Ezt ugyan itt nem mondják be, de előzékenyen felhívják a figyelmet a nem szintezett állomásokon: "Attention a la marche en descandent du train!". Azaz, "figyeljenek a lépésre a vonatból kiszálláskor". Leferdítve, valahogy így szól.
Na de ennek nem sok köze van ahhoz amit mondani akarok, viszont van köze a metrónak. A csatolt térképen zöld karikával jelölt Luxembourg (RER) megálló környékén kerestem egy könyvesboltot, úgy hogy vittem magammal egy kézzel rajzolt kis térképet.
A térkép jó volt, csak a kritikus ponton nem elég részletes, így az úton találtam egy zárt könyvesboltot, de emellett elmentem, mert túl közelinek véltem. Majd tettem egy kört a környéken, mire megtaláltam az utcát, amit kerestem. Elindultam tudván, hogy valahol az utca elején kell legyen. Kb. 200 m után rájöttem, hogy valószínűleg mégis az a bolt volt az amit kerestem. Sebaj, közben találtam ezt a graffitit (rue Lhomond, a térkép jobb alsó sarkában):
A festmények jól kidolgozottak és messziről plakátnak tűnnek. Mondjuk ez is a falfirka kategóriába esik, de azért ezt a típust a krix-krax-szal felhányt nevekkel és az értelmetlen nonfiguratív mázolmányokkal ellenben megtűrném.
Ráadásul a Lézard/Les Arts egy szójáték az angolból is ismert lizard, azaz gyík és az L'Art Pour L'art kifejezésből ismerhető "A Művészetek" kifejezésekkel. (Mármint a LPL kifejezés az önmagáért létező művészetet (is) jelenti.) Gondolom a gyíkot az ábrán mindenki felismeri.
A környéken találtam meg ezt a jópofa lópofát, amit ma egy színes párizsi fotókönyvben is megtaláltam. Az meglepett, hogy angolul nem nagyon adnak ki fotókönyveket párizsról. Ezt pl. egyáltalán nem értem. Ha francia vagyok (lennék) és egy külföldi ismerősömnek akarom emlékbe adni, akkor miért kell az illetőnek a franciával szenvednie, ha nem tud? Ilyen szempontból mi előrébb járunk, mert sokszor talál az ember angol és néha német/francia esetleg spanyol nyelvű fotós kiadványokat. Egyébként meg azt a tanácsot kaptam az eladóktól, hogy menjek el valamilyen múzeumba és ott próbálkozzak. Vicces, hogy utána egyedül találtam angol-francia kétnyelvűt, de ezt valószínűleg elfelejtették (megemlíteni).A lovas fejét takarja a sisakja, tehát nem ő a lópofa!
Ezek után visszatértem a Luxembourg állomásra és ugyan elindulhattam volna délnek, de tudtommal van egy könyvesbolt a Saint Michel - Notre Dame állomás környékén (narancssárga karika), így arra mentem. Aztán rájöttem az RER-enn, hogy a felszínen annyira sok üzlet van, hogy nem sok esélyem van a megtalálására, valamint a helyiektől hiába érdeklődnék. Egyszer meg fogom csinálni, hogy egy bolt előtt megkérdezem majd, hogy hol van ez a bolt. Kiváncsi leszek, hányan segítenek és hányan találják ki?
Na de a lényeg: útvonalat változtatva, gondoltam átmegyek a Montparnasse-hoz (kép bal sarka, piros karika). Ehhez legalkalmasabbnak a 4-es metró (rózsaszín vonal) tűnt. Sehogy sem találtam az átszállási lehetőséget, pedig végignéztem az állomást. Mindkét végén jártam, kb. 15 perc alatt. A 10-es metró (általam barnával kiemelt) vonalára tudtam csak átszállni, mert csak ez volt (van) feltüntetve az állomáson. Ugyanakkor a térképeken (az én zsebtérképemen és itt a Gmailen is) jól látható, hogy a St Michel megállóhoz sokkal közelebb van az M4 St. Michel megállója, mint az M10 Cluny - La Sorbonne megállója. Az előbbi 100 m, míg az utóbbi 200 m a föld alatt (egyébként a föld alatti távok nekem valamiért nagyobbnak tűnnek, mint a valóság).
Így maradt az a megoldás, hogy a 10-essel elmegyek az Odéonig és ott átszállok a 4-esre.
Ehhez az ötlethez csatolom az alábbi képet:
Miért homályos? Mit ábrázol?Azért, mert mérges voltam. Mert az átszállás átmenetileg nem lehetséges (még áprilisig). No sebaj leszállok akkor Sevres-Babylonne-nál (ameddig bebarnítottam a vonalat) és onnan a 12-es vonallal megyek a cél felé.
Így is lett. Végeredményben a kb. 1 km távolságot több, mint 1 óra alatt tettem meg. Az egész egyszerűbb lett volna gyalog, főleg, ha nem indulok északra, de hát akkor még nem erről szólt a terv.
Végülis megvásároltam amit akartam:1 Párizsról szóló könyvet Beának, mert ő a jövő hétvégén végérvényesen visszaköltözik Magyarországra és ez egy köszönet ajándék a részemről azért, mert lehetővé tette, hogy kijöhessek ide.
Másrészt néhány képeslap, melyből egyet Bea fog kapni, az aláírásainkkal, egyet pedig az unokahugomnak küldök születésnapjára.
Csatolok még egy képet. Ez nem mai, a Notre Dame mellett készült múlt vasárnap, korizás előtt. Akkor és ott sütött a nap... csak nekünk. Na jó, másnak is.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése