IwIw, bocs iWiW statisztikát osztok meg magamról, mert ugye az érdekes:
96, az szép szám.
Csak egyet nem értek: Mi az hogy 3,8-as a humorom?
Ki volt az? Álljon elém!
(Szerintem nem az én humorommal van gond!)
2010-08-27
Humor
Ez egyben a 200. bejegyzés (most vettem észre).
IwIw, bocs iWiW statisztikát osztok meg magamról, mert ugye az érdekes:
96, az szép szám.
Csak egyet nem értek: Mi az hogy 3,8-as a humorom?
Ki volt az? Álljon elém!
(Szerintem nem az én humorommal van gond!)
IwIw, bocs iWiW statisztikát osztok meg magamról, mert ugye az érdekes:
96, az szép szám.
Csak egyet nem értek: Mi az hogy 3,8-as a humorom?
Ki volt az? Álljon elém!
(Szerintem nem az én humorommal van gond!)
Fenyegetés
Ingyen lehet majd utazni a vonatokon.
A Magyar Állami Vasutak főigazgatója a vonatok 5-15 perces késésével fenyegetőzött, mert úgy látja, hogy a túlműködtetett és túlpörgő vállalat csak így kerülhet anyagilag helyre.
Kijelentését azzal indokolta, hogy az utóbbi évek gazdasági fellendülése oly mértékben változtatta meg a járműparkot és annak az utazóközönség általi megítélését, hogy már alig bírta teljesíteni a vonattal utazni kívánók számának megfelelő mennyiségű jármű üzemeltetését. A további minőségi és mennyiségi fejlesztések mellett és miatt a közmegelégedettség azonban tovább nőt, így újabb és újabb utazóközönséget sikerült megnyerniük a magyar társadalomból. A vállalat ennek következtében az utóbbi két évben szufficites volt és legnagyobb szomorúságukra a fennmaradt néhány milliárd forintot már semmire nem tudták elkölteni, mert szinte mindent felújítottak a rendszerben, beleértve a jegyellenőrök teljes ruházatát is, melyet az Armani divatház stylistjai terveztek. A végső csepp a pohárban azonban a múlt héten bejelentett minisztériumi Ország Kiválósága díj bejelentése volt, amivel járó tekintélyes összeggel már tényleg nem tudnának mit tenni, így azt nem is szeretnék elfogadni. Tiltakozólag meg sem jelentek az átadási ünnepségen.
A késések kötelező bevezetésével az utazóközönséget akarják eltántorítani a vasút használatától.
Lehet, hogy ingyen lehet majd utazni a vonatokon, ha mégis megkapják az összeget!
Zsozef, álhíríró
A Magyar Állami Vasutak főigazgatója a vonatok 5-15 perces késésével fenyegetőzött, mert úgy látja, hogy a túlműködtetett és túlpörgő vállalat csak így kerülhet anyagilag helyre.
Kijelentését azzal indokolta, hogy az utóbbi évek gazdasági fellendülése oly mértékben változtatta meg a járműparkot és annak az utazóközönség általi megítélését, hogy már alig bírta teljesíteni a vonattal utazni kívánók számának megfelelő mennyiségű jármű üzemeltetését. A további minőségi és mennyiségi fejlesztések mellett és miatt a közmegelégedettség azonban tovább nőt, így újabb és újabb utazóközönséget sikerült megnyerniük a magyar társadalomból. A vállalat ennek következtében az utóbbi két évben szufficites volt és legnagyobb szomorúságukra a fennmaradt néhány milliárd forintot már semmire nem tudták elkölteni, mert szinte mindent felújítottak a rendszerben, beleértve a jegyellenőrök teljes ruházatát is, melyet az Armani divatház stylistjai terveztek. A végső csepp a pohárban azonban a múlt héten bejelentett minisztériumi Ország Kiválósága díj bejelentése volt, amivel járó tekintélyes összeggel már tényleg nem tudnának mit tenni, így azt nem is szeretnék elfogadni. Tiltakozólag meg sem jelentek az átadási ünnepségen.
A késések kötelező bevezetésével az utazóközönséget akarják eltántorítani a vasút használatától.
Lehet, hogy ingyen lehet majd utazni a vonatokon, ha mégis megkapják az összeget!
Zsozef, álhíríró
2010-08-22
Szentiment
Érdekes ívet vet a mai napom.
Kedves olvasó. Ha érdekel, akkor kövesd a lépéseket és nézd meg a videókat, mert úgy jön a hangulat. Ha nem akarsz videót nézni, akkor inkább ne is olvasd, mert úgy nem ér semmit az egész.
Indultam a mai poznan-i kajak-kenu vb sikeres magyar szereplésétől és ettől a videótól:
Magyarok
ami elgondolkoztat, hogy ki magyar és ki nem, de egyben csak megerősíti eddigi véleményemet, hogy "AZ A MAGYAR, AKI ANNAK VALLJA MAGÁT ÉS NYÍLTAN VÁLLALJA IS, VALAMINT KÖZÖSSÉGBEN E SZERINT CSELEKSZIK".
Ez nem jelenti, hogy ahol tiltott, vagy tiltott volt a magyarság kimutatása ott nincsenek magyarok, sőt igazán ott volt esély magyarnak maradni, mert amióta demokrácia és jólét van (az van, ne feledjük!) azóta itthon a hazafiság kimutatása és megélése nem divat, kivéve bizonyos szélsőséges csoportokban (amivel viszont nem értek egyet, de elfogadom, mert sajnos mindenhol van ilyen a világon).
Ez magában foglalja a félig néger származású leány magyarnak elfogadását, de ugyanakkor a roma származásúkét is, amíg a társadalom és/vagy kúltúránk hasznos tagjai. A témakör óriási vitát indíthat, ezért én itt nem mennék bele a részletekbe. Ellenben ha másként érzel, ne ítélj el!
Van azonban más megfogalmazásom is a magyarságra: azok, akik a magyar himnusz hallatán tisztességesen viselkednek. Nem! Nem kell vigyázban állni, de az arcról és a szemekből kiolvasható minden. Ha továbbmegyek, akkor azok még inkább átérzik magyarságukat, akik a - sokat vitatott - székely himnuszra is hasonlóképpen cselekszenek.
Ma magyarországon már nem, de legalábbis ritkán énekeljük (!) a Himnuszt, ha felcsendül a dallam. Legyen hát ellenpélda Csíksomlyó és a székely himnusz (még ha nem is a legjobb videó, amit találtam).
Az utóbbi időben szerintem a Himnusz jelentősége csökkent, még a szocialista időben is több pátosz volt a tömeges eggyütténeklésben, annak ellenére is, hogy olykor kötelező volt énekelni.
Nem akarok tovább magyarkodni.
Befejezésképpen ideírom, hogy lehet, szentimentálissá válok realista fő jellemvonásom ellenére és mellett, de nem szégyenlem, hogy kicsordult a könnyem párszor, nem csak a fenti videók miatt, hanem az összes e téma köré szerveződő cikk és videó hatására, melyekkel nem zaklatlak most titeket.
Ja még annyi, hogy tegnap online megnéztem egy Mindentudás Egyeteme előadást, mely az emberiség populációgenetikai vizsgálatáról szólt. Természetesen a magyarság eredetéről is szó esett. A mai kutatási eredmények még nagyon zsengék, így én nem fogadom el teljes mértékben perdöntőnek az ott elhangzottakat, de van benne igazság. Íme néhány idézet az előadótól:
"Olyan, hogy magyar, genetikailag nem létezik!" - azaz a bevándorló ősmagyarok nem rendelkeztek olyan genetikai eltéréssel, ami egyedivé tett volna minket.
További adalékként a mai magyarkodóknak:
"A honfoglaláskori magyar sírokban talált (és eddig megvizsgált) emberek mitokondriális (azaz anyai öröklési ágon továbbadott) DNS-e alapján az ősmagyarok genetikai állománya 52%-ban európai, 35%-ban ázsiai, 12%-ban afrikai (!) eredetre utal. Ezzel szemben a mai magyaroknál ez 85% európai és 15% ázsiai, azaz az afrikai vonal nincs jelen. Összehasonlításképpen a mai székelyek: 75% 19% 6% -os megoszlást mutatnak a mitokondriális DNS eredetére vonatkozólag."
Ebből az következik, hogy mi a mai Mo. területén valóban a népek kohója vagyunk és nem elsősorban az ázsiai, vagy a még régebbi eredetű afrikai genetikájúak számára. Az afrikai eredetű genom nem jelent négert, nem kell senkinek arra gondolni. Az ázsiai genom megőrzése ellenben köszönhető a letelepített kunoknak és jászoknak is. A székelyek többet őriztek meg eredeti génállomyányu(n)kból, sajnos a felvidékiekre és a vajdaságiakra vonatkozólag jelenleg nincsenek adatok.
Mindezt magyarázták azzal, hogy viszontagságos történelmünkben sok genetikai hatás ért minket, de érdemes lenne a férfi ágon öröklődő Y kromoszómát is vizsgálni, mert "sem a mongol, sem a török, sem az osztrák hadsereg sem pedig a 2. ukrán front nem amazonokból állt!" Remélem érthető.
Két vicces ki/elszólás is volt:
"A fiúk az Y kromoszájukat valamelyik apjuktól örökölték..."
"Izland lakosságának Y kromoszómája viking, míg a mitikondriális águk skót, valószínűleg azért mert Izlandra menet a vikingek megálltak Skóciában vagy a skót szigeteken és magukkal vittek néhány skót szépséget." Ehhez én annyit fűznék hozzá, hogy egyrészt nagyon ki lehettek éhezve azok a viking férfiak! Másrészt a pasik vagy nem vittek magukkal viking nőt (amit megértek, mert kinek kell az, hogy az asszony ott álljon az ember sarkában miközben az épp portyázik), vagy a skót lányok még a vikingáknál is szebbek voltak. Ehhez utolsó cseppként a pohárba: ha ez igaz, akkor megértem, hogy a viking férfiak állandóan a tengereken voltak. :D
(bocs skótok, mint nemzet kedvellek titeket, az országot meg imádom!)
Kedves olvasó. Ha érdekel, akkor kövesd a lépéseket és nézd meg a videókat, mert úgy jön a hangulat. Ha nem akarsz videót nézni, akkor inkább ne is olvasd, mert úgy nem ér semmit az egész.
Indultam a mai poznan-i kajak-kenu vb sikeres magyar szereplésétől és ettől a videótól:
Magyarok
ami elgondolkoztat, hogy ki magyar és ki nem, de egyben csak megerősíti eddigi véleményemet, hogy "AZ A MAGYAR, AKI ANNAK VALLJA MAGÁT ÉS NYÍLTAN VÁLLALJA IS, VALAMINT KÖZÖSSÉGBEN E SZERINT CSELEKSZIK".
Ez nem jelenti, hogy ahol tiltott, vagy tiltott volt a magyarság kimutatása ott nincsenek magyarok, sőt igazán ott volt esély magyarnak maradni, mert amióta demokrácia és jólét van (az van, ne feledjük!) azóta itthon a hazafiság kimutatása és megélése nem divat, kivéve bizonyos szélsőséges csoportokban (amivel viszont nem értek egyet, de elfogadom, mert sajnos mindenhol van ilyen a világon).
Ez magában foglalja a félig néger származású leány magyarnak elfogadását, de ugyanakkor a roma származásúkét is, amíg a társadalom és/vagy kúltúránk hasznos tagjai. A témakör óriási vitát indíthat, ezért én itt nem mennék bele a részletekbe. Ellenben ha másként érzel, ne ítélj el!
Van azonban más megfogalmazásom is a magyarságra: azok, akik a magyar himnusz hallatán tisztességesen viselkednek. Nem! Nem kell vigyázban állni, de az arcról és a szemekből kiolvasható minden. Ha továbbmegyek, akkor azok még inkább átérzik magyarságukat, akik a - sokat vitatott - székely himnuszra is hasonlóképpen cselekszenek.
Ma magyarországon már nem, de legalábbis ritkán énekeljük (!) a Himnuszt, ha felcsendül a dallam. Legyen hát ellenpélda Csíksomlyó és a székely himnusz (még ha nem is a legjobb videó, amit találtam).
Az utóbbi időben szerintem a Himnusz jelentősége csökkent, még a szocialista időben is több pátosz volt a tömeges eggyütténeklésben, annak ellenére is, hogy olykor kötelező volt énekelni.
Nem akarok tovább magyarkodni.
Befejezésképpen ideírom, hogy lehet, szentimentálissá válok realista fő jellemvonásom ellenére és mellett, de nem szégyenlem, hogy kicsordult a könnyem párszor, nem csak a fenti videók miatt, hanem az összes e téma köré szerveződő cikk és videó hatására, melyekkel nem zaklatlak most titeket.
Ja még annyi, hogy tegnap online megnéztem egy Mindentudás Egyeteme előadást, mely az emberiség populációgenetikai vizsgálatáról szólt. Természetesen a magyarság eredetéről is szó esett. A mai kutatási eredmények még nagyon zsengék, így én nem fogadom el teljes mértékben perdöntőnek az ott elhangzottakat, de van benne igazság. Íme néhány idézet az előadótól:
"Olyan, hogy magyar, genetikailag nem létezik!" - azaz a bevándorló ősmagyarok nem rendelkeztek olyan genetikai eltéréssel, ami egyedivé tett volna minket.
További adalékként a mai magyarkodóknak:
"A honfoglaláskori magyar sírokban talált (és eddig megvizsgált) emberek mitokondriális (azaz anyai öröklési ágon továbbadott) DNS-e alapján az ősmagyarok genetikai állománya 52%-ban európai, 35%-ban ázsiai, 12%-ban afrikai (!) eredetre utal. Ezzel szemben a mai magyaroknál ez 85% európai és 15% ázsiai, azaz az afrikai vonal nincs jelen. Összehasonlításképpen a mai székelyek: 75% 19% 6% -os megoszlást mutatnak a mitokondriális DNS eredetére vonatkozólag."
Ebből az következik, hogy mi a mai Mo. területén valóban a népek kohója vagyunk és nem elsősorban az ázsiai, vagy a még régebbi eredetű afrikai genetikájúak számára. Az afrikai eredetű genom nem jelent négert, nem kell senkinek arra gondolni. Az ázsiai genom megőrzése ellenben köszönhető a letelepített kunoknak és jászoknak is. A székelyek többet őriztek meg eredeti génállomyányu(n)kból, sajnos a felvidékiekre és a vajdaságiakra vonatkozólag jelenleg nincsenek adatok.
Mindezt magyarázták azzal, hogy viszontagságos történelmünkben sok genetikai hatás ért minket, de érdemes lenne a férfi ágon öröklődő Y kromoszómát is vizsgálni, mert "sem a mongol, sem a török, sem az osztrák hadsereg sem pedig a 2. ukrán front nem amazonokból állt!" Remélem érthető.
Két vicces ki/elszólás is volt:
"A fiúk az Y kromoszájukat valamelyik apjuktól örökölték..."
"Izland lakosságának Y kromoszómája viking, míg a mitikondriális águk skót, valószínűleg azért mert Izlandra menet a vikingek megálltak Skóciában vagy a skót szigeteken és magukkal vittek néhány skót szépséget." Ehhez én annyit fűznék hozzá, hogy egyrészt nagyon ki lehettek éhezve azok a viking férfiak! Másrészt a pasik vagy nem vittek magukkal viking nőt (amit megértek, mert kinek kell az, hogy az asszony ott álljon az ember sarkában miközben az épp portyázik), vagy a skót lányok még a vikingáknál is szebbek voltak. Ehhez utolsó cseppként a pohárba: ha ez igaz, akkor megértem, hogy a viking férfiak állandóan a tengereken voltak. :D
(bocs skótok, mint nemzet kedvellek titeket, az országot meg imádom!)
2010-08-21
Ismerkedés
Jupppiiiii!
Kitaláltam! Kitaláltam, hogyan fogok ismerkedni! Csinálok egy névjegykártyát, amire ezt fogom ráírni:
"Józsinak hívnak, a tudomány mai állása szerint gyógyíthatatlan ismerkedés-mániában szenvedek. Orvosaim szerint ez az embretársaimra egyáltalán nem veszélyes, sőt nem is ragályos. Szeretnék Önnel/Veled megismerkedni.
Amennyiben nincs kedve, vagy ellenzi az ismerkedést kérem mutassa ki, méghozzá úgy, hogy széttépi ezt a papírt!
Köszönöm kedves hozzáállását!"
Na és ha széttépi, akkor jön a szöveg:
- Ó, egy tépkedés-mániás ember. Az orvosom mondta, hogy ugyan ritka, de van ilyen betegség.
Aki ennek ellenáll, az kőszivű!
Kitaláltam! Kitaláltam, hogyan fogok ismerkedni! Csinálok egy névjegykártyát, amire ezt fogom ráírni:
"Józsinak hívnak, a tudomány mai állása szerint gyógyíthatatlan ismerkedés-mániában szenvedek. Orvosaim szerint ez az embretársaimra egyáltalán nem veszélyes, sőt nem is ragályos. Szeretnék Önnel/Veled megismerkedni.
Amennyiben nincs kedve, vagy ellenzi az ismerkedést kérem mutassa ki, méghozzá úgy, hogy széttépi ezt a papírt!
Köszönöm kedves hozzáállását!"
Na és ha széttépi, akkor jön a szöveg:
- Ó, egy tépkedés-mániás ember. Az orvosom mondta, hogy ugyan ritka, de van ilyen betegség.
Aki ennek ellenáll, az kőszivű!
Mikro
A hetem hullámzó volt,
de ide az elejére írom a lényeget és a hangsúlyos dolgot: sokat tanultam a mikroszkópiával kapcsolatban és a szoftverről is. Leküzdöttem (felsőbb vezető állandó kérdései hatására) félelmemet a mikroszkóp eddig ismeretlen funkciói iránt és őszintén örülök, hogy megtettem.
Főnököm, már nem ennyire elégedett (az eredmény miatt), ahogy most, péntek este 7-kor le tudtam olvasni az arcáról, de szerintem nem jól állította fel a mércét. Nekem ez a 4. alkalom, hogy ilyen mikroszkópot használok és őszintén bevallom, ebből 2 alkalom teljesen sikertelen volt. Erre írtam a korábbi bejegyzést a napokban.
Sokat fejlődtem, de persze messze vagyok még azoktól a kollégáktól, akik már évek óta használják... és alkották az összehasonlítás alapját.
És akkor itt panaszkodok egy kicsit, illetve köszörülöm a nyelvem. Beának köszönhetően online helpet kaptam és ezúton is (ismét) köszönöm a segítségét. Szóval nem ő, hanem egy itteni kolléga segítségére támaszkodtam, miután végre megjelent 3 hét nyaralás után a laborban. Ha figyelembe veszem, hogy nem ismerte a teljes problémát, amit igyekeztem megoldani, akkor is fura amit tett. Javasolta az egyik oldatban egy komponens arányák megháromszorozását, "mert az segít". Mondta tegnap. Ma bejött a főnök is az irodánkba, épp amikor megbeszéltem az újabb hibákat a kollégával. Ekkor már a srác azt javasolta, hogy egy az egyben felejtsem el az adott komponens használatát, mert az zavarja a mérést. Felém fordulva még megkérdezte: próbáltad már e nélkül is?
Nem, vazze, mer' aszon'tad, hogy növeljem! - gondoltam.
Ellenben én nem buktatom le a kollégáimat, mint mások tették a héten (amikor 5 hónapban egyszer 11-re sikerült beérnem) velem. Itt, most lehet, hogy valaki tiltakozik, de itt nem térek ki a bizonyításra.
Röviden szólva, csak annyit mondtam, hogy én a protokollt követtem. Persze közben sunyin nézett, hogy mit fogok válaszolni és félt. Megmentettem a segged vazze!
Az persze más kérdés, hogy így megint én jöttem ki szarul, mert még vagy 2 ilyen meggondolatlan beszólása miatt úgy jöttem ki a beszélgetésből, hogy nem tettem meg mindent a mérés során. Ez egy kicsit lelombozott, de most az egyszer tudtam, hogy ez nem így van.
Örülök, mert tapasztaltabb és kutatásilag kompetensebb lettem. Számomra ez a lényeg.
de ide az elejére írom a lényeget és a hangsúlyos dolgot: sokat tanultam a mikroszkópiával kapcsolatban és a szoftverről is. Leküzdöttem (felsőbb vezető állandó kérdései hatására) félelmemet a mikroszkóp eddig ismeretlen funkciói iránt és őszintén örülök, hogy megtettem.
Főnököm, már nem ennyire elégedett (az eredmény miatt), ahogy most, péntek este 7-kor le tudtam olvasni az arcáról, de szerintem nem jól állította fel a mércét. Nekem ez a 4. alkalom, hogy ilyen mikroszkópot használok és őszintén bevallom, ebből 2 alkalom teljesen sikertelen volt. Erre írtam a korábbi bejegyzést a napokban.
Sokat fejlődtem, de persze messze vagyok még azoktól a kollégáktól, akik már évek óta használják... és alkották az összehasonlítás alapját.
És akkor itt panaszkodok egy kicsit, illetve köszörülöm a nyelvem. Beának köszönhetően online helpet kaptam és ezúton is (ismét) köszönöm a segítségét. Szóval nem ő, hanem egy itteni kolléga segítségére támaszkodtam, miután végre megjelent 3 hét nyaralás után a laborban. Ha figyelembe veszem, hogy nem ismerte a teljes problémát, amit igyekeztem megoldani, akkor is fura amit tett. Javasolta az egyik oldatban egy komponens arányák megháromszorozását, "mert az segít". Mondta tegnap. Ma bejött a főnök is az irodánkba, épp amikor megbeszéltem az újabb hibákat a kollégával. Ekkor már a srác azt javasolta, hogy egy az egyben felejtsem el az adott komponens használatát, mert az zavarja a mérést. Felém fordulva még megkérdezte: próbáltad már e nélkül is?
Nem, vazze, mer' aszon'tad, hogy növeljem! - gondoltam.
Ellenben én nem buktatom le a kollégáimat, mint mások tették a héten (amikor 5 hónapban egyszer 11-re sikerült beérnem) velem. Itt, most lehet, hogy valaki tiltakozik, de itt nem térek ki a bizonyításra.
Röviden szólva, csak annyit mondtam, hogy én a protokollt követtem. Persze közben sunyin nézett, hogy mit fogok válaszolni és félt. Megmentettem a segged vazze!
Az persze más kérdés, hogy így megint én jöttem ki szarul, mert még vagy 2 ilyen meggondolatlan beszólása miatt úgy jöttem ki a beszélgetésből, hogy nem tettem meg mindent a mérés során. Ez egy kicsit lelombozott, de most az egyszer tudtam, hogy ez nem így van.
Örülök, mert tapasztaltabb és kutatásilag kompetensebb lettem. Számomra ez a lényeg.
2010-08-20
Huszadika
Ma ünnepnap van otthon, minimál tüzijátékkal és ha jól tudom, akkor szép idő van. Itt is: nem esik már 2 napja.
Kicsit nehezen haladok előre az albérlet kereséssel, de remélem a hétvégén lesz rá időm, mert egyre inkább sürget az idő. Ha azt mondom, hogy október végéig van szállásom (de nem akarok ott maradni), akkor azt mondhatnánk, hogy az még messze van. Ellenben itt minden meghirdetett lakásra van legalább 10 jelentkező. Az egész albérletesdiben a legfurcsább, hogy a lakások 95%-át ügynökségeken keresztül lehet kibérelni. Az ügynökség pedig egy teljes havi lakbért elkér. Hogy mi az ellenszolgáltatás: kiadják neked az adatokat.
Isten bizony át kellene venni ezt a munkamódszert és alapítani egy albérlet közvetítő irodát.
Kicsit nehezen haladok előre az albérlet kereséssel, de remélem a hétvégén lesz rá időm, mert egyre inkább sürget az idő. Ha azt mondom, hogy október végéig van szállásom (de nem akarok ott maradni), akkor azt mondhatnánk, hogy az még messze van. Ellenben itt minden meghirdetett lakásra van legalább 10 jelentkező. Az egész albérletesdiben a legfurcsább, hogy a lakások 95%-át ügynökségeken keresztül lehet kibérelni. Az ügynökség pedig egy teljes havi lakbért elkér. Hogy mi az ellenszolgáltatás: kiadják neked az adatokat.
Isten bizony át kellene venni ezt a munkamódszert és alapítani egy albérlet közvetítő irodát.
Vas út
Felújítják a peront Gif-ben, a munkahelyem városában és emiatt az RER ritkábban jár még a nyári menetrendnél is, mert most csak egy vágányon közlekednek a vonatok 5 km-en keresztül.
Párizsból kifele még csak-csak, de visszafele általában 2 vonatot kell megvárni, mire jön egy megfelelő. (6h25, most már 20 perce várom a vonatom, közben írok)
Ráadásul, a múlt héten szemtanúja voltam, hogy hogyan szivatják az egyébként is (második vonat érkezik Párizsból) alulszolgált népet. Massy-Palaiseau állomáson - ami egy jelentős átszállóhely a két fő RER vonal között - úgy van megoldva az az átszállás, hogy kb. 8 m magasra fel kell menni a felüljáróra és ott elgyalogolni min. 30 m-t. (18:30 végre a vonaton)
Ezen az ominózus napon nem akartam 20 percet várni Cité Universitaire-ben (munkahely fele), így felszálltam egy olyan vonatra, ami ugyan félúton megáll, de legalább lassú ( :) ). Ez miért előny? Mert, amikor kiszállsz a munkahelyhez képest félúton lévő végállomásán az adott vonatnak, akkor már csak 11 percet kell várni! Érted!? Mondanám PG szavajárásával: HANEM!?
Nekiálltam tehát várakozni, mert ott aztán tényleg nem lehet semmi mást csinálni. Közben - és most jön a lényeg - bent állt 3 vonat a 3 egymás melletti peronon. Ezek közül 2 Párizs felől jött, egyik az enyém volt, a másik meg már bent állt, mikor érkeztünk. A 3. vonat egy peronnal arréb láthatóan arra várt, hogy Párizsba menjen, tették ezt az emberek is a peronján, illetve magában a vonatban (mert elvileg nem lehet kinyitni a nem működő kocsik ajtaját, de gyakorlatilag én is ki bírom nyitni (de ez egy másik téma)).
Beszólnak! Mármint a hangosbemondónéni a népnek, hogy "Felhívjuk kedves utasaink figyelmét, hogy a következő, Párizsba tartó vonat a másik, 2-es peronról indul!". 1, a "másik" peron az ott van, ahol én vagyok, a többiek meg odaát és mint említettem, csak felüljárón keresztül közelíthető meg, 2) Mikor indul? - kiáltanám máskor az égbe, ha épp érdekelne. Most nem érdekel, szerencsére.
A nép zúdul, ömlik felfele a lépcsőkön, majd lefele a lépcsőkön. A legfürgébbek és legfiatalabbak már a peronon állnak, illetve alkalmazzák az erőszakot: ajtót szétfeszítenek és beszállnak.
A felhívás megismétlődik. A nép még mindig felfele tart a másik lépcsőn, ez kb 2-300 embert jelenthet.
"Kérjük várják meg, míg a szerelvény vezetője kinyitja az ajtókat. AZ álló szerelvényre nem lehet felszállni!" - hangzik a néni szava. 1) Hinnye ezeknek ilyen kacifántos felvett szövegük is van, vagy a néninek már oly gépies a hangja, hogy felvételnek tűnik... 2) Dehogynembelehetszállni! (Lásd: erőszak.)
Gépibemondó Jolán kihirdeti, hogy a szerelvény hamarosan indul (kb 2 perc telt el az első figyelmeztetés óta, és már 3-4-szer bemondták, mintha attól gyorsabban áramlana a tömeg). Nép fele zúdul lefele, hogy elérje a vonatot, a másik fele meg még mindig felfele áramlik.
Kb. 40 ember szállhatott be eddig. Felberreg a mozdony motorja, az ajtók teljesen kinyílnak - megérkezett a mozdonyvezető!
Újabb 20 sec elteltével Jolika figyelmeztet, hogy a szerelvény hamarosan indul Párizs felé. Így is van, felbúgnak az ajtózáródást jelző búgattyúk! Itt nincsen "Kérem vigyázzanak, az ajtók záródnak! Párizs-alsó következik.". ellenben bemondják: "Palaiseau" felfele vitt hangsúllyal, majd az állomás érkeztével ugyanezt, levitt hangsúllyal. Azt is bemondják néha, hogy "Ez a vonat nem áll meg ... állomásig. Köszönjük!" - hogy mit köszönnek nem tudom.
