Sosem kedveltem igazából a balettot, bár már egy Csajkovszij Mogyórótörő (: ) ) darabon túl vagyok, de ezt a videót megnéztem és tetszett. Apukám küldte a minap. Persze ebben sem igazából a balett, hanem inkább a békás ötlet és a 2. félben megnyilvánuló akrobatika nyerte el a tetszésemet. Le a kalappal!
Hattyúk tava
Kicsit gonoszkodva megjegyzem, hogy a Kínai Nagy Cirkusz jutott még az eszembe. :)
Mindegy, emelem kalapom!
Tegnap eszembe jutott egy eset, ami megosztok veletek:
Az évre nem emlékszem, de már a szúnyogirtás rendszeres alkalmazása megszokott volt Szigetközben, amikor is a francia társcsapatunkkal együtt fellépni mentünk Dunakilitire. Hát én olyan szúnyogfelhőt már nagyon régen nem láttam, pedig ugye Móvár a Szigetköz fővárosa, tehát gyerekkoromban nem telt el úgy nyári este, hogy reggelre legalább egy szúnyogcsípésem ne lett volna. Nem túlzok, de néha kissé elsötétedett lokálisan a nap, ha az ember köré odasereglett a vérszívó dögök hada. Ezzel még nem lett volna gond, ha az ember szabad akaratából ott püföli a legbátrabb dögöket, ahol éri... Nade! Egy zenész ugye általában korlátozott kezeinek használatában, már amennyiben szeretne zenét csiholni a hangszeréből, akkor ráadásul mindkettőt használja.
Így jött a kellemetlen fellépés, amikor is az első számot még lendületből és akaraterőből kibírtuk, de a második számra már elfogyott a türelem. Az anyádat te rohadt dög... hallatszódhatott volna a mikrofonból zenei aláfestéssel, ha nem a hangszerekre lett volna állítva a mikrofonok. A harmadik számra már megvolt a szúnyogkergető felelős, aki az éppen aktuális számban nem játszott, de ha minden zenészre szükség volt, akkor pedig becserkésztünk egy-egy táncos(lány)t, hogy hesegesse el a szúnyogokat... Meredek volt!
Fanyar humorral megjegyeztük a széki legényes után, hogy ilyen csapásolás miatt a koreográfus forog a sírjában, de az is biztos, hogy ennél autentikusabb nem nagyon lehet. Oda üt, ahol csípik!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése