Remény

Azon gondolkoztam ma, hogy ha egy peronon vagyunk az egyik kollégámmal, akkor bunkóság-e otthagyni és egy másik RER kocsiba ülni, ha 5 percen keresztül figyelembe se vette, hogy ott ülök mellette a peron egyik padján? Szerintem nem.
Megértem, hogy jó könyvet olvas és egyébként sem egyszerű velem beszélni a nyelvi nehézségeim miatt (mondjuk angolul még mindig beszélhetnénk), de azért sem egyszerű, mert nem tudunk közös témákról, amik mentén elindulhatnánk. Ittlétem során először, több mint 1 percig beszéltem az étkezdében (angolul) és az eredménye az lett, hogy amint befejeztem egyből témát váltottak. Hát, mondjuk arról beszéltem, hogy a magyar focisták már megint nemzeti hőst csináltak abból az emberből, aki semmit nem csinált a meccs során: Ibrahimovics. Iszonyatos pechnek mondanám ami történt, ha nem lett volna egyértelmű, hogy rossz taktikát választottak a legvégére a fiúk.
Most egy kicsit beszélek a meccsről. Az akarat nagyon látszott rajtuk, de ahogy azt egy magyar kollégám kifejtette a hétvégén, az nem erény, sőt nem sokat ér tudás nélkül. Kénytelen vagyok igazat adni neki. A meccs végére végiggondoltam, hogy ha esetleg szerencsés sorozattal ki is jutnánk a VB-re valamikor (nem most!), akkor ott a leggyengébb csapat lennénk, mert sok minden hiányzik még az elszántság mellé a csapatból. Megjegyzem, ahogy Gábor is mondta, jelentős javulást lehet észrevenni az elmúlt évek focijához képest, de alacsony szintről könnyű fejlődni. Szóval ha kijutnánk, akkor már nem tudnánk külföldről szerződtetett ügyes játékosok nélkül érvényesülni, mert a magyar fiúk között a legkiemelkedőbb is csak tehetséges, de nem eléggé.
Amiket hiányoltam:
* cselek. Mintha csak magam látnám a pályán, aki nem tud cselezni az passzol, NADE
* jó passzok is kellenek, ahhoz, hogy előrejussunk és végigvigyünk egy támadást.
* kapura lövés, kb 2-3 volt az egész meccs alatt
* taktika - ez mondjuk az edző/csapatkapitány hibája.
Azért összességében mégegyszer kijelentem, hogy jók voltak és csak ott kezdtem el fogni a fejem, amikor észleltem, hogy a sikeres 11-es után a magyarok erőre kapnak, de ahelyett, hogy értelmesen vezettek volna támadást és próbálták volna megőrizni a labdát, ehelyett előrevagdosták a lasztit, de nem volt esélyünk a magas védősorral szemben. Másrészt inkább a védekezésre kellett volna fordítani a maradék energiát (ezt szerintem a csapatkapitány cseszte el, aki még buzdította is a csapatot). Miért lett ez elrontva: mert nyilvánvalóan jobbak voltak nálunk, győzni nem győzhettünk és ahelyett, hogy megelégedtünk volna azzal, hogy hozunk 1 pontot, meg akartuk verni a svédeket.
Végeredményben ha maradt volna a döntetlen, akkor a svédek továbbra is 4 pontra maradtak volna mögöttünk, így azonban felhoztuk őket szorosan a nyakunkba. Emellett a portugálok is közelebb kerültek eggyel hozzánk. Ha a további meccseket nézzük: a svédek 3 pontot biztosan hoznak, és a portugálok is a két hátralévő meccsből, azaz a svédek megelőzhetnek, a portugálok meg utolérhetnek minket...
Miért? Miért nem gondolkozott a csapatkapitány hideg fejjel? A játékosok értelemszerűen fellelkesültek a remény miatt, de a pályán kívül számolni is tudni kell, nem csak focizni.
Az meg aztán nagy kegyetlenség, hogy a 94. perben, azaz a hivatalosan megadott 3 perces hosszabbítás lejárta után kaptuk a gólt... de ez nem mentség.