- Elnézést a Galaktikus Népszámlálási bizottságtól jöttünk a 10 galaktikus időegységenkénti (GIE) kötelezően előírt élőlény összeszemlálás miatt. Az Ősrobbanás 123456789. GIE-ben létrejött Pángalaktikus Csillagdemokratikus Szövetség Lényszámlálási Bizottsága (PCsSz LSzB) döntése alapján minden 10. GIE-ben el kell végezni az összes lakható és lakott bolygón a 0,1 galaktikus IQ-nál magasabb intelligenciájú lények összeszámlálását.
Az utolsó népszámláláskor még a kritikus szinten aluli lényeket találtunk csak melyek nagyban hasonlítottak a mostani populáció egyedeihez, de eszközeik fejletlensége miatt a számlálást nem kellett elvégeznünk. Szóval, szeretnénk arra kérni, hogy mint a faj intelligens képviselője, legyen olyan kedves segítségünkre lenni az alábbi kérdőív kitöltésében.
- Mi van? Maguk kicsodák és hogy kerültek a lakásomba? - kérdezte a nagyszobájában egy pillanat alatt megjelent idegen lények okozta meglepettség kábulata alól feloldódó Kis Ferenc, balkonyapusztai lakos.
- Mint azt az előbb említettük, népszámláláshoz szeretnénk a segítségét kérni és nem szeretném elismételni az előbbi mondandónkat. Legyen szíves válaszoljon a kérdéseinkre!
- Rendben, ha úgy akarják. - mondta minden meggyőződés nélkül.
- Megengedi, hogy humantropológiailag megvizsgáljuk?
- Mi van?
- Le szeretnénk mérni.
- Tessék, ha szükséges.
Az egyik sokcsápú lény körbetapogatta polipszerű végtagjával a testét. Hamar végzett. Közben a másik kérdezett.
- Az intelligenciáját felmérendő megkérdezném, hogy ismeri-e az összeadás, szorzás műveletét?
- 1+1 az kettő, 4*5 az 20. - mondta tréfásan Ferenc.
- Cosinus gyök 3/5 értéke?
- Tessék? - olvadt le az arcáról a vigyor.
- Két test összeütközésekor fellépő erők?
- Viccel?
- Sorolja!
- Ütközési erő, meg hogy is volt... hinnye de rég volt ez. Rugalmas, vagy rugalmatlan ütközés? - ugrott eszébe a kulcskérdés, mellyel sarokba akarta szorítani a beugratósnak vélt kérdés feltevőjét.
- Legyen rugalmatlan! - mondta az egyik lény.
- Ütközési erő, rugalmatlan erő, tapasztási, vagy izé tapadási erő, meg... - próbálta az időt húzni.
- Két fekete lyuk találkozásakor fellépő erők és téridő-görbület disztorziók formái közül tud néhányat felsorolni?
- Mit? Disz-mi?
- Tér-idő-gör-bü-let disz-tor-zió. - ismételte lassabban a másik lény.
- Hurkos és ööö, nemegyenes. - mondta Ferenc, viccelve ismét.
Az egyik lény mintha megborzongott volna. Talán nem tetszett neki a válasz.
- Tud az Önök bolygóját elhagyó, vagy ide érkező értelmes lényeket megnevezni?
- Hja kérem, hogyne: Gagarin, Armstrong... nem a bringás, meg nem is a trombitás! Meg persze a mi Bercink. Ide érkező? Hát ez kemény dió. Nem tudok, de legalábbis a faluban nem járt egy sem, a Híradóban meg nem mutatnak ilyesmit.
- Meg tudna nevezni néhány nyári csillagképet az égbolton?
- Göncöl szekér, Skorpió, ... magam is az volnék. Rák, Szűz, meg tudja ezek az oroszpókos dolgok.
- Meg tudja mondani valamelyik csillagkép egyik csillagának albedóját?
- Libidóját? A Szűznek biztos van olyan, de hogy a Halaknak lenne, azt nem tudom.
Újabb rázkódás futott át az űrlények testén. Mi bajuk van ezeknek? - kérdezte magában Ferenc. Biztos ettek a szomszéd falu hírhedten rossz paprikásából. Az szokta így rázni az embert. Felpuffaszt és úgy mocorog az ember hasa, mint abban a hülye filmben a "Nyócadi kutas a halálban", amikor kigyütt az az izé az ember hasából.
- Köszönjük, nem kérdezünk több ilyet. Azt hiszem a műszerünk meghibásodott. - mondta az egyik lény a másiknak úgy, hogy közben elfelejtett visszaváltani a saját csipogó-szürcsögő nyelvükre.
- Meg tudja mondani Ön, mint a fajának képviselője, hogy körülbelül hány fős a populációjuk?
- Pupuláció? He?
- Hányan élnek itt?
- Hát 224-en,... ja nem mert a Borcsa tegnap halt meg, Isten nyugosztalja... szóval akkor 223-an.
- Úgy értettük, hogy a bolygón! - jött a kérdés helyesbítése.
- Hja! Hát aztat én pontosan nem t'om, de nagyon sokan! Túl sokan. Alig van mit ennyi.
- Körülbelül?
Ezúttal a kérdező egy kicsit elszíneződött. Bőre halványlila árnyalatot vett fel és ide-oda topogott 3 lábán. Lehet, hogy ideges? - kérdezte magában Ferenc.
- 7 milliárd, legjobb tudomásom szerint.
- Köszönjük, ennyi volt. A viszont látásra! Bár legközelebb Ön már nem lesz itt.
- Viszont látásra! - makogta illedelmesen Ferenc. Mi az hogy nem leszek itt? Mi ez valami pártfunkcionárius? Esetleg volt ÁVÓs? Valami nem stimmel ezekkel!
A lények elégedetten távoztak, hiszen elvégezték a PCsSz LSzB rájuk kirótt feladatát. Nem véletlenül választották Kis Ferencet, ugyanis a műszerük kommunikációképesnek mutatta. Ugyan a műszer működésének pontosságában kissé kételkedve távoztak, de abban biztosak voltak, hogy megfelelő átlagpéldányt találtak a faj reprezentációjára. Hiszen Ferenc ugyan nem volt túlságosan művelt, de a távozó űrlények eltűnése után egy pillanattal rájött mi volt furcsa ezekben a lényekben: mind a kettő akcentussal beszélt! Szegedi tájszólással, ízesen magyarul. Ez az! Ez volt az, ami zavarta eddig! Ezt nem tudta hova tenni. Most lassan összeállt a kép, hogy 15 éve a kocsmában Marsi Béla - aki egyébként szeged mellett született - emlegette, hogy elrabolták az UFOk. Akkor mindenki csak nevetett rajta. 2 évvel később amikor eltűnt, akkor meg azt hitték megtébolyodva világgá ment.
- Áhá, akkor ez a gazfickó magyart tanított ennek a Szuperganéjtipus Csillagdenekedkuss Szövetség embereinek... akarom mondani izéinek. Na ha visszajön a Béla, akkor megmondom neki, hogy Pestre ne küldje ezeket, mert még viccnek fogják vélni az egész kikérdezéses hűbelebancot.
(Folyt. köv.)
2010-01-30
Ave Beata
Arrivederci, hasta la vista, bye, auf viedersehen, viszlát!
Itthagyott. Bea is. :(
Persze lehet úgy is fogalmazni, hogy én jöttem túl későn. 3 év késéssel.
Szomorú vagyok egy kicsit, mert jól elbeszélgettünk (és még fogunk is neten, de az nem ugyanaz) és így kirángatott a savanyú franciák hétköznapjaiból, főleg akkor amikor nemszokványos-fanyar-irónikus humorom nyomasztó darabjait adtam elő. Ő vette a lapot egyedül.
Szar amikor egy viccet el kell magyarázni, főleg, ha előtte azon gondolkozol, hogy egyáltalán elmondd-e, mert sejted, hogy nem fognak nevetni. És igazad lesz/van.
Persze megesik velem ez magyarul is, de ott legalább ki tudom vágni magam.
Más a kultúra, más a humor.
Tegnap gondolkoztam el azon, hogy miért van az, hogy egy nép, esetleg specifikálva: egy ember nem keresi az ismerkedés lehetőségét más emberekkel, kultúrákkal? Mi lehet a visszatartó erő?
A saját kultúrával való elégedettség? Félelem? Mitől? A világképébe nem illeszthető dolgoktól, melyek akár megingathatják az addigi élete stabil alapját képező gondolatokat?
Félelem a változástól?
Miért van az hogy MINDANNYIAN félünk a változástól és végképp a cselekvő változtatástól?
Azt gondolod, hogy Te nem? Ha úgy gondolod, hogy nem félsz, írd meg nekem és kapsz tőlem (akár személyre szabott) kérdéseket! Nem kérsz, ugye? :)
De visszatérve: Jó utat kívánok Beának és családjának, akik ma délután 2-kor hagyták el Párizst. Különös hangsúllyal kívánom, mert a napokban cudar idő van keletebb Európában. Hó, hideg, fagy, jég...
Sikeres hazautat és -térést!
Itthagyott. Bea is. :(
Persze lehet úgy is fogalmazni, hogy én jöttem túl későn. 3 év késéssel.
Szomorú vagyok egy kicsit, mert jól elbeszélgettünk (és még fogunk is neten, de az nem ugyanaz) és így kirángatott a savanyú franciák hétköznapjaiból, főleg akkor amikor nemszokványos-fanyar-irónikus humorom nyomasztó darabjait adtam elő. Ő vette a lapot egyedül.
Szar amikor egy viccet el kell magyarázni, főleg, ha előtte azon gondolkozol, hogy egyáltalán elmondd-e, mert sejted, hogy nem fognak nevetni. És igazad lesz/van.
Persze megesik velem ez magyarul is, de ott legalább ki tudom vágni magam.
Más a kultúra, más a humor.
Tegnap gondolkoztam el azon, hogy miért van az, hogy egy nép, esetleg specifikálva: egy ember nem keresi az ismerkedés lehetőségét más emberekkel, kultúrákkal? Mi lehet a visszatartó erő?
A saját kultúrával való elégedettség? Félelem? Mitől? A világképébe nem illeszthető dolgoktól, melyek akár megingathatják az addigi élete stabil alapját képező gondolatokat?
Félelem a változástól?
Miért van az hogy MINDANNYIAN félünk a változástól és végképp a cselekvő változtatástól?
Azt gondolod, hogy Te nem? Ha úgy gondolod, hogy nem félsz, írd meg nekem és kapsz tőlem (akár személyre szabott) kérdéseket! Nem kérsz, ugye? :)
De visszatérve: Jó utat kívánok Beának és családjának, akik ma délután 2-kor hagyták el Párizst. Különös hangsúllyal kívánom, mert a napokban cudar idő van keletebb Európában. Hó, hideg, fagy, jég...
Sikeres hazautat és -térést!
Bélgáz kromatográfia
Bélgáz kromatográfia, esetleg bél gáz-kromatográfia???
Elgondolkoztam az előző - tejallergiás - bejegyzéssel kapcsolatban azon, hogy laktóz intolerancia vizsgálatakor laktóz oldat utáni hidrogén-gáz kilehelést vizsgálnak - bizonyos esetekben. Nos ez elindította a gondolatomat, hogy ugye a törzsfejlődés e magas fokán, ahova az ember eljutott, már az újszájúak rendszertani kategóriájába tartozik... azaz két nyílással rendelkező lények vagyunk és így más nyíláson kiáramló gázt is lehetne vizsgálni. Erre miért nincs még orvosi diagnosztikai módszer?
Dokinál:
-Kérem szépen helyezze az ülepét a műszer oldalán látható nyílásra és helyezze rá a testsúlyát! Úgy van, jól csinálja. Hogy túl hideg a fém? Sajnálom, az előzőpáciens több, mint 10 perce használta, így kihűlt azóta.
Akkor megkérem, hogy egy kisebb pukival öblítse át a készüléket és egyben mossa ki a tartályban lévő levegőt, hogy elkerüljük a mérési hibát. Nem azt mondtam, hogy mennydörgéssel szakítsa ki a zárószelep membránját! Türtőztesse magát!
Most cserélhetem ki a membránt... addig üljön ide a székre! Inkább nem? Nekem mindegy.
Hogy siessek? Sajnálom a membrán nem megfelelő elhelyezése rontaná a mérés pontosságát, így oda kell figyelnem. Legyen türelemmel, nem több, mint 10 perc.
Tessék? Hogy már egy napja gyűjti az anyagot és nagyon feszül? Relaxáljon! Neeeeeeee, ne ennyire! Pfúú, Anyám! Ne pazarolja a mintát! 1 perc és kész vagyok.
Akkor most üljön rá megint és ha szólok, akkor kis puki, majd másodszorra mehet ami a csövön kifér!
OK, jó, MOST! Rendben van az öblítés... és mehet a MÉRÉS!
Hú, ez elegendő mennyiség, sőt az öreg Kovács Pista bácsinak is tudna még belőle adni, ;)
Na elég legyen! HAGYJA ABBA!
Köszönöm távozhat!
Na ezt megint lefosták. Most cserélhetném ki, ha lenne rá pénz, de a főorvos úr javaslatára csak leöblítem hipóval.
Aztán megyek kávészünetre, mert egy kicsit már fáj a fejem.
Most jut eszembe, hogy ugye az újszájúak elsődleges testnyílásából alakul ki a végbélnyílás... azaz a korábban táplálékfelvételre és ürülék eltávolításra egyaránt alkalmazott nyílás szakosodik csak ürítésre. Már akinél...
Elgondolkoztam az előző - tejallergiás - bejegyzéssel kapcsolatban azon, hogy laktóz intolerancia vizsgálatakor laktóz oldat utáni hidrogén-gáz kilehelést vizsgálnak - bizonyos esetekben. Nos ez elindította a gondolatomat, hogy ugye a törzsfejlődés e magas fokán, ahova az ember eljutott, már az újszájúak rendszertani kategóriájába tartozik... azaz két nyílással rendelkező lények vagyunk és így más nyíláson kiáramló gázt is lehetne vizsgálni. Erre miért nincs még orvosi diagnosztikai módszer?
Dokinál:
-Kérem szépen helyezze az ülepét a műszer oldalán látható nyílásra és helyezze rá a testsúlyát! Úgy van, jól csinálja. Hogy túl hideg a fém? Sajnálom, az előzőpáciens több, mint 10 perce használta, így kihűlt azóta.
Akkor megkérem, hogy egy kisebb pukival öblítse át a készüléket és egyben mossa ki a tartályban lévő levegőt, hogy elkerüljük a mérési hibát. Nem azt mondtam, hogy mennydörgéssel szakítsa ki a zárószelep membránját! Türtőztesse magát!
Most cserélhetem ki a membránt... addig üljön ide a székre! Inkább nem? Nekem mindegy.
Hogy siessek? Sajnálom a membrán nem megfelelő elhelyezése rontaná a mérés pontosságát, így oda kell figyelnem. Legyen türelemmel, nem több, mint 10 perc.
Tessék? Hogy már egy napja gyűjti az anyagot és nagyon feszül? Relaxáljon! Neeeeeeee, ne ennyire! Pfúú, Anyám! Ne pazarolja a mintát! 1 perc és kész vagyok.
Akkor most üljön rá megint és ha szólok, akkor kis puki, majd másodszorra mehet ami a csövön kifér!
OK, jó, MOST! Rendben van az öblítés... és mehet a MÉRÉS!
Hú, ez elegendő mennyiség, sőt az öreg Kovács Pista bácsinak is tudna még belőle adni, ;)
Na elég legyen! HAGYJA ABBA!
Köszönöm távozhat!
Na ezt megint lefosták. Most cserélhetném ki, ha lenne rá pénz, de a főorvos úr javaslatára csak leöblítem hipóval.
Aztán megyek kávészünetre, mert egy kicsit már fáj a fejem.
Most jut eszembe, hogy ugye az újszájúak elsődleges testnyílásából alakul ki a végbélnyílás... azaz a korábban táplálékfelvételre és ürülék eltávolításra egyaránt alkalmazott nyílás szakosodik csak ürítésre. Már akinél...
2010-01-29
Kumisz
Azon gondolkodtam, hogy vajon tényleg fő italunk lehetett-e a kumisz és a tej, valamint sok tejalapú ételt ehetett-e a bevándorló magyarság, ha a jelenlegi népesség jelentős része laktózallergiával rendelkezik, szemben az európai népekkel, akiknek a tej nem okoz problémát a felnőttkorban.
Vagy, ha már sok kumiszt ittak, akkor már úgyis mindegy volt, hogy nem csak a fejük fájt másnap, de a hasuk is?
Vagy, ha már sok kumiszt ittak, akkor már úgyis mindegy volt, hogy nem csak a fejük fájt másnap, de a hasuk is?
2010-01-26
Hírek (2010 január vége)
BELÜGYEK
Ló és pisztoly nélkül is tisztelik a magyar seriffet
és amikor testreszabott egyenruhájában végigballag a főutcán a kocsmától egészen a művelődési házig, akkor a csizmája ütemes léptére figyel az egész környék! Érződik a levegőben, hogy itt valami készül...
(egyébként jó ötlet, csak a kérdés, hogy pontosan mi is lesz a feladatköre?)
Én nem lőttem fejre
Megrázó, tanulságos és őszinte vallomás a rendőri oldalról a 2006-os eseményekkel kapcsolatosan. Hihetetlen, hogy a tömegpsziché mennyire eltér az egyén-pszichétől.
Jacko imitátor, balhés koncert
Ez vicces. Minden értelemben.
Szalagcím:
"A legendás amerikai zongoravirtuóz 94 éves szívszélhűdésben halt meg" (innen)
Ezt most kivételesen nem én találtam ki! Viszont ezt igen:
Már egészen pici korában szívszélhűdésben szenvedett, de ez tette őt naggyá. Akarata és élni vágyása tette őt zongorillaművésszé, majd egy hosszabb bal kamrai eredetű aritmia következtében pedig virtúózzá nevezte ki a sydney-i Operaház közönsége. Történt mindez úgy, hogy a törékeny és holtsápadt 20 éves előadóművész, dr. Jeckyll szívsebész és amatőr zeneíró: "A szívbillentyű hangjai" című oratóriumát adta elő teljes átéléssel, elsősorban befele koncentrálva, saját szívhangjára. A ritmustalanság már eleve felkavarta a nézőtéren ülő szakavatott hallgatóságot, de amikor a művész a fejét is belevonta a mű előadásába, mintegy féloldalasan lefejelve a zongorát, az így felhangzó disszonáns hang hatására akkor az emberek fele zokogva borult a mellette ülő nyakába, míg a másik fele felállva kezdett el tapsolni és éljenezni, amikor a mű végét sejtette a művész 20 másodperces csendje és mozdulatlansága miatt. Egyedül dr. Kocsis Gábor, a művész new york-i szakorvosa tudta, hogy ezúttal ismét újraélesztésre lesz szükség és kimért, de határozott lépésekkel indult el a színpadra a defibrillátorral. A zongoraverseny fődíját 2 hét lábadozás után vehette át az Operaház igazgatójától, akinek azonban nem engedték, hogy elmondhassa beszédét, ugyanis a beteg a díjat meglátva örömében az adrenalinfröccs hatására ismét kollabált...."
Nem fejezem be.
TERMÉSZET
Csimpánzok által forgatott film-et sugároz a BBC. Sajnos nem találtam meg az adást, pedig mára harangozták be. Viszont találtam trailer-t hozzá:
Majmok bolygója.
Akkor most ők majmolnak minket?
Még egy állatság, madarászoknak: Hattyútánc - nekem tetszett a hír.
Akkor most hogy is van ez, ha két transzszexuálisnak gyereke lesz, akkor ki is az apa?
Én örülök annak, hogy szeretik egymást, mert nem tehetnek róla, hogy így alakult az életük. Ellenben ezt a hírt hasonló helyzetben megtartanám magamnak. Ugyanez a véleményem az agresszív focidukkerekről és a homo-felvonulókról, hogy amíg különcségükkel nem hergelik a másik felet, addig elfogadom őket mint emberek, de nekem ne ugráljanak azért, hogy elfogadóbb legyen a társadalmunk, mert így pont az ellenkezőjét érik el! Ja és ha én ugrálnék mondjuk lila hajjal a félcsupasz seggemet mutatva normális szexuális beállítottság mellett az ő lakásuk/stadionuk előtt, akkor diszkrimináltnak éreznék magukat, valamint nem-seggrázó normális embertársaim megvetését is kivívnám... és utána meg kellene lepődjek, hogy nem szeretnek? Az én szememben a majomkodás-páváskodás módszer és nem a személyiségük zavar.
Persze engem az se érdekel, ha a "Jóanyátok!" sorozat valamely középiskolás korú szereplője belehabarodik a sorozat valamely főgengszterébe... Lehet, hogy magamnak való vagyok? Lehet. De ezzel nem bántok meg senkit... ugye?
SPORT
Magyar-szerb barátságos vizi(labda)verekedés
Ő kezdte. Mondhatja majd Kis Gábor, amikor először csak 1, majd egyszerre 4 szerb esett neki a vízben. Még jó hogy barátságos mérkőzés volt.
Ráadásul szünetet tartottak, majd újra indították a meccset, de aztán befulladt az egész egy újabb csetepaté miatt.
Persze az egész Rómában kezdődött, ahol először ő ütött... ha nem vesszük figyelembe a rigómezei csatának a mai vizilabdás ifjúságra kifejtett lelki hatását... és akkor itt megállok.
Foci: Gondoltátok volna? Legjobbak a magyarok! Ennek viszont nagyon örülök! 12 legjobból 4 magyar! És ez nem magyarok által generál lista! Hol vannak azok a régi szép idők - amiket én nem is láttam. :)
Ló és pisztoly nélkül is tisztelik a magyar seriffet
és amikor testreszabott egyenruhájában végigballag a főutcán a kocsmától egészen a művelődési házig, akkor a csizmája ütemes léptére figyel az egész környék! Érződik a levegőben, hogy itt valami készül...
(egyébként jó ötlet, csak a kérdés, hogy pontosan mi is lesz a feladatköre?)
Én nem lőttem fejre
Megrázó, tanulságos és őszinte vallomás a rendőri oldalról a 2006-os eseményekkel kapcsolatosan. Hihetetlen, hogy a tömegpsziché mennyire eltér az egyén-pszichétől.
Jacko imitátor, balhés koncert
Ez vicces. Minden értelemben.
Szalagcím:
"A legendás amerikai zongoravirtuóz 94 éves szívszélhűdésben halt meg" (innen)
Ezt most kivételesen nem én találtam ki! Viszont ezt igen:
Már egészen pici korában szívszélhűdésben szenvedett, de ez tette őt naggyá. Akarata és élni vágyása tette őt zongorillaművésszé, majd egy hosszabb bal kamrai eredetű aritmia következtében pedig virtúózzá nevezte ki a sydney-i Operaház közönsége. Történt mindez úgy, hogy a törékeny és holtsápadt 20 éves előadóművész, dr. Jeckyll szívsebész és amatőr zeneíró: "A szívbillentyű hangjai" című oratóriumát adta elő teljes átéléssel, elsősorban befele koncentrálva, saját szívhangjára. A ritmustalanság már eleve felkavarta a nézőtéren ülő szakavatott hallgatóságot, de amikor a művész a fejét is belevonta a mű előadásába, mintegy féloldalasan lefejelve a zongorát, az így felhangzó disszonáns hang hatására akkor az emberek fele zokogva borult a mellette ülő nyakába, míg a másik fele felállva kezdett el tapsolni és éljenezni, amikor a mű végét sejtette a művész 20 másodperces csendje és mozdulatlansága miatt. Egyedül dr. Kocsis Gábor, a művész new york-i szakorvosa tudta, hogy ezúttal ismét újraélesztésre lesz szükség és kimért, de határozott lépésekkel indult el a színpadra a defibrillátorral. A zongoraverseny fődíját 2 hét lábadozás után vehette át az Operaház igazgatójától, akinek azonban nem engedték, hogy elmondhassa beszédét, ugyanis a beteg a díjat meglátva örömében az adrenalinfröccs hatására ismét kollabált...."
Nem fejezem be.
TERMÉSZET
Csimpánzok által forgatott film-et sugároz a BBC. Sajnos nem találtam meg az adást, pedig mára harangozták be. Viszont találtam trailer-t hozzá:
Majmok bolygója.
Akkor most ők majmolnak minket?
Még egy állatság, madarászoknak: Hattyútánc - nekem tetszett a hír.
Akkor most hogy is van ez, ha két transzszexuálisnak gyereke lesz, akkor ki is az apa?
Én örülök annak, hogy szeretik egymást, mert nem tehetnek róla, hogy így alakult az életük. Ellenben ezt a hírt hasonló helyzetben megtartanám magamnak. Ugyanez a véleményem az agresszív focidukkerekről és a homo-felvonulókról, hogy amíg különcségükkel nem hergelik a másik felet, addig elfogadom őket mint emberek, de nekem ne ugráljanak azért, hogy elfogadóbb legyen a társadalmunk, mert így pont az ellenkezőjét érik el! Ja és ha én ugrálnék mondjuk lila hajjal a félcsupasz seggemet mutatva normális szexuális beállítottság mellett az ő lakásuk/stadionuk előtt, akkor diszkrimináltnak éreznék magukat, valamint nem-seggrázó normális embertársaim megvetését is kivívnám... és utána meg kellene lepődjek, hogy nem szeretnek? Az én szememben a majomkodás-páváskodás módszer és nem a személyiségük zavar.
Persze engem az se érdekel, ha a "Jóanyátok!" sorozat valamely középiskolás korú szereplője belehabarodik a sorozat valamely főgengszterébe... Lehet, hogy magamnak való vagyok? Lehet. De ezzel nem bántok meg senkit... ugye?
SPORT
Magyar-szerb barátságos vizi(labda)verekedés
Ő kezdte. Mondhatja majd Kis Gábor, amikor először csak 1, majd egyszerre 4 szerb esett neki a vízben. Még jó hogy barátságos mérkőzés volt.
Ráadásul szünetet tartottak, majd újra indították a meccset, de aztán befulladt az egész egy újabb csetepaté miatt.
Persze az egész Rómában kezdődött, ahol először ő ütött... ha nem vesszük figyelembe a rigómezei csatának a mai vizilabdás ifjúságra kifejtett lelki hatását... és akkor itt megállok.
Foci: Gondoltátok volna? Legjobbak a magyarok! Ennek viszont nagyon örülök! 12 legjobból 4 magyar! És ez nem magyarok által generál lista! Hol vannak azok a régi szép idők - amiket én nem is láttam. :)
1977
Január 1.: Hatályba lép a szocialista országokba érvényes „piros” útlevél. Hoppá!
Mársius 16.: Indira Gandhi súlyos veresége az indiai választásokon.
Április 1.: Spanyolországban feloszlatják a francoista pártot. - sokan viccnek vélték.
Június 2.: Fővezírünk, Kádár János megkapja a Nemzetközi Lenin-békedíjat. - hazaviszi és odateszi a Nemzetközi Sztálin-békedíja mellé.
Roman Polanski elkábít és elcsábít egy fiatalkorú lányt és szexel vele. Ezt nem tudom másképp megfogalmazni. Most akarják meglakoltatni érte. Én azt tanultam, hogy a késleltetett büntetés nem jó nevelőeszköz. :)
Augusztus 16-án meghal Elvis Presley, a Király. Nemsokkal ezután megszületek Én. Persze jómagam húrokként pendítve csak mások idegein zenélek. De abban én vagyok a király!
Augusztus 17.: Budapesten – a Népligetben – átadják a Planetáriumot.
Szeptember 14–16.: Budapesten aláírják a bős-nagymarosi vízlépcsőrendszer megépítéséről szóló csehszlovák-magyar kormányközi egyezményt.
És aki további párhuzamokat szeretne felfedezni a világ akkori állapota és a születésem szükségessége között, annak itt vannak ezek a linkek.
http://en.wikipedia.org/wiki/1977
http://hu.wikipedia.org/wiki/1977
Kis ügyességgel ki-ki megtalálhatja a sajátját. Jó szórakozást!
Mársius 16.: Indira Gandhi súlyos veresége az indiai választásokon.
Április 1.: Spanyolországban feloszlatják a francoista pártot. - sokan viccnek vélték.
Június 2.: Fővezírünk, Kádár János megkapja a Nemzetközi Lenin-békedíjat. - hazaviszi és odateszi a Nemzetközi Sztálin-békedíja mellé.
Roman Polanski elkábít és elcsábít egy fiatalkorú lányt és szexel vele. Ezt nem tudom másképp megfogalmazni. Most akarják meglakoltatni érte. Én azt tanultam, hogy a késleltetett büntetés nem jó nevelőeszköz. :)
Augusztus 16-án meghal Elvis Presley, a Király. Nemsokkal ezután megszületek Én. Persze jómagam húrokként pendítve csak mások idegein zenélek. De abban én vagyok a király!
Augusztus 17.: Budapesten – a Népligetben – átadják a Planetáriumot.
Szeptember 14–16.: Budapesten aláírják a bős-nagymarosi vízlépcsőrendszer megépítéséről szóló csehszlovák-magyar kormányközi egyezményt.
És aki további párhuzamokat szeretne felfedezni a világ akkori állapota és a születésem szükségessége között, annak itt vannak ezek a linkek.
http://en.wikipedia.org/wiki/1977
http://hu.wikipedia.org/wiki/1977
Kis ügyességgel ki-ki megtalálhatja a sajátját. Jó szórakozást!
2010-01-24
normális?
- Magadban beszélsz!
* Kicsoda? Én?
- Igen, te!
* Ne viccelj!
- Miért viccelnék? Különben is ez nem vicces!
* Nincs okom magamban beszélni!
- Szenilitás? Önkontroll vesztés?
* Mit akarsz ezzel mondani?
- Bajok vannak! Gondolkoztál már ezen?
* Gondolkoztam én már sok mindenen, de ezen még nem.
- Pedig itt lenne az ideje!
* Ugyan miért?
- Talán azért, mert magadban beszélsz?
* Hagyjál már a hülyeségeiddel!
- Ahogy gondolod! De ne feledd én figydelmeztettelek!
* Tűnés!
Körülnéztem, de szerencsére senki nem hallotta a beszélgetésemet. Túl korán volt még. Ködös vasárnap reggelén, amikor a normális emberek még alszanak.
(Nem valós történet, mert csak gondolataimban szoktam magammal beszélgetni. Hangtalanul. De az történet ötlete tetszett, így leírtam.)
* Kicsoda? Én?
- Igen, te!
* Ne viccelj!
- Miért viccelnék? Különben is ez nem vicces!
* Nincs okom magamban beszélni!
- Szenilitás? Önkontroll vesztés?
* Mit akarsz ezzel mondani?
- Bajok vannak! Gondolkoztál már ezen?
* Gondolkoztam én már sok mindenen, de ezen még nem.
- Pedig itt lenne az ideje!
* Ugyan miért?
- Talán azért, mert magadban beszélsz?
* Hagyjál már a hülyeségeiddel!
- Ahogy gondolod! De ne feledd én figydelmeztettelek!
* Tűnés!
Körülnéztem, de szerencsére senki nem hallotta a beszélgetésemet. Túl korán volt még. Ködös vasárnap reggelén, amikor a normális emberek még alszanak.
(Nem valós történet, mert csak gondolataimban szoktam magammal beszélgetni. Hangtalanul. De az történet ötlete tetszett, így leírtam.)
2010-01-23
Túra a föld alatt
Kérem vigyázzanak, az ajtók záródnak!
Ezt ugyan itt nem mondják be, de előzékenyen felhívják a figyelmet a nem szintezett állomásokon: "Attention a la marche en descandent du train!". Azaz, "figyeljenek a lépésre a vonatból kiszálláskor". Leferdítve, valahogy így szól.
Na de ennek nem sok köze van ahhoz amit mondani akarok, viszont van köze a metrónak. A csatolt térképen zöld karikával jelölt Luxembourg (RER) megálló környékén kerestem egy könyvesboltot, úgy hogy vittem magammal egy kézzel rajzolt kis térképet.
A térkép jó volt, csak a kritikus ponton nem elég részletes, így az úton találtam egy zárt könyvesboltot, de emellett elmentem, mert túl közelinek véltem. Majd tettem egy kört a környéken, mire megtaláltam az utcát, amit kerestem. Elindultam tudván, hogy valahol az utca elején kell legyen. Kb. 200 m után rájöttem, hogy valószínűleg mégis az a bolt volt az amit kerestem. Sebaj, közben találtam ezt a graffitit (rue Lhomond, a térkép jobb alsó sarkában):
A festmények jól kidolgozottak és messziről plakátnak tűnnek. Mondjuk ez is a falfirka kategóriába esik, de azért ezt a típust a krix-krax-szal felhányt nevekkel és az értelmetlen nonfiguratív mázolmányokkal ellenben megtűrném.
Ráadásul a Lézard/Les Arts egy szójáték az angolból is ismert lizard, azaz gyík és az L'Art Pour L'art kifejezésből ismerhető "A Művészetek" kifejezésekkel. (Mármint a LPL kifejezés az önmagáért létező művészetet (is) jelenti.) Gondolom a gyíkot az ábrán mindenki felismeri.
A környéken találtam meg ezt a jópofa lópofát, amit ma egy színes párizsi fotókönyvben is megtaláltam. Az meglepett, hogy angolul nem nagyon adnak ki fotókönyveket párizsról. Ezt pl. egyáltalán nem értem. Ha francia vagyok (lennék) és egy külföldi ismerősömnek akarom emlékbe adni, akkor miért kell az illetőnek a franciával szenvednie, ha nem tud? Ilyen szempontból mi előrébb járunk, mert sokszor talál az ember angol és néha német/francia esetleg spanyol nyelvű fotós kiadványokat. Egyébként meg azt a tanácsot kaptam az eladóktól, hogy menjek el valamilyen múzeumba és ott próbálkozzak. Vicces, hogy utána egyedül találtam angol-francia kétnyelvűt, de ezt valószínűleg elfelejtették (megemlíteni).
A lovas fejét takarja a sisakja, tehát nem ő a lópofa!
Ezek után visszatértem a Luxembourg állomásra és ugyan elindulhattam volna délnek, de tudtommal van egy könyvesbolt a Saint Michel - Notre Dame állomás környékén (narancssárga karika), így arra mentem. Aztán rájöttem az RER-enn, hogy a felszínen annyira sok üzlet van, hogy nem sok esélyem van a megtalálására, valamint a helyiektől hiába érdeklődnék. Egyszer meg fogom csinálni, hogy egy bolt előtt megkérdezem majd, hogy hol van ez a bolt. Kiváncsi leszek, hányan segítenek és hányan találják ki?
Na de a lényeg: útvonalat változtatva, gondoltam átmegyek a Montparnasse-hoz (kép bal sarka, piros karika). Ehhez legalkalmasabbnak a 4-es metró (rózsaszín vonal) tűnt. Sehogy sem találtam az átszállási lehetőséget, pedig végignéztem az állomást. Mindkét végén jártam, kb. 15 perc alatt. A 10-es metró (általam barnával kiemelt) vonalára tudtam csak átszállni, mert csak ez volt (van) feltüntetve az állomáson. Ugyanakkor a térképeken (az én zsebtérképemen és itt a Gmailen is) jól látható, hogy a St Michel megállóhoz sokkal közelebb van az M4 St. Michel megállója, mint az M10 Cluny - La Sorbonne megállója. Az előbbi 100 m, míg az utóbbi 200 m a föld alatt (egyébként a föld alatti távok nekem valamiért nagyobbnak tűnnek, mint a valóság).
Így maradt az a megoldás, hogy a 10-essel elmegyek az Odéonig és ott átszállok a 4-esre.
Ehhez az ötlethez csatolom az alábbi képet:
Miért homályos? Mit ábrázol?
Azért, mert mérges voltam. Mert az átszállás átmenetileg nem lehetséges (még áprilisig). No sebaj leszállok akkor Sevres-Babylonne-nál (ameddig bebarnítottam a vonalat) és onnan a 12-es vonallal megyek a cél felé.
Így is lett. Végeredményben a kb. 1 km távolságot több, mint 1 óra alatt tettem meg. Az egész egyszerűbb lett volna gyalog, főleg, ha nem indulok északra, de hát akkor még nem erről szólt a terv.
Végülis megvásároltam amit akartam:
1 Párizsról szóló könyvet Beának, mert ő a jövő hétvégén végérvényesen visszaköltözik Magyarországra és ez egy köszönet ajándék a részemről azért, mert lehetővé tette, hogy kijöhessek ide.
Másrészt néhány képeslap, melyből egyet Bea fog kapni, az aláírásainkkal, egyet pedig az unokahugomnak küldök születésnapjára.
Csatolok még egy képet. Ez nem mai, a Notre Dame mellett készült múlt vasárnap, korizás előtt. Akkor és ott sütött a nap... csak nekünk. Na jó, másnak is.
Ezt ugyan itt nem mondják be, de előzékenyen felhívják a figyelmet a nem szintezett állomásokon: "Attention a la marche en descandent du train!". Azaz, "figyeljenek a lépésre a vonatból kiszálláskor". Leferdítve, valahogy így szól.
Na de ennek nem sok köze van ahhoz amit mondani akarok, viszont van köze a metrónak. A csatolt térképen zöld karikával jelölt Luxembourg (RER) megálló környékén kerestem egy könyvesboltot, úgy hogy vittem magammal egy kézzel rajzolt kis térképet.
A térkép jó volt, csak a kritikus ponton nem elég részletes, így az úton találtam egy zárt könyvesboltot, de emellett elmentem, mert túl közelinek véltem. Majd tettem egy kört a környéken, mire megtaláltam az utcát, amit kerestem. Elindultam tudván, hogy valahol az utca elején kell legyen. Kb. 200 m után rájöttem, hogy valószínűleg mégis az a bolt volt az amit kerestem. Sebaj, közben találtam ezt a graffitit (rue Lhomond, a térkép jobb alsó sarkában):
A festmények jól kidolgozottak és messziről plakátnak tűnnek. Mondjuk ez is a falfirka kategóriába esik, de azért ezt a típust a krix-krax-szal felhányt nevekkel és az értelmetlen nonfiguratív mázolmányokkal ellenben megtűrném.
