A következő címkéjű bejegyzések mutatása: graffiti. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: graffiti. Összes bejegyzés megjelenítése
2010-03-16
Világ gyíkjai egyesüljetek!
Buenos Aires, Graffitik. Az 52. fotót érdemes összehasonlítani ezzel, a korábbi bejegyzésemben közreadott párizsi falfirkával.
Vándor-utcafestő???
2010-03-07
Hírek, március
ITTHON
Laposra verte a Svájci Gárdát a romacsapat
Nagyszerű cím már megint a Hiradó webszerkesztőitől. A sportesemény eredményének ilyetén közlése emeli a cikk látogatottságát. Jó hogy nem a "Szarrá verték" kifejezést használta.
Egyébként a hazai roma válogatott nagyon sikeresnek tűnik a statisztikák alapján, melyben 100 fölötti meccseikből csak 1-2-t vesztettek el. A többi szinte mind megnyerték. Állítólag kihívták a Magyar válogatottat is, de még nem volt mérkőzés. Kiváncsi lennék az eredményre.
Mi is indíthatnánk úgy mint az UK az angol és wales-i, skót, ír csapatokat, egy magyar meg egy roma csapatot. Nem?
Beperelték a fotóst fotózót
A cikk elég zagyva, de a lényege:
"Liane Lang angol művész, aki szobrokat egészített ki saját műanyag figuráival, latexből készült emberi testrészekkel, hogy aztán az erről készült képeket kiállítsa." A külföldi fotós a budapesti Turul emlékművet kicsit átalakította egy műkéz segítségével, majd az esetre felfigyelő magyar fotóriporter elkezdte fotózni az eseményt. Az értesített rendőrök, meg azt hihették, hogy a magyar fotós követte el az emlékmű-sértést. Elvitték a magyart.
"Talán azért is eshetett nagyobb figyelem a tudósító fotósra, mert a másik fényképésszel bonyolult lett volna a kommunikáció - hiába segítettek többen is tolmácsolni, és jelezték egyértelműen, hogy ki az egész esemény értelmi szerzője."
és egy másik tipikusan magyar:
Szippantós kocsit loptak Borsodban
Tessék??? Na még egyszer:
Szippantós kocsit loptak Borsodban. Azanyja! Elindult a fantáziám:
1) Sz..ban az ország. Ezt a tényt felismerve a Higiénia Gárda Fiatal Országos Sz..talanító alegysége (HÍGFOS, bocs HiGFOSz) tagjai a tettek mezejére lépett, majd olajra egy a célkitűzésük végrehajtásához optimális járművel. Tervük szerint végigjárják az országot és nem sz..oznak, mindenhol bevetik az egységet, ahol szükség van rá. Az összegyűjtött trutymónak még nem találták meg a megfelelő helyet, de igyekeznek külföldre eladni, mint újrahasznosítható terméket. A feladatukat a "Szellemirtók" című film szellemiségében igyekszenek elvégezni. Zenét is választottak már: "Csőrepedés van ömlik a szar, nem tudod, hogy ki mit akar..." (EDDA).
2) Végre valaki felismerte a lehetőséget, hogy hogyan lehet legegyszerűbben és legbiztosabban pénzt keresni ebben az országban. Ahogy pékekre és temetkezési vállalkozókra is mindig szükség lesz, addig a valós és átvitt értelemben is jelenlévő végtermék eltüntetésére is mindig szükség lesz. Jelszavuk a temetői jelszóra hasonlít: Felszippantunk!
3) Valakinek beleesett a gyémánt fülbevalója a pöcegödörbe, amit most szippantottak ki. A tartálykocsit elviszik valahova kiterítik az anyagot és átnézik.
KÜLFÖLD
Link és komment nélküli hír:
"...egy ír püspök a megrontott gyerekeknek járó kártérítés előteremtéséhez adományozásra szólította fel a hívőket."
Az olyan, mintha a Skinheadek gyűjtenének a megvert áldozataiknak kifezetendő kártérítésre... az áldozat rokonaitól, barátaitól, lelki társaitól. (Nem áltam meg! Nem csak én gondolom így, a cikk eredeti írója is egy fellázadt ír miatt írta meg az egészet.) Nincs elég vagyontárgyuk amit eladhatnának? Vagy az anyacég nem segít?
Kicsit hasonlít a görög-európai problémakezelésre. Mondjuk azt sem értem, hogy a lázadó görögök mit gondolnak, hogyan lehetne megúszni megszorítások nélkül a bajt. Gondolom ők is a politikusaik pénzéből akarnák megoldani, de szerintem akkor a politikusok a következő 10 évben nem kapnának fizetést náluk (nálunk, csak 8 évig).
Graffitiháború Londonban
Érdekes, hogy utcaművészek egymást szivatják. A rajzok és az egymás kigúnyolását mutató képek érdekesek. Ötletesnek találtam a rajzokat.
Ezt szintén érdemes megnézni. Kicsit kapkodó szerintem az összeállítás, de tetszetős a makrófotózási technika.
My Father's Garden from Mirko Faienza on Vimeo.
Laposra verte a Svájci Gárdát a romacsapat
Nagyszerű cím már megint a Hiradó webszerkesztőitől. A sportesemény eredményének ilyetén közlése emeli a cikk látogatottságát. Jó hogy nem a "Szarrá verték" kifejezést használta.
Egyébként a hazai roma válogatott nagyon sikeresnek tűnik a statisztikák alapján, melyben 100 fölötti meccseikből csak 1-2-t vesztettek el. A többi szinte mind megnyerték. Állítólag kihívták a Magyar válogatottat is, de még nem volt mérkőzés. Kiváncsi lennék az eredményre.
Mi is indíthatnánk úgy mint az UK az angol és wales-i, skót, ír csapatokat, egy magyar meg egy roma csapatot. Nem?
Beperelték a fotóst fotózót
A cikk elég zagyva, de a lényege:
"Liane Lang angol művész, aki szobrokat egészített ki saját műanyag figuráival, latexből készült emberi testrészekkel, hogy aztán az erről készült képeket kiállítsa." A külföldi fotós a budapesti Turul emlékművet kicsit átalakította egy műkéz segítségével, majd az esetre felfigyelő magyar fotóriporter elkezdte fotózni az eseményt. Az értesített rendőrök, meg azt hihették, hogy a magyar fotós követte el az emlékmű-sértést. Elvitték a magyart.
"Talán azért is eshetett nagyobb figyelem a tudósító fotósra, mert a másik fényképésszel bonyolult lett volna a kommunikáció - hiába segítettek többen is tolmácsolni, és jelezték egyértelműen, hogy ki az egész esemény értelmi szerzője."
és egy másik tipikusan magyar:
Szippantós kocsit loptak Borsodban
Tessék??? Na még egyszer:
Szippantós kocsit loptak Borsodban. Azanyja! Elindult a fantáziám:
1) Sz..ban az ország. Ezt a tényt felismerve a Higiénia Gárda Fiatal Országos Sz..talanító alegysége (HÍGFOS, bocs HiGFOSz) tagjai a tettek mezejére lépett, majd olajra egy a célkitűzésük végrehajtásához optimális járművel. Tervük szerint végigjárják az országot és nem sz..oznak, mindenhol bevetik az egységet, ahol szükség van rá. Az összegyűjtött trutymónak még nem találták meg a megfelelő helyet, de igyekeznek külföldre eladni, mint újrahasznosítható terméket. A feladatukat a "Szellemirtók" című film szellemiségében igyekszenek elvégezni. Zenét is választottak már: "Csőrepedés van ömlik a szar, nem tudod, hogy ki mit akar..." (EDDA).
2) Végre valaki felismerte a lehetőséget, hogy hogyan lehet legegyszerűbben és legbiztosabban pénzt keresni ebben az országban. Ahogy pékekre és temetkezési vállalkozókra is mindig szükség lesz, addig a valós és átvitt értelemben is jelenlévő végtermék eltüntetésére is mindig szükség lesz. Jelszavuk a temetői jelszóra hasonlít: Felszippantunk!
3) Valakinek beleesett a gyémánt fülbevalója a pöcegödörbe, amit most szippantottak ki. A tartálykocsit elviszik valahova kiterítik az anyagot és átnézik.
KÜLFÖLD
Link és komment nélküli hír:
"...egy ír püspök a megrontott gyerekeknek járó kártérítés előteremtéséhez adományozásra szólította fel a hívőket."
Az olyan, mintha a Skinheadek gyűjtenének a megvert áldozataiknak kifezetendő kártérítésre... az áldozat rokonaitól, barátaitól, lelki társaitól. (Nem áltam meg! Nem csak én gondolom így, a cikk eredeti írója is egy fellázadt ír miatt írta meg az egészet.) Nincs elég vagyontárgyuk amit eladhatnának? Vagy az anyacég nem segít?
Kicsit hasonlít a görög-európai problémakezelésre. Mondjuk azt sem értem, hogy a lázadó görögök mit gondolnak, hogyan lehetne megúszni megszorítások nélkül a bajt. Gondolom ők is a politikusaik pénzéből akarnák megoldani, de szerintem akkor a politikusok a következő 10 évben nem kapnának fizetést náluk (nálunk, csak 8 évig).
Graffitiháború Londonban
Érdekes, hogy utcaművészek egymást szivatják. A rajzok és az egymás kigúnyolását mutató képek érdekesek. Ötletesnek találtam a rajzokat.
Ezt szintén érdemes megnézni. Kicsit kapkodó szerintem az összeállítás, de tetszetős a makrófotózási technika.
My Father's Garden from Mirko Faienza on Vimeo.
2010-01-23
Túra a föld alatt
Kérem vigyázzanak, az ajtók záródnak!
Ezt ugyan itt nem mondják be, de előzékenyen felhívják a figyelmet a nem szintezett állomásokon: "Attention a la marche en descandent du train!". Azaz, "figyeljenek a lépésre a vonatból kiszálláskor". Leferdítve, valahogy így szól.
Na de ennek nem sok köze van ahhoz amit mondani akarok, viszont van köze a metrónak. A csatolt térképen zöld karikával jelölt Luxembourg (RER) megálló környékén kerestem egy könyvesboltot, úgy hogy vittem magammal egy kézzel rajzolt kis térképet.
A térkép jó volt, csak a kritikus ponton nem elég részletes, így az úton találtam egy zárt könyvesboltot, de emellett elmentem, mert túl közelinek véltem. Majd tettem egy kört a környéken, mire megtaláltam az utcát, amit kerestem. Elindultam tudván, hogy valahol az utca elején kell legyen. Kb. 200 m után rájöttem, hogy valószínűleg mégis az a bolt volt az amit kerestem. Sebaj, közben találtam ezt a graffitit (rue Lhomond, a térkép jobb alsó sarkában):
A festmények jól kidolgozottak és messziről plakátnak tűnnek. Mondjuk ez is a falfirka kategóriába esik, de azért ezt a típust a krix-krax-szal felhányt nevekkel és az értelmetlen nonfiguratív mázolmányokkal ellenben megtűrném.
Ráadásul a Lézard/Les Arts egy szójáték az angolból is ismert lizard, azaz gyík és az L'Art Pour L'art kifejezésből ismerhető "A Művészetek" kifejezésekkel. (Mármint a LPL kifejezés az önmagáért létező művészetet (is) jelenti.) Gondolom a gyíkot az ábrán mindenki felismeri.
A környéken találtam meg ezt a jópofa lópofát, amit ma egy színes párizsi fotókönyvben is megtaláltam. Az meglepett, hogy angolul nem nagyon adnak ki fotókönyveket párizsról. Ezt pl. egyáltalán nem értem. Ha francia vagyok (lennék) és egy külföldi ismerősömnek akarom emlékbe adni, akkor miért kell az illetőnek a franciával szenvednie, ha nem tud? Ilyen szempontból mi előrébb járunk, mert sokszor talál az ember angol és néha német/francia esetleg spanyol nyelvű fotós kiadványokat. Egyébként meg azt a tanácsot kaptam az eladóktól, hogy menjek el valamilyen múzeumba és ott próbálkozzak. Vicces, hogy utána egyedül találtam angol-francia kétnyelvűt, de ezt valószínűleg elfelejtették (megemlíteni).
A lovas fejét takarja a sisakja, tehát nem ő a lópofa!
Ezek után visszatértem a Luxembourg állomásra és ugyan elindulhattam volna délnek, de tudtommal van egy könyvesbolt a Saint Michel - Notre Dame állomás környékén (narancssárga karika), így arra mentem. Aztán rájöttem az RER-enn, hogy a felszínen annyira sok üzlet van, hogy nem sok esélyem van a megtalálására, valamint a helyiektől hiába érdeklődnék. Egyszer meg fogom csinálni, hogy egy bolt előtt megkérdezem majd, hogy hol van ez a bolt. Kiváncsi leszek, hányan segítenek és hányan találják ki?
Na de a lényeg: útvonalat változtatva, gondoltam átmegyek a Montparnasse-hoz (kép bal sarka, piros karika). Ehhez legalkalmasabbnak a 4-es metró (rózsaszín vonal) tűnt. Sehogy sem találtam az átszállási lehetőséget, pedig végignéztem az állomást. Mindkét végén jártam, kb. 15 perc alatt. A 10-es metró (általam barnával kiemelt) vonalára tudtam csak átszállni, mert csak ez volt (van) feltüntetve az állomáson. Ugyanakkor a térképeken (az én zsebtérképemen és itt a Gmailen is) jól látható, hogy a St Michel megállóhoz sokkal közelebb van az M4 St. Michel megállója, mint az M10 Cluny - La Sorbonne megállója. Az előbbi 100 m, míg az utóbbi 200 m a föld alatt (egyébként a föld alatti távok nekem valamiért nagyobbnak tűnnek, mint a valóság).
Így maradt az a megoldás, hogy a 10-essel elmegyek az Odéonig és ott átszállok a 4-esre.
Ehhez az ötlethez csatolom az alábbi képet:
Miért homályos? Mit ábrázol?
Azért, mert mérges voltam. Mert az átszállás átmenetileg nem lehetséges (még áprilisig). No sebaj leszállok akkor Sevres-Babylonne-nál (ameddig bebarnítottam a vonalat) és onnan a 12-es vonallal megyek a cél felé.
Így is lett. Végeredményben a kb. 1 km távolságot több, mint 1 óra alatt tettem meg. Az egész egyszerűbb lett volna gyalog, főleg, ha nem indulok északra, de hát akkor még nem erről szólt a terv.
Végülis megvásároltam amit akartam:
1 Párizsról szóló könyvet Beának, mert ő a jövő hétvégén végérvényesen visszaköltözik Magyarországra és ez egy köszönet ajándék a részemről azért, mert lehetővé tette, hogy kijöhessek ide.
Másrészt néhány képeslap, melyből egyet Bea fog kapni, az aláírásainkkal, egyet pedig az unokahugomnak küldök születésnapjára.
Csatolok még egy képet. Ez nem mai, a Notre Dame mellett készült múlt vasárnap, korizás előtt. Akkor és ott sütött a nap... csak nekünk. Na jó, másnak is.
Ezt ugyan itt nem mondják be, de előzékenyen felhívják a figyelmet a nem szintezett állomásokon: "Attention a la marche en descandent du train!". Azaz, "figyeljenek a lépésre a vonatból kiszálláskor". Leferdítve, valahogy így szól.
Na de ennek nem sok köze van ahhoz amit mondani akarok, viszont van köze a metrónak. A csatolt térképen zöld karikával jelölt Luxembourg (RER) megálló környékén kerestem egy könyvesboltot, úgy hogy vittem magammal egy kézzel rajzolt kis térképet.
A térkép jó volt, csak a kritikus ponton nem elég részletes, így az úton találtam egy zárt könyvesboltot, de emellett elmentem, mert túl közelinek véltem. Majd tettem egy kört a környéken, mire megtaláltam az utcát, amit kerestem. Elindultam tudván, hogy valahol az utca elején kell legyen. Kb. 200 m után rájöttem, hogy valószínűleg mégis az a bolt volt az amit kerestem. Sebaj, közben találtam ezt a graffitit (rue Lhomond, a térkép jobb alsó sarkában):
A festmények jól kidolgozottak és messziről plakátnak tűnnek. Mondjuk ez is a falfirka kategóriába esik, de azért ezt a típust a krix-krax-szal felhányt nevekkel és az értelmetlen nonfiguratív mázolmányokkal ellenben megtűrném.
Ráadásul a Lézard/Les Arts egy szójáték az angolból is ismert lizard, azaz gyík és az L'Art Pour L'art kifejezésből ismerhető "A Művészetek" kifejezésekkel. (Mármint a LPL kifejezés az önmagáért létező művészetet (is) jelenti.) Gondolom a gyíkot az ábrán mindenki felismeri.
A környéken találtam meg ezt a jópofa lópofát, amit ma egy színes párizsi fotókönyvben is megtaláltam. Az meglepett, hogy angolul nem nagyon adnak ki fotókönyveket párizsról. Ezt pl. egyáltalán nem értem. Ha francia vagyok (lennék) és egy külföldi ismerősömnek akarom emlékbe adni, akkor miért kell az illetőnek a franciával szenvednie, ha nem tud? Ilyen szempontból mi előrébb járunk, mert sokszor talál az ember angol és néha német/francia esetleg spanyol nyelvű fotós kiadványokat. Egyébként meg azt a tanácsot kaptam az eladóktól, hogy menjek el valamilyen múzeumba és ott próbálkozzak. Vicces, hogy utána egyedül találtam angol-francia kétnyelvűt, de ezt valószínűleg elfelejtették (megemlíteni).A lovas fejét takarja a sisakja, tehát nem ő a lópofa!
Ezek után visszatértem a Luxembourg állomásra és ugyan elindulhattam volna délnek, de tudtommal van egy könyvesbolt a Saint Michel - Notre Dame állomás környékén (narancssárga karika), így arra mentem. Aztán rájöttem az RER-enn, hogy a felszínen annyira sok üzlet van, hogy nem sok esélyem van a megtalálására, valamint a helyiektől hiába érdeklődnék. Egyszer meg fogom csinálni, hogy egy bolt előtt megkérdezem majd, hogy hol van ez a bolt. Kiváncsi leszek, hányan segítenek és hányan találják ki?
Na de a lényeg: útvonalat változtatva, gondoltam átmegyek a Montparnasse-hoz (kép bal sarka, piros karika). Ehhez legalkalmasabbnak a 4-es metró (rózsaszín vonal) tűnt. Sehogy sem találtam az átszállási lehetőséget, pedig végignéztem az állomást. Mindkét végén jártam, kb. 15 perc alatt. A 10-es metró (általam barnával kiemelt) vonalára tudtam csak átszállni, mert csak ez volt (van) feltüntetve az állomáson. Ugyanakkor a térképeken (az én zsebtérképemen és itt a Gmailen is) jól látható, hogy a St Michel megállóhoz sokkal közelebb van az M4 St. Michel megállója, mint az M10 Cluny - La Sorbonne megállója. Az előbbi 100 m, míg az utóbbi 200 m a föld alatt (egyébként a föld alatti távok nekem valamiért nagyobbnak tűnnek, mint a valóság).
Így maradt az a megoldás, hogy a 10-essel elmegyek az Odéonig és ott átszállok a 4-esre.
Ehhez az ötlethez csatolom az alábbi képet:
Miért homályos? Mit ábrázol?Azért, mert mérges voltam. Mert az átszállás átmenetileg nem lehetséges (még áprilisig). No sebaj leszállok akkor Sevres-Babylonne-nál (ameddig bebarnítottam a vonalat) és onnan a 12-es vonallal megyek a cél felé.
Így is lett. Végeredményben a kb. 1 km távolságot több, mint 1 óra alatt tettem meg. Az egész egyszerűbb lett volna gyalog, főleg, ha nem indulok északra, de hát akkor még nem erről szólt a terv.
Végülis megvásároltam amit akartam:1 Párizsról szóló könyvet Beának, mert ő a jövő hétvégén végérvényesen visszaköltözik Magyarországra és ez egy köszönet ajándék a részemről azért, mert lehetővé tette, hogy kijöhessek ide.
Másrészt néhány képeslap, melyből egyet Bea fog kapni, az aláírásainkkal, egyet pedig az unokahugomnak küldök születésnapjára.
Csatolok még egy képet. Ez nem mai, a Notre Dame mellett készült múlt vasárnap, korizás előtt. Akkor és ott sütött a nap... csak nekünk. Na jó, másnak is.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)