Sikerült további hasznos kifejezéseket tanulnom mostanában.
"J'ai un coup de bar." - (Hirtelen) elfáradtam. (Nem általános levertség esetén használható.)
Vagy: "Je dégrafe ton soutien-gorge". - Kikapcsolom a melltartódat.
Ezt inkább felvezetem, mert akkor érthetőbb lesz, hogy hogyan jutottunk ide.
Megkérdeztem a kollégámat, hogy használhatom-e azt a bigyót, amivel össze lehet fűzni a papírlapokat és közben rámutattam a tűzőgépre. A válasza az volt, hogy igen és egyébként: grafeuse-nek nevezik. Ezek után elmondta, hogy a fém kapcsot agrafe-nak hívják és
"on agrafe l'agrafe avec la grafeuse, aprés on dégrafe", azaz a kapcsot a tűzőgéppel tűzzük, hogy aztán eltávolítsuk/szétkapcsoljuk.
Dégrafer - magyarázta tovább - comme "dégrafer le soutien-gorge".
Itt egy kicsit elakadtam, mert nem ismertem az utolsó szót. Ekkor jött a másik kollégám (Pierre), aki az egészet végighallgatta és mutogatva és beszéddel tudomásomra hozta, hogy a soutien-gorge, az bizony a melltartó. Tehát magyarra fordítva:
dégrafer le soutien-gorge: kikapcsolni a melltartót!
Hasznos, hétköznapi kifejezés! :)
2009-07-31
2009-07-30
Ég Bolt (2)
- Tessék, miben segíthetek? - fordult hozzám az ősz tulajdonos.
- Hát nem tudom,... még nem jártam ilyen helyen. Mijük van?
- Új vevő! - rikkantotta - Gábriel, kérlek segíts eligazodni az új vevőnek! - mondta a szőke fürtös, középkorúnak tűnő úrnak, akire az előbb köszöntem rá miközben beléptem a helységbe. Az idős tulaj mosolygott, illedelmesen biccentett, majd arrébb vonult. Láthatólag nem volt egy szabad perce sem.
- Üdvözlöm, Gábriel vagyok, a tulajdonos jobb keze - elmosolyodott - és egyébként a kapuőr is. Miben állhatok a szolgálatára?
- Hát, igazából... nem tudom, épp az imént említettem, hogy még nem jártam hasonló helyen.
- Csak kérdezzen bátran! - mondta és angyalian elmosolyodott ismét.
- Hát, mit is lehet itt kapni tulajdonképpen?
- Ó, nagyon sok mindent. Mindent, amire az embereknek szüksége van és általában boldoggá teszi őket. - mondta és közben kedvesen mosolygott. Ez a mosoly mindvégig ott ült a szája szegletében. Természetes volt, egy cseppet sem mesterkélt.
- Tudna nekem, zavarodott nézegetőnek javasolni valamit anélkül, hogy megmondanám mit is szeretnék? Igazából nem tudom mit szeretnék... tudom fura kérés.
- Á, dehogy is. Nem Ön az első, aki ezt kéri. Ha megengedi... - mondta majd alaposan végignézett tetőtől talpig, még gyengéden meg is forgatott. Ezután behunyta a szemét és így maradt egy ideig. Mintha most a kisugárzásomat vizsgálná lelki szemeivel. Végül felpattanó szemhéjai elárulták, hogy megtalálta a nekem megfelelő dolgot.
- Legyen türelemmel, mindjárt visszajövök! - természetesen ismét mosolygott, mielőtt sebtiben sarkon fordult és elviharzott. Nem tudom merre tűnt el és igazából azt sem, hogy mennyi idő telt el míg visszaért, annyira lefoglalt a szép látvány, illetve a kedves kiszolgálók és a kedélyesen nézelődő és vásárló emberek nyüzsgése.
Hirtelen ott termett mellettem és a kezembe nyomott egy szépen becsomagolt dobozt rám nézett és azt mondta:
- Ez nem csak Önnek, de a szeretteinek is tetszeni fog! Biztos vagyok benne.
- És mennyibe kerül?
- Önnek, mint első alkalommal vásárlónak ingyen adjuk!
- De, hát... - akartam mondani valamit, de a nézése meggyőzött, hogy komolyan gondolja és hogy ez itt tényleg szokás - Köszönöm szépen! - mondtam, majd elbúcsúztam és elindultam hazafele.
Furcsa boldogság töltött el, és még megmagyarázhatatlanabb volt az ajándék. Mintha felhőpamacsokba bugyolálták volna és az égszínkéktől a naplemente vöröséig minden színben pompázott, de mégsem volt rikító, sőt kifejezetten mennyei összhatást sugárzott. Bár hihetetlen volt, de a tartalma pedig folytonosan lüktetett, viszont a súlyát alig lehetett érezni.
Amíg hazagyalogoltam, mind azon gondolkoztam, hogy honnan ismerős nekem ez a Gábriel? Nem ismerek ilyen embert... biztos csak a megnyerő mosolya tréfált meg.
Ide még visszatérek, HA ADDIG ÉLEK IS!
(to the hedgehog)
- Hát nem tudom,... még nem jártam ilyen helyen. Mijük van?
- Új vevő! - rikkantotta - Gábriel, kérlek segíts eligazodni az új vevőnek! - mondta a szőke fürtös, középkorúnak tűnő úrnak, akire az előbb köszöntem rá miközben beléptem a helységbe. Az idős tulaj mosolygott, illedelmesen biccentett, majd arrébb vonult. Láthatólag nem volt egy szabad perce sem.
- Üdvözlöm, Gábriel vagyok, a tulajdonos jobb keze - elmosolyodott - és egyébként a kapuőr is. Miben állhatok a szolgálatára?
- Hát, igazából... nem tudom, épp az imént említettem, hogy még nem jártam hasonló helyen.
- Csak kérdezzen bátran! - mondta és angyalian elmosolyodott ismét.
- Hát, mit is lehet itt kapni tulajdonképpen?
- Ó, nagyon sok mindent. Mindent, amire az embereknek szüksége van és általában boldoggá teszi őket. - mondta és közben kedvesen mosolygott. Ez a mosoly mindvégig ott ült a szája szegletében. Természetes volt, egy cseppet sem mesterkélt.
- Tudna nekem, zavarodott nézegetőnek javasolni valamit anélkül, hogy megmondanám mit is szeretnék? Igazából nem tudom mit szeretnék... tudom fura kérés.
- Á, dehogy is. Nem Ön az első, aki ezt kéri. Ha megengedi... - mondta majd alaposan végignézett tetőtől talpig, még gyengéden meg is forgatott. Ezután behunyta a szemét és így maradt egy ideig. Mintha most a kisugárzásomat vizsgálná lelki szemeivel. Végül felpattanó szemhéjai elárulták, hogy megtalálta a nekem megfelelő dolgot.
- Legyen türelemmel, mindjárt visszajövök! - természetesen ismét mosolygott, mielőtt sebtiben sarkon fordult és elviharzott. Nem tudom merre tűnt el és igazából azt sem, hogy mennyi idő telt el míg visszaért, annyira lefoglalt a szép látvány, illetve a kedves kiszolgálók és a kedélyesen nézelődő és vásárló emberek nyüzsgése.
Hirtelen ott termett mellettem és a kezembe nyomott egy szépen becsomagolt dobozt rám nézett és azt mondta:
- Ez nem csak Önnek, de a szeretteinek is tetszeni fog! Biztos vagyok benne.
- És mennyibe kerül?
- Önnek, mint első alkalommal vásárlónak ingyen adjuk!
- De, hát... - akartam mondani valamit, de a nézése meggyőzött, hogy komolyan gondolja és hogy ez itt tényleg szokás - Köszönöm szépen! - mondtam, majd elbúcsúztam és elindultam hazafele.
Furcsa boldogság töltött el, és még megmagyarázhatatlanabb volt az ajándék. Mintha felhőpamacsokba bugyolálták volna és az égszínkéktől a naplemente vöröséig minden színben pompázott, de mégsem volt rikító, sőt kifejezetten mennyei összhatást sugárzott. Bár hihetetlen volt, de a tartalma pedig folytonosan lüktetett, viszont a súlyát alig lehetett érezni.
Amíg hazagyalogoltam, mind azon gondolkoztam, hogy honnan ismerős nekem ez a Gábriel? Nem ismerek ilyen embert... biztos csak a megnyerő mosolya tréfált meg.
Ide még visszatérek, HA ADDIG ÉLEK IS!
(to the hedgehog)
Égbolt (1)
Ma már mindennapos jelenség az, hogy ha felnézünk az égre legalább egy karcolást látunk rajta. Szerencsére nem vérvörös színű heg ez a világunkat fedő kupolán, kivéve naplementekor, de akkor az egész ég olyan, hiszen az ember szíve is szinte megszakad, hogy búcsúznia kell aznapra a jókedélyt (is) sugárzó központi égitesttől.A képemen a vonalak mind befutnak egy-egy felhőpamacsba, de nem mennek tovább. Isten bizony! Elképzelem, amint a pilóta bemondta: az előttünk látható felhőt 5 perc múlva érjük el. 10 perces pihenőt tervezünk, kérem ne barangoljanak messzire és ügyeljenek arra, hogy a szélek sikamlósak.
Aki nem ér vissza időben, azt I T T H A G Y J U K !!!
2009-07-29
Költözés mizéria
Kezdődik... érzem!
Már megint kezd a francia bürokrácia a magánéletem akadálymentes előrehaladásának útjába gördülni. Annak ellenére, hogy már megígérték, hogy augusztusban átköltözhetek és így az erre a hónapra vonatkozó lakbérem kisebb lesz, mint az előző... kezdem úgy érezni, hogy nem fog ez olyan simán menni mint, ahogy szeretném.
Ma a "titkárnő" kijelentette, hogy nem tudja hol van a felettese (aki ígéretet tett) és nem is tudja megmondani, hogy mikor érkezik. Cselekedni persze nincs joga, így megkért, hogy írjak egy emailt a biztonság kedvéért. Erre vonatkozólag van egy statisztikám:
elküldött/olvasott levelek száma: 3/5, amit ha pontosítok és hozzáteszem, hogy ebből 2-t akkor olvasott el az illetékes, amikor 2-3 napon belül személyesen mentem a portára... akkor:
1/5.
Ahhoz képest. hogy az a feladata, hogy ügyeket intézzen, eléggé távolságtartóan áll hozzá. Pedig milyen kedves és mosolygós volt először.
Vigyek neki(k) virágot?
- vittem, azóta kedvesebb
Már megint kezd a francia bürokrácia a magánéletem akadálymentes előrehaladásának útjába gördülni. Annak ellenére, hogy már megígérték, hogy augusztusban átköltözhetek és így az erre a hónapra vonatkozó lakbérem kisebb lesz, mint az előző... kezdem úgy érezni, hogy nem fog ez olyan simán menni mint, ahogy szeretném.
Ma a "titkárnő" kijelentette, hogy nem tudja hol van a felettese (aki ígéretet tett) és nem is tudja megmondani, hogy mikor érkezik. Cselekedni persze nincs joga, így megkért, hogy írjak egy emailt a biztonság kedvéért. Erre vonatkozólag van egy statisztikám:
elküldött/olvasott levelek száma: 3/5, amit ha pontosítok és hozzáteszem, hogy ebből 2-t akkor olvasott el az illetékes, amikor 2-3 napon belül személyesen mentem a portára... akkor:
1/5.
Ahhoz képest. hogy az a feladata, hogy ügyeket intézzen, eléggé távolságtartóan áll hozzá. Pedig milyen kedves és mosolygós volt először.
Vigyek neki(k) virágot?
- vittem, azóta kedvesebb
Feliratkozás:
Megjegyzések (Atom)