Gőz ki

Elvonulnék...
egy sarokba kiabálni,
egy sötét zugba megkeresni a szelepet a tarkómon és hangos sípolás közepette kiereszteni a gőzt,
a koleszos francia titkárnő képéről gonosz vigyort letörölni,
felhívni a franciák figyelmét, hogy nem ők szarták a világot, de még csak a világ "nem francia" részét sem.

Csak nem jönnek rá, hogy mert én kisebbség vagyok, attól én még lehetek civilizáltabb, mint ő naccsága, sznobja.
Immáron 3 hete küzdök a titkárnővel a koliban és ugyan már múlt héten felbosszantott, de hétfőn úgy beszéltem vele, mintha mi se történt volna. Nem akartam bunkó lenni.
Ok: két hét során kétszer kérdeztem meg emailben, hogy nem tudnak-e nekem egy másik szobát biztosítani? De még azt se írta, hogy NEM. Sőt, nem írt semmit. Szerintem ez az, ami civilizálatlan viselkedés. Tehát nem én vagyok a barbár.
Hétfőn nem tudtam elkerülni, hogy beszéljek vele. Én nem kérdeztem, de ő persze magyarázott: - jajj küldöm ám a választ, valószínűleg ma...
- Nem baj ha nem ma! - mondtam - dehogynem! - gondoltam.
- Más érdekelne... - közben átnyújtottam a csekket az e havi díjjal.
Nem untatok senkit a részletekkel. Más ügyeket beszéltünk meg és a végén, még 4 darab pingpong labdát is adtam nekik (a háznak) a 10-ből, amit vettem. Szerintem ez gesztusértékű. Nem tudott mit mondani, mert erre nem számított. Leszarom. Pukkadjon meg az előítéletében!

Ma kellett kérnem egy pótkártyát a vendégemnek. A másik kolléganővel beszéltem, de a fenti is ott volt. Kérdezte meddig legyen érvényes? Megmondtam. Kiállította a másikat és átnyújtotta mindkettőt. Rákérdeztem melyik az eredeti, mert a múltkor is pórulj jártam, hogy a pótkártya maradt nálam és vendégeim távozta után este nem tudtam bemenni csak a portás segítségével.
- Nincs eredeti és másolat. Mindkettő korlátozott időtartamú. Úgyis TÚL sokáig volt érvényes a kártyám.
Először le se esett, de amikor a másik titkárnő felkacagott, összeraktam. Húzzak a francba - magyarul. Eltöprengtem mit tegyek. 1-2 másodperc. Mosolyogtam és elmentem munkába.
Elcsesztem, mert szerintem ez a nő azt gondolta, hogy már megint ingyen szállnak nálam emberek. Pedig nem, mert 2 napja kifizettem az "idegenforgalmi díjat".
Hogy mindegyiknek megvan a maga bunkó előítélete az nagyon bosszant és az méginkább, hogy hiába fizetek, adományozok, kedveskedek... már csinálhatok akármit. Ezek előtt elástam magam, mert meg mertem kérdezni másodszor is, hogy költözhetnék-e.
A ház szép, a szobák jók és tágasak, de elviszi a fizetésem több, mint harmadát. Ismerek 3-4 olyan kutatót, aki fele ennyit fizet. Így az otthoni szokásaimtól nem tudok megtakarítani... híres nyugaton. Fura!
Pukkadjanak meg!
Megpróbálom kikerülni őket a szálláskereséskor és felvenni az itt hasznos módszert: kitartó és rámenős csesztetés.