végeredményben 5-kor lelépve a munkahelyről, 7 előtt értem a lakásába és 7:30-kor távoztunk egy taxival. Érzelmek kavarogtak bennem... No de nem a búcsú bánata és az új kezdet reményteli sóvárgása, hanem a türelmes elfogadása a jövőnek és az önfegyelemre kényszerülés szomorúsága. Önfegyelem! Miért? Úgysem találjátok ki! Az oka az argentin lány volt, aki fáradtan érkezett... és aki olvasta korábbi bejegyzésemet az tudja, hogy ez mit jelent: toleranciájának csökkenését én csak kevés beszéddel, vagy egyedi megnyilvánulásaim minimalizálásával tudom ellensúlyozni. Minél kevesebb "Józsis" dolgot teszek, annál kisebb a súrlódás mértéke. :)
A jó, hogy én ezt tudom. A rossz, hogy ő még nem vette észre, hogy ilyenkor mindegy milyen szándékkal cselekszem. Azt már tudom, hogy kockafejűnek és erősen szabályok szerint élőnek gondol, amit én az ő kaotikus jellemének tudok be... és ezzel kiegyenlítem a rám vonatkozó negatív beskatulyázását. :D
Most csak annyi történt, hogy K. előbb értem, mint ő és így előbb kért meg engem, hogy írjak a kis naplójába, emlékként. Meg is tettem. Majd amikor megjött A., akkor kértem, hogy írjon ő is a füzetbe:
- Írj valamit K-nak, a naplóba!
- Már megtettem! - szúrós szemű kijelentés. Pedig ez még csak az első szóváltás volt a köszönés után.
- Ja! Bocs, én azt hittem, hogy mi ketten nem írtunk bele már csak... - próbáltam menteni a helyzetet.
- Már megtettem! - még szúrósabb tekintet - Írtam neki egy képeslapot! - és azzal előhúzott egy csomagot a táskájából.
OK, OK! Mondjuk én arról beszéltem, hogy a naplóba írjon, de hát hajthatatlannak bizonyult, így két dolgot következtettem ki azonnal: először is nem fog beleírni, akármit is csinálok, másrészt jobb, ha odafigyelek a cselekedeteimre innentől kezdve.
Elszomorodtam egy kicsit, mert így korlátok közé szorítva esélyem se volt, hogy a búcsúzást lelki mélységében átéljem... de hát ugye A. még marad és vele nem érdemes összevesznem, mert egyébként - ha nem fáradt - akkor nagyon-nagyon kedves lány.
K. nem hallva az egész történetet, kb. 5 perc múlva próbálta megkérni A-t, hogy írjon a naplóba. Na őneki nem volt szúrós tekintettel tarkítva a mondandó, de végülis ők is annyiban maradtak, hogy nem ír bele a naplóba, hanem ha akarja ragassza bele a képeslapot... Kicsit mosolyogtam - a sarokban. :)
Na így indultunk. Az egyébként lelkes K., kissé szomorúan, maga se tudva, hogy éppen milyen érzelmi állapotban kellene legyen, de továbbra is igyekezett megtartani magabiztosságát. A., ki holtfáradtan ásítozva hullámzott érzelmei hátán és rosszmagam, aki próbáltam csendben maradni és maximálisan a segítésre koncentrálni.
30 perc taxizás alatt K. meg is kérdezte, hogy jól vagyok-e. Mondtam, hogy kicsit fáradt vagyok, meg kezdődő náthával küszködök. Ezt egyébként szerintem tőle kaptam el, mert az elmúlt két hétben folyamatosan köhögött... csodálkozom, hogy eddig elkerültem. Na ez se lényeges, csak abból a szempontból, hogy emiatt elfogadták, hogy csöndben vagyok. Mint említettem már, gyakorlom az önfegyelmet. :)
Megérkeztünk a reptérre... 61 euró, azanyja! Hát drága az élet Párizsban, még drágább érkezni, vagy távozni. Könnyen megtaláltuk a beszállóhelyet. (Eszembe jutott, hogy kb 2 hete voltam itt Paolóékkal, akkor is önkéntes csomagfutárként.) Beálltunk a poggyász-feladó sorba, mert K. már mindent lerendezett... legalábbis azt hitte.
Ekkor kiderült, hogy őt félretájékoztatták, miszerint 50 kg-ig vihet fel csomagot, meg egy hátitáskát. Hát nem. A jegye 20+5 kg-ra jogosított. Lemértük a csomagokat később: 25+25+10 kg volt. De mérés nélkül is tudtuk, hogy ez nem lesz egyszerű. K. jogosan hivatkozott egy szóbeli ígéretre, amit ugye a földi kiszolgáló nem fogadhat el, hiszen neki papírok alapján kell dolgoznia. Azokon meg nem volt ilyen bejegyzés. Hárman próbáltuk kikérdezni/meggyőzni, illetve megoldásra kérni az urat, de hajthatatlan volt. Kezdetben azt hittük, hogy nincs arra se esélye, hogy felvigye a csomagjait, azaz nem fizetheti ki az extra díjat... de hát ez megint csak a francia nyelv és gondolkozás furcsasága miatt értettük félre, mert egyrészt ha volt is engedélyre utaló kifejezés, az oly körmönfontoltan volt megfogalmazva, vagy oly speciális kifejezésbe ágyazva hangzott el, hogy semelyikőnk se hallotta/értette... másrészt tipikus, mint nálunk is, hogy nem a megoldásra törekszenek a hivatalnokok, hanem arra, hogy bebizonyítsák, hogy igazuk van és hogy a jogi korlátokat nem tudják és nem is akarják áttörni.
Végül kiderült: 30 euró / kg áron mehet a csomag. A 3 extra pici táskából csináltunk 2-őt, ami nehéz volt, mert már A. érkezésekor a már eleve telipakolt táskák egyikébe bele kellett pakolni egy tekintélyes ajándékcsomagot. Kb. 10 percig szenvedtünk a reptéren... én különösen, mert a kollégiumi hűtőszekrénynek köszönhetően kialakult - szerintem praktikus és nagyszerű - csomagolás és elrendezéstechnikám sehogysem akarta A. tetszését elnyerni. Azért végülis megoldottam, hogy javarészt a jó meglátásaim érvényesüljenek az ő, puhaság/keménység/illatszer/egyéb kategorizálású csomagolása ellenében. Érdekes, hogy ilyen esetekben előtör belőle a matróna/amazon természet. Ismét meg kell jegyezzem, hogy nagyon praktikusan gondolkodónak ítélem meg őt általában és elég gyakorlatiasnak is. Tájékozódó képessége meg kiemelkedő!
Végülis csomagrafekvéses-nyomásos technikával megoldottuk a csomagolást. A. meg én tehénkedtünk a csomagra, K. meg kezelte a zárat (K., kb. 50 kg lehet).
Csomagok készen! Ismét vissza a csomagfeladáshoz. Egy csomag már elment, így már csak a másik nagy bőröndöt kellett feladni (750 euró!), a maradék hátitáska, meg egy kb 10 kg-os kisbőrönd meg elment kézipoggyászként. Nekem aggályaim voltak a kézipoggyász méretet miatt, de a földi kiszolgáló azt mondta, hogy elfér. Huncutul mosolygott. Elnézést kért a kellemetlenségekért, majd hozzátette: ellenszolgáltatásként biznisz klásszra ülhet. Ez azért is volt jó, mert kényelmesebb, másrészt eloszlatta azt a problémát, hogy hogyan fogja a kisbőröndöt elhelyezni? Ott nagyobb hely van.
Még nem tudom, hogy végül minden rendben ment-e ezután, de gondolom igen.
Aztán jött a búcsú, mert bár volt még kb másfél óra a vámolásig, de A. bevallotta, hogy fáradt és haza akar menni. Mondjuk lehetett benne egy kis búslakodás is és nem akarta sokáig húzni a búcsúzkodást.
Elbúcsúztunk, kb 2 perc alatt. Sok jókívánsággal szállt fel a repülőre.
Kicsit szomorú voltam én is. A. inkább. Én meg megpróbáltam vigasztalni:
- Hát lehet, hogy ez egy szomorú befejezés, de egyben egy új kezdet... ami pozitív végeredményben.
- Igen, ... neki (K.).
Ebből megértettem, hogy ő tényleg szomorú és ugyan felemásra sikeredett a biztatásom, továbbra is jó lesz csendben maradnom, mert a magam képességeivel úgy sem tudok jót/vidámítót mondani.
Másfél óra eRR Ö eRR (RER, csak a kiejtés végett, egyébként HÉV megfelelője). Egy padon A.val. Szinte csendben. Időnként felnézett az iPod-jából, mellyel éppen a legkedvesebb argentin barátnőjével csetelt. Egyszer felnézett:
- Hát nem csodálatos, hogy itt vagyok Párizsban és közben egy argentin barátnőmmel beszélek?
- De, nagyszerű dolog a technika! - én.
Nagyszerű, hogy itt ülsz velem szemben és a következő másfél órában csak 5-10 mondatot fogunk váltani, amikor épp a barátnőd valamiért nem tud azonnal válaszolni és ismét ráeszmélsz, hogy itt van veled valaki. Nagyszerű, mert cseteltél K.tól való búcsúzás alatt (előtt) is, miszerint nem adtad meg a kellő tiszteletet a távozónak. Persze sem én, sem K. nem szóltunk, mert tudtuk, hogy neked ez fontos. Nagyszerű, hogy már nem is vagy annyira szomorú, hiszen egy másik kedves ismerőssel való beszélgetés azonnal elfeledteti a búcsú keserűségét. Őszintén irigylem az ilyen embereket, mert carpe diem módon sokkal több pozitív dolgot élnek át és még ha nem is emlékeznek az eseményre 1 nappal később, de akkor is bennük marad a pozitív élmény kedvderítő hatása.
Nagyszerű! Megérkeztünk! Viszlát nemsokára!
(Igyekeztem névteleníteni a sztorit, mert rájöttem, hogy könnyen visszakereshető és manapság már Google Translatorral szinte bármi lefordítható. Az is biztos, hogy nem fogom semelyik angol ismerősömnek sem megmutatni, mert abból botrány lenne.)
- Hát lehet, hogy ez egy szomorú befejezés, de egyben egy új kezdet... ami pozitív végeredményben.
- Igen, ... neki (K.).
Ebből megértettem, hogy ő tényleg szomorú és ugyan felemásra sikeredett a biztatásom, továbbra is jó lesz csendben maradnom, mert a magam képességeivel úgy sem tudok jót/vidámítót mondani.
Másfél óra eRR Ö eRR (RER, csak a kiejtés végett, egyébként HÉV megfelelője). Egy padon A.val. Szinte csendben. Időnként felnézett az iPod-jából, mellyel éppen a legkedvesebb argentin barátnőjével csetelt. Egyszer felnézett:
- Hát nem csodálatos, hogy itt vagyok Párizsban és közben egy argentin barátnőmmel beszélek?
- De, nagyszerű dolog a technika! - én.
Nagyszerű, hogy itt ülsz velem szemben és a következő másfél órában csak 5-10 mondatot fogunk váltani, amikor épp a barátnőd valamiért nem tud azonnal válaszolni és ismét ráeszmélsz, hogy itt van veled valaki. Nagyszerű, mert cseteltél K.tól való búcsúzás alatt (előtt) is, miszerint nem adtad meg a kellő tiszteletet a távozónak. Persze sem én, sem K. nem szóltunk, mert tudtuk, hogy neked ez fontos. Nagyszerű, hogy már nem is vagy annyira szomorú, hiszen egy másik kedves ismerőssel való beszélgetés azonnal elfeledteti a búcsú keserűségét. Őszintén irigylem az ilyen embereket, mert carpe diem módon sokkal több pozitív dolgot élnek át és még ha nem is emlékeznek az eseményre 1 nappal később, de akkor is bennük marad a pozitív élmény kedvderítő hatása.
Nagyszerű! Megérkeztünk! Viszlát nemsokára!
(Igyekeztem névteleníteni a sztorit, mert rájöttem, hogy könnyen visszakereshető és manapság már Google Translatorral szinte bármi lefordítható. Az is biztos, hogy nem fogom semelyik angol ismerősömnek sem megmutatni, mert abból botrány lenne.)
2010-03-16
2010-03-11
Homokozó, 2010
Politika! Aki nem szereti, ne olvassa!
Én nem szeretem, de most érdekel, mert szeretnék intelligensen választani a lehetőségek közül. és itt vitatkozhatnánk egy sort, de nem tudunk, meg sok esetben nincs is értelme.
Ellenben kijelenthetem, hogy még mindig van az országban, aki gondolkodik és felülről tudja szemlélni a marakodást. Isten emlegetésével nem értek egyet (lehet, hogy csak az újságíró törekedett a hatásosságra...), de íme
Kuncze Gábor véleménye
(Rá nem lehet szavazni. :) )
Van akinek már kifejtettem, hogy a véleményem a mai politikai demagóg-elitről az, hogy az egyik oldal fő embere (és hű csatlósai) mindenre azt mondja, hogy "Hülyeség! Baromság! Nem így kell!".
A másik meg ezt reagálja: "Akkor halljam, hogy csinálnád! Nem tudunk dolgozni miattatok, mert mindent csak hátráltattok a makacs ellenállással."
És ennek az embernek inkább van igaza, mint a másiknak, de elköveti azt a hibát, hogy szítja, hergeli a másikat és nem hogy kezébe adna bizonyos döntések jogát, hanem megtart magának mindent, annak ellenére is, hogy tudja a másik úgyis ellene szavaz, akármit is mond.
Erre a jelenetre emlékeztet:
Homokozó, 2010:
Pistike: - Építsünk várat!
Sanyika: * Építsünk.
- Legyen 4 tornya, meg 2 kapuja!
* Nem jó a torony, mert az úgyis ledől. Főleg, ha te csinálod!
- Legyen akkor 2 erős bástyája az egyetlen kapu körül!
* Nem jó, mert a bástyát úgyis a te legókatonáid fogják védeni és csak azt engedik be, akit te engedsz.
- Legyen, akkor úgy, hogy minden második napon a te bábuid lehetnek itt.
* Te hülye vagy? Azt hiszed, hogy ha én elfoglalom, akkor visszaadom neked valaha is a várat?
- Miért ne adnád?
* Mert én tudom, hogy hogyan kell felépíteni és utána megvédeni a várat!
- Akkor mutasd meg!
* Te hülyének nézel? Azt akarod, hogy felépítsem neked a várat, hogy azt mondhasd, hogy te építetted?
- Akkor legyen úgy, hogy az egyik felét én építem, a másikat te és az egyik toronyban te leszel, a másikban meg én. (sajnos ez nem hangzik el sosem)
* Miért hiszed azt, hogy bárki is akarja a te váradat?
- ???
* Nekem több katonám van és elfoglaljuk a nép nevében az egész várat és akkor az lesz, amit a nép akar!
- Tivornya? (kínos félmosoly)
* Hiába erőlködsz, enyém lesz a vár, már ha szét nem hordod a homokot belőle.
- Nem adom és kitartok amíg lehet!
* Szólok az apukámnak, és megmondom neki, hogy csaltál... meg hazudtál.
- Mondd csak, de akkor én is szólok az enyémnek. Az én apukám úgyis erősebb!
* Nem is, mert az enyém kétszer erősebb a tiédnél.
{ Pistike és Sanyika hagyjátok abba a veszekedést, mert mindkettőtöket bezárlak! - szólt a kék alapon sárga csillagos pólót viselő óvónéni, aki már régóta figyelte a két mihaszna kölyköt. - Tanuljatok meg viselkedni!
- / * De óvónéni, a ...
{ Csend legyen, nem hiszek nektek akármit is akartok mondani!
******************************************
Én imádkozom, hogy az óvónéni végre megjelenjen!
Én nem szeretem, de most érdekel, mert szeretnék intelligensen választani a lehetőségek közül. és itt vitatkozhatnánk egy sort, de nem tudunk, meg sok esetben nincs is értelme.
Ellenben kijelenthetem, hogy még mindig van az országban, aki gondolkodik és felülről tudja szemlélni a marakodást. Isten emlegetésével nem értek egyet (lehet, hogy csak az újságíró törekedett a hatásosságra...), de íme
Kuncze Gábor véleménye
(Rá nem lehet szavazni. :) )
Van akinek már kifejtettem, hogy a véleményem a mai politikai demagóg-elitről az, hogy az egyik oldal fő embere (és hű csatlósai) mindenre azt mondja, hogy "Hülyeség! Baromság! Nem így kell!".
A másik meg ezt reagálja: "Akkor halljam, hogy csinálnád! Nem tudunk dolgozni miattatok, mert mindent csak hátráltattok a makacs ellenállással."
És ennek az embernek inkább van igaza, mint a másiknak, de elköveti azt a hibát, hogy szítja, hergeli a másikat és nem hogy kezébe adna bizonyos döntések jogát, hanem megtart magának mindent, annak ellenére is, hogy tudja a másik úgyis ellene szavaz, akármit is mond.
Erre a jelenetre emlékeztet:
Homokozó, 2010:
Pistike: - Építsünk várat!
Sanyika: * Építsünk.
- Legyen 4 tornya, meg 2 kapuja!
* Nem jó a torony, mert az úgyis ledől. Főleg, ha te csinálod!
- Legyen akkor 2 erős bástyája az egyetlen kapu körül!
* Nem jó, mert a bástyát úgyis a te legókatonáid fogják védeni és csak azt engedik be, akit te engedsz.
- Legyen, akkor úgy, hogy minden második napon a te bábuid lehetnek itt.
* Te hülye vagy? Azt hiszed, hogy ha én elfoglalom, akkor visszaadom neked valaha is a várat?
- Miért ne adnád?
* Mert én tudom, hogy hogyan kell felépíteni és utána megvédeni a várat!
- Akkor mutasd meg!
* Te hülyének nézel? Azt akarod, hogy felépítsem neked a várat, hogy azt mondhasd, hogy te építetted?
- Akkor legyen úgy, hogy az egyik felét én építem, a másikat te és az egyik toronyban te leszel, a másikban meg én. (sajnos ez nem hangzik el sosem)
* Miért hiszed azt, hogy bárki is akarja a te váradat?
- ???
* Nekem több katonám van és elfoglaljuk a nép nevében az egész várat és akkor az lesz, amit a nép akar!
- Tivornya? (kínos félmosoly)
* Hiába erőlködsz, enyém lesz a vár, már ha szét nem hordod a homokot belőle.
- Nem adom és kitartok amíg lehet!
* Szólok az apukámnak, és megmondom neki, hogy csaltál... meg hazudtál.
- Mondd csak, de akkor én is szólok az enyémnek. Az én apukám úgyis erősebb!
* Nem is, mert az enyém kétszer erősebb a tiédnél.
{ Pistike és Sanyika hagyjátok abba a veszekedést, mert mindkettőtöket bezárlak! - szólt a kék alapon sárga csillagos pólót viselő óvónéni, aki már régóta figyelte a két mihaszna kölyköt. - Tanuljatok meg viselkedni!
- / * De óvónéni, a ...
{ Csend legyen, nem hiszek nektek akármit is akartok mondani!
******************************************
Én imádkozom, hogy az óvónéni végre megjelenjen!
2010-03-09
2010-03-07
Hírek, március
ITTHON
Laposra verte a Svájci Gárdát a romacsapat
Nagyszerű cím már megint a Hiradó webszerkesztőitől. A sportesemény eredményének ilyetén közlése emeli a cikk látogatottságát. Jó hogy nem a "Szarrá verték" kifejezést használta.
Egyébként a hazai roma válogatott nagyon sikeresnek tűnik a statisztikák alapján, melyben 100 fölötti meccseikből csak 1-2-t vesztettek el. A többi szinte mind megnyerték. Állítólag kihívták a Magyar válogatottat is, de még nem volt mérkőzés. Kiváncsi lennék az eredményre.
Mi is indíthatnánk úgy mint az UK az angol és wales-i, skót, ír csapatokat, egy magyar meg egy roma csapatot. Nem?
Beperelték a fotóst fotózót
A cikk elég zagyva, de a lényege:
"Liane Lang angol művész, aki szobrokat egészített ki saját műanyag figuráival, latexből készült emberi testrészekkel, hogy aztán az erről készült képeket kiállítsa." A külföldi fotós a budapesti Turul emlékművet kicsit átalakította egy műkéz segítségével, majd az esetre felfigyelő magyar fotóriporter elkezdte fotózni az eseményt. Az értesített rendőrök, meg azt hihették, hogy a magyar fotós követte el az emlékmű-sértést. Elvitték a magyart.
"Talán azért is eshetett nagyobb figyelem a tudósító fotósra, mert a másik fényképésszel bonyolult lett volna a kommunikáció - hiába segítettek többen is tolmácsolni, és jelezték egyértelműen, hogy ki az egész esemény értelmi szerzője."
és egy másik tipikusan magyar:
Szippantós kocsit loptak Borsodban
Tessék??? Na még egyszer:
Szippantós kocsit loptak Borsodban. Azanyja! Elindult a fantáziám:
1) Sz..ban az ország. Ezt a tényt felismerve a Higiénia Gárda Fiatal Országos Sz..talanító alegysége (HÍGFOS, bocs HiGFOSz) tagjai a tettek mezejére lépett, majd olajra egy a célkitűzésük végrehajtásához optimális járművel. Tervük szerint végigjárják az országot és nem sz..oznak, mindenhol bevetik az egységet, ahol szükség van rá. Az összegyűjtött trutymónak még nem találták meg a megfelelő helyet, de igyekeznek külföldre eladni, mint újrahasznosítható terméket. A feladatukat a "Szellemirtók" című film szellemiségében igyekszenek elvégezni. Zenét is választottak már: "Csőrepedés van ömlik a szar, nem tudod, hogy ki mit akar..." (EDDA).
