Santa-Klaus

Sánta Edömér, született kismátragerebesi lakos és Klausreis Aladár, budaörsi kispolgár még 1678 telén, amikor nagyon nagyon sok hó esett elindultak beszerző körútra. Ezen az útjukon érintették Skandináviát, annak ellenére, hogy ott még több hó volt. Őket ez ugyan egy kicsit zavarta, de az előnyükre is vált. Olyan gyorsan sikló szánja senkinek nem volt a világon, mint nekik. 6 almás-deres ló vontatta és az ügyes kocsisnak bizonyuló Aladár még tovább fokozta a szán versenyképességét. Céljuk és motivációjuk is az volt, hogy a tél beálltával bejárják az északi sarkkörig Európát és versenyre hívjanak minden magát valamire is tartó szán tulajdonost, vagy hajtót. Természetesen pénzért, fogadással egybekötve. Már Finnországban jártak, amikor már több, mint 100 falusi-, városi és tanyaversenyen nyertek. Tekintélyes összeg lapult már a ládikóban, amit senkinek nem mutattak, sőt a szán közelébe se engedtek senkit.
Közben felmerült bennük, hogy további haszonra tehetnek szert, ha a tehetősebb szántulajok verseny utáni meghívását elfogadják, majd körülnézve a vendéglátói házban, ha lehet még távozásukkor, vagy esetleg az éjszaka leple alatt visszatérve még gazdagabban induljanak a következő vidék irányába.
Így történt ezen az estén is. A gazdag és nemes úr, aki örömest fogadta őket a 40 szobás kastélyában, teljes körű vendéglátásban részesítette őket, így szállást is kínált a két nyertes számára. Felajánlotta egyben 6 rénszarvasát, hisz a lovak már eléggé betegesek lettek és ráadásul a lábukat össze vissza kaszabolta a jég az elmúlt két verseny során, amit a sietős távozásuk miatt nem volt alkalmuk meggyógyulni hagyni.
Aznap este is elhatározták, hogy jelentős vagyonnal, valamint az ígért 6 rénszarvassal távoznak. Hajnal előtt keltek és keltették a lovászt (rénszarvászt) is, miután a szánra már felpakolták a hozott és a talált kincseket. Megkapták a réneket, majd uccu neki, még hajnal hasadta előtt (ami egyébként sem történt meg 10 óra előtt) nekivágtak az útnak. Csakhogy ezúttal a gazda hamarabb ébredt, mint azt eddig megszokták, így az hamar üldözésbe kezdett. Ugyan a szán villámgyors volt, de a szarvasok irányítása már okozott egy kis gondot. A közeli kis városkába érve, egy az utcára ugró kölyök miatt Aladár kénytelen volt gyors irányváltásra kényszeríteni a szarvasokat, amitől a szán kisodródott és az egyik ház falának csapódott. Senkinek semmi baja nem lett, ellenben a láda leesett a szánról. Észrevették és sikerült a nyakukban lihegő üldözők ellenére időben visszarakni a szánra. Nyomban tovább is hajtottak. Azt azonban nem vették észre, hogy a láda sérült sarkából folyt ki a pénz, ékszer és mindenféle csecsebecse, amit addig összeherdáltak. Az üldözők se vették észre, mert jobban el voltak foglalva a tolvajok kézre kerítésével és üldözésével.
Amikor reggel a kisváros felébredt, akkor a lakosok szinte egyszerre vették észre, hogy az utcán, a házuk ajtaja előtt valami értékes dolog hever a hóban. Minden házra jutott egy kis ez, egy kis az. Vidám hangulat lett úrrá a városon és mindenki a titokzatos hajnali szánról és üldözőiről beszélt. Sikerült kideríteni, hogy Santa-Klaus volt a jótét lélek, akik ugyan ketten voltak, de hát a nép hamar egy személlyé olvasztotta össze a két kimondhatatlan név tulajdonosát.
December 6-át azóta is emlegetik a városban...

Bordó (2)

előző rész

Visszajutottam Bordeaux (B) belvárosába és gondoltam hazagyalogolva még megtekinthetek néhány dolgot, megjegyezhetek néhány látnivalót, amiért érdemes lesz visszajönni másnap, vagy este. A legnagyobb gondot az okozta, hogy ugyan nagyjából sejtettem hol vagyok, de pontosan nem tudtam, így nagyjából égtájak alapján tájékozódtam.. már amennyire egy borult esős napon magas házak között ezt ki lehet találni. Mindenesetre a Garonne (folyó) jó irányadó volt. Sajnos szépnek nem mondhatnám a folyót, mert a sok esőzés miatt a megáradt kisebb folyók sárgás iszapos-agyagos vize elcsúfította. A kőhídja (Pont de pierre) azonban szép, még ha nem is extravagáns, mint mondjuk a párizsi III Alexandre híd. Ezen a hídon kívül még kettő van az egész városban (250 ezer lakos, agglomerációval 1 millió), de nincs is többre nagyon szükség, mert a folyó túloldalán elsősorban iparterület van.
Elgondolkozva Bordeaux (történelmi, kulturális, gazdasági) jelentőségén arra a megállapodásra jutottam, hogy - figyelembe véve a franciák lokálpatriotizmusát - teljesen érthető, hogy nem akarnak több hidat, hiszen minek menjenek a folyó túloldalán lévő barbárok közé? Gondoljátok túlzok. Hát nem. Nagyon megörültem emberismeretem eme kitűnő gondolatmenetének, amikor megtudtam, hogy a Garonne és Dordogne közét Entre deux Mersnek, azaz Két tenger közének hívják, míg a keletre eső oldalt Tengeren túlnak nevezik. A másnapi vendéglátóim francia fele is megerősítette vélekedésem - kérés nélkül - amikor viccelődve kijelentette, hogy hát az már külföld.

Egyébként Aquitaine (Aquitánia) az ország legnagyobb régiója (úgy, mint nálunk a Nyugat-Dunántúli régió), a departement az Gironde, ami mondjuk a megyéinknek felel(ne) meg.

Vissza a városhoz. Sétáltam. Pontosabban bolyongtam fel-alá. Kerestem egy utcát, amin el tudtam volna jutni a koliig. Mint az szombat este 7 órakor (visszaindulásom előtt 1 órával) kiderült, hogy egy bizonyos ponton csak a piac választott el a keresett utcától, ami viszont zárva volt, emaitt nem tudtam átjutni, így egy óriásit kellett kerüljek. Persze akkor még nem tudtam, hoyg ilyen közel voltam a célhoz.
Sebaj, 1 óra alatt, kb. 6-ra odaértem a koliba. Kivettem és kifizettem a szobát, elfoglaltam a felső ágyat, mert az alsót már lefoglalta egy koreai származású francia építész srác a szomszédos Dax-ból. Nagyon kedves srác, ki is mentünk mindjárt az esőben egy esti sétára. Félúton ismét zuhogott, így 11-re vissza is jöttünk, de közben láthattam a teljesen kihalt sétálóutcát (rue Sainte Catherine). Igyekeztem időben lefeküdni, mert fáradt voltam és másnap 7:40-kor indult a vonatom Langonba, ahol magyar ismerősöm Anikó és férje várt rám. 7-kor csörgött az óra, de visszaaludtam és így 7:17-kor ébredtem. Hát 8 perc múlva már az utcán voltam, úgy hogy közben nylon zacsiból "titokzoknit" csináltam a cipőbe, hogy ne ázzon át a zoknim. 30 percig volt hasznos. :)
A vonatot elértem, de lévén az első alkalom, hogy nem TGV jegyet, hanem sima vonatjegyet kaptam, fogalmam sem volt, hogyan kell érvényesíteni. 5 percem volt az indulásig, de közben még megkérdeztem a kasszánál, hogy legalább a jegyem jó távolságra szól-e. Az automatánál próbáltam érvényesíteni keresztbe, hosszába, fonákról, színéről... sehogy sem sikerült. Beszélni akartam a kalauzzal - mert előírás, hogy szólni kell - de 1 perc felszállási idővel nem volt kedvem végigrohanni a vonat elején álló kalauzig. Felszálltam és ez volt az egyetlen alkalom a 6 vonatozás közül, amikor az ellenőr jött és tette a dolgát. Egyből szóltam, hogy
- Jó napot, elnézést! Nem sikerült lyukasztani.
Elkezdett magyarázni, hogy
- A jegy nem érvényesítése 10 eurós büntetést von maga után.
- 4-szer próbáltam érvényesíteni.
- Szólni kell nekem, a kalauznak.
- Most szóltam, nem? Azzal kezdtem.
- Legközelebb a jegykezelő automata bal oldalánál finoman tolja be a jegyet. - mondta megenyhülve. Pedig még hátra volt a legfőbb ütőkártyám: most használtam életemben először nem szokásos méretű jegyet. Fogalmam sem volt hogy ennyire bonyolult és hogy eltér a hagyományos jegy érvényesítésétől.
- Hát én középen próbáltam, azért nem sikerült valószínűleg - mondtam.
- Legközelebb baloldalt finoman próbálkozzon. - ismételte meg. Nem mertem feltenni a kérdést, hogy a bal oldal miért "logikusabb" a középnél, de már nem volt értelme, hiszen nem akartam bosszantani, mert a végén még megbüntet. :)

Az aznapi túrám a Bordeaux-Langon (dél-kelet) - St Émilion (észak-kelet) háromszögben történt. [Kattints a képre a Google térkép(em) eléréséhez, ha még nézelődni akarsz a környéken.]

Reggel 9:30-kor már Langonban voltam és Anikóék már vártak rám. Elmentünk a helyi nagypiacra, ahol egészséges kinézetű zöldségek, gyümölcsök és húsok, csigák, kagylók tekintettek várakozva a vásárlókra. Én csak juhsajtot (brebis, a Pyreneusokból) vásároltam, meg elgondolkoztam az osztrigán, de végül is nem ettem, pedig állítólag épp szezonja volt. Egy osztriga 1-2 euróba került. Drága ezért a nyúlós valamiért.
Ezután, még szemerkélő esőben elindultunk Saint Émilionba, a bordói levek egyik fő előállítási helyszínéhez.
Turisztikai látványosságnak is nagyon szép a kis (gallo-római korban alapított) ókori falu (~2000 lakosú). Van egy monolit temploma a falu közepén, azaz az egészet egy szikladarabból faragták ki. Kb. 130 m magas a talapzattal együtt. Anikóval beiratkoztunk egy városnéző túrára, ahol is a település alatti látványosságokat mutatták meg: altemplom, Szent Emilion rejtek- és lakhelye és néhány a középkorban épült Benedek rendi kolostorhoz tartozó pincét.
Az altemplom gigantikus méretű belmagassággal rendelkezik (kb. 40 m) és mindez még a templom alsó része csak. A falak nem díszítettek, mert innen elsősorban csak elvitték a kifaragott anyagot, más helyre építkezéshez, vagy épp szobrászathoz(?).

Ritka módon az építészeket a kifaragott anyaggal fizették ki. Sajnos az évszázadok során repedések jelentek meg a templomban, ezért a 6 darab 3*5 méter alapterületű oszlopot fémpántokkal megerősítették. Ez egy kicsit elrondította a templomot. Összességében az altemplom eléggé jól védhető menhelyként is szolgálhatott háborús időkben.

Sztori: Szent Emilion eredete meghatározhatatlan, de nagy valószínűségek szerint nem "ófrancia" azaz nem gall. Nincs sírja, sőt síremléke sincs. Ereklyéjük sincs tőle, még egy jobb kislábujj sem maradt meg. Ellenben történetek vannak, de az idegenvezető számomra meglepő módon kijelentette, hogy nem tudni, hogy ez mind vele estek-e meg, vagy csak az esztendők során a kedvelt regék, mende-mondák az ő alakjához is társultak.
A két legfőbb dolog, ami a szentté avatásában is jelentős szerepet játszott:
A korában sok hozzá hasonló "szerzeteshez" hasonlóan szegény körülmények között élt és innen onnan elcsípett egy-egy kenyérbürkét. Egyszer aztán rá a akarták bizonyítani a lopás tényét, de felszólításra széttárt kabátja alól csak tüzifa potyogott ki. A tüzifa gyűjtése akkor azonban nem volt vétség. Tehát a lopott kenyér fává változott, hogy megmeneküljön a büntetésvégrehajtás elől.
Másrészt, későbbi kolostorbeli élete során sok terméketlen asszony látogatott el hozzá és segítette őket áldott állapotba kerülni.
Hát vannak dolgok, amiket így is, meg úgy is lehet nézni. :)

Fred mesélte, hogy van egy dokumentumfilm, ami Olaszországban játszódik, de valójában itt történt meg. A filmet én is láttam és az egyik kulcsjelenet az az, hogy a németek a kivonulás előtt minden hordót igyekeztek elvinni, amit meg már nem sikerült felpakolni azt meg megrongálták és kifolyatták a bort. Csakhogy a franciák még a megjelenésük előtt a legjobb minőségű boraikat mélyen elrejtették és befalazták a kazamaták, illetve a pincerendszer mélyére. Maradt miből újraindítani a gazdaságot.
Borkostolóra is volt lehetőség, de az annyira nem érdekelt, mert tudtam, hogy venni fogok bort és azzal térek vissza Párizsba. Párizsi középáron sikerült megebédelnük, de az étel minősége messze felülmúlta a hasonló árú párizsi étkeket. Tengeri halleves, amibe majonézt, reszelt sajtot és croutont (kenyérpirítóst) kellett belekeverni. Másodikra confit de canard (kacsasültet) ettem, nagyon ízletes öntettel és körettel. A desszert az baszk torta volt, ami mandulakrémes torta, egy kis vaníliasodóval.

Ezután felmentünk a Tour du Roy (Király torony) csúcsára, majd amikor megláttuk a hozzánk képest 1 óra késében lévő túristacsoportot a torony felé áramlani, mondtam a többieknek, hogy menjünk le a szűk csigalépcsőn mielőbb, mert itt 30 embert kerülgetni elég macerás. Így összesen csak 2 embert kellett kikerülni, de ők a lépcsőfokok külső részén álltak, míg mi lefele menetben, félsötétben a kb. 5-8 cm széles lépcsőfokon kellett egyensúlyozzunk, én egy kamerástáskával az oldalamon.

Mire kikerültem a két szembejövő csajszit, addigra erős izomláz alakult ki mindkét lábamban. Ez szerencsére elmúlt úgy 10 perc alatt, ezzel is mutatva, hogy inkább az egyensúlyozás okozta, mint a fel-le lépcsőzés. Innen átmentünk a falu szélén lévő "borkombinát" eladótermébe, ahol olcsóbban tudtunk hozzájutni a borokhoz, mint bent a városban. 2 db St emilioni borral tértem vissza B-ba.

(folyt. köv.)

Bordó (1)

Hosszú hétvége
Indulás csütörtök reggel 9h40-kor, érkezés 13h47-kor. 4 óra TGV Paris Montparnasse állomástól Bordeaux Saint Jean állomásig.
Már itt az utazgatás egyik fő momentuma megjelent, ugyanis nyomtatott jeggyel szálltam fel a vonatra és míg a normális jegyet kezelni kell egy automatával (composter), addig az A4-es papírommal nem tudtam mit kell kezdjek. Megtudakoltam és azt mondták, hogy semmit. Egyébként a 4 óra alatt egy kalauz sem járt a kocsinkban, így akár jegy nélkül is utazhattam volna (akárcsak visszafele).
A vonaton meglepően sok üres hely volt, de ezt a mellettem lévő apuka is kifejtette a fiának. Innentől kezdve apuka gondolatai hangosan szálltak a kocsiban:
- Na miért megyünk mi most Bordeaux-ba? Hangzott a kérdés, amire a kb. 4 éves gyerek nem igazán tudott válaszolni, mert apuka csak költőinek, illetve méginkább az utazóközönségnek szánta kérdést, így azonnal meg is adta rá a választ:
- Mert apuci cége jól dolgozott.
Anyád, gondolták még vagy néhányan a kocsiban. Többek között a mellettem ülő nő is fintorgott egyet.
Egyetlen jópofa dolgot a gyerek követett el - annak ellenére, hogy végigkiabálta az utat, mert halkan beszélni nem tudott - megtalálta az ablaktörő kalapácsot. Megkérdezte apját, hogy mi az.
- Azt akkor kell használni, ha "egy kis probléma" van a vonattal és az ablakon kell kimászni.
- Mi az, hogy "egy kis probléma"? - jött a kérdés.
Itt kénytelen voltam elvigyorodni magam, bele az apuka szemébe.
- Ha mondjuk lerobban a vonat és nem nyílnak az ajtók...
Na, kivágta magát!

Kölcsön táskával és kölcsön fényképezőgéppel utaztam. Ugyan van két hátitáskám, de az egyik kicsi, a másik túl nagy. Ugyanígy van fényképezőgépem, de az filmes, amit kölcsönkaptam az meg egy profi digitális kamera (képek csatolva). Ismétlem a kamera profi, nem én! :)
Megérkezésemkor Bordeaux heves záporral fogadott. Kb. 5 percig gondolkoztam, hogy mit tegyek, de aztán tudva, hogy 5-ig nem mehetek be a szobámba kénytelen voltam nekiindulni a városnak. Ráadásul 3 napom jelentős részét B-ón kívül terveztem tölteni, így ki akartam használni minden percet. Amíg az állomástól a villamosmegállóig eljutottam, addig jelentősen eláztam és ráadásul kiderült, hogy a minőségi cipőm talpa varrott. Ez ugye azt jelentette, hogy a pocsolyák összes tartalma belement a cipőmbe és így 1,5 napig vízben járkáltam. Szerencsére az eső mellett meleg volt az idő, így nem kellett félnem a megfázástól. Azt viszont nem értem, hogy eddig miért nem derült ki számomra, hogy beázik a cipő talpa. Talán a víz mennyisége volt jóval több, mint eddig bármikor.
Úgy döntöttem, hogy villamosra szállok és elmegyek egy nyugati városrészbe (Merignac), ahol találtam 4-5 látnivalót a wikipedian. Sajnos esett az eső, ráadásul ünnepnap volt (Armistice, I VH-s felszabadítási megemlékezés), így mindent zárva találtam. A kastély megtekintéséért (rácson keresztül) 1 órát vártam és utaztam, ugyanis csak ekkor esett le, hogy aznap esélyem sincs bármilyen épület belső megtekintésére, amikor megláttam a zárt kerítést. Persze az egész kirándulás úgy alalkult ki, hogy hosszú hétvégét lehetett csinálni a csütörtöki szünnap miatt.
A másik látnivaló a helyi templom volt, ami a frissen cserélt útburkolat miatt - egy itteni ismerősöm szerint úgy néz ki, mintha egy régi templomot beemeltek volna egy modern (és szürke) város közepére. Végül is ezen kívül semmit nem láttam itt, ellenben jól elment vele 3 óra.

(folyt. köv.)

E-szerelmes emil

Nagyon jó. Aranyos. Profi.

szólj hozzá: Korunk szerelmes levele

Hungaria Nostra

Unokáink - de mi - se fogják/juk látni...
Ide is beírom, hogy többen is olvashassák és feliratkozhassanak.

Ez az a filmsorozat, ami megérdemli, hogy beszéljünk róla. Ugyan jelen pillanatban még csak 2 részen vagyok túl, de emlékszem, hogy szép dolgokat mutatott be, sőt, ahogy a petíciós oldalon is olvasható, olykor azt is bemutatták, hogy szakemberek hogyan védik a műemlékeket, illetve az egyszerű ember mit tehet azok állagának megőrzése érdekében (és mit ne tegyen az ellen).

Ugyan a műsorvezető (Ráday Mihály Úr) kicsit vontatott a mai rohanó világhoz és nyilvánvalóan egy PS3 lövöldözős programhoz szokott gyereket/ifjút nem köt le ha végigsrenkel a kamera egy épület homlokzatán (2 perc alatt), DE
abban is biztos vagyok, hogy majd (legkésőbb) nyugdíjas koromban szívesen nézem majd mamuszban a fotöjből a sorozat egyes részeit... már csak a nosztalgia kedvéért is.

Mentsük meg az öröksévédelmünk egyik legkiemelkedőbb alkotás(sorozatát)!

Magyar provinciát!

Hogyan osszák el a sarkvidék területét?

hír innen

Már a kérdésfeltevés rossz kedves újságíró! Én nem értem, hogy milyen alapon van csak a tengerrel rendelkező országoknak joga az északi sarki vizek és a mélyben fekvő területek (és források) felosztására.
Az északi és a déli sark MINDENKIÉ! Így Mo-nak is jogot kellene formálnia egy mondjuk terület/népesség arányú felosztásra. Nekünk miért ne lenne jogunk 2-200 km²-re?

Mire jó 200 km²? Hát nem a fóka/pingvinvadászatra! De mondjuk egy jól kiválasztott területtel jó forráslelő helyhez juthatnánk, vagy esetleg egy szállításilag megkerülhetetlen ponton kivetett tranzitadóval sok pénz folyhatna be az államkasszába.

Csak félig tréfálok!

Zsozef De Trezorié, főkincstárnok

Majom

Te majom! Mondhattuk volna egymásnak öten, amikor is egy kalandtúraparkban fáról fára közlekedtünk.


Bemelegítésképpen és tanulásképpen 15 perces bemutatót tartottak, amit ki is kellet próbálni. Itt a csúszós kötélpálya 5 m hosszú volt és 2,5 m magasan feszült, így az ember lába le is érhetett volna.

Persze kiépített drótkötélpályán, és többnyire speciális eszközök (karabinerek, beülő, roller és rocker) segítségével történt az egész mulatság, de kétszer pl. egy olyan sodrott kötéllel, mint amilyen a tornatermekben van, olyannal kellett egy fáról egy másiknál kifeszített kötélhálóra átlendülni. Az egyik kötél a sok használattól eléggé elrongyolódottnak tűnt és bizalmam kissé megcsappant a biztonsági rendszer iránt, amikor ezt láttam. Az egyik alkalommal nem is sikerült az átlendülés. Csak a lábammal értem el a kötélhágcsót, mert nem volt elég a kezdeti lendület és így egy pillanat alatt vízszintes helyzetbe kerültem, miközben a lábfejemmel kapaszkodtam a kötélhálóba, kezemmel meg a "liánba".

Na itt vesztettem el az össz erőmet a kapaszkodás miatt, annak ellenére, hogy kb. 20 másodpercen belül feladtam, mert fogalmam sem volt, hogy mit tehetnék... mégsem vagyok igazi majom, mert akkor a lábammal is tudtam volna kapaszkodni (szandál nélkül!). Így a két fa között rekedtem kb. 10-20 másodpercre, mert aztán az olasz barátom, aki már korábban feladta a versenyt lentről belóbált és így végül sikerült megkapaszkodnom.

Szégyelltem magam egy kicsit, főleg azért mert szót fogadtam a német srácnak és ahelyett, hogy valóban elrugaszkodtam volna a fáról, ahelyett a javaslatára csak elengedtem magam... na emiatt nem értem át. Sajnos ezt a mögöttem jövő, genetikailag jól összerakott, Lara Croft kinézetű csaj is látta, így ugrott a randi. :( (Róla nincs kép, sajnos.)
Tényleg úgy nézett ki, mert barna bőr csizmája térdig ért, kezén hasonló bőr kézfej-kesztyű, testhez feszülő rövidnadrág,
amire a beülőt (sziklamászóknak is van, ugye Bea?) ráhúzva pont olyan kinézete volt, mint a Tomb Raider plakátján virító csaj, aki pisztolytáskát hord az oldalán. A felső részről meg már nem is beszélek... Nagyon ügyes volt és kb. 10 állomáson keresztül követett, amiből csak egyet rontott. Na ekkor vált igazán szerethetővé, mert rájöttem, hogy mégsem robot. :)
Mondtam is neki, hogy gonosz vagyok, de megmondom örülök annak, hogy elrontott egy lépést. Mosolygott. Körülbelül 4 csaj követte és mindegyik stramm leányzó volt, ember a talpán (majom a fáján), de ők fenotípusosan nem voltak olyan egyedi példányai az emberi fajnak.


Na de visszatérve a lényegre: drótkötélen csúszás, akár 80 m-re lévő fáig, kb. 20 m magasból érkezés 5 m magasságba; aztán kötélháló mászás felfele, tipikus "indián foghíjas" híd mászás (lásd kép), különböző távolságokkal a fogak között... hát volt olyan, ami még nekem is messzi volt. Aztán ezt csak nehezítette, hogy időnként a biztosító drótkötélen hagytak egy "bogot", ami miatt ha az ember nem vette észre idejében, akkor minimum meg kellett álljon, de néha vissza is kellett lépnie.

Aztán jött az optikai tuningolt ijesztegetés, direkt eltört deszkákkal: itt én jót mosolyogtam (mert volt rajtam beülő, akkor meg mitől féljek?!).
Oldalirányba billegő fapalló, illetve csak egy kötél a lábnak, meg egy másik a kapaszkodáshoz (lásd kép).
5 pályából 3-at megcsináltunk. A legkisebbeknek valót kihagytuk, a másodikkal kezdtük, s láttam, hogy nem nehéz, ezért elmentünk a negyedik szintre a "sportif"-ra. Egy ember tériszony miatt kiszállt. Egy ember tiltakozott, mert ő sorba akart menni (elvileg logikus lett volna, mert a nehézségi fokozat úgy erősödött, hogy közben megtanulhattad a módszereket, trükköket). Én ellenben nem akartam kifáradni a hármas szinten, hogy utána ne legyen erőm a negyedikre. Nem jól döntöttem, és ennek leginkább az egyik csaj itta meg a levét, aki ugyan nem elsőként szelt át egy foghíjas hidat, de nagyon beparázott és ledörzsölte a tricepszéről a bőrt.

Ráadásul a 3. nem volt olyan fárasztó, mint a negyedik - ahol a kötéllengést elrontottam egyszer. Mindenesetre arra jó volt, hogy a pálya közepén már tudjuk (ketten maradtunk), hogy egyikünk sem fog még csak gondolni sem az ötös pályára! :)

A leginkább a "tirolien"-nek nevezett csúszópályák tetszettek, bár néha gond volt az érkezéssel, mert olykor túl erősen csapódtál az érkezési oldalon lévő fát körülvevő szivacsba, olykor meg alig csúsztál a végén. Ha nem sikerült elkapnod a szivacs felett lógó sárga kapaszkodót, akkor meg természetesen visszacsúsztál és akkor jött a majom módszer, azaz hátradőlve, kézzel csimpaszkodva a drótkötél mentén vissza kellett húznod magad. Szerencsére nem igényelt túl nagy erőfeszítést.

Üdvözlet Párizsból, illetve a Park Adventure de Sainte Assise egyik fájáról:

és ez az egész nem jött volna létre, ha nincs a szülinapom, amelynek keretében javasoltam, hogy látogassuk meg ezt a parkot (öntömjénezés vége). Arra számítottam, hogy kb. 2 jelentkező lesz, de aztán 6-an lettünk. Nagyszerűen sikerült az idei szülinapi buli, főleg, hogy a kalandpark után jött még csak a közös vacsi, majd elmentünk buliba... hajnali 4-ig. Nagggyon jól aludtam másnap 12-ig. :)

mese

http://mindennapramese.blog.hu/2010/09/14/a_vilag_legrovidebb_mesei

Vélib

A Vélib a párizsi bérbicikli rendszer neve. Vélo a vélocypede szó töveként biciklit jelent Lib pedig a Libre/Liberté, azaz ingyenes/szabadság szavakból ered(het).
Büszkék lehetünk rá, mert a kerékpárokat Mo-on készítették, francia dizájn és megrendelés alapján, IDŐBEN!
http://www.stop.hu/articles/article.php?id=161547

Miért írom ezt? Mert most tervezik a budapesti rendszer bevezetését (Eu-s támogatással):
BuBi névvel.
Az itteni és az otthoni között lesz egy óriási különbség: itt megfelelő mennyiségű bicikliút is van hozzá! Remélem ez azt jelenti, hogy építenek/kijelölnek új utakat. Persze ebből nekem semmi hasznom se lesz pécsiként, de minden ilyen jellegű előrelépést üdvözlök.

(Ja és ugyan csak a múlt hónapban próbáltam ki először, de azóta már többször is használtam.)

Szobahőmérséklet

Azt mondta a legviccesebb francia kollégám, hogy amiatt nincs biokémiai kutatás Dél Franciaországban, mert egyrészt nem összehasonlítható az ottani szobahőmérsékleten végzett mérés az északiakkal, másrészt meg nem reprodukálható az év során sem.
Éljen a szuperkonduktivitás kutatása!

Focimeccs ismét

Megnéztem a Svédo-Mo meccset. Szomorkodtam, bár most is, mint mindig "látszott az akarat". Ellenben a csapatnak sokat kellene még érnie. Továbbra is erősen látszik, hogy a játékosok a magyar bajnokságban játszanak, mert ha egy 4-5 méterrel elszámított passzot adnak (megesik!), akkor mindkét játékos meglepődik (aki adja és aki kapná), hogy az ellenfél könnyedén elveszi azt. Ugye futni kéne, ahhoz meg erőnlét kellene.
Technikailag volt egy-két játékos, aki meg bírta tartani a labdát, de az összjáték nem ment. Nagyjából ugyanez jellemezte a Mo-Moldávia meccset is, ahol csak a szerencsén múlott, hogy nem lett döntetlen. A riporter bemondta a kulcsszót: "ezek jól felkészültek belőlünk".
Evvel csak az a gond, hogy könnyen fel lehet készülni a magyar csapat játékára. Tényleg a moldávok becsületére mondom, hogy nagyon szépen (egy csapatként) együtt mozogtak és alig hagytak rést a passzjátékra. A két gólt (végre!) olyan helyzetből szereztük, amikor nem igazán számítottak lövésre.
Király Gabi is már nagyon ideges volt az első félidő végére. Nem volt mozgás, nem volt támadó szellem.
Most megnéztem a csoportunkat. Sajnos a mumusunk - svédek - megint itt vannak a nyakunkon és van Hollandia a második erős ellenfél, de a többi esetben győzni kellene, ráadásul vagy két döntetlent kellene az előbbiek ellen, vagy legalább egyszer az egyiket legyőzni. Na fiúk hajrá!
Ja, Ibrahimovic-ot meg egyre jobban utálom, mert OK, hogy mérges, mert bodicseket kapott eleget, de hátrafele rúgni egy már elhaladt játékos vádlijába, az nagyon csúnya dolog.
Az ilyen megmozdulásokat utólag is kellene büntetni, mert néha a bíró nem veszi észre.

(azóta történt, de tökéletesen egyezik azzal amit gondolok Ibráról)

S(z)arközy leszarja

S(z)arközy, leszarja
Most az egyszer talán jogosan ellenáll a népnek. Azok nem akarják, hogy az Európában egyedülállóan alacsony nyugdíjkorhatárt, 60-ról 62-re emeljék.
Persze senki sem szeretne plusz két évet dolgozni, de ha figyelembe vesszük, hogy náluk 35 órás a hét, 60 évesen nyugdíjba mennek, akkor nincs okuk panaszkodni, hiszen ez Németországban heti 40 óra és most emeltek 67 évre - ha jól tudom.
Nálunk ez ugye már pár éve 62, és összehasonlítva a francia és a magyar férfiak várható életkorát, itt van olyan ember, aki vígan él nyugdíjas korában.
Egy napos, szinte az egész országot átölelő sztrájk volt tegnap és mivel Mössziő S(z) kijelentette, hogy már pedig egy út van csak... lehet hogy lesz még sztrájk a közeljövőben.
Szerintem nem marad a helyén a következő választásokkor, mert miniszterelnökségét egyből azzal kezdte, hogy több, mint 200%-kal megemelte a fizetését (mondván az európai mércéhez igazítja azt). Meg ugye lecserélte feleségét egy fiatalabbra. Jó példakép, nem?

Humor

Ez egyben a 200. bejegyzés (most vettem észre).
IwIw, bocs iWiW statisztikát osztok meg magamról, mert ugye az érdekes:



96, az szép szám.
Csak egyet nem értek: Mi az hogy 3,8-as a humorom?
Ki volt az? Álljon elém!

(Szerintem nem az én humorommal van gond!)

Fenyegetés

Ingyen lehet majd utazni a vonatokon.
A Magyar Állami Vasutak főigazgatója a vonatok 5-15 perces késésével fenyegetőzött, mert úgy látja, hogy a túlműködtetett és túlpörgő vállalat csak így kerülhet anyagilag helyre.
Kijelentését azzal indokolta, hogy az utóbbi évek gazdasági fellendülése oly mértékben változtatta meg a járműparkot és annak az utazóközönség általi megítélését, hogy már alig bírta teljesíteni a vonattal utazni kívánók számának megfelelő mennyiségű jármű üzemeltetését. A további minőségi és mennyiségi fejlesztések mellett és miatt a közmegelégedettség azonban tovább nőt, így újabb és újabb utazóközönséget sikerült megnyerniük a magyar társadalomból. A vállalat ennek következtében az utóbbi két évben szufficites volt és legnagyobb szomorúságukra a fennmaradt néhány milliárd forintot már semmire nem tudták elkölteni, mert szinte mindent felújítottak a rendszerben, beleértve a jegyellenőrök teljes ruházatát is, melyet az Armani divatház stylistjai terveztek. A végső csepp a pohárban azonban a múlt héten bejelentett minisztériumi Ország Kiválósága díj bejelentése volt, amivel járó tekintélyes összeggel már tényleg nem tudnának mit tenni, így azt nem is szeretnék elfogadni. Tiltakozólag meg sem jelentek az átadási ünnepségen.
A késések kötelező bevezetésével az utazóközönséget akarják eltántorítani a vasút használatától.
Lehet, hogy ingyen lehet majd utazni a vonatokon, ha mégis megkapják az összeget!

Zsozef, álhíríró

Szentiment

Érdekes ívet vet a mai napom.

Kedves olvasó. Ha érdekel, akkor kövesd a lépéseket és nézd meg a videókat, mert úgy jön a hangulat. Ha nem akarsz videót nézni, akkor inkább ne is olvasd, mert úgy nem ér semmit az egész.

Indultam a mai poznan-i kajak-kenu vb sikeres magyar szereplésétől és ettől a videótól:
Magyarok
ami elgondolkoztat, hogy ki magyar és ki nem, de egyben csak megerősíti eddigi véleményemet, hogy "AZ A MAGYAR, AKI ANNAK VALLJA MAGÁT ÉS NYÍLTAN VÁLLALJA IS, VALAMINT KÖZÖSSÉGBEN E SZERINT CSELEKSZIK".
Ez nem jelenti, hogy ahol tiltott, vagy tiltott volt a magyarság kimutatása ott nincsenek magyarok, sőt igazán ott volt esély magyarnak maradni, mert amióta demokrácia és jólét van (az van, ne feledjük!) azóta itthon a hazafiság kimutatása és megélése nem divat, kivéve bizonyos szélsőséges csoportokban (amivel viszont nem értek egyet, de elfogadom, mert sajnos mindenhol van ilyen a világon).
Ez magában foglalja a félig néger származású leány magyarnak elfogadását, de ugyanakkor a roma származásúkét is, amíg a társadalom és/vagy kúltúránk hasznos tagjai. A témakör óriási vitát indíthat, ezért én itt nem mennék bele a részletekbe. Ellenben ha másként érzel, ne ítélj el!

Van azonban más megfogalmazásom is a magyarságra: azok, akik a magyar himnusz hallatán tisztességesen viselkednek. Nem! Nem kell vigyázban állni, de az arcról és a szemekből kiolvasható minden. Ha továbbmegyek, akkor azok még inkább átérzik magyarságukat, akik a - sokat vitatott - székely himnuszra is hasonlóképpen cselekszenek.
Ma magyarországon már nem, de legalábbis ritkán énekeljük (!) a Himnuszt, ha felcsendül a dallam. Legyen hát ellenpélda Csíksomlyó és a székely himnusz (még ha nem is a legjobb videó, amit találtam).

Az utóbbi időben szerintem a Himnusz jelentősége csökkent, még a szocialista időben is több pátosz volt a tömeges eggyütténeklésben, annak ellenére is, hogy olykor kötelező volt énekelni.

Nem akarok tovább magyarkodni.

Befejezésképpen ideírom, hogy lehet, szentimentálissá válok realista fő jellemvonásom ellenére és mellett, de nem szégyenlem, hogy kicsordult a könnyem párszor, nem csak a fenti videók miatt, hanem az összes e téma köré szerveződő cikk és videó hatására, melyekkel nem zaklatlak most titeket.

Ja még annyi, hogy tegnap online megnéztem egy Mindentudás Egyeteme előadást, mely az emberiség populációgenetikai vizsgálatáról szólt. Természetesen a magyarság eredetéről is szó esett. A mai kutatási eredmények még nagyon zsengék, így én nem fogadom el teljes mértékben perdöntőnek az ott elhangzottakat, de van benne igazság. Íme néhány idézet az előadótól:

"Olyan, hogy magyar, genetikailag nem létezik!" - azaz a bevándorló ősmagyarok nem rendelkeztek olyan genetikai eltéréssel, ami egyedivé tett volna minket.
További adalékként a mai magyarkodóknak:
"A honfoglaláskori magyar sírokban talált (és eddig megvizsgált) emberek mitokondriális (azaz anyai öröklési ágon továbbadott) DNS-e alapján az ősmagyarok genetikai állománya 52%-ban európai, 35%-ban ázsiai, 12%-ban afrikai (!) eredetre utal. Ezzel szemben a mai magyaroknál ez 85% európai és 15% ázsiai, azaz az afrikai vonal nincs jelen. Összehasonlításképpen a mai székelyek: 75% 19% 6% -os megoszlást mutatnak a mitokondriális DNS eredetére vonatkozólag."
Ebből az következik, hogy mi a mai Mo. területén valóban a népek kohója vagyunk és nem elsősorban az ázsiai, vagy a még régebbi eredetű afrikai genetikájúak számára. Az afrikai eredetű genom nem jelent négert, nem kell senkinek arra gondolni. Az ázsiai genom megőrzése ellenben köszönhető a letelepített kunoknak és jászoknak is. A székelyek többet őriztek meg eredeti génállomyányu(n)kból, sajnos a felvidékiekre és a vajdaságiakra vonatkozólag jelenleg nincsenek adatok.
Mindezt magyarázták azzal, hogy viszontagságos történelmünkben sok genetikai hatás ért minket, de érdemes lenne a férfi ágon öröklődő Y kromoszómát is vizsgálni, mert "sem a mongol, sem a török, sem az osztrák hadsereg sem pedig a 2. ukrán front nem amazonokból állt!" Remélem érthető.

Két vicces ki/elszólás is volt:
"A fiúk az Y kromoszájukat valamelyik apjuktól örökölték..."
"Izland lakosságának Y kromoszómája viking, míg a mitikondriális águk skót, valószínűleg azért mert Izlandra menet a vikingek megálltak Skóciában vagy a skót szigeteken és magukkal vittek néhány skót szépséget." Ehhez én annyit fűznék hozzá, hogy egyrészt nagyon ki lehettek éhezve azok a viking férfiak! Másrészt a pasik vagy nem vittek magukkal viking nőt (amit megértek, mert kinek kell az, hogy az asszony ott álljon az ember sarkában miközben az épp portyázik), vagy a skót lányok még a vikingáknál is szebbek voltak. Ehhez utolsó cseppként a pohárba: ha ez igaz, akkor megértem, hogy a viking férfiak állandóan a tengereken voltak. :D
(bocs skótok, mint nemzet kedvellek titeket, az országot meg imádom!)

Ismerkedés

Jupppiiiii!
Kitaláltam! Kitaláltam, hogyan fogok ismerkedni! Csinálok egy névjegykártyát, amire ezt fogom ráírni:

"Józsinak hívnak, a tudomány mai állása szerint gyógyíthatatlan ismerkedés-mániában szenvedek. Orvosaim szerint ez az embretársaimra egyáltalán nem veszélyes, sőt nem is ragályos. Szeretnék Önnel/Veled megismerkedni.
Amennyiben nincs kedve, vagy ellenzi az ismerkedést kérem mutassa ki, méghozzá úgy, hogy széttépi ezt a papírt!
Köszönöm kedves hozzáállását!"

Na és ha széttépi, akkor jön a szöveg:
- Ó, egy tépkedés-mániás ember. Az orvosom mondta, hogy ugyan ritka, de van ilyen betegség.

Aki ennek ellenáll, az kőszivű!

Mikro

A hetem hullámzó volt,
de ide az elejére írom a lényeget és a hangsúlyos dolgot: sokat tanultam a mikroszkópiával kapcsolatban és a szoftverről is. Leküzdöttem (felsőbb vezető állandó kérdései hatására) félelmemet a mikroszkóp eddig ismeretlen funkciói iránt és őszintén örülök, hogy megtettem.
Főnököm, már nem ennyire elégedett (az eredmény miatt), ahogy most, péntek este 7-kor le tudtam olvasni az arcáról, de szerintem nem jól állította fel a mércét. Nekem ez a 4. alkalom, hogy ilyen mikroszkópot használok és őszintén bevallom, ebből 2 alkalom teljesen sikertelen volt. Erre írtam a korábbi bejegyzést a napokban.

Sokat fejlődtem, de persze messze vagyok még azoktól a kollégáktól, akik már évek óta használják... és alkották az összehasonlítás alapját.
És akkor itt panaszkodok egy kicsit, illetve köszörülöm a nyelvem. Beának köszönhetően online helpet kaptam és ezúton is (ismét) köszönöm a segítségét. Szóval nem ő, hanem egy itteni kolléga segítségére támaszkodtam, miután végre megjelent 3 hét nyaralás után a laborban. Ha figyelembe veszem, hogy nem ismerte a teljes problémát, amit igyekeztem megoldani, akkor is fura amit tett. Javasolta az egyik oldatban egy komponens arányák megháromszorozását, "mert az segít". Mondta tegnap. Ma bejött a főnök is az irodánkba, épp amikor megbeszéltem az újabb hibákat a kollégával. Ekkor már a srác azt javasolta, hogy egy az egyben felejtsem el az adott komponens használatát, mert az zavarja a mérést. Felém fordulva még megkérdezte: próbáltad már e nélkül is?
Nem, vazze, mer' aszon'tad, hogy növeljem! - gondoltam.
Ellenben én nem buktatom le a kollégáimat, mint mások tették a héten (amikor 5 hónapban egyszer 11-re sikerült beérnem) velem. Itt, most lehet, hogy valaki tiltakozik, de itt nem térek ki a bizonyításra.
Röviden szólva, csak annyit mondtam, hogy én a protokollt követtem. Persze közben sunyin nézett, hogy mit fogok válaszolni és félt. Megmentettem a segged vazze!
Az persze más kérdés, hogy így megint én jöttem ki szarul, mert még vagy 2 ilyen meggondolatlan beszólása miatt úgy jöttem ki a beszélgetésből, hogy nem tettem meg mindent a mérés során. Ez egy kicsit lelombozott, de most az egyszer tudtam, hogy ez nem így van.

Örülök, mert tapasztaltabb és kutatásilag kompetensebb lettem. Számomra ez a lényeg.

Huszadika

Ma ünnepnap van otthon, minimál tüzijátékkal és ha jól tudom, akkor szép idő van. Itt is: nem esik már 2 napja.

Kicsit nehezen haladok előre az albérlet kereséssel, de remélem a hétvégén lesz rá időm, mert egyre inkább sürget az idő. Ha azt mondom, hogy október végéig van szállásom (de nem akarok ott maradni), akkor azt mondhatnánk, hogy az még messze van. Ellenben itt minden meghirdetett lakásra van legalább 10 jelentkező. Az egész albérletesdiben a legfurcsább, hogy a lakások 95%-át ügynökségeken keresztül lehet kibérelni. Az ügynökség pedig egy teljes havi lakbért elkér. Hogy mi az ellenszolgáltatás: kiadják neked az adatokat.
Isten bizony át kellene venni ezt a munkamódszert és alapítani egy albérlet közvetítő irodát.

Vas út

Felújítják a peront Gif-ben, a munkahelyem városában és emiatt az RER ritkábban jár még a nyári menetrendnél is, mert most csak egy vágányon közlekednek a vonatok 5 km-en keresztül.
Párizsból kifele még csak-csak, de visszafele általában 2 vonatot kell megvárni, mire jön egy megfelelő. (6h25, most már 20 perce várom a vonatom, közben írok)
Ráadásul, a múlt héten szemtanúja voltam, hogy hogyan szivatják az egyébként is (második vonat érkezik Párizsból) alulszolgált népet. Massy-Palaiseau állomáson - ami egy jelentős átszállóhely a két fő RER vonal között - úgy van megoldva az az átszállás, hogy kb. 8 m magasra fel kell menni a felüljáróra és ott elgyalogolni min. 30 m-t. (18:30 végre a vonaton)
Ezen az ominózus napon nem akartam 20 percet várni Cité Universitaire-ben (munkahely fele), így felszálltam egy olyan vonatra, ami ugyan félúton megáll, de legalább lassú ( :) ). Ez miért előny? Mert, amikor kiszállsz a munkahelyhez képest félúton lévő végállomásán az adott vonatnak, akkor már csak 11 percet kell várni! Érted!? Mondanám PG szavajárásával: HANEM!?
Nekiálltam tehát várakozni, mert ott aztán tényleg nem lehet semmi mást csinálni. Közben - és most jön a lényeg - bent állt 3 vonat a 3 egymás melletti peronon. Ezek közül 2 Párizs felől jött, egyik az enyém volt, a másik meg már bent állt, mikor érkeztünk. A 3. vonat egy peronnal arréb láthatóan arra várt, hogy Párizsba menjen, tették ezt az emberek is a peronján, illetve magában a vonatban (mert elvileg nem lehet kinyitni a nem működő kocsik ajtaját, de gyakorlatilag én is ki bírom nyitni (de ez egy másik téma)).
Beszólnak! Mármint a hangosbemondónéni a népnek, hogy "Felhívjuk kedves utasaink figyelmét, hogy a következő, Párizsba tartó vonat a másik, 2-es peronról indul!". 1, a "másik" peron az ott van, ahol én vagyok, a többiek meg odaát és mint említettem, csak felüljárón keresztül közelíthető meg, 2) Mikor indul? - kiáltanám máskor az égbe, ha épp érdekelne. Most nem érdekel, szerencsére.
A nép zúdul, ömlik felfele a lépcsőkön, majd lefele a lépcsőkön. A legfürgébbek és legfiatalabbak már a peronon állnak, illetve alkalmazzák az erőszakot: ajtót szétfeszítenek és beszállnak.
A felhívás megismétlődik. A nép még mindig felfele tart a másik lépcsőn, ez kb 2-300 embert jelenthet.
"Kérjük várják meg, míg a szerelvény vezetője kinyitja az ajtókat. AZ álló szerelvényre nem lehet felszállni!" - hangzik a néni szava. 1) Hinnye ezeknek ilyen kacifántos felvett szövegük is van, vagy a néninek már oly gépies a hangja, hogy felvételnek tűnik... 2) Dehogynembelehetszállni! (Lásd: erőszak.)
Gépibemondó Jolán kihirdeti, hogy a szerelvény hamarosan indul (kb 2 perc telt el az első figyelmeztetés óta, és már 3-4-szer bemondták, mintha attól gyorsabban áramlana a tömeg). Nép fele zúdul lefele, hogy elérje a vonatot, a másik fele meg még mindig felfele áramlik.
Kb. 40 ember szállhatott be eddig. Felberreg a mozdony motorja, az ajtók teljesen kinyílnak - megérkezett a mozdonyvezető!
Újabb 20 sec elteltével Jolika figyelmeztet, hogy a szerelvény hamarosan indul Párizs felé. Így is van, felbúgnak az ajtózáródást jelző búgattyúk! Itt nincsen "Kérem vigyázzanak, az ajtók záródnak! Párizs-alsó következik.". ellenben bemondják: "Palaiseau" felfele vitt hangsúllyal, majd az állomás érkeztével ugyanezt, levitt hangsúllyal. Azt is bemondják néha, hogy "Ez a vonat nem áll meg ... állomásig. Köszönjük!" - hogy mit köszönnek nem tudom.

Na de visszatérve a témához: ajtózáródáshangbúgás! Nézek csodálkozva, mert a nép fele még a felüljárón, másrészt a mozdonyista még nem ült többet a kocsiban, mint 1 perc, harmadrészt az egész bemondósdit 5 perce kezdte Juli néni, ami nekem fiatal és sportos embernek is kihívást jelentene, tekintve, hogy a felüljáró annyira tömött emberekkel, hogy nem lehet gyorsabban haladni, csak a tömeg sebességével. Csodálkoztam, de tudtam, hogy jön az ősi trükk: ha valaki visszatartja az ajtót, akkor az nem záródik és újra kell kezdje a sofőr a jelzéssel az egész ajtózárási cécót. Tippeltem: 4-szer fogják visszatartani. Majdnem, mert 3-szor tették és ugyan még (le)maradt kb. 30 ember a peronon, de azokért már nem küzdöttek a többiek: tipikus hozzáállás, ha én bent vagyok, a többiek már nem érdekelnek.

Nehéz leírni ezt a kaotikus állapotot, de ha azt hozzáteszem, hogy értelemszerűen az a két kocsi, ami a lépcsőlejáróhoz a legközelebb volt, az csordultig telt (60 fő min.), míg ahol én álltam, kb. 10 m-re, a kocsiban 3 ember volt. Végül is elment a vonat.
Maradtak a mozgássérültek, idősek, szívbajosok, lusták és a gyengeelméjűek. Már elnézést, de ez így volt. Totyogtak egy kicsit, 1-2 percig, majd hangosbemondójulikanéni így szólt: "A következő Párizsba tartó vonat a 4. vágányról indul!" Mindenki elkezdte keresni a vágányszámot. Segítek: ahol én álltam az a 2-es, 3-as vágányok peronja volt. A nép a 4-esről jött át.
Egy idős és terebélyes néger asszonyság keservesen felkiáltott: "Óh, ne!"

Tanulságok:
- itt is keverik a szart a közlekedésben ahogy lehet.
- nyáron, ráadásul peronfelújításkor ne járjak dolgozni! :)
- a bemondás és a mozdonyvezető is késett, így az emberséges átirányítási/átszállási idő nem állt rendelkezésre
- egy darabig figyeltek egymásra az emberek, de aztán megunták (ajtótartás)
- a magyarok rúgdosták volna az ajtót, meg beintettek volna a mozdonyvezetőnek
- az esetleges lemaradottak, meg 1-2 percben színes leírással emlékeztek volna meg a vasutasok felmenőiről
- én tutira elkáromkodtam volna magam, ha kiderült volna, hogy vissza kell menjek az eredeti peronra

Főzés - tudomány

Végy egy kis húst (aktin), sózd meg alaposan (KCl, MgCl₂), tegyél hozzá némi fűszert tetszés szerint (aktinkötő fehérjék: profilin, formin, ...), (pipettával) keverd össze, majd tedd fel főni (polimerizálni) egy megfelelő edényben (mikroszkópos cella / küvetta). Majd várd meg, amíg az ízek összeérnek (filamentumok megjelennek).
Ennyi a recept. Nos én tegnap vagy elsóztam, vagy elfűszereztem valamit, vagy a teflonbevonattal (NEM-miozin) volt gond. Mindenesetre nem ízlett.
Ma már mosogatott edénnyel fogok dolgozni. :)
Bár abban az egyben biztos vagyok, hogy nem azon múlik.

(mai bejegyzés: a hússal volt a gond :) )

Fel

Felébredt.
Sóhajtott egy nagyot és mosolygott. Újabb nap következett. Nem volt elégedetlen, de elégedett sem. Játszani szokott reggelente. Azt szokta játszani, hogy miután testileg kipihentnek érezte magát még visszaaludt, mondhatni szunyókált egy picit. Nem, nem a lustaság miatt tette, és nem is azért mert nem akart felkelni, hanem mert ilyenkor álmodott legintenzívebben. De legalábbis ezekre az álmokra legalább emlékezett, amikor újra felébredt.
Színes álmok, szórakoztatóak, romantikusak, olykor erotikusak, olykor felkavaróak. Mindenképpen megtöltötte az egyszerű reggelt egy rendkívüli érzéssel és meghatározta a nap alaphangulatát. Azért szerette ezt csinálni, mert az esetek többségében pozitív kicsengésűek voltak. Ha meg nem, akkor jöhetett a második kör.
Futott és focizott, a haverokkal, de mintha számára lelassult volna az idő az egyik pillanatról a másikra. Éppen a kapu felé szöktették volna, de körülötte megfagyott a tér, csak a többiek maradtak ugyanolyan gyorsak, mint egy pillanattal előbb. A labda az orra előtt gurult el és legszívesebben megállította volna, de legalább egy jót belerúgott volna, hogy akkor legalább szálljon messzire, ha már megtartani nem tudja. Teste görcsös ívbe feszült az erőlködéstől, de egy centit nem mozdult előrébb. A többiek mintha észre se vették volna, hogy lelassult, játszottak tovább és vidáman kergették a lasztit. Lehet, hogy nem is volt jelen? A többiek nem is látták!
STOP! Ez így nem jó.
Homlokát törölte, majd ismét merült.
Széles mezőn állt egy domboldal tetején. A fű nem volt magas, épp csak bokáig ért. A dombról jól látszott a körülötte elterülő dimbes-dombos táj. A megművelt parcellák különböző színekben pompáztak, attól függően, hogy mi nőtt a tavaszi vetésekben. Gyenge szellő fújt. Emlékezetébe idézte, hogy a szellő segítségével vitorlázhatna a táj felett. Kivárt. Egy erősebb felszálló légáramlat végre megérkezett. Nekifutott. Érezte, hogy egyre könnyebben fut és egyre könnyebb lesz elrugaszkodnia. Sikerült, siklott a táj felett körözve. Karját széttárva repült minden egyéb kiegészítő nélkül. Siklott, mint a sirály, vagy a sólyom. Fel. Egyre feljebb.
Jó reggelt! - futott át az agyán a gondolat. Mosolygott. - Most már indulhat a nap!

Galóca

Hehehe - mondta kéjes mosollyal a gyilkos galócák ősanyja, aki egyben ősatyja is volt nemzedékének.
Eredetileg csiperkének cseperedett, de elege lett belőle, hogy a csigák, férgek és egyéb ocsmány állatok szétrágták családja tagjait, még öregkoruk előtt. Elhatározta, hogy ő sokáig fog élni.
Elmorfondírozott és rájött a megoldásra: egy kis génmutáció, mely optimalizát mértékben lehetővé teszi egy toxin termelését majd megtanítja a dögöket arra, hogy nem érdemes őt kóstolgatni.
Neki is állt a próbálkozásnak, de az első próbálkozás mellékhatásaként besárgult a kalapja, ez azonban nem tetszett neki, mert túl sápadt lett tőle. A következő próbálkozáskor egy teljesen ártalmatlannak tűnő molekulát kísérletezett ki, ennek a mellékhatása azonban tetszett neki. Kalapja visszaváltott fakósárgára és közben kétszeresére nőtt. Na ez már döfi! Ilyen kalapja senkinek sincs. Aztán rájött, hogy ezzel pont, hogy magához vonzza a dögöket, így izibe nekiállt mérget fejleszteni.
- Sikerült! - kiáltott (volna) fel.
- Jé, egy gomba! - kiáltott fel Pistike, majd a foci szakkörön tanult rúgással, külsővel, vagy 8 méterre küldte el a gombát.

Ha Pistike nem lett volna, akkor galócánk nem tudta volna spóráit megfelelően szétszórni, mert a pár perccel később arra járó vaddisznó megette volna, így azonban csak a tövét tudta elcsócsálni. Ennek eredménye az, hogy ugyan a disznó 2 napig hányt, de túlélte és így el tudta mesélni a gomba szagát az erdő összes lakójának.

Mi van?

Belgium

Ma olvastam az alábbi linken egy cikket, amiben nem értettem egy mondatot. Nem állítom, hogy félrefordítás, de érdekelne, hogy hogy is van ez valójában:

http://index.hu/kulfold/hirek/2010/08/07/massaga_miatt_fenyegettek_meg_egy_belga_politikust/

és a mondat:

"egy homoszexuális nem lehet egy olyan leendő muzulmán állam miniszterelnöke, mint Belgium"

Belgium mióta muzulmán? Még ha sok muzulmán is él ott, akkor sem értem, hogy hogy lehet ilyet bátorkodni leírni.

Naiva

- ha létezik ilyen szó, akkor én ismerek egy ilyen embert.

Két hete hétvégén elmentem az egyik nő ismerősömmel úszni a Montparnasse toronynál lévő uszodába. Jó idő volt, így ő rövid szoknyában jött én meg shortban. Felszálltunk a metróra és leültünk az ajtónál, ahol a szemközti ülések kb. 2 m-re vannak, nem úgy, mint a 4-es üléseknél, ahol mondjuk két hozzám hasonlóan nyurga ember térde nem fér el még akkor sem, ha mindketten teljesen az üléstámlához feszülünk.
Szóval leültünk és ő is leült párhuzamosan tett lábakkal, majd a lábára tette a táskát, úgy, hogy az kb. a térdét is takarta. Egyetlen pillanatra elgondolkodtam, hogy szóljak-e neki, de aztán letettem róla, mert kis számolgatással úgy döntöttem, hogy a táska, ha nem is tökéletesen, de azért takar. Mindezt a lány mellett ülve nehéz volt pontosan megítélni.
Ezen kívül nem akartam szégyenbe hozni, mert amolyan naiv és pirulós nő 30 éves kora ellenére.
Persze ez még semmi, ugyanis a szemben ülő - szerintem arab származású - 40 év körüli férfiak, nem tűntek vallásuk legszentebb embereinek. A táska lábra helyezése után megnyugodva elkezdtem beszélgetni (S-val) és nem figyeltem másra, csak amikor erőteljes kuncogást hallottam a szembenülőktől. Felkaptam a fejem és láttam, hogy az egyik a mobilját a lába között a föld közelében furcsa pozícióban tartotta, majd felemelte és megmutatta a másiknak. Nevettek ismét.
Na itt mérges lettem, de végiggondoltam, és nem tudtam semmit se tenni, mert francia tudásom nem elegendő ahhoz, hogy két simlis arabnak ne sikerülne maga mellé állítani az egész metró közönségét, ha számonkérném őket viselkedésük miatt. Másrészt a mobilját nem kérhetem el, mert az az ő tulajdona, így nem tudnám bizonyítani igazamat. Verekedni nem szoktam, de ezekkel szemben nem is mertem volna, mert amolyan bicskásoknak tűntek, akiknél mindig van valami.
...és végső soron nem az ő hibájuk, hogy az ismerősöm "villantott", valamint a legmegalázóbb az egész szituáció a lánynak lett volna, amikor rájött volna az igazságra. Így hagytam, hogy legyen egy "jó napjuk" és bosszankodva leszálltam a következő megállóban, oldalalmon a mit sem sejtő lánnyal.

(a képet ma találtam véletlenül, ez ihletett a megírásra)

Fél

Sosem érezte magát teljesnek.
Sőt. Azt érezte, hogy hiányzik belőle valami fontos. Tökéletlennek érezte magát, de nem tudta kitalálni, hogy mi az, ami hiányzik és emiatt tehetetlennek érezte magát, hogy tegyen ez ellen.
Általában csak éjszaka ment ki a lakásból és akkor is a sötétebb utcákat kereste, ráadásul a fal mentén osont ilyenkor is. Szinte hangtalanul és kapualjról kapualjra haladva. Kivárt, ha valaki az ő oldalán jött a járdán, olykor meg is ijedtek tőle, ahogy a sötétben kuporgott.
Így tett aznap is. Szerette a tízemeletes aljában lévő kisboltot - ahova ennivalóért járt -, mert az eladó lány sosem kérdezett semmit, csak összeszámolta az elé rakott termékek árát, elvette a pénzt és ennyi. Amikor kilépett az ajtón, mindig ugyanazzal a mohósággal ivott bele az italába, majd hazaosont, hogy elfogyassza szerény vacsoráját. Aznap azonban mielőtt kilépett volna az ajtón, az orra előtt a földre huppant a ház egyik ablakából egy ceruzaelem, ami kettétörött a betonon.
- Fél elem. Félelem! - mondta magában a szóviccet, de ez most beléhasított. Felismerte a mumusát. Félni a teljesség hiányától.
- Szép estét kívánok! - mondta sugárzó arccal a meglepett eladónak, majd határozott léptekkel elindult hazafelé a körút közepén.

Fel

Felébredt.
Sóhajtott egy nagyot és mosolygott. Újabb nap következett. Nem volt elégedetlen, de elégedett sem. Játszani szokott reggelente. Azt szokta játszani, hogy miután testileg kipihentnek érezte magát még visszaaludt, mondhatni szunyókált egy picit. Nem, nem a lustaság miatt tette, és nem is azért mert nem akart felkelni, hanem mert iyenkor álmodott legintenzívebben. De legalábbis ezekre az álmokra legalább emlékezett, amikor újra felébredt.
Színes álmok, szórakoztatóak, romantikusak, olykor erotikusak, olykor felkavaróak. Mindenképpen megtöltötte az egyszerű reggelt egy rendkívüli érzéssel és meghatározta a nap alaphangulatát. Azért szerette ezt csinálni, mert az esetek többségében pozitív kicsengésűek voltak. Ha meg nem, akkor jöhetett a második kör.
Futott és focizott, a haverokkal, de mintha számára lelassult volna az idő az egyik pillanatról a másikra. Éppen a kapu felé szöktették volna, de körülötte megfagyott a tér, csak a többiek maradtak ugyanolyan gyorsak, mint egy pillanattal előbb. A labda az orra előtt gurult el és legszívesebben megállította volna, de legalább egy jót belerúgott volna, hogy akkor legalább szálljon messzire, ha már megtartani nem tudja. Teste görcsös ívbe feszült az erőlködéstől, de egy centit nem mozdult előrébb. A többiek mintha észre se vették volna, hogy lelassult, játszottak tovább és vidáman kergették a lasztit. Lehet, hogy nem is volt jelen? A többiek nem is látták!
STOP! Ez így nem jó.
Homlokát törölte, majd ismét merült.
Széles mezőn állt egy domboldal tetején. A fű nem volt magas, épp csak bokáig ért. A dombról jól látszott a körülötte elterülő dimbes-dombos táj. A megművelt parcellák különböző színekben pompáztak, attól függően, hogy mi nőtt a tavaszi vetésekben. Gyenge szellő fújt. Emlékezetébe idézte, hogy a szellő segítségével vitorlázhatna a táj felett. Kivárt. Egy erősebb felszálló légáramlat végre megérkezett. Nekifutott. Érezte, hogy egyre könnyebben fut és egyre könnyebb lesz elrugaszkodnia. Sikerült! Siklott a táj felett körözve. Karját széttárva repült minden egyéb kiegészítő nélkül. Siklott, mint egy sólyom. Fel. Egyre feljebb!

Jó reggelt! - futott át az agyán a gondolat. Mosolygott. - Most indulhat a nap!

Zápor

...k
Kutyára...
...ik
mikor nem?
...sik
Ez nem sikk!
esik

Nyom

Hétfő
van, de nem ez a gond, és nem is az, hogy kicsit bulizgattam a hétvégén és nem aludtam sokat.
Csak az a baj, hogy magasnyomású anticiklon kavarog Gif felett és lokálisan szórványos álmosságzivatart szór ránk a tengeri szél...
Várom már, hogy itt is közepes legyen végre az UV-B sugárzás mértéke.

Gif

(Gif sur Yvette)
Mert itt menő lakni.

Még a nyár elején kezdték el a felújítást a városháza és a mellette lévő park környékén. Mondhatnám területrendezést végeznek. Ez egyrészt megbolygatta a mindennapi útonalam követését, de másrészt örömmel töltött el, mert tudtam, hogy előbb utóbb végre nem azon az ocsmány poros-kavics úton kell menjek. Már írtam eme - szerintem - francia találmányról, ami esőben saraz, szárazságban porol, az egyetlen megfelelő idő a száraz hideg, mert akkor úgymond egybe köt és nem száll a por.
A városi park környékén volt ilyen út és most már szerencsére az úthálózat 80%-t kicserélték. Meglepően gyorsan végeztek a fő csapással és már már azt hittem, hogy végre láthatok egy időben jól szervezett és semmi lógási időt nem tartalmazó átalakítást/kivitelezést. Dícséret érdemli a munkásokat és a kivitelezőt, és nem is ellenük akarok szólni, de az utóbbi egy hónapban, kb. 30 m²-nyi területtel szórakoznak. Persze, ez a rész a Polgármesteri Hivatal bejárata előtt van. Annak szépnek kell lennie... :)
Mi sem bizonyítja emellett jobban, hogy a városka tehetős embereinek van pénze és így elég sokat fizetnek a város kasszájába,... szóval nincs jobb mutató, mint hogy a múlt héten (minden bejelentés nélkül) elkezdték a vasútállomás egyik peronját felújítani. Szétverték az alapokig a beton pilléreket és a peront is. Senki sem érti a laborban, hogy miért is tettek így, mert nem viszik arrébb a síneket, és maga a peron megfelelő magasságú (emelt peron) volt a rés- és szintkülönbség mentes kiszálláshoz, mely esetleg galibát okozhatott volna. Szóval lehet, hogy rózsaszín lesz az új peron... mert más ötletem egyelőre nincs a felújítás okára.

Ma láttam életemben másodszor patkányt szabadtéren (mármint nem metróban, vagy aluljáróban). Ráadásul, itt Gifben egy kis patakocska mentén próbált meg elbújni, amikor észrevette, hogy jönnek az RER utasai. Mosolyogtam rajta, mert valószínűleg eltévedt.

Tegnap is vicces jelenetnek voltam része. Ahogy mentem haza a laborból és az állomás felé haladtam láttam egy 16-17 éves párocskát ülni egy kerítésen. Tőlük nem messze pedig 3, 9-13 év közötti fiú ült. A párocska a szokásos módon viselkedett, azaz nem bújtak egymáshoz, - mert itt nem szokás - ellenben a testbeszédük elárulta őket. A kissrácok pedig épp vihorásztak valamin.
A csinos lány mosolyogva búcsút intett a mellette ülő srácnak és incselkedve eljátszotta, hogy akkor most szétválnak. Elindult és miközben megfordult, a srác rácsapott a fenekére. Ezzel a mozdulattal mintegy kifejezte:
1) hogy ne hülyéskedjen,
2) hozzá tartozik (birtokviszony)
3) ráadásul a pasija (külső szemlélők figyemeztetése).
A srác is felkelt és egymást egy pillanatra átölelve (itt meglepődtem egy kicsit) elindultak. Ekkor a legkisebb srác, kb. 9 éves lehetett, megszólalt:
- Tu es belle! (Szép vagy!) - majd pironkodva a szája elé kapta a kezét. A másik két srác (10-13 éves kamaszok) vihogni kezdett.
Na erre a vagány 17 éves kamasz nem tudott mit kezdeni magával és a helyzettel, mert ugye:
A csaját stírölték, ráadásul megjegyzést tettek rá! Mint férfi és mint birtokos, minimum ki kellett volna kérje magának, hogy a csajával ezt műveljék, még macsóbb viselkedéssel odament volna és lekevert volna egyet a "kihívónak". Persze a probléma az volt, hogy mégsem állhatott neki verekedni egy taknyos kölyökkel.
Csak, hogy kifejtse nem helyesli a kissrác beszólását, ennyit mondott:
- Non! (Nem!)
Erre a csaj:
- Mi az, hogy nem? Nem vagyok szép? - majd hátrafordult és a kissrácra mosolygott - Köszi!
Aztán egy darabig nem szóltak semmit... én meg nem követtem őket tovább, mert ők balra én meg jobbra mentem a peronon. Azért bízom benne, hogy megoldották a szituációt, melyet egy taknyos kölyök robbantott ki. :)

Reklám

Reklám ötlet VB-re. Igaz már ideje múlt.
(ötlet forrása: Elefánt okozta forgalmi dugó)

Egy szurkoló csapat színpompásan és vuvuzelákkal felszerelve, hangoskodva és bohóckodva közlekedik az utcán. Fújják a tülköt ezerrel. Hirtelen egy mellékutcából eléjük toppan egy elefánt. A csapat megrémül és azonnal elcsendesedik és figyeli az elefántot, met az nem szereti ha hangoskodnak körülötte.
Itt pl. lehetne egy KRESZ-szerű táblát mutatni, mely jelzi, hogy ha elefánt van a közelben, akkor hangoskodni tilos!

Na és itt jön (szerintem) a legjobb ötlet: a VB-n résztvevő csapatoknak megfelelően és a képviselt országok tipikus jellemzői szerint a szurkolók megpróbálják megoldani a helyzetet és kikerülni az elefántot.
Németek: Megtervezik, majd megszervezik, hogy hogyan tudják az elefántot visszaterelni a mellékutcába. Mindent precizen és csapatmunkában megoldva.
Angolok: vesznek egy óriás hordó Guiness-t és leitatják az elefántot. Az elalszik.
Olaszok: Vadászengedélyt kérnek azonnali kiadatással az elefánt kilövésére. Megkapják az engedélyt és lelövik altatópisztollyal. Kellemest a hasznossal...
DAK: Felhívják a helyi vadrezervátum vezetőjét és kérik a megszökött állat elfogását.
Brazilok: szanaszét spriccelve mindenki megoldja egyedileg, majd később találkoznak megint, mintha mi sem történt volna.
Japán: Megvárnak egy másik csapatot, majd azok módszerét tökéletesen lemásolva megoldják a helyzetet. (hogy kit, azt nem tudom, de mondjuk az összeset -> dupla reklám)
Franciák: Kiválasztanak egy vezetőt, az tanácskozást hív össze, majd megalakítják a világ első Elefántelkerülési Szakértői Gárdáját. Telefonálnak Brüsszelbe, hogy küldjenek a társaság fenntartására pénzt. Ünnepelnek, örülve saját leleményességüknek. Pénz nem jön, de kapnak egy hívást Brüsszelből, hogy regisztrálták őket és próbálkozzanak újra a következő ciklusban... a vonal megszakad, lényegi információ nem hangzik el.
Valaki javasolja, hogy kellene valamit csinálni, ha már létrehozták a szakértői gárdát. A többiek megtapsolják, alelnöki posztot javasolnak neki megemelt fizetéssel. Az illető boldog és nem szól többet. Egy másik ember felbuzdulva a másik sikerén javasolja, hogy kerüljék meg az elefántot. Az imént kinevezett alelnök plágiummal vádolja, két részre szakad a csapat és azonnal munka és polgárjogi eset kerekedik az ügyből, amihez létrehozzák az Elefántelkerülési Jogvédő Bizottságot és a másik csapat pedig a Tettekkel a Jogokért Charta-t.
1 ember meggondolja magát, demonstrációt szervez, hogy felhívja a figyelmet az elefánt jelenlétére és a megoldandó valós problémára. Egy másik ember sztrájkolni kezd. A többiek megkérdik miért teszi: nem tudja, csak úgy megszokásból.
Az emberek belemelegednek a vitázásba... az elefánt pedig közben odébb áll.
Jóval később az emberek észreveszik az elefánt hiányát. Ünnepelnek. Miért? Nem! Nem azért mert szabadon mehetnek tovább, hanem mert ők FRANCIÁK az elsők, AKIK
- létrehozták az alábbi fontos intézményeket
Elefántelkerülési Szakértői Gárda
Elefántelkerülési Jogvédő Bizottságot és a
Tettekkel a Jogokért Charta-t
- mert megrendezték az első jogvédelmi vitát a fent említett ügyben, mellyel példát szolgáltak minden egyéb és egyben másodrendű demokráciának a hasonló helyzetek kezelésére
A csapat eltávolodik. A háztetőkön összegyűlt afrikaiak és biztonsági emberek elszivárognak a "műsor" végeztével.
Dél Korea: a kis emberek egyesével átrohannak az elefánt lábai alatt
Észak Korea: Felhívják a Központi Bizottságot, vázolják a helyzetet, otthon konferenciát rendeznek. Az elefánt elmegy még aznap, de a koreaiak ott maradnak, mert várnak a határozatra.
A határozat megérkezik 2 nap múlva, telefonon: Az elefántot a koreai nép szeretetével és bátorságával vegyék rá, hogy hagyja el az utat!
Valaki lefogva a telefon mikrofonját megkérdezi, hogy: most megmondják a vezetőknek, hogy az elefánt már nincs ott? Egyben javasolja, hogy ne. Senki sem válaszol, így hallgatólag beleegyeznek, hogy nem szólnak az esetről. A VB után kiderül az eset, belső vizsgálat indul, a tény elhallgatását javasló embert börtönbe vetik a Nép Kedves Vezetőjének félrevezetése okán.
Szerbek: barikádot építenek a környéken lévő házak és viskók anyagából, majd elkezdik hergelni az elefántot: hangoskodnak, vuvuzeláznak. Ez az elefánt türelmes, szó szerint szarik rájuk. Az utca közepére. A szerbek sértésnek veszik és lerohanják az elefántot. Az elmenekül. A szerbek örülnek.
Most több nem jut az eszembe...

Hétvége

Csütörtökön kibékült velem egy ismerősöm.
Az úgy kezdődött, hogy kölcsönösen szimpatikusnak találtuk egymást, oly mértékben, hogy még soha nem tapasztalt lendülettel erősödött barátságunk.
Sajnos én nem vagyok hozzászokva az ilyesmikhez, és bár igyekeztem lépést tartani, de sajnos sikerült egy angol nyelvre félrefordított, mondatom miatt megharagudnia rám. Megjegyzem, ahogy fordítottam, úgy teljes joggal oka volt rá. Aztán persze próbáltam helyrehozni a helyzetet, de hát ugye ez ilyenkor már csak magyarázkodásnak tűnik... gondolja rajtam kívül mindenki.
Valahogy az észérv alapú meggyőzésem általában nem sikerül, de nem észérveim miatt, hanem az általános hozzáállás miatt: "magyarázkodik, tehát nincs igaza". Hát igen, a pasik ÁLTALÁBAN ilyenek, de én ritkán magyarázkodom, ha hazudnom kell(ene).
Szóval gondoltam vége. Szomorú voltam, mert elcsesztem a dolgot. Szégyelltem magam. Bocsánatt is kértem, többször, de semmi haszna.
Aztán kb 1 héttel később kaptam egy emailt: "kapsz még egy esélyt, ha rendesen viselkedsz..."
Hogyne! Hát én csak egy dolgot félrefordítottam, a viselkedésemen ne múljék. Megígértem. Pénteken találkoztunk.
Eltelt egy hétvége, úgy, hogy pénteken elmentünk moziba és megnéztük a többiekkel közösen Milos Forman "Taking Off" című filmjét. Mulatságos pszichológiai analízis a 60-as 70-es évek amerikájáról. Hippi, szabad szerelem, füvezés, családi konfliktussal a központban, ízlésesen és szatírikusan előadva. Aztán elmentünk mindannyian a Szajna partra és jót beszélgettünk.
Szombaton shoppingolni voltam (azért írom így, mert ilyet én nem szokta csinálni és ez több volt, mint bevásárlás).
Vettem 3 pólót, amiből 2 kicsi, mert azt a tanácsot kaptam, hogy az jó nekem. Elsőre tiltakoztam, hogy kicsi, de aztán elfogadtam, vesztemre. Ja! Reggel megint elmentem úszni, és persze a franciák megint kitoltak velünk, mert a múltkor még 11-kor nyitott az uszoda, demost persze 11:30-kor... hogy mi értelme volt a 30 perces csúszásnak, máig nem tudom felfogni. Végül úsztam, viszonylag jó áron, bár most, hogy nem zuhogott az eső, elég sokan voltak és kényelmetlenebb volt úszni, kerülni az embereket és néha hagyni, hogy megelőzzenek.
Vasárnap elmentünk 12-en hajókázni. Nem a belvárosban a szép részen, hanem kint a város szélén, ahol a NAVIGO-s bérletemet használhattam. A hajókázás nem volt túl látványos (gyártelepek, rakpart), de aztán együtt mentünk el a Trocaderora megnézni a VB döntőt egy nagy képernyőn. Uszonyat sokan voltak. 10 perc alatt elvesztettük a csapatot, 3 részben. A végére 5-en maradtunk együtt. Telefonálni nem lehetett, mert blokkolták/blokkolódott az összes mobilszolgáltató, gondolom a közvetítés zavartalansága miatt.
Szenvedős volt a meccs is, de barátokkal jobb hangulatú volt. Persze kettőnkön kívül mindenki a hollandoknak szurkolt. Én is így tettem volna, ha nem tutdam volna előre, hogy mindenkit szétrúgnak. Persze a spanyolok is faltoltak, de stoplival egyik sem rúgta mellbe az ellenfelet, mint egy narancs játékos.
Na most ennyit.

Csavart labda

Goodluck Jonathan államelnök azt mondta a nigériai futball válogatottnak, hogy a dél-afrikai világbajnokságon nyújtott gyenge szereplésük miatt két évre felfüggeszti a válogatott szereplését.
Erre a FIFA felhívta a figyelmét az elnöknek, hogy amennyiben egy ország politikusai beleszólnak a focisták életébe, vagy méginkább a válogatottéba, akkor az adott ország csapatát eltiltják minden tornáról, ugyanis a FIFA nem engedi, hogy az ő szervezeti hatáskörébe tartozó játékba bármilyen módon is a politika beleszóljon.
Erre mit tett az elnök? Na!? Visszavonta a kijelentését. Hát ezt a nagyszájú és egyébként hülye politikust.
Még mielőtt valaki félreérti, nekem tetszett a Nigériai csapat játéka, bár nem voltak jók. Nem szeretném, ha bármilyen okból is távol kényszerülnének maradni a foci kupáktól. Itt csak a politika iránti irónia szól belőlem.
Ha az elnök célja a csapat megbüntetése volt, méghozzá eltiltással, akkor miért is baj az, ha a FIFA is eltiltja a csapatot (elvileg az országot)? Ha duplán el vannak tiltva, az ugyanolyan, mint ha szimplán nem?
Erről az jut eszembe, amikor a gyerek ökörködik és a szülő rászól: "Fiam, le/el fogsz esni és kitöröd a nyakad. De akkor én úgy elverlek...!"
És a gyerek leáll (egy időre) a marháskodással. Bele se gondol, hogy ha kitöri a nyakát, akkor már hiába verik. Megjegyzem előbb lenne szülői bőgés, mint még egy kiadós verés. De lényeg, hogy működik. Nem?
Egyébként sejtem, hogy a FIFA nem csak kizárással fenyegette meg a csapatot, hanem egyedi szinten is ellehetetlenítette volna a játékosok szerződéseit. Minden nigériaiét, amit talán maga az elnök sem akar(hat), mert ugye a foci ott egy kiemelkedési lehetőség és a megszorítás puccsot eredményezne. Gondolom.
forrás:
http://sportgeza.hu/futball/2010/vb/hirek/megsem_fuggesztik_fel_a_nigeriai_valogatottat/

Utóirat: Goodluck Jonathan! Jó név, nem? :D

Hullámvasút

Ma. Ez nem az én napom. Minden potyog, kiesik a kezemből. Ebéd közben egy sült krumpli belepottyant a zsíros öntetbe és éreztem az alkaromon, hogy fröccsent. 1 percig néztem a pólómat, hogy hol vannak a pöttyök. 1 percig, mert nem akartam elhinni, hogy nincs pötty.
Nem tetszik? Nesze! - mondta a természet és egy újabb krumplit jelölt ki, hogy levesse magát a villámról. A toronyugró versenyen lepontozták volna, mert ugyan gyönyörűen kivitelezett 3-as pörgést 2 keresztirányú forgással fűszerezve jutott el a tányér szintjéig, de ott sajnos nemhogy beleolvadt volna a szószba egy jópofa csúccsal érkezéssel. Nem! Egyenest a legnagyobb felülettel érkezett az olajos-paradicsomos tócsába.
Azt mondják a valószínűségszámítás szerint egyforma esélye lenne a csúccsal és a lappal érkezésnek, de én állítom, hogy ez nem így van! Tudjátok, mézes/zsíroskenyér esete.

Mondhatnánk, hogy ez semmi, ettől még nincs probléma. Azonban én tudom mit jelent. Ma még fognak érni meglepetések. Ez csak egy kis figyelmeztetés.

Hullámra fel!

Widget feltételes megjelenítése

Ha az ember egy widgetet (kütyüt) bizonyos feltétellel akar megjeleníteni (csak főoldalon, csak ott nem, ...), akkor a widget kódját kell módosítania a TERVEZÉS (DESIGN) / HTML KÓD SZERKESZTÉSE menüpontban . Ne felejtsd el aktiválni a "Vezérlősablonok kibontása" opciót, ugyanis ekkor válik láthatóvá a widgetek teljes vezérlési kódsora.
Ez itt a Label, azaz a Címkék widget, mely a sok kulcsszó miatt teljesen átláthatatlanná válik és ráadásul elronthatja a honlap összképét. Én csináltam egy külön lapot ennek, ahol ez megjelenik, így aki keresni akar megteheti és ugyanakkor nem terhelem a blogra látogatót ezzel a tömérdek kulcsszóval.


<b:widget id="Label1" locked="false" title="Címkék" type="Label">
<b:includable id="main">
<b:if cond='data:blog.url == "http://...IDE ILLESZD AZ URL-T!!!"'>
... itt található a widget eredeti kódsora
</b:if>
</b:includable>
</b:widget> (Gépeld be, ne másold a szöveget, mert az itteni formázás miatt nem fog működni! 2 sor, nem hosszú!)

Az IF szerkezet tartalma határozza meg a megjelenés feltételét:
<b:if cond='data:blog.url == "http://...IDE ILLESZD AZ URL-T!!!"'>
</b:if>
Az if szerkezet nyitó sorát a <b:includable> után és a záró párja </b:includable> elé kell illeszteni, hogy keretet adjon a közbefoglalt már létező kódsornak.
Az itt megadott esetben a widget akkor jelenik meg, ha a látogató az URL-ként megadott weboldalt nyitja meg. Természetesen lehet más feltételt is adni, lásd a megadott linkeket (angol!).

http://www.bloggersentral.com/2010/02/display-widget-on-specific-pages-in.html
http://bpwebnews.blogspot.com/2009/09/how-to-hide-blogger-widgets-on-home.html
http://www.bloggerplugins.org/2009/06/selective-display-of-blogger-widgets-on.html

Csak én

Az elmúlt időszakban mindenféle stílusban írtam. Mindenki találhatott elvileg kedvére valót.
Én rohadt jól szórakozom (magamban). És Ti???

:D

Gréta

- Szeret. :)
- Nem szeret. :(
- Teljes szívvel igazán. :D
- Egyáltalán nem. :/
- Csókkal, öleléssel. :*
- Talán. : ?
- Örökké. Cool! d:)
- Mégsem. :[
- Átmenetileg. :o
- Hihetetlenül odaadóan. :* :D :p :) :]
S azzal Gréta, a mező szélén álló margaréta eldobta utolsó szirmát, mely úgy tűnt szerencsét hozott a kiszámoló során. A kiválasztotja csak 1 méterre állt tőle, de eddig nem merte megszólítani.
- Méhecske, méhecskeee! -kiáltott az épp arra repülő virágportól roskadozó méhnek.
- Igen? Gyorsan mondd sietek!
- Kérlek add át jókívánságaimat és szerelmem üzenetét annak a daliás harangvirágnak ott a búzamező szélén, légyszíves!
- Hááát. - vonakodott a méhecske.
- Adok nektárt cserébe!
- Sajnos már nem bírok többet cipelni, de megmondom és visszajövök később a nektárért. Maradj itt!
Mindketten rájöttek, hogy a méhecske kérése felesleges volt, de a méhecske szégyenében, Gréta pedig örömében inkább nem szólt semmit.
- Khm, khm. Kedves harangvirág, üzenetet hoztam - döngicsélte a méhecske.
- Igen?
- Egy virághölgy jókívánságait küldi és szeretne megismerkedni veled...
- Óóóó tudtam, hogy a gyűszűvirág egyszer észrevesz!
- Öööö, sajnos nem. Az a margaréta kért meg szerelmének közvetítésére.
- Hol? - kérdezte a harangvirág, miközben körbetekintett.
- Hát ott balra az árokszélen.
- Hol? Nem látom.
- Ja, nem ismered meg, mert eldobta a szirmait.
- Ahh, én egy korai sziromhullatóval nem állok szóba. Biztos vírusos, vagy gyökérrothadása van. Hogyne, még mit képzel!
A méhecske aznap nem gyűjtött margaréta nektárt szégyellve a helyzetet.

II. Overdose

Sanyinak már elege volt a melegből, ezért árnyékot keresett, ahol meghúzhatja magát a szubmediterrán hangulat legrekkentőbb órájában. Jobbra nézett, köveskirály utca, balra lefele a polgárjenő hivatal előtti aszfaltrengeteg felett vibrált a levegő. A Meki sarka már foglalt volt, néhány tini vihorászott miközben tolta az arcába a sajt...t. Már-már odament hozzájuk, és gondolta elveszi az egyiktől a hideg üdítőjét, aztán rájött, hogy ő se nem koldus, se nem agresszív, így más megoldás után nézett.
Átpillantott a TÉR túloldalára de a szemközti utcák fekvése is olyan volt, hogy a Nap bizony még legalább egy órán keresztül odasüt, tudta ezt jól. A bazilika gesztenyesorát messzinek érezte és különben is már patakokban folyt a hátán a víz, nem akaródzott mozdulnia. Patak... jah elvileg van működő vízfolyás a Jókain, de hát az is szünetel most a vízgazdálkodás miatt.
Hogy az a hétágra sütő fáradna le az égről! - sóhajtotta.
Megvan! A szobor alá befeküdhet. II. Overdose, vagy mi a neve a szobornak. Sajnos a zsoké nevét elfelejtette... Sebaj! Ezentúl Árnyéknak fogja nevezni. Vigyorogva indult el az izzó, napsütötte téren és semmi nem állíthatta meg...

Érzés

Szia ...,

Öszzefutottam az itteni hasonmásoddal... állítólag ölelésfüggő ő is. Ellenben rájöttem, hogy hiába vagyok nyitottabb mostanában, még mindig nagyon sokat jelent számomra egy ölelés. Nem is öleltem meg.

Furcsa, de pozitív állapotban leledzem mostanában, csak nem tudok mit kezdeni a pozitív energiáimmal. Ez szomorít egy kicsit.
Egyébként azonban nagyon jól érzem magam. Túl jól. :)

Remélem te is jól vagy és jól alakulnak a dolgaid.

Puszi.

Taxi

ennek folytatása

TAXI, TAXIIII!

Na ezt hiába ordibálja az ember, mert nem állnak meg. Magyarországi tapasztalataim alapján, elvileg a taxi lámpája nem ég, ha foglalt és világít, ha szabad. Nos az itteni taxikon van egy kis lámpa, ami akkor is világít, ha nem fogadóképes. Gondolom azért, hogy lássuk, hogy ez az autó egy taxi... bár nem értem minek kell azt nekem tudnom, ha úgysem ülhetek bele.

Mire az ember megszokja, hogy a halványan világító taxiknak ne integessen, addigra eltelik 1-2 perc. Aztán jön a következő felismerés, hogy: nem jó helyen áll, mert ott nincs taxis poszt, így ha jön egy üres taxi, akkor sem áll meg. Már csak büntetésből sem: hülye külföldi tanuld meg a szabályokat!

Ekkor az ember már 3-5 perce várakozik. Közben persze felméri, hogy csak minden 10. taxi szabad. Hát felkerekedik, hogy találjon egy posztot. Átvág egy utcán, majd körbemegy a körforgalom gyalogátkelőhelyein, míg végül talál egy helyet, ahol ott áll 4 taxi. Ellenben ezek nem mozdulnak, mert csak estére parkoltak le. Sofőr a közelben sincs. Hopp, a járdán egy parkolóautomatához hasonló fallikus szimbólum meredezik, amin - egy jószándékú ember jóvoltából - egy telefonszám leledzik. Hát uccu felhívom felkészülve, hogy franciául kell beszélni. Kicsöng. Jajj, hol is vagyunk - kérdem a többieket. Port Royal. OK. 3. kicsöngés... 4., 5... közben észreveszem, hogy a fallosz teteje erős fénnyel villog. Persze a többiek, akik cseverésznek és próbálják megbeszélni, hogy mit is kellene tenni ilyen kilátástalan esetben, észre sem veszik. Felhívom a figyelmüket rá, meglepődnek. 7., 8., 9... leteszem. Már csak a próba kedvéért is és valóban, beigazolódik az elméletem: a villogás abbamarad. Hát ez jó!

Akkor most addig kell telefonáljak (úgysem veszik fel), míg egy szabad taxi erre jár és észreveszi a villogást? Az kb, 4 perc. Addig lemerül a telefon aksija. Nyilvánvaló, hogy ez nem megoldás. Nocsak! Kb. 50 m-re tőlünk megáll egy taxi és kiszállnak belőle. Mondom a többieknek, hogy azt kellene elkapni. Odaszaladnak. Még elérik, de nem szállhatnak be, mert ahova menni akarnak az messze városon kívül van (25 km) és a taxis nem vállalja. Jobban megéri neki városon belül furikáznia. Ugyanannyi idő alatt több utas, ráadásul a visszafele útja nem üres.
Nos a szomszédos szálloda autófelelős fiúja megszánja a csajokat és segítségét ajánlja fel. Végső soron 4 perc alatt talál egy taxit (3.), ami elviszi a őket. Elgondolkozom, hogy kellene adni neki borravalót, vagy sem. A mellettem álló srácok is tanakodnak egy picit, látom rajtuk. Aztán közösen elindulunk a metró felé, hogy még elérjük az utolsót, mert még egy ilyen mizériát nem akarunk átélni.

---

Persze egy héttel később nagyjából ugyanez ismétlődik meg. Itt is hiába kérdezzük az embereket, mindenki azt mondja, hogy várni kell. Taxit hívni nem lehet. Hát ez így nem igaz, csak nehéz, mert senki sem jegyzi meg egy társaság telefonszámát se. És akkor kezdődik elölről. Próbálkozás, majd helyváltoztatás, amikor ismét felismerjük, hogy a taxik mind 50 m-re állnak meg csoportunktól. Ott kb. 10 ember várakozik. Mi 5-en vagyunk ismét, ami itt nem megfelelő, mert már 4 ember szállításához külön engedélyre van szüksége a taxisnak, másrészt elölre nem szívesen ültetnek senkit, harmadrészt a 4. ember miatt mindig 3-5 eurónyi plusz díjat kell fizetni. Szerencsére mi fiúk meg tudjuk oldani a hazajutást másképp. Olcsóbb és lassabb: éjszaki buszjárattal.
Már csak 6-an vannak előttünk, amikor bevánszorog elénk 3 ember a sorba. Én szólnék, de látom a többieken, hogy konfrontáció kerülők. Eredmény: arrébb megyünk. Hihetetlen tunyaság és mulyaság - gondolom, de gyakorolva az önuralmat és a szocializációt nem szólok, csak sodródom velük. Odáig fajul a kiábrándultságuk, hogy leülnek egy étterem teraszára. Gondolják, ha rendelnek egy sört, akkor a végén megkérhetik a pincért, hogy hívjon egy taxit. Közben én elmegyek körüljárni a körforgalmat, felmérni a terepet. Az egyik lány jön velem. Megmondom neki, hogy váljunk szét, mert úgy több ki- és befutó utat tudunk lefedni, így nagyobb eséllyel fogunk taxit. Kb 2 perc múlva megunjuk. 15-ből 1 taxi üres, de az is a posztra megy, ahol 5-10 ember áll. Vissza már nem mehetünk, mert úgysem hiszik el, hogy mi már ott álltunk az előbb.

A többiek isszák a sört. Na mi van? A pincér nem hív taxit - jön a válasz. Hihi. Sejtettem. Leülünk. Kijön a pincér és kérdezi, hogy kérnek-e az újonnan jöttek valamit? Taxit. Felelem. Megrándul az arca, majd elmegy. A többiek mosolyognak egy kicsit.

Várunk. Isznak. Ülünk és beszélgetünk. Közben tekergetem a fejem, hogy hátha jön egy taxi. Kb. 10 perc múlva elindul egy taxis éjszakai útjára, épp az étterem mellől. Felugrok, eléállok (még nem ment gyorsan). Megkérdem, hogy a messzi fuvart vállalja-e? Elgondolkozik. A GPS-re nézve elvállalja. OK. Akkor ma is szereztünk egy taxit a csajoknak. Hurrá!
Most már érdeklődni fogok, hogy van-e központi száma taxis vállalatnak.

Két busszal jutunk haza és kb. 1 óra alatt, de 9:30-kor kelni kell, hogy 11-ig bevásároljak és elmenjünk közösen piknikezni. Jó hétvége. Szuper hangulat.