Hehehe - mondta kéjes mosollyal a gyilkos galócák ősanyja, aki egyben ősatyja is volt nemzedékének.Eredetileg csiperkének cseperedett, de elege lett belőle, hogy a csigák, férgek és egyéb ocsmány állatok szétrágták családja tagjait, még öregkoruk előtt. Elhatározta, hogy ő sokáig fog élni.
Elmorfondírozott és rájött a megoldásra: egy kis génmutáció, mely optimalizát mértékben lehetővé teszi egy toxin termelését majd megtanítja a dögöket arra, hogy nem érdemes őt kóstolgatni.
Neki is állt a próbálkozásnak, de az első próbálkozás mellékhatásaként besárgult a kalapja, ez azonban nem tetszett neki, mert túl sápadt lett tőle. A következő próbálkozáskor egy teljesen ártalmatlannak tűnő molekulát kísérletezett ki, ennek a mellékhatása azonban tetszett neki. Kalapja visszaváltott fakósárgára és közben kétszeresére nőtt. Na ez már döfi! Ilyen kalapja senkinek sincs. Aztán rájött, hogy ezzel pont, hogy magához vonzza a dögöket, így izibe nekiállt mérget fejleszteni.
- Sikerült! - kiáltott (volna) fel.
- Jé, egy gomba! - kiáltott fel Pistike, majd a foci szakkörön tanult rúgással, külsővel, vagy 8 méterre küldte el a gombát.
Ha Pistike nem lett volna, akkor galócánk nem tudta volna spóráit megfelelően szétszórni, mert a pár perccel később arra járó vaddisznó megette volna, így azonban csak a tövét tudta elcsócsálni. Ennek eredménye az, hogy ugyan a disznó 2 napig hányt, de túlélte és így el tudta mesélni a gomba szagát az erdő összes lakójának.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése