Álomhajsza

Meglepő és mulatságos játékot (ötletet) találtam magamnak.
REM fázisban a feltoluló képek között keresgélni. KERESGÉLNI! Azaz aktívan szabályozni, hogy mit akarok látni.
Persze nem megy még, egyelőre csak próbálkozom. Eddig jutottam:
Már régóta ismerem azt a technikát, hogy hogyan lehet lecsillapítani az elmém cikázását a REM fázisban. Mintegy agykontrollos, de ez természetesen csak egy felszínes lépése lehet a nevezett technikának, amit egyébként nem ismerek. Többnyire akkor szoktam használni, ha lefekvés előtt még erősen koncentrálva dolgozok és ekkor a pörgő gondolataim általában 20-30 percig is ébren tarthatnak. Ez annyiban szokott gond lenni, hogy ha nem alszom ki magam, akkor hiába dolgozom sokáig, mert másnap hullafáradtan nem tudom előadni az eredményeimet, gondolataimat.
Jól jön tehát ez az alfa fázisba süllyedés módszere. Amikor van időm, akkor persze elidőzöm a cikázó képek világában. A pszichológusok elmélete alapján ebben és az alvási fázis más szakaszaiban az emberrel megtörtént (aznapi, de legalábbis nem túl régi) eseményeket, képeket, retinába égett "videókat" dolgozza fel... szelektál, rögzít, értelmez...
Mondjuk én nem értem, hogy nekem többségében miért állóképek jönnek? Azt meg végképp, hogy vannak olyan képek (sőt sok), amit nemcsak, hogy nem láthattam, de néha még értelmük sincs. Eddig legtöbbször mondjuk nonfiguratív "festményeket" láttam, melyeket én az egyes idegsejt-csoportok relaxációs fázisba jutásakor történő "kisülések"-nek tudtam be. Ezeken nincs mit értékelni/felismerni.
Ellenben most sikerült arcképeknek beugrania, meg tájképeknek. Persze a zűrzavar itt is megmaradt, mert félredőlt "képek", szakadt portrék, foltok és egyebek zavarták a felismerést, meg az is, hogy egyik sem maradt sokáig... Többnyire 2D-sek és festményszerűek. Sok fekete-fehér, esetleg szépia, mint egy múlt század eleji fotó.
Próbálkoztam még. Ezúttal azzal, hogy azt mondtam, hogy most csak portrékat akarok látni... hát ez nem sikerült. Továbbra is igyekeztem felfedezni valami ismerőst, de semmi. Mintha nem is az én általam valaha látott képek lettek volna. Persze ezt nem tudhatom, mert az elmélet pont arról szól, hogy olyan élményeket dolgozunk fel, amik nem tudatosak... azaz lehet, hogy mégis láttam őket, csak akkor és ott nem voltak fontosak. Az agyunk hihetetlen jól működő szűrővel rendelkezik. Optimalizálja magát és csak azt ereszti át, amit az ember tudatalattija és nevelt/okított eszméje elfogad.
Ezt a gondolatmenetet majd máskor folytatom.
Próbálkoztam még, de végeredményben rájöttem, hogy egy idő után már inkább csak az agyam gyártja a képeket számomra... csak hogy saját magam szórakoztassam.
Egyetlen pillanatra azon is elgondolkodtam, hogy mi van ha a kollektív tudatalattihoz csatlakozva nem is a saját "látomásaimat" látom újra, hanem másokét? Elgondolkoztam azon, hogy vajon lehet-e a központi tudatalatti látvványtárhoz úgy kapcsolódni, mint mondjuk egy számítógéppel egy internetes könyvtár digitális könyvbázisához... hmmm. Jó lenne. Persze korlátok között! Napjaink millióinak szenvedését nem akarom látni.

Más:
A napokban kaptam egy szórakoztató reklám videót. Tánc valamely vasútállomáson.
Én az amerikai verziót jobban szeretem.



Ha már tánc, akkor készülj fel az elérzékenyülésre, mert ennél nincs jobb:
dancing around the world, Matt Harding
Már ha átérzed azt, amit a videó főhőse érezhetett.

Kerestem a féllábú fekete ember szteppelését, ami nagyon tetszett. Aki ismeri szóljon!
Ezt találtam helyette: Salsa egy lábbal.