Hétvége

Csütörtökön kibékült velem egy ismerősöm.
Az úgy kezdődött, hogy kölcsönösen szimpatikusnak találtuk egymást, oly mértékben, hogy még soha nem tapasztalt lendülettel erősödött barátságunk.
Sajnos én nem vagyok hozzászokva az ilyesmikhez, és bár igyekeztem lépést tartani, de sajnos sikerült egy angol nyelvre félrefordított, mondatom miatt megharagudnia rám. Megjegyzem, ahogy fordítottam, úgy teljes joggal oka volt rá. Aztán persze próbáltam helyrehozni a helyzetet, de hát ugye ez ilyenkor már csak magyarázkodásnak tűnik... gondolja rajtam kívül mindenki.
Valahogy az észérv alapú meggyőzésem általában nem sikerül, de nem észérveim miatt, hanem az általános hozzáállás miatt: "magyarázkodik, tehát nincs igaza". Hát igen, a pasik ÁLTALÁBAN ilyenek, de én ritkán magyarázkodom, ha hazudnom kell(ene).
Szóval gondoltam vége. Szomorú voltam, mert elcsesztem a dolgot. Szégyelltem magam. Bocsánatt is kértem, többször, de semmi haszna.
Aztán kb 1 héttel később kaptam egy emailt: "kapsz még egy esélyt, ha rendesen viselkedsz..."
Hogyne! Hát én csak egy dolgot félrefordítottam, a viselkedésemen ne múljék. Megígértem. Pénteken találkoztunk.
Eltelt egy hétvége, úgy, hogy pénteken elmentünk moziba és megnéztük a többiekkel közösen Milos Forman "Taking Off" című filmjét. Mulatságos pszichológiai analízis a 60-as 70-es évek amerikájáról. Hippi, szabad szerelem, füvezés, családi konfliktussal a központban, ízlésesen és szatírikusan előadva. Aztán elmentünk mindannyian a Szajna partra és jót beszélgettünk.
Szombaton shoppingolni voltam (azért írom így, mert ilyet én nem szokta csinálni és ez több volt, mint bevásárlás).
Vettem 3 pólót, amiből 2 kicsi, mert azt a tanácsot kaptam, hogy az jó nekem. Elsőre tiltakoztam, hogy kicsi, de aztán elfogadtam, vesztemre. Ja! Reggel megint elmentem úszni, és persze a franciák megint kitoltak velünk, mert a múltkor még 11-kor nyitott az uszoda, demost persze 11:30-kor... hogy mi értelme volt a 30 perces csúszásnak, máig nem tudom felfogni. Végül úsztam, viszonylag jó áron, bár most, hogy nem zuhogott az eső, elég sokan voltak és kényelmetlenebb volt úszni, kerülni az embereket és néha hagyni, hogy megelőzzenek.
Vasárnap elmentünk 12-en hajókázni. Nem a belvárosban a szép részen, hanem kint a város szélén, ahol a NAVIGO-s bérletemet használhattam. A hajókázás nem volt túl látványos (gyártelepek, rakpart), de aztán együtt mentünk el a Trocaderora megnézni a VB döntőt egy nagy képernyőn. Uszonyat sokan voltak. 10 perc alatt elvesztettük a csapatot, 3 részben. A végére 5-en maradtunk együtt. Telefonálni nem lehetett, mert blokkolták/blokkolódott az összes mobilszolgáltató, gondolom a közvetítés zavartalansága miatt.
Szenvedős volt a meccs is, de barátokkal jobb hangulatú volt. Persze kettőnkön kívül mindenki a hollandoknak szurkolt. Én is így tettem volna, ha nem tutdam volna előre, hogy mindenkit szétrúgnak. Persze a spanyolok is faltoltak, de stoplival egyik sem rúgta mellbe az ellenfelet, mint egy narancs játékos.
Na most ennyit.