Érdekes ívet vet a mai napom.
Kedves olvasó. Ha érdekel, akkor kövesd a lépéseket és nézd meg a videókat, mert úgy jön a hangulat. Ha nem akarsz videót nézni, akkor inkább ne is olvasd, mert úgy nem ér semmit az egész.
Indultam a mai poznan-i kajak-kenu vb sikeres magyar szereplésétől és ettől a videótól:
Magyarok
ami elgondolkoztat, hogy ki magyar és ki nem, de egyben csak megerősíti eddigi véleményemet, hogy "AZ A MAGYAR, AKI ANNAK VALLJA MAGÁT ÉS NYÍLTAN VÁLLALJA IS, VALAMINT KÖZÖSSÉGBEN E SZERINT CSELEKSZIK".
Ez nem jelenti, hogy ahol tiltott, vagy tiltott volt a magyarság kimutatása ott nincsenek magyarok, sőt igazán ott volt esély magyarnak maradni, mert amióta demokrácia és jólét van (az van, ne feledjük!) azóta itthon a hazafiság kimutatása és megélése nem divat, kivéve bizonyos szélsőséges csoportokban (amivel viszont nem értek egyet, de elfogadom, mert sajnos mindenhol van ilyen a világon).
Ez magában foglalja a félig néger származású leány magyarnak elfogadását, de ugyanakkor a roma származásúkét is, amíg a társadalom és/vagy kúltúránk hasznos tagjai. A témakör óriási vitát indíthat, ezért én itt nem mennék bele a részletekbe. Ellenben ha másként érzel, ne ítélj el!
Van azonban más megfogalmazásom is a magyarságra: azok, akik a magyar himnusz hallatán tisztességesen viselkednek. Nem! Nem kell vigyázban állni, de az arcról és a szemekből kiolvasható minden. Ha továbbmegyek, akkor azok még inkább átérzik magyarságukat, akik a - sokat vitatott - székely himnuszra is hasonlóképpen cselekszenek.
Ma magyarországon már nem, de legalábbis ritkán énekeljük (!) a Himnuszt, ha felcsendül a dallam. Legyen hát ellenpélda Csíksomlyó és a székely himnusz (még ha nem is a legjobb videó, amit találtam).
Az utóbbi időben szerintem a Himnusz jelentősége csökkent, még a szocialista időben is több pátosz volt a tömeges eggyütténeklésben, annak ellenére is, hogy olykor kötelező volt énekelni.
Nem akarok tovább magyarkodni.
Befejezésképpen ideírom, hogy lehet, szentimentálissá válok realista fő jellemvonásom ellenére és mellett, de nem szégyenlem, hogy kicsordult a könnyem párszor, nem csak a fenti videók miatt, hanem az összes e téma köré szerveződő cikk és videó hatására, melyekkel nem zaklatlak most titeket.
Ja még annyi, hogy tegnap online megnéztem egy Mindentudás Egyeteme előadást, mely az emberiség populációgenetikai vizsgálatáról szólt. Természetesen a magyarság eredetéről is szó esett. A mai kutatási eredmények még nagyon zsengék, így én nem fogadom el teljes mértékben perdöntőnek az ott elhangzottakat, de van benne igazság. Íme néhány idézet az előadótól:
"Olyan, hogy magyar, genetikailag nem létezik!" - azaz a bevándorló ősmagyarok nem rendelkeztek olyan genetikai eltéréssel, ami egyedivé tett volna minket.
További adalékként a mai magyarkodóknak:
"A honfoglaláskori magyar sírokban talált (és eddig megvizsgált) emberek mitokondriális (azaz anyai öröklési ágon továbbadott) DNS-e alapján az ősmagyarok genetikai állománya 52%-ban európai, 35%-ban ázsiai, 12%-ban afrikai (!) eredetre utal. Ezzel szemben a mai magyaroknál ez 85% európai és 15% ázsiai, azaz az afrikai vonal nincs jelen. Összehasonlításképpen a mai székelyek: 75% 19% 6% -os megoszlást mutatnak a mitokondriális DNS eredetére vonatkozólag."
Ebből az következik, hogy mi a mai Mo. területén valóban a népek kohója vagyunk és nem elsősorban az ázsiai, vagy a még régebbi eredetű afrikai genetikájúak számára. Az afrikai eredetű genom nem jelent négert, nem kell senkinek arra gondolni. Az ázsiai genom megőrzése ellenben köszönhető a letelepített kunoknak és jászoknak is. A székelyek többet őriztek meg eredeti génállomyányu(n)kból, sajnos a felvidékiekre és a vajdaságiakra vonatkozólag jelenleg nincsenek adatok.
Mindezt magyarázták azzal, hogy viszontagságos történelmünkben sok genetikai hatás ért minket, de érdemes lenne a férfi ágon öröklődő Y kromoszómát is vizsgálni, mert "sem a mongol, sem a török, sem az osztrák hadsereg sem pedig a 2. ukrán front nem amazonokból állt!" Remélem érthető.
Két vicces ki/elszólás is volt:
"A fiúk az Y kromoszájukat valamelyik apjuktól örökölték..."
"Izland lakosságának Y kromoszómája viking, míg a mitikondriális águk skót, valószínűleg azért mert Izlandra menet a vikingek megálltak Skóciában vagy a skót szigeteken és magukkal vittek néhány skót szépséget." Ehhez én annyit fűznék hozzá, hogy egyrészt nagyon ki lehettek éhezve azok a viking férfiak! Másrészt a pasik vagy nem vittek magukkal viking nőt (amit megértek, mert kinek kell az, hogy az asszony ott álljon az ember sarkában miközben az épp portyázik), vagy a skót lányok még a vikingáknál is szebbek voltak. Ehhez utolsó cseppként a pohárba: ha ez igaz, akkor megértem, hogy a viking férfiak állandóan a tengereken voltak. :D
(bocs skótok, mint nemzet kedvellek titeket, az országot meg imádom!)
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: magyar. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: magyar. Összes bejegyzés megjelenítése
2010-08-22
2010-03-26
Egy magyar tanmese
Ma kaptam emailben:
Nemrégiben egy magyar és egy japán cég nyolcevezős versenyt rendezett a Dunán. A verseny előtt mindkét csapat keményen edzett, hogy a lehető legjobb teljesítményt érjék el. Mikor eljött a nagy nap mindkét csapat tagjai nagyon jó formában voltak, mégis a japánok nyertek nagy előnnyel.
A vereség igen érzékenyen érintette a magyar csapatot, teljesen mélypontra kerültek. A felső vezetés úgy döntött, feltétlenül kideríti a megsemmisítő vereség okát, ezért rögtön alkottak is egy team-et, akik ezen a projekten dolgoztak. Feladatuk az volt, hogy alaposan kivizsgálják az ügyet és megfelelő segítséget nyújtsanak. A sok vizsgálat után kiderítették, hogy a japánoknál heten eveztek, s egy ember kormányzott, míg a magyar csapatnál egy ember evezett és heten kormányoztak. A felső vezetés erre rögtön igénybe vette egy tanácsadó cég szolgálatait, s arra kérte őket, készítsenek tanulmányt a magyar csapat struktúrájáról.
Jelentős költségek kifizetése után néhány hónap múlva a tanácsadó cég arra a következtetésre jutott, hogy a magyar csapatban túl sokan kormányoztak és túl kevesen eveztek.
A japánokkal szembeni következő vereséget elkerülendő megváltoztatták a csapat felépítését. Most négy kormányos volt, két főkormányos, egy kormányigazgató s egy ember evezett. Ezen kívül teljesítmény-értékelési rendszert vezettek be az evezősnél, hogy nagyobb teljesítményre ösztönözzék.
`Bővítenünk kell evezősünk feladatait és nagyobb felelősséggel kell felruházni.´
A következő évben a japánok nyertek, immáron megduplázott előnnyel. A vezetés elbocsátotta az evezőst rossz teljesítménye miatt, eladták a csónakot is és leállították mindenféle beruházást az evezést illetően. A tanácsadó céget dicsérettel illették, a megtakarított pénzt pedig szétosztották a menedzsment tagjai között....
én ehhez ennyit fűznék hozzá:
... a kirúgott evezős sem búsult sokáig, mert a versenyről hírt szerző angolok már az első évben be akartak nevezni egy csapatot, de a csapat nem állt össze időben. Ugyanígy a második évben sem, mert egy ember hiányzott. Végül lecsaptak a kirúgott evezősre és két éves szakmai tapasztalata alapján kinevezték kormányosnak. Csapatuk japán (!) vizeken még nagyobb előnnyel verte a japán hajót...
mer' ugye a tapasztalat számít nem a manager-i 'hozzáértés'. Írányítani se tud mindenki, hiába van papírja róla.
És a további információk:
Az evezős versenyt Magyarisztánban találták ki, barátságos és közhasznú eseménynek tervezték. A helyi politikusok felfigyeltek az ötletre és párt színekbe öltöztetve vidéki látványosságként jelentették be a falugyűlésen. A hírt megneszelve a helyi fateknő vájó cég már a gyűlésen felajánlotta, hogy készítenek egy versenyhajót, ingyen és bérmentve, ha elmehetnek külföldre tanulmányozni az ilyen hajókat. A családi vállalkozás minden tagja (apa, anya, 3 gyerek, 2 sógor és egyikük élettársa) 3 hónapot töltött Hawaii-on, majd Svájcban - miután 1 hónap alatt rájöttek, hogy Hawaii a tengeri katamaránok versenyének a központja és nem a folyóvizi evezősöké.
A gyűjtött tapasztalatok alapján nekiálltak a hajó elkészítésének, de közben rájöttek, hogy jobb lenne, ha a szomszéd faluban lévő műanyag fröccsöntő gyárral kezdenek el egyezkedni, mert a műanyag mégiscsak könnyebb, mint az az akác, amit a szomszéd erdőből tudnak olcsón szerezni. Meg egyébként a szálkátlanításhoz se volt meg a megfelelő gömb-csiszolójuk.
Kiderült azonban, hogy a műanyaggyár igazgatója ellenzéki, így a pártemberek káderei léptek munkába és 60-40 alapon megegyeztek, hogy a másik párt logója is rákerül a hajó testére. És hogy abból se legyen gond, hogy elöl-hátul... a hajót hosszában osztották ketté és így lett a terv alapján a hajó teste színpompás. Az ötlet kitalájónák nevét pedig méltó módon a hajó aljára tervezték bevésetni.
Ezután kézrázás, szalagátvágás és két napra szóló vigadalom - a két faluban, két szín alatt - keretében elindították a hajóépítési projektet. Az ötletgazda és az első párt arra várt, hogy mikor lesz kész a hajó. A másik falu és a gyáros pedig arra, hogy mikor kapják meg már a tervrajzot és a fröccsöntéshez szükséges - japánban vásárolt - műanyagot. Eltelt így 4 hónap, majd anyázások közepette hajba-, majd észbekaptak.
A nagy mennyiségű extra minőségű műanyag rendelésére a Műanyagügyi miniszter azonban gyanút fogott és 2 hetes nyomoztatás után magához hívatta az illetékes politikusokat, hogy mit tudnak a régiójukban zajló eseményekről és hogyhogy őt nem tájékoztatták erről az országos jelentőségű eseményről? Minekután a nyereségből 30-30-30 alapon megnyugtatták a minisztert és minisztériumát, azonnal 100 egységnyi pénzt kaptak papíron az Államkincstárból a cél elérésére, végeredményben így sikerült előteremteni 10 egységnyi, addig gazdára nem talált és el nem költségelhető pénzt, melynek ellenében kénytelenek voltak tényleg megvásárolni az alapanyagot.
Kiderült azonban, hogy az anyag 20 egységnyibe kerül. Ezt megtudva, a gyár igazgatója felértékelte e becses anyaggal való munkájának jelentősségét és önzetlenségét feledve 0-ról 10 egységre emelte fizetését. Sápadozva, de ismerősei révén az Államkincstárnok kiegészítette az összeget magánbefektetők pénzével, 50 egység erejéig. Ő csak annyit kívánt, hogy a befektetők által létrehozott Szerecsen Kft (a bejegyző elírta a Szerencse szót) logója, a vízen gázló vemhes hód domborműve a hajó orrában ezüstből, vagy aranyból formázva meg kell jelenjen. Ennek külön költségét természetesen magukra vállalták, hiszen 25-25-25-5 arányból 5 az ő részük lesz.
A hajó a verseny előtt egy nappal elkészült. A pártfunkcionáriusokat nem zavarta, hogy a csapat nem tud kellőképpen felkészülni. Nem zavarta, mert jól tudták ki(nek a kije) fog a hajóban ülni. Biztosak voltak a dolgukban. Minden evezőst jól megfizettek, hogy nyerjenek! Másrészt feleslegesnek tartották az edzőtáborra kidobott pénzt.
Színes-hódos mivoltában szépen virított a hajó a Dunaparton. Eljött a felavatási vízretétel napja. A két falu, a két párt összes helyi képviselője, az Államkincstár képviselője, a Szerecsen Zrt (jogi változások miatt), a Műanyagügyi és a Vízügyi miniszterek, valamint a helyi búvárcsapat és még a tűzoltóság vizimentő alakulata teljes felszerelésben - ez utóbbiak biztonsági okokból - ott feszített a Dunaparton.
Elérkezett a vízrebocsátás pillanata is. A hajó siklott a vízen... emberek nélkül, ugyanis a vízretételben járatlan Pista bácsi és Gerzson a kocsmáros nem várta meg, hogy a Központi Olympiai Bizottság Evezős Tagozatának Különeljárási bizottsága által 2 napja kinevezett 8 'ejtőernyős' evezős beleülhessen a hajóba. Mintegy nemtetszésüket is kifejezték ezzel, hogy márpedig ebbe akárki nem ülhet bele... de egyben jót is cselekedtek, mert:
az ötletgazda nevének a hajó aljába bevésése oly jól sikerült, hogy 4 m-en belül a hajó tele lett vízzel, majd egy kis oldalhullámzástól felfordult és elérte legstabilabb állapotát, köszönhetően a tőkesúlyként kitűnően beváló - sajnos csak réz-ólom ötvözetből kivitelezett, de aranyáron eladott - áramvonalas hód szobrocskának.
A Ferihegyen ekkor landoló japán sportkülönítménynek szabadságot rendeltek el és 2 nappal később (parlamenti határozat alapján) 1 évvel későbbre halasztották az eseményt. A japánok nem értették a dolgot, de örültek, hogy láthatták a fővárost, ahol sokat fényképezkedtek.
A parlamenti ülés egyben döntött a csapat támogatásának megítéléséről, valamint a kiszolgáló személyzet anyagi támogatásáról és végül a Magyar-Japán Evezőolimpia jövő évi megrendezéséről, melyre rendre 250-500-500 egységnyi pénz rendelkezésre bocsátását szavazták meg. A kételkedő politikusok meggyőzéseként a nevük bekerült a kiszolgáló személyzet listájára.
A második hajó elkészítése a tapasztalatok miatt már kevesebb anyag rendelését igényelte, így az csak 50 egységnyibe került (aki úgy érzi, hogy hibás az adat az szóljon és kap a különbözetből). ennek megfelelően az újratervezés és öntés költsége felemésztette az olimpia szervezésére fordítható összeg kb. felét. Negyedéből a Dunapartot fésülték (Eltakarítunk Kft, a Szerecsen Kft 100%-os tulajdona, fél év múlva megszűnt) -pardon - gereblyézték át. Egy szakértői bizottság (A Pá(/a)rttalan Dunáért, multipárt alapítású "közhasznú" társaság) pedig a maradék negyed összeg ellenében megállapította, hogy a versenyt pont ott kell megrendezni, ahol egyébként is tervezték. (Indoklás kulcsszavai: falusi turizmus, ökológia, fenntartható fejlődés, versenyszféra, nemzetközi, kultúrális, nemzeti, magyar, vizisport, magyar-japán barátság...)
A verseny eredményét fent olvashattátok.
A leépítés során a hajót 0,2 egységnyi pénzért vette meg a MÉH (Méghogy Én Hülye? Bt, mely kapcsolatban állt a Szerecsen Zrt-vel), majd továbbadta egy svájci evezős csapatnak 112 egységnyiért, melyből 10 után le is adózott. A Szerecsen Zrt-t külföldieknek eladták, majd az alapítók kiléptek. Jelenleg csődeljárás folyik ellene (az új tulajdonosok ellen).
A svájciak egyébként megnyerték a hajóval a kantonok közötti versenyt, de a svájci rendezésű nemzetközi bajnokságra már nem nevezhettek vele, mert a hajó tőkéje (a hódot végülis alulra rakták, megnyugtatva a befektetői kedélyeket, hogy ennél többet eszmeileg és anyagilag sem segíthettek volna) megmagyarázhatatlan módon előnyhöz juttatta a csapatot. Azóta a CERN-ben dolgozó hidrodinamikai szakemberek igyekeznek megfejteni a rejtélyt és már már a gyorsítóba juttatását tervezik, hogy kipróbálják hogyan viselkedne relativisztikus sebességeknél. Ez lehet a jövő űrhajójának prototípusa?
Nemrégiben egy magyar és egy japán cég nyolcevezős versenyt rendezett a Dunán. A verseny előtt mindkét csapat keményen edzett, hogy a lehető legjobb teljesítményt érjék el. Mikor eljött a nagy nap mindkét csapat tagjai nagyon jó formában voltak, mégis a japánok nyertek nagy előnnyel.
A vereség igen érzékenyen érintette a magyar csapatot, teljesen mélypontra kerültek. A felső vezetés úgy döntött, feltétlenül kideríti a megsemmisítő vereség okát, ezért rögtön alkottak is egy team-et, akik ezen a projekten dolgoztak. Feladatuk az volt, hogy alaposan kivizsgálják az ügyet és megfelelő segítséget nyújtsanak. A sok vizsgálat után kiderítették, hogy a japánoknál heten eveztek, s egy ember kormányzott, míg a magyar csapatnál egy ember evezett és heten kormányoztak. A felső vezetés erre rögtön igénybe vette egy tanácsadó cég szolgálatait, s arra kérte őket, készítsenek tanulmányt a magyar csapat struktúrájáról.
Jelentős költségek kifizetése után néhány hónap múlva a tanácsadó cég arra a következtetésre jutott, hogy a magyar csapatban túl sokan kormányoztak és túl kevesen eveztek.
A japánokkal szembeni következő vereséget elkerülendő megváltoztatták a csapat felépítését. Most négy kormányos volt, két főkormányos, egy kormányigazgató s egy ember evezett. Ezen kívül teljesítmény-értékelési rendszert vezettek be az evezősnél, hogy nagyobb teljesítményre ösztönözzék.
`Bővítenünk kell evezősünk feladatait és nagyobb felelősséggel kell felruházni.´
A következő évben a japánok nyertek, immáron megduplázott előnnyel. A vezetés elbocsátotta az evezőst rossz teljesítménye miatt, eladták a csónakot is és leállították mindenféle beruházást az evezést illetően. A tanácsadó céget dicsérettel illették, a megtakarított pénzt pedig szétosztották a menedzsment tagjai között....
én ehhez ennyit fűznék hozzá:
... a kirúgott evezős sem búsult sokáig, mert a versenyről hírt szerző angolok már az első évben be akartak nevezni egy csapatot, de a csapat nem állt össze időben. Ugyanígy a második évben sem, mert egy ember hiányzott. Végül lecsaptak a kirúgott evezősre és két éves szakmai tapasztalata alapján kinevezték kormányosnak. Csapatuk japán (!) vizeken még nagyobb előnnyel verte a japán hajót...
mer' ugye a tapasztalat számít nem a manager-i 'hozzáértés'. Írányítani se tud mindenki, hiába van papírja róla.
És a további információk:
Az evezős versenyt Magyarisztánban találták ki, barátságos és közhasznú eseménynek tervezték. A helyi politikusok felfigyeltek az ötletre és párt színekbe öltöztetve vidéki látványosságként jelentették be a falugyűlésen. A hírt megneszelve a helyi fateknő vájó cég már a gyűlésen felajánlotta, hogy készítenek egy versenyhajót, ingyen és bérmentve, ha elmehetnek külföldre tanulmányozni az ilyen hajókat. A családi vállalkozás minden tagja (apa, anya, 3 gyerek, 2 sógor és egyikük élettársa) 3 hónapot töltött Hawaii-on, majd Svájcban - miután 1 hónap alatt rájöttek, hogy Hawaii a tengeri katamaránok versenyének a központja és nem a folyóvizi evezősöké.
A gyűjtött tapasztalatok alapján nekiálltak a hajó elkészítésének, de közben rájöttek, hogy jobb lenne, ha a szomszéd faluban lévő műanyag fröccsöntő gyárral kezdenek el egyezkedni, mert a műanyag mégiscsak könnyebb, mint az az akác, amit a szomszéd erdőből tudnak olcsón szerezni. Meg egyébként a szálkátlanításhoz se volt meg a megfelelő gömb-csiszolójuk.
Kiderült azonban, hogy a műanyaggyár igazgatója ellenzéki, így a pártemberek káderei léptek munkába és 60-40 alapon megegyeztek, hogy a másik párt logója is rákerül a hajó testére. És hogy abból se legyen gond, hogy elöl-hátul... a hajót hosszában osztották ketté és így lett a terv alapján a hajó teste színpompás. Az ötlet kitalájónák nevét pedig méltó módon a hajó aljára tervezték bevésetni.
Ezután kézrázás, szalagátvágás és két napra szóló vigadalom - a két faluban, két szín alatt - keretében elindították a hajóépítési projektet. Az ötletgazda és az első párt arra várt, hogy mikor lesz kész a hajó. A másik falu és a gyáros pedig arra, hogy mikor kapják meg már a tervrajzot és a fröccsöntéshez szükséges - japánban vásárolt - műanyagot. Eltelt így 4 hónap, majd anyázások közepette hajba-, majd észbekaptak.
A nagy mennyiségű extra minőségű műanyag rendelésére a Műanyagügyi miniszter azonban gyanút fogott és 2 hetes nyomoztatás után magához hívatta az illetékes politikusokat, hogy mit tudnak a régiójukban zajló eseményekről és hogyhogy őt nem tájékoztatták erről az országos jelentőségű eseményről? Minekután a nyereségből 30-30-30 alapon megnyugtatták a minisztert és minisztériumát, azonnal 100 egységnyi pénzt kaptak papíron az Államkincstárból a cél elérésére, végeredményben így sikerült előteremteni 10 egységnyi, addig gazdára nem talált és el nem költségelhető pénzt, melynek ellenében kénytelenek voltak tényleg megvásárolni az alapanyagot.
Kiderült azonban, hogy az anyag 20 egységnyibe kerül. Ezt megtudva, a gyár igazgatója felértékelte e becses anyaggal való munkájának jelentősségét és önzetlenségét feledve 0-ról 10 egységre emelte fizetését. Sápadozva, de ismerősei révén az Államkincstárnok kiegészítette az összeget magánbefektetők pénzével, 50 egység erejéig. Ő csak annyit kívánt, hogy a befektetők által létrehozott Szerecsen Kft (a bejegyző elírta a Szerencse szót) logója, a vízen gázló vemhes hód domborműve a hajó orrában ezüstből, vagy aranyból formázva meg kell jelenjen. Ennek külön költségét természetesen magukra vállalták, hiszen 25-25-25-5 arányból 5 az ő részük lesz.
A hajó a verseny előtt egy nappal elkészült. A pártfunkcionáriusokat nem zavarta, hogy a csapat nem tud kellőképpen felkészülni. Nem zavarta, mert jól tudták ki(nek a kije) fog a hajóban ülni. Biztosak voltak a dolgukban. Minden evezőst jól megfizettek, hogy nyerjenek! Másrészt feleslegesnek tartották az edzőtáborra kidobott pénzt.
Színes-hódos mivoltában szépen virított a hajó a Dunaparton. Eljött a felavatási vízretétel napja. A két falu, a két párt összes helyi képviselője, az Államkincstár képviselője, a Szerecsen Zrt (jogi változások miatt), a Műanyagügyi és a Vízügyi miniszterek, valamint a helyi búvárcsapat és még a tűzoltóság vizimentő alakulata teljes felszerelésben - ez utóbbiak biztonsági okokból - ott feszített a Dunaparton.
Elérkezett a vízrebocsátás pillanata is. A hajó siklott a vízen... emberek nélkül, ugyanis a vízretételben járatlan Pista bácsi és Gerzson a kocsmáros nem várta meg, hogy a Központi Olympiai Bizottság Evezős Tagozatának Különeljárási bizottsága által 2 napja kinevezett 8 'ejtőernyős' evezős beleülhessen a hajóba. Mintegy nemtetszésüket is kifejezték ezzel, hogy márpedig ebbe akárki nem ülhet bele... de egyben jót is cselekedtek, mert:
az ötletgazda nevének a hajó aljába bevésése oly jól sikerült, hogy 4 m-en belül a hajó tele lett vízzel, majd egy kis oldalhullámzástól felfordult és elérte legstabilabb állapotát, köszönhetően a tőkesúlyként kitűnően beváló - sajnos csak réz-ólom ötvözetből kivitelezett, de aranyáron eladott - áramvonalas hód szobrocskának.
A Ferihegyen ekkor landoló japán sportkülönítménynek szabadságot rendeltek el és 2 nappal később (parlamenti határozat alapján) 1 évvel későbbre halasztották az eseményt. A japánok nem értették a dolgot, de örültek, hogy láthatták a fővárost, ahol sokat fényképezkedtek.
A parlamenti ülés egyben döntött a csapat támogatásának megítéléséről, valamint a kiszolgáló személyzet anyagi támogatásáról és végül a Magyar-Japán Evezőolimpia jövő évi megrendezéséről, melyre rendre 250-500-500 egységnyi pénz rendelkezésre bocsátását szavazták meg. A kételkedő politikusok meggyőzéseként a nevük bekerült a kiszolgáló személyzet listájára.
A második hajó elkészítése a tapasztalatok miatt már kevesebb anyag rendelését igényelte, így az csak 50 egységnyibe került (aki úgy érzi, hogy hibás az adat az szóljon és kap a különbözetből). ennek megfelelően az újratervezés és öntés költsége felemésztette az olimpia szervezésére fordítható összeg kb. felét. Negyedéből a Dunapartot fésülték (Eltakarítunk Kft, a Szerecsen Kft 100%-os tulajdona, fél év múlva megszűnt) -pardon - gereblyézték át. Egy szakértői bizottság (A Pá(/a)rttalan Dunáért, multipárt alapítású "közhasznú" társaság) pedig a maradék negyed összeg ellenében megállapította, hogy a versenyt pont ott kell megrendezni, ahol egyébként is tervezték. (Indoklás kulcsszavai: falusi turizmus, ökológia, fenntartható fejlődés, versenyszféra, nemzetközi, kultúrális, nemzeti, magyar, vizisport, magyar-japán barátság...)
A verseny eredményét fent olvashattátok.
A leépítés során a hajót 0,2 egységnyi pénzért vette meg a MÉH (Méghogy Én Hülye? Bt, mely kapcsolatban állt a Szerecsen Zrt-vel), majd továbbadta egy svájci evezős csapatnak 112 egységnyiért, melyből 10 után le is adózott. A Szerecsen Zrt-t külföldieknek eladták, majd az alapítók kiléptek. Jelenleg csődeljárás folyik ellene (az új tulajdonosok ellen).
A svájciak egyébként megnyerték a hajóval a kantonok közötti versenyt, de a svájci rendezésű nemzetközi bajnokságra már nem nevezhettek vele, mert a hajó tőkéje (a hódot végülis alulra rakták, megnyugtatva a befektetői kedélyeket, hogy ennél többet eszmeileg és anyagilag sem segíthettek volna) megmagyarázhatatlan módon előnyhöz juttatta a csapatot. Azóta a CERN-ben dolgozó hidrodinamikai szakemberek igyekeznek megfejteni a rejtélyt és már már a gyorsítóba juttatását tervezik, hogy kipróbálják hogyan viselkedne relativisztikus sebességeknél. Ez lehet a jövő űrhajójának prototípusa?
2010-03-09
2010-01-11
Hírek
Nem tudom, hogy csoportosítsam őket, de igyekszem:
TUDOMÁNY
Magyar nyelv (2008)
1984-ben (!!!) adták ki a magyar helyesírással foglalkozó MTA kötet utolsó (11.) kiadását. Hát van benne néhány hiba, meg a nyelvünk is fejlődött közben. Na de ha a tendenciát nézzük, akkor még várhatunk kb 5 évet, mert előtte 1954-ben adták ki a 10. verziót.
Sokminednben igazat adok a cikk írójának, mert nyelvünk lehetne egyszerűbb, mely nem csak nekünk okozna könnyebbséget, hanem a valamilyen okból eszüket vesztett külföldieknek is, akik mindenáron a mi nyelvünkkel akarnak megismerkedni.
Ide vonatkozónak érzem az "Édes ékes apanyelvünk" klasszikus verset.
ERŐSZAK
Amire a napokban rájöttem, hogy egy dolog zavar nagyon a hírekben, mégpedig az, hogy a történések okát nem mondják meg és nem is kutatják. MIÉRT? Mi volt a kiváltó ok?
Egy ember verte a betlehemes installációt egy bevásárlóközpontban.
Ugyan mit ártott neki az? Útban volt, vagy a reprezentált eszmékkel volt baja?
Elharapózó bűnözés az országban:
Bozótvágóval rabolt benzinkutat. Különös pikantériája a történetnek, hogy a benzinkútra visszatért minekután a módszerével nem sikerült sokat kasszíroznia egy boltban. Minek megy vissza? "Jajj a múltkor is olyan jó fogás volt a kútnál. Visszamegyek! Ma már a boltrablásból nem lehet megélni!"
Az igazi profik már befektetnek a fenyegetés eszközébe és külföldre mennek:
Szamurájkarddal rabolt ékszerboltban egy magyar.
Mondjuk ez se volt százas, mert két ruha volt rajta, hogy menekülés közben az egyiktől megszabadulhasson. Ráadásul a szabadnapos rendőrfőnöknek lett gyanús az utcán. Pech.
Persze itt Fro-ban is bolondok az emberek, mert tavaly fiatalok lövöldöztek autóból a rendőrautóban ülőkre, egy hétvégi lövöldözésben egy eltévedt golyó egy ártatlant kislányt ölt meg, míg az idén (jan 13-a van!) egy diák szúrt szíven egy iskolatársát a srác nővéréről szóló szerelmi vita hevében, ma pedig egy ázsiai egyetemista henteskéssel megölt egy embert és 4-et megsebesített, mert valamilyen okból kifolyólag kikelt magából (kezelés alatt állt korábban).
Kabaréba érő, de szomorú hír:
Álunokák csaptak be idős embereket
- Csókolom Ági mama, Pisti vagyok!
- Nem vagyok Ági, Eszter a becsületes nevem!
- Csókolom Eszti mama, Pisti vagyok!
- Miféle Pisti?
- Hát Pisti, az unokája!
- De nekem nincs Pisti nevű unokám, hacsak az az átkozott Béla nem lépett félre mégis 10 évvel ezelőtt, bár akkor se lehet ilyen idős mint maga.
- De ne csinálja már Eszti mama! Ne mondja, hogy nem emlékszik rám. Én vagyok a Béla fia elsőszülött fia. Ne mondja má'!
- Bélának nincs fia csak lánya, aki Évi és legjobb tudomásom szerint még nem operáltatta át magát férfivá... mondjuk akkor se választaná a Pisti nevet, megboldogult férje miatt. Utálta mint a szart. Szóval ne játszá' velem! Paff... és letette
Ági te jössz, hívd fel fél óra múlva, hogy bajban vagy és szükséged van pénzre. Ne feledd Évinek hívnak és Eszti mama Béla fiának vagy az egyetlen lánya. A férjed Pisti, vagy István volt, de már meghalt és "utáltad mint a szart". Érted? - mondta a telefonáló a mellette álló nőnek. Az pedig bólintott, hisz ez a hívás sem lehet nehezebb, mint az előző 10 eset...
VILÁGŰR
Űr-szennyvízszerelő kerestetik
Az űrállomás vizelet-vízzé alakító rendszere rakoncátlankodik. Eltömődött. "A meghibásodás oka az űrhajósok vizeletének magas kalciumtartama, amely miatt eltömődik a 250 millió dolláros (csaknem 46 milliárd forintos) költséggel megépített rendszer. Jelenleg nem ismert, hogy a vizelet magas kalciumtartama mögött az űrhajósok csonttömeg-vesztése húzódik-e, amit a súlytalanság állapota idéz elő, vagy valamilyen más tényező váltja ki...
A NASA Marshall Űrkutatási Központjának mérnökei reményei szerint időben elkészülnek a pótalkatrészek, ezeket a tervek szerint február 7-én induló Endeavour amerikai űrhajó juttatja majd el az ISS-re."
A kérdésem: és addig mi lesz?
(Gondolom a helyzetet megoldották, de arról nem szólhat a hír, mert akkor nem annyira érdekes.)
TUDOMÁNY
Magyar nyelv (2008)
1984-ben (!!!) adták ki a magyar helyesírással foglalkozó MTA kötet utolsó (11.) kiadását. Hát van benne néhány hiba, meg a nyelvünk is fejlődött közben. Na de ha a tendenciát nézzük, akkor még várhatunk kb 5 évet, mert előtte 1954-ben adták ki a 10. verziót.
Sokminednben igazat adok a cikk írójának, mert nyelvünk lehetne egyszerűbb, mely nem csak nekünk okozna könnyebbséget, hanem a valamilyen okból eszüket vesztett külföldieknek is, akik mindenáron a mi nyelvünkkel akarnak megismerkedni.
Ide vonatkozónak érzem az "Édes ékes apanyelvünk" klasszikus verset.
ERŐSZAK
Amire a napokban rájöttem, hogy egy dolog zavar nagyon a hírekben, mégpedig az, hogy a történések okát nem mondják meg és nem is kutatják. MIÉRT? Mi volt a kiváltó ok?
Egy ember verte a betlehemes installációt egy bevásárlóközpontban.
Ugyan mit ártott neki az? Útban volt, vagy a reprezentált eszmékkel volt baja?
Elharapózó bűnözés az országban:
Bozótvágóval rabolt benzinkutat. Különös pikantériája a történetnek, hogy a benzinkútra visszatért minekután a módszerével nem sikerült sokat kasszíroznia egy boltban. Minek megy vissza? "Jajj a múltkor is olyan jó fogás volt a kútnál. Visszamegyek! Ma már a boltrablásból nem lehet megélni!"
Az igazi profik már befektetnek a fenyegetés eszközébe és külföldre mennek:
Szamurájkarddal rabolt ékszerboltban egy magyar.
Mondjuk ez se volt százas, mert két ruha volt rajta, hogy menekülés közben az egyiktől megszabadulhasson. Ráadásul a szabadnapos rendőrfőnöknek lett gyanús az utcán. Pech.
Persze itt Fro-ban is bolondok az emberek, mert tavaly fiatalok lövöldöztek autóból a rendőrautóban ülőkre, egy hétvégi lövöldözésben egy eltévedt golyó egy ártatlant kislányt ölt meg, míg az idén (jan 13-a van!) egy diák szúrt szíven egy iskolatársát a srác nővéréről szóló szerelmi vita hevében, ma pedig egy ázsiai egyetemista henteskéssel megölt egy embert és 4-et megsebesített, mert valamilyen okból kifolyólag kikelt magából (kezelés alatt állt korábban).
Kabaréba érő, de szomorú hír:
Álunokák csaptak be idős embereket
- Csókolom Ági mama, Pisti vagyok!
- Nem vagyok Ági, Eszter a becsületes nevem!
- Csókolom Eszti mama, Pisti vagyok!
- Miféle Pisti?
- Hát Pisti, az unokája!
- De nekem nincs Pisti nevű unokám, hacsak az az átkozott Béla nem lépett félre mégis 10 évvel ezelőtt, bár akkor se lehet ilyen idős mint maga.
- De ne csinálja már Eszti mama! Ne mondja, hogy nem emlékszik rám. Én vagyok a Béla fia elsőszülött fia. Ne mondja má'!
- Bélának nincs fia csak lánya, aki Évi és legjobb tudomásom szerint még nem operáltatta át magát férfivá... mondjuk akkor se választaná a Pisti nevet, megboldogult férje miatt. Utálta mint a szart. Szóval ne játszá' velem! Paff... és letette
Ági te jössz, hívd fel fél óra múlva, hogy bajban vagy és szükséged van pénzre. Ne feledd Évinek hívnak és Eszti mama Béla fiának vagy az egyetlen lánya. A férjed Pisti, vagy István volt, de már meghalt és "utáltad mint a szart". Érted? - mondta a telefonáló a mellette álló nőnek. Az pedig bólintott, hisz ez a hívás sem lehet nehezebb, mint az előző 10 eset...
VILÁGŰR
Űr-szennyvízszerelő kerestetik
Az űrállomás vizelet-vízzé alakító rendszere rakoncátlankodik. Eltömődött. "A meghibásodás oka az űrhajósok vizeletének magas kalciumtartama, amely miatt eltömődik a 250 millió dolláros (csaknem 46 milliárd forintos) költséggel megépített rendszer. Jelenleg nem ismert, hogy a vizelet magas kalciumtartama mögött az űrhajósok csonttömeg-vesztése húzódik-e, amit a súlytalanság állapota idéz elő, vagy valamilyen más tényező váltja ki...
A NASA Marshall Űrkutatási Központjának mérnökei reményei szerint időben elkészülnek a pótalkatrészek, ezeket a tervek szerint február 7-én induló Endeavour amerikai űrhajó juttatja majd el az ISS-re."
A kérdésem: és addig mi lesz?
(Gondolom a helyzetet megoldották, de arról nem szólhat a hír, mert akkor nem annyira érdekes.)
2009-11-09
Hontalan világpolgár
Korrekcióra kényszerülnék az alábbiakban leírt témában a most megjelent hír miatt (Felháborodott Kertész Imre: meghamisították a szövegét), de nem teszem. Nem akarok kétszínűnek mutatkozni, illetve azért sem, mert a nagyrésze igaz annak amit írtam és méginkább azért mert szerintem elgondolkodtató. (Józsi, Nov. 9.)
Az eredeti szöveg:
-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-
Két Nobel díjas író önmeghatározásától "visszhangos" a sajtó:
Herta Müller (született Romániában, Németországba menekült 1987-ben). Nem találom az eredeti cikket, melyben az ő meghatározása van, miszerint ő nem román. Nobel díj 2009-ben.
És hogy mi se maradjunk ki a körből:
Kertész Imre (született Magyarországon, elköltözött Németországba 1990 után???, nem találom még a weboldalán sem az évszámot) Nobel díj 2002-ben. Bizony! Oly régen volt már!
Van bennük egy csomó közös. Ahol születtek, nem fogadták be őket, sőt üldözték. Kit a világháború eszméitől vezérelve, kit az Egységes Románia eszméi miatt. Egyik se jobb a másiknál.
Ahogy sokan vitatják, hogy ők megérdemelték - hiszen sok nemzetközileg ismertebb költő/író mesterkedik és mesterkedett a világban akkor és most -, úgy igyekszünk mi büszkék lenni rájuk.
Büszkék vagyunk? Büszkék lehetünk? Mármint MI magyarok/románok?
Ahogy az idei béke díjjal kapcsolatban erős politikai felhangja van a választásnak, úgy gondolom, hogy mindkét díjazott (és az elmúlt évben még kettőre mondják) politikai irányultsága, elnyomás-ellenessége és világjobbítási szándéka miatt kapta a díjat, Herta Müller esetében kiegészítve egy kis női egyenjogúságra való érdekkel, amit a bizottság igyekszik mostanában kimutatni. (Ettől függetlenül, nem vitatom az érdemet.)
Szóval Herta Müller nem vallja magát románnak. Megértem. És ezt kell lenyelje az országunk: Kertész Imre nem tartja magát magyarnak. Én ezt is megértem. 1
Szerintem amire egyedül "büszkék" lehetünk, hogy mi kényszerítettük őket olyan környezetbe, melyet aztán saját érdemeik és tehetségük szerint irodalmi művé kovácsoltak, ami aztán díja(ka)t kapott.
Szóval emberek: akit azzal kergetünk a fronton, hogy lelőjük, ha meghátrál... és így jut előre az ellenség sorain keresztül, majd mikor sokadik áldozatát szedve végülis elesik, akkor kijelenthetjük-e róla, hogy hősiesen halt halált értünk? Hősiesen? Értünk? Akarta-e???
Ennél csak egy fokkal jobb, hogy nem ölünk meg valakit, de elkergetjük az országból, vagy szellemileg és akár fizikailag is gyötrelmes környezetbe kényszerítjük, majd utána mikor híres lesz, akkor a fényében akarunk fürdeni? "A mi fiunk. Rólunk írt! Mi tettük híressé!"
Erre akarunk büszkék lenni?
Kért már országos szinten valaki bocsánatot tőle/ük?
Hontalan világpolgár. Mindkettő az. Azt hiszik, hogy Németország az otthonuk, de szerintem mindketten tudják, hogy sohase lesznek már igazán otthon sehol. Jól érezhetik magukat, de az igazi otthonukat elvették fizikailag és ideológiailag egyaránt. Elvették? Ne általánosítsak, mert akkor nincs benne a felelősség:
Elvettük! Ezt a gombócot nyeljük le ha bírjuk!
1 (Ez az amit újra kellene értékelnem az újonnan megjelenő cikk miatt, de emlékszem, hogy voltebből már vita anno 2002-ben, hogy ő akkor most magyar, vagy sem és úgy emlékszem nem jelentette ki, hogy az. Tehát akkor folytatom, ahol abbahagytam.)
Kedves barátom. Nem írom ide az iménti reakciódat, mert megharagudnál rám. Viszont itt válaszolok!
Egy pozitivista-idealista, ki racionalista.
Az eredeti szöveg:
-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-
Két Nobel díjas író önmeghatározásától "visszhangos" a sajtó:
Herta Müller (született Romániában, Németországba menekült 1987-ben). Nem találom az eredeti cikket, melyben az ő meghatározása van, miszerint ő nem román. Nobel díj 2009-ben.
És hogy mi se maradjunk ki a körből:
Kertész Imre (született Magyarországon, elköltözött Németországba 1990 után???, nem találom még a weboldalán sem az évszámot) Nobel díj 2002-ben. Bizony! Oly régen volt már!
Van bennük egy csomó közös. Ahol születtek, nem fogadták be őket, sőt üldözték. Kit a világháború eszméitől vezérelve, kit az Egységes Románia eszméi miatt. Egyik se jobb a másiknál.
Ahogy sokan vitatják, hogy ők megérdemelték - hiszen sok nemzetközileg ismertebb költő/író mesterkedik és mesterkedett a világban akkor és most -, úgy igyekszünk mi büszkék lenni rájuk.
Büszkék vagyunk? Büszkék lehetünk? Mármint MI magyarok/románok?
Ahogy az idei béke díjjal kapcsolatban erős politikai felhangja van a választásnak, úgy gondolom, hogy mindkét díjazott (és az elmúlt évben még kettőre mondják) politikai irányultsága, elnyomás-ellenessége és világjobbítási szándéka miatt kapta a díjat, Herta Müller esetében kiegészítve egy kis női egyenjogúságra való érdekkel, amit a bizottság igyekszik mostanában kimutatni. (Ettől függetlenül, nem vitatom az érdemet.)
Szóval Herta Müller nem vallja magát románnak. Megértem. És ezt kell lenyelje az országunk: Kertész Imre nem tartja magát magyarnak. Én ezt is megértem. 1
Szerintem amire egyedül "büszkék" lehetünk, hogy mi kényszerítettük őket olyan környezetbe, melyet aztán saját érdemeik és tehetségük szerint irodalmi művé kovácsoltak, ami aztán díja(ka)t kapott.
Szóval emberek: akit azzal kergetünk a fronton, hogy lelőjük, ha meghátrál... és így jut előre az ellenség sorain keresztül, majd mikor sokadik áldozatát szedve végülis elesik, akkor kijelenthetjük-e róla, hogy hősiesen halt halált értünk? Hősiesen? Értünk? Akarta-e???
Ennél csak egy fokkal jobb, hogy nem ölünk meg valakit, de elkergetjük az országból, vagy szellemileg és akár fizikailag is gyötrelmes környezetbe kényszerítjük, majd utána mikor híres lesz, akkor a fényében akarunk fürdeni? "A mi fiunk. Rólunk írt! Mi tettük híressé!"
Erre akarunk büszkék lenni?
Kért már országos szinten valaki bocsánatot tőle/ük?
Hontalan világpolgár. Mindkettő az. Azt hiszik, hogy Németország az otthonuk, de szerintem mindketten tudják, hogy sohase lesznek már igazán otthon sehol. Jól érezhetik magukat, de az igazi otthonukat elvették fizikailag és ideológiailag egyaránt. Elvették? Ne általánosítsak, mert akkor nincs benne a felelősség:
Elvettük! Ezt a gombócot nyeljük le ha bírjuk!
1 (Ez az amit újra kellene értékelnem az újonnan megjelenő cikk miatt, de emlékszem, hogy voltebből már vita anno 2002-ben, hogy ő akkor most magyar, vagy sem és úgy emlékszem nem jelentette ki, hogy az. Tehát akkor folytatom, ahol abbahagytam.)
Kedves barátom. Nem írom ide az iménti reakciódat, mert megharagudnál rám. Viszont itt válaszolok!
- Nem magamról beszélek, de arra felhívom a figyelmedet, hogy nem csak otthonról lehet tenni a hazáért. Mert ha megfeledkezel erről a tényről, akkor elfelejted országunk legnagyobbjait, mint Kossuth, Széchenyi, Julianus barát, József Attila és még sokan mások, akik elmentek külföldre. A kérdés, hogy haza megy-e az ember a tapasztalatokkal, megpróbálja-e a jó dolgokat otthon alkalmazni, vagy alkalmaztatni? És magyarországgal kapcsolatban a legfontosabb: hagyják-e?
- Felhívom a figyelmedet arra, hogy én ugyan most nem fizetek otthon adót, de ugyanakkor nem is kapok fizetést sőt semmilyen szociális juttatásban, orvosi ellátásban nem vagyok/lehetek részesült, így ugyan nem vagyok közvetlen hasznára az országnak de nem is vagyok teher. És ha azt nézzük, hogy a gazdasági válságnak a banki szféra a legnagyobb "vesztese", akkor én igen is a francia pénzemet pumpálom haza... segítve ezzel a szegény bankomat. Jelenleg ennél több segítségre nem futja tőlem. Hja, azon kívül, hogy néhány hasznos tanácsot igyekeztem adni bizonyos pécsi cégeknek a jövő évi rendezvénnyel kapcsolatban és sajnos itt kell visszautalnom az előző pont utolsó kérdésére. Itt megadom a választ: leszarják a pozitív ötleteidet.
- Mindörökké szeretném MAGYARnak érezni magam, mindaddíg, míg egy vérben forgó szemű "ősmagyar" félre nem értelmezi a mondataimat és ahelyett, hogy elgondolkodna azon, hogy igenis van történelmi/társadalmi és van egyéni felelősség is és végre abba kellene hagyni a köpönyegforgatást... szóval míg egy ilyen alak nem cselekszik ellenem olyat mely elveszi a kedvemet, hogy MAGYARnak érezzem magam... bár szerintem ezek után is annak érezném magam. Kicsit másképp, kicsit pozitívabban, kicsit lelkileg megerősödve.
Egy pozitivista-idealista, ki racionalista.
Címkék:
Herta Müller,
Kertész Imre,
magyar,
nemzeti identitás
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)