és mégsem!
Néhány napja esett meg, hogy reggel erősen esett. (Bocs.)
Ebben semmi meglepő nincs, mert az elmúlt hetekben minden nap esett, de aznap különösen. Meg kb. egy héttel korábban is hasonló intenzitással. Ráadásul mindkét nap fújt a szél is, így oldalról verte a szél az esőt az emberre.
A két alkalom között az volt a különbség, hogy míg az elsőt saját kabátomon tapasztaltam a vasútállomás és a munkahely között, addig a másodikat a vonatablakból láttam és lecsendesedett mire ugyanazt az utat bejártam, mint mindennap. A közös dolog pedig ezekben az, hogy az első alkalommal én áztam szét az esőkabátom ellenére, míg a második alkalommal a lengyel kolléganőm. Ebédlőbe menet beszéltük meg ezt a dolgot és mindketten arra panaszkodtunk, hogy hiába voltunk felszerelkezve - én kabáttal, ő esernyővel - mindkettőnknek a nadrágja csurom víz lett.
Erről eszembe jutott a székely vicc és kezdtem mesélni neki:
- Amikor a falusi öregember felkel este, hogy...
Erre elkezd nevetni. Mondom ez így jó lesz, mert a végén már fetrengeni fog a nevetéstől, ha már ettől a sima bevezetőtől ilyen jó kedve lett. Azért megálltam egy pillanatra és ekkor kérdezte:
- Ez az a történet, aminek aza vége, hogy: "Nem, nem esik, hanem fúj." ?
- ... (nyitottszáj) - volt a válaszom.
Hát ezt te meg honnan ismered? Ja! Nekik is van egy ilyen viccük, szintén egy speciális néprétegre/régióra vonatkoztatva.
Azistállóját, hát már a székely viccek is nemzetköziek!?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése