Hiányérzet

Tudom már mi hiányzik innen!
Ma villant bele a tudatomba. Sétáltam az utcán és megláttam egy párt, egy kigyúrt alakot egy bombazó-szerű csajjal... a gond az az volt, hogy valami nem stimmelt. Rájöttem: sétálnak! Nem csili-vili fekete hodállyal gurulnak az aszfalton, hanem sétáltak. Ugyan a srác nem volt igazi kemény csávó kinézetű és a csaj sem volt szuperszexi cicababa, de mégis eszembe juttattak egy érzést, egy látványt, amit otthon sokszor láthat az ember.
Hiányoznak azok a jólfésült (kopasz), egészségtől kicsattanó (kigyúrt) középmagas (alacsony) emberek (erre nincs szó), akikbe ha véletlenül belefutsz (szó szerint), akkor gyorsan megfordulnak, barátilag ráhelyezik a válladra (torkodra) a kezüket (lapát), majd baráti (vicsorgó) mosollyal, a véletlen balesetet semmisnek tekintő kifejezéssel és erre irányuló beszélgetési stílussal jelentik ki megbékélési szándékukat: Mi van öcsi?????? Ke' valami?????
S mindezt megtoldják azzal a metakommunikatív mozzanattal, miszerint testsúlyukat az egyik lábukról a másik helyett, rád (!) helyezik és barátságosan hátba (orrba/hasba) veregetnek.
Hiányzik! Hiányoznak!
Az jutott még az eszembe, hogy így akkor itt sokkal nehezebb a szélsőségeseket felismerni, hiszen nincs kirívó öltözködésük, ellenben mindenhol ott lehetnek. Akár öltönyben is.
Nem tudom, hogy most akkor örüljek-e vagy sem.