Felújítják a peront Gif-ben, a munkahelyem városában és emiatt az RER ritkábban jár még a nyári menetrendnél is, mert most csak egy vágányon közlekednek a vonatok 5 km-en keresztül.
Párizsból kifele még csak-csak, de visszafele általában 2 vonatot kell megvárni, mire jön egy megfelelő. (6h25, most már 20 perce várom a vonatom, közben írok)
Ráadásul, a múlt héten szemtanúja voltam, hogy hogyan szivatják az egyébként is (második vonat érkezik Párizsból) alulszolgált népet. Massy-Palaiseau állomáson - ami egy jelentős átszállóhely a két fő RER vonal között - úgy van megoldva az az átszállás, hogy kb. 8 m magasra fel kell menni a felüljáróra és ott elgyalogolni min. 30 m-t. (18:30 végre a vonaton)
Ezen az ominózus napon nem akartam 20 percet várni Cité Universitaire-ben (munkahely fele), így felszálltam egy olyan vonatra, ami ugyan félúton megáll, de legalább lassú ( :) ). Ez miért előny? Mert, amikor kiszállsz a munkahelyhez képest félúton lévő végállomásán az adott vonatnak, akkor már csak 11 percet kell várni! Érted!? Mondanám PG szavajárásával: HANEM!?
Nekiálltam tehát várakozni, mert ott aztán tényleg nem lehet semmi mást csinálni. Közben - és most jön a lényeg - bent állt 3 vonat a 3 egymás melletti peronon. Ezek közül 2 Párizs felől jött, egyik az enyém volt, a másik meg már bent állt, mikor érkeztünk. A 3. vonat egy peronnal arréb láthatóan arra várt, hogy Párizsba menjen, tették ezt az emberek is a peronján, illetve magában a vonatban (mert elvileg nem lehet kinyitni a nem működő kocsik ajtaját, de gyakorlatilag én is ki bírom nyitni (de ez egy másik téma)).
Beszólnak! Mármint a hangosbemondónéni a népnek, hogy "Felhívjuk kedves utasaink figyelmét, hogy a következő, Párizsba tartó vonat a másik, 2-es peronról indul!". 1, a "másik" peron az ott van, ahol én vagyok, a többiek meg odaát és mint említettem, csak felüljárón keresztül közelíthető meg, 2) Mikor indul? - kiáltanám máskor az égbe, ha épp érdekelne. Most nem érdekel, szerencsére.
A nép zúdul, ömlik felfele a lépcsőkön, majd lefele a lépcsőkön. A legfürgébbek és legfiatalabbak már a peronon állnak, illetve alkalmazzák az erőszakot: ajtót szétfeszítenek és beszállnak.
A felhívás megismétlődik. A nép még mindig felfele tart a másik lépcsőn, ez kb 2-300 embert jelenthet.
"Kérjük várják meg, míg a szerelvény vezetője kinyitja az ajtókat. AZ álló szerelvényre nem lehet felszállni!" - hangzik a néni szava. 1) Hinnye ezeknek ilyen kacifántos felvett szövegük is van, vagy a néninek már oly gépies a hangja, hogy felvételnek tűnik... 2) Dehogynembelehetszállni! (Lásd: erőszak.)
Gépibemondó Jolán kihirdeti, hogy a szerelvény hamarosan indul (kb 2 perc telt el az első figyelmeztetés óta, és már 3-4-szer bemondták, mintha attól gyorsabban áramlana a tömeg). Nép fele zúdul lefele, hogy elérje a vonatot, a másik fele meg még mindig felfele áramlik.
Kb. 40 ember szállhatott be eddig. Felberreg a mozdony motorja, az ajtók teljesen kinyílnak - megérkezett a mozdonyvezető!
Újabb 20 sec elteltével Jolika figyelmeztet, hogy a szerelvény hamarosan indul Párizs felé. Így is van, felbúgnak az ajtózáródást jelző búgattyúk! Itt nincsen "Kérem vigyázzanak, az ajtók záródnak! Párizs-alsó következik.". ellenben bemondják: "Palaiseau" felfele vitt hangsúllyal, majd az állomás érkeztével ugyanezt, levitt hangsúllyal. Azt is bemondják néha, hogy "Ez a vonat nem áll meg ... állomásig. Köszönjük!" - hogy mit köszönnek nem tudom.
Na de visszatérve a témához: ajtózáródáshangbúgás! Nézek csodálkozva, mert a nép fele még a felüljárón, másrészt a mozdonyista még nem ült többet a kocsiban, mint 1 perc, harmadrészt az egész bemondósdit 5 perce kezdte Juli néni, ami nekem fiatal és sportos embernek is kihívást jelentene, tekintve, hogy a felüljáró annyira tömött emberekkel, hogy nem lehet gyorsabban haladni, csak a tömeg sebességével. Csodálkoztam, de tudtam, hogy jön az ősi trükk: ha valaki visszatartja az ajtót, akkor az nem záródik és újra kell kezdje a sofőr a jelzéssel az egész ajtózárási cécót. Tippeltem: 4-szer fogják visszatartani. Majdnem, mert 3-szor tették és ugyan még (le)maradt kb. 30 ember a peronon, de azokért már nem küzdöttek a többiek: tipikus hozzáállás, ha én bent vagyok, a többiek már nem érdekelnek.
Nehéz leírni ezt a kaotikus állapotot, de ha azt hozzáteszem, hogy értelemszerűen az a két kocsi, ami a lépcsőlejáróhoz a legközelebb volt, az csordultig telt (60 fő min.), míg ahol én álltam, kb. 10 m-re, a kocsiban 3 ember volt. Végül is elment a vonat.
Maradtak a mozgássérültek, idősek, szívbajosok, lusták és a gyengeelméjűek. Már elnézést, de ez így volt. Totyogtak egy kicsit, 1-2 percig, majd hangosbemondójulikanéni így szólt: "A következő Párizsba tartó vonat a 4. vágányról indul!" Mindenki elkezdte keresni a vágányszámot. Segítek: ahol én álltam az a 2-es, 3-as vágányok peronja volt. A nép a 4-esről jött át.
Egy idős és terebélyes néger asszonyság keservesen felkiáltott: "Óh, ne!"
Tanulságok:
- itt is keverik a szart a közlekedésben ahogy lehet.
- nyáron, ráadásul peronfelújításkor ne járjak dolgozni! :)
- a bemondás és a mozdonyvezető is késett, így az emberséges átirányítási/átszállási idő nem állt rendelkezésre
- egy darabig figyeltek egymásra az emberek, de aztán megunták (ajtótartás)
- a magyarok rúgdosták volna az ajtót, meg beintettek volna a mozdonyvezetőnek
- az esetleges lemaradottak, meg 1-2 percben színes leírással emlékeztek volna meg a vasutasok felmenőiről
- én tutira elkáromkodtam volna magam, ha kiderült volna, hogy vissza kell menjek az eredeti peronra
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: RER-B. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: RER-B. Összes bejegyzés megjelenítése
2010-08-20
2010-05-02
RER és a valószínűségszámítás
Err Ö Err
A kvantummechanika bizonyította, hogy nem lehet egyszerre két RER szerelvény Gif sur Yvette állomáson. Már-már közlésre került a cikk, amikor furcsa tér-idő torzulás keletkezett univerzumunkban. Bár lehet, hogy csak az elméleti fizikusok egy nagyon fontos tényezőt felejtettek ki számításaikból: SZTRÁJK!
Most már két hete sztrájk van. A 3. napon történt és sajnos nem tudtam videóval dokumentálni ezt a metafizikai mélységeket súroló eseményt. Mindkét irányba haladó vonatok "lepték" el Gif állomását. Bea szerint ő még sosem látott ilyet kinttarttózkodása alatt (3 év). Eddig én sem. Aztán 5 nappal később megismétlődött. Gondoltam valahol az átbillent tér-idő valahogy visszabillenti az egyensúlyt.
Most már tudom:
Április 30.: sem sztrájk, sem tumultus nem volt, mert épp oktatási szünet van és itt ilyenkor a szülők is szabira mennek. Szinte pangott a kocsi az ürességtől. Ellenben át kellett szállni egy vonatról a másikra, holott ezen a szakaszon általában végig ugyanaz a vonat megy végig. Átszállás után persze várni kellett az indulásra, majd a következő állomásokra iszonyat lassan ment át és mindenhol legalább 3 percig állt. Rájöttem az volt az ok, hogy összetorlódtak a vonatok és így semelyik nem tudott gyorsan menni, mert az előtte lévő vonat tartotta fel. Aztán utolért minket egy másik... és a szemét meg is előzött... így megint várnunk kellett 10 percet, hogy a másik kellőképpen eltávolodjon.
Április 31.: ilyet se tapasztaltam még, hogy este 11 után ledöglött volna egy vonat. Szerencsére nem az alagútban a "nyílt pályán" történt, mert akkor bajban lettünk volna. Így csak kiszálltunk az állomáson a barátaimmal és az eleve bonyolult útvonalunkat újratervezve még bonyolultabb úton jutottunk el a végcélunkig.
A kvantummechanika bizonyította, hogy nem lehet egyszerre két RER szerelvény Gif sur Yvette állomáson. Már-már közlésre került a cikk, amikor furcsa tér-idő torzulás keletkezett univerzumunkban. Bár lehet, hogy csak az elméleti fizikusok egy nagyon fontos tényezőt felejtettek ki számításaikból: SZTRÁJK!
Most már két hete sztrájk van. A 3. napon történt és sajnos nem tudtam videóval dokumentálni ezt a metafizikai mélységeket súroló eseményt. Mindkét irányba haladó vonatok "lepték" el Gif állomását. Bea szerint ő még sosem látott ilyet kinttarttózkodása alatt (3 év). Eddig én sem. Aztán 5 nappal később megismétlődött. Gondoltam valahol az átbillent tér-idő valahogy visszabillenti az egyensúlyt.
Most már tudom:
Április 30.: sem sztrájk, sem tumultus nem volt, mert épp oktatási szünet van és itt ilyenkor a szülők is szabira mennek. Szinte pangott a kocsi az ürességtől. Ellenben át kellett szállni egy vonatról a másikra, holott ezen a szakaszon általában végig ugyanaz a vonat megy végig. Átszállás után persze várni kellett az indulásra, majd a következő állomásokra iszonyat lassan ment át és mindenhol legalább 3 percig állt. Rájöttem az volt az ok, hogy összetorlódtak a vonatok és így semelyik nem tudott gyorsan menni, mert az előtte lévő vonat tartotta fel. Aztán utolért minket egy másik... és a szemét meg is előzött... így megint várnunk kellett 10 percet, hogy a másik kellőképpen eltávolodjon.
Április 31.: ilyet se tapasztaltam még, hogy este 11 után ledöglött volna egy vonat. Szerencsére nem az alagútban a "nyílt pályán" történt, mert akkor bajban lettünk volna. Így csak kiszálltunk az állomáson a barátaimmal és az eleve bonyolult útvonalunkat újratervezve még bonyolultabb úton jutottunk el a végcélunkig.
Alma
Soha többé ilyen hétvégét (április 23)!Kb. 3 hete úgymond témát váltottam a kutatásban, mert az előző téma mondhatni befuccsolt, de mindenesetre elég bonyolultnak tűnik az értelmes(ebb) információ kinyerése. Az új témában a méréseim nagyon kecsegtető eredményeket mutattak, egy elmélet bebizonyítására, azonban most jöttem rá, hogy a fluoriméternek volt egy olyan varázslatos napja, amikor olyan dolgokat mért (magas intenzitás, alacsony jelviszony), amit azóta sem tudtam megismételni.
A minap jutottam el arra a következtetésre, hogy talán a vizsgált aktin törzsoldattal van a gond, ugyanis elég öreg. Na ez persze csak jövő héten fog kiderülni (május), amikor is megismétlem a mérések felét... mert ugye miért is lenne egyszeri mérés elegendő?
Szóval azon a pénteken délután, még csak arra jöttem rá, hogy az egy héttel korábbi méréseim eredményét megismételni nem tudom, de mégcsak megközelíteni sem. Aznapra ígértem, hogy megmutatom az adataimat a főnöknek, de aztán nem mertem. Nagyon lehangolt. Annyira, hogy 5-körül leléptem, de persze a hazaút sem volt hiba nélküli, mert az RER iszonyat lassú volt. Nem! Semmi sztrájk, egyszerűen csak lassú. 50 perc helyett kb. 1 óra 10 perc.
Hazaérve gondoltam, hogy én inkább már nem csinálok semmit, hogy elkerüljek valami még nagyobb bajt. Ezt a véleményemet akkor sem változtattam meg, amikor rájöttem, hogy nincs semmi a hűtőben, mert elfelejtettem előtte való nap vásárolni. Tudtam azonban, hogy van még narancsom és almám. A szupernormális inger alapján és a külcsínre adva kiválasztottam a legingerlőbb példányt.
Mindez csak megkoronázta a napomat:
ALMA
és ez:
2010-02-08
Hétvége
Kezdem a rosszal, ami nem is annyira rossz.
Ugye írtam, hogy internet gondjaim voltak. Nem láttam ki a HÁLÓra. Nem voltam túl szomorú, de azért lemérhettem internetfüggőségem mértékét ezáltal a galiba által. Nos igyekeztem mindent megtenni, hogy ismét legyen netem és még aznap lefuttatam néhány kereső algorigmust, mint pl. "ej-haj regö rejtem!", mely a modern nyelvben a "hinnye, hol a Registry? Törlöm!" felkiáltással egyenértékű. A nyelvészeti bogozásba nem megyek bele, szerintem mindenki látja/érzi a párhozamot.
Szóval keresgéltem a hibák után és mindjárt találtam is. Először csak egyet, aztán kiírtaa Mikorszoft, hogy nem működik a hálózati csatlakozóm... Persze mindjárt felajánlotta, hogy keres megoldást a hibára, ha akarom. Már hogyne akarnám! (Hülye kérdés! Anyád!) gondolatmenet után azonnal nyomtam az ok gombot, persze HIPERAUTOMATIKUS SZUPERINTELLIGENS hibaelhárító csomagocska az interneten akarta keresni a megoldást... Ez arra a hibakódra emlékeztet, amit szóbeszédnek tartottam, amíg egyszer magam is szembesültem vele (W 98 alatt): "A rendszer nem találta a billentyűzetet. A továbblépéshez nyomjon meg BÁRMILYEN gombot.". Elnézést a "Push any button!" görcsös fordításáért.
Na hagyjuk. Másnapig elvoltam, mert olvasgattam (+alvás), szóval eltelt az idő. A munkahelyemen működött a net, gondoltam megjavult a rendszer.
Este ismét nem ment a koliban. Újabb próbálkozások. Most már trükkösebb voltam éskértem a nem működő rendszereszköz meghajtóprogramjának újratelepítését (mely az MS help javaslata alapján általában működő megoldás). Az eredmény az lett, hogy az egyik hiba eltűnt (amiről kiderült, hogy a problémás szoftver nem létszükséges), míg a hálózati kártyám is. Nos ez baj. Gondoltam. Sebaj, újraindítással mindig minden megoldódik.
1 perc, 5 perc, 10 perc KÉKHALÁL! Újraindul, 1...2...3...5 perc (LÉGYSZI, LÉGYSZI sóhajok a szívem mélyéből a gépem felé és más nyomdafestéket nem tűrőek, melyek pedig az USA felé szálltak). Na elindult! Hibaüzenet: "A rendszer súlyos hibából állítódott helyre. Akar a problémára megoldást találni az MS Help segítségével (internet)."
Fanyar mosolyra húzódott a számszéle, majd fölényesen a MAJD KÉSŐBBre kattintottam.
És most rövidrezárom a sztorit: méág aznap kiderült, hogy a csak mi szintünkön nincs internet a koliban... :)
Szóval a gépem igazán rendes volt, mert én ugye azt hittem hogy ez a beteg és addig kerestettem vele, amíg talált nekem. Gondolta majd megnyugszom... de nem ismer eléggé!
Erről meg az az orvos-mondás jut az eszembe, hogy: Nincs egészséges, csak nem elég alaposan megvizsgált ember! Ugye dokikám? ;)
Röviden a hétvégéről:
Péntek este 8:20-ra értem a koliba (két kimaradó RER miatt), majd 10 perc múlva legújabb ismerőseimmel együtt elmentünk a Mr. Nobody megnézésére. Nagyon jó film. Sok metafizikai határát súroló kérdéssel. Azért is tetszett, mert nem tudtam kitalálni a lényegét, illetve lekötötte a figyelmemet (mondjuk az angol szöveg miatt is lehetett), hogy nem volt időm elkalandozni. A legeslegvégén találtam ki egy gondolatot előre, de az meg külön örömet okozott. Szóval fergeteges ötlet, nagyszerű megvalósítással. Jó színészi játék, szuper kamerás megoldások... Nehéz, de nagyon jó film!
Szombaton napközben bevásároltam/döglöttem. Este a házunkban indult a party, ami nagyon hangulatos volt. egy ismerősünk azonban el akart menni egy hajóra diszkóba... hát bárcsak ne tettük volna. Nagyon sajnálom, hogy nem voltam elég talpraesett. Az egyetlen érdekesség az volt, hogy a 10 milliós város közepén összefutottunk egy szintén Cité Univ (Szité Üniv) -es ismerős sráccal. A többiek jól szórakoztak az elektronikus zenére, amilyen hányadékot (bocs) még sosem hallottam. Viszont ha már buli, akkor nem nyafogunk, hanem én is nekiálltam ugra-bugrálni.
Hajnai 4-kor értem haza, majd 5-kor feküdtem. 11:20-kor keltem, mert mentünk az arg/bulg társasággal baszk étterembe. Na ez a nap jónak bizonyult tejes egészében. A leves amit ettem, olyan volt, mint a mi halászlevünk (paprikás és halízű), de itt tintahalat raktak bele, meg karikára vágott sültkrumplit. Annak ellenére, hogy szilárdat akartam enni, nagyon ízlett. Ezután a bulgár lány elvált tőlünk ellenben csatlakoztunk a japánhoz és közösen mentünk az általam javasolt cirkuszi előadásra: Urban Rabbits (korábbi bejegyzés). Magyar rendező, végzős francia cirkusz-színésztanoncok vizsgadarabja. Színházias volt, mert volt tematikája és mondandója, illetve néha beszéltek a közönséghez (nem kommunikatívan), de artisztikusak voltak ez egyedi és páros mutatványok. Mind a mondanivalója, mind a kivitelezés nagyszerű volt. Ahogy a magyarra fordított kritikában is olvastam, a mű részévé és előnyére is válik, az egyes akrobatamutatványokban mutatkozó hibák. Én csak egyet vettem észre, ugyanis a nagyrészük direkt is csinált hibákat. Ezt a hibát pedig egy 1,5 m magasságban kifeszített drótkötélen rohangáló kötéltáncos vétette, amikor is nem sikerült szimpla hátraszaltóból a kötélen maradnia. :) Azt hiszem ezt mindenki megbocsátja neki.
Tetszett mindegyiküknek. Nekem is. És örülök, hogy ez volt az első kultúrális jellegű kiruccanásom.
Ugye írtam, hogy internet gondjaim voltak. Nem láttam ki a HÁLÓra. Nem voltam túl szomorú, de azért lemérhettem internetfüggőségem mértékét ezáltal a galiba által. Nos igyekeztem mindent megtenni, hogy ismét legyen netem és még aznap lefuttatam néhány kereső algorigmust, mint pl. "ej-haj regö rejtem!", mely a modern nyelvben a "hinnye, hol a Registry? Törlöm!" felkiáltással egyenértékű. A nyelvészeti bogozásba nem megyek bele, szerintem mindenki látja/érzi a párhozamot.
Szóval keresgéltem a hibák után és mindjárt találtam is. Először csak egyet, aztán kiírtaa Mikorszoft, hogy nem működik a hálózati csatlakozóm... Persze mindjárt felajánlotta, hogy keres megoldást a hibára, ha akarom. Már hogyne akarnám! (Hülye kérdés! Anyád!) gondolatmenet után azonnal nyomtam az ok gombot, persze HIPERAUTOMATIKUS SZUPERINTELLIGENS hibaelhárító csomagocska az interneten akarta keresni a megoldást... Ez arra a hibakódra emlékeztet, amit szóbeszédnek tartottam, amíg egyszer magam is szembesültem vele (W 98 alatt): "A rendszer nem találta a billentyűzetet. A továbblépéshez nyomjon meg BÁRMILYEN gombot.". Elnézést a "Push any button!" görcsös fordításáért.
Na hagyjuk. Másnapig elvoltam, mert olvasgattam (+alvás), szóval eltelt az idő. A munkahelyemen működött a net, gondoltam megjavult a rendszer.
Este ismét nem ment a koliban. Újabb próbálkozások. Most már trükkösebb voltam éskértem a nem működő rendszereszköz meghajtóprogramjának újratelepítését (mely az MS help javaslata alapján általában működő megoldás). Az eredmény az lett, hogy az egyik hiba eltűnt (amiről kiderült, hogy a problémás szoftver nem létszükséges), míg a hálózati kártyám is. Nos ez baj. Gondoltam. Sebaj, újraindítással mindig minden megoldódik.
1 perc, 5 perc, 10 perc KÉKHALÁL! Újraindul, 1...2...3...5 perc (LÉGYSZI, LÉGYSZI sóhajok a szívem mélyéből a gépem felé és más nyomdafestéket nem tűrőek, melyek pedig az USA felé szálltak). Na elindult! Hibaüzenet: "A rendszer súlyos hibából állítódott helyre. Akar a problémára megoldást találni az MS Help segítségével (internet)."
Fanyar mosolyra húzódott a számszéle, majd fölényesen a MAJD KÉSŐBBre kattintottam.
És most rövidrezárom a sztorit: méág aznap kiderült, hogy a csak mi szintünkön nincs internet a koliban... :)
Szóval a gépem igazán rendes volt, mert én ugye azt hittem hogy ez a beteg és addig kerestettem vele, amíg talált nekem. Gondolta majd megnyugszom... de nem ismer eléggé!
Erről meg az az orvos-mondás jut az eszembe, hogy: Nincs egészséges, csak nem elég alaposan megvizsgált ember! Ugye dokikám? ;)
Röviden a hétvégéről:
Péntek este 8:20-ra értem a koliba (két kimaradó RER miatt), majd 10 perc múlva legújabb ismerőseimmel együtt elmentünk a Mr. Nobody megnézésére. Nagyon jó film. Sok metafizikai határát súroló kérdéssel. Azért is tetszett, mert nem tudtam kitalálni a lényegét, illetve lekötötte a figyelmemet (mondjuk az angol szöveg miatt is lehetett), hogy nem volt időm elkalandozni. A legeslegvégén találtam ki egy gondolatot előre, de az meg külön örömet okozott. Szóval fergeteges ötlet, nagyszerű megvalósítással. Jó színészi játék, szuper kamerás megoldások... Nehéz, de nagyon jó film!
Szombaton napközben bevásároltam/döglöttem. Este a házunkban indult a party, ami nagyon hangulatos volt. egy ismerősünk azonban el akart menni egy hajóra diszkóba... hát bárcsak ne tettük volna. Nagyon sajnálom, hogy nem voltam elég talpraesett. Az egyetlen érdekesség az volt, hogy a 10 milliós város közepén összefutottunk egy szintén Cité Univ (Szité Üniv) -es ismerős sráccal. A többiek jól szórakoztak az elektronikus zenére, amilyen hányadékot (bocs) még sosem hallottam. Viszont ha már buli, akkor nem nyafogunk, hanem én is nekiálltam ugra-bugrálni.
Hajnai 4-kor értem haza, majd 5-kor feküdtem. 11:20-kor keltem, mert mentünk az arg/bulg társasággal baszk étterembe. Na ez a nap jónak bizonyult tejes egészében. A leves amit ettem, olyan volt, mint a mi halászlevünk (paprikás és halízű), de itt tintahalat raktak bele, meg karikára vágott sültkrumplit. Annak ellenére, hogy szilárdat akartam enni, nagyon ízlett. Ezután a bulgár lány elvált tőlünk ellenben csatlakoztunk a japánhoz és közösen mentünk az általam javasolt cirkuszi előadásra: Urban Rabbits (korábbi bejegyzés). Magyar rendező, végzős francia cirkusz-színésztanoncok vizsgadarabja. Színházias volt, mert volt tematikája és mondandója, illetve néha beszéltek a közönséghez (nem kommunikatívan), de artisztikusak voltak ez egyedi és páros mutatványok. Mind a mondanivalója, mind a kivitelezés nagyszerű volt. Ahogy a magyarra fordított kritikában is olvastam, a mű részévé és előnyére is válik, az egyes akrobatamutatványokban mutatkozó hibák. Én csak egyet vettem észre, ugyanis a nagyrészük direkt is csinált hibákat. Ezt a hibát pedig egy 1,5 m magasságban kifeszített drótkötélen rohangáló kötéltáncos vétette, amikor is nem sikerült szimpla hátraszaltóból a kötélen maradnia. :) Azt hiszem ezt mindenki megbocsátja neki.
Tetszett mindegyiküknek. Nekem is. És örülök, hogy ez volt az első kultúrális jellegű kiruccanásom.
2010-01-11
Mamagochi és gésácska
18 éves sincs talán a japán lány, aki velem szemben ül. Kinézetre átlagos lánynak tűnik, de felhívom a figyelmet, hogy a japán hölgyek mindig adnak a külsőségekre, leginkább az alig látható, de hibátlan sminkelésre. Fekete erős szálú, hosszú haj, mely szokványos jellege őrületbe kergeti a szigetország lakóit és megpróbálnak mindenféle trükköt bevetni hajkoronájuk szokványostól eltérőre varázslásával. Nos ennek a lánynak láthatóan nincs lelki problémája ezzel és nem is kell legyen, mert egyrészt a frizurája is rendben áll (szinten minden hajszála mérnöki pontossággal elrendezve), másrészt itt nem sűrűn fut bele más japánba, mert nem az Opera környékén vagyunk, hanem az RER-en, Párizs külterületén.
Előkerül egy kis makeup készlet tükörrel. Először csak nézegeti magát, majd nekiáll halvány színekkel a szeme alatt erősítve kiemelni a szemét. Előkerül egy másik készlet is, de ez valószínűleg csak a nagyobb tükör miatt kell neki. Eljátszik egy darabig...
Vicces gondolatként szalad át az agyamon az, hogy mi lenne ha a most felszálló 60 év körüli japán hölgy ide ülne a lánnyal szembe (mellém). Ide ült. Mosolygok magamban. Lopva figyelem a viselkedésüket. A lány még mindig a tükörrel játszik, így nem veszi észre az idősebb hölgyet. Egy pár másodpercig az idősebb hölgy sem veszi észre, mert úgymond lelkileg még a városban van, és talán azon gondolkozik, hogy mit fog csinálni a vásárolt dolgaival. Aztán visszazökken a vonat kattogással teli hétköznapjaiba és ekkor észleli a szemben ülő lányt. Tapasztaltsága és talán még a régi neveléséből fakadó önmérséklete miatt abszolút nem látszik az arcán semmi - már ha egyáltalán esélyem lenne a lopott pillantásokkal észrevenni valamit, hisz nem akarok tolakodó lenni.
A lány még mindig nem figyel fel... na most. Az idős hölgy közben már egyszer gyorsan körülnézett, de a lány mozgására felfigyelve ő is odafordul. A szemeik találkoznak. A lány első körben csak mint átlagos utastársra tekint rá, de látom a változást és érzem, hogy egy picivel hosszabb ideig időznek el egymás tekintetében, mint ha egy átlagos találkozásról lenne szó.
Mit gondolhatnak egymásról? Nem akarok találgatni, de talán az egyikük eszébe jutott gyerekkora (talán itt Párizsban) és üdesége, míg a másiknak az, hogy szeretne ő is ilyen szép lenni nagymamakorában, mint a szemben ülő... persze ő nem tudja, hogy erre minden esélye megvan a genetikájának köszönhetően, így nagyon nem is kell erőlködnie.
Két nappal később hétvégén a japán ismerősömmel (Kyoko) japán ételt ettem pálcikával, miután megnéztük Ibn Battuta zarándoklatáról szóló filmet. Érdekes módon, ők tanultak a fél világot bejáró arab zarándokról és utazóról. Mi nem.
Az étel levesszerű volt. Szerencsére volt kanál is. Kyoko 10 perc alatt végzett, így kénytelen voltam türelmét kérni, hogy én is végezhessek. Megszenvedtem a 20-25 cm-es tésztával, melyet Kyoko engedélyével elvághattam - volna a pálcikákkal, ha sikerült volna. Nem ez volt az első próbám, és remélem nem is az utolsó. A leves egyébként némi zöldséget, valamint csirke és halhúst is tartalmazott. Nagyon ízletes volt. Arigato Kyoko san!
Előkerül egy kis makeup készlet tükörrel. Először csak nézegeti magát, majd nekiáll halvány színekkel a szeme alatt erősítve kiemelni a szemét. Előkerül egy másik készlet is, de ez valószínűleg csak a nagyobb tükör miatt kell neki. Eljátszik egy darabig...
Vicces gondolatként szalad át az agyamon az, hogy mi lenne ha a most felszálló 60 év körüli japán hölgy ide ülne a lánnyal szembe (mellém). Ide ült. Mosolygok magamban. Lopva figyelem a viselkedésüket. A lány még mindig a tükörrel játszik, így nem veszi észre az idősebb hölgyet. Egy pár másodpercig az idősebb hölgy sem veszi észre, mert úgymond lelkileg még a városban van, és talán azon gondolkozik, hogy mit fog csinálni a vásárolt dolgaival. Aztán visszazökken a vonat kattogással teli hétköznapjaiba és ekkor észleli a szemben ülő lányt. Tapasztaltsága és talán még a régi neveléséből fakadó önmérséklete miatt abszolút nem látszik az arcán semmi - már ha egyáltalán esélyem lenne a lopott pillantásokkal észrevenni valamit, hisz nem akarok tolakodó lenni.
A lány még mindig nem figyel fel... na most. Az idős hölgy közben már egyszer gyorsan körülnézett, de a lány mozgására felfigyelve ő is odafordul. A szemeik találkoznak. A lány első körben csak mint átlagos utastársra tekint rá, de látom a változást és érzem, hogy egy picivel hosszabb ideig időznek el egymás tekintetében, mint ha egy átlagos találkozásról lenne szó.
Mit gondolhatnak egymásról? Nem akarok találgatni, de talán az egyikük eszébe jutott gyerekkora (talán itt Párizsban) és üdesége, míg a másiknak az, hogy szeretne ő is ilyen szép lenni nagymamakorában, mint a szemben ülő... persze ő nem tudja, hogy erre minden esélye megvan a genetikájának köszönhetően, így nagyon nem is kell erőlködnie.
Két nappal később hétvégén a japán ismerősömmel (Kyoko) japán ételt ettem pálcikával, miután megnéztük Ibn Battuta zarándoklatáról szóló filmet. Érdekes módon, ők tanultak a fél világot bejáró arab zarándokról és utazóról. Mi nem.
Az étel levesszerű volt. Szerencsére volt kanál is. Kyoko 10 perc alatt végzett, így kénytelen voltam türelmét kérni, hogy én is végezhessek. Megszenvedtem a 20-25 cm-es tésztával, melyet Kyoko engedélyével elvághattam - volna a pálcikákkal, ha sikerült volna. Nem ez volt az első próbám, és remélem nem is az utolsó. A leves egyébként némi zöldséget, valamint csirke és halhúst is tartalmazott. Nagyon ízletes volt. Arigato Kyoko san!
2009-06-25
Foci
Sziasztok!
A kollégákat még nem sikerült kiismernem. Van egy bőbeszédű srác, akad néhány fel-alá mászkáló, de egyébként semmittevő ember, meg nagyon sok elszánt és felkészült. kb 60-an dolgozunk a LEBS labor 12 csoportjában. A CNRS Gif-i központjában meg kb 1000 ember van regisztrálva. A mi csoportunk Marie-France Carlier vezetésével 12 tagot számlál.
Hurrá! Lesz foci a héten. Ha játszhatok és ügyes leszek, akkor talán jobban oldódik a hangulat. Mondjuk nekem könnyebb dolgom van, mint Beának volt, mert én tudok franciul, még ha jelenleg nem is beszélem folyékonyan (fluently). Persze azóta Bea behozhatatlan előnyre tett szert... :)
Megbeszéltük Beával, hogy 1/2 órával korábban indulunk, mint szoktunk (a kezdeményezés az enyém volt) és így, kb 1 óra munkaidőt nyertünk, mert mint kiderült a reggeli RER kevesebb helyen áll meg, azaz rövidebb a menetideje. Többet is dolgoztam ma, mint eddig bármikor - igaz ebben közbejátszottak egyéb körülmények is.
MunkaMÁNIA? Nem. Több embertől is hallottam, hogy a főnököt az elején kell meggyőzni és akkor minden rendben lesz. Erről szól. Kell az áldozatkészség.
Nyomom az ipart ezerrel. (egy kis szleng betét). :)
Jól vagyok, de ma épp rájöttem, hogy újra kell csinálnom a múlt heti munkámat mert két pufferrel is gond volt. Nem takarítják rendesen a pH mérőt, én meg csak ma vettem észre, hogy sókicsapódás van az oldalán. Hiába öblítettem alaposan, úgy ahogy otthon... ez itt nem volt elég. :(
Még Beánál lakom és júli 1-én fogok kiköltözni. Addig még tűrnie kell... :)
A kollégákat még nem sikerült kiismernem. Van egy bőbeszédű srác, akad néhány fel-alá mászkáló, de egyébként semmittevő ember, meg nagyon sok elszánt és felkészült. kb 60-an dolgozunk a LEBS labor 12 csoportjában. A CNRS Gif-i központjában meg kb 1000 ember van regisztrálva. A mi csoportunk Marie-France Carlier vezetésével 12 tagot számlál.
Hurrá! Lesz foci a héten. Ha játszhatok és ügyes leszek, akkor talán jobban oldódik a hangulat. Mondjuk nekem könnyebb dolgom van, mint Beának volt, mert én tudok franciul, még ha jelenleg nem is beszélem folyékonyan (fluently). Persze azóta Bea behozhatatlan előnyre tett szert... :)
Megbeszéltük Beával, hogy 1/2 órával korábban indulunk, mint szoktunk (a kezdeményezés az enyém volt) és így, kb 1 óra munkaidőt nyertünk, mert mint kiderült a reggeli RER kevesebb helyen áll meg, azaz rövidebb a menetideje. Többet is dolgoztam ma, mint eddig bármikor - igaz ebben közbejátszottak egyéb körülmények is.
MunkaMÁNIA? Nem. Több embertől is hallottam, hogy a főnököt az elején kell meggyőzni és akkor minden rendben lesz. Erről szól. Kell az áldozatkészség.
Nyomom az ipart ezerrel. (egy kis szleng betét). :)
Jól vagyok, de ma épp rájöttem, hogy újra kell csinálnom a múlt heti munkámat mert két pufferrel is gond volt. Nem takarítják rendesen a pH mérőt, én meg csak ma vettem észre, hogy sókicsapódás van az oldalán. Hiába öblítettem alaposan, úgy ahogy otthon... ez itt nem volt elég. :(
Még Beánál lakom és júli 1-én fogok kiköltözni. Addig még tűrnie kell... :)
2009-06-21
Paris - térkép
Kis összefoglaló:
Én vazsok fránszia zsonglőr de ví (jongleur de vie). Mázsárország é szüper. Én beszél mazsar ávekk an pöti ákszen (avec un petit accent). Lenni régóta itt Páriban és felejteni sok mázsár. Beszél inkább franszia...
Viccet félretéve:
Mint minden, az én esetemben, az elutazásom is körülményes lett. Többek között hiába kértem 5 nap szabit, így is maradt egy csomó elintézetlen dolgom. A legjobb azonban az volt, hogy 2 és fél órával a repülő indulása előtt indultunk Óvárról Pozsonyba, hogy kb 35-45 perc alatt odaérjünk. Útközben derült ki számomra, hogy a felszállás előtt kb 1 órával bezár a check-in, de hát ez bőven elegendőnek tűnt. Azonban sikerült a pozsonyi táblarendszernek köszönhetően eltévednünk és a reptér helyett először a REPTÉR BEVÁSÁRLÓKÖZPONTBA mentünk. A hülyék! Miért választják a "REPTÉR" nevet egy bevásárlóközpontnak (bár nekünk is van WEST END City-nk...)? Aztán sikerült jól belebonyolódnunk a parkolórendszerbe, majd egy összesen 1/2 órás extrával végül is megérkeztünk. Így maradt azért 30 percem a zárás előtt, de egy kicsit izgultam, hogy otthon ragadok. :D
Aki nem tudja: Bea, a Biofizikán dolgozott és már 3 éve van azon a munkahelyen, ahol én most kezdtem. Szuper jó dolgom van így, mert van átmeneti szállásom nála, plusz egy tapasztalt és segítőkész kolléganőm és NEM, nem a barátnőm! :D
Nos, eltelt az első munkahét. Ígérem, hogy nem fogok mindegyikről írni. :D
Mindennap 8 körül felültünk az RER B-re (ejtsd: err ö err, jelentése: HÉV) a Cité Universitairenél (Google Maps) és kb 3/4 óra alatt eljutottunk Gif sur Yvette-be, ahol a kutató labor van (csavarkulcs ikon a térképen). A 9 órai kezdés itt megszokott és délután ritkán maradnak tovább, mint 7 óra. Mi a héten ragaszkodtunk a munka 6 órai befejezéséhez, így este 1/2 8-kor már Beánál vacsizhattunk. Szeletelt kenyér (pain de mie), szeletelt szalámi, President sajt (penészes természetesen) és alma + narancslé: igazi kontinentális étkezés.
A munkahely jó, sok fiatallal, akik beszélnek angolul, viszont a francia tudás mind szocializáció, mind munka szempontjából nagyon hasznos. A kutatási feltételek nem sokban térnek el az otthonitól, így ismét ki tudom jelenteni, hogy a Biofizika Intézetben megvan a lehetőség... Hajrá ifjak!
Lesz mit kutatni és most tágul majd igazán a rálátásom az aktinnal kapcsolatos dolgokra.
Ma kicsit korábban el akartam jönni a délután, hogy elintézzem végre a 2 hónapja elhúzódó albérletet a Cité Universitében. Most nem részletezem, hogy milyen használhatatlan leveleket írtak a francia hivatalok, de tegnapelőtt kiderült, hogy a 2 hónap alatt végzett legalább 8 körös emailezés is eredménytelen volt: a Cité Univ oldalán pontosan megadott itttartózkodásom idejét valahogy félrenézték és egy évvel rövidebb ideig szóló lakhatási szerződést akarnak aláíratni velem. Nos, most hogy már itt vagyok, személyesen fogom elintézni a dolgot, talán már nem rontanak el semmit.
Levezetésképpen - mivel eddig nem volt időm, vagy erőm hozzá - elmentem sétálni a Parc Montsouris-ba (a vonat ikon mellett a Google Maps térképen). Vegetáció szempontjából, kicsit zanzásítva van a mediterrán a lombhullató erdővel, sőt árvalányhaj-szerű növényzet is előfordul, de összességében jól néz ki. Az előbbi kever(ed)és okára fel is hívják a látogatók figyelmét: Óvjuk a Föld vegetációját és a biodiverzitást. Hát ilyen ideológia alapján is ritkán építenek parkokat a város közepére. :D
Azonban ez (is) egy kis "aktív" nyugalom-sziget a város mindennapi életében. Szerelmes párok tinédzsertől, 50 éves korig, fekete-sárga-fehér keverékek, tökéletes francia akcentussal beszélő kínaiak és arabok (valószínűleg itt születtek), joggingolók sokasága... piknikező családok és baráti társaságok... van itt minden.
Nos mára ennyi. Mindenkinek szép hétvégét!
Zsozef de Paris
Itt fogok megszállni: Cité Universitaire de Paris, Maison des Provinces de France:
Jó virtuális sétálgatást!
Én vazsok fránszia zsonglőr de ví (jongleur de vie). Mázsárország é szüper. Én beszél mazsar ávekk an pöti ákszen (avec un petit accent). Lenni régóta itt Páriban és felejteni sok mázsár. Beszél inkább franszia...
Viccet félretéve:
Mint minden, az én esetemben, az elutazásom is körülményes lett. Többek között hiába kértem 5 nap szabit, így is maradt egy csomó elintézetlen dolgom. A legjobb azonban az volt, hogy 2 és fél órával a repülő indulása előtt indultunk Óvárról Pozsonyba, hogy kb 35-45 perc alatt odaérjünk. Útközben derült ki számomra, hogy a felszállás előtt kb 1 órával bezár a check-in, de hát ez bőven elegendőnek tűnt. Azonban sikerült a pozsonyi táblarendszernek köszönhetően eltévednünk és a reptér helyett először a REPTÉR BEVÁSÁRLÓKÖZPONTBA mentünk. A hülyék! Miért választják a "REPTÉR" nevet egy bevásárlóközpontnak (bár nekünk is van WEST END City-nk...)? Aztán sikerült jól belebonyolódnunk a parkolórendszerbe, majd egy összesen 1/2 órás extrával végül is megérkeztünk. Így maradt azért 30 percem a zárás előtt, de egy kicsit izgultam, hogy otthon ragadok. :D
Aki nem tudja: Bea, a Biofizikán dolgozott és már 3 éve van azon a munkahelyen, ahol én most kezdtem. Szuper jó dolgom van így, mert van átmeneti szállásom nála, plusz egy tapasztalt és segítőkész kolléganőm és NEM, nem a barátnőm! :D
Nos, eltelt az első munkahét. Ígérem, hogy nem fogok mindegyikről írni. :D
Mindennap 8 körül felültünk az RER B-re (ejtsd: err ö err, jelentése: HÉV) a Cité Universitairenél (Google Maps) és kb 3/4 óra alatt eljutottunk Gif sur Yvette-be, ahol a kutató labor van (csavarkulcs ikon a térképen). A 9 órai kezdés itt megszokott és délután ritkán maradnak tovább, mint 7 óra. Mi a héten ragaszkodtunk a munka 6 órai befejezéséhez, így este 1/2 8-kor már Beánál vacsizhattunk. Szeletelt kenyér (pain de mie), szeletelt szalámi, President sajt (penészes természetesen) és alma + narancslé: igazi kontinentális étkezés.
A munkahely jó, sok fiatallal, akik beszélnek angolul, viszont a francia tudás mind szocializáció, mind munka szempontjából nagyon hasznos. A kutatási feltételek nem sokban térnek el az otthonitól, így ismét ki tudom jelenteni, hogy a Biofizika Intézetben megvan a lehetőség... Hajrá ifjak!
Lesz mit kutatni és most tágul majd igazán a rálátásom az aktinnal kapcsolatos dolgokra.
Ma kicsit korábban el akartam jönni a délután, hogy elintézzem végre a 2 hónapja elhúzódó albérletet a Cité Universitében. Most nem részletezem, hogy milyen használhatatlan leveleket írtak a francia hivatalok, de tegnapelőtt kiderült, hogy a 2 hónap alatt végzett legalább 8 körös emailezés is eredménytelen volt: a Cité Univ oldalán pontosan megadott itttartózkodásom idejét valahogy félrenézték és egy évvel rövidebb ideig szóló lakhatási szerződést akarnak aláíratni velem. Nos, most hogy már itt vagyok, személyesen fogom elintézni a dolgot, talán már nem rontanak el semmit.
Levezetésképpen - mivel eddig nem volt időm, vagy erőm hozzá - elmentem sétálni a Parc Montsouris-ba (a vonat ikon mellett a Google Maps térképen). Vegetáció szempontjából, kicsit zanzásítva van a mediterrán a lombhullató erdővel, sőt árvalányhaj-szerű növényzet is előfordul, de összességében jól néz ki. Az előbbi kever(ed)és okára fel is hívják a látogatók figyelmét: Óvjuk a Föld vegetációját és a biodiverzitást. Hát ilyen ideológia alapján is ritkán építenek parkokat a város közepére. :D
Azonban ez (is) egy kis "aktív" nyugalom-sziget a város mindennapi életében. Szerelmes párok tinédzsertől, 50 éves korig, fekete-sárga-fehér keverékek, tökéletes francia akcentussal beszélő kínaiak és arabok (valószínűleg itt születtek), joggingolók sokasága... piknikező családok és baráti társaságok... van itt minden.
Nos mára ennyi. Mindenkinek szép hétvégét!
Zsozef de Paris
Itt fogok megszállni: Cité Universitaire de Paris, Maison des Provinces de France:
Jó virtuális sétálgatást!
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)