Gréta

- Szeret. :)
- Nem szeret. :(
- Teljes szívvel igazán. :D
- Egyáltalán nem. :/
- Csókkal, öleléssel. :*
- Talán. : ?
- Örökké. Cool! d:)
- Mégsem. :[
- Átmenetileg. :o
- Hihetetlenül odaadóan. :* :D :p :) :]
S azzal Gréta, a mező szélén álló margaréta eldobta utolsó szirmát, mely úgy tűnt szerencsét hozott a kiszámoló során. A kiválasztotja csak 1 méterre állt tőle, de eddig nem merte megszólítani.
- Méhecske, méhecskeee! -kiáltott az épp arra repülő virágportól roskadozó méhnek.
- Igen? Gyorsan mondd sietek!
- Kérlek add át jókívánságaimat és szerelmem üzenetét annak a daliás harangvirágnak ott a búzamező szélén, légyszíves!
- Hááát. - vonakodott a méhecske.
- Adok nektárt cserébe!
- Sajnos már nem bírok többet cipelni, de megmondom és visszajövök később a nektárért. Maradj itt!
Mindketten rájöttek, hogy a méhecske kérése felesleges volt, de a méhecske szégyenében, Gréta pedig örömében inkább nem szólt semmit.
- Khm, khm. Kedves harangvirág, üzenetet hoztam - döngicsélte a méhecske.
- Igen?
- Egy virághölgy jókívánságait küldi és szeretne megismerkedni veled...
- Óóóó tudtam, hogy a gyűszűvirág egyszer észrevesz!
- Öööö, sajnos nem. Az a margaréta kért meg szerelmének közvetítésére.
- Hol? - kérdezte a harangvirág, miközben körbetekintett.
- Hát ott balra az árokszélen.
- Hol? Nem látom.
- Ja, nem ismered meg, mert eldobta a szirmait.
- Ahh, én egy korai sziromhullatóval nem állok szóba. Biztos vírusos, vagy gyökérrothadása van. Hogyne, még mit képzel!
A méhecske aznap nem gyűjtött margaréta nektárt szégyellve a helyzetet.