Ráadásul a Lézard/Les Arts egy szójáték az angolból is ismert lizard, azaz gyík és az L'Art Pour L'art kifejezésből ismerhető "A Művészetek" kifejezésekkel. (Mármint a LPL kifejezés az önmagáért létező művészetet (is) jelenti.) Gondolom a gyíkot az ábrán mindenki felismeri.
A környéken találtam meg ezt a jópofa lópofát, amit ma egy színes párizsi fotókönyvben is megtaláltam. Az meglepett, hogy angolul nem nagyon adnak ki fotókönyveket párizsról. Ezt pl. egyáltalán nem értem. Ha francia vagyok (lennék) és egy külföldi ismerősömnek akarom emlékbe adni, akkor miért kell az illetőnek a franciával szenvednie, ha nem tud? Ilyen szempontból mi előrébb járunk, mert sokszor talál az ember angol és néha német/francia esetleg spanyol nyelvű fotós kiadványokat. Egyébként meg azt a tanácsot kaptam az eladóktól, hogy menjek el valamilyen múzeumba és ott próbálkozzak. Vicces, hogy utána egyedül találtam angol-francia kétnyelvűt, de ezt valószínűleg elfelejtették (megemlíteni).A lovas fejét takarja a sisakja, tehát nem ő a lópofa!
Ezek után visszatértem a Luxembourg állomásra és ugyan elindulhattam volna délnek, de tudtommal van egy könyvesbolt a Saint Michel - Notre Dame állomás környékén (narancssárga karika), így arra mentem. Aztán rájöttem az RER-enn, hogy a felszínen annyira sok üzlet van, hogy nem sok esélyem van a megtalálására, valamint a helyiektől hiába érdeklődnék. Egyszer meg fogom csinálni, hogy egy bolt előtt megkérdezem majd, hogy hol van ez a bolt. Kiváncsi leszek, hányan segítenek és hányan találják ki?
Na de a lényeg: útvonalat változtatva, gondoltam átmegyek a Montparnasse-hoz (kép bal sarka, piros karika). Ehhez legalkalmasabbnak a 4-es metró (rózsaszín vonal) tűnt. Sehogy sem találtam az átszállási lehetőséget, pedig végignéztem az állomást. Mindkét végén jártam, kb. 15 perc alatt. A 10-es metró (általam barnával kiemelt) vonalára tudtam csak átszállni, mert csak ez volt (van) feltüntetve az állomáson. Ugyanakkor a térképeken (az én zsebtérképemen és itt a Gmailen is) jól látható, hogy a St Michel megállóhoz sokkal közelebb van az M4 St. Michel megállója, mint az M10 Cluny - La Sorbonne megállója. Az előbbi 100 m, míg az utóbbi 200 m a föld alatt (egyébként a föld alatti távok nekem valamiért nagyobbnak tűnnek, mint a valóság).
Így maradt az a megoldás, hogy a 10-essel elmegyek az Odéonig és ott átszállok a 4-esre.
Ehhez az ötlethez csatolom az alábbi képet:
Miért homályos? Mit ábrázol?Azért, mert mérges voltam. Mert az átszállás átmenetileg nem lehetséges (még áprilisig). No sebaj leszállok akkor Sevres-Babylonne-nál (ameddig bebarnítottam a vonalat) és onnan a 12-es vonallal megyek a cél felé.
Így is lett. Végeredményben a kb. 1 km távolságot több, mint 1 óra alatt tettem meg. Az egész egyszerűbb lett volna gyalog, főleg, ha nem indulok északra, de hát akkor még nem erről szólt a terv.
Végülis megvásároltam amit akartam:1 Párizsról szóló könyvet Beának, mert ő a jövő hétvégén végérvényesen visszaköltözik Magyarországra és ez egy köszönet ajándék a részemről azért, mert lehetővé tette, hogy kijöhessek ide.
Másrészt néhány képeslap, melyből egyet Bea fog kapni, az aláírásainkkal, egyet pedig az unokahugomnak küldök születésnapjára.
Csatolok még egy képet. Ez nem mai, a Notre Dame mellett készült múlt vasárnap, korizás előtt. Akkor és ott sütött a nap... csak nekünk. Na jó, másnak is.
2010-01-17
E'panyol
E'panyolul hallgattam a tegnap, mert ugye beszélni nem tudtam. Ráadásul a uruguay-i, argentin és chilei nyelvjárások és kiejtéseket taglalták a jelenlétemben. Vicces volt, mert a sebesség sem az én agyamhoz volt mérve, hát még a rejtett szabályok/szabálytalanságok amiket megvitattak.
Pl. estoy: e'toj-nak mondja az egyik és belélegzett sz-t ejt - ami kb. annyi mint légyzümmögés 10 méterről - "etoj"-ként ejti a másik és rá se hederít a létező "s"-re, na de a chilei: mondanám, hogy le se "toj"-ja, de épp ellenkezőleg, csak "toj"-t mond. Ezek alapján kijelentem, hogy chilébe csak urugay-i, majd argentin "alaptábor" után mennék, mint a hegyekbe a hegymászók. Ehhez is akklimatizálódni kell.
Ma az egyik argentin ismerősömmel voltam korcsolyázni, mert a múlt heti szülinapján annyira sok dolga volt, hogy csak most ért rá. Az Hotel de Ville előtt hoztak létre ideiglenes korcsolyapályát. A nagy gond a sok ember mellett az volt, hogy vizes volt az eső miatt a pálya, így nagyon nem szándékoztam elesni, ehhez azonban nem szabadott túl gyorsan menjek... így nem volt annyira élvezetes, mint az utolsó pécsi korizás... de azért tetszett.
Pl. estoy: e'toj-nak mondja az egyik és belélegzett sz-t ejt - ami kb. annyi mint légyzümmögés 10 méterről - "etoj"-ként ejti a másik és rá se hederít a létező "s"-re, na de a chilei: mondanám, hogy le se "toj"-ja, de épp ellenkezőleg, csak "toj"-t mond. Ezek alapján kijelentem, hogy chilébe csak urugay-i, majd argentin "alaptábor" után mennék, mint a hegyekbe a hegymászók. Ehhez is akklimatizálódni kell.
Ma az egyik argentin ismerősömmel voltam korcsolyázni, mert a múlt heti szülinapján annyira sok dolga volt, hogy csak most ért rá. Az Hotel de Ville előtt hoztak létre ideiglenes korcsolyapályát. A nagy gond a sok ember mellett az volt, hogy vizes volt az eső miatt a pálya, így nagyon nem szándékoztam elesni, ehhez azonban nem szabadott túl gyorsan menjek... így nem volt annyira élvezetes, mint az utolsó pécsi korizás... de azért tetszett.
2010-01-15
Pittyegek
Pittyegek, ha bemegyek az élelmiszerboltba.
Mármint nem én, hanem a lopás-riasztó detektorrendszer. Talán a pulóverem cipzárja? Bár az is lehet, hogy a táskámban van valami, de nem tudom mi, mert annyira kipakoltam mindkét utóbbi alkalommal, hogy szinte csak a pénzem, bankkártyám, egy kulcs és néhány papír maradt bent. A pulcsim cipzárjának kocsija viszont masszív fém... na legközelebb leveszem a pulcsit és úgy nézem meg. Szerencsére kifele jövetkor a pittyegést nem vették azonnal rosszindulatú lopás-próbának... mondjuk azért sem, mert amikor észrevettem, hogy miattam pittyeg azonnal kinyitottam a táskámat és még kérni se kérte, de már mutattam felé a táskát.
Két kérdés merül fel bennem:
1) Talán a detektorrendszer próbál üdvözölni ki és belépéskor?
2) Most szerelték fel az új rendszert... talán egyre inkább lopnak? A Nyugat is hanyatlik! :)
Furcsa objektum haladt el a Föld mellett
és az eredeti (mármint a legelső magyar cikk ezügyben)
Hát ez jópofa cikk. Főleg, hogy fogalmuk sincs róla, hogy mi az, ami elzúgott mellettünk.
Lehet, hogy a szeptemberi korgon teherűrjárat, mely a Betelgőz (nem a betel dió illóolaja!) és az általunk csak M65D3-as csillag lakható bolygója között szállítja az előbbin kitermelt nyamnyamm-csiga szállítmányt. Ez az élőlény a korgonok egyik legegzotikusabb étele. Persze semmi köze a mi csigáinkhoz és elkészítése sem francia módra készül. A nyamnyamm-csiga elnevezését az irtózatosan nagy és nyálban bővelkedő korgon szájnyílásokból a zselés csiga-étel hatására felhangzó hang miatt kapta nevét. Mivel a korgonok egyébként nem nagyobbak, mint 1 cm, így az évenkénti kétszeres szállítmány a 100 fős M65D3-as kolóniát bőven ellátja. Természetesen ebből kitalálható, hogy maga a nyamnyamm-csiga mérete mm-es.
Az elmúlt fényévben, akarom mondani galaktikus naptári egységben (GNE) a lélekszám jelentős emelkedése (+10 fő) miatt a következő 3 GNE-ben - földi időszámítást alapul véve - az évenkénti 3 szállítmány elérését tervezik.
vagy
Legújabb híreink szerint Zordon, a Naprendszerünk szélén lebegő óriásélőlény - melynek faja és pontos alakja is meghatározatlan egyelőre - ürítette belét és a 3,2 K-es űrhőmérséklet hatására szilárddá fagyott faecesze került Nap körüli pályára. Ugyanakkor a Malawi környékén élő bunbabwa törzs tagjai hihetetlen méretű ünnepséget tartottak a napokban, hiszen sámánjuk - olvasni nem tud - megjósolta egy újabb mennyei áldás érkeztét, mely pár éven belül fogja a már régóta kiapadt termőföldjeiket (illetve a Földünket) újból megtermékenyíteni. A törzset kutató etnográfusok most értették meg a NASA jelentés hatására a kultúrában központi szerepet betöltő "Mennyei Szent Szar" és a "25 éves ÚjSzar ciklus" kifejezések jelentését.
Még mindig tudomány:
és hogy lássátok nem csak én kételkedem a tudományban: A tatárlakai őslelet
Nekem tetszett. Persze a lelet egyébként jelentős, kétség nem fér hozzá! Az értelmezése azonban nehézkes.
Mármint nem én, hanem a lopás-riasztó detektorrendszer. Talán a pulóverem cipzárja? Bár az is lehet, hogy a táskámban van valami, de nem tudom mi, mert annyira kipakoltam mindkét utóbbi alkalommal, hogy szinte csak a pénzem, bankkártyám, egy kulcs és néhány papír maradt bent. A pulcsim cipzárjának kocsija viszont masszív fém... na legközelebb leveszem a pulcsit és úgy nézem meg. Szerencsére kifele jövetkor a pittyegést nem vették azonnal rosszindulatú lopás-próbának... mondjuk azért sem, mert amikor észrevettem, hogy miattam pittyeg azonnal kinyitottam a táskámat és még kérni se kérte, de már mutattam felé a táskát.
Két kérdés merül fel bennem:
1) Talán a detektorrendszer próbál üdvözölni ki és belépéskor?
2) Most szerelték fel az új rendszert... talán egyre inkább lopnak? A Nyugat is hanyatlik! :)
Furcsa objektum haladt el a Föld mellett
és az eredeti (mármint a legelső magyar cikk ezügyben)
Hát ez jópofa cikk. Főleg, hogy fogalmuk sincs róla, hogy mi az, ami elzúgott mellettünk.
Lehet, hogy a szeptemberi korgon teherűrjárat, mely a Betelgőz (nem a betel dió illóolaja!) és az általunk csak M65D3-as csillag lakható bolygója között szállítja az előbbin kitermelt nyamnyamm-csiga szállítmányt. Ez az élőlény a korgonok egyik legegzotikusabb étele. Persze semmi köze a mi csigáinkhoz és elkészítése sem francia módra készül. A nyamnyamm-csiga elnevezését az irtózatosan nagy és nyálban bővelkedő korgon szájnyílásokból a zselés csiga-étel hatására felhangzó hang miatt kapta nevét. Mivel a korgonok egyébként nem nagyobbak, mint 1 cm, így az évenkénti kétszeres szállítmány a 100 fős M65D3-as kolóniát bőven ellátja. Természetesen ebből kitalálható, hogy maga a nyamnyamm-csiga mérete mm-es.
Az elmúlt fényévben, akarom mondani galaktikus naptári egységben (GNE) a lélekszám jelentős emelkedése (+10 fő) miatt a következő 3 GNE-ben - földi időszámítást alapul véve - az évenkénti 3 szállítmány elérését tervezik.
vagy
Legújabb híreink szerint Zordon, a Naprendszerünk szélén lebegő óriásélőlény - melynek faja és pontos alakja is meghatározatlan egyelőre - ürítette belét és a 3,2 K-es űrhőmérséklet hatására szilárddá fagyott faecesze került Nap körüli pályára. Ugyanakkor a Malawi környékén élő bunbabwa törzs tagjai hihetetlen méretű ünnepséget tartottak a napokban, hiszen sámánjuk - olvasni nem tud - megjósolta egy újabb mennyei áldás érkeztét, mely pár éven belül fogja a már régóta kiapadt termőföldjeiket (illetve a Földünket) újból megtermékenyíteni. A törzset kutató etnográfusok most értették meg a NASA jelentés hatására a kultúrában központi szerepet betöltő "Mennyei Szent Szar" és a "25 éves ÚjSzar ciklus" kifejezések jelentését.
Még mindig tudomány:
és hogy lássátok nem csak én kételkedem a tudományban: A tatárlakai őslelet
Nekem tetszett. Persze a lelet egyébként jelentős, kétség nem fér hozzá! Az értelmezése azonban nehézkes.
2010-01-14
Siker, szerelem, szex
Most nem tudom mit csináljak. Fetrengjek röhögve, sírjak kínomban, vagy azonnal ragadjak egy lapot és kezdjek el számolni, vagy ami lényegretöröbb, menjek fel egy internetes ismerkedő portálra és javítsam az esélyeimet? ok:
Kiszámolták, mennyi az esélye a tökéletes partner megtalálásának
Az illető tudósnak Londonban az ideál megtalálására a 24-34 éves nők közötti esélye 1:285000. Na ha egy kicsit igényesebbnek vélem magam, akkor az én esélyem ennek a fele... mondjuk... csak, hogy ne szomorítsam túlságosan magamat. :)
Egyszer egy elszontyolodott lányismerősömnek játszottam el a számokkal... ott a pécsi legénysereget kellett számba venni. Én akkor 2 embert találtam (kiszámolni) neki.
Évente 4754-szer gondolnak a férfiak a szexre
Most már tudom mi nyomasztott a tavalyi évben. Utánaszámoltam. Nekem ez csak 4149 alkalom volt. Ha egyszerre két nővel gondolom, akkor az egyébként duplán számít...??? Így lehet, hogy kijön az átlag. :D :D :D (saját vicc, mindig nagyon tetszik az embernek)
Kiszámolták, mennyi az esélye a tökéletes partner megtalálásának
Az illető tudósnak Londonban az ideál megtalálására a 24-34 éves nők közötti esélye 1:285000. Na ha egy kicsit igényesebbnek vélem magam, akkor az én esélyem ennek a fele... mondjuk... csak, hogy ne szomorítsam túlságosan magamat. :)
Egyszer egy elszontyolodott lányismerősömnek játszottam el a számokkal... ott a pécsi legénysereget kellett számba venni. Én akkor 2 embert találtam (kiszámolni) neki.
Évente 4754-szer gondolnak a férfiak a szexre
Most már tudom mi nyomasztott a tavalyi évben. Utánaszámoltam. Nekem ez csak 4149 alkalom volt. Ha egyszerre két nővel gondolom, akkor az egyébként duplán számít...??? Így lehet, hogy kijön az átlag. :D :D :D (saját vicc, mindig nagyon tetszik az embernek)
Vízkereszt, avagy a három király
Epifany, trois mages...
Vízkeresztet ünnepeltük, kicsit késve ugyan, de lelkesen. Ez is családi ünnepnek számít itt, de ez az ünnepség az intézetben volt. Galette-t sütöttek, ami almás rétestésztás torta. Az érdekesség az volt, hogy láttam azt, hogy arany színű papírkoronák nyugszanak az egyik asztalon. Megmagyaráztattam Beával: a tortaszeletekben apró figurák vannak elrejtve és aki talál egyet az lesz a király. Elvileg ugye 3 kellene legyen, de a 60 fős létszám és a nagyobb esély miatt legalább 8 volt. Végeredményben 4 királynő/lány és 3 király született. Ebből egy kétszeresen szerencsés angol királynő és egy magyar király. Bár az utóbbi demokratikus elvei miatt nem fogadta el a felkérést... főleg, hogy nem a Duna jegén kiáltották ki. Anélkül meg olyan snassz! :)
Vízkeresztet ünnepeltük, kicsit késve ugyan, de lelkesen. Ez is családi ünnepnek számít itt, de ez az ünnepség az intézetben volt. Galette-t sütöttek, ami almás rétestésztás torta. Az érdekesség az volt, hogy láttam azt, hogy arany színű papírkoronák nyugszanak az egyik asztalon. Megmagyaráztattam Beával: a tortaszeletekben apró figurák vannak elrejtve és aki talál egyet az lesz a király. Elvileg ugye 3 kellene legyen, de a 60 fős létszám és a nagyobb esély miatt legalább 8 volt. Végeredményben 4 királynő/lány és 3 király született. Ebből egy kétszeresen szerencsés angol királynő és egy magyar király. Bár az utóbbi demokratikus elvei miatt nem fogadta el a felkérést... főleg, hogy nem a Duna jegén kiáltották ki. Anélkül meg olyan snassz! :)
2010-01-13
Tudomány (fantasztikus)
TUDOMÁNY
Sarki csér és az eposz
Kizárólag madarológusoknak ajánlott cikkem a sarki csér epikus útjáról szól. Nem, nem a szomszéd sarkiéról! Kicsit tudománytalan, de a mögötte lévő infó érdekes és értékes.
Persze szárnyasbarát ismerőseim lehet, hogy már régóta tudják ezt mind.
És akkor egy másik hasonló, de számomra kedvesebb madárról szóló hír:
Lundák telelése
Gének: inkább nem linkelem be, mert ez minőségileg elfogadhatatlan:
http://www.hirado.hu/Hirek/2010/01/11/14/Felfedeztek_a_szivritmust_szabalyozo_geneket.aspx
Ahogy kibogozható a linkből... Nem hiszem! Erről az jut eszembe, hogy "felfedezték a szerénység génjeit. A kutatás azért tartott nagyon sok évig, mert a gén elbújt a többi mögött..."
DNS-t rabol az algától a tengeri csiga
és az eredeti cikk
Ha ez igaz, akkor sokféle elmélet borulhat... na meg a genetikai sebészek is örven
dezhetnek, mert létre lehet hozni a jövőben a ZÖLD EMBERT!
Sarki csér és az eposz
Kizárólag madarológusoknak ajánlott cikkem a sarki csér epikus útjáról szól. Nem, nem a szomszéd sarkiéról! Kicsit tudománytalan, de a mögötte lévő infó érdekes és értékes.
Persze szárnyasbarát ismerőseim lehet, hogy már régóta tudják ezt mind.
És akkor egy másik hasonló, de számomra kedvesebb madárról szóló hír:
Lundák telelése
Gének: inkább nem linkelem be, mert ez minőségileg elfogadhatatlan:
http://www.hirado.hu/Hirek/2010/01/11/14/Felfedeztek_a_szivritmust_szabalyozo_geneket.aspx
Ahogy kibogozható a linkből... Nem hiszem! Erről az jut eszembe, hogy "felfedezték a szerénység génjeit. A kutatás azért tartott nagyon sok évig, mert a gén elbújt a többi mögött..."
DNS-t rabol az algától a tengeri csiga
és az eredeti cikk
Ha ez igaz, akkor sokféle elmélet borulhat... na meg a genetikai sebészek is örven
dezhetnek, mert létre lehet hozni a jövőben a ZÖLD EMBERT!
Aranyérmesek vagyunk
Ismét érmesek vagyunk
Ismét első helyezett lett egy magyar érem egy numizmatikai weboldal közönségdíjas kategóriájában.
Nem akarok rosszmájú lenni - mert pl. a cirrózis elég alattomos betegség - de gondolom sokan rámozdultak arra a néhány napja valamely weboldalon felrakott hírre, hogy lehet szavazni egy magyar érmére a numizmatikai weboldalon. Én is felnéztem, de úgy találtam, hogy regisztrálni kell és csak utána lehet szavazni. Ha csak elnéztem is, van egy tanulsága a történetnek: sok magyart sikerült megmozgatni, ahhoz hogy az előző két évben is magyar nyertes után is magyar legyen a győztes... és ha jól értelmeztem a felbuzdító oldal szövegét, akkor ilyen még nem történt eddig.
Az, hogy ez most negatív, vagy pozitív hír, azt mindenki ítélje meg maga. Én egy pozitív dolgot emelek ki: ÖSSZEFOGÁS.
(Mondjuk eszembe jut a lágymányosi híd amerikai majdnemnévadójának vicces felhívása, illetve a "világ legjobb focicsapatának" szavazása is, ahol a mi Aranycsapatunk az első 20 közé is bejutott, aztán nem néztem tovább. Kicsi a mi országunk, de sok a lelkes [ráérő] ember...)
HAJRÁ MAGYAROK!
2010-01-11
Hírek
Nem tudom, hogy csoportosítsam őket, de igyekszem:
TUDOMÁNY
Magyar nyelv (2008)
1984-ben (!!!) adták ki a magyar helyesírással foglalkozó MTA kötet utolsó (11.) kiadását. Hát van benne néhány hiba, meg a nyelvünk is fejlődött közben. Na de ha a tendenciát nézzük, akkor még várhatunk kb 5 évet, mert előtte 1954-ben adták ki a 10. verziót.
Sokminednben igazat adok a cikk írójának, mert nyelvünk lehetne egyszerűbb, mely nem csak nekünk okozna könnyebbséget, hanem a valamilyen okból eszüket vesztett külföldieknek is, akik mindenáron a mi nyelvünkkel akarnak megismerkedni.
Ide vonatkozónak érzem az "Édes ékes apanyelvünk" klasszikus verset.
ERŐSZAK
Amire a napokban rájöttem, hogy egy dolog zavar nagyon a hírekben, mégpedig az, hogy a történések okát nem mondják meg és nem is kutatják. MIÉRT? Mi volt a kiváltó ok?
Egy ember verte a betlehemes installációt egy bevásárlóközpontban.
Ugyan mit ártott neki az? Útban volt, vagy a reprezentált eszmékkel volt baja?
Elharapózó bűnözés az országban:
Bozótvágóval rabolt benzinkutat. Különös pikantériája a történetnek, hogy a benzinkútra visszatért minekután a módszerével nem sikerült sokat kasszíroznia egy boltban. Minek megy vissza? "Jajj a múltkor is olyan jó fogás volt a kútnál. Visszamegyek! Ma már a boltrablásból nem lehet megélni!"
Az igazi profik már befektetnek a fenyegetés eszközébe és külföldre mennek:
Szamurájkarddal rabolt ékszerboltban egy magyar.
Mondjuk ez se volt százas, mert két ruha volt rajta, hogy menekülés közben az egyiktől megszabadulhasson. Ráadásul a szabadnapos rendőrfőnöknek lett gyanús az utcán. Pech.
Persze itt Fro-ban is bolondok az emberek, mert tavaly fiatalok lövöldöztek autóból a rendőrautóban ülőkre, egy hétvégi lövöldözésben egy eltévedt golyó egy ártatlant kislányt ölt meg, míg az idén (jan 13-a van!) egy diák szúrt szíven egy iskolatársát a srác nővéréről szóló szerelmi vita hevében, ma pedig egy ázsiai egyetemista henteskéssel megölt egy embert és 4-et megsebesített, mert valamilyen okból kifolyólag kikelt magából (kezelés alatt állt korábban).
Kabaréba érő, de szomorú hír:
Álunokák csaptak be idős embereket
- Csókolom Ági mama, Pisti vagyok!
- Nem vagyok Ági, Eszter a becsületes nevem!
- Csókolom Eszti mama, Pisti vagyok!
- Miféle Pisti?
- Hát Pisti, az unokája!
- De nekem nincs Pisti nevű unokám, hacsak az az átkozott Béla nem lépett félre mégis 10 évvel ezelőtt, bár akkor se lehet ilyen idős mint maga.
- De ne csinálja már Eszti mama! Ne mondja, hogy nem emlékszik rám. Én vagyok a Béla fia elsőszülött fia. Ne mondja má'!
- Bélának nincs fia csak lánya, aki Évi és legjobb tudomásom szerint még nem operáltatta át magát férfivá... mondjuk akkor se választaná a Pisti nevet, megboldogult férje miatt. Utálta mint a szart. Szóval ne játszá' velem! Paff... és letette
Ági te jössz, hívd fel fél óra múlva, hogy bajban vagy és szükséged van pénzre. Ne feledd Évinek hívnak és Eszti mama Béla fiának vagy az egyetlen lánya. A férjed Pisti, vagy István volt, de már meghalt és "utáltad mint a szart". Érted? - mondta a telefonáló a mellette álló nőnek. Az pedig bólintott, hisz ez a hívás sem lehet nehezebb, mint az előző 10 eset...
VILÁGŰR
Űr-szennyvízszerelő kerestetik
Az űrállomás vizelet-vízzé alakító rendszere rakoncátlankodik. Eltömődött. "A meghibásodás oka az űrhajósok vizeletének magas kalciumtartama, amely miatt eltömődik a 250 millió dolláros (csaknem 46 milliárd forintos) költséggel megépített rendszer. Jelenleg nem ismert, hogy a vizelet magas kalciumtartama mögött az űrhajósok csonttömeg-vesztése húzódik-e, amit a súlytalanság állapota idéz elő, vagy valamilyen más tényező váltja ki...
A NASA Marshall Űrkutatási Központjának mérnökei reményei szerint időben elkészülnek a pótalkatrészek, ezeket a tervek szerint február 7-én induló Endeavour amerikai űrhajó juttatja majd el az ISS-re."
A kérdésem: és addig mi lesz?
(Gondolom a helyzetet megoldották, de arról nem szólhat a hír, mert akkor nem annyira érdekes.)
TUDOMÁNY
Magyar nyelv (2008)
1984-ben (!!!) adták ki a magyar helyesírással foglalkozó MTA kötet utolsó (11.) kiadását. Hát van benne néhány hiba, meg a nyelvünk is fejlődött közben. Na de ha a tendenciát nézzük, akkor még várhatunk kb 5 évet, mert előtte 1954-ben adták ki a 10. verziót.
Sokminednben igazat adok a cikk írójának, mert nyelvünk lehetne egyszerűbb, mely nem csak nekünk okozna könnyebbséget, hanem a valamilyen okból eszüket vesztett külföldieknek is, akik mindenáron a mi nyelvünkkel akarnak megismerkedni.
Ide vonatkozónak érzem az "Édes ékes apanyelvünk" klasszikus verset.
ERŐSZAK
Amire a napokban rájöttem, hogy egy dolog zavar nagyon a hírekben, mégpedig az, hogy a történések okát nem mondják meg és nem is kutatják. MIÉRT? Mi volt a kiváltó ok?
Egy ember verte a betlehemes installációt egy bevásárlóközpontban.
Ugyan mit ártott neki az? Útban volt, vagy a reprezentált eszmékkel volt baja?
Elharapózó bűnözés az országban:
Bozótvágóval rabolt benzinkutat. Különös pikantériája a történetnek, hogy a benzinkútra visszatért minekután a módszerével nem sikerült sokat kasszíroznia egy boltban. Minek megy vissza? "Jajj a múltkor is olyan jó fogás volt a kútnál. Visszamegyek! Ma már a boltrablásból nem lehet megélni!"
Az igazi profik már befektetnek a fenyegetés eszközébe és külföldre mennek:
Szamurájkarddal rabolt ékszerboltban egy magyar.
Mondjuk ez se volt százas, mert két ruha volt rajta, hogy menekülés közben az egyiktől megszabadulhasson. Ráadásul a szabadnapos rendőrfőnöknek lett gyanús az utcán. Pech.
Persze itt Fro-ban is bolondok az emberek, mert tavaly fiatalok lövöldöztek autóból a rendőrautóban ülőkre, egy hétvégi lövöldözésben egy eltévedt golyó egy ártatlant kislányt ölt meg, míg az idén (jan 13-a van!) egy diák szúrt szíven egy iskolatársát a srác nővéréről szóló szerelmi vita hevében, ma pedig egy ázsiai egyetemista henteskéssel megölt egy embert és 4-et megsebesített, mert valamilyen okból kifolyólag kikelt magából (kezelés alatt állt korábban).
Kabaréba érő, de szomorú hír:
Álunokák csaptak be idős embereket
- Csókolom Ági mama, Pisti vagyok!
- Nem vagyok Ági, Eszter a becsületes nevem!
- Csókolom Eszti mama, Pisti vagyok!
- Miféle Pisti?
- Hát Pisti, az unokája!
- De nekem nincs Pisti nevű unokám, hacsak az az átkozott Béla nem lépett félre mégis 10 évvel ezelőtt, bár akkor se lehet ilyen idős mint maga.
- De ne csinálja már Eszti mama! Ne mondja, hogy nem emlékszik rám. Én vagyok a Béla fia elsőszülött fia. Ne mondja má'!
- Bélának nincs fia csak lánya, aki Évi és legjobb tudomásom szerint még nem operáltatta át magát férfivá... mondjuk akkor se választaná a Pisti nevet, megboldogult férje miatt. Utálta mint a szart. Szóval ne játszá' velem! Paff... és letette
Ági te jössz, hívd fel fél óra múlva, hogy bajban vagy és szükséged van pénzre. Ne feledd Évinek hívnak és Eszti mama Béla fiának vagy az egyetlen lánya. A férjed Pisti, vagy István volt, de már meghalt és "utáltad mint a szart". Érted? - mondta a telefonáló a mellette álló nőnek. Az pedig bólintott, hisz ez a hívás sem lehet nehezebb, mint az előző 10 eset...
VILÁGŰR
Űr-szennyvízszerelő kerestetik
Az űrállomás vizelet-vízzé alakító rendszere rakoncátlankodik. Eltömődött. "A meghibásodás oka az űrhajósok vizeletének magas kalciumtartama, amely miatt eltömődik a 250 millió dolláros (csaknem 46 milliárd forintos) költséggel megépített rendszer. Jelenleg nem ismert, hogy a vizelet magas kalciumtartama mögött az űrhajósok csonttömeg-vesztése húzódik-e, amit a súlytalanság állapota idéz elő, vagy valamilyen más tényező váltja ki...
A NASA Marshall Űrkutatási Központjának mérnökei reményei szerint időben elkészülnek a pótalkatrészek, ezeket a tervek szerint február 7-én induló Endeavour amerikai űrhajó juttatja majd el az ISS-re."
A kérdésem: és addig mi lesz?
(Gondolom a helyzetet megoldották, de arról nem szólhat a hír, mert akkor nem annyira érdekes.)
Mamagochi és gésácska
18 éves sincs talán a japán lány, aki velem szemben ül. Kinézetre átlagos lánynak tűnik, de felhívom a figyelmet, hogy a japán hölgyek mindig adnak a külsőségekre, leginkább az alig látható, de hibátlan sminkelésre. Fekete erős szálú, hosszú haj, mely szokványos jellege őrületbe kergeti a szigetország lakóit és megpróbálnak mindenféle trükköt bevetni hajkoronájuk szokványostól eltérőre varázslásával. Nos ennek a lánynak láthatóan nincs lelki problémája ezzel és nem is kell legyen, mert egyrészt a frizurája is rendben áll (szinten minden hajszála mérnöki pontossággal elrendezve), másrészt itt nem sűrűn fut bele más japánba, mert nem az Opera környékén vagyunk, hanem az RER-en, Párizs külterületén.
Előkerül egy kis makeup készlet tükörrel. Először csak nézegeti magát, majd nekiáll halvány színekkel a szeme alatt erősítve kiemelni a szemét. Előkerül egy másik készlet is, de ez valószínűleg csak a nagyobb tükör miatt kell neki. Eljátszik egy darabig...
Vicces gondolatként szalad át az agyamon az, hogy mi lenne ha a most felszálló 60 év körüli japán hölgy ide ülne a lánnyal szembe (mellém). Ide ült. Mosolygok magamban. Lopva figyelem a viselkedésüket. A lány még mindig a tükörrel játszik, így nem veszi észre az idősebb hölgyet. Egy pár másodpercig az idősebb hölgy sem veszi észre, mert úgymond lelkileg még a városban van, és talán azon gondolkozik, hogy mit fog csinálni a vásárolt dolgaival. Aztán visszazökken a vonat kattogással teli hétköznapjaiba és ekkor észleli a szemben ülő lányt. Tapasztaltsága és talán még a régi neveléséből fakadó önmérséklete miatt abszolút nem látszik az arcán semmi - már ha egyáltalán esélyem lenne a lopott pillantásokkal észrevenni valamit, hisz nem akarok tolakodó lenni.
A lány még mindig nem figyel fel... na most. Az idős hölgy közben már egyszer gyorsan körülnézett, de a lány mozgására felfigyelve ő is odafordul. A szemeik találkoznak. A lány első körben csak mint átlagos utastársra tekint rá, de látom a változást és érzem, hogy egy picivel hosszabb ideig időznek el egymás tekintetében, mint ha egy átlagos találkozásról lenne szó.
Mit gondolhatnak egymásról? Nem akarok találgatni, de talán az egyikük eszébe jutott gyerekkora (talán itt Párizsban) és üdesége, míg a másiknak az, hogy szeretne ő is ilyen szép lenni nagymamakorában, mint a szemben ülő... persze ő nem tudja, hogy erre minden esélye megvan a genetikájának köszönhetően, így nagyon nem is kell erőlködnie.
Két nappal később hétvégén a japán ismerősömmel (Kyoko) japán ételt ettem pálcikával, miután megnéztük Ibn Battuta zarándoklatáról szóló filmet. Érdekes módon, ők tanultak a fél világot bejáró arab zarándokról és utazóról. Mi nem.
Az étel levesszerű volt. Szerencsére volt kanál is. Kyoko 10 perc alatt végzett, így kénytelen voltam türelmét kérni, hogy én is végezhessek. Megszenvedtem a 20-25 cm-es tésztával, melyet Kyoko engedélyével elvághattam - volna a pálcikákkal, ha sikerült volna. Nem ez volt az első próbám, és remélem nem is az utolsó. A leves egyébként némi zöldséget, valamint csirke és halhúst is tartalmazott. Nagyon ízletes volt. Arigato Kyoko san!
Előkerül egy kis makeup készlet tükörrel. Először csak nézegeti magát, majd nekiáll halvány színekkel a szeme alatt erősítve kiemelni a szemét. Előkerül egy másik készlet is, de ez valószínűleg csak a nagyobb tükör miatt kell neki. Eljátszik egy darabig...
Vicces gondolatként szalad át az agyamon az, hogy mi lenne ha a most felszálló 60 év körüli japán hölgy ide ülne a lánnyal szembe (mellém). Ide ült. Mosolygok magamban. Lopva figyelem a viselkedésüket. A lány még mindig a tükörrel játszik, így nem veszi észre az idősebb hölgyet. Egy pár másodpercig az idősebb hölgy sem veszi észre, mert úgymond lelkileg még a városban van, és talán azon gondolkozik, hogy mit fog csinálni a vásárolt dolgaival. Aztán visszazökken a vonat kattogással teli hétköznapjaiba és ekkor észleli a szemben ülő lányt. Tapasztaltsága és talán még a régi neveléséből fakadó önmérséklete miatt abszolút nem látszik az arcán semmi - már ha egyáltalán esélyem lenne a lopott pillantásokkal észrevenni valamit, hisz nem akarok tolakodó lenni.
A lány még mindig nem figyel fel... na most. Az idős hölgy közben már egyszer gyorsan körülnézett, de a lány mozgására felfigyelve ő is odafordul. A szemeik találkoznak. A lány első körben csak mint átlagos utastársra tekint rá, de látom a változást és érzem, hogy egy picivel hosszabb ideig időznek el egymás tekintetében, mint ha egy átlagos találkozásról lenne szó.
Mit gondolhatnak egymásról? Nem akarok találgatni, de talán az egyikük eszébe jutott gyerekkora (talán itt Párizsban) és üdesége, míg a másiknak az, hogy szeretne ő is ilyen szép lenni nagymamakorában, mint a szemben ülő... persze ő nem tudja, hogy erre minden esélye megvan a genetikájának köszönhetően, így nagyon nem is kell erőlködnie.
Két nappal később hétvégén a japán ismerősömmel (Kyoko) japán ételt ettem pálcikával, miután megnéztük Ibn Battuta zarándoklatáról szóló filmet. Érdekes módon, ők tanultak a fél világot bejáró arab zarándokról és utazóról. Mi nem.
Az étel levesszerű volt. Szerencsére volt kanál is. Kyoko 10 perc alatt végzett, így kénytelen voltam türelmét kérni, hogy én is végezhessek. Megszenvedtem a 20-25 cm-es tésztával, melyet Kyoko engedélyével elvághattam - volna a pálcikákkal, ha sikerült volna. Nem ez volt az első próbám, és remélem nem is az utolsó. A leves egyébként némi zöldséget, valamint csirke és halhúst is tartalmazott. Nagyon ízletes volt. Arigato Kyoko san!
2010-01-10
Elindult
Elindult a "pécsi kultúrális főváros" program. Sok sikert, vidámságot kívánok! A programok meg biztosan színvonalasak lesznek, azokban nem kételkedem.
Azon tűnődtem, hogy ugyan Isztanbulnak tényleg óriási hatása volt Európára, legfőképpen a keleti felére, de jelenleg az országuk nem tartozik szorosan Európához a földrajzi átfedésen kívül. Szóval nem értem, de örülök, mert a mi panaszaink ellenére a Római Birodalom idején tényleg jelentős szerepe volt.
Ideírok valamit, amit talán a legnacionalistábbjaink is elfogadnak pozitív érvként, hogy mi is köszönhetünk valamit Bizáncnak, mégpedig azt, hogy az egyik legfontosabb magyarokról szóló nem magyar nyelvű szövegemlék itt íródott: Bíborbanszületett (VII.) Konstantin bizánci császár 950 körül írt görög nyelvű műve: A birodalom kormányzásáról.Természetesen csak említés szintjén.
Videóösszefoglaló
Híradó hír
Azon tűnődtem, hogy ugyan Isztanbulnak tényleg óriási hatása volt Európára, legfőképpen a keleti felére, de jelenleg az országuk nem tartozik szorosan Európához a földrajzi átfedésen kívül. Szóval nem értem, de örülök, mert a mi panaszaink ellenére a Római Birodalom idején tényleg jelentős szerepe volt.
Ideírok valamit, amit talán a legnacionalistábbjaink is elfogadnak pozitív érvként, hogy mi is köszönhetünk valamit Bizáncnak, mégpedig azt, hogy az egyik legfontosabb magyarokról szóló nem magyar nyelvű szövegemlék itt íródott: Bíborbanszületett (VII.) Konstantin bizánci császár 950 körül írt görög nyelvű műve: A birodalom kormányzásáról.Természetesen csak említés szintjén.
Videóösszefoglaló
Híradó hír
2010-01-09
Mi is a VALÓSÁG?
Felbecsülhetetlen és rejtélyes kincs Felsőpalkonyán
Értékes Csang (Qiang) kori leletet találtak az M0-s elkerülő utat előkészítő régészeti feltárások során. A kincs legfőbb érdekessége, hogy Magyarországon még nem ismert hasonló lelet. Most folyik az Európai Régészeti és Leletfeltárási Hivatal (EAFO) szakembereivel az egyeztetés, hogy egyáltalán európában ismertek-e hasonló jelentőségű leletek. A gazdag nemesi származású kínai ember sírját, mely sok vele együtt eltemetett ékszert és értéktárgyat tartalmazott, a Budapesti Régészeti Egylet egyik munkatársa találta meg tegnap. Már a koporsó kinyitása is fejtörést okozott a szakembereknek, mert ugyan megtalálták a kulcsot, de csak hosszas találgatások után sikerült megtalálni a helyes kinyitáshoz szükséges zárkombinációt. A meglepő az esetben, hogy a korabeli hagyományoknak nem felel meg a zárszerkezet alkalmazása koporsókon, de maga a halál módja is gondolkodóba ejtette a régészeket. Egy rendőrségi szakértő bevonásával a halálesetet egy családok közötti viszályból származó rituális gyilkosságnak vélik, mely során a vétséget elkövető családtagot feláldozták és a másik, károsult család végezhette ki. Természetesen mindkét fél megadta a tiszteletet az áldozatnak és emiatt a halott mellé temettek számos értéktárgyat, illetve a kor szellemének megfelelően sok használati tárgyat is. A kb 40 éves korúnak meghatározott férfi áldozat holteste viszonylag jó állapotban megmaradt, köszönhetően az alkalmazott balzsamozási eljárásnak, mely szintén nemesi származásra utal. A rituális gyilkosságot támasztja alá, hogy az áldozat szívébe szúrt tőrt benthagyták a testében, ráadásul a koponyáját borító bőrt szinte teljes egészében lemaratták a névtelenség miatt és arccal lefele temették el. A fájdalomtól rángatózó ember mindkét karja kicsavarodott és vállból kifordult. Dulakodásnak azonban a szakadt ruhán kívül nincs más nyoma. A tőr - mely a pontos kormeghatározást tenné lehetővé - valamint az áldozat származásának azonosítása, jelenleg is folyamatban van.
Végzetes szenvedély
Gróf Mattkovich Töhötöm nem érezte magát szerencsésnek. Gondolta ezt leginkább neve és kinézete miatt. Nevét, melyet bohém anyja erősködött ki éppen távollévő férjétől, aki válaszlevelében annyit írt csak a névválasztással kapcsolatban, hogy: "Innen a távolból névválasztásod lehetetlenné nem tehetem".
Furcsa fricska a sorstól, hogy később sem tehette, ugyanis Pozsonyban - ahova ügyeit intézni ment - egy nappal később este kirabolták és a Dunába lökték. Anyja ugyan mérhetetlen szomorú volt gróf Mattkovich Jenő halálhíre nyomán, de az általa küldött levél utolsó szavának a kiválasztott névvel való rímelését nem tudta figyelmen kívül hagyni, így mintegy emlékül mégis maradt a Töhötöm névnél.
Töhike a kortárs nemesi családok gyermekeihez hasonlóan - félárva léte ellenére is - kijárta az iskolát, majd beiratkozott a líceumba, végül humánpolitikát tanult az egyetemen. Itt keltette fel érdeklődését a Csang dinnasztia korabeli Kína kincses világa. Sosem utazott külföldre, mégis számos tárgyra tett szert úgy, hogy Budapest utcáit járva pár év alatt felfedezte az összes antikvárt és ismerte a zálogházak tulajdonosait is. Mindegyikkel jó barátságban volt. 5-6 évvel később már leveket is kapott tőlük, ha egy-egy értékesebbnek tűnő kínai tárgy került a piacon elérhetővé. Ugyan Töhötöm nem volt túl tehetős grófi mivolta ellenére, de szegénynek sem számított, hiszen a titulushoz járó birtokokból még jelentős jövedelme volt a családnak. Lassan-lassan kínai eszközök lepték el a család házat és az idősödő anyjának kezdődő szenilitása ellenére is szemet szúrt a dolog, így figyelmeztette szeme fényét, hogy ne fecsérelje el a családi örökséget. Ennek ellenére a grófi ház 20 év alatt már-már kínai szentélyhez hasonlatossá vált, ha egyáltalán a szentélyekben megengedtek volna ennyi csecsebecse és értéktárgy felhalmozását.
A sors újabb furcsa fintora, hogy Töhötöm feleség és gyerekek nélkül halt meg. Feleség nélkül, hiszen a kékvérűség anyagi előnyei mellett annak sok megjelenésbeli hátrányát volt kénytelen elviselni. Ennek köszönhetően termete az átlagosnál egy fejjel kisebb volt, a szemei is kissé közelebb helyezkedtek el a megszokottnál. Arca kissé hosszúkás volt és talán egyetlen szépségfoltja a kicsi, lapos orra volt, mely némi harmóniát hozott az arcára. Tényleges vérproblémái miatt bőrszíne enyhén sárgás volt. Ezeknek a hiányosságoknak tudhatóan a női nem elkerülte s így még alkalma sem volt közelebbről megismerkedni eggyel sem. Persze ez a tény cseppet sem zavarta, hiszen így jobban tudott koncentrálni a szenvedélyére.
42 éves volt, amikor már alig-alig jutott hozzá újabb értéktárgyakhoz, hiszen a Budapesten és környékén fellelhetők már mind nála voltak, a közép-európai kapcsolataikat is megmozgató kereskedők sem tudtak újabbakat szerezni, illetve a tulajdonosok nem akartak megválni tőlük. Lassan eddig nem tapasztalt válságérzet kezdte átjárni szívét, hisz ekkor jött rá lehet, hogy nem is az a lényeg, milyen specifikus eszközöket gyűjtött, hanem hogy úgy ismerkedett egy másik nép kultúrájával, hogy ki sem mozdult az országból, illetve Budapestről... talán mondhatjuk, hogy a házukból is alig. Negyvenharmadik születésnapján, egy év töprengés és agonizálás után döntött úgy, hogy eladja a gyűjteményét és elutazik először Pozsonyba, hogy a család pénzügyeit intézze, majd elmegy Kínába. Hosszú, nagyon hosszú útnak ígérkezett, de már nem tarthatta vissza semmi. Legalábbis így vélekedett.
Egy hét alatt eladta a legkevésbé értékes darabokat és további egy hónap alatt azokat is amikhez nem ragaszkodott túlságosan. A szerzett tekintélyes summát előreküldte pozsonyi bankárjához, hogy majd abból fogadjon kísérőket és kiállítasson váltókat a megfelelő mennyiségben és pénznemben.
A maradék tárgyakat a ház pincéjében rejtette el egy titkos kis helyiségben. A legbecsesebb tárgya egy kínai ékszeres és ruhatartó láda volt. Ebbe pakolta bele a legértékesebb tárgyakat egy nap, amikor anyja kiáltását vélte hallani fentről és sebtiben megfordult miközben lerántott egy becses porcelánmadarat, mely a nyitott ládába hullt. Széttörött. A csörömpölést meghallva nagyon megrémült és mégegyszer sarkonfordult, ezúttal a terem felé, hogy lássa mi az amit sikerült eltörnie. Fordulat közben a magára öltött kínai népviseleti ruha beleakadt az egyik polcba egy pillanatra. Ez a ruha, melyet ünnepi alkalmakkor hordtak a királyi udvari szolgálók, számos varrott minta díszítette, de a legérdekesebbek az ujjak szárnyszerű lebernyegei és függelékei voltak, melyek egyértelműen csak házon kívüli használatot tettek lehetővé. Az egyik ilyen szárnyacska akadt el, majd egy szemvillanásnyival később a varrás mentén felhasadt és ezzel elengedte a fogva tartott kezet. Azonban ennyi is elég volt, hogy Töhötöm egyensúlyát veszítse és a megnézni kívánt láda felé essen. A hirtelen kiszabadult kezével sikerült az egész polc tartalmát lesöpörnie és egy agyagedényt a markában fogva magával rántania.
A másodperc tört része alatt ismerte fel, hogy még mindig arccal előre a negyedig telt láda felé zuhan. Már felismerte, hogy a papírnehezékként vásárolt porcelánmadár darabjai fekszenek a ládában, de meglepte, hogy valamilyen ragacsos lötty folyt ki belőle, ami agresszív módon azonnal elkezdte a láda alját füstölögve marni. Tenni nem tudott semmit a zuhanás ellen, csak annyit, hogy önkéntelenül kitárt üres bal kezével próbált támaszt keresni a láda szélén, míg az agyagedényt szorongató jobbját előretartva a láda alján akarta kitámasztani magát. Félig meddig sikerült is, azonban az agyagedény is megadta magát a ránehezedő súly hatására és eltörött.
Újabb meglepetést okozott a tény, hogy ebben az edényben is volt valami folyadék. Az összetört cserép tartalma miatt a jobb keze megcsúszott és így tovább folytatta a zuhanást előrefelé, míg bal ruhaujj rojtjai beleakadtak a láda tetejébe és Töhötöm így magára rántotta azt. Arca egyenest a füstölgő zselészerű anyag felé esett, míg balja és jobb karja vállból kificamodva a teste mellé került. Nem szenvedett sokáig, ugyanis egy toknélküli dísztőr hegyes vége épp a szívében állt meg. Menekülésre nem sok esélye volt egyébként sem, hiszen a korabeli lakatosok nagyszerű munkát végeztek a király ágyasának titkait őrző láda zárszerkezetével. Amit rejtett, azt csak egy személy tudhatta és ez így is maradt mindaddig, míg az ágyasnál volt a kulcs. Arra meg persze ők se gondoltak, hogy ezt belülről akarná kinyitni valaki.
Míg szíve és agya leállt érezte, hogy az arcára kenődött anyag marja a bőrét, de már fájdalmat nem érzett. Az agyagedény tartalma egy speciális anyag volt, melyet mumifikáláshoz használtak, persze ez a tény sem vigasztalhatta már, hiszen nem volt ideje felfogni a történteket.
Intermezzo
- Te! Figyelj, megtaláltam a kulcsot. Nyissuk ki!
- Ne marháskodj! Nincs időnk! A vén banya ugyan félhalott, de bármikor jöhet egy vendége. Nem szabad meglássanak. Elvisszük a ládát, meg amit tudunk. Elmegyünk vidékre valamelyik sógorhoz, oszt elássuk valahol és majd később kinyitjuk és eladjuk a szajrét.
- Hú. Jó nehéz. Biztos televan ékszerrel, meg gyöngyökkel. Höhöhö - göcögött örömében az egyik rabló.
- Na pofázz már annyit, emeld inkább! - mondta a másik.
Holdfényes éjszaka volt, így a ház árnyékába állították a lovaskordét. Ketten alig bírták elvinni a ládát, de erőt adott a vélt nyereség. No meg gyakorlottak voltak, tudták a szakma csínját-bínját. Gyorsan dolgoztak és gyorsan távoztak, miután megtalálták a titkos rekeszt záró szerkezetet.
A ház földszintjének egyik ablakában egy gyertya lángja pislákolt, az idős grófnő megfeledkezvén fiáról elbóbiskolt a konyhában. A cselédeknek mára kimenőjük volt, így senki nem vette észre a sötétben ólálkodó alakokat. Tudták ezt a rablók is, hiszen jő előre kitervelték a dolgot, amikor szimatot kaptak egy tekintélyes ázsiai kincsről. Két-három nap alatt megtudakoltak minden szükséges információt. Egyedül a kincs házon belüli hollétében nem voltak biztosak. Ebben is melléjük állt a szerencse, mert előző este látták a gróf urat lemenni a pincébe egy zsákkal. Nem volt nehéz kitalálni mit visz magával.
A ládát elvitték vidékre, gondosan elásták egy este, majd visszamentek Pestre újabb zsákmány után nézni.
A grófnő a cselédeknél tudakolódott másnap fia holléte felől, de ezt sűrűn tette olykor is, ha épp az előbb látta, így a cselédek csak este kezdtek el aggódni és másnaptól pedig kerestetni a rendőrséggel. A rendőrség helyismeret hiányában, a grófnő pedig zavarodott elméje miatt nem tudta leleplezni a szörnyű esetet, mely a pincében történt. A cselédek meglepőnek találták mai történt, de azt feltételezték, hogy a gróf szó nélkül elutazott Kínába. 3 évvel később szüntették meg a keresést, amikor a grófnőnek nem csak az elméje, de a lelke is végleg megnyugodott.
Ugyanaznap, báró Kisinyai vérebei két, a zsákmányukkal távozni igyekvő tolvajt rángattak le az urodalom kerítéséről és vérszemet kapva mindkettőt halálra marták. A rendőrség felismerte az évek óta körözött rablókat és nyugtázta, hogy már nem keserítik tovább a gazdagok életét és a rendőrség munkáját. A kutyákat kivégezték, a bárót pénzbírságra ítélték.
Felfedezés
Már megint nekem jutott a legagyagosabb terület és persze, hogy télen kell feltárni, mert ugye megint sürget az idő. Mindig a legfiatalabbat küldik a legszarabb munkára. Siessek, siessek... Mindig sietni kell. Szeretném egyszer megélni, hogy valamit a naaaaaaaagy Magyar Régészeti Társulat és egyébként meg az Ország népe időben kezd el valamit. De legalább megfizetnék rendesen... Na most megint eltörött a kézilapátom. Mondtam már, hogy ilyen eszközökkel nem lehet haladni, de persze a főnököt ez nem érdekli, mert Ő csak az irodában dolgozik. Hja, dolgozik... egy frászt. Hoppá! Mi ez? Nem fém... hanem fa hangja van. Na, találtam valamit! Biztos megint egy 18. századi sír, vagy esetleg egy... talán egy avar. Na! Legyél avar, mert akkor legalább a kollégáknak elbüszkélkedhetem, hogy megvan az első avar feltárásom. Vagy még jobb lenne, ha magyar lenne, hun, sok aranytarsollyal... Na mindjárt megvan a fele... Óvatosan, mert megsérül. Hááát ezmegmiaszösz? Keleti minták? Ez nem avar, de nem is hun... Óóóó jön a főnök! Nna, ennek is pont most kellett feltűnnie.
Ássuk ki. Persze! Micsoda nagy ötlet! Mit gondol én mit csináltam eddig? Na most idegyűlt mindenki! Itt az egész csapat. Ne csak bámuljatok segítsetek! Tetszik mi? Én találtam! Na ez egyre inkább nyilvánvaló, hogy nem avar, nem hun, de nem is kun. Ez távolkeleti. Valami kínai talán?! Óh igen kolléga, ezek kínai kultúrjegyek.
OK, a főnök megmondta a frankót: biztos valami kínai kereskedő sírja, akit itt temettek el. Na főnök gratulálok, ha ez itt egy valódi sír, akkor én megeszem a kalapom, mert ugyan mit keresne Magyarországon egy kínai sír, melyben ráadásul egy kulccsal zárható koporsó fekszik? Minek erre zár? Akit eltemetnek az általában nem mászik ki, nem?
Rendben főnök, maga tudja. Én úgy is csak egy kisember vagyok. Vigyétek, ne is lássam!
Na elég jó álhírt írtam? Ez történik nap mint nap, csak nem vacakolnak vele ennyit. Persze nem is okoz annyi örömet...
Értékes Csang (Qiang) kori leletet találtak az M0-s elkerülő utat előkészítő régészeti feltárások során. A kincs legfőbb érdekessége, hogy Magyarországon még nem ismert hasonló lelet. Most folyik az Európai Régészeti és Leletfeltárási Hivatal (EAFO) szakembereivel az egyeztetés, hogy egyáltalán európában ismertek-e hasonló jelentőségű leletek. A gazdag nemesi származású kínai ember sírját, mely sok vele együtt eltemetett ékszert és értéktárgyat tartalmazott, a Budapesti Régészeti Egylet egyik munkatársa találta meg tegnap. Már a koporsó kinyitása is fejtörést okozott a szakembereknek, mert ugyan megtalálták a kulcsot, de csak hosszas találgatások után sikerült megtalálni a helyes kinyitáshoz szükséges zárkombinációt. A meglepő az esetben, hogy a korabeli hagyományoknak nem felel meg a zárszerkezet alkalmazása koporsókon, de maga a halál módja is gondolkodóba ejtette a régészeket. Egy rendőrségi szakértő bevonásával a halálesetet egy családok közötti viszályból származó rituális gyilkosságnak vélik, mely során a vétséget elkövető családtagot feláldozták és a másik, károsult család végezhette ki. Természetesen mindkét fél megadta a tiszteletet az áldozatnak és emiatt a halott mellé temettek számos értéktárgyat, illetve a kor szellemének megfelelően sok használati tárgyat is. A kb 40 éves korúnak meghatározott férfi áldozat holteste viszonylag jó állapotban megmaradt, köszönhetően az alkalmazott balzsamozási eljárásnak, mely szintén nemesi származásra utal. A rituális gyilkosságot támasztja alá, hogy az áldozat szívébe szúrt tőrt benthagyták a testében, ráadásul a koponyáját borító bőrt szinte teljes egészében lemaratták a névtelenség miatt és arccal lefele temették el. A fájdalomtól rángatózó ember mindkét karja kicsavarodott és vállból kifordult. Dulakodásnak azonban a szakadt ruhán kívül nincs más nyoma. A tőr - mely a pontos kormeghatározást tenné lehetővé - valamint az áldozat származásának azonosítása, jelenleg is folyamatban van.
Végzetes szenvedély
Gróf Mattkovich Töhötöm nem érezte magát szerencsésnek. Gondolta ezt leginkább neve és kinézete miatt. Nevét, melyet bohém anyja erősködött ki éppen távollévő férjétől, aki válaszlevelében annyit írt csak a névválasztással kapcsolatban, hogy: "Innen a távolból névválasztásod lehetetlenné nem tehetem".
Furcsa fricska a sorstól, hogy később sem tehette, ugyanis Pozsonyban - ahova ügyeit intézni ment - egy nappal később este kirabolták és a Dunába lökték. Anyja ugyan mérhetetlen szomorú volt gróf Mattkovich Jenő halálhíre nyomán, de az általa küldött levél utolsó szavának a kiválasztott névvel való rímelését nem tudta figyelmen kívül hagyni, így mintegy emlékül mégis maradt a Töhötöm névnél.
Töhike a kortárs nemesi családok gyermekeihez hasonlóan - félárva léte ellenére is - kijárta az iskolát, majd beiratkozott a líceumba, végül humánpolitikát tanult az egyetemen. Itt keltette fel érdeklődését a Csang dinnasztia korabeli Kína kincses világa. Sosem utazott külföldre, mégis számos tárgyra tett szert úgy, hogy Budapest utcáit járva pár év alatt felfedezte az összes antikvárt és ismerte a zálogházak tulajdonosait is. Mindegyikkel jó barátságban volt. 5-6 évvel később már leveket is kapott tőlük, ha egy-egy értékesebbnek tűnő kínai tárgy került a piacon elérhetővé. Ugyan Töhötöm nem volt túl tehetős grófi mivolta ellenére, de szegénynek sem számított, hiszen a titulushoz járó birtokokból még jelentős jövedelme volt a családnak. Lassan-lassan kínai eszközök lepték el a család házat és az idősödő anyjának kezdődő szenilitása ellenére is szemet szúrt a dolog, így figyelmeztette szeme fényét, hogy ne fecsérelje el a családi örökséget. Ennek ellenére a grófi ház 20 év alatt már-már kínai szentélyhez hasonlatossá vált, ha egyáltalán a szentélyekben megengedtek volna ennyi csecsebecse és értéktárgy felhalmozását.
A sors újabb furcsa fintora, hogy Töhötöm feleség és gyerekek nélkül halt meg. Feleség nélkül, hiszen a kékvérűség anyagi előnyei mellett annak sok megjelenésbeli hátrányát volt kénytelen elviselni. Ennek köszönhetően termete az átlagosnál egy fejjel kisebb volt, a szemei is kissé közelebb helyezkedtek el a megszokottnál. Arca kissé hosszúkás volt és talán egyetlen szépségfoltja a kicsi, lapos orra volt, mely némi harmóniát hozott az arcára. Tényleges vérproblémái miatt bőrszíne enyhén sárgás volt. Ezeknek a hiányosságoknak tudhatóan a női nem elkerülte s így még alkalma sem volt közelebbről megismerkedni eggyel sem. Persze ez a tény cseppet sem zavarta, hiszen így jobban tudott koncentrálni a szenvedélyére.
42 éves volt, amikor már alig-alig jutott hozzá újabb értéktárgyakhoz, hiszen a Budapesten és környékén fellelhetők már mind nála voltak, a közép-európai kapcsolataikat is megmozgató kereskedők sem tudtak újabbakat szerezni, illetve a tulajdonosok nem akartak megválni tőlük. Lassan eddig nem tapasztalt válságérzet kezdte átjárni szívét, hisz ekkor jött rá lehet, hogy nem is az a lényeg, milyen specifikus eszközöket gyűjtött, hanem hogy úgy ismerkedett egy másik nép kultúrájával, hogy ki sem mozdult az országból, illetve Budapestről... talán mondhatjuk, hogy a házukból is alig. Negyvenharmadik születésnapján, egy év töprengés és agonizálás után döntött úgy, hogy eladja a gyűjteményét és elutazik először Pozsonyba, hogy a család pénzügyeit intézze, majd elmegy Kínába. Hosszú, nagyon hosszú útnak ígérkezett, de már nem tarthatta vissza semmi. Legalábbis így vélekedett.
Egy hét alatt eladta a legkevésbé értékes darabokat és további egy hónap alatt azokat is amikhez nem ragaszkodott túlságosan. A szerzett tekintélyes summát előreküldte pozsonyi bankárjához, hogy majd abból fogadjon kísérőket és kiállítasson váltókat a megfelelő mennyiségben és pénznemben.
A maradék tárgyakat a ház pincéjében rejtette el egy titkos kis helyiségben. A legbecsesebb tárgya egy kínai ékszeres és ruhatartó láda volt. Ebbe pakolta bele a legértékesebb tárgyakat egy nap, amikor anyja kiáltását vélte hallani fentről és sebtiben megfordult miközben lerántott egy becses porcelánmadarat, mely a nyitott ládába hullt. Széttörött. A csörömpölést meghallva nagyon megrémült és mégegyszer sarkonfordult, ezúttal a terem felé, hogy lássa mi az amit sikerült eltörnie. Fordulat közben a magára öltött kínai népviseleti ruha beleakadt az egyik polcba egy pillanatra. Ez a ruha, melyet ünnepi alkalmakkor hordtak a királyi udvari szolgálók, számos varrott minta díszítette, de a legérdekesebbek az ujjak szárnyszerű lebernyegei és függelékei voltak, melyek egyértelműen csak házon kívüli használatot tettek lehetővé. Az egyik ilyen szárnyacska akadt el, majd egy szemvillanásnyival később a varrás mentén felhasadt és ezzel elengedte a fogva tartott kezet. Azonban ennyi is elég volt, hogy Töhötöm egyensúlyát veszítse és a megnézni kívánt láda felé essen. A hirtelen kiszabadult kezével sikerült az egész polc tartalmát lesöpörnie és egy agyagedényt a markában fogva magával rántania.
A másodperc tört része alatt ismerte fel, hogy még mindig arccal előre a negyedig telt láda felé zuhan. Már felismerte, hogy a papírnehezékként vásárolt porcelánmadár darabjai fekszenek a ládában, de meglepte, hogy valamilyen ragacsos lötty folyt ki belőle, ami agresszív módon azonnal elkezdte a láda alját füstölögve marni. Tenni nem tudott semmit a zuhanás ellen, csak annyit, hogy önkéntelenül kitárt üres bal kezével próbált támaszt keresni a láda szélén, míg az agyagedényt szorongató jobbját előretartva a láda alján akarta kitámasztani magát. Félig meddig sikerült is, azonban az agyagedény is megadta magát a ránehezedő súly hatására és eltörött.
Újabb meglepetést okozott a tény, hogy ebben az edényben is volt valami folyadék. Az összetört cserép tartalma miatt a jobb keze megcsúszott és így tovább folytatta a zuhanást előrefelé, míg bal ruhaujj rojtjai beleakadtak a láda tetejébe és Töhötöm így magára rántotta azt. Arca egyenest a füstölgő zselészerű anyag felé esett, míg balja és jobb karja vállból kificamodva a teste mellé került. Nem szenvedett sokáig, ugyanis egy toknélküli dísztőr hegyes vége épp a szívében állt meg. Menekülésre nem sok esélye volt egyébként sem, hiszen a korabeli lakatosok nagyszerű munkát végeztek a király ágyasának titkait őrző láda zárszerkezetével. Amit rejtett, azt csak egy személy tudhatta és ez így is maradt mindaddig, míg az ágyasnál volt a kulcs. Arra meg persze ők se gondoltak, hogy ezt belülről akarná kinyitni valaki.
Míg szíve és agya leállt érezte, hogy az arcára kenődött anyag marja a bőrét, de már fájdalmat nem érzett. Az agyagedény tartalma egy speciális anyag volt, melyet mumifikáláshoz használtak, persze ez a tény sem vigasztalhatta már, hiszen nem volt ideje felfogni a történteket.
Intermezzo
- Te! Figyelj, megtaláltam a kulcsot. Nyissuk ki!
- Ne marháskodj! Nincs időnk! A vén banya ugyan félhalott, de bármikor jöhet egy vendége. Nem szabad meglássanak. Elvisszük a ládát, meg amit tudunk. Elmegyünk vidékre valamelyik sógorhoz, oszt elássuk valahol és majd később kinyitjuk és eladjuk a szajrét.
- Hú. Jó nehéz. Biztos televan ékszerrel, meg gyöngyökkel. Höhöhö - göcögött örömében az egyik rabló.
- Na pofázz már annyit, emeld inkább! - mondta a másik.
Holdfényes éjszaka volt, így a ház árnyékába állították a lovaskordét. Ketten alig bírták elvinni a ládát, de erőt adott a vélt nyereség. No meg gyakorlottak voltak, tudták a szakma csínját-bínját. Gyorsan dolgoztak és gyorsan távoztak, miután megtalálták a titkos rekeszt záró szerkezetet.
A ház földszintjének egyik ablakában egy gyertya lángja pislákolt, az idős grófnő megfeledkezvén fiáról elbóbiskolt a konyhában. A cselédeknek mára kimenőjük volt, így senki nem vette észre a sötétben ólálkodó alakokat. Tudták ezt a rablók is, hiszen jő előre kitervelték a dolgot, amikor szimatot kaptak egy tekintélyes ázsiai kincsről. Két-három nap alatt megtudakoltak minden szükséges információt. Egyedül a kincs házon belüli hollétében nem voltak biztosak. Ebben is melléjük állt a szerencse, mert előző este látták a gróf urat lemenni a pincébe egy zsákkal. Nem volt nehéz kitalálni mit visz magával.
A ládát elvitték vidékre, gondosan elásták egy este, majd visszamentek Pestre újabb zsákmány után nézni.
A grófnő a cselédeknél tudakolódott másnap fia holléte felől, de ezt sűrűn tette olykor is, ha épp az előbb látta, így a cselédek csak este kezdtek el aggódni és másnaptól pedig kerestetni a rendőrséggel. A rendőrség helyismeret hiányában, a grófnő pedig zavarodott elméje miatt nem tudta leleplezni a szörnyű esetet, mely a pincében történt. A cselédek meglepőnek találták mai történt, de azt feltételezték, hogy a gróf szó nélkül elutazott Kínába. 3 évvel később szüntették meg a keresést, amikor a grófnőnek nem csak az elméje, de a lelke is végleg megnyugodott.
Ugyanaznap, báró Kisinyai vérebei két, a zsákmányukkal távozni igyekvő tolvajt rángattak le az urodalom kerítéséről és vérszemet kapva mindkettőt halálra marták. A rendőrség felismerte az évek óta körözött rablókat és nyugtázta, hogy már nem keserítik tovább a gazdagok életét és a rendőrség munkáját. A kutyákat kivégezték, a bárót pénzbírságra ítélték.
Felfedezés
Már megint nekem jutott a legagyagosabb terület és persze, hogy télen kell feltárni, mert ugye megint sürget az idő. Mindig a legfiatalabbat küldik a legszarabb munkára. Siessek, siessek... Mindig sietni kell. Szeretném egyszer megélni, hogy valamit a naaaaaaaagy Magyar Régészeti Társulat és egyébként meg az Ország népe időben kezd el valamit. De legalább megfizetnék rendesen... Na most megint eltörött a kézilapátom. Mondtam már, hogy ilyen eszközökkel nem lehet haladni, de persze a főnököt ez nem érdekli, mert Ő csak az irodában dolgozik. Hja, dolgozik... egy frászt. Hoppá! Mi ez? Nem fém... hanem fa hangja van. Na, találtam valamit! Biztos megint egy 18. századi sír, vagy esetleg egy... talán egy avar. Na! Legyél avar, mert akkor legalább a kollégáknak elbüszkélkedhetem, hogy megvan az első avar feltárásom. Vagy még jobb lenne, ha magyar lenne, hun, sok aranytarsollyal... Na mindjárt megvan a fele... Óvatosan, mert megsérül. Hááát ezmegmiaszösz? Keleti minták? Ez nem avar, de nem is hun... Óóóó jön a főnök! Nna, ennek is pont most kellett feltűnnie.
Ássuk ki. Persze! Micsoda nagy ötlet! Mit gondol én mit csináltam eddig? Na most idegyűlt mindenki! Itt az egész csapat. Ne csak bámuljatok segítsetek! Tetszik mi? Én találtam! Na ez egyre inkább nyilvánvaló, hogy nem avar, nem hun, de nem is kun. Ez távolkeleti. Valami kínai talán?! Óh igen kolléga, ezek kínai kultúrjegyek.
OK, a főnök megmondta a frankót: biztos valami kínai kereskedő sírja, akit itt temettek el. Na főnök gratulálok, ha ez itt egy valódi sír, akkor én megeszem a kalapom, mert ugyan mit keresne Magyarországon egy kínai sír, melyben ráadásul egy kulccsal zárható koporsó fekszik? Minek erre zár? Akit eltemetnek az általában nem mászik ki, nem?
Rendben főnök, maga tudja. Én úgy is csak egy kisember vagyok. Vigyétek, ne is lássam!
Na elég jó álhírt írtam? Ez történik nap mint nap, csak nem vacakolnak vele ennyit. Persze nem is okoz annyi örömet...
2010-01-08
Hírek
Ide is írok híreket, mert néha nem történik semmi az emberrel (mondjuk a mai napon történt).
Ja, erről jut eszembe, hogy valaki azt mondta, hogy a blogírás a grafománoknak való. Nem tudom, hogy az vagyok-e, de én csak azért kezdtem el az egészet, hogy AKIT ÉRDEKEL, hogy MI TÖRTÉNIK VELEM, az tudja követni az eseményeket. Biztos van feltűnési viszketegség is benne, de az orvosaim még nem találták meg az ellenszert. Akkor tehát: Hajrá!
Gépfegyverrel támadtak a togói csapatbuszra
Nem nyer a csapatod? Már az ellenfelet sem tudod lefizetni? A bírók is fütyülnek a szavadra? Itt a megoldás! Kalasnyikov! A legjobb fegyelmező és ellenfélmegfélemlítő eszköz. Most olcsón megszámítjuk. 100-at fizet 101-et kap akciónk, csak a 2010-es afrikai focivb idejére korlátozódik. Kalasnyikov! A ...-i csapat hivatalos főszponzora.
(Ismét jogi okokból ideírom: ez egy szomorú, mondhatni haláli humorral átitatott reklámparódia, egyben a való világ szörnyűségeit kiemelő figyelemkeltés... némi valóságalappal)
In memóriam 3 togói játékos és jobbulást kívánok a sérülteknek!
Kemény lesz az idei vb! Sok furcsa és rejtélyes dolog fog történni és ennek nem (csak) a DAK polgárai lesznek az okai, sőt! Nem tudom, hogy milyen lesz a látogatottság, de már most biztosra veszem, hogy nem fognak nézőcsúcsot dönteni (a külföldiek).
Görgőfelhő
Lehet, hogy csak nekem újdonság a létezése, de abban biztos vagyok, hogy nem sokan láttak ilyet az ismerőseim között. Látványos.
Bankrablás cetlivel
"Bocs anya, Apa küldött, hogy elfogyott a sör. Adj pénzt, mert ha nem akkor apa nagyon dühös lesz." - volt a cetlire írva, amit a két kislány átnyújtott. Ennek alapján a rendőrség feltételezi, hogy a két tini rokona a kirabolt bank pénztárosának. Meg nem erősített forrásból tudjuk, hogy a pénztárosnő egy cetlit rejtett a csomagba, melyen az alábbi szöveg áll:
"Apa: elmehetsz a francba! Adok pénzt, hogy vegyél sört Canadában! Addig meg se állj, mert ha kiderül az egész, akkor körözni fognak és ha elkapnak, mi úgyis külön cellába kerülünk... hála a jó Magasságosnak!"
Belföld, avagy EZ MAGYARORSZÁG:
Elloptak egy GPS-t egy beteget ellátó mentőautóból
Ez igen! Hogy száradna le a keze az ilyennek és vezetnék be ismét az ősi magyar törvényeket: az ügyesebb kezét vágják le, vagy valami külsőleg felismerhető jelet hagyjanak rajta, ami alapján bárki felimerheti, hogy az illető rossz úton jár(t). Nem kell ide demokrácia, mert azért tartunk ott ahol tartunk.
Erről jut eszembe, ugyan ez nem magyar, de a demokrácia eredménye ez is:
A Stop Avatar Movie blogon a blogíró fellázadt az ellen, hogy az Avatar filmben nincsenek homoszexuálisok... én most nem elemzem, hogy ez a hír reklámfogás-e, vagy sem, azt sem, hogy mit gondolok az ilyen megnyilvánulásokról,... de ahogy egy másik magyar oldalon olvastam, ma már úgy kellene filmet csinálni (amerikában legalábbis), hogy minden 10 színészből, 1 néger, 3 ázsiai, 3 fehér, 2 latino, 1 pedig ezek keveréke, valamint 5 hetero-, 3 homo-, 1 bi-, 1 pedig transzszexuális; vallásilag 3 amis, 3 keresztény, 1 muzulmán, 1 buddhista, 1 ateista, 1 az ufókban hisz, 1 pedig keresi az utat; fizikailag és szellemileg 6 ép, 1 tolókocsis, 1 féleszű, 1-nek kéz/láb protézise van és 1 nyomorék; az étkezési szokásokat, italozást/dohányzást már nem is taglalom, mert nehéz már így is a szerepeket kiosztani.
... és akkor szintén tiltakozhatnának az autógyárak, a kerékpárosok, a divattervezők és még sokan mások, hisz a filmbeli hiányuk alapján a jövő ezeket mind nélkülözi.
A film egyébként csodálatos, egy kicsit elbagatellizált végkifejlettel, de látványilag és az alapötlet tekintetében mindenképpen formabontó. Javaslom a (3D-s verzió) megnézését!
Vissza a hírekhez:
Megvertek egy kerekes székest segítő férfit
Ez az! Erős, intelligens nép a miénk!
"Mi a f@sz van? Mért nem mentek már? Menjetek már b**** meg! Mi az, hogy egy kerekesszékes f@sz elálja az utat? Minek jön az ilyen szórakozóhelyre? Dögöljön otthon! Te miattad nem tudunk kimenni kisk@cs@g? Adok én neked..."
Valami ehhez hasonló játszódhatott le Szerencsen, ahol kultúránk jeles képviselője bebizonyította, hogy részegen is ő az úr. Az ilyennek a bűntetését a maximumra szabnám ki, hogy a börtönben fitogtassa a tudását és a meggyőzőképességét a hasonló kvalitásúakkal szemben (tisztelet a kivételnek). Bár ezért nem jár börtön... :(
Nem kell messzire mennie az embernek, hogy ilyet tapasztaljon, mert elég, ha 20-nál több magyar kerül össze (mondjuk egy szórakózóhelyen és nem a színházban) és máris vannak hősök. Ilyenkor nem számít, hogy a szenvedő fél kinek a kije, hány diplomája van, esetleg van-e Magyar Köztársasági Érdemrendi kis/nagy keresztje, sőt ezek inkább csak hátráltató tényezők, mert az ilyenek nem verekedős típusúak.
Az is kérdés, hogy az ilyen "intelligens" embernek hol vannak a józan társai, akik lefogják, lecsillapítják az erősködőt? Vajon azok nem bűnrészesek?
A minap a Bp-Párizs repülőjáraton voltam tanúja egy ilyen intelligens megnyilvánulásnak honfitársunk részéről. 3-an szégyelltük magunkat 2 baromarc miatt. Sok utas volt és mindenkinek volt egy-egy kézitáskája, valamint a hideg miatt kabátja, amit mind a kalaptartóban akartak elhelyezni az emberek. Volt azonban 3 utas, akik táskájának elsőre nem jutott hely, így a stewardessek elkezdtek kutakodni és nekiálltak a 2 ember kabátját lepakolni, hogy a helyére tegyék a táskákat.
Tény, hogy a stewardess elfelejtette szépen megkérni az embereket, hogy legyenek szívesek levenni, mert ...
de ez még nem jogosítja fel az embert, hogy valami ilyesmit mondjon:
"Mi a f@sznak hozol táskát fel a gépre? Tegyed le b... meg a gép aljába!" és folytatta. Szerencsére sem a stewardess, sem az utasok nem értették, hogy mit mond. Ja az a két hangos böfögésre, melynek csípőspaprikás kolbászszaga volt, valamint az előtte ülő székének állandó löködésére sem mondanám, hogy normális viselkedés.
A tolerancia és az intelligencia, de leginkább az empátia hiánya okozza az erőszakot és pecsételi meg 1-2 ember viselkedése alapján az egész ország megítélését. De ezek az emberek nem gondolkoznak, így nekik ez eszükbe se jut.
Én meg nem vagyok elég erős, hogy "elmagyarázzam" az igazságot. Ráadásul nem éri meg, hogy egy ilyen magyarázkodás után mindkettőnket lerakjanak a járatról.
Ja, erről jut eszembe, hogy valaki azt mondta, hogy a blogírás a grafománoknak való. Nem tudom, hogy az vagyok-e, de én csak azért kezdtem el az egészet, hogy AKIT ÉRDEKEL, hogy MI TÖRTÉNIK VELEM, az tudja követni az eseményeket. Biztos van feltűnési viszketegség is benne, de az orvosaim még nem találták meg az ellenszert. Akkor tehát: Hajrá!
Gépfegyverrel támadtak a togói csapatbuszra
Nem nyer a csapatod? Már az ellenfelet sem tudod lefizetni? A bírók is fütyülnek a szavadra? Itt a megoldás! Kalasnyikov! A legjobb fegyelmező és ellenfélmegfélemlítő eszköz. Most olcsón megszámítjuk. 100-at fizet 101-et kap akciónk, csak a 2010-es afrikai focivb idejére korlátozódik. Kalasnyikov! A ...-i csapat hivatalos főszponzora.
(Ismét jogi okokból ideírom: ez egy szomorú, mondhatni haláli humorral átitatott reklámparódia, egyben a való világ szörnyűségeit kiemelő figyelemkeltés... némi valóságalappal)
In memóriam 3 togói játékos és jobbulást kívánok a sérülteknek!
Kemény lesz az idei vb! Sok furcsa és rejtélyes dolog fog történni és ennek nem (csak) a DAK polgárai lesznek az okai, sőt! Nem tudom, hogy milyen lesz a látogatottság, de már most biztosra veszem, hogy nem fognak nézőcsúcsot dönteni (a külföldiek).
Görgőfelhő
Lehet, hogy csak nekem újdonság a létezése, de abban biztos vagyok, hogy nem sokan láttak ilyet az ismerőseim között. Látványos.
Bankrablás cetlivel
"Bocs anya, Apa küldött, hogy elfogyott a sör. Adj pénzt, mert ha nem akkor apa nagyon dühös lesz." - volt a cetlire írva, amit a két kislány átnyújtott. Ennek alapján a rendőrség feltételezi, hogy a két tini rokona a kirabolt bank pénztárosának. Meg nem erősített forrásból tudjuk, hogy a pénztárosnő egy cetlit rejtett a csomagba, melyen az alábbi szöveg áll:
"Apa: elmehetsz a francba! Adok pénzt, hogy vegyél sört Canadában! Addig meg se állj, mert ha kiderül az egész, akkor körözni fognak és ha elkapnak, mi úgyis külön cellába kerülünk... hála a jó Magasságosnak!"
Belföld, avagy EZ MAGYARORSZÁG:
Elloptak egy GPS-t egy beteget ellátó mentőautóból
Ez igen! Hogy száradna le a keze az ilyennek és vezetnék be ismét az ősi magyar törvényeket: az ügyesebb kezét vágják le, vagy valami külsőleg felismerhető jelet hagyjanak rajta, ami alapján bárki felimerheti, hogy az illető rossz úton jár(t). Nem kell ide demokrácia, mert azért tartunk ott ahol tartunk.
Erről jut eszembe, ugyan ez nem magyar, de a demokrácia eredménye ez is:
A Stop Avatar Movie blogon a blogíró fellázadt az ellen, hogy az Avatar filmben nincsenek homoszexuálisok... én most nem elemzem, hogy ez a hír reklámfogás-e, vagy sem, azt sem, hogy mit gondolok az ilyen megnyilvánulásokról,... de ahogy egy másik magyar oldalon olvastam, ma már úgy kellene filmet csinálni (amerikában legalábbis), hogy minden 10 színészből, 1 néger, 3 ázsiai, 3 fehér, 2 latino, 1 pedig ezek keveréke, valamint 5 hetero-, 3 homo-, 1 bi-, 1 pedig transzszexuális; vallásilag 3 amis, 3 keresztény, 1 muzulmán, 1 buddhista, 1 ateista, 1 az ufókban hisz, 1 pedig keresi az utat; fizikailag és szellemileg 6 ép, 1 tolókocsis, 1 féleszű, 1-nek kéz/láb protézise van és 1 nyomorék; az étkezési szokásokat, italozást/dohányzást már nem is taglalom, mert nehéz már így is a szerepeket kiosztani.
... és akkor szintén tiltakozhatnának az autógyárak, a kerékpárosok, a divattervezők és még sokan mások, hisz a filmbeli hiányuk alapján a jövő ezeket mind nélkülözi.
A film egyébként csodálatos, egy kicsit elbagatellizált végkifejlettel, de látványilag és az alapötlet tekintetében mindenképpen formabontó. Javaslom a (3D-s verzió) megnézését!
Vissza a hírekhez:
Megvertek egy kerekes székest segítő férfit
Ez az! Erős, intelligens nép a miénk!
"Mi a f@sz van? Mért nem mentek már? Menjetek már b**** meg! Mi az, hogy egy kerekesszékes f@sz elálja az utat? Minek jön az ilyen szórakozóhelyre? Dögöljön otthon! Te miattad nem tudunk kimenni kisk@cs@g? Adok én neked..."
Valami ehhez hasonló játszódhatott le Szerencsen, ahol kultúránk jeles képviselője bebizonyította, hogy részegen is ő az úr. Az ilyennek a bűntetését a maximumra szabnám ki, hogy a börtönben fitogtassa a tudását és a meggyőzőképességét a hasonló kvalitásúakkal szemben (tisztelet a kivételnek). Bár ezért nem jár börtön... :(
Nem kell messzire mennie az embernek, hogy ilyet tapasztaljon, mert elég, ha 20-nál több magyar kerül össze (mondjuk egy szórakózóhelyen és nem a színházban) és máris vannak hősök. Ilyenkor nem számít, hogy a szenvedő fél kinek a kije, hány diplomája van, esetleg van-e Magyar Köztársasági Érdemrendi kis/nagy keresztje, sőt ezek inkább csak hátráltató tényezők, mert az ilyenek nem verekedős típusúak.
Az is kérdés, hogy az ilyen "intelligens" embernek hol vannak a józan társai, akik lefogják, lecsillapítják az erősködőt? Vajon azok nem bűnrészesek?
A minap a Bp-Párizs repülőjáraton voltam tanúja egy ilyen intelligens megnyilvánulásnak honfitársunk részéről. 3-an szégyelltük magunkat 2 baromarc miatt. Sok utas volt és mindenkinek volt egy-egy kézitáskája, valamint a hideg miatt kabátja, amit mind a kalaptartóban akartak elhelyezni az emberek. Volt azonban 3 utas, akik táskájának elsőre nem jutott hely, így a stewardessek elkezdtek kutakodni és nekiálltak a 2 ember kabátját lepakolni, hogy a helyére tegyék a táskákat.
Tény, hogy a stewardess elfelejtette szépen megkérni az embereket, hogy legyenek szívesek levenni, mert ...
de ez még nem jogosítja fel az embert, hogy valami ilyesmit mondjon:
"Mi a f@sznak hozol táskát fel a gépre? Tegyed le b... meg a gép aljába!" és folytatta. Szerencsére sem a stewardess, sem az utasok nem értették, hogy mit mond. Ja az a két hangos böfögésre, melynek csípőspaprikás kolbászszaga volt, valamint az előtte ülő székének állandó löködésére sem mondanám, hogy normális viselkedés.
A tolerancia és az intelligencia, de leginkább az empátia hiánya okozza az erőszakot és pecsételi meg 1-2 ember viselkedése alapján az egész ország megítélését. De ezek az emberek nem gondolkoznak, így nekik ez eszükbe se jut.
Én meg nem vagyok elég erős, hogy "elmagyarázzam" az igazságot. Ráadásul nem éri meg, hogy egy ilyen magyarázkodás után mindkettőnket lerakjanak a járatról.
2010-01-07
Hazaút (visszaemlékezés)
Lassan lassan hazafele. Akárcsak az énekben:
Sárgán virágzik a tök,
Lassan hazadöcögök...
December 18-án reggel 8 óra 10 perckor indult VOLNA a repülő. December 17-én reggel már hó borította Párizst. 17-én nap közben ugyan nem esett, de másnap reggel ismét, ráadásul egész nap hideg volt, azaz nem olvadt el a hó.
Reggel 5-körül keltünk (Bea is gondolom), hogy a gép indulása előtt 2 órával már ott lehessünk. 6-kor találkoztunk a villamoson és 6.10 körül elindultunk az RER B-n, majd az OrlyVallal kb 6.40-re értünk oda.
Becsekkeltünk. A gép nem volt kiírva. Fél óra múlva kiírták, hogy 1 órát késik. Annak leteltekor ismét egy órát tolták az időpontot. Kb. 2 óra késéssel meg is érkezett a gép, amibe szinte azonnal elkezdték a beszállítást.
Leültünk. Majd 30 perc múlva bejelentették, hogy meg kell várjuk azt a teherautót, ami jégoldóval fújja le a gép szárnyát (elefánt), hogy minden csűrőlap rendben működjön. Több, mint másfél óra üldögélés után az utasközönség elkezdett nyugtalankodni, amikor végre bemondta a pilóta, hogy a cégnek (nem nevezem meg, mert nem akarok pereskedni) nincs jégoldó folyadékja, így az AIR FRANCE-tól igyekeznek szerezni.
Az a kérdés merült fel bennem, hogy ha 2 napja hideg van és nyilvánvaló, hogy decemberben vannak hideg napok... miért nem vettek/tároltak a napi 20-30 gép számára? A reggeli első/második gépről volt szó...
Újabb 1 óra múlva bejelentették, hogy "lehet, hogy karácsonyi ajándékban lesz részünk, mert kapunk jégoldót". Gondolom keményen (meg)fizettek érte.
20 perc múlva megjött az elefánt és néhány perc múlva a kifutón voltunk. Innentől kezdve nem volt gond.
5 óra késéssel indultunk és érkeztünk, DE legalább megérkeztünk, ugyanis az utánunk következő gépek többségét (fapadoséknál megesik) törölték.
Ezek után Bp-en sikerült egy olyan hétvégét átélnem, hogy a sok hó miatt a buszok a budai hegyekbe ugyan felvitték az utasokat, de lefele nem vállaltak utasszállítást és így két busz is elvánszorgott az orrom előtt a buszmegállónál. Meg nem állt egyik sem. A sorstársaimmal küzdöttünk vagy 20 percen keresztül, hogy taxit szerezzünk, de a 6 taxitársaság közül egyiket sem sikerült érdemben elérni. Volt ahol nem vették fel, volt ahol dallamot játszottak és volt amikor hálózati hibára panaszkodtak.
A hó viszont szép volt, ahogy a város is.
Vasárnap, figyelembe véve a havat és ismerve a magyar vasutas közlekedési viszonyokat, nem a reggel 8-as, hanem a 10 körül induló vonatot céloztam meg a Keletiben, hogy Pécsre jussak. 9.50-re értem a pu-ra, és nyugodt szívvel kérdeztem, hogy kaphatok-e jegyet a 9.45-ösre. Persze adtak, mert még be sem jött. Másfél óra múlva sem. De mondjuk semelyik másik vonat se jött be. Talán egy. Hatvan felé sorra törölték a járatokat. Másfél órányi toporzékolással igyekeztem az átfagyó lábujjaimat felmelegíteni és a bosszúságomat levezetni (kellemest a hasznossal), amikor elegem lett és azon gondolattal támogatva, hogy a Kelenföldön van melegített váró és ráadásul lehet, hogy onnan tudnak vonatot indítani; átbuszoztam. Igazam lett, Újabb 1 óra múlva. Ekkor jelentették be, hogy a Keletibe nem jutnak be a vonatok (amely tényt akkorra már három frissen ismerőssé vált sorstárs is igazolt, hisz mindannyian a Keletiből jöttek), így a reggeli pécsi vonatot a Fradi könzpontban forgatták irányba és onnan indították vissza. Nemsokára a hangosbemondóban is elhangzott, hogy a 15-ös vágányra érkezik. Uzsgyi mindenki kiszaladt, szaladt(!) nehogy lekésse a hosszú várakozás után a vonatot. Meg is jött és felszálltunk, ... minekután a mínusz 10-15 fokban még 10 percig fagyoskodtunk az ország egyik legszelesebb pontján. Bizton állíthatom, hogy a legszelesebb, mert óvári gyerek lévén tudom mi az hogy szél...
Menetszél: az iskolába/munkahelyre humán erőforrással és meghajtással, azaz gyalog/biciklivel igyekvő embert érő, mozgásával ellentétes irányú légáramlat. Reg. argó (Mosonmagyaróvár): az a minimum 20 km/h sebességű légáramlat, mely olykor 100-120 km/h sebességet is elérhet, de legfőbb tulajdonsága, hogy alacsony sebességű változata (20-40 km/h) menet és jövet is szembe fúj... na jó srégen, de mindenképp kifejt a mozgással ellentétes irányú erőt. Ebből kifolyólag "jövetszél" nincs!
Szélcsatorna: Moson és Magyaróvár egységesítéseképpen létrehozott panelrengeteg gondosan megtervezett utcarendszere, melynek fekvése megegyezik és emiatt tökkéletesen vezeti a Dévényi kapunál É-ÉNy felől fújó szelet. Aki a szélcsatornapaneltömb bármely oldalán a szélirányra merőlegesen lép ki, azt olykor a szél, akár egy-két métert is arrébdobja.
Visszatérve a fő vonulathoz, a 3 órás késés után visszafizették a pótjegy árát... Nem úgy mint 3 nappal később, amikor a Pécs-Bp, Bp-Móvár vonalon a RailJet (osztrák) vonatra váltott pótdíjról kiderült, hogy az nem visszafizetendő, mert nem helyjegy... még akkor sem, ha 30 percet késtünk. Éljen a MÁV!
Megjegyzem Romániában már a JEGY árának törvényben meghatározott százalékát kell visszatérítsék ilyen esetben, az EU-s szabályok értelmében. De hát hol vagyunk mi Romániához képest. És különben is, nekik könnyű, mert ... miért is???
Szégyelld magad magyar mentalitás (MÁV és a többiek)! Sose lesz itt MEGBECSÜLT fogyasztói társadalom, csak KIHASZNÁLT.
Sárgán virágzik a tök,
Lassan hazadöcögök...
December 18-án reggel 8 óra 10 perckor indult VOLNA a repülő. December 17-én reggel már hó borította Párizst. 17-én nap közben ugyan nem esett, de másnap reggel ismét, ráadásul egész nap hideg volt, azaz nem olvadt el a hó.
Reggel 5-körül keltünk (Bea is gondolom), hogy a gép indulása előtt 2 órával már ott lehessünk. 6-kor találkoztunk a villamoson és 6.10 körül elindultunk az RER B-n, majd az OrlyVallal kb 6.40-re értünk oda.
Becsekkeltünk. A gép nem volt kiírva. Fél óra múlva kiírták, hogy 1 órát késik. Annak leteltekor ismét egy órát tolták az időpontot. Kb. 2 óra késéssel meg is érkezett a gép, amibe szinte azonnal elkezdték a beszállítást.
Leültünk. Majd 30 perc múlva bejelentették, hogy meg kell várjuk azt a teherautót, ami jégoldóval fújja le a gép szárnyát (elefánt), hogy minden csűrőlap rendben működjön. Több, mint másfél óra üldögélés után az utasközönség elkezdett nyugtalankodni, amikor végre bemondta a pilóta, hogy a cégnek (nem nevezem meg, mert nem akarok pereskedni) nincs jégoldó folyadékja, így az AIR FRANCE-tól igyekeznek szerezni.
Az a kérdés merült fel bennem, hogy ha 2 napja hideg van és nyilvánvaló, hogy decemberben vannak hideg napok... miért nem vettek/tároltak a napi 20-30 gép számára? A reggeli első/második gépről volt szó...
Újabb 1 óra múlva bejelentették, hogy "lehet, hogy karácsonyi ajándékban lesz részünk, mert kapunk jégoldót". Gondolom keményen (meg)fizettek érte.
20 perc múlva megjött az elefánt és néhány perc múlva a kifutón voltunk. Innentől kezdve nem volt gond.
5 óra késéssel indultunk és érkeztünk, DE legalább megérkeztünk, ugyanis az utánunk következő gépek többségét (fapadoséknál megesik) törölték.
Ezek után Bp-en sikerült egy olyan hétvégét átélnem, hogy a sok hó miatt a buszok a budai hegyekbe ugyan felvitték az utasokat, de lefele nem vállaltak utasszállítást és így két busz is elvánszorgott az orrom előtt a buszmegállónál. Meg nem állt egyik sem. A sorstársaimmal küzdöttünk vagy 20 percen keresztül, hogy taxit szerezzünk, de a 6 taxitársaság közül egyiket sem sikerült érdemben elérni. Volt ahol nem vették fel, volt ahol dallamot játszottak és volt amikor hálózati hibára panaszkodtak.
A hó viszont szép volt, ahogy a város is.
Vasárnap, figyelembe véve a havat és ismerve a magyar vasutas közlekedési viszonyokat, nem a reggel 8-as, hanem a 10 körül induló vonatot céloztam meg a Keletiben, hogy Pécsre jussak. 9.50-re értem a pu-ra, és nyugodt szívvel kérdeztem, hogy kaphatok-e jegyet a 9.45-ösre. Persze adtak, mert még be sem jött. Másfél óra múlva sem. De mondjuk semelyik másik vonat se jött be. Talán egy. Hatvan felé sorra törölték a járatokat. Másfél órányi toporzékolással igyekeztem az átfagyó lábujjaimat felmelegíteni és a bosszúságomat levezetni (kellemest a hasznossal), amikor elegem lett és azon gondolattal támogatva, hogy a Kelenföldön van melegített váró és ráadásul lehet, hogy onnan tudnak vonatot indítani; átbuszoztam. Igazam lett, Újabb 1 óra múlva. Ekkor jelentették be, hogy a Keletibe nem jutnak be a vonatok (amely tényt akkorra már három frissen ismerőssé vált sorstárs is igazolt, hisz mindannyian a Keletiből jöttek), így a reggeli pécsi vonatot a Fradi könzpontban forgatták irányba és onnan indították vissza. Nemsokára a hangosbemondóban is elhangzott, hogy a 15-ös vágányra érkezik. Uzsgyi mindenki kiszaladt, szaladt(!) nehogy lekésse a hosszú várakozás után a vonatot. Meg is jött és felszálltunk, ... minekután a mínusz 10-15 fokban még 10 percig fagyoskodtunk az ország egyik legszelesebb pontján. Bizton állíthatom, hogy a legszelesebb, mert óvári gyerek lévén tudom mi az hogy szél...
Menetszél: az iskolába/munkahelyre humán erőforrással és meghajtással, azaz gyalog/biciklivel igyekvő embert érő, mozgásával ellentétes irányú légáramlat. Reg. argó (Mosonmagyaróvár): az a minimum 20 km/h sebességű légáramlat, mely olykor 100-120 km/h sebességet is elérhet, de legfőbb tulajdonsága, hogy alacsony sebességű változata (20-40 km/h) menet és jövet is szembe fúj... na jó srégen, de mindenképp kifejt a mozgással ellentétes irányú erőt. Ebből kifolyólag "jövetszél" nincs!
Szélcsatorna: Moson és Magyaróvár egységesítéseképpen létrehozott panelrengeteg gondosan megtervezett utcarendszere, melynek fekvése megegyezik és emiatt tökkéletesen vezeti a Dévényi kapunál É-ÉNy felől fújó szelet. Aki a szélcsatornapaneltömb bármely oldalán a szélirányra merőlegesen lép ki, azt olykor a szél, akár egy-két métert is arrébdobja.
Visszatérve a fő vonulathoz, a 3 órás késés után visszafizették a pótjegy árát... Nem úgy mint 3 nappal később, amikor a Pécs-Bp, Bp-Móvár vonalon a RailJet (osztrák) vonatra váltott pótdíjról kiderült, hogy az nem visszafizetendő, mert nem helyjegy... még akkor sem, ha 30 percet késtünk. Éljen a MÁV!
Megjegyzem Romániában már a JEGY árának törvényben meghatározott százalékát kell visszatérítsék ilyen esetben, az EU-s szabályok értelmében. De hát hol vagyunk mi Romániához képest. És különben is, nekik könnyű, mert ... miért is???
Szégyelld magad magyar mentalitás (MÁV és a többiek)! Sose lesz itt MEGBECSÜLT fogyasztói társadalom, csak KIHASZNÁLT.
2010-01-06
Szórakozás
Mi lenne, ha én nem lennék. "Sokkal unalmasabb lenne az életem nélkülem." (Zsozef Filozofatrisz)
Hogy értem ezt? Hát mindenki tudja, hogy nem vagyok egyszerű eset. Ehhez azonban hozzájárul az, hogy egy picit mindent túlbonyolítok. Ha meg nem én teszem, akkor teszi ezt az Élet velem.
Azt, hogy hogyan jutottam haza karácsony előtt most nem írom le - megteszem majd máskor - most inkább azt írom le, hogy tegnap, érkezésem után mi történt. Gondoltam kihasználom a fél szabadnapot és utánajárok egy-két hasznos dolognak.
Elmentem először a helyi Társadalombiztosítóhoz, hogy kikérjem az európai úniós TB kártyámat, illetve az 1 hónapja beadott kérvényem regisztrálásáról és az ügyem állásáról érdeklődjek. Az első probléma a sorbanállásrajogosítócetli megszerzése volt. Egy kártyát kellett volna beledugni, de ilyenem nem volt, mert éppen ezért (is) jöttem. Az utánam érkező nő segítségével jöttem rá, hogy a cetlimata tetején a festett zöld kerek pötty egy érintőgombot takar (megjegyzem nagyon ügyesen takarta) és ennek megnyomásával kártya nélkül is lehet boldog cetlitulajdonos az ember. Ördögi kör probléma megoldva!
Ezek után 15-20 perc múlva kerültem sorra, ahol tört franciasággal megkérdeztem, hogy a beküldött TB kártya kérelmem hogyan áll? Mikor kapom meg a kártyát? A válasz az volt, hogy már karácsony előtt elküldték, csak valahol még biztosan elakadt. 10-12 nap ebben a hidegben... szegény postás. :)
A kisasszony ki akart nyomtatni egy igazlást, de valahogy elállította a nyomtatási beállításokat és emiatt csak a papír közepe került nyomtatásra 200%-os nagyításban. Ugyan tapasztaltnak tűnt, de itt leakadt és azonnal segítséget kért egy kollégától, akivel 2 perc alatt meg is oldották a problémát. Én már csak "fit to page" hibának nevezem, mert egy kollégám cseszte el rendszeresen a nyomtatást ennek az opciónak a figyelmen kívül hagyásával... egyszer hallottam a folyosón menni félhangosan mondogatva, hogy "fittupédzs... fittupédzs...". Tudtam, hogy most megint valamelyik kollégától kapta meg a kulcsinfót és most megy és beállítja. :)
Ezután rákérdeztem, hogy kaphatnék-e eu-s tajkártyát. Igen, volt a válasz. Mikor távozik az EU-ba? - jött a kérdés. Na itt akadt egy kis problémám. Távozom az EU-ba? Most is ott vagyok nem? Na mindegy, nem oktatom ki a csajt. Szóval mikor hagyom el Frországot? - fordítottam magamnak. Októberben, mert akkor jár le a munkaszerződésem. Na erre a csaj lepődött meg. Mikor megyek el legközelebb Fro-ból? - kérdezte átfogalmazva.
Ja! Májusban - mondtam. Hogy miért fontos, hogy mikor megy el az ember, ha a kártya egy évig érvényes és valószínűleg nem jövőre kell... ezt nem fogom megtudni, mert a következő mondata az volt, hogy sajnos az eu-s kártyakérő rendszer most nem működik. Jöjjek vissza máskor! Meg se mertem kérdezni, hogy mit ért azalatt, hogy máskor?! Melyik másik fél munkanapomat áldozzam fel az ő sutasága miatt?
Megköszöntem a segítségét, majd (kínomban) mosolyogva távoztam. A szembejövők nem értették minek örülök.
Itt még nem volt vége a napnak, mert akkor mindjárt elmentem bevásárolni alapélelmiszereket, hogy a kongó hűtőmet feltöltsem. A boltot hamar végigjártam, mert már megvan a megszokott ösvény, amin haladok és a pénztárnál 1-2 perc sorbanállás után én következtem. A gondolataim szana széjjel jártak miközben pakoltam be a táskába és az egyik kezemben tartottam a bankkártyát, amivel fizetni akartam. Pénzt még nem vettem ki, mert hazamenetkor maradt 30 euróm, amiből 20-at egy nagyon kedves (életemben az első szimpatikus) amerikai srácnak adtam, cserébe a megmaradt forintjáért. Jól járt vele, mert normál áron vettem meg tőle és mindjárt lett eurója is, amivel fizethetett Bécsben - hisz oda ment.
Szóval maradt 10 euróm, de azt meg elköltöttem a reptérről a városba jövet a buszon. Kijött az eredmény, huszoniksz euró... Jajj, a hűségpontgyűjtő kártyámat otthon hagytam, a franc(iá)ba, már megint elvesztek néhány centime-ot. Sebaj!
Jajj, mi is a kártyám pinkódja??? ez, ez, ez, meg... mi a 4.??? Hoppá! Talán ez? CODE ERROR. Elfelejtettem a 4. számot! 3 hétig nem használtam a kártyát és emiatt elfelejtettem.
Elkezdtem magyarázni a nőnek, hogy nem jut eszembe a szám, ezért ha megengedi, akkor én most elmennék és levennék pénzt egy automatánál. De ahhoz is ismernie kell a kódot nem? -kérdezte. Mennyire igaza van, csak azt nem veszi figyelembe, hogy a mögöttem lévő sor stresszel és nem tudok koncentrálni. Végülis beleegyezett. Így, átmentem az utca túloldalára és már félúton biztos voltam a dolgomban. Kinéztem egy automatát (az egyetlent), de egy mamika előbb ért oda... valahonnan egy fa mögül ugorhatott elő. Nos ő lekérte az egyenlegét, majd ismét nekirugaszkodva - 1 perc fejben számolás után - kb 150 euróval távozott. Eltartott vagy 4 percig.
A kód eszembe jutott. Boldogan mentem vissza és kártyával fizettem, majd elnézést kértem és távoztam a boltból.
Van ez így néha...
Hogy értem ezt? Hát mindenki tudja, hogy nem vagyok egyszerű eset. Ehhez azonban hozzájárul az, hogy egy picit mindent túlbonyolítok. Ha meg nem én teszem, akkor teszi ezt az Élet velem.
Azt, hogy hogyan jutottam haza karácsony előtt most nem írom le - megteszem majd máskor - most inkább azt írom le, hogy tegnap, érkezésem után mi történt. Gondoltam kihasználom a fél szabadnapot és utánajárok egy-két hasznos dolognak.
Elmentem először a helyi Társadalombiztosítóhoz, hogy kikérjem az európai úniós TB kártyámat, illetve az 1 hónapja beadott kérvényem regisztrálásáról és az ügyem állásáról érdeklődjek. Az első probléma a sorbanállásrajogosítócetli megszerzése volt. Egy kártyát kellett volna beledugni, de ilyenem nem volt, mert éppen ezért (is) jöttem. Az utánam érkező nő segítségével jöttem rá, hogy a cetlimata tetején a festett zöld kerek pötty egy érintőgombot takar (megjegyzem nagyon ügyesen takarta) és ennek megnyomásával kártya nélkül is lehet boldog cetlitulajdonos az ember. Ördögi kör probléma megoldva!
Ezek után 15-20 perc múlva kerültem sorra, ahol tört franciasággal megkérdeztem, hogy a beküldött TB kártya kérelmem hogyan áll? Mikor kapom meg a kártyát? A válasz az volt, hogy már karácsony előtt elküldték, csak valahol még biztosan elakadt. 10-12 nap ebben a hidegben... szegény postás. :)
A kisasszony ki akart nyomtatni egy igazlást, de valahogy elállította a nyomtatási beállításokat és emiatt csak a papír közepe került nyomtatásra 200%-os nagyításban. Ugyan tapasztaltnak tűnt, de itt leakadt és azonnal segítséget kért egy kollégától, akivel 2 perc alatt meg is oldották a problémát. Én már csak "fit to page" hibának nevezem, mert egy kollégám cseszte el rendszeresen a nyomtatást ennek az opciónak a figyelmen kívül hagyásával... egyszer hallottam a folyosón menni félhangosan mondogatva, hogy "fittupédzs... fittupédzs...". Tudtam, hogy most megint valamelyik kollégától kapta meg a kulcsinfót és most megy és beállítja. :)
Ezután rákérdeztem, hogy kaphatnék-e eu-s tajkártyát. Igen, volt a válasz. Mikor távozik az EU-ba? - jött a kérdés. Na itt akadt egy kis problémám. Távozom az EU-ba? Most is ott vagyok nem? Na mindegy, nem oktatom ki a csajt. Szóval mikor hagyom el Frországot? - fordítottam magamnak. Októberben, mert akkor jár le a munkaszerződésem. Na erre a csaj lepődött meg. Mikor megyek el legközelebb Fro-ból? - kérdezte átfogalmazva.
Ja! Májusban - mondtam. Hogy miért fontos, hogy mikor megy el az ember, ha a kártya egy évig érvényes és valószínűleg nem jövőre kell... ezt nem fogom megtudni, mert a következő mondata az volt, hogy sajnos az eu-s kártyakérő rendszer most nem működik. Jöjjek vissza máskor! Meg se mertem kérdezni, hogy mit ért azalatt, hogy máskor?! Melyik másik fél munkanapomat áldozzam fel az ő sutasága miatt?
Megköszöntem a segítségét, majd (kínomban) mosolyogva távoztam. A szembejövők nem értették minek örülök.
Itt még nem volt vége a napnak, mert akkor mindjárt elmentem bevásárolni alapélelmiszereket, hogy a kongó hűtőmet feltöltsem. A boltot hamar végigjártam, mert már megvan a megszokott ösvény, amin haladok és a pénztárnál 1-2 perc sorbanállás után én következtem. A gondolataim szana széjjel jártak miközben pakoltam be a táskába és az egyik kezemben tartottam a bankkártyát, amivel fizetni akartam. Pénzt még nem vettem ki, mert hazamenetkor maradt 30 euróm, amiből 20-at egy nagyon kedves (életemben az első szimpatikus) amerikai srácnak adtam, cserébe a megmaradt forintjáért. Jól járt vele, mert normál áron vettem meg tőle és mindjárt lett eurója is, amivel fizethetett Bécsben - hisz oda ment.
Szóval maradt 10 euróm, de azt meg elköltöttem a reptérről a városba jövet a buszon. Kijött az eredmény, huszoniksz euró... Jajj, a hűségpontgyűjtő kártyámat otthon hagytam, a franc(iá)ba, már megint elvesztek néhány centime-ot. Sebaj!
Jajj, mi is a kártyám pinkódja??? ez, ez, ez, meg... mi a 4.??? Hoppá! Talán ez? CODE ERROR. Elfelejtettem a 4. számot! 3 hétig nem használtam a kártyát és emiatt elfelejtettem.
Elkezdtem magyarázni a nőnek, hogy nem jut eszembe a szám, ezért ha megengedi, akkor én most elmennék és levennék pénzt egy automatánál. De ahhoz is ismernie kell a kódot nem? -kérdezte. Mennyire igaza van, csak azt nem veszi figyelembe, hogy a mögöttem lévő sor stresszel és nem tudok koncentrálni. Végülis beleegyezett. Így, átmentem az utca túloldalára és már félúton biztos voltam a dolgomban. Kinéztem egy automatát (az egyetlent), de egy mamika előbb ért oda... valahonnan egy fa mögül ugorhatott elő. Nos ő lekérte az egyenlegét, majd ismét nekirugaszkodva - 1 perc fejben számolás után - kb 150 euróval távozott. Eltartott vagy 4 percig.
A kód eszembe jutott. Boldogan mentem vissza és kártyával fizettem, majd elnézést kértem és távoztam a boltból.
Van ez így néha...
Havazás Párizsban
Újra itt. Hol is?
Újra itt vagyok. Újra blogolok, ezúttal szűkebb, de megbecsültebb közönségnek.
Újra itt vagyok Párizsban. Új év, új remények...
1 nappal azelőtt kezdett havazni, amikor elmentem és volt szerencsém látni a havas Párizst. 1 nappal azután kezdett el havazni, hogy visszajöttem és lesz még szerencsém látni a fehér Párizst. (09.12.18./10.01.05.)
Teljesen más hangulata van a városnak most. Legfőképp a Champs Elysée, valamint a Montmartre ünnepi hangulatát tudja még csodálatosabbá tenni ez a mindent befedő dunyhatakaró. Az előbbin a karácsonyi vásáros bódék tarka színű pompájába és emberektől kavargó forgatagába visz bele egy kis tisztaságot és selymessé teszi az utcát. Szinte megfeledkezik az ember a néhány méterre lévő főúton száguldó autókról és egy az egyben átadja magát az ünnepre készülődés hangulatának. Egy kis szeretetsziget a nyüzsgő nagyvárosban, még ha nem is tökéletes.
A Sacrée Couer tövében pedig este a sápatag sárgán világító lámpások fényét tükrözi vissza az utcát belepő hó és a levegőben szálingózó hópelyhek sem fehérek, hanem egy kicsit sárgásan szikrázók, mintha a varázsló csillogó pora hullna az égből, hogy gyönyörűvé varázsolja az estét.
Elréved az ember és egy kicsit máshol érzi magát, valahol, ami nem is feltétlenül létező hely, mert inkább csak a szívében él minden embernek... szeretett barátok és családtagok körében, valahol téren és időn kívül...
Újra itt vagyok. Újra blogolok, ezúttal szűkebb, de megbecsültebb közönségnek.
Újra itt vagyok Párizsban. Új év, új remények...
1 nappal azelőtt kezdett havazni, amikor elmentem és volt szerencsém látni a havas Párizst. 1 nappal azután kezdett el havazni, hogy visszajöttem és lesz még szerencsém látni a fehér Párizst. (09.12.18./10.01.05.)
Teljesen más hangulata van a városnak most. Legfőképp a Champs Elysée, valamint a Montmartre ünnepi hangulatát tudja még csodálatosabbá tenni ez a mindent befedő dunyhatakaró. Az előbbin a karácsonyi vásáros bódék tarka színű pompájába és emberektől kavargó forgatagába visz bele egy kis tisztaságot és selymessé teszi az utcát. Szinte megfeledkezik az ember a néhány méterre lévő főúton száguldó autókról és egy az egyben átadja magát az ünnepre készülődés hangulatának. Egy kis szeretetsziget a nyüzsgő nagyvárosban, még ha nem is tökéletes.
A Sacrée Couer tövében pedig este a sápatag sárgán világító lámpások fényét tükrözi vissza az utcát belepő hó és a levegőben szálingózó hópelyhek sem fehérek, hanem egy kicsit sárgásan szikrázók, mintha a varázsló csillogó pora hullna az égből, hogy gyönyörűvé varázsolja az estét.
Elréved az ember és egy kicsit máshol érzi magát, valahol, ami nem is feltétlenül létező hely, mert inkább csak a szívében él minden embernek... szeretett barátok és családtagok körében, valahol téren és időn kívül...
La Bamba
... amit én az egyszerűség kedvéért "A Bamba"-nak fordítok... és leellenőriztem, van hasonló jelentése.
Szóval ez lett volna a blog eredeti címe, de aztán rájöttem, hogy ez nem annyira magyar és így nem lesz magyar kasszasiker, vagy wurlitzer díj... akarom mondani Pulitzer. Megerőltettem magam és igyekeztem kitalálni valami sokatmondó címet, de csak erre futotta:
Az Élet sója.
Sajnos ilyen blog már létezik - szakács alapítója receptekkel fűszerezte - így a blog címébe már bele kellett vinnem egy kis szójátékot:
Az Élet showja pont blogspot pont com.
és akkor egy újabb szójátékkal megmondom miről lesz itt szó:
Az Élet(em) sóhaja - avagy hogyan szórakozik a kisember a nagyvilágban.
Rájöttem már rég, hogy az irodalomban nem nyerő a szóvicc és néha a hétköznapokban is gyomorkavaró, de valahol a zsigereimben van és ritkán tudom megállni, hogy el ne süssek egyet-egyet.
Jó szórakozást kívánok a nagyérdeműnek!
Szóval ez lett volna a blog eredeti címe, de aztán rájöttem, hogy ez nem annyira magyar és így nem lesz magyar kasszasiker, vagy wurlitzer díj... akarom mondani Pulitzer. Megerőltettem magam és igyekeztem kitalálni valami sokatmondó címet, de csak erre futotta:
Az Élet sója.
Sajnos ilyen blog már létezik - szakács alapítója receptekkel fűszerezte - így a blog címébe már bele kellett vinnem egy kis szójátékot:
Az Élet showja pont blogspot pont com.
és akkor egy újabb szójátékkal megmondom miről lesz itt szó:
Az Élet(em) sóhaja - avagy hogyan szórakozik a kisember a nagyvilágban.
Rájöttem már rég, hogy az irodalomban nem nyerő a szóvicc és néha a hétköznapokban is gyomorkavaró, de valahol a zsigereimben van és ritkán tudom megállni, hogy el ne süssek egyet-egyet.
Jó szórakozást kívánok a nagyérdeműnek!
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)