Sport

Tegnap kiderült, hogy lesz interkollégiumi pingpong verseny, meg az is, hogy aznap este a röplabdás csapata az MPF-nek játszik a negyeddöntőbe jutásért.
Elmentem, hogy szurkoljak. Aztán úgy tűnt, hogy kevesen lesznek, így visszarohantam a házunkba átöltözni és utána meg vissza a csarnokba (bemelegítés kipipálva). Aztán láttam, hogy már 8-an vannak, azaz nem kellek.
Gondoltam csak akkor állok be, ha nagy a csapatunk játékfölénye. Játszottam, mert az első félidőt 25-14-re nyertük, amiből az utolsó 5 szervát én adtam és egyet sikerült is ászértékűvé tenni. Megjegyzem ez nem az én tudásomat dícséri, hanem szegény ellenfélét minősíti.
A második még nagyobb különbséggel végződött, így 2:0-s összesítéssel nyertünk. Az ellenfél mondta, hogy ha van kedvünk, akkor játszunk még egy baráti meccset, versenyen kívül... Ekkor már a két csapat játékosai keveredtek az egyenletesebb erőeloszlás és az élvezetesebb játék miatt.
A csapat egy részét a korábban kiesett focicsapat tagjai alkották (én is köztük). És hogy végre múlt héten pénteken megkaptam a Citésport kártyámat (1 héttel a focicsapatunk utolsó játéka után és 4 héttel jelentkezésem után), már hasznát is vehettem.
Jó mulatság volt!
Igaz néhány eredetileg is játszó röpisen (akik idáig vitték a csapatot) látszott, hogy nem tetszik nekik, hogy hirtelen 4 emberrel többen lettek. Aztán mivel a meccs nem volt szoros, így nem panaszkodtak. Most szombaton este lesz edzőmeccs a negyeddöntő előtt, igyekszem elmenni.
Addig meg megpróbálom a pingpongosokkal megszervezni, hogy legalább hetente egyszer találkozzunk a verseny előtt.