Na de visszatérve a témához: ajtózáródáshangbúgás! Nézek csodálkozva, mert a nép fele még a felüljárón, másrészt a mozdonyista még nem ült többet a kocsiban, mint 1 perc, harmadrészt az egész bemondósdit 5 perce kezdte Juli néni, ami nekem fiatal és sportos embernek is kihívást jelentene, tekintve, hogy a felüljáró annyira tömött emberekkel, hogy nem lehet gyorsabban haladni, csak a tömeg sebességével. Csodálkoztam, de tudtam, hogy jön az ősi trükk: ha valaki visszatartja az ajtót, akkor az nem záródik és újra kell kezdje a sofőr a jelzéssel az egész ajtózárási cécót. Tippeltem: 4-szer fogják visszatartani. Majdnem, mert 3-szor tették és ugyan még (le)maradt kb. 30 ember a peronon, de azokért már nem küzdöttek a többiek: tipikus hozzáállás, ha én bent vagyok, a többiek már nem érdekelnek.
Nehéz leírni ezt a kaotikus állapotot, de ha azt hozzáteszem, hogy értelemszerűen az a két kocsi, ami a lépcsőlejáróhoz a legközelebb volt, az csordultig telt (60 fő min.), míg ahol én álltam, kb. 10 m-re, a kocsiban 3 ember volt. Végül is elment a vonat.
Maradtak a mozgássérültek, idősek, szívbajosok, lusták és a gyengeelméjűek. Már elnézést, de ez így volt. Totyogtak egy kicsit, 1-2 percig, majd hangosbemondójulikanéni így szólt: "A következő Párizsba tartó vonat a 4. vágányról indul!" Mindenki elkezdte keresni a vágányszámot. Segítek: ahol én álltam az a 2-es, 3-as vágányok peronja volt. A nép a 4-esről jött át.
Egy idős és terebélyes néger asszonyság keservesen felkiáltott: "Óh, ne!"
Tanulságok:
- itt is keverik a szart a közlekedésben ahogy lehet.
- nyáron, ráadásul peronfelújításkor ne járjak dolgozni! :)
- a bemondás és a mozdonyvezető is késett, így az emberséges átirányítási/átszállási idő nem állt rendelkezésre
- egy darabig figyeltek egymásra az emberek, de aztán megunták (ajtótartás)
- a magyarok rúgdosták volna az ajtót, meg beintettek volna a mozdonyvezetőnek
- az esetleges lemaradottak, meg 1-2 percben színes leírással emlékeztek volna meg a vasutasok felmenőiről
- én tutira elkáromkodtam volna magam, ha kiderült volna, hogy vissza kell menjek az eredeti peronra
Párizsból kifele még csak-csak, de visszafele általában 2 vonatot kell megvárni, mire jön egy megfelelő. (6h25, most már 20 perce várom a vonatom, közben írok)
Ráadásul, a múlt héten szemtanúja voltam, hogy hogyan szivatják az egyébként is (második vonat érkezik Párizsból) alulszolgált népet. Massy-Palaiseau állomáson - ami egy jelentős átszállóhely a két fő RER vonal között - úgy van megoldva az az átszállás, hogy kb. 8 m magasra fel kell menni a felüljáróra és ott elgyalogolni min. 30 m-t. (18:30 végre a vonaton)
Ezen az ominózus napon nem akartam 20 percet várni Cité Universitaire-ben (munkahely fele), így felszálltam egy olyan vonatra, ami ugyan félúton megáll, de legalább lassú ( :) ). Ez miért előny? Mert, amikor kiszállsz a munkahelyhez képest félúton lévő végállomásán az adott vonatnak, akkor már csak 11 percet kell várni! Érted!? Mondanám PG szavajárásával: HANEM!?
Nekiálltam tehát várakozni, mert ott aztán tényleg nem lehet semmi mást csinálni. Közben - és most jön a lényeg - bent állt 3 vonat a 3 egymás melletti peronon. Ezek közül 2 Párizs felől jött, egyik az enyém volt, a másik meg már bent állt, mikor érkeztünk. A 3. vonat egy peronnal arréb láthatóan arra várt, hogy Párizsba menjen, tették ezt az emberek is a peronján, illetve magában a vonatban (mert elvileg nem lehet kinyitni a nem működő kocsik ajtaját, de gyakorlatilag én is ki bírom nyitni (de ez egy másik téma)).
Beszólnak! Mármint a hangosbemondónéni a népnek, hogy "Felhívjuk kedves utasaink figyelmét, hogy a következő, Párizsba tartó vonat a másik, 2-es peronról indul!". 1, a "másik" peron az ott van, ahol én vagyok, a többiek meg odaát és mint említettem, csak felüljárón keresztül közelíthető meg, 2) Mikor indul? - kiáltanám máskor az égbe, ha épp érdekelne. Most nem érdekel, szerencsére.
A nép zúdul, ömlik felfele a lépcsőkön, majd lefele a lépcsőkön. A legfürgébbek és legfiatalabbak már a peronon állnak, illetve alkalmazzák az erőszakot: ajtót szétfeszítenek és beszállnak.
A felhívás megismétlődik. A nép még mindig felfele tart a másik lépcsőn, ez kb 2-300 embert jelenthet.
"Kérjük várják meg, míg a szerelvény vezetője kinyitja az ajtókat. AZ álló szerelvényre nem lehet felszállni!" - hangzik a néni szava. 1) Hinnye ezeknek ilyen kacifántos felvett szövegük is van, vagy a néninek már oly gépies a hangja, hogy felvételnek tűnik... 2) Dehogynembelehetszállni! (Lásd: erőszak.)
Gépibemondó Jolán kihirdeti, hogy a szerelvény hamarosan indul (kb 2 perc telt el az első figyelmeztetés óta, és már 3-4-szer bemondták, mintha attól gyorsabban áramlana a tömeg). Nép fele zúdul lefele, hogy elérje a vonatot, a másik fele meg még mindig felfele áramlik.
Kb. 40 ember szállhatott be eddig. Felberreg a mozdony motorja, az ajtók teljesen kinyílnak - megérkezett a mozdonyvezető!
Újabb 20 sec elteltével Jolika figyelmeztet, hogy a szerelvény hamarosan indul Párizs felé. Így is van, felbúgnak az ajtózáródást jelző búgattyúk! Itt nincsen "Kérem vigyázzanak, az ajtók záródnak! Párizs-alsó következik.". ellenben bemondják: "Palaiseau" felfele vitt hangsúllyal, majd az állomás érkeztével ugyanezt, levitt hangsúllyal. Azt is bemondják néha, hogy "Ez a vonat nem áll meg ... állomásig. Köszönjük!" - hogy mit köszönnek nem tudom.
Na de visszatérve a témához: ajtózáródáshangbúgás! Nézek csodálkozva, mert a nép fele még a felüljárón, másrészt a mozdonyista még nem ült többet a kocsiban, mint 1 perc, harmadrészt az egész bemondósdit 5 perce kezdte Juli néni, ami nekem fiatal és sportos embernek is kihívást jelentene, tekintve, hogy a felüljáró annyira tömött emberekkel, hogy nem lehet gyorsabban haladni, csak a tömeg sebességével. Csodálkoztam, de tudtam, hogy jön az ősi trükk: ha valaki visszatartja az ajtót, akkor az nem záródik és újra kell kezdje a sofőr a jelzéssel az egész ajtózárási cécót. Tippeltem: 4-szer fogják visszatartani. Majdnem, mert 3-szor tették és ugyan még (le)maradt kb. 30 ember a peronon, de azokért már nem küzdöttek a többiek: tipikus hozzáállás, ha én bent vagyok, a többiek már nem érdekelnek.
