A hetem hullámzó volt,
de ide az elejére írom a lényeget és a hangsúlyos dolgot: sokat tanultam a mikroszkópiával kapcsolatban és a szoftverről is. Leküzdöttem (felsőbb vezető állandó kérdései hatására) félelmemet a mikroszkóp eddig ismeretlen funkciói iránt és őszintén örülök, hogy megtettem.
Főnököm, már nem ennyire elégedett (az eredmény miatt), ahogy most, péntek este 7-kor le tudtam olvasni az arcáról, de szerintem nem jól állította fel a mércét. Nekem ez a 4. alkalom, hogy ilyen mikroszkópot használok és őszintén bevallom, ebből 2 alkalom teljesen sikertelen volt. Erre írtam a korábbi bejegyzést a napokban.
Sokat fejlődtem, de persze messze vagyok még azoktól a kollégáktól, akik már évek óta használják... és alkották az összehasonlítás alapját.
És akkor itt panaszkodok egy kicsit, illetve köszörülöm a nyelvem. Beának köszönhetően online helpet kaptam és ezúton is (ismét) köszönöm a segítségét. Szóval nem ő, hanem egy itteni kolléga segítségére támaszkodtam, miután végre megjelent 3 hét nyaralás után a laborban. Ha figyelembe veszem, hogy nem ismerte a teljes problémát, amit igyekeztem megoldani, akkor is fura amit tett. Javasolta az egyik oldatban egy komponens arányák megháromszorozását, "mert az segít". Mondta tegnap. Ma bejött a főnök is az irodánkba, épp amikor megbeszéltem az újabb hibákat a kollégával. Ekkor már a srác azt javasolta, hogy egy az egyben felejtsem el az adott komponens használatát, mert az zavarja a mérést. Felém fordulva még megkérdezte: próbáltad már e nélkül is?
Nem, vazze, mer' aszon'tad, hogy növeljem! - gondoltam.
Ellenben én nem buktatom le a kollégáimat, mint mások tették a héten (amikor 5 hónapban egyszer 11-re sikerült beérnem) velem. Itt, most lehet, hogy valaki tiltakozik, de itt nem térek ki a bizonyításra.
Röviden szólva, csak annyit mondtam, hogy én a protokollt követtem. Persze közben sunyin nézett, hogy mit fogok válaszolni és félt. Megmentettem a segged vazze!
Az persze más kérdés, hogy így megint én jöttem ki szarul, mert még vagy 2 ilyen meggondolatlan beszólása miatt úgy jöttem ki a beszélgetésből, hogy nem tettem meg mindent a mérés során. Ez egy kicsit lelombozott, de most az egyszer tudtam, hogy ez nem így van.
Örülök, mert tapasztaltabb és kutatásilag kompetensebb lettem. Számomra ez a lényeg.
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Bea. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Bea. Összes bejegyzés megjelenítése
2010-08-21
2010-05-02
Meglepi
Beának
Wendriner Úr alázatos köszönetét küldi és azt is kijelentette, hogy nagyszerű meglepetést okoztál neki! Ugyan ő olvasni nem tud, de sajnos épp kifogyott a könyvből, amivel embereket vonzhatna maga köré (vacsora jelleggel) így éppen kapóra jött neki.
Hálája örökké üldözni fog! :)
Vanek Úr, pedig alázattal szeretné felhívni a figyelmedet, hogy bár az ilyen jellegű ajándékok óriási örömet okoznak, de egy jól nevelt ember nem engedheti meg, hogy más szórakoztassa. Ráadásul áldozatok árán. Marad mélységes tisztelettel alászolgád!
Wendriner Úr alázatos köszönetét küldi és azt is kijelentette, hogy nagyszerű meglepetést okoztál neki! Ugyan ő olvasni nem tud, de sajnos épp kifogyott a könyvből, amivel embereket vonzhatna maga köré (vacsora jelleggel) így éppen kapóra jött neki.
Hálája örökké üldözni fog! :)
Vanek Úr, pedig alázattal szeretné felhívni a figyelmedet, hogy bár az ilyen jellegű ajándékok óriási örömet okoznak, de egy jól nevelt ember nem engedheti meg, hogy más szórakoztassa. Ráadásul áldozatok árán. Marad mélységes tisztelettel alászolgád!
RER és a valószínűségszámítás
Err Ö Err
A kvantummechanika bizonyította, hogy nem lehet egyszerre két RER szerelvény Gif sur Yvette állomáson. Már-már közlésre került a cikk, amikor furcsa tér-idő torzulás keletkezett univerzumunkban. Bár lehet, hogy csak az elméleti fizikusok egy nagyon fontos tényezőt felejtettek ki számításaikból: SZTRÁJK!
Most már két hete sztrájk van. A 3. napon történt és sajnos nem tudtam videóval dokumentálni ezt a metafizikai mélységeket súroló eseményt. Mindkét irányba haladó vonatok "lepték" el Gif állomását. Bea szerint ő még sosem látott ilyet kinttarttózkodása alatt (3 év). Eddig én sem. Aztán 5 nappal később megismétlődött. Gondoltam valahol az átbillent tér-idő valahogy visszabillenti az egyensúlyt.
Most már tudom:
Április 30.: sem sztrájk, sem tumultus nem volt, mert épp oktatási szünet van és itt ilyenkor a szülők is szabira mennek. Szinte pangott a kocsi az ürességtől. Ellenben át kellett szállni egy vonatról a másikra, holott ezen a szakaszon általában végig ugyanaz a vonat megy végig. Átszállás után persze várni kellett az indulásra, majd a következő állomásokra iszonyat lassan ment át és mindenhol legalább 3 percig állt. Rájöttem az volt az ok, hogy összetorlódtak a vonatok és így semelyik nem tudott gyorsan menni, mert az előtte lévő vonat tartotta fel. Aztán utolért minket egy másik... és a szemét meg is előzött... így megint várnunk kellett 10 percet, hogy a másik kellőképpen eltávolodjon.
Április 31.: ilyet se tapasztaltam még, hogy este 11 után ledöglött volna egy vonat. Szerencsére nem az alagútban a "nyílt pályán" történt, mert akkor bajban lettünk volna. Így csak kiszálltunk az állomáson a barátaimmal és az eleve bonyolult útvonalunkat újratervezve még bonyolultabb úton jutottunk el a végcélunkig.
A kvantummechanika bizonyította, hogy nem lehet egyszerre két RER szerelvény Gif sur Yvette állomáson. Már-már közlésre került a cikk, amikor furcsa tér-idő torzulás keletkezett univerzumunkban. Bár lehet, hogy csak az elméleti fizikusok egy nagyon fontos tényezőt felejtettek ki számításaikból: SZTRÁJK!
Most már két hete sztrájk van. A 3. napon történt és sajnos nem tudtam videóval dokumentálni ezt a metafizikai mélységeket súroló eseményt. Mindkét irányba haladó vonatok "lepték" el Gif állomását. Bea szerint ő még sosem látott ilyet kinttarttózkodása alatt (3 év). Eddig én sem. Aztán 5 nappal később megismétlődött. Gondoltam valahol az átbillent tér-idő valahogy visszabillenti az egyensúlyt.
Most már tudom:
Április 30.: sem sztrájk, sem tumultus nem volt, mert épp oktatási szünet van és itt ilyenkor a szülők is szabira mennek. Szinte pangott a kocsi az ürességtől. Ellenben át kellett szállni egy vonatról a másikra, holott ezen a szakaszon általában végig ugyanaz a vonat megy végig. Átszállás után persze várni kellett az indulásra, majd a következő állomásokra iszonyat lassan ment át és mindenhol legalább 3 percig állt. Rájöttem az volt az ok, hogy összetorlódtak a vonatok és így semelyik nem tudott gyorsan menni, mert az előtte lévő vonat tartotta fel. Aztán utolért minket egy másik... és a szemét meg is előzött... így megint várnunk kellett 10 percet, hogy a másik kellőképpen eltávolodjon.
Április 31.: ilyet se tapasztaltam még, hogy este 11 után ledöglött volna egy vonat. Szerencsére nem az alagútban a "nyílt pályán" történt, mert akkor bajban lettünk volna. Így csak kiszálltunk az állomáson a barátaimmal és az eleve bonyolult útvonalunkat újratervezve még bonyolultabb úton jutottunk el a végcélunkig.
2010-04-17
André Citroen Park (2)
Szia Bea! és a többiek is persze.
Újabb köszönettel tartozom neked: a múlt héten elmentem az André Citroen Parkba és olllllyan gyönyörű fotókat készítettem, hogy már rég éreztem ilyen ügyesnek magam. Hogy miért a dicséret neked? Mert Te adtad az ötletet és hívtad fel a figyelmet a témára!
Egyébként a hétvégén igyekszem szállást foglalni Bretagne-ba, mert ha minden jól megy, akkor május közepén két napra elugrom oda tengert nézni, hogy most már végre lássam a nagy pocsolyát.
(Az én oldalamon árnyék van és 17 fok, a koli túloldalán 9 (!) ágra süt a nap és 22-24 fok van... megyek kiheveredni a napra a parkban.)
Ja a képeket nem tudom felrakni, mert nem digitálisak. Bocs.
Ezek itt Sara művei!
2010-03-01
Muskátlitisz
Valahogy gyerekkorom óta nem szeretem a muskátlikat. Ez az egyetlen növény, amit nem szeretek. (Valaki már szomorkodik tudom.) Igazából ez nem is "nemszeretet", inkább csak valami megmagyarázhatatlan öszzahangolatlanság.
Annak ellenére van így, hogy 3 éven keresztül volt saját virágoskertem. Hihetetlen, de igaz! (Valahol itt pattanhatott el bennem a normalitás szála... :) ) Még a büdöskét (Tagetes patulus) is termesztettem, pedig az még büdösebb, mint a muskátli. Nem a virágáról beszélek, hanem a növényről. Én voltam a lakásban a virágöntöző is, ha anyukám nem öntözte őket.
Szóval egy nyáron rám maradt hosszabb ideig anyukám muskátlijainak öntözése és sajnos a muskátlik egy része elszáradt... Pedig én öntöztem őket. Azon csodálkoztam, hogy a többi növénynek nem lett baja, sőt virultak. Ja hozzáteszem, hogy én növénykínzásnak véltem a heti kétszeri öntözést, mert addig csak a kaktuszaimra kellett figyelnem. Azoknak meg ugye nem jó a sok víz. Szóval én maradtam a heti egy öntözésnél. Meleg volt, na!
Anyukám nem örült, amikor visszajöttek tudomisénhonnan.
Én viszont akkor lettem szomorú, amikor anyukám az egyetemi távollétem alatt határozott utasításaim ellenére - miszerint csak havi 1 alkalommal locsolja meg a kaktuszaimat - tüskés kúszónövényt fejlesztett belőlük. Kúsztak, mert oly gyorsan megnyúltak, hogy nem bírták megtartani a saját súlyukat. Akkor tettem le a mexikói kaktuszerdő-kinézetű ültetvényemről... most jut eszembe, hogy azóta meg is döglesztették őket. Hüpp, hüpp, hüpp.
Szóval van 5 növényem, de nemsokára csak 4 marad.
Tiszta szívemből sajnálom, Bea! Ez egy ősi megmagyarázhatatlan törvényszerűség. Mondhattam volna, amikor odaadtad, de nem akartalak sem feltartani, sem felzaklatni ( :) ). Őszintén megpróbáltam, hátha most...! De mégsem... :(
A muskátlitisz áldozatává vált. Emléke örökké bennünk él!
Annak ellenére van így, hogy 3 éven keresztül volt saját virágoskertem. Hihetetlen, de igaz! (Valahol itt pattanhatott el bennem a normalitás szála... :) ) Még a büdöskét (Tagetes patulus) is termesztettem, pedig az még büdösebb, mint a muskátli. Nem a virágáról beszélek, hanem a növényről. Én voltam a lakásban a virágöntöző is, ha anyukám nem öntözte őket.
Szóval egy nyáron rám maradt hosszabb ideig anyukám muskátlijainak öntözése és sajnos a muskátlik egy része elszáradt... Pedig én öntöztem őket. Azon csodálkoztam, hogy a többi növénynek nem lett baja, sőt virultak. Ja hozzáteszem, hogy én növénykínzásnak véltem a heti kétszeri öntözést, mert addig csak a kaktuszaimra kellett figyelnem. Azoknak meg ugye nem jó a sok víz. Szóval én maradtam a heti egy öntözésnél. Meleg volt, na!
Anyukám nem örült, amikor visszajöttek tudomisénhonnan.
Én viszont akkor lettem szomorú, amikor anyukám az egyetemi távollétem alatt határozott utasításaim ellenére - miszerint csak havi 1 alkalommal locsolja meg a kaktuszaimat - tüskés kúszónövényt fejlesztett belőlük. Kúsztak, mert oly gyorsan megnyúltak, hogy nem bírták megtartani a saját súlyukat. Akkor tettem le a mexikói kaktuszerdő-kinézetű ültetvényemről... most jut eszembe, hogy azóta meg is döglesztették őket. Hüpp, hüpp, hüpp.
Szóval van 5 növényem, de nemsokára csak 4 marad.
Tiszta szívemből sajnálom, Bea! Ez egy ősi megmagyarázhatatlan törvényszerűség. Mondhattam volna, amikor odaadtad, de nem akartalak sem feltartani, sem felzaklatni ( :) ). Őszintén megpróbáltam, hátha most...! De mégsem... :(
A muskátlitisz áldozatává vált. Emléke örökké bennünk él!
2010-01-30
Ave Beata
Arrivederci, hasta la vista, bye, auf viedersehen, viszlát!
Itthagyott. Bea is. :(
Persze lehet úgy is fogalmazni, hogy én jöttem túl későn. 3 év késéssel.
Szomorú vagyok egy kicsit, mert jól elbeszélgettünk (és még fogunk is neten, de az nem ugyanaz) és így kirángatott a savanyú franciák hétköznapjaiból, főleg akkor amikor nemszokványos-fanyar-irónikus humorom nyomasztó darabjait adtam elő. Ő vette a lapot egyedül.
Szar amikor egy viccet el kell magyarázni, főleg, ha előtte azon gondolkozol, hogy egyáltalán elmondd-e, mert sejted, hogy nem fognak nevetni. És igazad lesz/van.
Persze megesik velem ez magyarul is, de ott legalább ki tudom vágni magam.
Más a kultúra, más a humor.
Tegnap gondolkoztam el azon, hogy miért van az, hogy egy nép, esetleg specifikálva: egy ember nem keresi az ismerkedés lehetőségét más emberekkel, kultúrákkal? Mi lehet a visszatartó erő?
A saját kultúrával való elégedettség? Félelem? Mitől? A világképébe nem illeszthető dolgoktól, melyek akár megingathatják az addigi élete stabil alapját képező gondolatokat?
Félelem a változástól?
Miért van az hogy MINDANNYIAN félünk a változástól és végképp a cselekvő változtatástól?
Azt gondolod, hogy Te nem? Ha úgy gondolod, hogy nem félsz, írd meg nekem és kapsz tőlem (akár személyre szabott) kérdéseket! Nem kérsz, ugye? :)
De visszatérve: Jó utat kívánok Beának és családjának, akik ma délután 2-kor hagyták el Párizst. Különös hangsúllyal kívánom, mert a napokban cudar idő van keletebb Európában. Hó, hideg, fagy, jég...
Sikeres hazautat és -térést!
Itthagyott. Bea is. :(
Persze lehet úgy is fogalmazni, hogy én jöttem túl későn. 3 év késéssel.
Szomorú vagyok egy kicsit, mert jól elbeszélgettünk (és még fogunk is neten, de az nem ugyanaz) és így kirángatott a savanyú franciák hétköznapjaiból, főleg akkor amikor nemszokványos-fanyar-irónikus humorom nyomasztó darabjait adtam elő. Ő vette a lapot egyedül.
Szar amikor egy viccet el kell magyarázni, főleg, ha előtte azon gondolkozol, hogy egyáltalán elmondd-e, mert sejted, hogy nem fognak nevetni. És igazad lesz/van.
Persze megesik velem ez magyarul is, de ott legalább ki tudom vágni magam.
Más a kultúra, más a humor.
Tegnap gondolkoztam el azon, hogy miért van az, hogy egy nép, esetleg specifikálva: egy ember nem keresi az ismerkedés lehetőségét más emberekkel, kultúrákkal? Mi lehet a visszatartó erő?
A saját kultúrával való elégedettség? Félelem? Mitől? A világképébe nem illeszthető dolgoktól, melyek akár megingathatják az addigi élete stabil alapját képező gondolatokat?
Félelem a változástól?
Miért van az hogy MINDANNYIAN félünk a változástól és végképp a cselekvő változtatástól?
Azt gondolod, hogy Te nem? Ha úgy gondolod, hogy nem félsz, írd meg nekem és kapsz tőlem (akár személyre szabott) kérdéseket! Nem kérsz, ugye? :)
De visszatérve: Jó utat kívánok Beának és családjának, akik ma délután 2-kor hagyták el Párizst. Különös hangsúllyal kívánom, mert a napokban cudar idő van keletebb Európában. Hó, hideg, fagy, jég...
Sikeres hazautat és -térést!
2010-01-14
Vízkereszt, avagy a három király
Epifany, trois mages...
Vízkeresztet ünnepeltük, kicsit késve ugyan, de lelkesen. Ez is családi ünnepnek számít itt, de ez az ünnepség az intézetben volt. Galette-t sütöttek, ami almás rétestésztás torta. Az érdekesség az volt, hogy láttam azt, hogy arany színű papírkoronák nyugszanak az egyik asztalon. Megmagyaráztattam Beával: a tortaszeletekben apró figurák vannak elrejtve és aki talál egyet az lesz a király. Elvileg ugye 3 kellene legyen, de a 60 fős létszám és a nagyobb esély miatt legalább 8 volt. Végeredményben 4 királynő/lány és 3 király született. Ebből egy kétszeresen szerencsés angol királynő és egy magyar király. Bár az utóbbi demokratikus elvei miatt nem fogadta el a felkérést... főleg, hogy nem a Duna jegén kiáltották ki. Anélkül meg olyan snassz! :)
Vízkeresztet ünnepeltük, kicsit késve ugyan, de lelkesen. Ez is családi ünnepnek számít itt, de ez az ünnepség az intézetben volt. Galette-t sütöttek, ami almás rétestésztás torta. Az érdekesség az volt, hogy láttam azt, hogy arany színű papírkoronák nyugszanak az egyik asztalon. Megmagyaráztattam Beával: a tortaszeletekben apró figurák vannak elrejtve és aki talál egyet az lesz a király. Elvileg ugye 3 kellene legyen, de a 60 fős létszám és a nagyobb esély miatt legalább 8 volt. Végeredményben 4 királynő/lány és 3 király született. Ebből egy kétszeresen szerencsés angol királynő és egy magyar király. Bár az utóbbi demokratikus elvei miatt nem fogadta el a felkérést... főleg, hogy nem a Duna jegén kiáltották ki. Anélkül meg olyan snassz! :)
2010-01-07
Hazaút (visszaemlékezés)
Lassan lassan hazafele. Akárcsak az énekben:
Sárgán virágzik a tök,
Lassan hazadöcögök...
December 18-án reggel 8 óra 10 perckor indult VOLNA a repülő. December 17-én reggel már hó borította Párizst. 17-én nap közben ugyan nem esett, de másnap reggel ismét, ráadásul egész nap hideg volt, azaz nem olvadt el a hó.
Reggel 5-körül keltünk (Bea is gondolom), hogy a gép indulása előtt 2 órával már ott lehessünk. 6-kor találkoztunk a villamoson és 6.10 körül elindultunk az RER B-n, majd az OrlyVallal kb 6.40-re értünk oda.
Becsekkeltünk. A gép nem volt kiírva. Fél óra múlva kiírták, hogy 1 órát késik. Annak leteltekor ismét egy órát tolták az időpontot. Kb. 2 óra késéssel meg is érkezett a gép, amibe szinte azonnal elkezdték a beszállítást.
Leültünk. Majd 30 perc múlva bejelentették, hogy meg kell várjuk azt a teherautót, ami jégoldóval fújja le a gép szárnyát (elefánt), hogy minden csűrőlap rendben működjön. Több, mint másfél óra üldögélés után az utasközönség elkezdett nyugtalankodni, amikor végre bemondta a pilóta, hogy a cégnek (nem nevezem meg, mert nem akarok pereskedni) nincs jégoldó folyadékja, így az AIR FRANCE-tól igyekeznek szerezni.
Az a kérdés merült fel bennem, hogy ha 2 napja hideg van és nyilvánvaló, hogy decemberben vannak hideg napok... miért nem vettek/tároltak a napi 20-30 gép számára? A reggeli első/második gépről volt szó...
Újabb 1 óra múlva bejelentették, hogy "lehet, hogy karácsonyi ajándékban lesz részünk, mert kapunk jégoldót". Gondolom keményen (meg)fizettek érte.
20 perc múlva megjött az elefánt és néhány perc múlva a kifutón voltunk. Innentől kezdve nem volt gond.
5 óra késéssel indultunk és érkeztünk, DE legalább megérkeztünk, ugyanis az utánunk következő gépek többségét (fapadoséknál megesik) törölték.
Ezek után Bp-en sikerült egy olyan hétvégét átélnem, hogy a sok hó miatt a buszok a budai hegyekbe ugyan felvitték az utasokat, de lefele nem vállaltak utasszállítást és így két busz is elvánszorgott az orrom előtt a buszmegállónál. Meg nem állt egyik sem. A sorstársaimmal küzdöttünk vagy 20 percen keresztül, hogy taxit szerezzünk, de a 6 taxitársaság közül egyiket sem sikerült érdemben elérni. Volt ahol nem vették fel, volt ahol dallamot játszottak és volt amikor hálózati hibára panaszkodtak.
A hó viszont szép volt, ahogy a város is.
Vasárnap, figyelembe véve a havat és ismerve a magyar vasutas közlekedési viszonyokat, nem a reggel 8-as, hanem a 10 körül induló vonatot céloztam meg a Keletiben, hogy Pécsre jussak. 9.50-re értem a pu-ra, és nyugodt szívvel kérdeztem, hogy kaphatok-e jegyet a 9.45-ösre. Persze adtak, mert még be sem jött. Másfél óra múlva sem. De mondjuk semelyik másik vonat se jött be. Talán egy. Hatvan felé sorra törölték a járatokat. Másfél órányi toporzékolással igyekeztem az átfagyó lábujjaimat felmelegíteni és a bosszúságomat levezetni (kellemest a hasznossal), amikor elegem lett és azon gondolattal támogatva, hogy a Kelenföldön van melegített váró és ráadásul lehet, hogy onnan tudnak vonatot indítani; átbuszoztam. Igazam lett, Újabb 1 óra múlva. Ekkor jelentették be, hogy a Keletibe nem jutnak be a vonatok (amely tényt akkorra már három frissen ismerőssé vált sorstárs is igazolt, hisz mindannyian a Keletiből jöttek), így a reggeli pécsi vonatot a Fradi könzpontban forgatták irányba és onnan indították vissza. Nemsokára a hangosbemondóban is elhangzott, hogy a 15-ös vágányra érkezik. Uzsgyi mindenki kiszaladt, szaladt(!) nehogy lekésse a hosszú várakozás után a vonatot. Meg is jött és felszálltunk, ... minekután a mínusz 10-15 fokban még 10 percig fagyoskodtunk az ország egyik legszelesebb pontján. Bizton állíthatom, hogy a legszelesebb, mert óvári gyerek lévén tudom mi az hogy szél...
Menetszél: az iskolába/munkahelyre humán erőforrással és meghajtással, azaz gyalog/biciklivel igyekvő embert érő, mozgásával ellentétes irányú légáramlat. Reg. argó (Mosonmagyaróvár): az a minimum 20 km/h sebességű légáramlat, mely olykor 100-120 km/h sebességet is elérhet, de legfőbb tulajdonsága, hogy alacsony sebességű változata (20-40 km/h) menet és jövet is szembe fúj... na jó srégen, de mindenképp kifejt a mozgással ellentétes irányú erőt. Ebből kifolyólag "jövetszél" nincs!
Szélcsatorna: Moson és Magyaróvár egységesítéseképpen létrehozott panelrengeteg gondosan megtervezett utcarendszere, melynek fekvése megegyezik és emiatt tökkéletesen vezeti a Dévényi kapunál É-ÉNy felől fújó szelet. Aki a szélcsatornapaneltömb bármely oldalán a szélirányra merőlegesen lép ki, azt olykor a szél, akár egy-két métert is arrébdobja.
Visszatérve a fő vonulathoz, a 3 órás késés után visszafizették a pótjegy árát... Nem úgy mint 3 nappal később, amikor a Pécs-Bp, Bp-Móvár vonalon a RailJet (osztrák) vonatra váltott pótdíjról kiderült, hogy az nem visszafizetendő, mert nem helyjegy... még akkor sem, ha 30 percet késtünk. Éljen a MÁV!
Megjegyzem Romániában már a JEGY árának törvényben meghatározott százalékát kell visszatérítsék ilyen esetben, az EU-s szabályok értelmében. De hát hol vagyunk mi Romániához képest. És különben is, nekik könnyű, mert ... miért is???
Szégyelld magad magyar mentalitás (MÁV és a többiek)! Sose lesz itt MEGBECSÜLT fogyasztói társadalom, csak KIHASZNÁLT.
Sárgán virágzik a tök,
Lassan hazadöcögök...
December 18-án reggel 8 óra 10 perckor indult VOLNA a repülő. December 17-én reggel már hó borította Párizst. 17-én nap közben ugyan nem esett, de másnap reggel ismét, ráadásul egész nap hideg volt, azaz nem olvadt el a hó.
Reggel 5-körül keltünk (Bea is gondolom), hogy a gép indulása előtt 2 órával már ott lehessünk. 6-kor találkoztunk a villamoson és 6.10 körül elindultunk az RER B-n, majd az OrlyVallal kb 6.40-re értünk oda.
Becsekkeltünk. A gép nem volt kiírva. Fél óra múlva kiírták, hogy 1 órát késik. Annak leteltekor ismét egy órát tolták az időpontot. Kb. 2 óra késéssel meg is érkezett a gép, amibe szinte azonnal elkezdték a beszállítást.
Leültünk. Majd 30 perc múlva bejelentették, hogy meg kell várjuk azt a teherautót, ami jégoldóval fújja le a gép szárnyát (elefánt), hogy minden csűrőlap rendben működjön. Több, mint másfél óra üldögélés után az utasközönség elkezdett nyugtalankodni, amikor végre bemondta a pilóta, hogy a cégnek (nem nevezem meg, mert nem akarok pereskedni) nincs jégoldó folyadékja, így az AIR FRANCE-tól igyekeznek szerezni.
Az a kérdés merült fel bennem, hogy ha 2 napja hideg van és nyilvánvaló, hogy decemberben vannak hideg napok... miért nem vettek/tároltak a napi 20-30 gép számára? A reggeli első/második gépről volt szó...
Újabb 1 óra múlva bejelentették, hogy "lehet, hogy karácsonyi ajándékban lesz részünk, mert kapunk jégoldót". Gondolom keményen (meg)fizettek érte.
20 perc múlva megjött az elefánt és néhány perc múlva a kifutón voltunk. Innentől kezdve nem volt gond.
5 óra késéssel indultunk és érkeztünk, DE legalább megérkeztünk, ugyanis az utánunk következő gépek többségét (fapadoséknál megesik) törölték.
Ezek után Bp-en sikerült egy olyan hétvégét átélnem, hogy a sok hó miatt a buszok a budai hegyekbe ugyan felvitték az utasokat, de lefele nem vállaltak utasszállítást és így két busz is elvánszorgott az orrom előtt a buszmegállónál. Meg nem állt egyik sem. A sorstársaimmal küzdöttünk vagy 20 percen keresztül, hogy taxit szerezzünk, de a 6 taxitársaság közül egyiket sem sikerült érdemben elérni. Volt ahol nem vették fel, volt ahol dallamot játszottak és volt amikor hálózati hibára panaszkodtak.
A hó viszont szép volt, ahogy a város is.
Vasárnap, figyelembe véve a havat és ismerve a magyar vasutas közlekedési viszonyokat, nem a reggel 8-as, hanem a 10 körül induló vonatot céloztam meg a Keletiben, hogy Pécsre jussak. 9.50-re értem a pu-ra, és nyugodt szívvel kérdeztem, hogy kaphatok-e jegyet a 9.45-ösre. Persze adtak, mert még be sem jött. Másfél óra múlva sem. De mondjuk semelyik másik vonat se jött be. Talán egy. Hatvan felé sorra törölték a járatokat. Másfél órányi toporzékolással igyekeztem az átfagyó lábujjaimat felmelegíteni és a bosszúságomat levezetni (kellemest a hasznossal), amikor elegem lett és azon gondolattal támogatva, hogy a Kelenföldön van melegített váró és ráadásul lehet, hogy onnan tudnak vonatot indítani; átbuszoztam. Igazam lett, Újabb 1 óra múlva. Ekkor jelentették be, hogy a Keletibe nem jutnak be a vonatok (amely tényt akkorra már három frissen ismerőssé vált sorstárs is igazolt, hisz mindannyian a Keletiből jöttek), így a reggeli pécsi vonatot a Fradi könzpontban forgatták irányba és onnan indították vissza. Nemsokára a hangosbemondóban is elhangzott, hogy a 15-ös vágányra érkezik. Uzsgyi mindenki kiszaladt, szaladt(!) nehogy lekésse a hosszú várakozás után a vonatot. Meg is jött és felszálltunk, ... minekután a mínusz 10-15 fokban még 10 percig fagyoskodtunk az ország egyik legszelesebb pontján. Bizton állíthatom, hogy a legszelesebb, mert óvári gyerek lévén tudom mi az hogy szél...
Menetszél: az iskolába/munkahelyre humán erőforrással és meghajtással, azaz gyalog/biciklivel igyekvő embert érő, mozgásával ellentétes irányú légáramlat. Reg. argó (Mosonmagyaróvár): az a minimum 20 km/h sebességű légáramlat, mely olykor 100-120 km/h sebességet is elérhet, de legfőbb tulajdonsága, hogy alacsony sebességű változata (20-40 km/h) menet és jövet is szembe fúj... na jó srégen, de mindenképp kifejt a mozgással ellentétes irányú erőt. Ebből kifolyólag "jövetszél" nincs!
Szélcsatorna: Moson és Magyaróvár egységesítéseképpen létrehozott panelrengeteg gondosan megtervezett utcarendszere, melynek fekvése megegyezik és emiatt tökkéletesen vezeti a Dévényi kapunál É-ÉNy felől fújó szelet. Aki a szélcsatornapaneltömb bármely oldalán a szélirányra merőlegesen lép ki, azt olykor a szél, akár egy-két métert is arrébdobja.
Visszatérve a fő vonulathoz, a 3 órás késés után visszafizették a pótjegy árát... Nem úgy mint 3 nappal később, amikor a Pécs-Bp, Bp-Móvár vonalon a RailJet (osztrák) vonatra váltott pótdíjról kiderült, hogy az nem visszafizetendő, mert nem helyjegy... még akkor sem, ha 30 percet késtünk. Éljen a MÁV!
Megjegyzem Romániában már a JEGY árának törvényben meghatározott százalékát kell visszatérítsék ilyen esetben, az EU-s szabályok értelmében. De hát hol vagyunk mi Romániához képest. És különben is, nekik könnyű, mert ... miért is???
Szégyelld magad magyar mentalitás (MÁV és a többiek)! Sose lesz itt MEGBECSÜLT fogyasztói társadalom, csak KIHASZNÁLT.
2009-09-21
Hétvége
Jól telt a hétvége.
Tele voltunk Bea ismerőseivel, akik egy kutatási területen megismert pár és egy régi barát képében jelentek meg. A barátját még én is ismerem. Most először elmentem(tünk) vacsorázni a városba és kipróbáltunk két éttermet.
A csütörtöki napon a fondu-t (fondü) ajánlottuk az ismerősöknek én pedig raclette-et (raklett) ettem. Eddig nem tudtam mi az. A fondu-t már ismertem, így azt is sikerült megállapítani, hogy az amit kihoztak, az nem a legjobban sikerült, ugyanis túlöntözték fehér borral, amitől enyhén pezsgő és picit savanykás íze lett, valamint az állaga is inkább habra hasonlított, mint nyúlós meleg sajtra. A raclette viszont jó volt, mert jó sajtot adtak hozzá. Ez egyébként annyiból állt, hogy a sajtot nem egy nagy tálban melegítettem, hanem egy Tefal raclette-sütőn, ami a régi parazsas sütőt helyettesítette. Egy hajdanán teflonos bevonatú kis lapátkába helyeztem a sajtot és azt dugtam a melegítőbe. Itt is olvadt sajt lett a végeredmény, ami - ismétlem - a jó sajt miatt lett finom. Kaptunk főtt burgonyát és egy kis kosár szeletelt kiflit (nem nevezném baguette-nek az átmérője miatt).
A másik étterem ahova elmentünk, amolyan indiai-arab volt, legalábbis a felszolgálók. Itt viszont viszonylag olcsón jóllaktunk mindannyian. Én egy sort értetlenkedtem a rendelésnél, ugyanis egy magyarázó szöveget ételnek gondoltam. Az volt oda írva, hogy a szárnyas és lábasjószágokat hasábburgonya körítéssel szolgálják fel. Nos én azt hittem ez egy vegyes tál. Egyébként stilisztikailag volt nagyon megtévesztő, mert pont ugyanolyan jegyekkel rendelkezett ez a bekezdés, mint a többi. Jó, egyébként meg mafla voltam.
A vacsora előtt viszont egyénileg - úgy értem a többi magyartól függetlenül - elmentem egy idegenvezetős Ile de la Cité bemutatóra, ahol a város szívében lévő sziget nevezetességeit mutatta be nekünk egy francia nő, angolul. Nagyon sokat tudott beszélni és azt is tudta mivel lehet az ember figyelmét felkelteni: minden történetnek volt egy kis pikantériája, pontosabban erotikus tartalma.
Nem volt kedvem a kultúrtörténeti szavakat bogozgatni kevés francia tudásommal, ezért választottam az angol csoportot. Összeismerkedtem közben egy japán nővel, aki 46 éves, de 35-nek néz ki (mázlis genetikájúak, addig is tudtam, de hogy ennyire! Elgondolkodtató egy kis japán eredetű vérfrissítés a családban... :) Kár, hogy olyan alacsonyak), egy bolgár-amerikai, egy argentin lánnyal és egy német fiúval. Mindenki a Citében lakik, csak más-más házban. Érdekes volt a multikulturális találkozó, főleg, hogy mindenki nyitott volt.
Ezt hiányolom én otthon sokszor. Mindenki azt mondja, hogy ő mennyire empatikus, meg elfogadó, de amíg az ember nem lát nap, mint nap afrikaiakat, vagy ázsiaiakat jelentős mennyiségben rohangálni az utcákon, addig nem tudja elképzelni sem, mi az a nyitottság. Persze ez csak egy kiragadott példa, nem csak erről szól a dolog. Érdemes minél többet külföldre menni és a legjobb, ha elhagyjuk az őskontinensünket is. Tudom, ez otthonról elég nehéz, de a technika korában akár fotelből is bejárhatjuk a világot.
