Alma

Soha többé ilyen hétvégét (április 23)!
Kb. 3 hete úgymond témát váltottam a kutatásban, mert az előző téma mondhatni befuccsolt, de mindenesetre elég bonyolultnak tűnik az értelmes(ebb) információ kinyerése. Az új témában a méréseim nagyon kecsegtető eredményeket mutattak, egy elmélet bebizonyítására, azonban most jöttem rá, hogy a fluoriméternek volt egy olyan varázslatos napja, amikor olyan dolgokat mért (magas intenzitás, alacsony jelviszony), amit azóta sem tudtam megismételni.
A minap jutottam el arra a következtetésre, hogy talán a vizsgált aktin törzsoldattal van a gond, ugyanis elég öreg. Na ez persze csak jövő héten fog kiderülni (május), amikor is megismétlem a mérések felét... mert ugye miért is lenne egyszeri mérés elegendő?

Szóval azon a pénteken délután, még csak arra jöttem rá, hogy az egy héttel korábbi méréseim eredményét megismételni nem tudom, de mégcsak megközelíteni sem. Aznapra ígértem, hogy megmutatom az adataimat a főnöknek, de aztán nem mertem. Nagyon lehangolt. Annyira, hogy 5-körül leléptem, de persze a hazaút sem volt hiba nélküli, mert az RER iszonyat lassú volt. Nem! Semmi sztrájk, egyszerűen csak lassú. 50 perc helyett kb. 1 óra 10 perc.

Hazaérve gondoltam, hogy én inkább már nem csinálok semmit, hogy elkerüljek valami még nagyobb bajt. Ezt a véleményemet akkor sem változtattam meg, amikor rájöttem, hogy nincs semmi a hűtőben, mert elfelejtettem előtte való nap vásárolni. Tudtam azonban, hogy van még narancsom és almám. A szupernormális inger alapján és a külcsínre adva kiválasztottam a legingerlőbb példányt.
Mindez csak megkoronázta a napomat:
ALMA
és ez:

Szerencse - két felvonásban

Alcím: No milk today...
Régóta nem iszom tejet, nem ezért adtam ezt a címet. Csak a dallammal és a szöveggel játszottam gondolatban és azt dúdoltam magamban: "No luck today..."
Életem során melyben 32 nyarat láttam már - igaz az egyiknek csak a farkincáját... hoppá, akkor 33! - sokszor fordult már elő, hogy valami nem úgy sült el, mint ahogy szerettem volna.
Kezdetben úgy gondoltam, hogy az Élet ilyen kegyetlen velem, de aztán elkezdtem azon gondolkodni, hogy ha nem teszünk a dolgokért, akkor könnyen megesik, hogy nem érjük el. Persze ilyenkor az ember azt beszéli be magának, hogy ő mindent megtett... Na nem erről akartam írni, hanem arról, hogy felismerve ezt a tényt és pozitivista ideológiával állva a világhoz, elvileg minden (ésszerű) cél elérhető...
De azért mégis vannak kivételek! Apró cseprő dolgokról van szó, de meg tudják keseríteni az ember napjait. Ma is történt velem néhány, amiről nem tehetek.
Pl. a takarítónő után nyitvamaradt szobaajtóm. Ennek lehet mondani, hogy én vagyok az oka, mert mióta beköltöztem tudom, hogy nem mindig záródik be az ajtó (elektromos zárrendszer). Szóval eddig nem szóltam, de most úgy éreztem, hogy ez figyelmeztető jel volt és szerencsére ma sztrájk van, így nem mentem dolgozni reggel. Tehát amikor visszaértem a boltból reggel, akkor nyitva találtam az ajtót. A biztonság kedvéért megkérdeztem a takarítónőt, hogy ő járt-e a szobában és szegény nagyon szégyenkezett a dolog miatt.
Á, nem untatok tovább senkit. Abbahagyom, mert rájöttem, hogy a sztorizgatásom panaszkodásnak tűnhet. Pedig csak azt akartam mondani, hogy értem az Élet mesterkedését, amivel a szürke hétköznapokat akarja feldobni és felhívni a figyelmet arra, hogy elkényelmesedek.

---

és két kisangyal sugallatára, ugyanez másképp:

Régóta nem iszom tejet, nem ezért adtam ezt a címet. Csak a dallammal és a szöveggel játszottam gondolatban és azt dúdoltam magamban: "Big luck today...". Nem iszom tejet, mert azon szerencsések közé tartozom, akik felismerték, hogy a tejnek nem örül a gyomruk. Ugyanígy vagyok a teával. Sikerült elég korán felismernem a tényt, hogy gyerekkoromban mindkettőből sokat ittam és a szervezetemnek ez nem tetszik. Örülök, hogy felismertem e tényeket.
Szerencsés életem során melyben 32 nyarat láttam már - igaz az egyiknek csak a farkincáját... hoppá, akkor 33! - sokszor fordult már elő, hogy a szerencse mellém pártolt.
Kezdetben úgy gondoltam, hogy az Élet kegyetlen velem, de aztán elkezdtem azon gondolkodni, hogy ha nem teszünk a dolgokért, akkor könnyen megesik, hogy nem érjük el. Persze ilyenkor az ember azt beszéli be magának, hogy ő mindent megtett... Na nem erről akartam írni, hanem arról, hogy felismerve ezt a tényt és pozitivista ideológiával állva a világhoz, elvileg minden (ésszerű) cél elérhető... és szinte mindig sikerülnek is a dolgok, amiket tervezek. Persze a racionális tervezés sokat számít!
De azért mégis vannak esetek, ahol a szerencse is kell! Apró cseprő dolgokról van szó, de meg tudják édesíteni az ember napjait. Ma is történt velem néhány, amit nem terveztem, így mindenképpen a szerencse rovására kell írnom.
Pl. a takarítónő után nyitvamaradt szobaajtóm. Ennek lehet mondani, hogy én vagyok az oka, mert mióta beköltöztem tudom, hogy nem mindig záródik be az ajtó (elektromos zárrendszer). Szóval eddig nem szóltam, de most úgy éreztem, hogy ez figyelmeztető jel volt és szerencsére ma sztrájk van, így nem mentem dolgozni reggel. Tehát amikor visszaértem a boltból, akkor nyitva találtam az ajtót. Szerencsére a folyosón volt még a takarítónő, akit megkérdeztem, hogy ő járt-e a szobában? Szegény nagyon szégyenkezett a dolog miatt, de öröm az ürömben, hogy épp egy-két perce volt csak ott és így nem volt senkinek ideje "körbenézni" nálam.
Á, nem untatok tovább senkit. Abbahagyom, mert rájöttem, hogy a sztorizgatásom dicsekvésnek tűnhet. Pedig csak azt akartam mondani, hogy értem az Élet mesterkedését, amivel a szürke hétköznapokat akarja feldobni és felhívni a figyelmet arra, hogy elkényelmesedek. Pedig ő mindent megtesz az érdekemben...

---

... most elgondolkodtam: lehet, hogy két kisördög volt és csak az életet akarják rózsaszínre festeni? Most már mindegy, így marad. (Ne vegyétek a szívetekre, csak a poén kedvéért írtam.)
Azóta kértem az ajtó zárjának megjavítását 2-szer is, de az eredmény az, hogy továbbra is be kell csapni az ajtót, ha biztosra akarok menni. Mintha mise történt volna... (akárcsak a papos viccben). (2010. jan.)

Készülődés Brüsszelbe

A hétvégén voltam Brüsszelben. Sokat köszönhetek kedves ismerősömnek Pauline-nak, akivel már több, mint 20 éve ismerjük egymást (Jesszusom!). Ő ott posztdok állásban dolgozik és felajánlotta, hogy amíg ott van, addig elmehetek hozzá várost nézni. Kicsit megbonyolította a helyzetet az, hogy 2 hónapon belül befejezi ott a munkáját és kb 1 hónapig pedig nyaralni fog, így a felajánlás júliusra korlátozódott.
Júliusban, júliusra vonatkozó olcsó TGV (Thalys) jegyet venni, lehetetlen!!! Kivéve, ha az ember jól tud franciául és ismer olyan szavakat, mint "troc" (argó, jelentése: csere). Na persze ezt a segítséget is Ő adta és talált 2 weboldalt is, ahol utazásról lemondó emberek próbálják eladni korábban vett jegyüket. Összességében sikerült minimum 80 Eurót megspórolni az oda-vissza úton. Halleluja!
Persze a jegyvásárlás izgalmas volt, mert naponta 4-szer kellett ránézzünk, hogy minél hamarabb lecsaphassunk egy-egy frissen feltett jegyre. Egy olcsó jegy kelendő és űgy tűnik sok ember ismeri ezeket az oldalakat. Hát ugye magyar viszonylatban ezt nehéz elképzelni, hogy valaki MÁV jeggyel "üzletel", de ezt inkább úgy kell elképzelni, mintha valaki jegyet venne repülőre, majd meg akarna szabadulni tőle. Normális szervezés esetén, amennyiben minimum 1 hónappal korábban veszed a jegyet, akkor akár fele-harmada áron hozzájuthatsz a jegyhez.
Szóval lassan, de biztosan haladtunk előre és előbb sikerült megvenni a jegyet oda, majd szerencséjére - mert nem maradtam a nyakán - visszafele is. Mindkét esetben azonban át kellett szelnem a várost és utaztam értük egyenként 2-2 órát... de megérte.
Pénteken délután 4-kor léptem le a munkahelyről és így értem el a Gare du Nord-on a Thalys gyorsvonatot. Szerencsére ez ugyanazon az RER vonalon van, mint a munkahelyem.
Milyen az én szerencsém... Megérkeztem az állomásra a vonat indulása előtt jó fél órával és hamar meg is találtam a nagy kijelzőn a vonatomat. Aztán egyre feljebb és feljebb került a listában, hiszen az előtte lévő vonatok mind sorra elmentek és így lekerültek a kijelzőről. Azonban! Az indulás előtt 20 perccel bejelentették, hogy a vonat még nem érkezett meg, így várhatólag 20 percet késni fog. Ezt 5 percen belül módosították és kijelentették, hogy 20 percen belül fog megérkezni... ami ugye még későbbi indulást eredményez.
Hát eltelt a 20 perc is, amikor bemondták, hogy újabb 10 perc múlva érkezik, a 7-es vágányra. És igen!!! 30 perc késéssel megérkezett, majd kb 40-45 perc késéssel elindult.
Ja persze az a vonat, ami szintén Brüsszelbe tartott és menetrend szerint 30 perccel később indult, az végülis hamarabb ment el... Fura ugyan, de ha arra gondolok, hogy helyjegyem volt egy adott vonatra, akkor érthető, hogy nem csere-beréltek a vonatok között. Így csak az egyik vonat utasai késtek, de azok egész nap (egy hiba, egész napra kiterjed, mert nem sokat áll a két állomás között a vonat).
Elgondolkoztam: ha nem lennék utasa a vonatnak, akkor időben indult volna... :)
Büsszelről később. Itt.