Fel

Felébredt.
Sóhajtott egy nagyot és mosolygott. Újabb nap következett. Nem volt elégedetlen, de elégedett sem. Játszani szokott reggelente. Azt szokta játszani, hogy miután testileg kipihentnek érezte magát még visszaaludt, mondhatni szunyókált egy picit. Nem, nem a lustaság miatt tette, és nem is azért mert nem akart felkelni, hanem mert ilyenkor álmodott legintenzívebben. De legalábbis ezekre az álmokra legalább emlékezett, amikor újra felébredt.
Színes álmok, szórakoztatóak, romantikusak, olykor erotikusak, olykor felkavaróak. Mindenképpen megtöltötte az egyszerű reggelt egy rendkívüli érzéssel és meghatározta a nap alaphangulatát. Azért szerette ezt csinálni, mert az esetek többségében pozitív kicsengésűek voltak. Ha meg nem, akkor jöhetett a második kör.
Futott és focizott, a haverokkal, de mintha számára lelassult volna az idő az egyik pillanatról a másikra. Éppen a kapu felé szöktették volna, de körülötte megfagyott a tér, csak a többiek maradtak ugyanolyan gyorsak, mint egy pillanattal előbb. A labda az orra előtt gurult el és legszívesebben megállította volna, de legalább egy jót belerúgott volna, hogy akkor legalább szálljon messzire, ha már megtartani nem tudja. Teste görcsös ívbe feszült az erőlködéstől, de egy centit nem mozdult előrébb. A többiek mintha észre se vették volna, hogy lelassult, játszottak tovább és vidáman kergették a lasztit. Lehet, hogy nem is volt jelen? A többiek nem is látták!
STOP! Ez így nem jó.
Homlokát törölte, majd ismét merült.
Széles mezőn állt egy domboldal tetején. A fű nem volt magas, épp csak bokáig ért. A dombról jól látszott a körülötte elterülő dimbes-dombos táj. A megművelt parcellák különböző színekben pompáztak, attól függően, hogy mi nőtt a tavaszi vetésekben. Gyenge szellő fújt. Emlékezetébe idézte, hogy a szellő segítségével vitorlázhatna a táj felett. Kivárt. Egy erősebb felszálló légáramlat végre megérkezett. Nekifutott. Érezte, hogy egyre könnyebben fut és egyre könnyebb lesz elrugaszkodnia. Sikerült, siklott a táj felett körözve. Karját széttárva repült minden egyéb kiegészítő nélkül. Siklott, mint a sirály, vagy a sólyom. Fel. Egyre feljebb.
Jó reggelt! - futott át az agyán a gondolat. Mosolygott. - Most már indulhat a nap!