Ma. Ez nem az én napom. Minden potyog, kiesik a kezemből. Ebéd közben egy sült krumpli belepottyant a zsíros öntetbe és éreztem az alkaromon, hogy fröccsent. 1 percig néztem a pólómat, hogy hol vannak a pöttyök. 1 percig, mert nem akartam elhinni, hogy nincs pötty.
Nem tetszik? Nesze! - mondta a természet és egy újabb krumplit jelölt ki, hogy levesse magát a villámról. A toronyugró versenyen lepontozták volna, mert ugyan gyönyörűen kivitelezett 3-as pörgést 2 keresztirányú forgással fűszerezve jutott el a tányér szintjéig, de ott sajnos nemhogy beleolvadt volna a szószba egy jópofa csúccsal érkezéssel. Nem! Egyenest a legnagyobb felülettel érkezett az olajos-paradicsomos tócsába.
Azt mondják a valószínűségszámítás szerint egyforma esélye lenne a csúccsal és a lappal érkezésnek, de én állítom, hogy ez nem így van! Tudjátok, mézes/zsíroskenyér esete.
Mondhatnánk, hogy ez semmi, ettől még nincs probléma. Azonban én tudom mit jelent. Ma még fognak érni meglepetések. Ez csak egy kis figyelmeztetés.
Hullámra fel!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése