Újra itt. Hol is?
Újra itt vagyok. Újra blogolok, ezúttal szűkebb, de megbecsültebb közönségnek.
Újra itt vagyok Párizsban. Új év, új remények...
1 nappal azelőtt kezdett havazni, amikor elmentem és volt szerencsém látni a havas Párizst. 1 nappal azután kezdett el havazni, hogy visszajöttem és lesz még szerencsém látni a fehér Párizst. (09.12.18./10.01.05.)
Teljesen más hangulata van a városnak most. Legfőképp a Champs Elysée, valamint a Montmartre ünnepi hangulatát tudja még csodálatosabbá tenni ez a mindent befedő dunyhatakaró. Az előbbin a karácsonyi vásáros bódék tarka színű pompájába és emberektől kavargó forgatagába visz bele egy kis tisztaságot és selymessé teszi az utcát. Szinte megfeledkezik az ember a néhány méterre lévő főúton száguldó autókról és egy az egyben átadja magát az ünnepre készülődés hangulatának. Egy kis szeretetsziget a nyüzsgő nagyvárosban, még ha nem is tökéletes.
A Sacrée Couer tövében pedig este a sápatag sárgán világító lámpások fényét tükrözi vissza az utcát belepő hó és a levegőben szálingózó hópelyhek sem fehérek, hanem egy kicsit sárgásan szikrázók, mintha a varázsló csillogó pora hullna az égből, hogy gyönyörűvé varázsolja az estét.
Elréved az ember és egy kicsit máshol érzi magát, valahol, ami nem is feltétlenül létező hely, mert inkább csak a szívében él minden embernek... szeretett barátok és családtagok körében, valahol téren és időn kívül...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése