Reform

2010 május 12. 20:05h
Újratöltés indul... Vista vissza.
Sajnos ma már a szoftvereim 1/4-e rakoncátlankodik, így ma már az Origin is bedöglött és nem tudtam adatokat értékelni.
Kb. 20 perce indítottam a backup mentést egy külső merevlemezre. Remélem 2 órán belül végzek és akkor indul a rendszervisszaállítás az alapoktól... jó két-három napos meló lesz.

Nem bírt ki ez a fránya rendszer még egy évet sem. Pedig jól indult és elég hamar megbarátkoztam az új elrendezéssel, szoftverkezeléssel, meg az egyebekkel, amik az XP-hez képest változtak.

22:20h
Lassan kész a mentés. Kb. 30 perc és akkor indul a rendszerbackup DVD-ről. Még sosem csináltam. Ezt is ki kell próbálni egyszer.

23:00-23:40h
A rendszert gyári alapbeállításokkal telepítettem újra, de most ha felteszem az alapszoftvereket, akkor holnap csinálok egy "rendszer backup-ot", ami már a rendszerfrissítéseket is tartalmazza, hogy legközelebb DVD-ről egy előrehaladottabb állapotot tudjak visszaállítani.

00:15h
Most tettem az előző bejegyzést is, mert az ÁCSER/ÉSZER (reklámmentesítve) telepítette a szoftvereit és addig nem léptem be a netre.
Megnyugtatónak tűnik a művelet előrehaladása. Végre valami jó (igaz már másnap van és lassan aludnom is kellene).

2010.05.13. 7:53h
Ünnepnap van. Tökéletes alkalom a telepítés befejezésére... főleg, hogy olyan hideg van kint (és bent), hogy az már hihetetlen. Működik a fűtés (nem úgy mint otthon, gondolom), ami már önmagában meglepő így május idusán. Mondjuk inkább legyen jó idő jövő héten, az fontosabb.
Szóval W updat-ek, fájlkezelő, FIREFOX(!), böngésző pluginek... aztán jön a rendszer backup készítés.

10:05h
Eddig jó! Majdnem kész. Lassan mennem kellene bevásárolni. Azalatt futtatom majd a vírusellenőrzést.

13:00h
Most átmenetileg itt hagyom a gépet, hogy fusson a vírusirtó.

16:05h
Elmentem közben ajándékot venni. Még mindig van hátra 10 perc kb. Addig netezek. Még nem érzem, hogy holnap repülök (mármint repülővel). Szerencsére a számítógép egyre jobb formában van és ez eléggé lefoglal. :)

16:40h
Újabb vírusírtót indítok, hogy biztos legyen, hogy a rendszer amit lementek, az vírusmentes legyen. Még egy-két finomhangolást el kell végezni a szoftverekben és akkor este (mosás mellett) mehet majd a DVD írás. Most pedig megyek mousse-au-chocolat-t (csokikrém/hab) enni.

Betevő

Most hajózott át a Földközi tengeren...
Reménysugár melengeti szívét és itatja át minden gondolatát. Új kezdet. Újra ember lehet, csak egy kicsit kell türelemmel lennie. Ahhoz, hogy átjuthasson a tengeren ki kellett fizetnie annyi pénzt, amennyit 5 év alatt szedett össze, plusz még amit titokban elemelt az apjától.
Visszafizeti! Visszafizeti és akkor megbocsájtatnak bűnei, hiszen tudta jól , hogy apja is megbocsát majd neki, amikor elmondja, hogyan jutott el a megbecsültségig, a jólétig.
Munkát sem kell keresnie, mert aki áthozta ajánlott neki egy ismerőst Párizsban, aki segítségére tud lenni. 10 nap alatt jutott el délről a fővárosba, de ez már semmiség volt a több évnyi várakozáshoz képest.
Nyáron jött, így a szabad ég alatt tudott aludni és csak egy kis alamizsnáért kellett kuncsorognia, de ha nehezen is, akadt harapnivaló mindig.
A párizsi ismerősről kiderült, hogy munka összekötőként dolgozik és bevándorlókat foglalkoztat. Szállást is felajánlott, de természetesen pénz hiányában csak hitelre tudta kivenni. Rendes ember ez a munka összekötő, mert mindjárt hitelt is nyújtott, és mondta, hogy nem kell sietni vele, kap 2 évet, hogy visszafizesse.
Versailles-ba ment csecsebecsét árulni. Az első nap szinte csak álmélkodott. Soha nem látott még ilyen nagy épületet, olyat meg végképp nem, ami ennyire lenyűgözte volna.
A többiek, akik hasonló ügyben jártak itt térítették észhez és így a forró nyári napon kezdte el az idegenek megszólítását. Franciául tudott, meg az anyanyelvén, gondolta nem lesz gond... de rá kellett jöjjön, hogy egyrészt a francia, amit beszél az egy keveréknyelv, másrészt Versaillesban az emberek 90 százaléka külföldi, akik nagyrészt nem értenek franciául.
A sorstársai megszánták és trükköket tanítottak neki, meg idegen köszönéseket és kulcsszavakat. 2 hét múlva már 6 nyelven tudta azt mondani, hogy "vegyenek, nem drága". Szerencséje volt, mert jó memóriával és jó kiejtési készséggel rendelkezett, így a japán és a magyar sem okozott igazán problémát neki. Persze azt is tudta, hogy a külföldiek megmosolyogják, de ő ezt a mosolyt is a maga oldalára tudta fordítani. Aki mosolyog, az nyitott, aki nyitott azt könyebb meggyőzni. Nem pazarolta hát erejét a fapofájúakra. Voltak nemzetek, akiknek fiait messziről felismerte és tapasztalatai alapján elkerülte. Nem pazarolta az energiáját.
Teltek a napok és egyre ügyesebb lett, de a keresete nem növekedett, mert órabérben dolgozott. A napi betevőt még mindig kéregetéssel szedte össze. Ha nem sikerült, akkor kénytelen-kelletlen áldozott az aznapi fizetéséből. Nagyon nagyon lassan fogyott a hitele. El se akarta hinni, hogy hogyan lehet. Aztán rájött. A magas kamat miatt alig volt esélye arra, hogy 4-5 éven belül visszafizesse. Addigra viszont annyira belekeseredik a helyzetébe, hogy már sem ereje, sem módja nem lesz kitörni. Döntés előtt állt.
3 nap múlva elszökött és nagynehezen hazajutott...
Á dehogy szökött el! Tudta, hogy haza így nem mehet, mert a büszkesége veszne oda. Dolgozik még ma is és sokszázadik munkásként keresi a hitelezőjének az aranyórára valót.

(Kép forrása)

Barátok

A barátaim csupa előkelő emberek: két nemesi ízlésű óceániai emberszerető kannibál, egy francia - valami de Sade márkinak a leszármazottja - és van egy haláli pofa, Dracula, akinek egyetlen bizarr szokása, hogy a nők nyakát fixírozza, miközben beszél...
Na de komolyabban: 3 bolgár, 2 német, 3 olasz, 1 brazil pár, 1 perzsa, 1 török, 2 lengyel. Mind nagyon jókedélyű emberek. Citéből. Fiúk-lányok vegyesen. Minden héten csinálunk valamit közösen. Tegnap pl. az olaszok csináltak rizottót és nagyon finom lett, csak kevés.
Úgy érzem, hogy szerencsésen alakultak az eddigi ismeretségeim, mert mindegyik ember, akivel eddig találkoztam, azzal szívesen tartom a kapcsolatot.
Egy mackós oroszt leszámítva, aki két kijelentésével vívta ki az ellenszenvemet:
- csernobil és környéke nem radioaktív, az csak humbuk
- nem a HIV virus okozza az AIDS-et.
Befolyásolhatóság és meggyőzhetőség nélküli kijelentésnek ez kicsit meredek. Na de ilyen is kell.

Olvasók kérték

Kaptam egy hírt és megjegyzést hozzá:

"Austin (mti) - Az Eyjafjallajökull izlandi tűzhányó nevét [...] kevesen képesek kiejteni. Erre a következtetésre jutott a Global Language Monitor, amely világszerte a nyelvhasználat trendjeit vizsgálja. Becslésük szerint mindössze 320 ezerre tehető azoknak a száma, akik képesek helyesen kiejteni az Eyjafjallajökullnevet. Döntő többségük izlandi lakos." (Veszprém megyei Napló, 2010. április 23.)

Micsoda meglepetés :)
Mellesleg: Izland lakossága a 2008 áprilisi évi becslés szerint 320 169 fő :)
Ezért már érdemes újságot olvasni!

Én, a szerk.:
A cikk jó. Mármint megüti az általam belinkelt cikkek színvonalát. :) Köszönöm!
Az, hogy elméleti úton meg tudták becsülni, hogy hány lakosa van Izlandnak az nem semmi! Ellenben a külföldön élő izlandiakat nem vették figyelembe! Remélem módosítják a matematikai modelljüket. Ja, és arra is kíváncsi lennék, hogy a magyar nyelvre hány embert "jósolnának"?

Gőz ki

Elvonulnék...
egy sarokba kiabálni,
egy sötét zugba megkeresni a szelepet a tarkómon és hangos sípolás közepette kiereszteni a gőzt,
a koleszos francia titkárnő képéről gonosz vigyort letörölni,
felhívni a franciák figyelmét, hogy nem ők szarták a világot, de még csak a világ "nem francia" részét sem.

Csak nem jönnek rá, hogy mert én kisebbség vagyok, attól én még lehetek civilizáltabb, mint ő naccsága, sznobja.
Immáron 3 hete küzdök a titkárnővel a koliban és ugyan már múlt héten felbosszantott, de hétfőn úgy beszéltem vele, mintha mi se történt volna. Nem akartam bunkó lenni.
Ok: két hét során kétszer kérdeztem meg emailben, hogy nem tudnak-e nekem egy másik szobát biztosítani? De még azt se írta, hogy NEM. Sőt, nem írt semmit. Szerintem ez az, ami civilizálatlan viselkedés. Tehát nem én vagyok a barbár.
Hétfőn nem tudtam elkerülni, hogy beszéljek vele. Én nem kérdeztem, de ő persze magyarázott: - jajj küldöm ám a választ, valószínűleg ma...
- Nem baj ha nem ma! - mondtam - dehogynem! - gondoltam.
- Más érdekelne... - közben átnyújtottam a csekket az e havi díjjal.
Nem untatok senkit a részletekkel. Más ügyeket beszéltünk meg és a végén, még 4 darab pingpong labdát is adtam nekik (a háznak) a 10-ből, amit vettem. Szerintem ez gesztusértékű. Nem tudott mit mondani, mert erre nem számított. Leszarom. Pukkadjon meg az előítéletében!

Ma kellett kérnem egy pótkártyát a vendégemnek. A másik kolléganővel beszéltem, de a fenti is ott volt. Kérdezte meddig legyen érvényes? Megmondtam. Kiállította a másikat és átnyújtotta mindkettőt. Rákérdeztem melyik az eredeti, mert a múltkor is pórulj jártam, hogy a pótkártya maradt nálam és vendégeim távozta után este nem tudtam bemenni csak a portás segítségével.
- Nincs eredeti és másolat. Mindkettő korlátozott időtartamú. Úgyis TÚL sokáig volt érvényes a kártyám.
Először le se esett, de amikor a másik titkárnő felkacagott, összeraktam. Húzzak a francba - magyarul. Eltöprengtem mit tegyek. 1-2 másodperc. Mosolyogtam és elmentem munkába.
Elcsesztem, mert szerintem ez a nő azt gondolta, hogy már megint ingyen szállnak nálam emberek. Pedig nem, mert 2 napja kifizettem az "idegenforgalmi díjat".
Hogy mindegyiknek megvan a maga bunkó előítélete az nagyon bosszant és az méginkább, hogy hiába fizetek, adományozok, kedveskedek... már csinálhatok akármit. Ezek előtt elástam magam, mert meg mertem kérdezni másodszor is, hogy költözhetnék-e.
A ház szép, a szobák jók és tágasak, de elviszi a fizetésem több, mint harmadát. Ismerek 3-4 olyan kutatót, aki fele ennyit fizet. Így az otthoni szokásaimtól nem tudok megtakarítani... híres nyugaton. Fura!
Pukkadjanak meg!
Megpróbálom kikerülni őket a szálláskereséskor és felvenni az itt hasznos módszert: kitartó és rámenős csesztetés.