Egyedül - Él ilyen (2)

Dzsixkorchitrellijo, méghozzá leszármazásilag a 17. egyedül tengette életét a Metrkhliusztr bolygó 4 holdját nézegetve, mely a lemenő Kliotreplbul fényében enyhén barnásvörös színben ocsmánykodott. Dzsixko - ahogy őse 16. Dzsixkorchitrellijo nevezte, akit valószínűleg ugyanigy becézet az ő őse 15. Dzsixkorchitrellijo is átadta ezt a kedveskedő megszólítást utódjának - a bolygó légkörében lebegett, immár több naplemente óta. Sikerült ugyanis kifejlesztenie azt a képességét, mellyel testének átlagsűrűségét könnyebbé tette a légkörnél és így képes volt az egyébként is alacsony gravitációjú bolygó talajától elválnia. Az új felfedezése annyira felkeltette érdeklődését, hogy észre sem vette, hogy a központi csillag már háromszor tűnt fel az égen mióta a lebegést megkezdte.

Most éppen a negyedik hold színvilágát tanulmányozta, melyet az univerzum leghidegebb csillaga ragyogott be. Azon merengett, hogy valahol a nagy csillagrendszer mélyén lehet, hogy vár rá az ő lelki társa. Sajnos a bolygóján már nem volt esélye társ megtalálására, mert az elmúlt négyes holdegyüttállás után nem sokkal az egyetlen még élő és társként választható Mitrinkellubl kegyetlen hirtelenséggel elhunyt. Először örültek, amikor a sárga égbolton a klórfelhők között felparázslott valami és hihetetlen sebességgel közelített feléjük. Ők, akik már egy éve igyekeztek leküzdeni a köztük lévő óriási - 300 testhossznyi távolságot - kábulatukban lemerevedtek és az izzó, lángoló fénycsóvára koncentrálva elfelejtettek bármit is cselekedni. Talán ez lehetett az oka, hogy Mitrint éppen eltalálta ez a fénycsóva és kíméletlenül az örök Xenon-mezőkre küldte. Legyen vele irgalmas az Ős!
Dzsixko, végtelenül lesújtva érezte magát, hogy amúgyis szerencsétlen családja és még szerencsétlenebb népének egyetlen túlélési esélyét egy ilyen balszerencsés eset keresztülhúzta. A következő hónapokban a maradék 10 testhossz leküzdéséért küzdött, bár néha nagyon elbizonytalanodott, hogy egyáltalán megéri-e és ha odaér Mitrin testéhez, akkor fog-e valami változni. Azonban úgy vélte a tisztességet meg kell adnia és, ha szerencséje van, akkor el tudja mesélni majd valakinek, hogy mi okozta jegyese halálát. Ha...
Ekkor jött rá, hogy lehet, hogy gyorsabban haladna, ha nem a földön mozogna, hanem a levegőben. Irtózatos erőfeszítések alapján sikerült rájönnie a technikára. Ő volt az első a fajtájában, aki repülni tudott. Nem volt benne biztos, de úgy érezte, hogy a természet is támogatja, mégpedig, úgy változik, hogy könnyebb legyen neki repülnie. Eddig nem hitt apja kérésének: "Bolygó velünk él, figyelj rá!", de most már kezdett hinni benne.

Odaért. Nagyon nem volt szép látvány, ami Mitrinből maradt. Óriási lyuk tátongott a testén. Szerencsére azonnal elszenderült. Az idegen tárgyat vizsgálta. Nehezére esett, mert fajának természete inkább az űr figyelésére kiélesített érzékszerveket fejlesztett, mint a közellátás eszközét. Nehezen sikerült kivennie valami idegenszerűen csillogó torz testet. Valami krix-krax volt rajta, melynek Dzsixko számára nem volt jelentése.
Újabb hónapok múlva azt érzékelte, hogy az idegen test körül furcsa elszíneződés jött létre a talajon. A folt egyre inkább terjedt. A levegőben a folt felett szintén megváltozott és állandóan vibrált a levegő. Lassan ő is érezte a testén, hogy valami változik. A folt növekedése gyorsabb volt, mint amilyen sebességgel ő tudott távolodni. Lassan utolérték. Segélykiáltás-gondolatot pulzált az agya az űrbe, de sejtette, hogy ezt csak értelmes lények tudnák megérteni és még értelmesebbek tudnának érdemben cselekedni.
A nyálkás élőlény - mert már biztos volt benne, hogy az, bár értelemmel látszólag nem rendelkezett - minden cél nélkül tört előre a bolygó felszínén. Sejtek egymástól független, gyorsan szaporodó közösségét alkották. Mindent elpusztítottak, ami az útjukba került. Az égen a felhők színe változott. Egyre több is lett belőlük. Esténként már a csillagokat is alig látta. Fájt, ahogy a testébe martak. Elevenen falták fel.
Csillagtalan éjszaka volt, amikor már fájdalmaitól kábultan azon járt az esze, hogy vajon: Miért? Miért történik ez? Kik akarták a halálát? és vajon mit jelenthet az a krix-krax az űrtyű oldalán:

International Space Discoverer, meg NASA 2030... ???

Csend borult a tájra. Sötét, eddig ismeretlen anyagú fellegek borították az egyébként gyönyörű délutáni eget, melyen az évszázad legszebb eseménye volt látható. A négy hold kis fáziskéséssel sorakozott fel, hogy áthaladjon a Kliotreplbul előtt. Dzsixkot, mintha megszánta volna az Ős és közvetlenül felette kitisztult az ég. Végiggyönyörködte a pulzáló napfényben az "Ős négy ékkövének fényjátéka"-ként ismert jelenséget, melyet csak minden 3. felmenőjének volt szerencséje látni. Már a repülésért és ezért a látványért megérte élni - volt utolsó gondolata.

Az általunk ismert univerzum
Csodás!

Ufo, alien - Él ilyen? (1)

- Elnézést a Galaktikus Népszámlálási bizottságtól jöttünk a 10 galaktikus időegységenkénti (GIE) kötelezően előírt élőlény összeszemlálás miatt. Az Ősrobbanás 123456789. GIE-ben létrejött Pángalaktikus Csillagdemokratikus Szövetség Lényszámlálási Bizottsága (PCsSz LSzB) döntése alapján minden 10. GIE-ben el kell végezni az összes lakható és lakott bolygón a 0,1 galaktikus IQ-nál magasabb intelligenciájú lények összeszámlálását.
Az utolsó népszámláláskor még a kritikus szinten aluli lényeket találtunk csak melyek nagyban hasonlítottak a mostani populáció egyedeihez, de eszközeik fejletlensége miatt a számlálást nem kellett elvégeznünk. Szóval, szeretnénk arra kérni, hogy mint a faj intelligens képviselője, legyen olyan kedves segítségünkre lenni az alábbi kérdőív kitöltésében.
- Mi van? Maguk kicsodák és hogy kerültek a lakásomba? - kérdezte a nagyszobájában egy pillanat alatt megjelent idegen lények okozta meglepettség kábulata alól feloldódó Kis Ferenc, balkonyapusztai lakos.
- Mint azt az előbb említettük, népszámláláshoz szeretnénk a segítségét kérni és nem szeretném elismételni az előbbi mondandónkat. Legyen szíves válaszoljon a kérdéseinkre!
- Rendben, ha úgy akarják. - mondta minden meggyőződés nélkül.
- Megengedi, hogy humantropológiailag megvizsgáljuk?
- Mi van?
- Le szeretnénk mérni.
- Tessék, ha szükséges.
Az egyik sokcsápú lény körbetapogatta polipszerű végtagjával a testét. Hamar végzett. Közben a másik kérdezett.
- Az intelligenciáját felmérendő megkérdezném, hogy ismeri-e az összeadás, szorzás műveletét?
- 1+1 az kettő, 4*5 az 20. - mondta tréfásan Ferenc.
- Cosinus gyök 3/5 értéke?
- Tessék? - olvadt le az arcáról a vigyor.
- Két test összeütközésekor fellépő erők?
- Viccel?
- Sorolja!
- Ütközési erő, meg hogy is volt... hinnye de rég volt ez. Rugalmas, vagy rugalmatlan ütközés? - ugrott eszébe a kulcskérdés, mellyel sarokba akarta szorítani a beugratósnak vélt kérdés feltevőjét.
- Legyen rugalmatlan! - mondta az egyik lény.
- Ütközési erő, rugalmatlan erő, tapasztási, vagy izé tapadási erő, meg... - próbálta az időt húzni.
- Két fekete lyuk találkozásakor fellépő erők és téridő-görbület disztorziók formái közül tud néhányat felsorolni?
- Mit? Disz-mi?
- Tér-idő-gör-bü-let disz-tor-zió. - ismételte lassabban a másik lény.
- Hurkos és ööö, nemegyenes. - mondta Ferenc, viccelve ismét.
Az egyik lény mintha megborzongott volna. Talán nem tetszett neki a válasz.
- Tud az Önök bolygóját elhagyó, vagy ide érkező értelmes lényeket megnevezni?
- Hja kérem, hogyne: Gagarin, Armstrong... nem a bringás, meg nem is a trombitás! Meg persze a mi Bercink. Ide érkező? Hát ez kemény dió. Nem tudok, de legalábbis a faluban nem járt egy sem, a Híradóban meg nem mutatnak ilyesmit.
- Meg tudna nevezni néhány nyári csillagképet az égbolton?
- Göncöl szekér, Skorpió, ... magam is az volnék. Rák, Szűz, meg tudja ezek az oroszpókos dolgok.
- Meg tudja mondani valamelyik csillagkép egyik csillagának albedóját?
- Libidóját? A Szűznek biztos van olyan, de hogy a Halaknak lenne, azt nem tudom.
Újabb rázkódás futott át az űrlények testén. Mi bajuk van ezeknek? - kérdezte magában Ferenc. Biztos ettek a szomszéd falu hírhedten rossz paprikásából. Az szokta így rázni az embert. Felpuffaszt és úgy mocorog az ember hasa, mint abban a hülye filmben a "Nyócadi kutas a halálban", amikor kigyütt az az izé az ember hasából.
- Köszönjük, nem kérdezünk több ilyet. Azt hiszem a műszerünk meghibásodott. - mondta az egyik lény a másiknak úgy, hogy közben elfelejtett visszaváltani a saját csipogó-szürcsögő nyelvükre.
- Meg tudja mondani Ön, mint a fajának képviselője, hogy körülbelül hány fős a populációjuk?
- Pupuláció? He?
- Hányan élnek itt?
- Hát 224-en,... ja nem mert a Borcsa tegnap halt meg, Isten nyugosztalja... szóval akkor 223-an.
- Úgy értettük, hogy a bolygón! - jött a kérdés helyesbítése.
- Hja! Hát aztat én pontosan nem t'om, de nagyon sokan! Túl sokan. Alig van mit ennyi.
- Körülbelül?
Ezúttal a kérdező egy kicsit elszíneződött. Bőre halványlila árnyalatot vett fel és ide-oda topogott 3 lábán. Lehet, hogy ideges? - kérdezte magában Ferenc.
- 7 milliárd, legjobb tudomásom szerint.
- Köszönjük, ennyi volt. A viszont látásra! Bár legközelebb Ön már nem lesz itt.
- Viszont látásra! - makogta illedelmesen Ferenc. Mi az hogy nem leszek itt? Mi ez valami pártfunkcionárius? Esetleg volt ÁVÓs? Valami nem stimmel ezekkel!

A lények elégedetten távoztak, hiszen elvégezték a PCsSz LSzB rájuk kirótt feladatát. Nem véletlenül választották Kis Ferencet, ugyanis a műszerük kommunikációképesnek mutatta. Ugyan a műszer működésének pontosságában kissé kételkedve távoztak, de abban biztosak voltak, hogy megfelelő átlagpéldányt találtak a faj reprezentációjára. Hiszen Ferenc ugyan nem volt túlságosan művelt, de a távozó űrlények eltűnése után egy pillanattal rájött mi volt furcsa ezekben a lényekben: mind a kettő akcentussal beszélt! Szegedi tájszólással, ízesen magyarul. Ez az! Ez volt az, ami zavarta eddig! Ezt nem tudta hova tenni. Most lassan összeállt a kép, hogy 15 éve a kocsmában Marsi Béla - aki egyébként szeged mellett született - emlegette, hogy elrabolták az UFOk. Akkor mindenki csak nevetett rajta. 2 évvel később amikor eltűnt, akkor meg azt hitték megtébolyodva világgá ment.
- Áhá, akkor ez a gazfickó magyart tanított ennek a Szuperganéjtipus Csillagdenekedkuss Szövetség embereinek... akarom mondani izéinek. Na ha visszajön a Béla, akkor megmondom neki, hogy Pestre ne küldje ezeket, mert még viccnek fogják vélni az egész kikérdezéses hűbelebancot.

(Folyt. köv.)