Lajhár

Legfőbb jellegzetessége: lassúsága, mely akár a 20-50 m/óra sebességet is alulmúlhatja. Mondhatnánk, hogy csigalassú, csak hogy egy általunk jobban ismert élőlényhez hasonlítsuk, de mind a testméretük eltérése, mind az alacsonyabb szintű szervezettségi szintje miatt ezt a zootaxonomiailag negatív diszkriminációt a csigával szemben nem engedhetjük meg. Maradjunk az egyszerű és tárgyilagos: nagyon lassú megfogalmazásnál.
Magassága (azaz inkább mélysége, hiszen a fákról lefelelógva él): 40-60 cm.
Hossza: 1-1,2 m a farokkal együtt, bár a relativitáselmélet legújabb elméleti kiterjesztése alapján nem csak a fénysebességgel, vagy ahhoz közeli sebességgel haladó objektumok számára változik meg a külső "normális" világ tárgyainak látszólagos hosszúsága, hanem a szuperalacsony sebességgel mozgóké is a "normális" világhoz képest. Így a lajhár valós hosszúsága egy vele egy sebességgel mozgó megfigyelő számára kb. 5-10 m lehet, de a számítások még pontosítást igényelnek. Ez alapján az elmélet alapján jóval hosszabb, mint mély.
Testszíne: a barnától a zöldig terjed, azok minden árnyalata előfordul, mely segítségével könnyen beleolvad az élőhelyéül szolgáló fák lombozatába.
Az előző két megállapítást összevonva, a krokodilhoz hasonlóan a lajhár is hosszabb, mind zöld!
Tudósok kiderítették, hogy bundája zöld színét algák okozzák. Természetesen a kis lajhár nem zölden születik, hanem lassúságából eredeztethetően a néha még nála is gyorsabban 'mozgó' moszattömegek a fa ágáról áttelepülnek a fa részének vélt lajhárra, ahol jól érzik magukat. A kapcsolatuk egyoldalúan pozitív, hiszen az algák használják a lajhár testmelegét és a bőre felszínére kicsapódó vizet, melyet az állat izzadtságában található sókkal együtt felhasználnak. Ugyan a lajhár izzadásának okát számos laikus kutató kétségbe vonja a megerőltető munka hiányában, mire a szentimentálissabb kutatók azzal felelnek, hogy nem csak munka, hanem érzelem is kiválthatja az izzadást. Ennek legfőbb példájaként ezt a kérdést teszik fel kétkedő ellenlábasaiknak: "Önök szerint mit él át a lajhár, ha meglát egy ragadozót, amint zsákmányért szimatol? Vagy egy erősebb viharos napon a szél belengeti az ágat, melyen kapaszkodik? Hát LEIZZAD!"
Összességében azonban azon a tényen kívül, hogy az algák zöld színe segíti a lajhár rejtőzködést, táplálékcsere nem folyik köztük, maximum egy irányba, tehát életközösségük nem nevezhető szimbiózisnak.
További kérdés, mely megválaszolatlan: miért is alakult ki ez a nagyon lassú mozgású életmód? Mi az előnye? Egyesek szerint a mozgó táplálékra specializált ragadozók figyelmét elkerüli egy ilyen lassan mozgó lény. De jön a kérdés, hogy ha már kiszimatolta a ragadozó (mert a szaglás-érzetet a táplálék sebessége nem befolyásolja, szemben a látással) a lajhárt, akkor annak miért érte meg szelekció útján úgy fejlődnie, hogy abszolút ne legyen képes sebességváltozásra, azaz hirtelen gyors menekülésre?
A hím példányok valószínűleg gyorsabbak a nőstényeknél, vagy a nőstények végtelen türelmesek a párjelöltek bevárásában, hisz egyébként a fajfenntartás nem lenne lehetséges! Ez még mérés-alapú bizonyításra vár, melyhez néhány példányt GPS-szel szereltek fel. Kb. 10 év múlva fogják kiértékelni az adatokat, ugyanis ennyi idő alatt a befogott 100 példánynál 2-5 véletlenszerű találkozás mellett, 2-3 párosodási célzatú találkozásra számítanak.
Legnagyobb veszélynek két fa közötti földön átmászáskor vannak kitéve, ugyanis nem megszokott környezet nekik a talaj. Ezen kívül érthető csetlés-botlásuk, hiszen mi is hasonlóképpen ügyetlenkednénk, ha mondjuk egy szállodában a szobánk és a bár közötti távolságot a plafonon kellene megtegyük fejjel lefelé. AKi nem hiszi próbálja ki!
Az utolsó kérdés, ami felmerül bennem: vajon az adrenalinfröccs, amit a ragadozó látványa okoz, a szívverés frekvenciájának emelkedésén kívül, milyen külsőleg is észlelhető változásban nyilvánul meg? Mert ugye nem lesz gyorsabb, sőt lehet, hogy szószerint lemerevedik - mely beláthatjuk nem sok eltérést jelent előző állapotához képest. Ja (!) és a leizzadáson kívül! ???

---

Krisztától kaptam nemrég két linket, mely az általam írt álhírekhez kapcsolódik (nem mindegyik hírem álhír!). Megosztom veletek.

Örkény: Hírek és álhírek
Nagy Lajos: KÉPTELEN TERMÉSZETRAJZ

Anyád

Akárkit leanyázhatok itt, ezek nem veszik magukra. Főleg, ha normál hangnemben magyarul mondom. A kutya se veszi észre, hogy szidom őket.
Hé, paraszt! Hol van az kisszögü röntgendiffrakciós készülék??? :D

(Néha bosszantanak a helyi bennszülöttek és ilyenkor jó feszültésglevezetés. Persze jólneveltségem okán ritkán teszek ilyet.)

Szerintem

Szerintem menjünk el nézzük meg a magyar Krétakörben dolgozó rendező által rendezett vizsgadarabot, melyet az itteni kritikusok jónak értékeltek. Az előadók maguk a vizsgázó cirkusz-egyetemi (CNAC) tanoncok, akiknek ez lesz a vizsgadarabja.
A darab inkább performansz, mint színházi előadás, vagy cirkuszi produkció, mely az Urban Rabbits címet viseli. Majd meglátjuk...
Szóval javaslatomat 3 másik javaslat követte, miszerint mehetnénk egy baszk étterembe, esetleg az Opera mostani darabjait megnézni, vagy jazz koncertre. Szóval mindenki talált magának valót, aminek élményét örömmel megosztaná a többiekkel is.
Az egyetlen gond ebben a kultúrális áradatban az, hogy senki nem válaszolt érdemben a másik felvetésére, azaz mintegy csehovi párbeszédben, mindenki hozzátette a maga ötletét... most gondolom végig a csehovi műnek a paródia verzióját és mosolygok. A mi esetünk is hasonlóan színpadiasra sikerült, ráadásul modern, mert mindez interneten, levelezve zajlott.
Szóval hónom alá csaptam bátorságomat és szervező készségemet és nekiálltam a csehoviból valós kommunikációt faragni. Legnehezebb az argentin lánnyal, mert ő - egy kedves szeleburdi ismerősömhöz hasonlóan - sosem a kérdésre lényegére válaszol, hanem valami távolról kapcsolódó választ ad és természetesen meg van győződve válaszának használhatóságáról.
Pl. arra a kérdésemre, hogy ő akar-e "Nyulakat" nézni, azt válaszolta, hogy "szerinte AZ jobb, mint a MÁSIK". Namármost sem AZ, sem MÁSIK mibenlétét nem definiálta az ennél a mondatnál csak az elköszönés miatt hosszabb levelében.
Na de türelem, bikkfát terem! Újabb nekirugaszkodással sikerült leegyeztetni, hogy ki akar étterembe menni: MINDENKI! OK!
Utolsó levelemmel megírtam, hogy a válaszok alapján 3 jegyet veszek, mert a 4. ember még mindig nem jelezte részt vételének/távolmaradásának szándékát. Amennyire bírtam szépen és kedvesen fogalmaztam... tudom, most itt sokan mosolyognak, de higyjétek el tudok olyat.
Szóval most vasárnap, ha sikerül jegyet foglalnom ma, akkor megyünk baszkogasztrológiára, majd kultúrális műveltségünket fokozzuk (már csak 3-an) egykis cirkusz-színház eleggyel.

Aki irigykedik, annak mondom, hogy ez az első nem mozi jellegű kultúrális esemény, amin részt veszek (és fizetni kell).

Szóval majd meglássuk és megízleljük!

Herkules

- Dobjunk fel egy érmét és aztán meglátjuk, hogy legyen! - mondta az ősz öreg a fiatal Herkulesnek, aki aznap már nem akart többet tanulni az olympos-i istenekről.
Az öreg tanító már rutinos volt a lankadó figyelmű tanulók érdeklődésének felkeltésében és most is már egy rég bevált trükkel igyekezett az ifjú érdeklődését irányítani. A lényege a már sokszor sikeresen használt csalafintaságnak az volt, hogy a feldobott és forgó érme látványához kapcsolva a szerencse forgandóságán keresztül a Nap-Hold váltakozásán át bármire asszociálhatott, attól függően, hogy a tanonc éppen mi iránt bizonyult kiváncsibbnak.
Már előre mosolygott a tanító, hogy mindegy melyik felére esik az aranypénz, ő így is, úgy is okítani fog... mesterségének és hivatásának megfelelően.
- Na akkor válassz Herkules! Mi legyen ha fej lesz?
- Akkor hazamegyek, hiszen akkor az érmén a király feje látható, ami azt jelenti, hogy a király látni akar. - fondorlatoskodott Herkules, hiszen jól vágott az esze.
- Akkor, a másik oldal esetén pedig folytatjuk Hades élettörténetének tanulmányozását. - nyugtázta az öreg.
- Mehet? - kérdezte Herkules.
- Az istenek már várják a választ! - felelte az öreg.
Herkules megvárta míg az öreg biccentéssel is helyt ad a pénfeldobásra és ekkor minden bohóságát és erejét beleadva felpenderítette az érmét.
Az istenek tudják, hogy melyik oldalára esett, de csak azért, mert ők átláttak a szomszédos naprendszerbe is, ahol egy addig lakatlan bolygót sikerült a Földről származó baktériumok és gombák fajaival benépesíteni, hála a földihez hasonló légköri és talajtani viszonyoknak.
Az öreg még egy darabig nézett felfele és várta, hogy leessen az érme. Még akkor sem akarta elismerni, hogy vesztett, amikor Herkules megbökte az oldalát és mutatta, hogy ő bizony elmegy. Az öreg fél szemmel sandított csak rá, mert másik szemét még mindig az égbolton tartotta. Nem szólt semmit, csak nyugtázta, hogy lassan sötétedik és neki is haza kellene mennie. Az oktatást meg majd folytatja legközelebb...

Net - nyet

Tul sok ideig mentek a dolgok (viszonylag) rendben, igy a mai napon nem mukodik az internetem a szobamban... es remelem, hogy nem a gepemmel van baj.
Ha javul a helyzet, szolok.

Hogy mennyire idegesito ez a francia billentyuzet (gepterem, koli)

Elmegyek konyvet olvasni...