2) Végre valaki felismerte a lehetőséget, hogy hogyan lehet legegyszerűbben és legbiztosabban pénzt keresni ebben az országban. Ahogy pékekre és temetkezési vállalkozókra is mindig szükség lesz, addig a valós és átvitt értelemben is jelenlévő végtermék eltüntetésére is mindig szükség lesz. Jelszavuk a temetői jelszóra hasonlít: Felszippantunk!
3) Valakinek beleesett a gyémánt fülbevalója a pöcegödörbe, amit most szippantottak ki. A tartálykocsit elviszik valahova kiterítik az anyagot és átnézik.
KÜLFÖLD
Link és komment nélküli hír:
"...egy ír püspök a megrontott gyerekeknek járó kártérítés előteremtéséhez adományozásra szólította fel a hívőket."
Az olyan, mintha a Skinheadek gyűjtenének a megvert áldozataiknak kifezetendő kártérítésre... az áldozat rokonaitól, barátaitól, lelki társaitól. (Nem áltam meg! Nem csak én gondolom így, a cikk eredeti írója is egy fellázadt ír miatt írta meg az egészet.) Nincs elég vagyontárgyuk amit eladhatnának? Vagy az anyacég nem segít?
Kicsit hasonlít a görög-európai problémakezelésre. Mondjuk azt sem értem, hogy a lázadó görögök mit gondolnak, hogyan lehetne megúszni megszorítások nélkül a bajt. Gondolom ők is a politikusaik pénzéből akarnák megoldani, de szerintem akkor a politikusok a következő 10 évben nem kapnának fizetést náluk (nálunk, csak 8 évig).
Graffitiháború Londonban
Érdekes, hogy utcaművészek egymást szivatják. A rajzok és az egymás kigúnyolását mutató képek érdekesek. Ötletesnek találtam a rajzokat.
Ezt szintén érdemes megnézni. Kicsit kapkodó szerintem az összeállítás, de tetszetős a makrófotózási technika.
My Father's Garden from Mirko Faienza on Vimeo.
Laposra verte a Svájci Gárdát a romacsapat
Nagyszerű cím már megint a Hiradó webszerkesztőitől. A sportesemény eredményének ilyetén közlése emeli a cikk látogatottságát. Jó hogy nem a "Szarrá verték" kifejezést használta.
Egyébként a hazai roma válogatott nagyon sikeresnek tűnik a statisztikák alapján, melyben 100 fölötti meccseikből csak 1-2-t vesztettek el. A többi szinte mind megnyerték. Állítólag kihívták a Magyar válogatottat is, de még nem volt mérkőzés. Kiváncsi lennék az eredményre.
Mi is indíthatnánk úgy mint az UK az angol és wales-i, skót, ír csapatokat, egy magyar meg egy roma csapatot. Nem?
Beperelték a fotóst fotózót
A cikk elég zagyva, de a lényege:
"Liane Lang angol művész, aki szobrokat egészített ki saját műanyag figuráival, latexből készült emberi testrészekkel, hogy aztán az erről készült képeket kiállítsa." A külföldi fotós a budapesti Turul emlékművet kicsit átalakította egy műkéz segítségével, majd az esetre felfigyelő magyar fotóriporter elkezdte fotózni az eseményt. Az értesített rendőrök, meg azt hihették, hogy a magyar fotós követte el az emlékmű-sértést. Elvitték a magyart.
"Talán azért is eshetett nagyobb figyelem a tudósító fotósra, mert a másik fényképésszel bonyolult lett volna a kommunikáció - hiába segítettek többen is tolmácsolni, és jelezték egyértelműen, hogy ki az egész esemény értelmi szerzője."
és egy másik tipikusan magyar:
Szippantós kocsit loptak Borsodban
Tessék??? Na még egyszer:
Szippantós kocsit loptak Borsodban. Azanyja! Elindult a fantáziám:
1) Sz..ban az ország. Ezt a tényt felismerve a Higiénia Gárda Fiatal Országos Sz..talanító alegysége (HÍGFOS, bocs HiGFOSz) tagjai a tettek mezejére lépett, majd olajra egy a célkitűzésük végrehajtásához optimális járművel. Tervük szerint végigjárják az országot és nem sz..oznak, mindenhol bevetik az egységet, ahol szükség van rá. Az összegyűjtött trutymónak még nem találták meg a megfelelő helyet, de igyekeznek külföldre eladni, mint újrahasznosítható terméket. A feladatukat a "Szellemirtók" című film szellemiségében igyekszenek elvégezni. Zenét is választottak már: "Csőrepedés van ömlik a szar, nem tudod, hogy ki mit akar..." (EDDA).
2) Végre valaki felismerte a lehetőséget, hogy hogyan lehet legegyszerűbben és legbiztosabban pénzt keresni ebben az országban. Ahogy pékekre és temetkezési vállalkozókra is mindig szükség lesz, addig a valós és átvitt értelemben is jelenlévő végtermék eltüntetésére is mindig szükség lesz. Jelszavuk a temetői jelszóra hasonlít: Felszippantunk!
3) Valakinek beleesett a gyémánt fülbevalója a pöcegödörbe, amit most szippantottak ki. A tartálykocsit elviszik valahova kiterítik az anyagot és átnézik.
KÜLFÖLD
Link és komment nélküli hír:
"...egy ír püspök a megrontott gyerekeknek járó kártérítés előteremtéséhez adományozásra szólította fel a hívőket."
Az olyan, mintha a Skinheadek gyűjtenének a megvert áldozataiknak kifezetendő kártérítésre... az áldozat rokonaitól, barátaitól, lelki társaitól. (Nem áltam meg! Nem csak én gondolom így, a cikk eredeti írója is egy fellázadt ír miatt írta meg az egészet.) Nincs elég vagyontárgyuk amit eladhatnának? Vagy az anyacég nem segít?
Kicsit hasonlít a görög-európai problémakezelésre. Mondjuk azt sem értem, hogy a lázadó görögök mit gondolnak, hogyan lehetne megúszni megszorítások nélkül a bajt. Gondolom ők is a politikusaik pénzéből akarnák megoldani, de szerintem akkor a politikusok a következő 10 évben nem kapnának fizetést náluk (nálunk, csak 8 évig).
Graffitiháború Londonban
Érdekes, hogy utcaművészek egymást szivatják. A rajzok és az egymás kigúnyolását mutató képek érdekesek. Ötletesnek találtam a rajzokat.
Ezt szintén érdemes megnézni. Kicsit kapkodó szerintem az összeállítás, de tetszetős a makrófotózási technika.
My Father's Garden from Mirko Faienza on Vimeo.
Sájonárá parti
[Sayonara = Viszlát]
Ma (márc. 4.) elmegyek a japán ismerősöm búcsúbulijára, ahol valószínűleg sokan leszünk, ugyanis a múltkor, amikor elmentem egy Kutatók számára szervezett politikai jellegű díjkiosztóra, akkor ő aki nem lakik a Cité Universitaire-ben, de főleg nem a mi házunkban, sorra üdvözölte a kollégiumomban lakókat, akiket én csak látásból ismerek. Nabarokkkörmondatnektek, nesze! :)
Ajándékot nem vettem, de remélem lesz még alkalmam, hogy vegyek és átadjam, mert még 1 hétig biztosan itt lesz, csak a mai nap volt a legtöbb ismerősének megfelelő.
Hát kb. 14-en voltunk. A többsége a munkájával kapcsolatos irodalmár ismerős, meg mi a Citéből 5-en. Kicsit elütött a két csapat, így nem is nagyon keveredtünk. Bocs, én nem keveredtem, mert a csajok próbálkoztak és van akinek sikerült. Én azt láttam fontosabbnak, hogy segítsek az enni/innivaló felszolgálásában, mert így tudtam a legtöbbet tenni a jóhangulatú társalgás érdekében. Ráadásul így a japán lány felszabadultan társaloghatott a vendégeivel, akik végülis őmiatta jöttek el. Jól volt ez így. Szépen meg is köszönte a segítséget.
Örültem, hogy segítettem és így mindenki jobban járt, mintha a marhaságaimat osztogattam volna, szóban. :)
Aztán lekéstük az utolsó RER-t, mert a múltkori 12:20-as utolsó vonat már nem indult aznap. :(
De volt még metró szerencsére, csak az egy kicsit körülményesebb. Ehhez kapcsolódan leírom a parti véghangulatát:
Az argentin csaj mindig eljátsza ugyanazt a későesti sértődéses dolgot... Annyira fáradt, hogy "intoleránssá" válik és nem viseli el, hogy a bolgár csaj csiga lassan vánszorog a metróhoz, amivel megkockáztatja, hogy lekéssük mindannyian az utolsót... Valamelyest igaza van, csak a stílusa zavar. (Megjegyzem egyébként nagyon kedves lány.)
A parti végére - most először - megéreztem az előszelét az idegességének, mert egyre keményebb vicceket mondott és ekkor már tudtam, hogy jobb, ha odafigyelek arra, mit mondok...
és akkor hazafele kimondtam a varázsszót: "... stupid americans".
Nem a stupiddal volt gondja, hanem dél-amerikai lévén kikérte magának az "american" általánosítást. Ezt ugyan már 3-szor megbeszéltük, de már fáradt voltam és ugye jött kapásból a megszokott kifejezés. Kicsit olyan "Mentsük meg a Földet a 6 milliárd szemetelő ellenére!" hatékonyságú szélmalomharc ez, még ha igaza is van.
Azt máig sem tudom, hogy mit kellene mondak helyette, de ezt nem szabad! A northamerican-be is belekötne, hogy ne bántsam a mexikóiakat és a kanadaiakat... szóval passz.
stupid citizens of USA...
vagy mi... nem lehet megfelelő formát találni rá!
Még annyi, hogy kb 30 perc múlva egy vihorászó tinédzser csoport láttám megkérdeztem: What is going on here?
válasz: Oh, they are just stupid american girls...
Na ekkor gondoltam azt, hogy most inkább nem szólok, mert a végén örökre megharagszik rám.
Alkalmazom ám a "Jobb ha hallgatok!" stratégiát. Nehezen megy, de hasznos. :D
Ma (márc. 4.) elmegyek a japán ismerősöm búcsúbulijára, ahol valószínűleg sokan leszünk, ugyanis a múltkor, amikor elmentem egy Kutatók számára szervezett politikai jellegű díjkiosztóra, akkor ő aki nem lakik a Cité Universitaire-ben, de főleg nem a mi házunkban, sorra üdvözölte a kollégiumomban lakókat, akiket én csak látásból ismerek. Nabarokkkörmondatnektek, nesze! :)
Ajándékot nem vettem, de remélem lesz még alkalmam, hogy vegyek és átadjam, mert még 1 hétig biztosan itt lesz, csak a mai nap volt a legtöbb ismerősének megfelelő.
Hát kb. 14-en voltunk. A többsége a munkájával kapcsolatos irodalmár ismerős, meg mi a Citéből 5-en. Kicsit elütött a két csapat, így nem is nagyon keveredtünk. Bocs, én nem keveredtem, mert a csajok próbálkoztak és van akinek sikerült. Én azt láttam fontosabbnak, hogy segítsek az enni/innivaló felszolgálásában, mert így tudtam a legtöbbet tenni a jóhangulatú társalgás érdekében. Ráadásul így a japán lány felszabadultan társaloghatott a vendégeivel, akik végülis őmiatta jöttek el. Jól volt ez így. Szépen meg is köszönte a segítséget.
Örültem, hogy segítettem és így mindenki jobban járt, mintha a marhaságaimat osztogattam volna, szóban. :)
Aztán lekéstük az utolsó RER-t, mert a múltkori 12:20-as utolsó vonat már nem indult aznap. :(
De volt még metró szerencsére, csak az egy kicsit körülményesebb. Ehhez kapcsolódan leírom a parti véghangulatát:
Az argentin csaj mindig eljátsza ugyanazt a későesti sértődéses dolgot... Annyira fáradt, hogy "intoleránssá" válik és nem viseli el, hogy a bolgár csaj csiga lassan vánszorog a metróhoz, amivel megkockáztatja, hogy lekéssük mindannyian az utolsót... Valamelyest igaza van, csak a stílusa zavar. (Megjegyzem egyébként nagyon kedves lány.)
A parti végére - most először - megéreztem az előszelét az idegességének, mert egyre keményebb vicceket mondott és ekkor már tudtam, hogy jobb, ha odafigyelek arra, mit mondok...
és akkor hazafele kimondtam a varázsszót: "... stupid americans".
Nem a stupiddal volt gondja, hanem dél-amerikai lévén kikérte magának az "american" általánosítást. Ezt ugyan már 3-szor megbeszéltük, de már fáradt voltam és ugye jött kapásból a megszokott kifejezés. Kicsit olyan "Mentsük meg a Földet a 6 milliárd szemetelő ellenére!" hatékonyságú szélmalomharc ez, még ha igaza is van.
Azt máig sem tudom, hogy mit kellene mondak helyette, de ezt nem szabad! A northamerican-be is belekötne, hogy ne bántsam a mexikóiakat és a kanadaiakat... szóval passz.
stupid citizens of USA...
vagy mi... nem lehet megfelelő formát találni rá!
Még annyi, hogy kb 30 perc múlva egy vihorászó tinédzser csoport láttám megkérdeztem: What is going on here?
válasz: Oh, they are just stupid american girls...
Na ekkor gondoltam azt, hogy most inkább nem szólok, mert a végén örökre megharagszik rám.
Alkalmazom ám a "Jobb ha hallgatok!" stratégiát. Nehezen megy, de hasznos. :D
2010-03-05
Odafagy az ujjam a golyómhoz...
Akár ez is lehetne az alcíme a mai koratavaszi petanque versenynek, amit ma hazafele láttam Gifben, ahol a helyi mackók kibújtak a barlangjukból és a gyengén, de azért végre sütő napsugarakban nekiálltak fémgolyókat dobálni.
Én szeretem ezt a játékot, mert koncentrációt, taktikai érzéket és fizikai ismereteket is igényel. Talán a legkevesebb agresszióval járó sport... persze aki nem szeret veszíteni, annak mindegy mit játszik, így nekik nem ajánlom.
Már gondoltam rá, hogy a magát agresszívra unatkozó nyugdíjas korosztályt pl. egy ilyen játékkal le lehetne kötni, vagy nyilvánosan kihelyezett sakktáblákkal, mint pl. a Jókai téren, Pécsen. Persze kevésbé forgalmas helyen jobb lenne. Esetleg az oroszországban látott sakkasztalokat lehetne megfelelő helyeken elhelyezni, vagy tarokkra, dámára, go-ra szoktatni az unatkozó népet.
A minap olvastam egy kis novellát, melyben az a valós élethelyzet van leírva, hogy XY interneten keres barátokat és amikor a szomszéd gyerek átjön egy lasztival a hóna alatt, hogy a srácot focira invitálja, akkor internet-hősünk elkergeti azzal az indokkal, hogy nem ér rá ilyen csacskaságokkal foglalkozni, mert: nem barátkozik akárkivel, másrészt meg már megvan neki a FIFA2010 (nem reklám!).
Szóval MOZGÁS! Tervezzetek röplabdázást a nyárra nélkülem is! Vagy babatornát... :) Kinek mije van.
Én szeretem ezt a játékot, mert koncentrációt, taktikai érzéket és fizikai ismereteket is igényel. Talán a legkevesebb agresszióval járó sport... persze aki nem szeret veszíteni, annak mindegy mit játszik, így nekik nem ajánlom.
Már gondoltam rá, hogy a magát agresszívra unatkozó nyugdíjas korosztályt pl. egy ilyen játékkal le lehetne kötni, vagy nyilvánosan kihelyezett sakktáblákkal, mint pl. a Jókai téren, Pécsen. Persze kevésbé forgalmas helyen jobb lenne. Esetleg az oroszországban látott sakkasztalokat lehetne megfelelő helyeken elhelyezni, vagy tarokkra, dámára, go-ra szoktatni az unatkozó népet.
A minap olvastam egy kis novellát, melyben az a valós élethelyzet van leírva, hogy XY interneten keres barátokat és amikor a szomszéd gyerek átjön egy lasztival a hóna alatt, hogy a srácot focira invitálja, akkor internet-hősünk elkergeti azzal az indokkal, hogy nem ér rá ilyen csacskaságokkal foglalkozni, mert: nem barátkozik akárkivel, másrészt meg már megvan neki a FIFA2010 (nem reklám!).
Szóval MOZGÁS! Tervezzetek röplabdázást a nyárra nélkülem is! Vagy babatornát... :) Kinek mije van.
A bumfordi mamlasz kamasz.
Megy előttem egy vékony fiatal srác, de lóg rajta minden cucc. Így laza, azaz vagány. De látom, hogy a gyerek is laza, annyira, hogy majdnem szétesik, ugyanis megy, tekergeti a fejét, majd nekimegy az előtte megálló embernek, aki a piros miatt nem akart alámenni az autóknak.
Hát a srác majdnem alásegítette. Elnézést kér. Nincs meggyőződés a szavaiban, valószínűleg nem
először kell így tennie és már megszokottá vált számára az ilyen koccanás. Gondolnám, hogy akkor most egy kicsit jobban odafigyel majd a többi emberre a járdán, de nem, mert 5 méteren belül majdnem nekimegy egy szembejövő srácnak... ügyes kígyómozgással végülis kikerüli az ütközést az utolsó pillanatban. Újabb 5 méter múlva majdnem kitör belőlem a röhögés, mert ennyire balek nem lehet senki: továbbra sem előrefelé nézve nekimegy egy a járda közepén lévő oszlopnak, ami egy autókijáró miatt van a járdába építve. Na ez vasból van, így kénytelen kitérni, illetve lefolyni az oszlopról, mert az ugye nem mozdul el. Ha így folytatja, akkor
hamar kényelmetlen ágyéki sérüléseket szerezhet saját málé viselkedése miatt.
Azért kiváncsi lennék, hogy mennyire okolja a környezetét ezekért a szituációkért???
Hát a srác majdnem alásegítette. Elnézést kér. Nincs meggyőződés a szavaiban, valószínűleg nem
először kell így tennie és már megszokottá vált számára az ilyen koccanás. Gondolnám, hogy akkor most egy kicsit jobban odafigyel majd a többi emberre a járdán, de nem, mert 5 méteren belül majdnem nekimegy egy szembejövő srácnak... ügyes kígyómozgással végülis kikerüli az ütközést az utolsó pillanatban. Újabb 5 méter múlva majdnem kitör belőlem a röhögés, mert ennyire balek nem lehet senki: továbbra sem előrefelé nézve nekimegy egy a járda közepén lévő oszlopnak, ami egy autókijáró miatt van a járdába építve. Na ez vasból van, így kénytelen kitérni, illetve lefolyni az oszlopról, mert az ugye nem mozdul el. Ha így folytatja, akkor
hamar kényelmetlen ágyéki sérüléseket szerezhet saját málé viselkedése miatt.
Azért kiváncsi lennék, hogy mennyire okolja a környezetét ezekért a szituációkért???
2010-03-04
Hát ez vicc!
és mégsem!
Néhány napja esett meg, hogy reggel erősen esett. (Bocs.)
Ebben semmi meglepő nincs, mert az elmúlt hetekben minden nap esett, de aznap különösen. Meg kb. egy héttel korábban is hasonló intenzitással. Ráadásul mindkét nap fújt a szél is, így oldalról verte a szél az esőt az emberre.
A két alkalom között az volt a különbség, hogy míg az elsőt saját kabátomon tapasztaltam a vasútállomás és a munkahely között, addig a másodikat a vonatablakból láttam és lecsendesedett mire ugyanazt az utat bejártam, mint mindennap. A közös dolog pedig ezekben az, hogy az első alkalommal én áztam szét az esőkabátom ellenére, míg a második alkalommal a lengyel kolléganőm. Ebédlőbe menet beszéltük meg ezt a dolgot és mindketten arra panaszkodtunk, hogy hiába voltunk felszerelkezve - én kabáttal, ő esernyővel - mindkettőnknek a nadrágja csurom víz lett.
Erről eszembe jutott a székely vicc és kezdtem mesélni neki:
- Amikor a falusi öregember felkel este, hogy...
Erre elkezd nevetni. Mondom ez így jó lesz, mert a végén már fetrengeni fog a nevetéstől, ha már ettől a sima bevezetőtől ilyen jó kedve lett. Azért megálltam egy pillanatra és ekkor kérdezte:
- Ez az a történet, aminek aza vége, hogy: "Nem, nem esik, hanem fúj." ?
- ... (nyitottszáj) - volt a válaszom.
Hát ezt te meg honnan ismered? Ja! Nekik is van egy ilyen viccük, szintén egy speciális néprétegre/régióra vonatkoztatva.
Azistállóját, hát már a székely viccek is nemzetköziek!?
Néhány napja esett meg, hogy reggel erősen esett. (Bocs.)
Ebben semmi meglepő nincs, mert az elmúlt hetekben minden nap esett, de aznap különösen. Meg kb. egy héttel korábban is hasonló intenzitással. Ráadásul mindkét nap fújt a szél is, így oldalról verte a szél az esőt az emberre.
