Hétvége

Jól telt a hétvége.
Tele voltunk Bea ismerőseivel, akik egy kutatási területen megismert pár és egy régi barát képében jelentek meg. A barátját még én is ismerem. Most először elmentem(tünk) vacsorázni a városba és kipróbáltunk két éttermet.
A csütörtöki napon a fondu-t (fondü) ajánlottuk az ismerősöknek én pedig raclette-et (raklett) ettem. Eddig nem tudtam mi az. A fondu-t már ismertem, így azt is sikerült megállapítani, hogy az amit kihoztak, az nem a legjobban sikerült, ugyanis túlöntözték fehér borral, amitől enyhén pezsgő és picit savanykás íze lett, valamint az állaga is inkább habra hasonlított, mint nyúlós meleg sajtra. A raclette viszont jó volt, mert jó sajtot adtak hozzá. Ez egyébként annyiból állt, hogy a sajtot nem egy nagy tálban melegítettem, hanem egy Tefal raclette-sütőn, ami a régi parazsas sütőt helyettesítette. Egy hajdanán teflonos bevonatú kis lapátkába helyeztem a sajtot és azt dugtam a melegítőbe. Itt is olvadt sajt lett a végeredmény, ami - ismétlem - a jó sajt miatt lett finom. Kaptunk főtt burgonyát és egy kis kosár szeletelt kiflit (nem nevezném baguette-nek az átmérője miatt).
A másik étterem ahova elmentünk, amolyan indiai-arab volt, legalábbis a felszolgálók. Itt viszont viszonylag olcsón jóllaktunk mindannyian. Én egy sort értetlenkedtem a rendelésnél, ugyanis egy magyarázó szöveget ételnek gondoltam. Az volt oda írva, hogy a szárnyas és lábasjószágokat hasábburgonya körítéssel szolgálják fel. Nos én azt hittem ez egy vegyes tál. Egyébként stilisztikailag volt nagyon megtévesztő, mert pont ugyanolyan jegyekkel rendelkezett ez a bekezdés, mint a többi. Jó, egyébként meg mafla voltam.
A vacsora előtt viszont egyénileg - úgy értem a többi magyartól függetlenül - elmentem egy idegenvezetős Ile de la Cité bemutatóra, ahol a város szívében lévő sziget nevezetességeit mutatta be nekünk egy francia nő, angolul. Nagyon sokat tudott beszélni és azt is tudta mivel lehet az ember figyelmét felkelteni: minden történetnek volt egy kis pikantériája, pontosabban erotikus tartalma.
Nem volt kedvem a kultúrtörténeti szavakat bogozgatni kevés francia tudásommal, ezért választottam az angol csoportot. Összeismerkedtem közben egy japán nővel, aki 46 éves, de 35-nek néz ki (mázlis genetikájúak, addig is tudtam, de hogy ennyire! Elgondolkodtató egy kis japán eredetű vérfrissítés a családban... :) Kár, hogy olyan alacsonyak), egy bolgár-amerikai, egy argentin lánnyal és egy német fiúval. Mindenki a Citében lakik, csak más-más házban. Érdekes volt a multikulturális találkozó, főleg, hogy mindenki nyitott volt.
Ezt hiányolom én otthon sokszor. Mindenki azt mondja, hogy ő mennyire empatikus, meg elfogadó, de amíg az ember nem lát nap, mint nap afrikaiakat, vagy ázsiaiakat jelentős mennyiségben rohangálni az utcákon, addig nem tudja elképzelni sem, mi az a nyitottság. Persze ez csak egy kiragadott példa, nem csak erről szól a dolog. Érdemes minél többet külföldre menni és a legjobb, ha elhagyjuk az őskontinensünket is. Tudom, ez otthonról elég nehéz, de a technika korában akár fotelből is bejárhatjuk a világot.
Mondjuk itt se lehet nagyon fickándozni utazásilag, így nem innen fogok Peruba menni, az is biztos. :)
Amúlt hétvégén egyébként a "Jours de la Patrimoine" ünnepe volt, ami kb. "A Nemzeti Örökség Napjára" lehet leginkább lefordítani. Ekkor nagyon sok közintézmény válik a köz számára megtekinthetővé és ráadásul többnyire ingyenesen. Mi pont lekéstünk egy ilyen lehetőséget, de helyette körbenéztünk a Jardin de Luxembourg parkban és a kerítésére kirakott Laosz-Thaiföld-Vietnám fotókiállítást is megtekintettük. Tetszett.

A mai napon úgy tűnik, hogy az utolsó lépésnél valahol el lett tolva az aktin preparálás és így az egész múltheti munkám tönkrement. Nem tudom a hiba okát, mert mindent a leírás szerint csináltam. Még bízom a holnapban, amikor kiderül, hogy csak a koncentrációmérést rontottam el. Bárcsak...

(tényleg csak a koncentráció mérés vot rossz. Szerencsére.)

Ma arra is rájöttem, hogy én annyira nem dohányzom, hogy meg is feledkeztem az emberek ezen szokásáról és emiatt az otthoni albérlethirdetésbe elfelejtettem beleírni, hogy dohányosok kíméljenek. :( Meg is lesz az eredménye...

Szuper idő van még itt! Ez lelkesítő. És még az egész hétre jó időt mondtak... Hurrá!

Gyümölcsnap

Mielőtt lefekszem, írok még egy picit.
Ma kezdtem el egy preparálást és egy másik fehérje kapcsán sikerült kirobbantanom egy kisebb belső háborút... :) (Nem örülök, ez kényszervigyor).
Este fociztunk egyet 6-7:30 között, egész tűrhető volt, bár magammal nem voltam megelégedve.
Az időjárás már nem olyan itt, mint nálunk otthon lehet, de délutánfele mindig összeszedi magát a Központi Fűtőtest és egész hangulatos időt csinál.

Este gyümölcs"napot" tartottam. Ugyanis elmentem a boltba, hogy vegyek kaját, meg egyebet. Végre megtaláltam az alufóliát, meg a folpackot - ugye itt magamra voltam szorulva, mert sem elmagyarázni, sem megmondani nem tudom, hogy mit is keresek - és vettem üdítőt, meg csipszet a holnapi Loki meccsre... és amikor félúton voltam hazafele, akkor döbbentem rá, hogy nincs pékárum.
Vacsora: aperitif - banán
hidegtál - ananászos joghurt
főétel - egy kis chips (csak hogy legyen káros is benne)
utóétel - barack
innivaló: őszibaracklé

Azért egy kis pörkűtt jól gyütt vóna. (Ez nem igaz, de jó magyarosan hangzik!)

Hírek

Mindig találok csemegét a magyar online mediában. Íme a mostani termés.

Az igazi sportriporter mindkét fél továbbjutásának örül!

Én nem értem, hogy mit ordít, de a hangsúly ugyanaz. Akkor most mi van? Ki is a kedvenc csapata?

18 év alatti vásárlóknak/vendégeknek szeszesitalt és dohányárut nem adunk el/szolgálunk ki:
Hír
Hát kérdem én: a szövegben szereplő részegen randalírozó tinédzserekkel csak egy gond van, az hogy a 18 év alatti részeg tinédzser nem létezik/létezhet a fent említett és minden étteremben/boltban kötelezően betartandó szabály miatt. Vagy már megint nem figyeltek a fogalmazásra, vagy a kijárási tilalom helyett a vendéglátó helyeket kellene sorra büntetni a törvény be nem tartása miatt. Valami bűzlik Hungáriában.

Takarító és reparáló munkakör

Amit most írok, nem azért írom, hogy panaszkodjak, hanem csak ténymegállapítás.
Néha még örülök is annak a ténynek, hogy állítgatni kell az eszközökön, amit használok. Amióta kijöttem a tegnapi napig bezárólag már 3 műszert takarítottam le (az asztallal és minden kiegészítőjével együtt) és mindhárom alkalmazhatóságán javítottam, de legalábbis kijavítottam a hibáikat. A legelső a legegyszerűbb műszer, amit biofizikában/biokémiában használni lehet: egy fotométer. Ennek a küvettatartóját kellett optimalizálni. A második ehhez a fotométerhez, illetve fluoriméterekhez is használható rapid-mixing (gyorskeverő rendszer) eszköz összeszerelése és azóta további fejlesztése történt meg, ugyanis a reakció, amit követni akarok, az elég gyors (2-5 perc alatt lezajlik), így a kézi keveréses módszernél a leglényegesebb 10-20 szekundumról lemarad az ember. Ezek után, kiderült, hogy van egy stopped-flow eszköz is az alagsorban. Sajnos a kor nagyon látszik rajta: 15 éves és orrán-száján vérzett szegény mielőtt elkezdtem használni.
1 napos használat alatt 4 hibát fedeztem fel rajta, amiből kettőt viszonylag egyszerű volt orvosolni, 1-re oda kell figyelni és a negyedik ma cseszett ki velem, de nagyon, ugyanis összekeverte a friss mintát a már használttal és így elég sok minta odaveszett. Ha azt mondom, hogy 1 ml, akkor az nem tűnik soknak, de ha azt mondom, hogy ebből az egyik anyag 10 ml-ének előállítására 7 nap a másik fehérje esetében 6 nap ment el, akkor az már mutatja, hogy a mostani 70 mikroliter/minta arányú használat mellett nem sokáig fog kitartani. A kolléganőm meg is ijedt, hogy akkor most hetente kell nekiállni újat csinálni. Eddig hónapokig elvoltak ugyanennyi anyaggal... Sőt a harmadik fehérjét 3 éve preparálták utoljára. Miattam szerintem 2 havonta kell majd.
Szeret engem a laboráns...
De hogy lássa, hogy nem akarom kihasználni, a héten (utólagos bejegyzés: szept. 15) magam kezdtem el aktint preparálni.

Remény

Azon gondolkoztam ma, hogy ha egy peronon vagyunk az egyik kollégámmal, akkor bunkóság-e otthagyni és egy másik RER kocsiba ülni, ha 5 percen keresztül figyelembe se vette, hogy ott ülök mellette a peron egyik padján? Szerintem nem.
Megértem, hogy jó könyvet olvas és egyébként sem egyszerű velem beszélni a nyelvi nehézségeim miatt (mondjuk angolul még mindig beszélhetnénk), de azért sem egyszerű, mert nem tudunk közös témákról, amik mentén elindulhatnánk. Ittlétem során először, több mint 1 percig beszéltem az étkezdében (angolul) és az eredménye az lett, hogy amint befejeztem egyből témát váltottak. Hát, mondjuk arról beszéltem, hogy a magyar focisták már megint nemzeti hőst csináltak abból az emberből, aki semmit nem csinált a meccs során: Ibrahimovics. Iszonyatos pechnek mondanám ami történt, ha nem lett volna egyértelmű, hogy rossz taktikát választottak a legvégére a fiúk.
Most egy kicsit beszélek a meccsről. Az akarat nagyon látszott rajtuk, de ahogy azt egy magyar kollégám kifejtette a hétvégén, az nem erény, sőt nem sokat ér tudás nélkül. Kénytelen vagyok igazat adni neki. A meccs végére végiggondoltam, hogy ha esetleg szerencsés sorozattal ki is jutnánk a VB-re valamikor (nem most!), akkor ott a leggyengébb csapat lennénk, mert sok minden hiányzik még az elszántság mellé a csapatból. Megjegyzem, ahogy Gábor is mondta, jelentős javulást lehet észrevenni az elmúlt évek focijához képest, de alacsony szintről könnyű fejlődni. Szóval ha kijutnánk, akkor már nem tudnánk külföldről szerződtetett ügyes játékosok nélkül érvényesülni, mert a magyar fiúk között a legkiemelkedőbb is csak tehetséges, de nem eléggé.
Amiket hiányoltam:
* cselek. Mintha csak magam látnám a pályán, aki nem tud cselezni az passzol, NADE
* jó passzok is kellenek, ahhoz, hogy előrejussunk és végigvigyünk egy támadást.
* kapura lövés, kb 2-3 volt az egész meccs alatt
* taktika - ez mondjuk az edző/csapatkapitány hibája.
Azért összességében mégegyszer kijelentem, hogy jók voltak és csak ott kezdtem el fogni a fejem, amikor észleltem, hogy a sikeres 11-es után a magyarok erőre kapnak, de ahelyett, hogy értelmesen vezettek volna támadást és próbálták volna megőrizni a labdát, ehelyett előrevagdosták a lasztit, de nem volt esélyünk a magas védősorral szemben. Másrészt inkább a védekezésre kellett volna fordítani a maradék energiát (ezt szerintem a csapatkapitány cseszte el, aki még buzdította is a csapatot). Miért lett ez elrontva: mert nyilvánvalóan jobbak voltak nálunk, győzni nem győzhettünk és ahelyett, hogy megelégedtünk volna azzal, hogy hozunk 1 pontot, meg akartuk verni a svédeket.
Végeredményben ha maradt volna a döntetlen, akkor a svédek továbbra is 4 pontra maradtak volna mögöttünk, így azonban felhoztuk őket szorosan a nyakunkba. Emellett a portugálok is közelebb kerültek eggyel hozzánk. Ha a további meccseket nézzük: a svédek 3 pontot biztosan hoznak, és a portugálok is a két hátralévő meccsből, azaz a svédek megelőzhetnek, a portugálok meg utolérhetnek minket...
Miért? Miért nem gondolkozott a csapatkapitány hideg fejjel? A játékosok értelemszerűen fellelkesültek a remény miatt, de a pályán kívül számolni is tudni kell, nem csak focizni.
Az meg aztán nagy kegyetlenség, hogy a 94. perben, azaz a hivatalosan megadott 3 perces hosszabbítás lejárta után kaptuk a gólt... de ez nem mentség.