Betevő

Most hajózott át a Földközi tengeren...
Reménysugár melengeti szívét és itatja át minden gondolatát. Új kezdet. Újra ember lehet, csak egy kicsit kell türelemmel lennie. Ahhoz, hogy átjuthasson a tengeren ki kellett fizetnie annyi pénzt, amennyit 5 év alatt szedett össze, plusz még amit titokban elemelt az apjától.
Visszafizeti! Visszafizeti és akkor megbocsájtatnak bűnei, hiszen tudta jól , hogy apja is megbocsát majd neki, amikor elmondja, hogyan jutott el a megbecsültségig, a jólétig.
Munkát sem kell keresnie, mert aki áthozta ajánlott neki egy ismerőst Párizsban, aki segítségére tud lenni. 10 nap alatt jutott el délről a fővárosba, de ez már semmiség volt a több évnyi várakozáshoz képest.
Nyáron jött, így a szabad ég alatt tudott aludni és csak egy kis alamizsnáért kellett kuncsorognia, de ha nehezen is, akadt harapnivaló mindig.
A párizsi ismerősről kiderült, hogy munka összekötőként dolgozik és bevándorlókat foglalkoztat. Szállást is felajánlott, de természetesen pénz hiányában csak hitelre tudta kivenni. Rendes ember ez a munka összekötő, mert mindjárt hitelt is nyújtott, és mondta, hogy nem kell sietni vele, kap 2 évet, hogy visszafizesse.
Versailles-ba ment csecsebecsét árulni. Az első nap szinte csak álmélkodott. Soha nem látott még ilyen nagy épületet, olyat meg végképp nem, ami ennyire lenyűgözte volna.
A többiek, akik hasonló ügyben jártak itt térítették észhez és így a forró nyári napon kezdte el az idegenek megszólítását. Franciául tudott, meg az anyanyelvén, gondolta nem lesz gond... de rá kellett jöjjön, hogy egyrészt a francia, amit beszél az egy keveréknyelv, másrészt Versaillesban az emberek 90 százaléka külföldi, akik nagyrészt nem értenek franciául.
A sorstársai megszánták és trükköket tanítottak neki, meg idegen köszönéseket és kulcsszavakat. 2 hét múlva már 6 nyelven tudta azt mondani, hogy "vegyenek, nem drága". Szerencséje volt, mert jó memóriával és jó kiejtési készséggel rendelkezett, így a japán és a magyar sem okozott igazán problémát neki. Persze azt is tudta, hogy a külföldiek megmosolyogják, de ő ezt a mosolyt is a maga oldalára tudta fordítani. Aki mosolyog, az nyitott, aki nyitott azt könyebb meggyőzni. Nem pazarolta hát erejét a fapofájúakra. Voltak nemzetek, akiknek fiait messziről felismerte és tapasztalatai alapján elkerülte. Nem pazarolta az energiáját.
Teltek a napok és egyre ügyesebb lett, de a keresete nem növekedett, mert órabérben dolgozott. A napi betevőt még mindig kéregetéssel szedte össze. Ha nem sikerült, akkor kénytelen-kelletlen áldozott az aznapi fizetéséből. Nagyon nagyon lassan fogyott a hitele. El se akarta hinni, hogy hogyan lehet. Aztán rájött. A magas kamat miatt alig volt esélye arra, hogy 4-5 éven belül visszafizesse. Addigra viszont annyira belekeseredik a helyzetébe, hogy már sem ereje, sem módja nem lesz kitörni. Döntés előtt állt.
3 nap múlva elszökött és nagynehezen hazajutott...
Á dehogy szökött el! Tudta, hogy haza így nem mehet, mert a büszkesége veszne oda. Dolgozik még ma is és sokszázadik munkásként keresi a hitelezőjének az aranyórára valót.

(Kép forrása)

Alma

Soha többé ilyen hétvégét (április 23)!
Kb. 3 hete úgymond témát váltottam a kutatásban, mert az előző téma mondhatni befuccsolt, de mindenesetre elég bonyolultnak tűnik az értelmes(ebb) információ kinyerése. Az új témában a méréseim nagyon kecsegtető eredményeket mutattak, egy elmélet bebizonyítására, azonban most jöttem rá, hogy a fluoriméternek volt egy olyan varázslatos napja, amikor olyan dolgokat mért (magas intenzitás, alacsony jelviszony), amit azóta sem tudtam megismételni.
A minap jutottam el arra a következtetésre, hogy talán a vizsgált aktin törzsoldattal van a gond, ugyanis elég öreg. Na ez persze csak jövő héten fog kiderülni (május), amikor is megismétlem a mérések felét... mert ugye miért is lenne egyszeri mérés elegendő?

Szóval azon a pénteken délután, még csak arra jöttem rá, hogy az egy héttel korábbi méréseim eredményét megismételni nem tudom, de mégcsak megközelíteni sem. Aznapra ígértem, hogy megmutatom az adataimat a főnöknek, de aztán nem mertem. Nagyon lehangolt. Annyira, hogy 5-körül leléptem, de persze a hazaút sem volt hiba nélküli, mert az RER iszonyat lassú volt. Nem! Semmi sztrájk, egyszerűen csak lassú. 50 perc helyett kb. 1 óra 10 perc.

Hazaérve gondoltam, hogy én inkább már nem csinálok semmit, hogy elkerüljek valami még nagyobb bajt. Ezt a véleményemet akkor sem változtattam meg, amikor rájöttem, hogy nincs semmi a hűtőben, mert elfelejtettem előtte való nap vásárolni. Tudtam azonban, hogy van még narancsom és almám. A szupernormális inger alapján és a külcsínre adva kiválasztottam a legingerlőbb példányt.
Mindez csak megkoronázta a napomat:
ALMA
és ez:

Hétvége

Jól telt a hétvége.
Tele voltunk Bea ismerőseivel, akik egy kutatási területen megismert pár és egy régi barát képében jelentek meg. A barátját még én is ismerem. Most először elmentem(tünk) vacsorázni a városba és kipróbáltunk két éttermet.
A csütörtöki napon a fondu-t (fondü) ajánlottuk az ismerősöknek én pedig raclette-et (raklett) ettem. Eddig nem tudtam mi az. A fondu-t már ismertem, így azt is sikerült megállapítani, hogy az amit kihoztak, az nem a legjobban sikerült, ugyanis túlöntözték fehér borral, amitől enyhén pezsgő és picit savanykás íze lett, valamint az állaga is inkább habra hasonlított, mint nyúlós meleg sajtra. A raclette viszont jó volt, mert jó sajtot adtak hozzá. Ez egyébként annyiból állt, hogy a sajtot nem egy nagy tálban melegítettem, hanem egy Tefal raclette-sütőn, ami a régi parazsas sütőt helyettesítette. Egy hajdanán teflonos bevonatú kis lapátkába helyeztem a sajtot és azt dugtam a melegítőbe. Itt is olvadt sajt lett a végeredmény, ami - ismétlem - a jó sajt miatt lett finom. Kaptunk főtt burgonyát és egy kis kosár szeletelt kiflit (nem nevezném baguette-nek az átmérője miatt).
A másik étterem ahova elmentünk, amolyan indiai-arab volt, legalábbis a felszolgálók. Itt viszont viszonylag olcsón jóllaktunk mindannyian. Én egy sort értetlenkedtem a rendelésnél, ugyanis egy magyarázó szöveget ételnek gondoltam. Az volt oda írva, hogy a szárnyas és lábasjószágokat hasábburgonya körítéssel szolgálják fel. Nos én azt hittem ez egy vegyes tál. Egyébként stilisztikailag volt nagyon megtévesztő, mert pont ugyanolyan jegyekkel rendelkezett ez a bekezdés, mint a többi. Jó, egyébként meg mafla voltam.
A vacsora előtt viszont egyénileg - úgy értem a többi magyartól függetlenül - elmentem egy idegenvezetős Ile de la Cité bemutatóra, ahol a város szívében lévő sziget nevezetességeit mutatta be nekünk egy francia nő, angolul. Nagyon sokat tudott beszélni és azt is tudta mivel lehet az ember figyelmét felkelteni: minden történetnek volt egy kis pikantériája, pontosabban erotikus tartalma.
Nem volt kedvem a kultúrtörténeti szavakat bogozgatni kevés francia tudásommal, ezért választottam az angol csoportot. Összeismerkedtem közben egy japán nővel, aki 46 éves, de 35-nek néz ki (mázlis genetikájúak, addig is tudtam, de hogy ennyire! Elgondolkodtató egy kis japán eredetű vérfrissítés a családban... :) Kár, hogy olyan alacsonyak), egy bolgár-amerikai, egy argentin lánnyal és egy német fiúval. Mindenki a Citében lakik, csak más-más házban. Érdekes volt a multikulturális találkozó, főleg, hogy mindenki nyitott volt.
Ezt hiányolom én otthon sokszor. Mindenki azt mondja, hogy ő mennyire empatikus, meg elfogadó, de amíg az ember nem lát nap, mint nap afrikaiakat, vagy ázsiaiakat jelentős mennyiségben rohangálni az utcákon, addig nem tudja elképzelni sem, mi az a nyitottság. Persze ez csak egy kiragadott példa, nem csak erről szól a dolog. Érdemes minél többet külföldre menni és a legjobb, ha elhagyjuk az őskontinensünket is. Tudom, ez otthonról elég nehéz, de a technika korában akár fotelből is bejárhatjuk a világot.
Mondjuk itt se lehet nagyon fickándozni utazásilag, így nem innen fogok Peruba menni, az is biztos. :)
Amúlt hétvégén egyébként a "Jours de la Patrimoine" ünnepe volt, ami kb. "A Nemzeti Örökség Napjára" lehet leginkább lefordítani. Ekkor nagyon sok közintézmény válik a köz számára megtekinthetővé és ráadásul többnyire ingyenesen. Mi pont lekéstünk egy ilyen lehetőséget, de helyette körbenéztünk a Jardin de Luxembourg parkban és a kerítésére kirakott Laosz-Thaiföld-Vietnám fotókiállítást is megtekintettük. Tetszett.

A mai napon úgy tűnik, hogy az utolsó lépésnél valahol el lett tolva az aktin preparálás és így az egész múltheti munkám tönkrement. Nem tudom a hiba okát, mert mindent a leírás szerint csináltam. Még bízom a holnapban, amikor kiderül, hogy csak a koncentrációmérést rontottam el. Bárcsak...

(tényleg csak a koncentráció mérés vot rossz. Szerencsére.)

Ma arra is rájöttem, hogy én annyira nem dohányzom, hogy meg is feledkeztem az emberek ezen szokásáról és emiatt az otthoni albérlethirdetésbe elfelejtettem beleírni, hogy dohányosok kíméljenek. :( Meg is lesz az eredménye...

Szuper idő van még itt! Ez lelkesítő. És még az egész hétre jó időt mondtak... Hurrá!

Takarító és reparáló munkakör

Amit most írok, nem azért írom, hogy panaszkodjak, hanem csak ténymegállapítás.
Néha még örülök is annak a ténynek, hogy állítgatni kell az eszközökön, amit használok. Amióta kijöttem a tegnapi napig bezárólag már 3 műszert takarítottam le (az asztallal és minden kiegészítőjével együtt) és mindhárom alkalmazhatóságán javítottam, de legalábbis kijavítottam a hibáikat. A legelső a legegyszerűbb műszer, amit biofizikában/biokémiában használni lehet: egy fotométer. Ennek a küvettatartóját kellett optimalizálni. A második ehhez a fotométerhez, illetve fluoriméterekhez is használható rapid-mixing (gyorskeverő rendszer) eszköz összeszerelése és azóta további fejlesztése történt meg, ugyanis a reakció, amit követni akarok, az elég gyors (2-5 perc alatt lezajlik), így a kézi keveréses módszernél a leglényegesebb 10-20 szekundumról lemarad az ember. Ezek után, kiderült, hogy van egy stopped-flow eszköz is az alagsorban. Sajnos a kor nagyon látszik rajta: 15 éves és orrán-száján vérzett szegény mielőtt elkezdtem használni.
1 napos használat alatt 4 hibát fedeztem fel rajta, amiből kettőt viszonylag egyszerű volt orvosolni, 1-re oda kell figyelni és a negyedik ma cseszett ki velem, de nagyon, ugyanis összekeverte a friss mintát a már használttal és így elég sok minta odaveszett. Ha azt mondom, hogy 1 ml, akkor az nem tűnik soknak, de ha azt mondom, hogy ebből az egyik anyag 10 ml-ének előállítására 7 nap a másik fehérje esetében 6 nap ment el, akkor az már mutatja, hogy a mostani 70 mikroliter/minta arányú használat mellett nem sokáig fog kitartani. A kolléganőm meg is ijedt, hogy akkor most hetente kell nekiállni újat csinálni. Eddig hónapokig elvoltak ugyanennyi anyaggal... Sőt a harmadik fehérjét 3 éve preparálták utoljára. Miattam szerintem 2 havonta kell majd.
Szeret engem a laboráns...
De hogy lássa, hogy nem akarom kihasználni, a héten (utólagos bejegyzés: szept. 15) magam kezdtem el aktint preparálni.

Miért Kockás? +Munka

Miért ne?
Talán a Rubick-kocka-imádatom volt a legfőbb oka a névválasztásnak, no meg az, hogy a JosesanXX már foglalt volt. Egyébként az egy döglött oldal, amit már 2005 óta foglal Vaikunta! Hogy Vejnemöjnen szőtte volna bele a meséjébe, amikor a Kacsa bekapta a világot...
A Josesan77-et meg akkor még foglaltnak mutatta a rendszer, amikor próbálkoztam.

Ugyanitt jegyezném meg kedves szemi-svéd, szemi-magyar ismerősömnek, ki most éppen otthon hűsöl, hogy NEM, nem szeretnék a munka hőse lenni, de ahogy már korábban is megfogalmaztam, az első tapasztalata a főnöknek sokat számít. Ma volt talán az első alkalom, amikor kicsit örült az eredményeknek, még ha nem is azok lettek, amiket szerettünk volna. Ugyanis újabb limitációt észleltem a kitalált cél elérését szolgáló mérési módszerben. Hát szépen haladunk előre és lassan de a bozótost biztosan szétlőve megtaláljuk a szívrohamot kapott kacsát... :)

Nem kötelező, de szívesen veszem a megjegyzéseket (bármikor), úgy tudok mire reagálni. Tudom Té, van aki akar, de nem megy neki. Megoldjuk ezt is, mert már két fórumon is feltüntettem a problémát ami nálad felmerült. Csak válaszolnak!
Jó éjt!

---

Ez a bejegyzés még az előző blogomra vonatkozik... de itthagytam. - a szerk.
Azóta sincs válasz a fórumon (2010 március 20)