Azt mondta, hogy nem jön többet.
Elkeserített eléggé, de tudtam, hogy a hétvégén még bekukkant és összeszedtem minden erőmet, hogy széppé tegyem az idei utolsónak ígérkező találkozásunkat.
Valahol a lelkem mélyém tudtam, hogy ugyan az esélye mindig megvan arra, hogy visszajöjjön, de csak akkor lesz így, ha tiszta szívből szeretném és ráadásul ennek megfelelően cselekszem.
Megadtam a tiszteletet és boldog mosolyt mutattam felé, hiszen ez volt a lelkemben. Eltöltöttünk egy gyönyörű hétvégét többek között a Montmartre festői környezetében. Csodálatosan sütött a Nap és kedvesen cirógatta az arcom.
Ugyan, azirányú elkeseredettségemből kifolyólag, hogy ezek után máshol lesz és méginkább azért, hogy nem lesz mellettem kicsit vitatkoztam vele, de végülis mindketten megbocsátó hangulatban voltunk, így elfeledtem bosszúságom. Fizikailag távozott, de mégis itt van velem és melegséget tart a szívemben, hogy az olykor zordnak tűnő világban legyen egy biztos pont az életemben: a következő nyár.
Selymesen simogat,
Ünnepi e hangulat.
Nagyszerű léte
Igazolja létemet.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése