Ezzel a hét nagyrésze letudva. A nap nem indult szerencsésen, mert a hivatalosan tegnapelőtt befejezett sztrájk még ma is tartott, de utána simán ment minden.
Ma megjavították a műszert, amit használtam és még többet kellett volna, ha rendesen működött volna. Így a jövő héttől kevés szabadidőm lesz.
Találtam egy dísznövényt az utcán a héten. A villamos sínek között feküdt és megsajnáltam. Persze az is átvillant a fejemen, hogy mennyire jól fog kinézni nálam. Nem volt cserepe, így biztosan nem kellett volna másnak és hideg is volt, nem akartam hogy tönkremenjen. Öntözgetem, de még nem látszik rajta a túlélés öröme. :) - sajnos nem sikerült életet lehelni bele (2009. dec.)
Befejeztem a kapott könyvet: Csernus: A férfi. A pozitív szándékot értékeltem az ajándékban, miszerint fejleszteni akar(t) az illető. Nem mintha a jövendőbelije lennék, csak baráti alapon. :)
A könyvben vannak hasznos gondolatok, de összességében nem sok olyan, amiről én ne tudnék, mint tipikus férfi jellemző, vagy ne ismertem volna fel magamon mint korlátozó és viselkedésmeghatározó tényező. Két dolog összefoglalásában azonban segített: bátrabban kellene ÉLNEM az életet...
és ezt itt abbahagyom, mint a Bibliaórai feleletet: "A 4 evangélista a következő 3 volt: Máté és Márk..."
Itt járt két kedves barátom a hetekben: Melcsi és Vivi(ék). Előbbitől engedélyt kértem feltüntetéséhez, utóbbitól meg elnézést, ha bánja szereplését. Mindkettőjük - valójában hármuk - feldobta napjaimat és igyekeztem segíteni nekik a párizsi tájékozódásban illetve látnivaló-témakeresésben. Remélem sikerült.
Most pedig folytatom azt a könyvet amit Beától kaptam és a hazai média számomra eddig egyik legmeghatározóbb, valamint legemberibb alkotásokat produkáló embere írta: Vámos Miklós. Mint mindig, kissé szomorkás, de mindig ott bújkál a reménysugár, illetve az élet szeretete és az abból áradó öröm. A Sánta kutyával kezdtem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése