Dzsixkorchitrellijo, méghozzá leszármazásilag a 17. egyedül tengette életét a Metrkhliusztr bolygó 4 holdját nézegetve, mely a lemenő Kliotreplbul fényében enyhén barnásvörös színben ocsmánykodott. Dzsixko - ahogy őse 16. Dzsixkorchitrellijo nevezte, akit valószínűleg ugyanigy becézet az ő őse 15. Dzsixkorchitrellijo is átadta ezt a kedveskedő megszólítást utódjának - a bolygó légkörében lebegett, immár több naplemente óta. Sikerült ugyanis kifejlesztenie azt a képességét, mellyel testének átlagsűrűségét könnyebbé tette a légkörnél és így képes volt az egyébként is alacsony gravitációjú bolygó talajától elválnia. Az új felfedezése annyira felkeltette érdeklődését, hogy észre sem vette, hogy a központi csillag már háromszor tűnt fel az égen mióta a lebegést megkezdte.
Most éppen a negyedik hold színvilágát tanulmányozta, melyet az univerzum leghidegebb csillaga ragyogott be. Azon merengett, hogy valahol a nagy csillagrendszer mélyén lehet, hogy vár rá az ő lelki társa. Sajnos a bolygóján már nem volt esélye társ megtalálására, mert az elmúlt négyes holdegyüttállás után nem sokkal az egyetlen még élő és társként választható Mitrinkellubl kegyetlen hirtelenséggel elhunyt. Először örültek, amikor a sárga égbolton a klórfelhők között felparázslott valami és hihetetlen sebességgel közelített feléjük. Ők, akik már egy éve igyekeztek leküzdeni a köztük lévő óriási - 300 testhossznyi távolságot - kábulatukban lemerevedtek és az izzó, lángoló fénycsóvára koncentrálva elfelejtettek bármit is cselekedni. Talán ez lehetett az oka, hogy Mitrint éppen eltalálta ez a fénycsóva és kíméletlenül az örök Xenon-mezőkre küldte. Legyen vele irgalmas az Ős!
Dzsixko, végtelenül lesújtva érezte magát, hogy amúgyis szerencsétlen családja és még szerencsétlenebb népének egyetlen túlélési esélyét egy ilyen balszerencsés eset keresztülhúzta. A következő hónapokban a maradék 10 testhossz leküzdéséért küzdött, bár néha nagyon elbizonytalanodott, hogy egyáltalán megéri-e és ha odaér Mitrin testéhez, akkor fog-e valami változni. Azonban úgy vélte a tisztességet meg kell adnia és, ha szerencséje van, akkor el tudja mesélni majd valakinek, hogy mi okozta jegyese halálát. Ha...
Ekkor jött rá, hogy lehet, hogy gyorsabban haladna, ha nem a földön mozogna, hanem a levegőben. Irtózatos erőfeszítések alapján sikerült rájönnie a technikára. Ő volt az első a fajtájában, aki repülni tudott. Nem volt benne biztos, de úgy érezte, hogy a természet is támogatja, mégpedig, úgy változik, hogy könnyebb legyen neki repülnie. Eddig nem hitt apja kérésének: "Bolygó velünk él, figyelj rá!", de most már kezdett hinni benne.
Odaért. Nagyon nem volt szép látvány, ami Mitrinből maradt. Óriási lyuk tátongott a testén. Szerencsére azonnal elszenderült. Az idegen tárgyat vizsgálta. Nehezére esett, mert fajának természete inkább az űr figyelésére kiélesített érzékszerveket fejlesztett, mint a közellátás eszközét. Nehezen sikerült kivennie valami idegenszerűen csillogó torz testet. Valami krix-krax volt rajta, melynek Dzsixko számára nem volt jelentése.
Újabb hónapok múlva azt érzékelte, hogy az idegen test körül furcsa elszíneződés jött létre a talajon. A folt egyre inkább terjedt. A levegőben a folt felett szintén megváltozott és állandóan vibrált a levegő. Lassan ő is érezte a testén, hogy valami változik. A folt növekedése gyorsabb volt, mint amilyen sebességgel ő tudott távolodni. Lassan utolérték. Segélykiáltás-gondolatot pulzált az agya az űrbe, de sejtette, hogy ezt csak értelmes lények tudnák megérteni és még értelmesebbek tudnának érdemben cselekedni.
A nyálkás élőlény - mert már biztos volt benne, hogy az, bár értelemmel látszólag nem rendelkezett - minden cél nélkül tört előre a bolygó felszínén. Sejtek egymástól független, gyorsan szaporodó közösségét alkották. Mindent elpusztítottak, ami az útjukba került. Az égen a felhők színe változott. Egyre több is lett belőlük. Esténként már a csillagokat is alig látta. Fájt, ahogy a testébe martak. Elevenen falták fel.
Csillagtalan éjszaka volt, amikor már fájdalmaitól kábultan azon járt az esze, hogy vajon: Miért? Miért történik ez? Kik akarták a halálát? és vajon mit jelenthet az a krix-krax az űrtyű oldalán:
International Space Discoverer, meg NASA 2030... ???
Csend borult a tájra. Sötét, eddig ismeretlen anyagú fellegek borították az egyébként gyönyörű délutáni eget, melyen az évszázad legszebb eseménye volt látható. A négy hold kis fáziskéséssel sorakozott fel, hogy áthaladjon a Kliotreplbul előtt. Dzsixkot, mintha megszánta volna az Ős és közvetlenül felette kitisztult az ég. Végiggyönyörködte a pulzáló napfényben az "Ős négy ékkövének fényjátéka"-ként ismert jelenséget, melyet csak minden 3. felmenőjének volt szerencséje látni. Már a repülésért és ezért a látványért megérte élni - volt utolsó gondolata.
Az általunk ismert univerzum
Csodás!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése