Megtöröm a csendet, de csak azért, hogy ideírjam: szorítok Gáborért és persze a hallgatóért is.
Eszterről tudom, hogy jobban van.
Gyógyulást kívánok és a mai horrorisztikus nap feledését!
Az ezelőtti blogbejegyzéseket (és még ez is) a korábbi blogomból emeltem át. Kezdődjék az új BLOGírás, új eseményekkel. Hajrá!
Szerencsére a pécsi tragédia a kollégáimra nézve végeredményben viszonylag jól végződött.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése