(részletek)
Fehérlófia
"A fehér ló felküldte a fiát egy magas fa tetejére, hogy húzza le a fa kérgét. A fiú le is húzta.
Erre azt mondta neki a fehér ló:
- No fiam, már látom, elég erős vagy. Hát csak eredj el a világra, én meg megdöglöm.
Azzal meg is döglött."
Ezen a szókimondáson 2 percig röhögtem. Itt akár vége is lehetne a sztorinak. :)
A tetejetlen fa
Előzmény: a legény elrabolja (konkrétan visszarabolja) IFJÚ feleségét a sárkánytól, akinek a (táltos) lova leplezi le a rablást.
"A sárkány meg éppen aludt. Egyszer csak lódobogást hall. Az istállóban verte a hídlást a deres ló. Kiment a sárkány.
- Hő te. Szénaabrak előtted, folyóvíz melletted. Ehetsz, ihatsz. Mi a bajod?
- Ehetek is ihatok is, de oda már a szép asszony!
- Có fel te! Hát én ehetek-e még?"
Mi van? Kérdeztem. De kiderült:
"- Ehetsz is, utolérjük úgy is."
Felmerül a kérdés, hogy egyrészt minek a sárkánynak - tudod annak a lénynek, aminek szárnya van - ló? Még ha repülő táltos is az? Hmmm?
Másrészt az a kérdés, hogy minek a széplány/szépasszony?
>> Megenni? Akkor miért kell szép legyen?
>> Szex? Szegény lyányok! Vagy esetleg ezek alakváltó sárkányok, nagy étvággyal?
>> Kollekciónak? De akkor etetni kell őket halálukig.
... persze lehet ezeknek a kombinációja: fiatalon és szépen kollekció és élvezeti cikk, a szavatosság lejártával meg mehet a levesbe. :)
Gondolom ezt valami atyafi találta ki egy faluba tévedt tehetős ember számára, aki azt találta mondani, hogy a faluban csak "nem szép" lányok vannak. Mire az atyafi válasza szerint ennek az oka ugye a sárkány...
és ha a legény elég bátor, akkor elmegy sárkányt és széplányt keresni, de az ilyenért nem kár, hisz bolond, hogy elhitte a mesét,
aki meg marad (mert eszes, vagy gyáva), az megelégszik a felhozatallal és máris lehet akkora hetedhétországra szóló lakodalmat tartani, hogy az üveghegyen túl fúró malac kurta farkáig ér a lakodalmas asztal.
Bár ez önmagában nem kell extra hosszú legyen, mert vidéken szinte minden lakodalmas asztal a malac farkáig ér. Minden relatív.
Na itt abbahagyom a gondolatmenetet.
Ásókapa (motoros!), nagyharang!
2010-06-09
2010-06-08
Kívánság
A levéltetű kívánsága
*: OK, OK, hogy azt kívántam, hogy akkora levélen teremjek, amekkorát még nem láttam, de ha csak még egyszer találkozom a Jótündérrel...
*: OK, OK, hogy azt kívántam, hogy akkora levélen teremjek, amekkorát még nem láttam, de ha csak még egyszer találkozom a Jótündérrel...
2010-06-02
Fete de la Cité
Hétvége
Kihagyhatatlan partihegyek voltak a hétvégén a Cité Universitaire kollégium komplexumában. Pénteken este kezdődött és elvileg vasárnap este 11-ig tartott. Gyakorlatilag azonban vasárnap délután 6-kor már a borús, szemerkélős időjárás miatt már vége volt... mondjuk számomra nem.
Na de az időjárást leszámítva fergetegesre sikerült a hétvége. Pénteken este könnyűzenei koncerttel indítottunk, majd átmentünk libanoni zenére körtáncot táncolni, majd ismét vissza a könnyűzenéhez. Jó hangulat volt.
Másnap délelőtt extraolcsó, de bőséges reggelivel indítottunk majd délután 1-ig mászkáltunk a kollégiumok között. Délután 1-kor néhány barátom elment, hogy részt vegyen egy kalandtúrán, ahol bizonyos pontokat kellett megtalálni térkép alapján a kampusz területén. Az adott pontokon vagy lyukasztani kellett (pecsét helyett), vagy valami feladatot kellett elvégezni. Na ezt azért tudom ilyen pontosan, mert annak ellenére, hogy én csak nevetni akartam a többieken, a német lány, aki az elején határozottan tiltakozott a játék ellen, végül is meggyőzött, hogy legyek a kincskereső partnere. Azt sejtettem, hogy nem nyerhetünk, mert nem az a sietős fajta (márpedig ez időre is ment), de gondoltam jót szórakozhatunk. Én azért tartózkodtam, mert 2 órával később kezdődött a röplabda bajnokság, ahol a házunk (MPF) részt vett és én is játszani akartam, ahogy tettem ezt az előző 3 alkalommal is. Nem akartam kifárasztani magam. Szerencsére nem volt fárasztó, meg a 3 fizikai megmérettetési pontból kettő golf volt (gyeplabda és cross), célbatalálási képességet próbára téve. Egész jól ment. A harmadikat kevésbé szerettem, mert a feladat szerint 1 dl sangría megivása után 3 fekvőtámaszt, 10 felülést, majd 30 (!) saját tengely körüli körbefordulást kellett tenni, eldobni egy tollat, majd azonnal begyűjteni és visszaadni az ellenőrnek. A csaj aki előadta a feladatokat mondandója befejeztével rám nézett és azt kérdezte:
- Úgy látom neked már vannak ez irányú rossz tapasztalataid, igaz?
Mondtam neki, hogy kb 15 éve egy hasonló feladat során akkorát taknyoltam, hogy sebes lett a térdem és a szám... de hát a gólyatábori verseny minden áldozatot megért. :) (15 éve! Jesszusom!)
Na most kitaláltam, hogy mit fogok csinálni és valóban úgy is lett: 10 kör jobbra, 10 kör balra, majd 10 kör jobbra megint. Így csak kicsit forgott a világ és viszonylag könnyen begyűjtöttem a tollat. Az ellenőr nem örült a leleményességemnek, mert mosolyogni akart összekuszálódó lábaimmal előadott amőboid mozgásom láttán, de végeredményben nem szólt ellene. Néhány perccel később láttam, amit egy másik csapat tagja hogy dől el egyetlen lépés nélkül. Én mosolyogtam. Kívülről mindig jól néz ki.
Voltak elméleti kérdések is, de sajnos a kb 10 kérdésből csak 3-ról fogalmunk, pontosabban a német lánynak... jól vágott az esze, meg kell hagyjam. Tudtam, hogy mondjuk internet hozzáféréssel simán megoldanánk, de ahhoz futni kellett volna, amire meg ugye ne lehetett rávenni a lányt. Így maradt, hogy az egyébként nagyon drága nyereményért folytatott küzdelmet csak félgőzzel vettük komolyan.
A röpi mecsre úgy rohantam át utcaruhában, bízva, hogy a szokásokhoz híven 15 perccel később kezdődik. Kiderült, hogy 30 percem is van, így szépen elmentem a sportkártyámért, meg átöltözni.
A sportcsarnok ezegyszer megtelt emberrel, mert jöttek a meccs utáni eredményhirdetésre és kupakiosztásra a többi bajnokság résztvevői is. A meccs az Arts et Metier ház ellen volt, akik fölényesen jelentek meg, ugyanis a mi házunk (MPF) ellenük játszott először és azt a meccset ők nyerték. Nem volt azonban fogalmuk róla, hogy azóta a csapat megerősödött további két jó játékossal (nem rólam van szó), akik 3-an végülis megnyerték a mi statisztálásunkkal a meccset. Szoros volt a játék. 2:1-es összesített szetteredménnyel nyertünk. Volt ujjongás rendesen. Sajnos a fociban, a teniszben, a pingpongban nem jeleskedtünk és furcsa módon a focikupát nyerők nyerték a fő kupát is, mert a pontozás szerint a "sportok királya" erősen kiemelt szerepet kapott. Így utólag kicsit igazságtalannak tartom, de sejthető volt. Ahhoz, hogy a focisták házától valaki elvegye a fő kupát, ahhoz egy másik háznak a röplabda, pingpong és tenisz kupákat mind meg kellett volna nyernie! Na mindegy a nap már jól indult és tudtam, hogy jó vége is lesz.
Este elmentünk jazz-t és egy másik helyen pop zenét hallgatni, majd kb éjfél után meg elmentünk egy tűrhetetlen minőségű techno koncertre, ami az ünnepség fő attrakciójának volt kikiáltva. Ezzel még annyi bajom volt, hogy holmi részeg banda fel alá furakodott keresztbe a tömegben és aki visszaszólt, vagy visszalökött, azt egyszerre hárman kezdték el ütni. Tőlem 2 m-re kapott valaki egy pillanat alatt vagy 3 öklöt az arcába. Mint a csókák a veszélyben lévő társuk esetén... szó szerint rárepültek a srácra, piff-puff-paff, aztán 2-3 ember közbelépése után mentek tovább. Aztán elkezdett zuhogni az eső. 10 perc alatt eláztunk (mert azt hittük futó zápor), majd hazamentünk.
Vasárnap délben indultunk újabb túrára és már ekkor sejthető volt, hogy az aznapra beharangozott 2-3 programból nem lesz sok minden, mert a borús idő miatt a szervezők nem vették komolyan a szórakoztatást. 5-kor elhagytuk a Citét és elmentünk a Mouftard utcára, ahol beültünk egy kocsmába (életemben ilyen szar sört nem ittam, kivéve talán az Áfiumban egyszer, amit ott visszaadtam, itt megittam), majd egy étteremben vacsoráztunk. A pincérlány nagyon kedves volt, de hulla szórakozott, kb. harmadszorra sikerült kihoznia azt, amit kértünk. Nem tudom miért de úgy éreztem, hogy mindkét pincérlány engem "fixíroz", de mindkettő furcsán. Aztán amikor a brazil csaj megjegyezte (akitől ilyen észrevételre és megjegyzésre nem számítottam), hogy biztos bejövök nekik, akkor a társaság rajtam kezdett élcelődni. Mindenféle bizarr okot találva a fixírozás okaként. A végén azzal ugratták, hogy most a pincércsajok ingyen adják a vacsorát.
Közben jól elbeszélgettük az időt és csak azt vettük észre hogy besötétedett (10 elmúlt). Jól éreztem magam.
Utolsó megjegyzésként: a mai napig nem értem, hogy hogyan kell Párizsban taxit fogni... de ezt majd máskor részletezem.
Kihagyhatatlan partihegyek voltak a hétvégén a Cité Universitaire kollégium komplexumában. Pénteken este kezdődött és elvileg vasárnap este 11-ig tartott. Gyakorlatilag azonban vasárnap délután 6-kor már a borús, szemerkélős időjárás miatt már vége volt... mondjuk számomra nem.
Na de az időjárást leszámítva fergetegesre sikerült a hétvége. Pénteken este könnyűzenei koncerttel indítottunk, majd átmentünk libanoni zenére körtáncot táncolni, majd ismét vissza a könnyűzenéhez. Jó hangulat volt.
Másnap délelőtt extraolcsó, de bőséges reggelivel indítottunk majd délután 1-ig mászkáltunk a kollégiumok között. Délután 1-kor néhány barátom elment, hogy részt vegyen egy kalandtúrán, ahol bizonyos pontokat kellett megtalálni térkép alapján a kampusz területén. Az adott pontokon vagy lyukasztani kellett (pecsét helyett), vagy valami feladatot kellett elvégezni. Na ezt azért tudom ilyen pontosan, mert annak ellenére, hogy én csak nevetni akartam a többieken, a német lány, aki az elején határozottan tiltakozott a játék ellen, végül is meggyőzött, hogy legyek a kincskereső partnere. Azt sejtettem, hogy nem nyerhetünk, mert nem az a sietős fajta (márpedig ez időre is ment), de gondoltam jót szórakozhatunk. Én azért tartózkodtam, mert 2 órával később kezdődött a röplabda bajnokság, ahol a házunk (MPF) részt vett és én is játszani akartam, ahogy tettem ezt az előző 3 alkalommal is. Nem akartam kifárasztani magam. Szerencsére nem volt fárasztó, meg a 3 fizikai megmérettetési pontból kettő golf volt (gyeplabda és cross), célbatalálási képességet próbára téve. Egész jól ment. A harmadikat kevésbé szerettem, mert a feladat szerint 1 dl sangría megivása után 3 fekvőtámaszt, 10 felülést, majd 30 (!) saját tengely körüli körbefordulást kellett tenni, eldobni egy tollat, majd azonnal begyűjteni és visszaadni az ellenőrnek. A csaj aki előadta a feladatokat mondandója befejeztével rám nézett és azt kérdezte:
- Úgy látom neked már vannak ez irányú rossz tapasztalataid, igaz?
Mondtam neki, hogy kb 15 éve egy hasonló feladat során akkorát taknyoltam, hogy sebes lett a térdem és a szám... de hát a gólyatábori verseny minden áldozatot megért. :) (15 éve! Jesszusom!)
Na most kitaláltam, hogy mit fogok csinálni és valóban úgy is lett: 10 kör jobbra, 10 kör balra, majd 10 kör jobbra megint. Így csak kicsit forgott a világ és viszonylag könnyen begyűjtöttem a tollat. Az ellenőr nem örült a leleményességemnek, mert mosolyogni akart összekuszálódó lábaimmal előadott amőboid mozgásom láttán, de végeredményben nem szólt ellene. Néhány perccel később láttam, amit egy másik csapat tagja hogy dől el egyetlen lépés nélkül. Én mosolyogtam. Kívülről mindig jól néz ki.
Voltak elméleti kérdések is, de sajnos a kb 10 kérdésből csak 3-ról fogalmunk, pontosabban a német lánynak... jól vágott az esze, meg kell hagyjam. Tudtam, hogy mondjuk internet hozzáféréssel simán megoldanánk, de ahhoz futni kellett volna, amire meg ugye ne lehetett rávenni a lányt. Így maradt, hogy az egyébként nagyon drága nyereményért folytatott küzdelmet csak félgőzzel vettük komolyan.
A röpi mecsre úgy rohantam át utcaruhában, bízva, hogy a szokásokhoz híven 15 perccel később kezdődik. Kiderült, hogy 30 percem is van, így szépen elmentem a sportkártyámért, meg átöltözni.
A sportcsarnok ezegyszer megtelt emberrel, mert jöttek a meccs utáni eredményhirdetésre és kupakiosztásra a többi bajnokság résztvevői is. A meccs az Arts et Metier ház ellen volt, akik fölényesen jelentek meg, ugyanis a mi házunk (MPF) ellenük játszott először és azt a meccset ők nyerték. Nem volt azonban fogalmuk róla, hogy azóta a csapat megerősödött további két jó játékossal (nem rólam van szó), akik 3-an végülis megnyerték a mi statisztálásunkkal a meccset. Szoros volt a játék. 2:1-es összesített szetteredménnyel nyertünk. Volt ujjongás rendesen. Sajnos a fociban, a teniszben, a pingpongban nem jeleskedtünk és furcsa módon a focikupát nyerők nyerték a fő kupát is, mert a pontozás szerint a "sportok királya" erősen kiemelt szerepet kapott. Így utólag kicsit igazságtalannak tartom, de sejthető volt. Ahhoz, hogy a focisták házától valaki elvegye a fő kupát, ahhoz egy másik háznak a röplabda, pingpong és tenisz kupákat mind meg kellett volna nyernie! Na mindegy a nap már jól indult és tudtam, hogy jó vége is lesz.
Este elmentünk jazz-t és egy másik helyen pop zenét hallgatni, majd kb éjfél után meg elmentünk egy tűrhetetlen minőségű techno koncertre, ami az ünnepség fő attrakciójának volt kikiáltva. Ezzel még annyi bajom volt, hogy holmi részeg banda fel alá furakodott keresztbe a tömegben és aki visszaszólt, vagy visszalökött, azt egyszerre hárman kezdték el ütni. Tőlem 2 m-re kapott valaki egy pillanat alatt vagy 3 öklöt az arcába. Mint a csókák a veszélyben lévő társuk esetén... szó szerint rárepültek a srácra, piff-puff-paff, aztán 2-3 ember közbelépése után mentek tovább. Aztán elkezdett zuhogni az eső. 10 perc alatt eláztunk (mert azt hittük futó zápor), majd hazamentünk.
Vasárnap délben indultunk újabb túrára és már ekkor sejthető volt, hogy az aznapra beharangozott 2-3 programból nem lesz sok minden, mert a borús idő miatt a szervezők nem vették komolyan a szórakoztatást. 5-kor elhagytuk a Citét és elmentünk a Mouftard utcára, ahol beültünk egy kocsmába (életemben ilyen szar sört nem ittam, kivéve talán az Áfiumban egyszer, amit ott visszaadtam, itt megittam), majd egy étteremben vacsoráztunk. A pincérlány nagyon kedves volt, de hulla szórakozott, kb. harmadszorra sikerült kihoznia azt, amit kértünk. Nem tudom miért de úgy éreztem, hogy mindkét pincérlány engem "fixíroz", de mindkettő furcsán. Aztán amikor a brazil csaj megjegyezte (akitől ilyen észrevételre és megjegyzésre nem számítottam), hogy biztos bejövök nekik, akkor a társaság rajtam kezdett élcelődni. Mindenféle bizarr okot találva a fixírozás okaként. A végén azzal ugratták, hogy most a pincércsajok ingyen adják a vacsorát.
Közben jól elbeszélgettük az időt és csak azt vettük észre hogy besötétedett (10 elmúlt). Jól éreztem magam.
Utolsó megjegyzésként: a mai napig nem értem, hogy hogyan kell Párizsban taxit fogni... de ezt majd máskor részletezem.
2010-05-25
Régen
Az elmúlt két hét netmentes volt.
Többek között a már megírt rendszer-újratelepítés miatt (ami úgy tűnik jól sikerült), másrészt meg a családi látogatás miatt.
Voltam otthon 2 napot (2 hete). Nem, nem volt időm senkivel se beszélni, ráadásul Párizsban felejtettem a régi telefonomat, aminek egyébként is csak a telefonlistáját használhattam volna, hiszen letiltattam még januárban. Mindenesetre így lista nélkül senkit sem tudtam volna hívni.
Esküvőn voltam, egy gimis osztálytársamén. Nagyon jól éreztem magam, azért is, mert 5-en voltunk az osztályból. Jó csapat! Köszi Zsuzsi és Roli! Sok boldogságot kívánok!
Pénteken délután érkeztem, szombat reggel cipőt vásároltam, délutántól esküvő hajnali 4-ig. Vasárnap reggel 10-kor indultunk szüleimmel és bátyámmal Párizsba, autóval. Este természetesen megálltunk Németországban, Hockenheimben. Csak amikor megérkeztünk, akkor esett le, hogy itt szoktak F1 futamokat rendezni. Másnap és a következő 3 napban is mindig korán keltünk és indultunk. Párizsba hétfő délután 5 körül érkeztünk úgy, hogy a GPS-szel rendelkezve is erősen küzdeni kellett a körgyűrűn.
Gyors bevásárlás, vacsi, majd Notre Dame nézés kutyafuttában. Aznap ez volt a 3. katedrális, mert Reims-ben is megálltunk, ahol - szintén eltévedve - a fő (reims-i) katedrális helyett a St. Rémi katedrálisba tévedtünk be először. Utólag nem bántuk meg, mert - bár tudtuk, hogy nem ezt keressük - egyrészt amíg bolyongtunk elállt a zivatar, másré
szt nagyon szép belülről. Szebb, mint a II világháborúban szétlőtt, szétlopott Reims-i! Persze azóta ezt is felújították és többek között az egyik ablak ólom üvegét Chagall tervezte (70-es évek), de nem ő kivitelezte.
Amikor végeztünk, akkor ismét az autóban vészeltük át a következő 10 perces zuhét, majd megnéztük a fő katedrálist is. Nagy. De méginkább nagy eszmei értéke, miszerint 1000 éven keresztül (kb 600-tól 1625-ig) ott koronázták a francia királyokat.
Na ezek után már semmi különlegessége nem volt a párizsi Notre Dame katedrálisnak, főleg nem kívülről... ugyanis be már nem mehettünk. Persze csak viccelek, mert szerintem lenyűgöző. Még megmutattam az Ile de la Cité (sziget) néhány látványosságát, majd elvonultunk aludni.
Másnap indulunk tovább Bretagne-ba, ahol Brest-ben szálltunk meg. Persze odafele pont útbaesett Chartres és hát 3 a magyar igazság, de mindig kell ráadás. Én már voltam itt és nagyon tetszett az Eure sok ága közötti házak és a meredek dombtetőn lévő katedrális. Persze hozzátesz az élményhez az is, hogy három kedves gráciával voltam ott, 10 éve. ég aznap este elmentünk az ország legnyugatibb pontjára (Pointe du Raz), a Zóceánba hanyatló napot megnézni.
Harmadnap is Atlanti óceánnal indítottunk (Pointe du Raz és Pointe du Van), ahol a parkolótól kb. 2 km-t kellett gyalogolni a legnyugatibb kiszögelléséig a félszigetnek. Mindkét nap kb 15-18 fok volt, borult éggel, így ugyan meleg nem volt, de szépet fotózni se lehetett. Mondjuk szél és eső nem volt, ennek örülhettünk, főleg mivel az előtte lévő és az utána következő napokon is esett.
Visszafele (Párizs) jövet beugrottunk Vannes-ba, miután már harmadszor bosszantott fel a GPS. Nekem ez volt az első találkozásom ilyen ketyerével, így eltartott egy darabig, míg a számunkra kedvezőtlen beállításokat megtaláltam és átállítottam. Vannes-ban már nem maradhattunk sokáig, mert időben akartunk Párizsba érni. Sajnos apály volt, ami kicsit lehangolja a tájat az iszapos meder látványa.
Végül is sikerült időben a fővárosba érni, mert kis sebességhatár-átlépéssel (135 km/h) kb. 1 órát lefaragtunk a tervezett időből, így 10 után nem sokkal megérkeztünk. Szüleim mentek a saját szállásukra és másnap én dolgozóba, ők pedig a városba mentek magukban.
Versaille, majd másnap Louvre, harmadnap Eiffel torony, persze közben látták a Champs Elysée-t és a Sacrée Couer-t is. Én csak szombatra csatlakoztam hozzájuk, de ez egyben az utolsó nap is volt nekik, mert másnap még hosszabb úttal Svájcban szálltak meg. Pünkösd hétfőre hazaértek és már kaptam is emailt anyutól, hogy egyben vannak és örülnek a túrának (a fáradtság ellenére jól érezték magukat).
Én is szórakoztam, hiszen ez volt az első alkalom, hogy Bretagneban voltam. Most már kb-re tudom, hogy mit várhatok. Hasonlít Skóciához, de természetesen sokban el is tér tőle. Legközelebb remélem napsütéses idő lesz és akkor még úszni is úszhatok.
Többek között a már megírt rendszer-újratelepítés miatt (ami úgy tűnik jól sikerült), másrészt meg a családi látogatás miatt.
Voltam otthon 2 napot (2 hete). Nem, nem volt időm senkivel se beszélni, ráadásul Párizsban felejtettem a régi telefonomat, aminek egyébként is csak a telefonlistáját használhattam volna, hiszen letiltattam még januárban. Mindenesetre így lista nélkül senkit sem tudtam volna hívni.
Esküvőn voltam, egy gimis osztálytársamén. Nagyon jól éreztem magam, azért is, mert 5-en voltunk az osztályból. Jó csapat! Köszi Zsuzsi és Roli! Sok boldogságot kívánok!
Pénteken délután érkeztem, szombat reggel cipőt vásároltam, délutántól esküvő hajnali 4-ig. Vasárnap reggel 10-kor indultunk szüleimmel és bátyámmal Párizsba, autóval. Este természetesen megálltunk Németországban, Hockenheimben. Csak amikor megérkeztünk, akkor esett le, hogy itt szoktak F1 futamokat rendezni. Másnap és a következő 3 napban is mindig korán keltünk és indultunk. Párizsba hétfő délután 5 körül érkeztünk úgy, hogy a GPS-szel rendelkezve is erősen küzdeni kellett a körgyűrűn.
Gyors bevásárlás, vacsi, majd Notre Dame nézés kutyafuttában. Aznap ez volt a 3. katedrális, mert Reims-ben is megálltunk, ahol - szintén eltévedve - a fő (reims-i) katedrális helyett a St. Rémi katedrálisba tévedtünk be először. Utólag nem bántuk meg, mert - bár tudtuk, hogy nem ezt keressük - egyrészt amíg bolyongtunk elállt a zivatar, másré
szt nagyon szép belülről. Szebb, mint a II világháborúban szétlőtt, szétlopott Reims-i! Persze azóta ezt is felújították és többek között az egyik ablak ólom üvegét Chagall tervezte (70-es évek), de nem ő kivitelezte.Amikor végeztünk, akkor ismét az autóban vészeltük át a következő 10 perces zuhét, majd megnéztük a fő katedrálist is. Nagy. De méginkább nagy eszmei értéke, miszerint 1000 éven keresztül (kb 600-tól 1625-ig) ott koronázták a francia királyokat.
Na ezek után már semmi különlegessége nem volt a párizsi Notre Dame katedrálisnak, főleg nem kívülről... ugyanis be már nem mehettünk. Persze csak viccelek, mert szerintem lenyűgöző. Még megmutattam az Ile de la Cité (sziget) néhány látványosságát, majd elvonultunk aludni.
Másnap indulunk tovább Bretagne-ba, ahol Brest-ben szálltunk meg. Persze odafele pont útbaesett Chartres és hát 3 a magyar igazság, de mindig kell ráadás. Én már voltam itt és nagyon tetszett az Eure sok ága közötti házak és a meredek dombtetőn lévő katedrális. Persze hozzátesz az élményhez az is, hogy három kedves gráciával voltam ott, 10 éve. ég aznap este elmentünk az ország legnyugatibb pontjára (Pointe du Raz), a Zóceánba hanyatló napot megnézni.
Harmadnap is Atlanti óceánnal indítottunk (Pointe du Raz és Pointe du Van), ahol a parkolótól kb. 2 km-t kellett gyalogolni a legnyugatibb kiszögelléséig a félszigetnek. Mindkét nap kb 15-18 fok volt, borult éggel, így ugyan meleg nem volt, de szépet fotózni se lehetett. Mondjuk szél és eső nem volt, ennek örülhettünk, főleg mivel az előtte lévő és az utána következő napokon is esett.
Visszafele (Párizs) jövet beugrottunk Vannes-ba, miután már harmadszor bosszantott fel a GPS. Nekem ez volt az első találkozásom ilyen ketyerével, így eltartott egy darabig, míg a számunkra kedvezőtlen beállításokat megtaláltam és átállítottam. Vannes-ban már nem maradhattunk sokáig, mert időben akartunk Párizsba érni. Sajnos apály volt, ami kicsit lehangolja a tájat az iszapos meder látványa.
Végül is sikerült időben a fővárosba érni, mert kis sebességhatár-átlépéssel (135 km/h) kb. 1 órát lefaragtunk a tervezett időből, így 10 után nem sokkal megérkeztünk. Szüleim mentek a saját szállásukra és másnap én dolgozóba, ők pedig a városba mentek magukban.
Versaille, majd másnap Louvre, harmadnap Eiffel torony, persze közben látták a Champs Elysée-t és a Sacrée Couer-t is. Én csak szombatra csatlakoztam hozzájuk, de ez egyben az utolsó nap is volt nekik, mert másnap még hosszabb úttal Svájcban szálltak meg. Pünkösd hétfőre hazaértek és már kaptam is emailt anyutól, hogy egyben vannak és örülnek a túrának (a fáradtság ellenére jól érezték magukat).Én is szórakoztam, hiszen ez volt az első alkalom, hogy Bretagneban voltam. Most már kb-re tudom, hogy mit várhatok. Hasonlít Skóciához, de természetesen sokban el is tér tőle. Legközelebb remélem napsütéses idő lesz és akkor még úszni is úszhatok.
Feliratkozás:
Megjegyzések (Atom)