Hogy indul egy sűrű szombat? Kora hajnalban 10 órakor (most mit nevettek? A franciák szombaton és vasárnap nem mozdulnak meg 11-ig, akkor egy kicsit felpezsdül az élet, de igazán csak estefelé indul be a város), szóval fárasztó hét és hajnali 1-ig tartó internetes keresgélés után sikerült 10-kor felkelnem. 11-ig megmostam a hajam (lásd az egyel korábbi írás) 12-kor már kész is voltam a hajvágatással, megtettem a bevásárlást is, majd hazajöttem ebédelni és utána elmentem Versailles-ba körülnézni. Délután 3-ra értem oda (1 óra út, két átszállással), majd este 6 körül értem vissza a stúdiómba.
Jut eszembe a múltkor a falra festettem az ördögöt, de a festmény jól sikerült, mert valóban nem költözhetek át augusztusban: "túl bonyolult lenne és most különben sincs üres szobánk". Tudom én, hogy a szobákat dupla áron tudják kiadni a túristáknak és ezért nem akarnak átengedni, pedig én se fizetnék keveset.
Nos Versaillesban megnéztem a kastélyt kívülről, illetve tájékozódtam a belépő áráról (8 euró), valamint a "zenélő kutak" produkció időpontjairól, hogy egy esetleg erre tévedő ismerősömet tudjam megfelelően tájékoztatni. Készülök ám a látogatásokra...
Visszafele indultam a kastélytól, amikor is az "Itt a police, hol a police" francia népi játéknak lehettem szemtanúja. A játékhoz kell sok bevándorló mégtöbb kacattal, valamint szükséges hozzá egy járőrautó POLICE felirattal és két marcona zsandárral. A kacat zöme az Eiffel-tornyot mintázza mindenféle realista/szűrrealista/impresszionista módon, ezen kívül Versailles-i és Párizs-i képeslapok és különböző egyéb csecsebecsék találhatók meg ezeknél az egyébként munkanélküli bevándorlóknál. A játék igazából akkor kezdődik, amikor a kastély bejárata előtt sorfalat álló és értékes portékájukat tukmáló emberek egymás tudtára adják, mintegy láncriadó szerűen, hogy "Jön a POLICE". Persze ebből egy idegen csak a Police-t értheti, mert a többi a saját nyelvükön hangzik el, de határozottan észrevehető a feszültség, ami a csoport egyedein hirtelen úrrá lesz: megemelkedett hangerő és gyorsabb beszédtempó, valamint a fejek egy irányba fordulnak. Ezek után etológiailag jól meghatározott módon a negatív rendőr-taxis (itt biológiai fogalom, mint pl fototaxis) irányelveinek megfelelően igyekeznek a kék-fehér kocsitól minél messzebb kerülni. Ez néha futásban nyilvánul meg, néha pedig abban, hogy a parkoló autók között kezdenek el bújkálni.
A rendőrautó közben szép lassan elgurul a kapuig, ahol ekkorra már egy árus sem található - nem meglepő módon. Ezután a rendőrautó elindul a parkoló felé, ami az eddig csoportosan mozgó kofák sorát már megosztja: ki erre, ki arra siet.
A furcsa az egészben, hogy a rendőr nem száll ki a kocsiból és nem próbál meg befogni egyetlen reprezentatív példányt sem. Ez már-már olyan mint a hobbi madarászat, már jól ismerik a tagokat, talán névről is és már csak távolról "csodálják" őket.
A realitás talán inkább az lehet, hogy kis nyugalmat szeretnének lopni a túristák életébe, de vagy nem tudnak érdemben retorziót tenni az árusokkal szemben, vagy csak tiltott kereskedés esetén tudnák, amihez viszont kellenne egy vásárló, aki tanuskodik... emiatt viszont senki nem marad itt Versaillesban, hogy 1 év múlva döntést hozzon a bíróság. Hmmm. Ez is elgondolkodtató. Érdekes volt mindenesetre.
Ezek után az RER C-re felszálltam és miközben vártam az indulásra, arra lettem figyelmes, hogy néhány 18 éves lány azt tanácskozza, hogy: "van itt még három hely" (és ezt magyarul). Mondtam nekik, hogy üljenek csak le. Erre a reakció, nem meglepettség volt, hanem inkább döbbenet. Jajj! Ez beszél! Sőt magyarul!
Nem is akartak többet megszólalni, míg a 3. társuk oda nem ért, aki nem hallott az egészből semmit. Ezután még jött két csaj, akik közül az egyiknek nem maradt ülőhely és ott állt elkeseredetten. Voltam olyan kedves és felkeltem és mondtam, hogy foglaljon helyet: ismét egy újabb döbbent arc volt a válasz. De ő legalább kivágta magát és még hallottam, hogy a hátam mögött azt mondja: "hát igen, a magyar emberek kedvesek". Ezután lementem az alsó szintre (ez kétemeletes vonat) és miközben megközelítettem az egyetlen helyet, ami szabad volt, megláttam, hogy egy korombeli srác - akivel szemben volt a hely - hátán "Apáczai" felirat van. Meg is szólítottam, hisz ennyi magyar egy vonaton nem lehet véletlen. Nem is tévedtem: ő a tanár volt és a lányok pedig friss érettségizettek a pesti Apáczaiból. Párizsba jöttek kirándulni. Egy picit megijedhetett a srác a sok kérdésemtől, de hát én már csak ilyen közvetlen tudok lenni, ha akarok...
Amikor hazaértem, akkor még gyorsan elrohantam a fényképüzletbe, hogy digitaizálásra beadjam a fényképeimet, amiket még Brüsszelben készítettem. Innen hazafel indulva láttam, hogy Bea telefonon hív. Felvettem és ekkor megkérdezte, hogy akkor nem megyünk moziba? Upsz! Mára beszéltük meg? Én azt hittem holnapra. No sebaj, pont a mozi környékén jártam... szerencsére. Bementünk hát és még nagyobb szerencsére kihagytuk az itt egyébként undorítóan hosszú reklámblokkot.
Public Enemies. Pont. Nem tudtam átadni magam a hangulatnak. Pestiesen mondva: nem jött át.
Most pedig befejezem az írást. Jó éjt!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése