Felújítják a peront Gif-ben, a munkahelyem városában és emiatt az RER ritkábban jár még a nyári menetrendnél is, mert most csak egy vágányon közlekednek a vonatok 5 km-en keresztül.
Párizsból kifele még csak-csak, de visszafele általában 2 vonatot kell megvárni, mire jön egy megfelelő. (6h25, most már 20 perce várom a vonatom, közben írok)
Ráadásul, a múlt héten szemtanúja voltam, hogy hogyan szivatják az egyébként is (második vonat érkezik Párizsból) alulszolgált népet. Massy-Palaiseau állomáson - ami egy jelentős átszállóhely a két fő RER vonal között - úgy van megoldva az az átszállás, hogy kb. 8 m magasra fel kell menni a felüljáróra és ott elgyalogolni min. 30 m-t. (18:30 végre a vonaton)
Ezen az ominózus napon nem akartam 20 percet várni Cité Universitaire-ben (munkahely fele), így felszálltam egy olyan vonatra, ami ugyan félúton megáll, de legalább lassú ( :) ). Ez miért előny? Mert, amikor kiszállsz a munkahelyhez képest félúton lévő végállomásán az adott vonatnak, akkor már csak 11 percet kell várni! Érted!? Mondanám PG szavajárásával: HANEM!?
Nekiálltam tehát várakozni, mert ott aztán tényleg nem lehet semmi mást csinálni. Közben - és most jön a lényeg - bent állt 3 vonat a 3 egymás melletti peronon. Ezek közül 2 Párizs felől jött, egyik az enyém volt, a másik meg már bent állt, mikor érkeztünk. A 3. vonat egy peronnal arréb láthatóan arra várt, hogy Párizsba menjen, tették ezt az emberek is a peronján, illetve magában a vonatban (mert elvileg nem lehet kinyitni a nem működő kocsik ajtaját, de gyakorlatilag én is ki bírom nyitni (de ez egy másik téma)).
Beszólnak! Mármint a hangosbemondónéni a népnek, hogy "Felhívjuk kedves utasaink figyelmét, hogy a következő, Párizsba tartó vonat a másik, 2-es peronról indul!". 1, a "másik" peron az ott van, ahol én vagyok, a többiek meg odaát és mint említettem, csak felüljárón keresztül közelíthető meg, 2) Mikor indul? - kiáltanám máskor az égbe, ha épp érdekelne. Most nem érdekel, szerencsére.
A nép zúdul, ömlik felfele a lépcsőkön, majd lefele a lépcsőkön. A legfürgébbek és legfiatalabbak már a peronon állnak, illetve alkalmazzák az erőszakot: ajtót szétfeszítenek és beszállnak.
A felhívás megismétlődik. A nép még mindig felfele tart a másik lépcsőn, ez kb 2-300 embert jelenthet.
"Kérjük várják meg, míg a szerelvény vezetője kinyitja az ajtókat. AZ álló szerelvényre nem lehet felszállni!" - hangzik a néni szava. 1) Hinnye ezeknek ilyen kacifántos felvett szövegük is van, vagy a néninek már oly gépies a hangja, hogy felvételnek tűnik... 2) Dehogynembelehetszállni! (Lásd: erőszak.)
Gépibemondó Jolán kihirdeti, hogy a szerelvény hamarosan indul (kb 2 perc telt el az első figyelmeztetés óta, és már 3-4-szer bemondták, mintha attól gyorsabban áramlana a tömeg). Nép fele zúdul lefele, hogy elérje a vonatot, a másik fele meg még mindig felfele áramlik.
Kb. 40 ember szállhatott be eddig. Felberreg a mozdony motorja, az ajtók teljesen kinyílnak - megérkezett a mozdonyvezető!
Újabb 20 sec elteltével Jolika figyelmeztet, hogy a szerelvény hamarosan indul Párizs felé. Így is van, felbúgnak az ajtózáródást jelző búgattyúk! Itt nincsen "Kérem vigyázzanak, az ajtók záródnak! Párizs-alsó következik.". ellenben bemondják: "Palaiseau" felfele vitt hangsúllyal, majd az állomás érkeztével ugyanezt, levitt hangsúllyal. Azt is bemondják néha, hogy "Ez a vonat nem áll meg ... állomásig. Köszönjük!" - hogy mit köszönnek nem tudom.
Na de visszatérve a témához: ajtózáródáshangbúgás! Nézek csodálkozva, mert a nép fele még a felüljárón, másrészt a mozdonyista még nem ült többet a kocsiban, mint 1 perc, harmadrészt az egész bemondósdit 5 perce kezdte Juli néni, ami nekem fiatal és sportos embernek is kihívást jelentene, tekintve, hogy a felüljáró annyira tömött emberekkel, hogy nem lehet gyorsabban haladni, csak a tömeg sebességével. Csodálkoztam, de tudtam, hogy jön az ősi trükk: ha valaki visszatartja az ajtót, akkor az nem záródik és újra kell kezdje a sofőr a jelzéssel az egész ajtózárási cécót. Tippeltem: 4-szer fogják visszatartani. Majdnem, mert 3-szor tették és ugyan még (le)maradt kb. 30 ember a peronon, de azokért már nem küzdöttek a többiek: tipikus hozzáállás, ha én bent vagyok, a többiek már nem érdekelnek.
Nehéz leírni ezt a kaotikus állapotot, de ha azt hozzáteszem, hogy értelemszerűen az a két kocsi, ami a lépcsőlejáróhoz a legközelebb volt, az csordultig telt (60 fő min.), míg ahol én álltam, kb. 10 m-re, a kocsiban 3 ember volt. Végül is elment a vonat.
Maradtak a mozgássérültek, idősek, szívbajosok, lusták és a gyengeelméjűek. Már elnézést, de ez így volt. Totyogtak egy kicsit, 1-2 percig, majd hangosbemondójulikanéni így szólt: "A következő Párizsba tartó vonat a 4. vágányról indul!" Mindenki elkezdte keresni a vágányszámot. Segítek: ahol én álltam az a 2-es, 3-as vágányok peronja volt. A nép a 4-esről jött át.
Egy idős és terebélyes néger asszonyság keservesen felkiáltott: "Óh, ne!"
Tanulságok:
- itt is keverik a szart a közlekedésben ahogy lehet.
- nyáron, ráadásul peronfelújításkor ne járjak dolgozni! :)
- a bemondás és a mozdonyvezető is késett, így az emberséges átirányítási/átszállási idő nem állt rendelkezésre
- egy darabig figyeltek egymásra az emberek, de aztán megunták (ajtótartás)
- a magyarok rúgdosták volna az ajtót, meg beintettek volna a mozdonyvezetőnek
- az esetleges lemaradottak, meg 1-2 percben színes leírással emlékeztek volna meg a vasutasok felmenőiről
- én tutira elkáromkodtam volna magam, ha kiderült volna, hogy vissza kell menjek az eredeti peronra
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése