Sánta Edömér, született kismátragerebesi lakos és Klausreis Aladár, budaörsi kispolgár még 1678 telén, amikor nagyon nagyon sok hó esett elindultak beszerző körútra. Ezen az útjukon érintették Skandináviát, annak ellenére, hogy ott még több hó volt. Őket ez ugyan egy kicsit zavarta, de az előnyükre is vált. Olyan gyorsan sikló szánja senkinek nem volt a világon, mint nekik. 6 almás-deres ló vontatta és az ügyes kocsisnak bizonyuló Aladár még tovább fokozta a szán versenyképességét. Céljuk és motivációjuk is az volt, hogy a tél beálltával bejárják az északi sarkkörig Európát és versenyre hívjanak minden magát valamire is tartó szán tulajdonost, vagy hajtót. Természetesen pénzért, fogadással egybekötve. Már Finnországban jártak, amikor már több, mint 100 falusi-, városi és tanyaversenyen nyertek. Tekintélyes összeg lapult már a ládikóban, amit senkinek nem mutattak, sőt a szán közelébe se engedtek senkit.
Közben felmerült bennük, hogy további haszonra tehetnek szert, ha a tehetősebb szántulajok verseny utáni meghívását elfogadják, majd körülnézve a vendéglátói házban, ha lehet még távozásukkor, vagy esetleg az éjszaka leple alatt visszatérve még gazdagabban induljanak a következő vidék irányába.
Így történt ezen az estén is. A gazdag és nemes úr, aki örömest fogadta őket a 40 szobás kastélyában, teljes körű vendéglátásban részesítette őket, így szállást is kínált a két nyertes számára. Felajánlotta egyben 6 rénszarvasát, hisz a lovak már eléggé betegesek lettek és ráadásul a lábukat össze vissza kaszabolta a jég az elmúlt két verseny során, amit a sietős távozásuk miatt nem volt alkalmuk meggyógyulni hagyni.
Aznap este is elhatározták, hogy jelentős vagyonnal, valamint az ígért 6 rénszarvassal távoznak. Hajnal előtt keltek és keltették a lovászt (rénszarvászt) is, miután a szánra már felpakolták a hozott és a talált kincseket. Megkapták a réneket, majd uccu neki, még hajnal hasadta előtt (ami egyébként sem történt meg 10 óra előtt) nekivágtak az útnak. Csakhogy ezúttal a gazda hamarabb ébredt, mint azt eddig megszokták, így az hamar üldözésbe kezdett. Ugyan a szán villámgyors volt, de a szarvasok irányítása már okozott egy kis gondot. A közeli kis városkába érve, egy az utcára ugró kölyök miatt Aladár kénytelen volt gyors irányváltásra kényszeríteni a szarvasokat, amitől a szán kisodródott és az egyik ház falának csapódott. Senkinek semmi baja nem lett, ellenben a láda leesett a szánról. Észrevették és sikerült a nyakukban lihegő üldözők ellenére időben visszarakni a szánra. Nyomban tovább is hajtottak. Azt azonban nem vették észre, hogy a láda sérült sarkából folyt ki a pénz, ékszer és mindenféle csecsebecse, amit addig összeherdáltak. Az üldözők se vették észre, mert jobban el voltak foglalva a tolvajok kézre kerítésével és üldözésével.
Amikor reggel a kisváros felébredt, akkor a lakosok szinte egyszerre vették észre, hogy az utcán, a házuk ajtaja előtt valami értékes dolog hever a hóban. Minden házra jutott egy kis ez, egy kis az. Vidám hangulat lett úrrá a városon és mindenki a titokzatos hajnali szánról és üldözőiről beszélt. Sikerült kideríteni, hogy Santa-Klaus volt a jótét lélek, akik ugyan ketten voltak, de hát a nép hamar egy személlyé olvasztotta össze a két kimondhatatlan név tulajdonosát.
December 6-át azóta is emlegetik a városban...
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: mese. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: mese. Összes bejegyzés megjelenítése
2010-12-30
2010-08-27
Fenyegetés
Ingyen lehet majd utazni a vonatokon.
A Magyar Állami Vasutak főigazgatója a vonatok 5-15 perces késésével fenyegetőzött, mert úgy látja, hogy a túlműködtetett és túlpörgő vállalat csak így kerülhet anyagilag helyre.
Kijelentését azzal indokolta, hogy az utóbbi évek gazdasági fellendülése oly mértékben változtatta meg a járműparkot és annak az utazóközönség általi megítélését, hogy már alig bírta teljesíteni a vonattal utazni kívánók számának megfelelő mennyiségű jármű üzemeltetését. A további minőségi és mennyiségi fejlesztések mellett és miatt a közmegelégedettség azonban tovább nőt, így újabb és újabb utazóközönséget sikerült megnyerniük a magyar társadalomból. A vállalat ennek következtében az utóbbi két évben szufficites volt és legnagyobb szomorúságukra a fennmaradt néhány milliárd forintot már semmire nem tudták elkölteni, mert szinte mindent felújítottak a rendszerben, beleértve a jegyellenőrök teljes ruházatát is, melyet az Armani divatház stylistjai terveztek. A végső csepp a pohárban azonban a múlt héten bejelentett minisztériumi Ország Kiválósága díj bejelentése volt, amivel járó tekintélyes összeggel már tényleg nem tudnának mit tenni, így azt nem is szeretnék elfogadni. Tiltakozólag meg sem jelentek az átadási ünnepségen.
A késések kötelező bevezetésével az utazóközönséget akarják eltántorítani a vasút használatától.
Lehet, hogy ingyen lehet majd utazni a vonatokon, ha mégis megkapják az összeget!
Zsozef, álhíríró
A Magyar Állami Vasutak főigazgatója a vonatok 5-15 perces késésével fenyegetőzött, mert úgy látja, hogy a túlműködtetett és túlpörgő vállalat csak így kerülhet anyagilag helyre.
Kijelentését azzal indokolta, hogy az utóbbi évek gazdasági fellendülése oly mértékben változtatta meg a járműparkot és annak az utazóközönség általi megítélését, hogy már alig bírta teljesíteni a vonattal utazni kívánók számának megfelelő mennyiségű jármű üzemeltetését. A további minőségi és mennyiségi fejlesztések mellett és miatt a közmegelégedettség azonban tovább nőt, így újabb és újabb utazóközönséget sikerült megnyerniük a magyar társadalomból. A vállalat ennek következtében az utóbbi két évben szufficites volt és legnagyobb szomorúságukra a fennmaradt néhány milliárd forintot már semmire nem tudták elkölteni, mert szinte mindent felújítottak a rendszerben, beleértve a jegyellenőrök teljes ruházatát is, melyet az Armani divatház stylistjai terveztek. A végső csepp a pohárban azonban a múlt héten bejelentett minisztériumi Ország Kiválósága díj bejelentése volt, amivel járó tekintélyes összeggel már tényleg nem tudnának mit tenni, így azt nem is szeretnék elfogadni. Tiltakozólag meg sem jelentek az átadási ünnepségen.
A késések kötelező bevezetésével az utazóközönséget akarják eltántorítani a vasút használatától.
Lehet, hogy ingyen lehet majd utazni a vonatokon, ha mégis megkapják az összeget!
Zsozef, álhíríró
2010-04-20
Hírek
Jégeső pusztított több megyében
Idézet egyben - szinte:
"... az idokep.hu [1] meteorológusa szerint hazánk időjárását a szerdán egy magassági hidegcsepp, illetve sekély mediterrán ciklon határozza meg. Az északkeleti országrészben továbbra is áztató esőre, míg másutt egyre többfelé zivatarokra van kilátás, amelyeket jégeső, viharos széllökések is kísérhetnek.
Jelenleg a Duna-Tisza közén, a délnyugati határszél mentén, illetve a Nyugat-Dunántúlon, Szombathely környékén mozog két intenzívebb, jégesővel kísért cella, az ország egyes pontjain pedig száraz zivatarokról szóló észlelések is érkeztek. A délnyugati határszél mentén haladó cella feltehetőleg egy izolált szupercella, már közel két és fél órája életben ...
Oroszlányban és Győr mellett tubát észleltek. A tuba örvénylő felhőtölcsér, ami nem ér a földig. Ha eléri a földet, már tornádónak nevezik."
Azért vannak nem AjgnerSzilárdos időjárásjelentések is. Bár azon kívül, hogy szó van a tubáról, ami számomra, mint szakkifejezés újdonság, a szupercellák említésével nem értek egyet. Tanulságos mindenképpen.
Nimbusz, a felhőcske lassan úszott a magyar puszta felett. Fáradt volt, mert az előző éjszaka kiadta magából a dühét, amikor az Alpok mind feljebb és feljebb kényszerítette. Fel a hideg magasba. Már a bajor vidéken érezte az erőt, de akkor még vidáman tekintett az alant elsuhanó tájra. Erős és fiatal volt még ott, hisz csak 2 nappal előtte született meg az óceán felett a kontinens határán. Az Alpok lábához érve kacagva hömpölyögve futott neki a magaslatnak. Élvezte a szellőt, aminek a hátán lovagolt és élvezte a változatos tájat. Leste az embereket alant.
A jókedve azonban hamar elillant, mert egyre nehezebb volt egyben maradnia, illetve a többi frissen születő ködfelhő között lökdösődve előrejutnia. Volt amelyik csatlakozni akart hozzá, de Nimbusz ekkor érezte első, egyéniségével kapcsolatos érzését: büszkeségét óceáni eredetére. Odáig fajult gondolata, hogy magasan hordott orral rá se hederített a kérészéletű ködpamacsokra. Tudta, ő nagyobb dolgokra termett. Szupercella lesz! Testéből kiváló cseppekkel valami nagyon hasznos dolgot fog tenni, mint pl. a emberek növényeit meglocsolni.
Az Alpok közepén azonban a hideg szelek ide-oda pofozták és egy-egy gonoszabb szél belemart az oldalába. Ilyenkor hullott a vére és áztatta a havas lankákat. MÉg ezt is élvezte, mert úgy gondolta, hogy amennyit ő most lemos a hegyből, az utána jövőnek annyival könnyebb lesz leküzdenie.
Nemsokára már fázott is. Vacogott. A teste nehézkesebben mozgott és úgy érezte, mintha vére is megfagyna. A következő karcos szél már nem cseppeket, hanem pihepuha pelyheket szakasztott belőle ahol érte. Viharosan fogyott az ereje. Szomorúan vette észre, hogy a pamacsok már elfoszlottak mellőle. Egyedül rótta az eget, magasan a hidegben. Be is sötétedett közben. Most már felülről is hideg érte, ezért egy kicsit lejjebb ereszkedett. A csillagokat hívta segítségül, hogy túlélje az éjszakát. Számolgatta, becézgette őket, akárcsak az elmúlt estén.
Hajnalodott, amikor a kis ország határára ért. Az erejének nagy részét elvesztette ugyan, de kellőképpen összeszedte erejét és tényleg szupercellává vált. Gondolta megörvendezteti a kis szorgos emberkéket és megrázta magát, hogy eső hulljon a tájra. Azt látta azonban, hogy az emberek, akik az utcára tévedtek nem örülnek neki, sőt látni se akarják, ezért kerekded valamit tartottak a fejük fölé és az alá rejtőztek.
Csak egy embert látott, aki a messzeségből épp rá nézett. Annak az egynek nagyon megörült, mert le tuda olvasni a szájáról, hogy a nevén nevezte:
- Nimbusz. - mutatott fel az égre a férfi és a mellette álló kisgyerek is odanézett.
- Limbusz. - ismételte a csöppség.
- Nem, nem limbusz, az más! Jajj mikor fogod már végre rendesen kimondani az "n" betűt? - kérdezte az apa.
Nimbusz elmosolyodta magát és mosolyán átcsillant a napfény. Ebben a pillanatban nézett fel sok ember, bár ekkor sem őt csodálták, hanem a cseppeken tükröződő szivárványt, melyet tolt maga előtt, ahogy haladt előre.
Most már értette, hogy hogyan szerezhet örömet. Arra gondolt, hogy maradék erejével beszivárványozza az útját, amíg teheti. S bár nagyon igyekezett, az ország másik felét már nem érte el. Utoljára már csak a mosolya maradt és a rajta átcsillogó fény. De tudta, hogy örömet szerzett, valamint azt, hogy a cseppek, melyeket erre a földre hullajtott előbb utóbb egymásra találnak, hogy ismét felhőként szülessenek újjá.
Idézet egyben - szinte:
"... az idokep.hu [1] meteorológusa szerint hazánk időjárását a szerdán egy magassági hidegcsepp, illetve sekély mediterrán ciklon határozza meg. Az északkeleti országrészben továbbra is áztató esőre, míg másutt egyre többfelé zivatarokra van kilátás, amelyeket jégeső, viharos széllökések is kísérhetnek.
Jelenleg a Duna-Tisza közén, a délnyugati határszél mentén, illetve a Nyugat-Dunántúlon, Szombathely környékén mozog két intenzívebb, jégesővel kísért cella, az ország egyes pontjain pedig száraz zivatarokról szóló észlelések is érkeztek. A délnyugati határszél mentén haladó cella feltehetőleg egy izolált szupercella, már közel két és fél órája életben ...
Oroszlányban és Győr mellett tubát észleltek. A tuba örvénylő felhőtölcsér, ami nem ér a földig. Ha eléri a földet, már tornádónak nevezik."
Azért vannak nem AjgnerSzilárdos időjárásjelentések is. Bár azon kívül, hogy szó van a tubáról, ami számomra, mint szakkifejezés újdonság, a szupercellák említésével nem értek egyet. Tanulságos mindenképpen.
Nimbusz, a felhőcske lassan úszott a magyar puszta felett. Fáradt volt, mert az előző éjszaka kiadta magából a dühét, amikor az Alpok mind feljebb és feljebb kényszerítette. Fel a hideg magasba. Már a bajor vidéken érezte az erőt, de akkor még vidáman tekintett az alant elsuhanó tájra. Erős és fiatal volt még ott, hisz csak 2 nappal előtte született meg az óceán felett a kontinens határán. Az Alpok lábához érve kacagva hömpölyögve futott neki a magaslatnak. Élvezte a szellőt, aminek a hátán lovagolt és élvezte a változatos tájat. Leste az embereket alant.
A jókedve azonban hamar elillant, mert egyre nehezebb volt egyben maradnia, illetve a többi frissen születő ködfelhő között lökdösődve előrejutnia. Volt amelyik csatlakozni akart hozzá, de Nimbusz ekkor érezte első, egyéniségével kapcsolatos érzését: büszkeségét óceáni eredetére. Odáig fajult gondolata, hogy magasan hordott orral rá se hederített a kérészéletű ködpamacsokra. Tudta, ő nagyobb dolgokra termett. Szupercella lesz! Testéből kiváló cseppekkel valami nagyon hasznos dolgot fog tenni, mint pl. a emberek növényeit meglocsolni.
Az Alpok közepén azonban a hideg szelek ide-oda pofozták és egy-egy gonoszabb szél belemart az oldalába. Ilyenkor hullott a vére és áztatta a havas lankákat. MÉg ezt is élvezte, mert úgy gondolta, hogy amennyit ő most lemos a hegyből, az utána jövőnek annyival könnyebb lesz leküzdenie.
Nemsokára már fázott is. Vacogott. A teste nehézkesebben mozgott és úgy érezte, mintha vére is megfagyna. A következő karcos szél már nem cseppeket, hanem pihepuha pelyheket szakasztott belőle ahol érte. Viharosan fogyott az ereje. Szomorúan vette észre, hogy a pamacsok már elfoszlottak mellőle. Egyedül rótta az eget, magasan a hidegben. Be is sötétedett közben. Most már felülről is hideg érte, ezért egy kicsit lejjebb ereszkedett. A csillagokat hívta segítségül, hogy túlélje az éjszakát. Számolgatta, becézgette őket, akárcsak az elmúlt estén.
Hajnalodott, amikor a kis ország határára ért. Az erejének nagy részét elvesztette ugyan, de kellőképpen összeszedte erejét és tényleg szupercellává vált. Gondolta megörvendezteti a kis szorgos emberkéket és megrázta magát, hogy eső hulljon a tájra. Azt látta azonban, hogy az emberek, akik az utcára tévedtek nem örülnek neki, sőt látni se akarják, ezért kerekded valamit tartottak a fejük fölé és az alá rejtőztek.
Csak egy embert látott, aki a messzeségből épp rá nézett. Annak az egynek nagyon megörült, mert le tuda olvasni a szájáról, hogy a nevén nevezte:
- Nimbusz. - mutatott fel az égre a férfi és a mellette álló kisgyerek is odanézett.
- Limbusz. - ismételte a csöppség.
- Nem, nem limbusz, az más! Jajj mikor fogod már végre rendesen kimondani az "n" betűt? - kérdezte az apa.
Nimbusz elmosolyodta magát és mosolyán átcsillant a napfény. Ebben a pillanatban nézett fel sok ember, bár ekkor sem őt csodálták, hanem a cseppeken tükröződő szivárványt, melyet tolt maga előtt, ahogy haladt előre.
Most már értette, hogy hogyan szerezhet örömet. Arra gondolt, hogy maradék erejével beszivárványozza az útját, amíg teheti. S bár nagyon igyekezett, az ország másik felét már nem érte el. Utoljára már csak a mosolya maradt és a rajta átcsillogó fény. De tudta, hogy örömet szerzett, valamint azt, hogy a cseppek, melyeket erre a földre hullajtott előbb utóbb egymásra találnak, hogy ismét felhőként szülessenek újjá.
2010-04-05
Nyúl
Így szólt az Úr:
- Légyen oroszlán, melynek adom a szavannákat, hogy legyen az állatok királya évezredeken által.
S lőn a sörényes.
- Mostan pediglen légyen az antilop, a zsiráf és sok más növényevő, valamint a hiéna, melyek közül előbbiek táplálékai lesznek az oroszlánnak és az örökkön kacagó utóbbinak. A növényevőknek türelmet adok és jámborságot, hogy elviseljék a rájuk nehezedő terhet. A hiénának pedig a szociális viselkedést, hogy hatékony legyen családjával járva a földeket.
És megteremtődtek az állatok, melyek benépesítették Afrika szavannáit. Ezúttal kicsit északabb felé fordult és így szólt:
- Hasonlóképpen, e növényzettel gazdagon tarkított vidékre teremtem a bivalyt, a kecskét, birkát hogy legeljenek a mezőkön. Táplálékul szolgáljanak a medvék, farkasok számára, melyek ezeken a területeken képviselik az erőt és a falkaszellemet, miképp az oroszlán és a hiéna a szavannákon.
Szólt és szava szerint lett.
Elgondolkozott egy pillanatra, majd így szólt:
- És te, pici szőrös jószág, neked adom a fürgeséget, a szaporaságot és a végtelen mezők szabadságát - majd pici szünet után hozzátette - és a türelmet, hogy az ember ételt készítsen belőled, annak gyermekei agyonsimogassanak, valamint azt a képességet, hogy minden évben egyszer színes tojásokat tojj...
Kis szánalom csendült a hangjában, de a nyúl nem foglalkozott ezzel, hiszen észt nem kapott eleget.
Az Erdei és Mezei Állatok Szövetsége Központi Bizottsága (EMÁSz KB) XXIV. gyűlésén, Rókalaka mezeiben gyülekeztek az állatok az erdőből és mezőről. Hivatalos volt ide minden állat, de legalábbis minden állatszövetség egy-egy képviselője.
Az Égen Szárnyalók (ÉSz) képviseletében már megjelent a Kánya, a Sas, a Héja, az Ölyv, meg a Rigó, Harkály, Cinege is és az elnöki posztot betöltő, így szavazati joggal is rendelkező Bagoly.
A Víz Alattiak mozgalom (VizA) bár korábban elégedettlenségének adott hangot a nem megfelelő helyszín választás miatt, de a legfőbb képviselőjüknek a vizának szava nem jutott el a megfelelő fülekig, így szavazati és vétójogukat a Vízpartiak és Odúlakók Pártja (VPOP) képviselőire bízták, azaz a Vidrára és a Rókára. Főként utóbbi ravaszságában és otthoni "vizeken" - értsd Rókalaka - tartott konferenciából fakadó előnyökben bízva minden kérésük elfogadását remélhették.
A legfőbb ellenlábasuk a nagy népességet maga mögött tudó Tücsök és Bogár (TB) egyesület volt, mely egy politikai-jogi hézagot kihasználva erődemonstrációt tartott és nem csak két képviselőt küldött, hanem minden fajból kettőt felvonultatott ráadásként. A "Viziek" és a TB ellentétét a Nagy Vadak Szövetsége (NVSz) tartotta a normalitás medrében, mert amint képviselőjük a medve és a farkas megjelent, mindig tiszteletteljesen alábbhagyott minden egyéb állat fecsegése, civakodása.
Az Erdei és Mezei Rágcsálók Társulatát (EMRT) a két terület miatt Cickány és Mókus, valamint Pocok és Nyúl képviselte. Pontosabban képviselte volna, de a nyúl sajnos késett. Késett, mert 6 kisnyula közül kettő megbetegedett, kettő pedig elcsavargott. Míg a betegekkel az asszony foglalkozott, addig nyúl apuka a mezőkön rohangált fejvesztve, hogy megtalálja az elbaktatott nyúlfiait.
Az erdei-mezei-vizi gyűlés résztvevői egy darabig várakoztak, de aztán a medve hangsúlyozott javaslatára leszavazták a pocok kétségbeesett további várakozásra felhívó kérését. Mindenkinek dolga volt, siettek volna, ráadásul egy nagyon fontos dolgot kellett elhatározniuk.
A XXIV. konferencia témája az Ember társadalmi hatása volt. Minden párt, koalíció, társulat, szövetség egyetértett abban, hogy az utóbbi időben az Ember túl sok társukat ölte meg, vagy vitte házába, ahonnan soha semelyikük nem tért vissza.
Sok felfokozott érzelmű beszámoló és vita után elfogadták Bagoly ötletét: ajándékkal talán megnyerhetik az Ember bizalmát és így csökkenhet a gonosz árnyék nyomasztó jelenléte.
Újabb vita indult, hogy mi legyen az ajándék? A Méhek Darazsak és Fürkészek (MDF) virágokat akart adni, de ezt a mezei Gerinces Állatok Felsőbbrendű Egyesülete (GÁFE, az NVSz szeparatista, nacionalista csoportja) leszavaztatta, hogy ők látták, hogy az Ember milyen kegyetlenül taposta le a virágokat a mezőn, mikor Ürgét üldözte. A virág nem jó! - helyeselt Ürge.
- Legyen akkor lépesméz, vagy minden reggel szóló madárkórus, melyek megédesítik mindenki napjait - javasolta hízelegve a Róka.
- Szó se lehet róla, hogy feláldozzuk a mézünket, amiért halálra dolgozzuk magunkat! - volt az MDF szóvivőjének válasza - így is minden évben elviszi az Ember a nagy részét!
- Mi már így is telecsicseregjük az erdőt, mezőt, de még az Ember háza környékét is... néha még örül is neki, de néha kilövöldöz az ablakon.
Kis zűrzavar keletkezett, hogy kinek mekkora szerepet és önfeláldozást kellene vállalnia az Ember lekenyerezésében, illetve a közjó érdekében, amikor a Medve szólt:
- Szerintem - mondta mély dörmögő hangján, majd hosszú hatásszünetet tartott - szerintem kérjük meg vagy a madarakat, vagy a TB-t, hogy adjanak valamit, ami ehető és persze mivel sokan vannak, ezért nekik nem lesz olyan megterhelő. Nyilvánvalóan nem végső önfeláldozásra gondolok, hanem...
Csend települt a gyülekezetre, egyrészt mert a Medve kissé lassú észjárása miatt nem tudta befejezni a mondatát, másrészt a többiek meg nem tudták kitalálni, hogy mit akar mondani.
- Hanem mondjuk tojásra, vagy petére... Abból úgy is ezrek, illetve milliónyi van - tette hozzá kisvártatva Róka.
- Úúúgyvan. - vágta rá Gerle, de fogalma sem volt róla, hogy mihez is burukkolt hozzá, de ő is hozzá akart végre szólni. Nem tudta, hogy éppen maga és szárnyas társai ellen beszél, mert a konferencia elejétől kezdve a mellette lévő Gerlicével turbékolt, annak ellenére, hogy többen is rászóltak már.
- Mi felajánlanánk a petéink huszadát, de félek, hogy az Ember észre se venné, ellenben felajánljuk, hogy segítünk az Ügy kivitelezésében és maximálisan támogatunk minden további javaslatot, ami az Ügyünk előrevitelét segíti. Éljen az erdő és mező összes lakója! - demagogizálta nagyhangon Csótány, aki a múlt hónapban fejezte be sikeresen politológiai tanulmányait rozsdabegyvörös diplomával. Ennek hatására és rokonának Svábbogárnak előkelő származásra utaló nevét megirigyelve, Sir Bugar-nak hívatta magát az elmúlt hetekben. (Ejtsd magyarosan: Sír Ba:gár)
Számos állat pislogott az imént elhangzott megjegyzés értelmének kibogozása közben. Továbbra is csönd volt, amikor az MDF képviselő észbekapott, hogy ez nekik is jó ötlet. Elkezdett éljenezni, majd a többi tagot, a TB képviselőket és a népes számban megjelent összes rovart arra buzdította, hogy csatlakozzanak. Nemsokára hangos ciripelés, zümmögés, duruzsolás, döngicsélés töltötte meg a hallgatóság füleit. A VPOP, EMRT, NVSz is csatlakozott, mert a javaslat rájuk sem rótt semmi terhet.
A bagoly kért szót:
- Legyen, ahogy a gyülekezet akarja, de maximáljuk a beszolgáltatandó tojások számát és az érintett madarak népességét. Legyen maximum 1 tojás per tojó a maximum adományozandó tojás, illetve minden évben a madarak egy tizede legyen Emberadó köteles, mely minden évben változik. Hogy pontosan kit érint, azt a madarak eldöntik maguk között és így a ciklikus munkamegosztás nem terhel le senkit.
Az ÉSz-tagok nehezen mentek bele, de végül is a többség nyomására elfogadták.