A két alkalom között az volt a különbség, hogy míg az elsőt saját kabátomon tapasztaltam a vasútállomás és a munkahely között, addig a másodikat a vonatablakból láttam és lecsendesedett mire ugyanazt az utat bejártam, mint mindennap. A közös dolog pedig ezekben az, hogy az első alkalommal én áztam szét az esőkabátom ellenére, míg a második alkalommal a lengyel kolléganőm. Ebédlőbe menet beszéltük meg ezt a dolgot és mindketten arra panaszkodtunk, hogy hiába voltunk felszerelkezve - én kabáttal, ő esernyővel - mindkettőnknek a nadrágja csurom víz lett.
Erről eszembe jutott a székely vicc és kezdtem mesélni neki:
- Amikor a falusi öregember felkel este, hogy...
Erre elkezd nevetni. Mondom ez így jó lesz, mert a végén már fetrengeni fog a nevetéstől, ha már ettől a sima bevezetőtől ilyen jó kedve lett. Azért megálltam egy pillanatra és ekkor kérdezte:
- Ez az a történet, aminek aza vége, hogy: "Nem, nem esik, hanem fúj." ?
- ... (nyitottszáj) - volt a válaszom.
Hát ezt te meg honnan ismered? Ja! Nekik is van egy ilyen viccük, szintén egy speciális néprétegre/régióra vonatkoztatva.
Azistállóját, hát már a székely viccek is nemzetköziek!?
2010-03-01
Muskátlitisz
Valahogy gyerekkorom óta nem szeretem a muskátlikat. Ez az egyetlen növény, amit nem szeretek. (Valaki már szomorkodik tudom.) Igazából ez nem is "nemszeretet", inkább csak valami megmagyarázhatatlan öszzahangolatlanság.
Annak ellenére van így, hogy 3 éven keresztül volt saját virágoskertem. Hihetetlen, de igaz! (Valahol itt pattanhatott el bennem a normalitás szála... :) ) Még a büdöskét (Tagetes patulus) is termesztettem, pedig az még büdösebb, mint a muskátli. Nem a virágáról beszélek, hanem a növényről. Én voltam a lakásban a virágöntöző is, ha anyukám nem öntözte őket.
Szóval egy nyáron rám maradt hosszabb ideig anyukám muskátlijainak öntözése és sajnos a muskátlik egy része elszáradt... Pedig én öntöztem őket. Azon csodálkoztam, hogy a többi növénynek nem lett baja, sőt virultak. Ja hozzáteszem, hogy én növénykínzásnak véltem a heti kétszeri öntözést, mert addig csak a kaktuszaimra kellett figyelnem. Azoknak meg ugye nem jó a sok víz. Szóval én maradtam a heti egy öntözésnél. Meleg volt, na!
Anyukám nem örült, amikor visszajöttek tudomisénhonnan.
Én viszont akkor lettem szomorú, amikor anyukám az egyetemi távollétem alatt határozott utasításaim ellenére - miszerint csak havi 1 alkalommal locsolja meg a kaktuszaimat - tüskés kúszónövényt fejlesztett belőlük. Kúsztak, mert oly gyorsan megnyúltak, hogy nem bírták megtartani a saját súlyukat. Akkor tettem le a mexikói kaktuszerdő-kinézetű ültetvényemről... most jut eszembe, hogy azóta meg is döglesztették őket. Hüpp, hüpp, hüpp.
Szóval van 5 növényem, de nemsokára csak 4 marad.
Tiszta szívemből sajnálom, Bea! Ez egy ősi megmagyarázhatatlan törvényszerűség. Mondhattam volna, amikor odaadtad, de nem akartalak sem feltartani, sem felzaklatni ( :) ). Őszintén megpróbáltam, hátha most...! De mégsem... :(
A muskátlitisz áldozatává vált. Emléke örökké bennünk él!
Annak ellenére van így, hogy 3 éven keresztül volt saját virágoskertem. Hihetetlen, de igaz! (Valahol itt pattanhatott el bennem a normalitás szála... :) ) Még a büdöskét (Tagetes patulus) is termesztettem, pedig az még büdösebb, mint a muskátli. Nem a virágáról beszélek, hanem a növényről. Én voltam a lakásban a virágöntöző is, ha anyukám nem öntözte őket.
Szóval egy nyáron rám maradt hosszabb ideig anyukám muskátlijainak öntözése és sajnos a muskátlik egy része elszáradt... Pedig én öntöztem őket. Azon csodálkoztam, hogy a többi növénynek nem lett baja, sőt virultak. Ja hozzáteszem, hogy én növénykínzásnak véltem a heti kétszeri öntözést, mert addig csak a kaktuszaimra kellett figyelnem. Azoknak meg ugye nem jó a sok víz. Szóval én maradtam a heti egy öntözésnél. Meleg volt, na!
Anyukám nem örült, amikor visszajöttek tudomisénhonnan.
Én viszont akkor lettem szomorú, amikor anyukám az egyetemi távollétem alatt határozott utasításaim ellenére - miszerint csak havi 1 alkalommal locsolja meg a kaktuszaimat - tüskés kúszónövényt fejlesztett belőlük. Kúsztak, mert oly gyorsan megnyúltak, hogy nem bírták megtartani a saját súlyukat. Akkor tettem le a mexikói kaktuszerdő-kinézetű ültetvényemről... most jut eszembe, hogy azóta meg is döglesztették őket. Hüpp, hüpp, hüpp.
Szóval van 5 növényem, de nemsokára csak 4 marad.
Tiszta szívemből sajnálom, Bea! Ez egy ősi megmagyarázhatatlan törvényszerűség. Mondhattam volna, amikor odaadtad, de nem akartalak sem feltartani, sem felzaklatni ( :) ). Őszintén megpróbáltam, hátha most...! De mégsem... :(
A muskátlitisz áldozatává vált. Emléke örökké bennünk él!
Kérdés
Amikor hazatértem egy csomóan a fejemhez vágták, hogy nem írtam nekik kintlétem alatt.
Sok minden eszembe jutott és leginkább olyan válaszok tolultak fel bennem, amin valószínűleg megsértődtek volna. Pl.:
- Miért nem lehet elfogadni, hogy a blogra írom meg a marhaságaimat és így nem kell mindenkinek ugyanazt megírnom, hogy aztán meg azt kapjam a fejemhez, hogy: "hja, hallom elküldted a csak nekem szánt levelet másnak is...".
- és te/ti hány levelet írtatok?
- Magatoktól? Úgy, hogy nem az én levelemre válaszoltatok, hanem magatok kezdtétek a beszámolót/érdeklődést?
A fentieknek megfelelő sorrendben megadom a válaszokat is:
- Nem akarom, hogy álszemélyesek legyenek a leveleim. Egyszer pl. azt kaptam a fejemhez, hogy nem személyes karácsonyi üdvözlőlapot/emailt küldtem valakinek, hanem csak egy körlevelet. Hm. Elgondolkodtam. Valóban! Ahelyett, hogy CTRL+C CTRL+V használat mellett külön-külön 40-szer elküldtem volna ugyanazt a szöveget, megtettem, hogy kiválasztottam 10-20 nagyon kedves embert és igyekeztem szokványostól eltérő jókívánságokat írni, majd egyszerre küldtem el mindenkinek...
Lehet, hogy elítélendő.
Persze az első megoldásnál is ott van a lebukás veszélye... "Neked is rőt elefántot kívánt csíkos zokniban? Nekem is... Szemét, álszent disznó!" :)
De aki, ahogy szereti. A legjobb megoldás a mindenkinek külön levél, egyedi szöveggel lenne. Ehhez viszont túl egyszerű ember vagyok.
- szerencsére vannak, akik írnak, írogatnak. Nagyon fel tudja dobni a napomat, amikor valaki ír, vagy csak válaszol. Nem történik semmi? Hát 1 hónap alatt csak megesik valami az emberrel, amiről én távol lévén nem tudhatok. Nem ér rá. Hát ezt elfogadom, de a 2-3 havonta egy email nem megerőltető. Szerintem. Én sem írok gyakrabban személyes emailt. Mert van akinek írok!
Nem írok ide neveket, de szívesen megtenném, hogy kiemeljem azokat akik írtak. Nem teszem, mert a másik fele a társaságnak csak megsértődne. És az orraládörgölők, inkább azok között vannak, akik nem is ismerik ezt a weboldalt. (Óh, megint szókimondóbb vagyok, mint kellene. Bocs. Ez van.)
Nagyon kedvellek titeket, akiknek megadtam e weboldal címét. Ezt ne feledjétek!
- Ha a "Józsi kezdeményez levelezést", "Józsi csak válaszol" típusú emailek arányát nézem, akkor a statisztika erősen az előbbi oldalra billenne. Ilyen szempontból egy ellensúlyozó tényező van: azok az orosz/ukrán/fülöp szigeti lányok, akik ki akarnak törni a hazájukból és el akarják adni magukat. Na azok jelentősen feltornásznák a második kategóriát, de hát én is csalok a statisztikával és ezeket kizárom a versenyből. Talán elfogadható a ki nem mondott indok. :D
Szegények mindig azt hiszik, hogy francia vagyok. :)
Ideírom egy mai emailre adott válaszomat:
"A nyugodt és élhető környezet az emberiség elszaporodásával egyre kevesebb lesz. Amíg nincs ökológiai egyensúly, addig itt baj van és baj lesz. Mert szerintem fejlődhetne a technika továbbra is, de minden hasznos technikai újítást arra kellene használni, hogy az eddigiek káros hatását eltüntessük - persze ne úgy, hogy közben máshol, vagy másmilyen szennyezéssé alakítsuk a korábbit. (pl. szeméttelep felgyújtása, hulladékégetés agyba-főbe)
A magad nyugalmát meg leginkább a saját lelkedben találhatod meg és ha lelkileg jól vagy, akkor akár a környezetedre is ki tudod sugározni a belső egyensúlyodat, vagy pszichikusi fogalmazással élve "kivetítheted" azt. Ez utóbbi elvileg csak látszatmegoldás, az előző kifejezéssel ellentétben, de még ez is jobb, mint a semmi."
Lelki békét és egészséget kívánok Nektek!
Sok minden eszembe jutott és leginkább olyan válaszok tolultak fel bennem, amin valószínűleg megsértődtek volna. Pl.:
- Miért nem lehet elfogadni, hogy a blogra írom meg a marhaságaimat és így nem kell mindenkinek ugyanazt megírnom, hogy aztán meg azt kapjam a fejemhez, hogy: "hja, hallom elküldted a csak nekem szánt levelet másnak is...".
- és te/ti hány levelet írtatok?
- Magatoktól? Úgy, hogy nem az én levelemre válaszoltatok, hanem magatok kezdtétek a beszámolót/érdeklődést?
A fentieknek megfelelő sorrendben megadom a válaszokat is:
- Nem akarom, hogy álszemélyesek legyenek a leveleim. Egyszer pl. azt kaptam a fejemhez, hogy nem személyes karácsonyi üdvözlőlapot/emailt küldtem valakinek, hanem csak egy körlevelet. Hm. Elgondolkodtam. Valóban! Ahelyett, hogy CTRL+C CTRL+V használat mellett külön-külön 40-szer elküldtem volna ugyanazt a szöveget, megtettem, hogy kiválasztottam 10-20 nagyon kedves embert és igyekeztem szokványostól eltérő jókívánságokat írni, majd egyszerre küldtem el mindenkinek...
Lehet, hogy elítélendő.
Persze az első megoldásnál is ott van a lebukás veszélye... "Neked is rőt elefántot kívánt csíkos zokniban? Nekem is... Szemét, álszent disznó!" :)
De aki, ahogy szereti. A legjobb megoldás a mindenkinek külön levél, egyedi szöveggel lenne. Ehhez viszont túl egyszerű ember vagyok.
- szerencsére vannak, akik írnak, írogatnak. Nagyon fel tudja dobni a napomat, amikor valaki ír, vagy csak válaszol. Nem történik semmi? Hát 1 hónap alatt csak megesik valami az emberrel, amiről én távol lévén nem tudhatok. Nem ér rá. Hát ezt elfogadom, de a 2-3 havonta egy email nem megerőltető. Szerintem. Én sem írok gyakrabban személyes emailt. Mert van akinek írok!
Nem írok ide neveket, de szívesen megtenném, hogy kiemeljem azokat akik írtak. Nem teszem, mert a másik fele a társaságnak csak megsértődne. És az orraládörgölők, inkább azok között vannak, akik nem is ismerik ezt a weboldalt. (Óh, megint szókimondóbb vagyok, mint kellene. Bocs. Ez van.)
Nagyon kedvellek titeket, akiknek megadtam e weboldal címét. Ezt ne feledjétek!
- Ha a "Józsi kezdeményez levelezést", "Józsi csak válaszol" típusú emailek arányát nézem, akkor a statisztika erősen az előbbi oldalra billenne. Ilyen szempontból egy ellensúlyozó tényező van: azok az orosz/ukrán/fülöp szigeti lányok, akik ki akarnak törni a hazájukból és el akarják adni magukat. Na azok jelentősen feltornásznák a második kategóriát, de hát én is csalok a statisztikával és ezeket kizárom a versenyből. Talán elfogadható a ki nem mondott indok. :D
Szegények mindig azt hiszik, hogy francia vagyok. :)
Ideírom egy mai emailre adott válaszomat:
"A nyugodt és élhető környezet az emberiség elszaporodásával egyre kevesebb lesz. Amíg nincs ökológiai egyensúly, addig itt baj van és baj lesz. Mert szerintem fejlődhetne a technika továbbra is, de minden hasznos technikai újítást arra kellene használni, hogy az eddigiek káros hatását eltüntessük - persze ne úgy, hogy közben máshol, vagy másmilyen szennyezéssé alakítsuk a korábbit. (pl. szeméttelep felgyújtása, hulladékégetés agyba-főbe)
A magad nyugalmát meg leginkább a saját lelkedben találhatod meg és ha lelkileg jól vagy, akkor akár a környezetedre is ki tudod sugározni a belső egyensúlyodat, vagy pszichikusi fogalmazással élve "kivetítheted" azt. Ez utóbbi elvileg csak látszatmegoldás, az előző kifejezéssel ellentétben, de még ez is jobb, mint a semmi."
Lelki békét és egészséget kívánok Nektek!
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)