Nehéz leírni ezt a kaotikus állapotot, de ha azt hozzáteszem, hogy értelemszerűen az a két kocsi, ami a lépcsőlejáróhoz a legközelebb volt, az csordultig telt (60 fő min.), míg ahol én álltam, kb. 10 m-re, a kocsiban 3 ember volt. Végül is elment a vonat.
Maradtak a mozgássérültek, idősek, szívbajosok, lusták és a gyengeelméjűek. Már elnézést, de ez így volt. Totyogtak egy kicsit, 1-2 percig, majd hangosbemondójulikanéni így szólt: "A következő Párizsba tartó vonat a 4. vágányról indul!" Mindenki elkezdte keresni a vágányszámot. Segítek: ahol én álltam az a 2-es, 3-as vágányok peronja volt. A nép a 4-esről jött át.
Egy idős és terebélyes néger asszonyság keservesen felkiáltott: "Óh, ne!"
Tanulságok:
- itt is keverik a szart a közlekedésben ahogy lehet.
- nyáron, ráadásul peronfelújításkor ne járjak dolgozni! :)
- a bemondás és a mozdonyvezető is késett, így az emberséges átirányítási/átszállási idő nem állt rendelkezésre
- egy darabig figyeltek egymásra az emberek, de aztán megunták (ajtótartás)
- a magyarok rúgdosták volna az ajtót, meg beintettek volna a mozdonyvezetőnek
- az esetleges lemaradottak, meg 1-2 percben színes leírással emlékeztek volna meg a vasutasok felmenőiről
- én tutira elkáromkodtam volna magam, ha kiderült volna, hogy vissza kell menjek az eredeti peronra
2010-08-19
Főzés - tudomány
Végy egy kis húst (aktin), sózd meg alaposan (KCl, MgCl2), tegyél hozzá némi fűszert tetszés szerint (aktinkötő fehérjék: profilin, formin, ...), (pipettával) keverd össze, majd tedd fel főni (polimerizálni) egy megfelelő edényben (mikroszkópos cella / küvetta). Majd várd meg, amíg az ízek összeérnek (filamentumok megjelennek).
Ennyi a recept. Nos én tegnap vagy elsóztam, vagy elfűszereztem valamit, vagy a teflonbevonattal (NEM-miozin) volt gond. Mindenesetre nem ízlett.
Ma már mosogatott edénnyel fogok dolgozni. :)
Bár abban az egyben biztos vagyok, hogy nem azon múlik.
(mai bejegyzés: a hússal volt a gond :) )
Ennyi a recept. Nos én tegnap vagy elsóztam, vagy elfűszereztem valamit, vagy a teflonbevonattal (NEM-miozin) volt gond. Mindenesetre nem ízlett.
Ma már mosogatott edénnyel fogok dolgozni. :)
Bár abban az egyben biztos vagyok, hogy nem azon múlik.
(mai bejegyzés: a hússal volt a gond :) )
2010-08-16
Fel
Felébredt.
Sóhajtott egy nagyot és mosolygott. Újabb nap következett. Nem volt elégedetlen, de elégedett sem. Játszani szokott reggelente. Azt szokta játszani, hogy miután testileg kipihentnek érezte magát még visszaaludt, mondhatni szunyókált egy picit. Nem, nem a lustaság miatt tette, és nem is azért mert nem akart felkelni, hanem mert ilyenkor álmodott legintenzívebben. De legalábbis ezekre az álmokra legalább emlékezett, amikor újra felébredt.
Színes álmok, szórakoztatóak, romantikusak, olykor erotikusak, olykor felkavaróak. Mindenképpen megtöltötte az egyszerű reggelt egy rendkívüli érzéssel és meghatározta a nap alaphangulatát. Azért szerette ezt csinálni, mert az esetek többségében pozitív kicsengésűek voltak. Ha meg nem, akkor jöhetett a második kör.
Futott és focizott, a haverokkal, de mintha számára lelassult volna az idő az egyik pillanatról a másikra. Éppen a kapu felé szöktették volna, de körülötte megfagyott a tér, csak a többiek maradtak ugyanolyan gyorsak, mint egy pillanattal előbb. A labda az orra előtt gurult el és legszívesebben megállította volna, de legalább egy jót belerúgott volna, hogy akkor legalább szálljon messzire, ha már megtartani nem tudja. Teste görcsös ívbe feszült az erőlködéstől, de egy centit nem mozdult előrébb. A többiek mintha észre se vették volna, hogy lelassult, játszottak tovább és vidáman kergették a lasztit. Lehet, hogy nem is volt jelen? A többiek nem is látták!
STOP! Ez így nem jó.
Homlokát törölte, majd ismét merült.
Széles mezőn állt egy domboldal tetején. A fű nem volt magas, épp csak bokáig ért. A dombról jól látszott a körülötte elterülő dimbes-dombos táj. A megművelt parcellák különböző színekben pompáztak, attól függően, hogy mi nőtt a tavaszi vetésekben. Gyenge szellő fújt. Emlékezetébe idézte, hogy a szellő segítségével vitorlázhatna a táj felett. Kivárt. Egy erősebb felszálló légáramlat végre megérkezett. Nekifutott. Érezte, hogy egyre könnyebben fut és egyre könnyebb lesz elrugaszkodnia. Sikerült, siklott a táj felett körözve. Karját széttárva repült minden egyéb kiegészítő nélkül. Siklott, mint a sirály, vagy a sólyom. Fel. Egyre feljebb.
Jó reggelt! - futott át az agyán a gondolat. Mosolygott. - Most már indulhat a nap!
Sóhajtott egy nagyot és mosolygott. Újabb nap következett. Nem volt elégedetlen, de elégedett sem. Játszani szokott reggelente. Azt szokta játszani, hogy miután testileg kipihentnek érezte magát még visszaaludt, mondhatni szunyókált egy picit. Nem, nem a lustaság miatt tette, és nem is azért mert nem akart felkelni, hanem mert ilyenkor álmodott legintenzívebben. De legalábbis ezekre az álmokra legalább emlékezett, amikor újra felébredt.
Színes álmok, szórakoztatóak, romantikusak, olykor erotikusak, olykor felkavaróak. Mindenképpen megtöltötte az egyszerű reggelt egy rendkívüli érzéssel és meghatározta a nap alaphangulatát. Azért szerette ezt csinálni, mert az esetek többségében pozitív kicsengésűek voltak. Ha meg nem, akkor jöhetett a második kör.
Futott és focizott, a haverokkal, de mintha számára lelassult volna az idő az egyik pillanatról a másikra. Éppen a kapu felé szöktették volna, de körülötte megfagyott a tér, csak a többiek maradtak ugyanolyan gyorsak, mint egy pillanattal előbb. A labda az orra előtt gurult el és legszívesebben megállította volna, de legalább egy jót belerúgott volna, hogy akkor legalább szálljon messzire, ha már megtartani nem tudja. Teste görcsös ívbe feszült az erőlködéstől, de egy centit nem mozdult előrébb. A többiek mintha észre se vették volna, hogy lelassult, játszottak tovább és vidáman kergették a lasztit. Lehet, hogy nem is volt jelen? A többiek nem is látták!
STOP! Ez így nem jó.
Homlokát törölte, majd ismét merült.
Széles mezőn állt egy domboldal tetején. A fű nem volt magas, épp csak bokáig ért. A dombról jól látszott a körülötte elterülő dimbes-dombos táj. A megművelt parcellák különböző színekben pompáztak, attól függően, hogy mi nőtt a tavaszi vetésekben. Gyenge szellő fújt. Emlékezetébe idézte, hogy a szellő segítségével vitorlázhatna a táj felett. Kivárt. Egy erősebb felszálló légáramlat végre megérkezett. Nekifutott. Érezte, hogy egyre könnyebben fut és egyre könnyebb lesz elrugaszkodnia. Sikerült, siklott a táj felett körözve. Karját széttárva repült minden egyéb kiegészítő nélkül. Siklott, mint a sirály, vagy a sólyom. Fel. Egyre feljebb.
Jó reggelt! - futott át az agyán a gondolat. Mosolygott. - Most már indulhat a nap!
2010-08-08
Galóca
Hehehe - mondta kéjes mosollyal a gyilkos galócák ősanyja, aki egyben ősatyja is volt nemzedékének.Eredetileg csiperkének cseperedett, de elege lett belőle, hogy a csigák, férgek és egyéb ocsmány állatok szétrágták családja tagjait, még öregkoruk előtt. Elhatározta, hogy ő sokáig fog élni.
Elmorfondírozott és rájött a megoldásra: egy kis génmutáció, mely optimalizát mértékben lehetővé teszi egy toxin termelését majd megtanítja a dögöket arra, hogy nem érdemes őt kóstolgatni.
Neki is állt a próbálkozásnak, de az első próbálkozás mellékhatásaként besárgult a kalapja, ez azonban nem tetszett neki, mert túl sápadt lett tőle. A következő próbálkozáskor egy teljesen ártalmatlannak tűnő molekulát kísérletezett ki, ennek a mellékhatása azonban tetszett neki. Kalapja visszaváltott fakósárgára és közben kétszeresére nőtt. Na ez már döfi! Ilyen kalapja senkinek sincs. Aztán rájött, hogy ezzel pont, hogy magához vonzza a dögöket, így izibe nekiállt mérget fejleszteni.
- Sikerült! - kiáltott (volna) fel.
- Jé, egy gomba! - kiáltott fel Pistike, majd a foci szakkörön tanult rúgással, külsővel, vagy 8 méterre küldte el a gombát.
Ha Pistike nem lett volna, akkor galócánk nem tudta volna spóráit megfelelően szétszórni, mert a pár perccel később arra járó vaddisznó megette volna, így azonban csak a tövét tudta elcsócsálni. Ennek eredménye az, hogy ugyan a disznó 2 napig hányt, de túlélte és így el tudta mesélni a gomba szagát az erdő összes lakójának.
2010-08-07
Mi van?
Belgium
Ma olvastam az alábbi linken egy cikket, amiben nem értettem egy mondatot. Nem állítom, hogy félrefordítás, de érdekelne, hogy hogy is van ez valójában:
http://index.hu/kulfold/hirek/2010/08/07/massaga_miatt_fenyegettek_meg_egy_belga_politikust/
és a mondat:
"egy homoszexuális nem lehet egy olyan leendő muzulmán állam miniszterelnöke, mint Belgium"
Naiva
- ha létezik ilyen szó, akkor én ismerek egy ilyen embert.Két hete hétvégén elmentem az egyik nő ismerősömmel úszni a Montparnasse toronynál lévő uszodába. Jó idő volt, így ő rövid szoknyában jött én meg shortban. Felszálltunk a metróra és leültünk az ajtónál, ahol a szemközti ülések kb. 2 m-re vannak, nem úgy, mint a 4-es üléseknél, ahol mondjuk két hozzám hasonlóan nyurga ember térde nem fér el még akkor sem, ha mindketten teljesen az üléstámlához feszülünk.
Szóval leültünk és ő is leült párhuzamosan tett lábakkal, majd a lábára tette a táskát, úgy, hogy az kb. a térdét is takarta. Egyetlen pillanatra elgondolkodtam, hogy szóljak-e neki, de aztán letettem róla, mert kis számolgatással úgy döntöttem, hogy a táska, ha nem is tökéletesen, de azért takar. Mindezt a lány mellett ülve nehéz volt pontosan megítélni.
Ezen kívül nem akartam szégyenbe hozni, mert amolyan naiv és pirulós nő 30 éves kora ellenére.
Persze ez még semmi, ugyanis a szemben ülő - szerintem arab származású - 40 év körüli férfiak, nem tűntek vallásuk legszentebb embereinek. A táska lábra helyezése után megnyugodva elkezdtem beszélgetni (S-val) és nem figyeltem másra, csak amikor erőteljes kuncogást hallottam a szembenülőktől. Felkaptam a fejem és láttam, hogy az egyik a mobilját a lába között a föld közelében furcsa pozícióban tartotta, majd felemelte és megmutatta a másiknak. Nevettek ismét.
Na itt mérges lettem, de végiggondoltam, és nem tudtam semmit se tenni, mert francia tudásom nem elegendő ahhoz, hogy két simlis arabnak ne sikerülne maga mellé állítani az egész metró közönségét, ha számonkérném őket viselkedésük miatt. Másrészt a mobilját nem kérhetem el, mert az az ő tulajdona, így nem tudnám bizonyítani igazamat. Verekedni nem szoktam, de ezekkel szemben nem is mertem volna, mert amolyan bicskásoknak tűntek, akiknél mindig van valami.
...és végső soron nem az ő hibájuk, hogy az ismerősöm "villantott", valamint a legmegalázóbb az egész szituáció a lánynak lett volna, amikor rájött volna az igazságra. Így hagytam, hogy legyen egy "jó napjuk" és bosszankodva leszálltam a következő megállóban, oldalalmon a mit sem sejtő lánnyal.
(a képet ma találtam véletlenül, ez ihletett a megírásra)
2010-08-04
Fél
Sosem érezte magát teljesnek.
Sőt. Azt érezte, hogy hiányzik belőle valami fontos. Tökéletlennek érezte magát, de nem tudta kitalálni, hogy mi az, ami hiányzik és emiatt tehetetlennek érezte magát, hogy tegyen ez ellen.
Általában csak éjszaka ment ki a lakásból és akkor is a sötétebb utcákat kereste, ráadásul a fal mentén osont ilyenkor is. Szinte hangtalanul és kapualjról kapualjra haladva. Kivárt, ha valaki az ő oldalán jött a járdán, olykor meg is ijedtek tőle, ahogy a sötétben kuporgott.
Így tett aznap is. Szerette a tízemeletes aljában lévő kisboltot - ahova ennivalóért járt -, mert az eladó lány sosem kérdezett semmit, csak összeszámolta az elé rakott termékek árát, elvette a pénzt és ennyi. Amikor kilépett az ajtón, mindig ugyanazzal a mohósággal ivott bele az italába, majd hazaosont, hogy elfogyassza szerény vacsoráját. Aznap azonban mielőtt kilépett volna az ajtón, az orra előtt a földre huppant a ház egyik ablakából egy ceruzaelem, ami kettétörött a betonon.
- Fél elem. Félelem! - mondta magában a szóviccet, de ez most beléhasított. Felismerte a mumusát. Félni a teljesség hiányától.
- Szép estét kívánok! - mondta sugárzó arccal a meglepett eladónak, majd határozott léptekkel elindult hazafelé a körút közepén.
Sőt. Azt érezte, hogy hiányzik belőle valami fontos. Tökéletlennek érezte magát, de nem tudta kitalálni, hogy mi az, ami hiányzik és emiatt tehetetlennek érezte magát, hogy tegyen ez ellen.
Általában csak éjszaka ment ki a lakásból és akkor is a sötétebb utcákat kereste, ráadásul a fal mentén osont ilyenkor is. Szinte hangtalanul és kapualjról kapualjra haladva. Kivárt, ha valaki az ő oldalán jött a járdán, olykor meg is ijedtek tőle, ahogy a sötétben kuporgott.
Így tett aznap is. Szerette a tízemeletes aljában lévő kisboltot - ahova ennivalóért járt -, mert az eladó lány sosem kérdezett semmit, csak összeszámolta az elé rakott termékek árát, elvette a pénzt és ennyi. Amikor kilépett az ajtón, mindig ugyanazzal a mohósággal ivott bele az italába, majd hazaosont, hogy elfogyassza szerény vacsoráját. Aznap azonban mielőtt kilépett volna az ajtón, az orra előtt a földre huppant a ház egyik ablakából egy ceruzaelem, ami kettétörött a betonon.
- Fél elem. Félelem! - mondta magában a szóviccet, de ez most beléhasított. Felismerte a mumusát. Félni a teljesség hiányától.
- Szép estét kívánok! - mondta sugárzó arccal a meglepett eladónak, majd határozott léptekkel elindult hazafelé a körút közepén.
2010-08-03
Fel
Felébredt.
Sóhajtott egy nagyot és mosolygott. Újabb nap következett. Nem volt elégedetlen, de elégedett sem. Játszani szokott reggelente. Azt szokta játszani, hogy miután testileg kipihentnek érezte magát még visszaaludt, mondhatni szunyókált egy picit. Nem, nem a lustaság miatt tette, és nem is azért mert nem akart felkelni, hanem mert iyenkor álmodott legintenzívebben. De legalábbis ezekre az álmokra legalább emlékezett, amikor újra felébredt.
Színes álmok, szórakoztatóak, romantikusak, olykor erotikusak, olykor felkavaróak. Mindenképpen megtöltötte az egyszerű reggelt egy rendkívüli érzéssel és meghatározta a nap alaphangulatát. Azért szerette ezt csinálni, mert az esetek többségében pozitív kicsengésűek voltak. Ha meg nem, akkor jöhetett a második kör.
Futott és focizott, a haverokkal, de mintha számára lelassult volna az idő az egyik pillanatról a másikra. Éppen a kapu felé szöktették volna, de körülötte megfagyott a tér, csak a többiek maradtak ugyanolyan gyorsak, mint egy pillanattal előbb. A labda az orra előtt gurult el és legszívesebben megállította volna, de legalább egy jót belerúgott volna, hogy akkor legalább szálljon messzire, ha már megtartani nem tudja. Teste görcsös ívbe feszült az erőlködéstől, de egy centit nem mozdult előrébb. A többiek mintha észre se vették volna, hogy lelassult, játszottak tovább és vidáman kergették a lasztit. Lehet, hogy nem is volt jelen? A többiek nem is látták!
STOP! Ez így nem jó.
Homlokát törölte, majd ismét merült.
Széles mezőn állt egy domboldal tetején. A fű nem volt magas, épp csak bokáig ért. A dombról jól látszott a körülötte elterülő dimbes-dombos táj. A megművelt parcellák különböző színekben pompáztak, attól függően, hogy mi nőtt a tavaszi vetésekben. Gyenge szellő fújt. Emlékezetébe idézte, hogy a szellő segítségével vitorlázhatna a táj felett. Kivárt. Egy erősebb felszálló légáramlat végre megérkezett. Nekifutott. Érezte, hogy egyre könnyebben fut és egyre könnyebb lesz elrugaszkodnia. Sikerült! Siklott a táj felett körözve. Karját széttárva repült minden egyéb kiegészítő nélkül. Siklott, mint egy sólyom. Fel. Egyre feljebb!
Jó reggelt! - futott át az agyán a gondolat. Mosolygott. - Most indulhat a nap!
Sóhajtott egy nagyot és mosolygott. Újabb nap következett. Nem volt elégedetlen, de elégedett sem. Játszani szokott reggelente. Azt szokta játszani, hogy miután testileg kipihentnek érezte magát még visszaaludt, mondhatni szunyókált egy picit. Nem, nem a lustaság miatt tette, és nem is azért mert nem akart felkelni, hanem mert iyenkor álmodott legintenzívebben. De legalábbis ezekre az álmokra legalább emlékezett, amikor újra felébredt.
Színes álmok, szórakoztatóak, romantikusak, olykor erotikusak, olykor felkavaróak. Mindenképpen megtöltötte az egyszerű reggelt egy rendkívüli érzéssel és meghatározta a nap alaphangulatát. Azért szerette ezt csinálni, mert az esetek többségében pozitív kicsengésűek voltak. Ha meg nem, akkor jöhetett a második kör.
Futott és focizott, a haverokkal, de mintha számára lelassult volna az idő az egyik pillanatról a másikra. Éppen a kapu felé szöktették volna, de körülötte megfagyott a tér, csak a többiek maradtak ugyanolyan gyorsak, mint egy pillanattal előbb. A labda az orra előtt gurult el és legszívesebben megállította volna, de legalább egy jót belerúgott volna, hogy akkor legalább szálljon messzire, ha már megtartani nem tudja. Teste görcsös ívbe feszült az erőlködéstől, de egy centit nem mozdult előrébb. A többiek mintha észre se vették volna, hogy lelassult, játszottak tovább és vidáman kergették a lasztit. Lehet, hogy nem is volt jelen? A többiek nem is látták!
STOP! Ez így nem jó.
Homlokát törölte, majd ismét merült.
Széles mezőn állt egy domboldal tetején. A fű nem volt magas, épp csak bokáig ért. A dombról jól látszott a körülötte elterülő dimbes-dombos táj. A megművelt parcellák különböző színekben pompáztak, attól függően, hogy mi nőtt a tavaszi vetésekben. Gyenge szellő fújt. Emlékezetébe idézte, hogy a szellő segítségével vitorlázhatna a táj felett. Kivárt. Egy erősebb felszálló légáramlat végre megérkezett. Nekifutott. Érezte, hogy egyre könnyebben fut és egyre könnyebb lesz elrugaszkodnia. Sikerült! Siklott a táj felett körözve. Karját széttárva repült minden egyéb kiegészítő nélkül. Siklott, mint egy sólyom. Fel. Egyre feljebb!
Jó reggelt! - futott át az agyán a gondolat. Mosolygott. - Most indulhat a nap!
2010-08-02
Nyom
Hétfő
van, de nem ez a gond, és nem is az, hogy kicsit bulizgattam a hétvégén és nem aludtam sokat.
Csak az a baj, hogy magasnyomású anticiklon kavarog Gif felett és lokálisan szórványos álmosságzivatart szór ránk a tengeri szél...
Várom már, hogy itt is közepes legyen végre az UV-B sugárzás mértéke.
van, de nem ez a gond, és nem is az, hogy kicsit bulizgattam a hétvégén és nem aludtam sokat.
Csak az a baj, hogy magasnyomású anticiklon kavarog Gif felett és lokálisan szórványos álmosságzivatart szór ránk a tengeri szél...
Várom már, hogy itt is közepes legyen végre az UV-B sugárzás mértéke.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)