Mondjuk itt se lehet nagyon fickándozni utazásilag, így nem innen fogok Peruba menni, az is biztos. :)
Amúlt hétvégén egyébként a "Jours de la Patrimoine" ünnepe volt, ami kb. "A Nemzeti Örökség Napjára" lehet leginkább lefordítani. Ekkor nagyon sok közintézmény válik a köz számára megtekinthetővé és ráadásul többnyire ingyenesen. Mi pont lekéstünk egy ilyen lehetőséget, de helyette körbenéztünk a Jardin de Luxembourg parkban és a kerítésére kirakott Laosz-Thaiföld-Vietnám fotókiállítást is megtekintettük. Tetszett.
A mai napon úgy tűnik, hogy az utolsó lépésnél valahol el lett tolva az aktin preparálás és így az egész múltheti munkám tönkrement. Nem tudom a hiba okát, mert mindent a leírás szerint csináltam. Még bízom a holnapban, amikor kiderül, hogy csak a koncentrációmérést rontottam el. Bárcsak...
(tényleg csak a koncentráció mérés vot rossz. Szerencsére.)
Ma arra is rájöttem, hogy én annyira nem dohányzom, hogy meg is feledkeztem az emberek ezen szokásáról és emiatt az otthoni albérlethirdetésbe elfelejtettem beleírni, hogy dohányosok kíméljenek. :( Meg is lesz az eredménye...
Szuper idő van még itt! Ez lelkesítő. És még az egész hétre jó időt mondtak... Hurrá!
Tele voltunk Bea ismerőseivel, akik egy kutatási területen megismert pár és egy régi barát képében jelentek meg. A barátját még én is ismerem. Most először elmentem(tünk) vacsorázni a városba és kipróbáltunk két éttermet.
A csütörtöki napon a fondu-t (fondü) ajánlottuk az ismerősöknek én pedig raclette-et (raklett) ettem. Eddig nem tudtam mi az. A fondu-t már ismertem, így azt is sikerült megállapítani, hogy az amit kihoztak, az nem a legjobban sikerült, ugyanis túlöntözték fehér borral, amitől enyhén pezsgő és picit savanykás íze lett, valamint az állaga is inkább habra hasonlított, mint nyúlós meleg sajtra. A raclette viszont jó volt, mert jó sajtot adtak hozzá. Ez egyébként annyiból állt, hogy a sajtot nem egy nagy tálban melegítettem, hanem egy Tefal raclette-sütőn, ami a régi parazsas sütőt helyettesítette. Egy hajdanán teflonos bevonatú kis lapátkába helyeztem a sajtot és azt dugtam a melegítőbe. Itt is olvadt sajt lett a végeredmény, ami - ismétlem - a jó sajt miatt lett finom. Kaptunk főtt burgonyát és egy kis kosár szeletelt kiflit (nem nevezném baguette-nek az átmérője miatt).
A másik étterem ahova elmentünk, amolyan indiai-arab volt, legalábbis a felszolgálók. Itt viszont viszonylag olcsón jóllaktunk mindannyian. Én egy sort értetlenkedtem a rendelésnél, ugyanis egy magyarázó szöveget ételnek gondoltam. Az volt oda írva, hogy a szárnyas és lábasjószágokat hasábburgonya körítéssel szolgálják fel. Nos én azt hittem ez egy vegyes tál. Egyébként stilisztikailag volt nagyon megtévesztő, mert pont ugyanolyan jegyekkel rendelkezett ez a bekezdés, mint a többi. Jó, egyébként meg mafla voltam.
A vacsora előtt viszont egyénileg - úgy értem a többi magyartól függetlenül - elmentem egy idegenvezetős Ile de la Cité bemutatóra, ahol a város szívében lévő sziget nevezetességeit mutatta be nekünk egy francia nő, angolul. Nagyon sokat tudott beszélni és azt is tudta mivel lehet az ember figyelmét felkelteni: minden történetnek volt egy kis pikantériája, pontosabban erotikus tartalma.
Nem volt kedvem a kultúrtörténeti szavakat bogozgatni kevés francia tudásommal, ezért választottam az angol csoportot. Összeismerkedtem közben egy japán nővel, aki 46 éves, de 35-nek néz ki (mázlis genetikájúak, addig is tudtam, de hogy ennyire! Elgondolkodtató egy kis japán eredetű vérfrissítés a családban... :) Kár, hogy olyan alacsonyak), egy bolgár-amerikai, egy argentin lánnyal és egy német fiúval. Mindenki a Citében lakik, csak más-más házban. Érdekes volt a multikulturális találkozó, főleg, hogy mindenki nyitott volt.
Ezt hiányolom én otthon sokszor. Mindenki azt mondja, hogy ő mennyire empatikus, meg elfogadó, de amíg az ember nem lát nap, mint nap afrikaiakat, vagy ázsiaiakat jelentős mennyiségben rohangálni az utcákon, addig nem tudja elképzelni sem, mi az a nyitottság. Persze ez csak egy kiragadott példa, nem csak erről szól a dolog. Érdemes minél többet külföldre menni és a legjobb, ha elhagyjuk az őskontinensünket is. Tudom, ez otthonról elég nehéz, de a technika korában akár fotelből is bejárhatjuk a világot.
Mondjuk itt se lehet nagyon fickándozni utazásilag, így nem innen fogok Peruba menni, az is biztos. :)
Amúlt hétvégén egyébként a "Jours de la Patrimoine" ünnepe volt, ami kb. "A Nemzeti Örökség Napjára" lehet leginkább lefordítani. Ekkor nagyon sok közintézmény válik a köz számára megtekinthetővé és ráadásul többnyire ingyenesen. Mi pont lekéstünk egy ilyen lehetőséget, de helyette körbenéztünk a Jardin de Luxembourg parkban és a kerítésére kirakott Laosz-Thaiföld-Vietnám fotókiállítást is megtekintettük. Tetszett.
A mai napon úgy tűnik, hogy az utolsó lépésnél valahol el lett tolva az aktin preparálás és így az egész múltheti munkám tönkrement. Nem tudom a hiba okát, mert mindent a leírás szerint csináltam. Még bízom a holnapban, amikor kiderül, hogy csak a koncentrációmérést rontottam el. Bárcsak...
(tényleg csak a koncentráció mérés vot rossz. Szerencsére.)
Ma arra is rájöttem, hogy én annyira nem dohányzom, hogy meg is feledkeztem az emberek ezen szokásáról és emiatt az otthoni albérlethirdetésbe elfelejtettem beleírni, hogy dohányosok kíméljenek. :( Meg is lesz az eredménye...
Szuper idő van még itt! Ez lelkesítő. És még az egész hétre jó időt mondtak... Hurrá!
2009-07-31
2009-07-26
A párizsi nők 1
A párizsi nőkről mit se tudok, de néhány általánosságot megfigyeltem és néhány nézetemet Bea is alátámasztja:
Példának okáért, hogy slamposak. Ez az a slamposság ami azonban a férfiaknak többnyire bejön. Fél vállról lecsúszó blúz/póló, vagy éppen nem jól illesztett blúz és szoknya réséből kikandikáló csípő. Hát ez mind olyan, ami női szemmel rendetlennek tűnik. Mit szólna hozzá egy mostani magyar nagymama...
Na de mégiscsak szembeszökkenő az ilyesmi és emellett alegrondább legkevésbé szép nőből is árad a magabiztosság, ami miatt mindegyik a maga kis birodalmának királynőjeként vonul végig az utcán. NEEEM, egyáltalán nem szebbek a magyar nőknél! Ezt nem állítom. Ha átlagot számolok, akkor is a magyar nők nyernek.
Viszont ravaszak is! "Nézegetni mindenképpen szabad" alapon megfigyeltem, hogy amikor egy szimpatikusabb nő jön velem szembe, és amennyiben észreveszi, hogy követem a pillantásommal, akkor - már többször láttam, hogy - azonnal elfordul. Hát, igen a jó erkölcs sokat számít! - gondolhatja az ember, amíg el nem néz ugyanabba az irányba és akkor rájön, hogy párizsban milyen sok kirakat van. Persze nem azért kapja el a fejét, hogy kimutassa nem érdeklem őt, sőt nem is azért, hogy a legújabb termékeket mustrálja a kirakatban, HANEM! (Ez itt most PG-i hangvételű HANEM). Hanem azért, hogy a kirakat ablakából megbizonyosodhassék a szembe jövő nézelődési szándékáról, illetve maga is szemügyre vegye az illetőt.
Ejnye-bejnye! Hát szabad ilyet? :)
Miért nem lehet ezt egyszerűbben csinálni?
Példának okáért, hogy slamposak. Ez az a slamposság ami azonban a férfiaknak többnyire bejön. Fél vállról lecsúszó blúz/póló, vagy éppen nem jól illesztett blúz és szoknya réséből kikandikáló csípő. Hát ez mind olyan, ami női szemmel rendetlennek tűnik. Mit szólna hozzá egy mostani magyar nagymama...
Na de mégiscsak szembeszökkenő az ilyesmi és emellett a
Viszont ravaszak is! "Nézegetni mindenképpen szabad" alapon megfigyeltem, hogy amikor egy szimpatikusabb nő jön velem szembe, és amennyiben észreveszi, hogy követem a pillantásommal, akkor - már többször láttam, hogy - azonnal elfordul. Hát, igen a jó erkölcs sokat számít! - gondolhatja az ember, amíg el nem néz ugyanabba az irányba és akkor rájön, hogy párizsban milyen sok kirakat van. Persze nem azért kapja el a fejét, hogy kimutassa nem érdeklem őt, sőt nem is azért, hogy a legújabb termékeket mustrálja a kirakatban, HANEM! (Ez itt most PG-i hangvételű HANEM). Hanem azért, hogy a kirakat ablakából megbizonyosodhassék a szembe jövő nézelődési szándékáról, illetve maga is szemügyre vegye az illetőt.
Ejnye-bejnye! Hát szabad ilyet? :)
Miért nem lehet ezt egyszerűbben csinálni?
Aktuális
Megborotválkoztam ... ééééés már indulok is. Az élet szép, de én még szebb vagyok... ez it a Tour de flanc, itt senki se tudja úgy, amit én tudok.
Bocs, egy kis Rappülők nosztalgia, bár a szöveg nem pontos... Különösen aktuális ma, mert ma van a Tour de France befutója a Diadalívhez... pontosabban volt.
Ja és hogy hova mentem? Átugrottam Beához, hogy kikapcsolódjak egy kicsit, mert már Originitiszem lett. Ez egy fejvakarással járó, heveny programitisz, ami a megterhelő kutatási labormunka utáni szellemi fáradtságot eredményez.
Az egyik tiszteletre méltó középiskolai tanár(unk) mindig ezt mondta, amikor szünetben rendfelelős tanár volt és emiatt végigjárta a tantermeket - idézem őt:
- Idézzük József Attilát: "LEVEGŐT!"
Erre volt szükségem, levegőre, meg kikapcsolódásra.
Bocs, egy kis Rappülők nosztalgia, bár a szöveg nem pontos... Különösen aktuális ma, mert ma van a Tour de France befutója a Diadalívhez... pontosabban volt.
Ja és hogy hova mentem? Átugrottam Beához, hogy kikapcsolódjak egy kicsit, mert már Originitiszem lett. Ez egy fejvakarással járó, heveny programitisz, ami a megterhelő kutatási labormunka utáni szellemi fáradtságot eredményez.
Az egyik tiszteletre méltó középiskolai tanár(unk) mindig ezt mondta, amikor szünetben rendfelelős tanár volt és emiatt végigjárta a tantermeket - idézem őt:
- Idézzük József Attilát: "LEVEGŐT!"
Erre volt szükségem, levegőre, meg kikapcsolódásra.
2009-07-11
Studio News
Doki kipipálva. Szimpatikus háziorvos bácsi volt, aki megállapította, hogy munkaképes vagyok. Vérnyomás/pulzusszám/légzés és szívhang alapján... Ez most komoly, itt nem ironizálok.
Tegnap néztem kisebb appartmant (stúdiót). Hát sokkal szimpatikusabb volt, mert nem volt átható dohszaga, mint ennek (állandóan nyitva tartom az ablakot) a mostaninak, kisebb volt, de ez azért előnyös, mert nem érzem elveszve magam egy óriási térben és az elrendezése is barátságosabb/emberközelibb volt. Az egyetlen hátránya az, hogy az ablaka a főútra néz, ami meg elég forgalmas... abban bízom, hogy ez most csak a bemutatószoba volt és majd egy másikat kapok (6. emeletit, Eiffel toronyra kilátással... tudom, tudom panaszkodtam rá, de az csak vicc volt. Hisz én megtehetem, hogy arra panaszkodom, hogy villog az Eiffel torony.)
Ma elkísértem Beát, mert ment Ámerikába és "feladtam" a csomagjaival együtt. Közben felfedeztem magamnak a Charles de Gaulle repteret. Kitaláltam hova megyek legközelebb:
Tegnap néztem kisebb appartmant (stúdiót). Hát sokkal szimpatikusabb volt, mert nem volt átható dohszaga, mint ennek (állandóan nyitva tartom az ablakot) a mostaninak, kisebb volt, de ez azért előnyös, mert nem érzem elveszve magam egy óriási térben és az elrendezése is barátságosabb/emberközelibb volt. Az egyetlen hátránya az, hogy az ablaka a főútra néz, ami meg elég forgalmas... abban bízom, hogy ez most csak a bemutatószoba volt és majd egy másikat kapok (6. emeletit, Eiffel toronyra kilátással... tudom, tudom panaszkodtam rá, de az csak vicc volt. Hisz én megtehetem, hogy arra panaszkodom, hogy villog az Eiffel torony.)
Ma elkísértem Beát, mert ment Ámerikába és "feladtam" a csomagjaival együtt. Közben felfedeztem magamnak a Charles de Gaulle repteret. Kitaláltam hova megyek legközelebb:
Újabb hétvége
Holnap (szombat!) megyek dokihoz, a munkábaállás miatt kell.
Ma voltam először "shoppingolni". Főleg window-shopping volt, mert relatíve alacsony magyar fizetésről állok át a francia életszínvonalra, de még kell legalább egy hónap.
Vettem egy kis könyvet, ami a franciákat segíti az angol nyelv tanulásában. Minek ez nekem?
Így egyszerre két nyelv szószerkezeteit és legfontosabb kifejezéseit tudom áttekinteni. A második lépés pedig az lesz, hogy a kiejtésemet kell fejleszteni, mert pl. ma nem hallották meg a magyar "r"-emet, hiszen az nem annyirrra perrrgő, mint a frrranszia. Kicsit másképp is képzik.
Ezen kívül vettem eredeti madagaszkári vanília kivonatot tartalmazó illat-kúpocskákat (nem találok rá jobb kifejezést, geometriailag helyesebbet meg egyáltalán :) ) Hogy fixált illatmániám lenne? Egyáltalán nem mondanám, de nagyon szagos a szoba (ismétlem, nem miattam).
Ma volt itt Bea és megegyeztünk többek között abban, hogy lakható a stúdió. Ő az első nő, akit felhoztam. (Bocs, Bea nem hagyhattam ki!) Nem, még mindig nem a barátnőm - szerencséjére!
Ja, azt ne felejtsem el, hogy a szürke színárnyalat leküzdése érdekében az első lépésem egy vizipálma megvásárlása volt, amit otthon nem vettem volna meg (bár annyira nem is volt drága), de már szükségem volt valami zöldre. Remélem bírni fogja (velem).
Néztem ma kisebb stúdiót is a Citében, de ezt majd inkább holnap fejtem ki, mert a dokitól nem kellene elkéssek... Fekvés van!
Ma voltam először "shoppingolni". Főleg window-shopping volt, mert relatíve alacsony magyar fizetésről állok át a francia életszínvonalra, de még kell legalább egy hónap.
Vettem egy kis könyvet, ami a franciákat segíti az angol nyelv tanulásában. Minek ez nekem?
Így egyszerre két nyelv szószerkezeteit és legfontosabb kifejezéseit tudom áttekinteni. A második lépés pedig az lesz, hogy a kiejtésemet kell fejleszteni, mert pl. ma nem hallották meg a magyar "r"-emet, hiszen az nem annyirrra perrrgő, mint a frrranszia. Kicsit másképp is képzik.
Ezen kívül vettem eredeti madagaszkári vanília kivonatot tartalmazó illat-kúpocskákat (nem találok rá jobb kifejezést, geometriailag helyesebbet meg egyáltalán :) ) Hogy fixált illatmániám lenne? Egyáltalán nem mondanám, de nagyon szagos a szoba (ismétlem, nem miattam).
Ma volt itt Bea és megegyeztünk többek között abban, hogy lakható a stúdió. Ő az első nő, akit felhoztam. (Bocs, Bea nem hagyhattam ki!) Nem, még mindig nem a barátnőm - szerencséjére!
Ja, azt ne felejtsem el, hogy a szürke színárnyalat leküzdése érdekében az első lépésem egy vizipálma megvásárlása volt, amit otthon nem vettem volna meg (bár annyira nem is volt drága), de már szükségem volt valami zöldre. Remélem bírni fogja (velem).
Néztem ma kisebb stúdiót is a Citében, de ezt majd inkább holnap fejtem ki, mert a dokitól nem kellene elkéssek... Fekvés van!
2009-06-25
Foci
Sziasztok!
A kollégákat még nem sikerült kiismernem. Van egy bőbeszédű srác, akad néhány fel-alá mászkáló, de egyébként semmittevő ember, meg nagyon sok elszánt és felkészült. kb 60-an dolgozunk a LEBS labor 12 csoportjában. A CNRS Gif-i központjában meg kb 1000 ember van regisztrálva. A mi csoportunk Marie-France Carlier vezetésével 12 tagot számlál.
Hurrá! Lesz foci a héten. Ha játszhatok és ügyes leszek, akkor talán jobban oldódik a hangulat. Mondjuk nekem könnyebb dolgom van, mint Beának volt, mert én tudok franciul, még ha jelenleg nem is beszélem folyékonyan (fluently). Persze azóta Bea behozhatatlan előnyre tett szert... :)
Megbeszéltük Beával, hogy 1/2 órával korábban indulunk, mint szoktunk (a kezdeményezés az enyém volt) és így, kb 1 óra munkaidőt nyertünk, mert mint kiderült a reggeli RER kevesebb helyen áll meg, azaz rövidebb a menetideje. Többet is dolgoztam ma, mint eddig bármikor - igaz ebben közbejátszottak egyéb körülmények is.
MunkaMÁNIA? Nem. Több embertől is hallottam, hogy a főnököt az elején kell meggyőzni és akkor minden rendben lesz. Erről szól. Kell az áldozatkészség.
Nyomom az ipart ezerrel. (egy kis szleng betét). :)
Jól vagyok, de ma épp rájöttem, hogy újra kell csinálnom a múlt heti munkámat mert két pufferrel is gond volt. Nem takarítják rendesen a pH mérőt, én meg csak ma vettem észre, hogy sókicsapódás van az oldalán. Hiába öblítettem alaposan, úgy ahogy otthon... ez itt nem volt elég. :(
Még Beánál lakom és júli 1-én fogok kiköltözni. Addig még tűrnie kell... :)
A kollégákat még nem sikerült kiismernem. Van egy bőbeszédű srác, akad néhány fel-alá mászkáló, de egyébként semmittevő ember, meg nagyon sok elszánt és felkészült. kb 60-an dolgozunk a LEBS labor 12 csoportjában. A CNRS Gif-i központjában meg kb 1000 ember van regisztrálva. A mi csoportunk Marie-France Carlier vezetésével 12 tagot számlál.
Hurrá! Lesz foci a héten. Ha játszhatok és ügyes leszek, akkor talán jobban oldódik a hangulat. Mondjuk nekem könnyebb dolgom van, mint Beának volt, mert én tudok franciul, még ha jelenleg nem is beszélem folyékonyan (fluently). Persze azóta Bea behozhatatlan előnyre tett szert... :)
Megbeszéltük Beával, hogy 1/2 órával korábban indulunk, mint szoktunk (a kezdeményezés az enyém volt) és így, kb 1 óra munkaidőt nyertünk, mert mint kiderült a reggeli RER kevesebb helyen áll meg, azaz rövidebb a menetideje. Többet is dolgoztam ma, mint eddig bármikor - igaz ebben közbejátszottak egyéb körülmények is.
MunkaMÁNIA? Nem. Több embertől is hallottam, hogy a főnököt az elején kell meggyőzni és akkor minden rendben lesz. Erről szól. Kell az áldozatkészség.
Nyomom az ipart ezerrel. (egy kis szleng betét). :)
Jól vagyok, de ma épp rájöttem, hogy újra kell csinálnom a múlt heti munkámat mert két pufferrel is gond volt. Nem takarítják rendesen a pH mérőt, én meg csak ma vettem észre, hogy sókicsapódás van az oldalán. Hiába öblítettem alaposan, úgy ahogy otthon... ez itt nem volt elég. :(
Még Beánál lakom és júli 1-én fogok kiköltözni. Addig még tűrnie kell... :)
2009-06-21
Paris - térkép
Kis összefoglaló:
Én vazsok fránszia zsonglőr de ví (jongleur de vie). Mázsárország é szüper. Én beszél mazsar ávekk an pöti ákszen (avec un petit accent). Lenni régóta itt Páriban és felejteni sok mázsár. Beszél inkább franszia...
Viccet félretéve:
Mint minden, az én esetemben, az elutazásom is körülményes lett. Többek között hiába kértem 5 nap szabit, így is maradt egy csomó elintézetlen dolgom. A legjobb azonban az volt, hogy 2 és fél órával a repülő indulása előtt indultunk Óvárról Pozsonyba, hogy kb 35-45 perc alatt odaérjünk. Útközben derült ki számomra, hogy a felszállás előtt kb 1 órával bezár a check-in, de hát ez bőven elegendőnek tűnt. Azonban sikerült a pozsonyi táblarendszernek köszönhetően eltévednünk és a reptér helyett először a REPTÉR BEVÁSÁRLÓKÖZPONTBA mentünk. A hülyék! Miért választják a "REPTÉR" nevet egy bevásárlóközpontnak (bár nekünk is van WEST END City-nk...)? Aztán sikerült jól belebonyolódnunk a parkolórendszerbe, majd egy összesen 1/2 órás extrával végül is megérkeztünk. Így maradt azért 30 percem a zárás előtt, de egy kicsit izgultam, hogy otthon ragadok. :D
Aki nem tudja: Bea, a Biofizikán dolgozott és már 3 éve van azon a munkahelyen, ahol én most kezdtem. Szuper jó dolgom van így, mert van átmeneti szállásom nála, plusz egy tapasztalt és segítőkész kolléganőm és NEM, nem a barátnőm! :D
Nos, eltelt az első munkahét. Ígérem, hogy nem fogok mindegyikről írni. :D
Mindennap 8 körül felültünk az RER B-re (ejtsd: err ö err, jelentése: HÉV) a Cité Universitairenél (Google Maps) és kb 3/4 óra alatt eljutottunk Gif sur Yvette-be, ahol a kutató labor van (csavarkulcs ikon a térképen). A 9 órai kezdés itt megszokott és délután ritkán maradnak tovább, mint 7 óra. Mi a héten ragaszkodtunk a munka 6 órai befejezéséhez, így este 1/2 8-kor már Beánál vacsizhattunk. Szeletelt kenyér (pain de mie), szeletelt szalámi, President sajt (penészes természetesen) és alma + narancslé: igazi kontinentális étkezés.
A munkahely jó, sok fiatallal, akik beszélnek angolul, viszont a francia tudás mind szocializáció, mind munka szempontjából nagyon hasznos. A kutatási feltételek nem sokban térnek el az otthonitól, így ismét ki tudom jelenteni, hogy a Biofizika Intézetben megvan a lehetőség... Hajrá ifjak!
Lesz mit kutatni és most tágul majd igazán a rálátásom az aktinnal kapcsolatos dolgokra.
Ma kicsit korábban el akartam jönni a délután, hogy elintézzem végre a 2 hónapja elhúzódó albérletet a Cité Universitében. Most nem részletezem, hogy milyen használhatatlan leveleket írtak a francia hivatalok, de tegnapelőtt kiderült, hogy a 2 hónap alatt végzett legalább 8 körös emailezés is eredménytelen volt: a Cité Univ oldalán pontosan megadott itttartózkodásom idejét valahogy félrenézték és egy évvel rövidebb ideig szóló lakhatási szerződést akarnak aláíratni velem. Nos, most hogy már itt vagyok, személyesen fogom elintézni a dolgot, talán már nem rontanak el semmit.
Levezetésképpen - mivel eddig nem volt időm, vagy erőm hozzá - elmentem sétálni a Parc Montsouris-ba (a vonat ikon mellett a Google Maps térképen). Vegetáció szempontjából, kicsit zanzásítva van a mediterrán a lombhullató erdővel, sőt árvalányhaj-szerű növényzet is előfordul, de összességében jól néz ki. Az előbbi kever(ed)és okára fel is hívják a látogatók figyelmét: Óvjuk a Föld vegetációját és a biodiverzitást. Hát ilyen ideológia alapján is ritkán építenek parkokat a város közepére. :D
Azonban ez (is) egy kis "aktív" nyugalom-sziget a város mindennapi életében. Szerelmes párok tinédzsertől, 50 éves korig, fekete-sárga-fehér keverékek, tökéletes francia akcentussal beszélő kínaiak és arabok (valószínűleg itt születtek), joggingolók sokasága... piknikező családok és baráti társaságok... van itt minden.
Nos mára ennyi. Mindenkinek szép hétvégét!
Zsozef de Paris
Itt fogok megszállni: Cité Universitaire de Paris, Maison des Provinces de France:
Jó virtuális sétálgatást!
Én vazsok fránszia zsonglőr de ví (jongleur de vie). Mázsárország é szüper. Én beszél mazsar ávekk an pöti ákszen (avec un petit accent). Lenni régóta itt Páriban és felejteni sok mázsár. Beszél inkább franszia...
