Fete de la Cité

Hétvége
Kihagyhatatlan partihegyek voltak a hétvégén a Cité Universitaire kollégium komplexumában. Pénteken este kezdődött és elvileg vasárnap este 11-ig tartott. Gyakorlatilag azonban vasárnap délután 6-kor már a borús, szemerkélős időjárás miatt már vége volt... mondjuk számomra nem.
Na de az időjárást leszámítva fergetegesre sikerült a hétvége. Pénteken este könnyűzenei koncerttel indítottunk, majd átmentünk libanoni zenére körtáncot táncolni, majd ismét vissza a könnyűzenéhez. Jó hangulat volt.
Másnap délelőtt extraolcsó, de bőséges reggelivel indítottunk majd délután 1-ig mászkáltunk a kollégiumok között. Délután 1-kor néhány barátom elment, hogy részt vegyen egy kalandtúrán, ahol bizonyos pontokat kellett megtalálni térkép alapján a kampusz területén. Az adott pontokon vagy lyukasztani kellett (pecsét helyett), vagy valami feladatot kellett elvégezni. Na ezt azért tudom ilyen pontosan, mert annak ellenére, hogy én csak nevetni akartam a többieken, a német lány, aki az elején határozottan tiltakozott a játék ellen, végül is meggyőzött, hogy legyek a kincskereső partnere. Azt sejtettem, hogy nem nyerhetünk, mert nem az a sietős fajta (márpedig ez időre is ment), de gondoltam jót szórakozhatunk. Én azért tartózkodtam, mert 2 órával később kezdődött a röplabda bajnokság, ahol a házunk (MPF) részt vett és én is játszani akartam, ahogy tettem ezt az előző 3 alkalommal is. Nem akartam kifárasztani magam. Szerencsére nem volt fárasztó, meg a 3 fizikai megmérettetési pontból kettő golf volt (gyeplabda és cross), célbatalálási képességet próbára téve. Egész jól ment. A harmadikat kevésbé szerettem, mert a feladat szerint 1 dl sangría megivása után 3 fekvőtámaszt, 10 felülést, majd 30 (!) saját tengely körüli körbefordulást kellett tenni, eldobni egy tollat, majd azonnal begyűjteni és visszaadni az ellenőrnek. A csaj aki előadta a feladatokat mondandója befejeztével rám nézett és azt kérdezte:
- Úgy látom neked már vannak ez irányú rossz tapasztalataid, igaz?
Mondtam neki, hogy kb 15 éve egy hasonló feladat során akkorát taknyoltam, hogy sebes lett a térdem és a szám... de hát a gólyatábori verseny minden áldozatot megért. :) (15 éve! Jesszusom!)
Na most kitaláltam, hogy mit fogok csinálni és valóban úgy is lett: 10 kör jobbra, 10 kör balra, majd 10 kör jobbra megint. Így csak kicsit forgott a világ és viszonylag könnyen begyűjtöttem a tollat. Az ellenőr nem örült a leleményességemnek, mert mosolyogni akart összekuszálódó lábaimmal előadott amőboid mozgásom láttán, de végeredményben nem szólt ellene. Néhány perccel később láttam, amit egy másik csapat tagja hogy dől el egyetlen lépés nélkül. Én mosolyogtam. Kívülről mindig jól néz ki.
Voltak elméleti kérdések is, de sajnos a kb 10 kérdésből csak 3-ról fogalmunk, pontosabban a német lánynak... jól vágott az esze, meg kell hagyjam. Tudtam, hogy mondjuk internet hozzáféréssel simán megoldanánk, de ahhoz futni kellett volna, amire meg ugye ne lehetett rávenni a lányt. Így maradt, hogy az egyébként nagyon drága nyereményért folytatott küzdelmet csak félgőzzel vettük komolyan.
A röpi mecsre úgy rohantam át utcaruhában, bízva, hogy a szokásokhoz híven 15 perccel később kezdődik. Kiderült, hogy 30 percem is van, így szépen elmentem a sportkártyámért, meg átöltözni.
A sportcsarnok ezegyszer megtelt emberrel, mert jöttek a meccs utáni eredményhirdetésre és kupakiosztásra a többi bajnokság résztvevői is. A meccs az Arts et Metier ház ellen volt, akik fölényesen jelentek meg, ugyanis a mi házunk (MPF) ellenük játszott először és azt a meccset ők nyerték. Nem volt azonban fogalmuk róla, hogy azóta a csapat megerősödött további két jó játékossal (nem rólam van szó), akik 3-an végülis megnyerték a mi statisztálásunkkal a meccset. Szoros volt a játék. 2:1-es összesített szetteredménnyel nyertünk. Volt ujjongás rendesen. Sajnos a fociban, a teniszben, a pingpongban nem jeleskedtünk és furcsa módon a focikupát nyerők nyerték a fő kupát is, mert a pontozás szerint a "sportok királya" erősen kiemelt szerepet kapott. Így utólag kicsit igazságtalannak tartom, de sejthető volt. Ahhoz, hogy a focisták házától valaki elvegye a fő kupát, ahhoz egy másik háznak a röplabda, pingpong és tenisz kupákat mind meg kellett volna nyernie! Na mindegy a nap már jól indult és tudtam, hogy jó vége is lesz.
Este elmentünk jazz-t és egy másik helyen pop zenét hallgatni, majd kb éjfél után meg elmentünk egy tűrhetetlen minőségű techno koncertre, ami az ünnepség fő attrakciójának volt kikiáltva. Ezzel még annyi bajom volt, hogy holmi részeg banda fel alá furakodott keresztbe a tömegben és aki visszaszólt, vagy visszalökött, azt egyszerre hárman kezdték el ütni. Tőlem 2 m-re kapott valaki egy pillanat alatt vagy 3 öklöt az arcába. Mint a csókák a veszélyben lévő társuk esetén... szó szerint rárepültek a srácra, piff-puff-paff, aztán 2-3 ember közbelépése után mentek tovább. Aztán elkezdett zuhogni az eső. 10 perc alatt eláztunk (mert azt hittük futó zápor), majd hazamentünk.
Vasárnap délben indultunk újabb túrára és már ekkor sejthető volt, hogy az aznapra beharangozott 2-3 programból nem lesz sok minden, mert a borús idő miatt a szervezők nem vették komolyan a szórakoztatást. 5-kor elhagytuk a Citét és elmentünk a Mouftard utcára, ahol beültünk egy kocsmába (életemben ilyen szar sört nem ittam, kivéve talán az Áfiumban egyszer, amit ott visszaadtam, itt megittam), majd egy étteremben vacsoráztunk. A pincérlány nagyon kedves volt, de hulla szórakozott, kb. harmadszorra sikerült kihoznia azt, amit kértünk. Nem tudom miért de úgy éreztem, hogy mindkét pincérlány engem "fixíroz", de mindkettő furcsán. Aztán amikor a brazil csaj megjegyezte (akitől ilyen észrevételre és megjegyzésre nem számítottam), hogy biztos bejövök nekik, akkor a társaság rajtam kezdett élcelődni. Mindenféle bizarr okot találva a fixírozás okaként. A végén azzal ugratták, hogy most a pincércsajok ingyen adják a vacsorát.
Közben jól elbeszélgettük az időt és csak azt vettük észre hogy besötétedett (10 elmúlt). Jól éreztem magam.
Utolsó megjegyzésként: a mai napig nem értem, hogy hogyan kell Párizsban taxit fogni... de ezt majd máskor részletezem.

Gőz ki

Elvonulnék...
egy sarokba kiabálni,
egy sötét zugba megkeresni a szelepet a tarkómon és hangos sípolás közepette kiereszteni a gőzt,
a koleszos francia titkárnő képéről gonosz vigyort letörölni,
felhívni a franciák figyelmét, hogy nem ők szarták a világot, de még csak a világ "nem francia" részét sem.

Csak nem jönnek rá, hogy mert én kisebbség vagyok, attól én még lehetek civilizáltabb, mint ő naccsága, sznobja.
Immáron 3 hete küzdök a titkárnővel a koliban és ugyan már múlt héten felbosszantott, de hétfőn úgy beszéltem vele, mintha mi se történt volna. Nem akartam bunkó lenni.
Ok: két hét során kétszer kérdeztem meg emailben, hogy nem tudnak-e nekem egy másik szobát biztosítani? De még azt se írta, hogy NEM. Sőt, nem írt semmit. Szerintem ez az, ami civilizálatlan viselkedés. Tehát nem én vagyok a barbár.
Hétfőn nem tudtam elkerülni, hogy beszéljek vele. Én nem kérdeztem, de ő persze magyarázott: - jajj küldöm ám a választ, valószínűleg ma...
- Nem baj ha nem ma! - mondtam - dehogynem! - gondoltam.
- Más érdekelne... - közben átnyújtottam a csekket az e havi díjjal.
Nem untatok senkit a részletekkel. Más ügyeket beszéltünk meg és a végén, még 4 darab pingpong labdát is adtam nekik (a háznak) a 10-ből, amit vettem. Szerintem ez gesztusértékű. Nem tudott mit mondani, mert erre nem számított. Leszarom. Pukkadjon meg az előítéletében!

Ma kellett kérnem egy pótkártyát a vendégemnek. A másik kolléganővel beszéltem, de a fenti is ott volt. Kérdezte meddig legyen érvényes? Megmondtam. Kiállította a másikat és átnyújtotta mindkettőt. Rákérdeztem melyik az eredeti, mert a múltkor is pórulj jártam, hogy a pótkártya maradt nálam és vendégeim távozta után este nem tudtam bemenni csak a portás segítségével.
- Nincs eredeti és másolat. Mindkettő korlátozott időtartamú. Úgyis TÚL sokáig volt érvényes a kártyám.
Először le se esett, de amikor a másik titkárnő felkacagott, összeraktam. Húzzak a francba - magyarul. Eltöprengtem mit tegyek. 1-2 másodperc. Mosolyogtam és elmentem munkába.
Elcsesztem, mert szerintem ez a nő azt gondolta, hogy már megint ingyen szállnak nálam emberek. Pedig nem, mert 2 napja kifizettem az "idegenforgalmi díjat".
Hogy mindegyiknek megvan a maga bunkó előítélete az nagyon bosszant és az méginkább, hogy hiába fizetek, adományozok, kedveskedek... már csinálhatok akármit. Ezek előtt elástam magam, mert meg mertem kérdezni másodszor is, hogy költözhetnék-e.
A ház szép, a szobák jók és tágasak, de elviszi a fizetésem több, mint harmadát. Ismerek 3-4 olyan kutatót, aki fele ennyit fizet. Így az otthoni szokásaimtól nem tudok megtakarítani... híres nyugaton. Fura!
Pukkadjanak meg!
Megpróbálom kikerülni őket a szálláskereséskor és felvenni az itt hasznos módszert: kitartó és rámenős csesztetés.

Sport

Tegnap kiderült, hogy lesz interkollégiumi pingpong verseny, meg az is, hogy aznap este a röplabdás csapata az MPF-nek játszik a negyeddöntőbe jutásért.
Elmentem, hogy szurkoljak. Aztán úgy tűnt, hogy kevesen lesznek, így visszarohantam a házunkba átöltözni és utána meg vissza a csarnokba (bemelegítés kipipálva). Aztán láttam, hogy már 8-an vannak, azaz nem kellek.
Gondoltam csak akkor állok be, ha nagy a csapatunk játékfölénye. Játszottam, mert az első félidőt 25-14-re nyertük, amiből az utolsó 5 szervát én adtam és egyet sikerült is ászértékűvé tenni. Megjegyzem ez nem az én tudásomat dícséri, hanem szegény ellenfélét minősíti.
A második még nagyobb különbséggel végződött, így 2:0-s összesítéssel nyertünk. Az ellenfél mondta, hogy ha van kedvünk, akkor játszunk még egy baráti meccset, versenyen kívül... Ekkor már a két csapat játékosai keveredtek az egyenletesebb erőeloszlás és az élvezetesebb játék miatt.
A csapat egy részét a korábban kiesett focicsapat tagjai alkották (én is köztük). És hogy végre múlt héten pénteken megkaptam a Citésport kártyámat (1 héttel a focicsapatunk utolsó játéka után és 4 héttel jelentkezésem után), már hasznát is vehettem.
Jó mulatság volt!
Igaz néhány eredetileg is játszó röpisen (akik idáig vitték a csapatot) látszott, hogy nem tetszik nekik, hogy hirtelen 4 emberrel többen lettek. Aztán mivel a meccs nem volt szoros, így nem panaszkodtak. Most szombaton este lesz edzőmeccs a negyeddöntő előtt, igyekszem elmenni.
Addig meg megpróbálom a pingpongosokkal megszervezni, hogy legalább hetente egyszer találkozzunk a verseny előtt.

Blog

Immár 5 napja döglődöm, mert mint januárban, most is leköhögött valaki. És ugyan Kyoko távozása napján (csütörtök) már éreztem az előszelét, de igazán csak pénteken lettem lázas. Szombaton köhögtem, de jobban éreztem magam.
Aztán balga módon elmendtem egy dizsibe... a nyirkos meleg megtette a hatását. Vasárnap elég csúnya torokfájással és köhögéssel ébredtem. Még aznap elmentem dokihoz, aki 45 euróért felírt nekem gyógyszert.
Tudtam, hogy a gyógyszer vasárnap feláras, de azt nem , hogy a doki is ilyen sokba kerül. Ezek után úgy döntöttem, hogy nem járok utána, hogy még aznap legyen gyógyszerem.
Nehéz volt a vasárnap este. 1 100-as csomag zsepi.
Hétfőn reggel 9-kor patikában összeszedtem a gyógyszereket, 15 euró. Már szedem.
Nem dolgoztam tegnap. Ma még ráadásul sztrájk is van, így ma se mentem. Unatkozom.
Holnap be kell menjek, mert egy újabban vásárolt stopped-flow-t mutatnak be, és tudni akarom a paramétereit... főleg, hogy lassan én leszek az egyetlen ember a 60 fős épületben, aki ezt a műszert használni akarja... bár ekörül vannak némi tudománypolitikai ellentétek, így csínján kell bánni még csak a gondolattal is.

Holnap egy kis munka. Csütörtökön este pedig - remélem nem az utolsó - MPF-es focimeccs. Eddig 1-et nyertünk a mexikóiak ellen (mert nem jelentek meg), egyet elvesztettünk 6:3-ra és ez lesz az utolsó csoportmeccs. Eddig én még nem játszottam és ha már kierőszakoltam, hogy a csapat tagja legyek, akkor valamit azért mégiscsak kéne.

Kihasználtam ellenben ezt a 4 nap semmittevést a blog áttekinthetőbbé tételére. Ez elsősorban a "Hogy volt?" oldalban és a mögöttes információk szervezésében nyilvánult meg, ami az összes eddigi bejegyzésem címkékkel ellátását jelentette. Így könnyebb egy adott bejegyzést visszakeresni. Már ugye ha egyáltalán valaki  - rajtam kívül - akar ilyet tenni.

Paris - térkép

Kis összefoglaló:
Én vazsok fránszia zsonglőr de ví (jongleur de vie). Mázsárország é szüper. Én beszél mazsar ávekk an pöti ákszen (avec un petit accent). Lenni régóta itt Páriban és felejteni sok mázsár. Beszél inkább franszia...

Viccet félretéve:
Mint minden, az én esetemben, az elutazásom is körülményes lett. Többek között hiába kértem 5 nap szabit, így is maradt egy csomó elintézetlen dolgom. A legjobb azonban az volt, hogy 2 és fél órával a repülő indulása előtt indultunk Óvárról Pozsonyba, hogy kb 35-45 perc alatt odaérjünk. Útközben derült ki számomra, hogy a felszállás előtt kb 1 órával bezár a check-in, de hát ez bőven elegendőnek tűnt. Azonban sikerült a pozsonyi táblarendszernek köszönhetően eltévednünk és a reptér helyett először a REPTÉR BEVÁSÁRLÓKÖZPONTBA mentünk. A hülyék! Miért választják a "REPTÉR" nevet egy bevásárlóközpontnak (bár nekünk is van WEST END City-nk...)? Aztán sikerült jól belebonyolódnunk a parkolórendszerbe, majd egy összesen 1/2 órás extrával végül is megérkeztünk. Így maradt azért 30 percem a zárás előtt, de egy kicsit izgultam, hogy otthon ragadok. :D
Aki nem tudja: Bea, a Biofizikán dolgozott és már 3 éve van azon a munkahelyen, ahol én most kezdtem. Szuper jó dolgom van így, mert van átmeneti szállásom nála, plusz egy tapasztalt és segítőkész kolléganőm és NEM, nem a barátnőm! :D

Nos, eltelt az első munkahét. Ígérem, hogy nem fogok mindegyikről írni. :D
Mindennap 8 körül felültünk az RER B-re (ejtsd: err ö err, jelentése: HÉV) a Cité Universitairenél (Google Maps) és kb 3/4 óra alatt eljutottunk Gif sur Yvette-be, ahol a kutató labor van (csavarkulcs ikon a térképen). A 9 órai kezdés itt megszokott és délután ritkán maradnak tovább, mint 7 óra. Mi a héten ragaszkodtunk a munka 6 órai befejezéséhez, így este 1/2 8-kor már Beánál vacsizhattunk. Szeletelt kenyér (pain de mie), szeletelt szalámi, President sajt (penészes természetesen) és alma + narancslé: igazi kontinentális étkezés.
A munkahely jó, sok fiatallal, akik beszélnek angolul, viszont a francia tudás mind szocializáció, mind munka szempontjából nagyon hasznos. A kutatási feltételek nem sokban térnek el az otthonitól, így ismét ki tudom jelenteni, hogy a Biofizika Intézetben megvan a lehetőség... Hajrá ifjak!
Lesz mit kutatni és most tágul majd igazán a rálátásom az aktinnal kapcsolatos dolgokra.
Ma kicsit korábban el akartam jönni a délután, hogy elintézzem végre a 2 hónapja elhúzódó albérletet a Cité Universitében. Most nem részletezem, hogy milyen használhatatlan leveleket írtak a francia hivatalok, de tegnapelőtt kiderült, hogy a 2 hónap alatt végzett legalább 8 körös emailezés is eredménytelen volt: a Cité Univ oldalán pontosan megadott itttartózkodásom idejét valahogy félrenézték és egy évvel rövidebb ideig szóló lakhatási szerződést akarnak aláíratni velem. Nos, most hogy már itt vagyok, személyesen fogom elintézni a dolgot, talán már nem rontanak el semmit.
Levezetésképpen - mivel eddig nem volt időm, vagy erőm hozzá - elmentem sétálni a Parc Montsouris-ba (a vonat ikon mellett a Google Maps térképen). Vegetáció szempontjából, kicsit zanzásítva van a mediterrán a lombhullató erdővel, sőt árvalányhaj-szerű növényzet is előfordul, de összességében jól néz ki. Az előbbi kever(ed)és okára fel is hívják a látogatók figyelmét: Óvjuk a Föld vegetációját és a biodiverzitást. Hát ilyen ideológia alapján is ritkán építenek parkokat a város közepére. :D
Azonban ez (is) egy kis "aktív" nyugalom-sziget a város mindennapi életében. Szerelmes párok tinédzsertől, 50 éves korig, fekete-sárga-fehér keverékek, tökéletes francia akcentussal beszélő kínaiak és arabok (valószínűleg itt születtek), joggingolók sokasága... piknikező családok és baráti társaságok... van itt minden.
Nos mára ennyi. Mindenkinek szép hétvégét!

Zsozef de Paris

Itt fogok megszállni: Cité Universitaire de Paris, Maison des Provinces de France:

Jó virtuális sétálgatást!