Naiva

- ha létezik ilyen szó, akkor én ismerek egy ilyen embert.

Két hete hétvégén elmentem az egyik nő ismerősömmel úszni a Montparnasse toronynál lévő uszodába. Jó idő volt, így ő rövid szoknyában jött én meg shortban. Felszálltunk a metróra és leültünk az ajtónál, ahol a szemközti ülések kb. 2 m-re vannak, nem úgy, mint a 4-es üléseknél, ahol mondjuk két hozzám hasonlóan nyurga ember térde nem fér el még akkor sem, ha mindketten teljesen az üléstámlához feszülünk.
Szóval leültünk és ő is leült párhuzamosan tett lábakkal, majd a lábára tette a táskát, úgy, hogy az kb. a térdét is takarta. Egyetlen pillanatra elgondolkodtam, hogy szóljak-e neki, de aztán letettem róla, mert kis számolgatással úgy döntöttem, hogy a táska, ha nem is tökéletesen, de azért takar. Mindezt a lány mellett ülve nehéz volt pontosan megítélni.
Ezen kívül nem akartam szégyenbe hozni, mert amolyan naiv és pirulós nő 30 éves kora ellenére.
Persze ez még semmi, ugyanis a szemben ülő - szerintem arab származású - 40 év körüli férfiak, nem tűntek vallásuk legszentebb embereinek. A táska lábra helyezése után megnyugodva elkezdtem beszélgetni (S-val) és nem figyeltem másra, csak amikor erőteljes kuncogást hallottam a szembenülőktől. Felkaptam a fejem és láttam, hogy az egyik a mobilját a lába között a föld közelében furcsa pozícióban tartotta, majd felemelte és megmutatta a másiknak. Nevettek ismét.
Na itt mérges lettem, de végiggondoltam, és nem tudtam semmit se tenni, mert francia tudásom nem elegendő ahhoz, hogy két simlis arabnak ne sikerülne maga mellé állítani az egész metró közönségét, ha számonkérném őket viselkedésük miatt. Másrészt a mobilját nem kérhetem el, mert az az ő tulajdona, így nem tudnám bizonyítani igazamat. Verekedni nem szoktam, de ezekkel szemben nem is mertem volna, mert amolyan bicskásoknak tűntek, akiknél mindig van valami.
...és végső soron nem az ő hibájuk, hogy az ismerősöm "villantott", valamint a legmegalázóbb az egész szituáció a lánynak lett volna, amikor rájött volna az igazságra. Így hagytam, hogy legyen egy "jó napjuk" és bosszankodva leszálltam a következő megállóban, oldalalmon a mit sem sejtő lánnyal.

(a képet ma találtam véletlenül, ez ihletett a megírásra)