Megnéztem a Svédo-Mo meccset. Szomorkodtam, bár most is, mint mindig "látszott az akarat". Ellenben a csapatnak sokat kellene még érnie. Továbbra is erősen látszik, hogy a játékosok a magyar bajnokságban játszanak, mert ha egy 4-5 méterrel elszámított passzot adnak (megesik!), akkor mindkét játékos meglepődik (aki adja és aki kapná), hogy az ellenfél könnyedén elveszi azt. Ugye futni kéne, ahhoz meg erőnlét kellene.
Technikailag volt egy-két játékos, aki meg bírta tartani a labdát, de az összjáték nem ment. Nagyjából ugyanez jellemezte a Mo-Moldávia meccset is, ahol csak a szerencsén múlott, hogy nem lett döntetlen. A riporter bemondta a kulcsszót: "ezek jól felkészültek belőlünk".
Evvel csak az a gond, hogy könnyen fel lehet készülni a magyar csapat játékára. Tényleg a moldávok becsületére mondom, hogy nagyon szépen (egy csapatként) együtt mozogtak és alig hagytak rést a passzjátékra. A két gólt (végre!) olyan helyzetből szereztük, amikor nem igazán számítottak lövésre.
Király Gabi is már nagyon ideges volt az első félidő végére. Nem volt mozgás, nem volt támadó szellem.
Most megnéztem a csoportunkat. Sajnos a mumusunk - svédek - megint itt vannak a nyakunkon és van Hollandia a második erős ellenfél, de a többi esetben győzni kellene, ráadásul vagy két döntetlent kellene az előbbiek ellen, vagy legalább egyszer az egyiket legyőzni. Na fiúk hajrá!
Ja, Ibrahimovic-ot meg egyre jobban utálom, mert OK, hogy mérges, mert bodicseket kapott eleget, de hátrafele rúgni egy már elhaladt játékos vádlijába, az nagyon csúnya dolog.
Az ilyen megmozdulásokat utólag is kellene büntetni, mert néha a bíró nem veszi észre.
(azóta történt, de tökéletesen egyezik azzal amit gondolok Ibráról)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése