Foci (idén utoljára)

Loki-Lyon 0:4.
A múltkor (Loki-Liverpool meccs előtt) kicsit hazaárulónak éreztem magam, negatív végkifejletet jósolva, de megint rájöttem, hogy csak realista voltam... A meccs után kijelentettem, hogy a második félidőben nem volt támadás.

Ezt a mostanit csak azért néztem végig, hogy lássam, van-e remény a jövőre nézve?
Most már tudom, hogy az év hátralévő részében csak akkor fogok ismét meccset nézni, ha a Magyar csapat, vagy a Loki csodát művel. Azaz nem hiszem.

Miért csak a 70. percben kezd el egy csapat játszani és támadni egyáltalán? Miért erőltetjük az egy csatáros játékot, ha a labdát az ellenfél kapujától 40 méterre kapja meg, azaz végig kell még futnia legalább 30 métert, ami alatt minimum 2 védő keresztezi az útját... Miért nincs észjáték, együtt-mozgás, megelező szerelés?
Volt három jó játékosunk. Ezt kijelentem.
Egyébként viccesen mondhatnám, hogy 1 francia játszott 11 ellen!

Nézve a dolgok jó oldalát, minimum 6*90 perc szabad időm lett így hirtelenjében. Ilyen utoljára két éve volt, amikor a nagyon siralmasan játszó válogatottunk miatt úgy döntöttem, hogy focit akkor fogok csak nézni, ha VB/EB/Nemzetközi Kupa meccs van.
Na abbahagyom.


U20-as válogatott: Magyar-Dél-Afrika 4:0, az utolsó Honduras-Magyar 3:0 után... (vannak kivételek minden szabály és fogadlaom alól!)

Ekes-ektelen nyelvunk

Neo-magyar:
Ekezetlenul is eleg irni, hogy az ember megertse, nem? Akkor meg mit kacifantoskodunk itt az ekezetek hasznalataval? Terjed az SMS-szleng, emailben is ott van, a kulfoldrol haza iro magyaroknal. Nem kellene optimalizalnunk a magyar nyelvet? Es akkor meg nem is emlitettem a regen ismert tenyt:
meszirnit ozsse leeht kevrnei a btueekt mret ugy is ki tdujuk ovalnsi, vgay msegem?
Esetleg igy: +tom mondani h mi ke neked. 0 loved, adjak par kilot?
Ja es az ujmagyar: "Kuld fenypost!" - valamit sejtettek mar a Mezga csalad keszitoi.

Na most akkor mi van?
!arósz yge gem knujllÁ

Hiányérzet

Tudom már mi hiányzik innen!
Ma villant bele a tudatomba. Sétáltam az utcán és megláttam egy párt, egy kigyúrt alakot egy bombazó-szerű csajjal... a gond az az volt, hogy valami nem stimmelt. Rájöttem: sétálnak! Nem csili-vili fekete hodállyal gurulnak az aszfalton, hanem sétáltak. Ugyan a srác nem volt igazi kemény csávó kinézetű és a csaj sem volt szuperszexi cicababa, de mégis eszembe juttattak egy érzést, egy látványt, amit otthon sokszor láthat az ember.
Hiányoznak azok a jólfésült (kopasz), egészségtől kicsattanó (kigyúrt) középmagas (alacsony) emberek (erre nincs szó), akikbe ha véletlenül belefutsz (szó szerint), akkor gyorsan megfordulnak, barátilag ráhelyezik a válladra (torkodra) a kezüket (lapát), majd baráti (vicsorgó) mosollyal, a véletlen balesetet semmisnek tekintő kifejezéssel és erre irányuló beszélgetési stílussal jelentik ki megbékélési szándékukat: Mi van öcsi?????? Ke' valami?????
S mindezt megtoldják azzal a metakommunikatív mozzanattal, miszerint testsúlyukat az egyik lábukról a másik helyett, rád (!) helyezik és barátságosan hátba (orrba/hasba) veregetnek.
Hiányzik! Hiányoznak!
Az jutott még az eszembe, hogy így akkor itt sokkal nehezebb a szélsőségeseket felismerni, hiszen nincs kirívó öltözködésük, ellenben mindenhol ott lehetnek. Akár öltönyben is.
Nem tudom, hogy most akkor örüljek-e vagy sem.

Micsoda hírek

Pszichodráma:
Az elcserélt gyerek
Elcserélték. 6 éve. Valakire. Nem tudni, hol a saját gyerekük. Dráma!
Beadták a gyereket egy intézetbe. Apa táppénzen, anya pszichiátrián (volt). Dráma!
A gyerek (aki nem hasonlít a szüleire, de gondolom már 2 évesen sem hasonlított), most hogy azért már rendelkezik önálló tudattal, bambán nézhet bele a nagyvilágba, mert akiket eddig szeretett, akiktől - valószínűleg - szeretet kapott, azok egy pillanat alatt eltaszították maguktól és tudomást sem akarnak szerezni róla. Az apuka és anyuka pszichésen megtört. De könyörgöm: megöltek egy emberi lelket! A gyerek érzett valamit, amit már sose fog... és a szülők túlélik, de a gyerek? Ember tud maradni egyáltalán?
Tudom, hogy szar helyzet, de nem lett volna célszerűbb megtudni, hogy vajon hol van a saját gyerek? A kórházban ugyanakkor születettek családjának utánanézni? Itt franciáknál volt, talán egy éve egy ilyen eset, de ott a gyanakvó szülők a 3 éves (nem 6!) gyerekükről derítették ki, hogy nem az övék, de (DE!) kinyomozták, hol a sajátjuk és cseréltek. Na az se lehetett semmi, de azért mégis kevésbé törés a gyerek számára!
Valami itt nincsen jól!

Etikai karcolat:
Bank-etika (oximoron vége?)
Hogy a bankok nem etikusak azt eddig mindenki tudta. A szegény ember pénzéből élnek. Persze egy átlagember számára a bank nagyszerű, hiszen nem csak hogy megőrzik a nehezen összekuporgatott pénzüket, de még kamatot is kapnak rá! Juhé! Arra már alig jutnak el az emberek, hogy ha a kamat mértéke meghaladná az aktuális infláció értékét, akkor a banknak nem lenne miből kinyerni a dolgozói számára a fizetést. Nem megyek bele a részletekbe.
Ez a hír végre azt jelenti, hogy talán elindult valami és az emberek is fognak számítani az állami gépezetben, nem csak a bankok. Nem ugyanaz a lépték, de az ember (bankár) csak addig ütheti a tőkét, amíg van mit, vagy van mivel. Ha az emberek pénze/bizalma elfogy a bankok iránt, akkor nem lesz miből kifacsarni a levet... Persze a kiszolgáltatottságunk nagy önkényúrrá teszi őket!

Ellenkarcolat:
Bankkártya kartell (ennek nem találom a linkjét)
Mesterségesen, magasan tartották a bankok a bankkártyás fizetések díját (92 óta! Hoppá! Gyorsan fény derült rá, mi?), amit a vállalkozók/cégek fizettek ki. Miért lehet itt mindent megengedni a kis emberrel szemben?
Ja, hogy most a PSzÁF megbünteti őket! 5-20 millió FT-ra. Az igen! 1 heti nyereségük oda! Hajjaj! Keményen megbüntették őket...
Persze ha belegondolok, akkor ezt az összeget, mint hiányt elő fogják teremteni... na várjunk csak, már megint rajtunk csattan az ostor! Vagyis az állam minket büntet.
... és akkor már az IMF hitelek felhasználásáról (bankok támogatása) valamint az összegek felhasználási módjának ellenőrzéséről nem is merek beszélni. Persze a banknak vissza kell fizetnie valamikor, azt meg majd "kigazdálkodják" valahogy... remélem érthető és nem kell folytatnom.
Szép dolog a kapitalizmus, de az egyenlő jogokkal még szebb lenne. Pl. ha én is bemehetem volna a bankom felszólító levele után, miszerint rosszul számolták a kamatokat és emiatt fizessek be 20 000 Ft-ot pluszban... szóval bemehettem volna és mondhattam volna: ha én a matekórán elcseszem a számolást, akkor nem a padtársamat bünteti meg a tanárnő! Igyátok meg a levét a rossz számolásnak! Vonják le a fizetéséből az alkalmazottnak, vagy a szoftver fejlesztőnek!
Bementem. Elnézést kértek és azt mondták, hogy nem az Ő hibájuk, mármint személyesen nem az adott alkalmazotté, aki velem szemben ült. Mégegyszer elnézést kért. Mit kezdjek vele?
Ugye hogy ez elképzelhetetlen a bank büntetése, és kódex ide, kódex oda, továbbra is így marad!

Hétvége

Jól telt a hétvége.
Tele voltunk Bea ismerőseivel, akik egy kutatási területen megismert pár és egy régi barát képében jelentek meg. A barátját még én is ismerem. Most először elmentem(tünk) vacsorázni a városba és kipróbáltunk két éttermet.
A csütörtöki napon a fondu-t (fondü) ajánlottuk az ismerősöknek én pedig raclette-et (raklett) ettem. Eddig nem tudtam mi az. A fondu-t már ismertem, így azt is sikerült megállapítani, hogy az amit kihoztak, az nem a legjobban sikerült, ugyanis túlöntözték fehér borral, amitől enyhén pezsgő és picit savanykás íze lett, valamint az állaga is inkább habra hasonlított, mint nyúlós meleg sajtra. A raclette viszont jó volt, mert jó sajtot adtak hozzá. Ez egyébként annyiból állt, hogy a sajtot nem egy nagy tálban melegítettem, hanem egy Tefal raclette-sütőn, ami a régi parazsas sütőt helyettesítette. Egy hajdanán teflonos bevonatú kis lapátkába helyeztem a sajtot és azt dugtam a melegítőbe. Itt is olvadt sajt lett a végeredmény, ami - ismétlem - a jó sajt miatt lett finom. Kaptunk főtt burgonyát és egy kis kosár szeletelt kiflit (nem nevezném baguette-nek az átmérője miatt).
A másik étterem ahova elmentünk, amolyan indiai-arab volt, legalábbis a felszolgálók. Itt viszont viszonylag olcsón jóllaktunk mindannyian. Én egy sort értetlenkedtem a rendelésnél, ugyanis egy magyarázó szöveget ételnek gondoltam. Az volt oda írva, hogy a szárnyas és lábasjószágokat hasábburgonya körítéssel szolgálják fel. Nos én azt hittem ez egy vegyes tál. Egyébként stilisztikailag volt nagyon megtévesztő, mert pont ugyanolyan jegyekkel rendelkezett ez a bekezdés, mint a többi. Jó, egyébként meg mafla voltam.
A vacsora előtt viszont egyénileg - úgy értem a többi magyartól függetlenül - elmentem egy idegenvezetős Ile de la Cité bemutatóra, ahol a város szívében lévő sziget nevezetességeit mutatta be nekünk egy francia nő, angolul. Nagyon sokat tudott beszélni és azt is tudta mivel lehet az ember figyelmét felkelteni: minden történetnek volt egy kis pikantériája, pontosabban erotikus tartalma.
Nem volt kedvem a kultúrtörténeti szavakat bogozgatni kevés francia tudásommal, ezért választottam az angol csoportot. Összeismerkedtem közben egy japán nővel, aki 46 éves, de 35-nek néz ki (mázlis genetikájúak, addig is tudtam, de hogy ennyire! Elgondolkodtató egy kis japán eredetű vérfrissítés a családban... :) Kár, hogy olyan alacsonyak), egy bolgár-amerikai, egy argentin lánnyal és egy német fiúval. Mindenki a Citében lakik, csak más-más házban. Érdekes volt a multikulturális találkozó, főleg, hogy mindenki nyitott volt.
Ezt hiányolom én otthon sokszor. Mindenki azt mondja, hogy ő mennyire empatikus, meg elfogadó, de amíg az ember nem lát nap, mint nap afrikaiakat, vagy ázsiaiakat jelentős mennyiségben rohangálni az utcákon, addig nem tudja elképzelni sem, mi az a nyitottság. Persze ez csak egy kiragadott példa, nem csak erről szól a dolog. Érdemes minél többet külföldre menni és a legjobb, ha elhagyjuk az őskontinensünket is. Tudom, ez otthonról elég nehéz, de a technika korában akár fotelből is bejárhatjuk a világot.
Mondjuk itt se lehet nagyon fickándozni utazásilag, így nem innen fogok Peruba menni, az is biztos. :)
Amúlt hétvégén egyébként a "Jours de la Patrimoine" ünnepe volt, ami kb. "A Nemzeti Örökség Napjára" lehet leginkább lefordítani. Ekkor nagyon sok közintézmény válik a köz számára megtekinthetővé és ráadásul többnyire ingyenesen. Mi pont lekéstünk egy ilyen lehetőséget, de helyette körbenéztünk a Jardin de Luxembourg parkban és a kerítésére kirakott Laosz-Thaiföld-Vietnám fotókiállítást is megtekintettük. Tetszett.

A mai napon úgy tűnik, hogy az utolsó lépésnél valahol el lett tolva az aktin preparálás és így az egész múltheti munkám tönkrement. Nem tudom a hiba okát, mert mindent a leírás szerint csináltam. Még bízom a holnapban, amikor kiderül, hogy csak a koncentrációmérést rontottam el. Bárcsak...

(tényleg csak a koncentráció mérés vot rossz. Szerencsére.)

Ma arra is rájöttem, hogy én annyira nem dohányzom, hogy meg is feledkeztem az emberek ezen szokásáról és emiatt az otthoni albérlethirdetésbe elfelejtettem beleírni, hogy dohányosok kíméljenek. :( Meg is lesz az eredménye...

Szuper idő van még itt! Ez lelkesítő. És még az egész hétre jó időt mondtak... Hurrá!