- Mi szívesen segítenénk a szállításban, de hát sajnos az Őszapó tojása is túl nehéz nekünk, így valaki mást kellene megkérni. - emígyen szólt Sir Bugar.
- Hol van Nyúl? Hukk! - kérdezte a Hörcsög, aki szokásához híven ma reggel is felöntött a garatra és az egész gyűlésből annyit fogott fel, hogy mindenki összevissza csipog-károg-ciripel. Kábaságából kifolyólag csak most vette észre, hogy a barátja nem jelent meg.
- Tényleg! Hol van? kapták fel többen is a fejüket.
- Büntessük meg! Lógós! - kiáltotta be valaki a tömegből, akinek kilétét a KB titkára, a Fakopáncs által a Nagy Tölgy kérgébe Gyors és Féregvájó róvással lejegyzett gyűlésnapló alapján mind a mai napig nem sikerült kibogozni, mert valami vandál banda még a gyűlés vége után azonnal összekarcolta a felületet.
- Hordja ki Nyúl és népes családja a tojásokat! - kiáltotta be vért kívánó hangon Farkas, abban is bízva, hogy a munkától elfáradt nyúlcsalád tagjaiból könnyebb lesz prédálnia.
- Elég! - bömbölte el magát Medve - büntessük meg Nyulat, de azért ne akasszuk fel mindjárt! Minden évben egyszer kelljen megtennie, és hogy ne akadályozzuk hétköznapi teendőiben, legyen ez a nap valamelyik vasárnap a tavaszi szezonban, ami azért is indokolt, mert a madaraknak előbb úgysem nagyon van elegendő tojása.
- Hurrá! - kiabálta pár pillanat múlva mindenki.
- Megkérjük a Cickányt, hogy még a mai napon értesítse Nyulat dorgálásunkról és a KB ülés határozatáról, mellyel kapcsolatos ellenvetésének jogáról lemondott távolléte okán. Fellebeznie a legközelebbi KB ülésen lehet, 2/3-os többségi alapon! - foglalta össze Bagoly.
Majdnem naplementéig éljenzett a társaság, majd mindenki hazament boldogan, hiszen megmentették az állatokat, illetve megfelelően megbüntették Nyulat. Kinek-kinek mi okozott nagyobb örömöt.
Még azon a nyáron az Ember elfogta Medvét és eladta egy cirkuszba, míg Farkas jobb vadászmezők után nézve elvándorolt. A korábban kialakult ellentéteket nem volt aki elfojtsa, így azok felszínre törtek és az Erdei és Mezei Állatok Szövetsége hamarosan megszűnt.
A nyúlnak azóta sem volt lehetősége fellebbezni, hiába próbálkozott az Erdei Úniónál, vagy a Mezei Konfederálé ülésein. Egyik sem tartotta magát sem felelősnek az EMÁSz KB által hozott döntések ügyében, sem pedig nem vélte magát annak jogutódjának.
Azóta a nyúl egyre nagyobb szaporulattal igyekszik teljesíteni a növekvő emberi populáció kiengesztelésének rá szabott feladatát.
(off topic: a nyúl fial, és miért nem lányal?)
A kapitalista társadalmi rendszerben egy Animal Union nevű off-shore vállalat megbízásából, az Interanimal Company által outsourcingolt és Animal Field and Power Source GMBH által elvállalt, majd rabszolga szintű fizetés mellett munkát biztosító cégnél végeredményben a Nyúlra jutott a Nagy Központi Tojáselosztás fedőnevű projekt kivitelezése.
Ezt a verziót most kifáradva nem tudom megírni. Majd jövőre!
Zsozef, zö Brénszto'm (the Brainstorm)
- Légyen oroszlán, melynek adom a szavannákat, hogy legyen az állatok királya évezredeken által.
S lőn a sörényes.
- Mostan pediglen légyen az antilop, a zsiráf és sok más növényevő, valamint a hiéna, melyek közül előbbiek táplálékai lesznek az oroszlánnak és az örökkön kacagó utóbbinak. A növényevőknek türelmet adok és jámborságot, hogy elviseljék a rájuk nehezedő terhet. A hiénának pedig a szociális viselkedést, hogy hatékony legyen családjával járva a földeket.
És megteremtődtek az állatok, melyek benépesítették Afrika szavannáit. Ezúttal kicsit északabb felé fordult és így szólt:
- Hasonlóképpen, e növényzettel gazdagon tarkított vidékre teremtem a bivalyt, a kecskét, birkát hogy legeljenek a mezőkön. Táplálékul szolgáljanak a medvék, farkasok számára, melyek ezeken a területeken képviselik az erőt és a falkaszellemet, miképp az oroszlán és a hiéna a szavannákon.
Szólt és szava szerint lett.
Elgondolkozott egy pillanatra, majd így szólt:
- És te, pici szőrös jószág, neked adom a fürgeséget, a szaporaságot és a végtelen mezők szabadságát - majd pici szünet után hozzátette - és a türelmet, hogy az ember ételt készítsen belőled, annak gyermekei agyonsimogassanak, valamint azt a képességet, hogy minden évben egyszer színes tojásokat tojj...
Kis szánalom csendült a hangjában, de a nyúl nem foglalkozott ezzel, hiszen észt nem kapott eleget.
Az Erdei és Mezei Állatok Szövetsége Központi Bizottsága (EMÁSz KB) XXIV. gyűlésén, Rókalaka mezeiben gyülekeztek az állatok az erdőből és mezőről. Hivatalos volt ide minden állat, de legalábbis minden állatszövetség egy-egy képviselője.
Az Égen Szárnyalók (ÉSz) képviseletében már megjelent a Kánya, a Sas, a Héja, az Ölyv, meg a Rigó, Harkály, Cinege is és az elnöki posztot betöltő, így szavazati joggal is rendelkező Bagoly.
A Víz Alattiak mozgalom (VizA) bár korábban elégedettlenségének adott hangot a nem megfelelő helyszín választás miatt, de a legfőbb képviselőjüknek a vizának szava nem jutott el a megfelelő fülekig, így szavazati és vétójogukat a Vízpartiak és Odúlakók Pártja (VPOP) képviselőire bízták, azaz a Vidrára és a Rókára. Főként utóbbi ravaszságában és otthoni "vizeken" - értsd Rókalaka - tartott konferenciából fakadó előnyökben bízva minden kérésük elfogadását remélhették.
A legfőbb ellenlábasuk a nagy népességet maga mögött tudó Tücsök és Bogár (TB) egyesület volt, mely egy politikai-jogi hézagot kihasználva erődemonstrációt tartott és nem csak két képviselőt küldött, hanem minden fajból kettőt felvonultatott ráadásként. A "Viziek" és a TB ellentétét a Nagy Vadak Szövetsége (NVSz) tartotta a normalitás medrében, mert amint képviselőjük a medve és a farkas megjelent, mindig tiszteletteljesen alábbhagyott minden egyéb állat fecsegése, civakodása.
Az Erdei és Mezei Rágcsálók Társulatát (EMRT) a két terület miatt Cickány és Mókus, valamint Pocok és Nyúl képviselte. Pontosabban képviselte volna, de a nyúl sajnos késett. Késett, mert 6 kisnyula közül kettő megbetegedett, kettő pedig elcsavargott. Míg a betegekkel az asszony foglalkozott, addig nyúl apuka a mezőkön rohangált fejvesztve, hogy megtalálja az elbaktatott nyúlfiait.
Az erdei-mezei-vizi gyűlés résztvevői egy darabig várakoztak, de aztán a medve hangsúlyozott javaslatára leszavazták a pocok kétségbeesett további várakozásra felhívó kérését. Mindenkinek dolga volt, siettek volna, ráadásul egy nagyon fontos dolgot kellett elhatározniuk.
A XXIV. konferencia témája az Ember társadalmi hatása volt. Minden párt, koalíció, társulat, szövetség egyetértett abban, hogy az utóbbi időben az Ember túl sok társukat ölte meg, vagy vitte házába, ahonnan soha semelyikük nem tért vissza.
Sok felfokozott érzelmű beszámoló és vita után elfogadták Bagoly ötletét: ajándékkal talán megnyerhetik az Ember bizalmát és így csökkenhet a gonosz árnyék nyomasztó jelenléte.
Újabb vita indult, hogy mi legyen az ajándék? A Méhek Darazsak és Fürkészek (MDF) virágokat akart adni, de ezt a mezei Gerinces Állatok Felsőbbrendű Egyesülete (GÁFE, az NVSz szeparatista, nacionalista csoportja) leszavaztatta, hogy ők látták, hogy az Ember milyen kegyetlenül taposta le a virágokat a mezőn, mikor Ürgét üldözte. A virág nem jó! - helyeselt Ürge.
- Legyen akkor lépesméz, vagy minden reggel szóló madárkórus, melyek megédesítik mindenki napjait - javasolta hízelegve a Róka.
- Szó se lehet róla, hogy feláldozzuk a mézünket, amiért halálra dolgozzuk magunkat! - volt az MDF szóvivőjének válasza - így is minden évben elviszi az Ember a nagy részét!
- Mi már így is telecsicseregjük az erdőt, mezőt, de még az Ember háza környékét is... néha még örül is neki, de néha kilövöldöz az ablakon.
Kis zűrzavar keletkezett, hogy kinek mekkora szerepet és önfeláldozást kellene vállalnia az Ember lekenyerezésében, illetve a közjó érdekében, amikor a Medve szólt:
- Szerintem - mondta mély dörmögő hangján, majd hosszú hatásszünetet tartott - szerintem kérjük meg vagy a madarakat, vagy a TB-t, hogy adjanak valamit, ami ehető és persze mivel sokan vannak, ezért nekik nem lesz olyan megterhelő. Nyilvánvalóan nem végső önfeláldozásra gondolok, hanem...
Csend települt a gyülekezetre, egyrészt mert a Medve kissé lassú észjárása miatt nem tudta befejezni a mondatát, másrészt a többiek meg nem tudták kitalálni, hogy mit akar mondani.
- Hanem mondjuk tojásra, vagy petére... Abból úgy is ezrek, illetve milliónyi van - tette hozzá kisvártatva Róka.
- Úúúgyvan. - vágta rá Gerle, de fogalma sem volt róla, hogy mihez is burukkolt hozzá, de ő is hozzá akart végre szólni. Nem tudta, hogy éppen maga és szárnyas társai ellen beszél, mert a konferencia elejétől kezdve a mellette lévő Gerlicével turbékolt, annak ellenére, hogy többen is rászóltak már.
- Mi felajánlanánk a petéink huszadát, de félek, hogy az Ember észre se venné, ellenben felajánljuk, hogy segítünk az Ügy kivitelezésében és maximálisan támogatunk minden további javaslatot, ami az Ügyünk előrevitelét segíti. Éljen az erdő és mező összes lakója! - demagogizálta nagyhangon Csótány, aki a múlt hónapban fejezte be sikeresen politológiai tanulmányait rozsdabegyvörös diplomával. Ennek hatására és rokonának Svábbogárnak előkelő származásra utaló nevét megirigyelve, Sir Bugar-nak hívatta magát az elmúlt hetekben. (Ejtsd magyarosan: Sír Ba:gár)
Számos állat pislogott az imént elhangzott megjegyzés értelmének kibogozása közben. Továbbra is csönd volt, amikor az MDF képviselő észbekapott, hogy ez nekik is jó ötlet. Elkezdett éljenezni, majd a többi tagot, a TB képviselőket és a népes számban megjelent összes rovart arra buzdította, hogy csatlakozzanak. Nemsokára hangos ciripelés, zümmögés, duruzsolás, döngicsélés töltötte meg a hallgatóság füleit. A VPOP, EMRT, NVSz is csatlakozott, mert a javaslat rájuk sem rótt semmi terhet.
A bagoly kért szót:
- Legyen, ahogy a gyülekezet akarja, de maximáljuk a beszolgáltatandó tojások számát és az érintett madarak népességét. Legyen maximum 1 tojás per tojó a maximum adományozandó tojás, illetve minden évben a madarak egy tizede legyen Emberadó köteles, mely minden évben változik. Hogy pontosan kit érint, azt a madarak eldöntik maguk között és így a ciklikus munkamegosztás nem terhel le senkit.
Az ÉSz-tagok nehezen mentek bele, de végül is a többség nyomására elfogadták.
- Mi szívesen segítenénk a szállításban, de hát sajnos az Őszapó tojása is túl nehéz nekünk, így valaki mást kellene megkérni. - emígyen szólt Sir Bugar.
- Hol van Nyúl? Hukk! - kérdezte a Hörcsög, aki szokásához híven ma reggel is felöntött a garatra és az egész gyűlésből annyit fogott fel, hogy mindenki összevissza csipog-károg-ciripel. Kábaságából kifolyólag csak most vette észre, hogy a barátja nem jelent meg.
- Tényleg! Hol van? kapták fel többen is a fejüket.
- Büntessük meg! Lógós! - kiáltotta be valaki a tömegből, akinek kilétét a KB titkára, a Fakopáncs által a Nagy Tölgy kérgébe Gyors és Féregvájó róvással lejegyzett gyűlésnapló alapján mind a mai napig nem sikerült kibogozni, mert valami vandál banda még a gyűlés vége után azonnal összekarcolta a felületet.
- Hordja ki Nyúl és népes családja a tojásokat! - kiáltotta be vért kívánó hangon Farkas, abban is bízva, hogy a munkától elfáradt nyúlcsalád tagjaiból könnyebb lesz prédálnia.
- Elég! - bömbölte el magát Medve - büntessük meg Nyulat, de azért ne akasszuk fel mindjárt! Minden évben egyszer kelljen megtennie, és hogy ne akadályozzuk hétköznapi teendőiben, legyen ez a nap valamelyik vasárnap a tavaszi szezonban, ami azért is indokolt, mert a madaraknak előbb úgysem nagyon van elegendő tojása.
- Hurrá! - kiabálta pár pillanat múlva mindenki.
- Megkérjük a Cickányt, hogy még a mai napon értesítse Nyulat dorgálásunkról és a KB ülés határozatáról, mellyel kapcsolatos ellenvetésének jogáról lemondott távolléte okán. Fellebeznie a legközelebbi KB ülésen lehet, 2/3-os többségi alapon! - foglalta össze Bagoly.
Majdnem naplementéig éljenzett a társaság, majd mindenki hazament boldogan, hiszen megmentették az állatokat, illetve megfelelően megbüntették Nyulat. Kinek-kinek mi okozott nagyobb örömöt.
Még azon a nyáron az Ember elfogta Medvét és eladta egy cirkuszba, míg Farkas jobb vadászmezők után nézve elvándorolt. A korábban kialakult ellentéteket nem volt aki elfojtsa, így azok felszínre törtek és az Erdei és Mezei Állatok Szövetsége hamarosan megszűnt.
A nyúlnak azóta sem volt lehetősége fellebbezni, hiába próbálkozott az Erdei Úniónál, vagy a Mezei Konfederálé ülésein. Egyik sem tartotta magát sem felelősnek az EMÁSz KB által hozott döntések ügyében, sem pedig nem vélte magát annak jogutódjának.
Azóta a nyúl egyre nagyobb szaporulattal igyekszik teljesíteni a növekvő emberi populáció kiengesztelésének rá szabott feladatát.
(off topic: a nyúl fial, és miért nem lányal?)
A kapitalista társadalmi rendszerben egy Animal Union nevű off-shore vállalat megbízásából, az Interanimal Company által outsourcingolt és Animal Field and Power Source GMBH által elvállalt, majd rabszolga szintű fizetés mellett munkát biztosító cégnél végeredményben a Nyúlra jutott a Nagy Központi Tojáselosztás fedőnevű projekt kivitelezése.
Ezt a verziót most kifáradva nem tudom megírni. Majd jövőre!
Zsozef, zö Brénszto'm (the Brainstorm)
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)