Viccet félretéve:
Mint minden, az én esetemben, az elutazásom is körülményes lett. Többek között hiába kértem 5 nap szabit, így is maradt egy csomó elintézetlen dolgom. A legjobb azonban az volt, hogy 2 és fél órával a repülő indulása előtt indultunk Óvárról Pozsonyba, hogy kb 35-45 perc alatt odaérjünk. Útközben derült ki számomra, hogy a felszállás előtt kb 1 órával bezár a check-in, de hát ez bőven elegendőnek tűnt. Azonban sikerült a pozsonyi táblarendszernek köszönhetően eltévednünk és a reptér helyett először a REPTÉR BEVÁSÁRLÓKÖZPONTBA mentünk. A hülyék! Miért választják a "REPTÉR" nevet egy bevásárlóközpontnak (bár nekünk is van WEST END City-nk...)? Aztán sikerült jól belebonyolódnunk a parkolórendszerbe, majd egy összesen 1/2 órás extrával végül is megérkeztünk. Így maradt azért 30 percem a zárás előtt, de egy kicsit izgultam, hogy otthon ragadok. :D
Aki nem tudja: Bea, a Biofizikán dolgozott és már 3 éve van azon a munkahelyen, ahol én most kezdtem. Szuper jó dolgom van így, mert van átmeneti szállásom nála, plusz egy tapasztalt és segítőkész kolléganőm és NEM, nem a barátnőm! :D
Nos, eltelt az első munkahét. Ígérem, hogy nem fogok mindegyikről írni. :D
Mindennap 8 körül felültünk az RER B-re (ejtsd: err ö err, jelentése: HÉV) a Cité Universitairenél (Google Maps) és kb 3/4 óra alatt eljutottunk Gif sur Yvette-be, ahol a kutató labor van (csavarkulcs ikon a térképen). A 9 órai kezdés itt megszokott és délután ritkán maradnak tovább, mint 7 óra. Mi a héten ragaszkodtunk a munka 6 órai befejezéséhez, így este 1/2 8-kor már Beánál vacsizhattunk. Szeletelt kenyér (pain de mie), szeletelt szalámi, President sajt (penészes természetesen) és alma + narancslé: igazi kontinentális étkezés.
A munkahely jó, sok fiatallal, akik beszélnek angolul, viszont a francia tudás mind szocializáció, mind munka szempontjából nagyon hasznos. A kutatási feltételek nem sokban térnek el az otthonitól, így ismét ki tudom jelenteni, hogy a Biofizika Intézetben megvan a lehetőség... Hajrá ifjak!
Lesz mit kutatni és most tágul majd igazán a rálátásom az aktinnal kapcsolatos dolgokra.
Ma kicsit korábban el akartam jönni a délután, hogy elintézzem végre a 2 hónapja elhúzódó albérletet a Cité Universitében. Most nem részletezem, hogy milyen használhatatlan leveleket írtak a francia hivatalok, de tegnapelőtt kiderült, hogy a 2 hónap alatt végzett legalább 8 körös emailezés is eredménytelen volt: a Cité Univ oldalán pontosan megadott itttartózkodásom idejét valahogy félrenézték és egy évvel rövidebb ideig szóló lakhatási szerződést akarnak aláíratni velem. Nos, most hogy már itt vagyok, személyesen fogom elintézni a dolgot, talán már nem rontanak el semmit.
Levezetésképpen - mivel eddig nem volt időm, vagy erőm hozzá - elmentem sétálni a Parc Montsouris-ba (a vonat ikon mellett a Google Maps térképen). Vegetáció szempontjából, kicsit zanzásítva van a mediterrán a lombhullató erdővel, sőt árvalányhaj-szerű növényzet is előfordul, de összességében jól néz ki. Az előbbi kever(ed)és okára fel is hívják a látogatók figyelmét: Óvjuk a Föld vegetációját és a biodiverzitást. Hát ilyen ideológia alapján is ritkán építenek parkokat a város közepére. :D
Azonban ez (is) egy kis "aktív" nyugalom-sziget a város mindennapi életében. Szerelmes párok tinédzsertől, 50 éves korig, fekete-sárga-fehér keverékek, tökéletes francia akcentussal beszélő kínaiak és arabok (valószínűleg itt születtek), joggingolók sokasága... piknikező családok és baráti társaságok... van itt minden.
Nos mára ennyi. Mindenkinek szép hétvégét!
Zsozef de Paris
Itt fogok megszállni: Cité Universitaire de Paris, Maison des Provinces de France:
Jó virtuális sétálgatást!
2009-06-15
Érkezés
Bonjour tout le monde!
Épen, egészségesen megérkeztem Párizsba tegnap és a mai napon már el is kezdtem a munkát - bár ezt még csak ráhangolásnak lehet nevezni.
Ma kissé körülményesen de megvettük (Beával) a Passe Navigo-t, ami a régóta működő Carte Orange nevű közlekedési bérletet helyettesíti. Megkaptam az intézeti mágneskártyámat is és lassan bankkártyám is lesz, így megint tele lesz a pénztárcám mindenféle kártyával (pénz nélkül). :)
A mai nap esővel kezdődött, majd borult maradt az ég és 6-kor eljőve a munkahelyről is esett ismét. Holnap már a napot is fogjuk látni, ha rövid időre is. Ami jobban érdekel, az az, hogy hétvégére jó idő legyen, mert akkor végre megint bemegyek(ünk) a városba, sőt vasárnap az egész városban koncertek lesznek a Fête de la Musique (Zene Ünnepe) rendezvény keretében.
Előny itt, hogy este 10 körül sötétedik csak. Nem csoda, hogy vidámabb a nép!
Bonne rêves!
Épen, egészségesen megérkeztem Párizsba tegnap és a mai napon már el is kezdtem a munkát - bár ezt még csak ráhangolásnak lehet nevezni.
Ma kissé körülményesen de megvettük (Beával) a Passe Navigo-t, ami a régóta működő Carte Orange nevű közlekedési bérletet helyettesíti. Megkaptam az intézeti mágneskártyámat is és lassan bankkártyám is lesz, így megint tele lesz a pénztárcám mindenféle kártyával (pénz nélkül). :)
A mai nap esővel kezdődött, majd borult maradt az ég és 6-kor eljőve a munkahelyről is esett ismét. Holnap már a napot is fogjuk látni, ha rövid időre is. Ami jobban érdekel, az az, hogy hétvégére jó idő legyen, mert akkor végre megint bemegyek(ünk) a városba, sőt vasárnap az egész városban koncertek lesznek a Fête de la Musique (Zene Ünnepe) rendezvény keretében.
Előny itt, hogy este 10 körül sötétedik csak. Nem csoda, hogy vidámabb a nép!
Bonne rêves!
2009-06-05
Utazás előtt
Összefoglalásképpen: A kezdet...
Készülődöm elmenni.
Uticél: Párizs, ~1200 km
Indulás dátuma: 2009 június 14 (vasárnap) délután 17.30
2010 október 31-ig szól (egyelőre) a szerződésem.
Kutatási cél: Postdoc állásban a PhD témámhoz erősen kapcsolódó téma, a sejtszerkezetet alkotó aktin filamentum rendszer és a hozzá kapcsolódó két fehérje működésének vizsgálata elsősorban fluoreszcencia mikroszkópia segítségével.
Kutatóhely: Gif-sur-Yvette, 20 km-re DNY-ra Párizstól, az RER-B vonalán (olyan mint a HÉV).
Szállás: ha inden jól megy, akkor Cité Universitaire-ben (Párizs) egy ~20 m2-es stúdióban.
Június 7-én tervezem, hogy hazamegyek Óvárra és akkor egy hétig tudok szellemileg és lelkileg készülni az útra.
A legnagyobb öröm, hogy jelenleg egyik kolléganőm (Bea) már kint van (2,5 éve), így lesz ki segítsen nekem, persze nem akarok visszaélni a segítőkészségével.
Készülődöm elmenni.
Uticél: Párizs, ~1200 km
Indulás dátuma: 2009 június 14 (vasárnap) délután 17.30
2010 október 31-ig szól (egyelőre) a szerződésem.
Kutatási cél: Postdoc állásban a PhD témámhoz erősen kapcsolódó téma, a sejtszerkezetet alkotó aktin filamentum rendszer és a hozzá kapcsolódó két fehérje működésének vizsgálata elsősorban fluoreszcencia mikroszkópia segítségével.
Kutatóhely: Gif-sur-Yvette, 20 km-re DNY-ra Párizstól, az RER-B vonalán (olyan mint a HÉV).
Szállás: ha inden jól megy, akkor Cité Universitaire-ben (Párizs) egy ~20 m2-es stúdióban.
Június 7-én tervezem, hogy hazamegyek Óvárra és akkor egy hétig tudok szellemileg és lelkileg készülni az útra.
A legnagyobb öröm, hogy jelenleg egyik kolléganőm (Bea) már kint van (2,5 éve), így lesz ki segítsen nekem, persze nem akarok visszaélni a segítőkészségével.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)