Gőz ki

Elvonulnék...
egy sarokba kiabálni,
egy sötét zugba megkeresni a szelepet a tarkómon és hangos sípolás közepette kiereszteni a gőzt,
a koleszos francia titkárnő képéről gonosz vigyort letörölni,
felhívni a franciák figyelmét, hogy nem ők szarták a világot, de még csak a világ "nem francia" részét sem.

Csak nem jönnek rá, hogy mert én kisebbség vagyok, attól én még lehetek civilizáltabb, mint ő naccsága, sznobja.
Immáron 3 hete küzdök a titkárnővel a koliban és ugyan már múlt héten felbosszantott, de hétfőn úgy beszéltem vele, mintha mi se történt volna. Nem akartam bunkó lenni.
Ok: két hét során kétszer kérdeztem meg emailben, hogy nem tudnak-e nekem egy másik szobát biztosítani? De még azt se írta, hogy NEM. Sőt, nem írt semmit. Szerintem ez az, ami civilizálatlan viselkedés. Tehát nem én vagyok a barbár.
Hétfőn nem tudtam elkerülni, hogy beszéljek vele. Én nem kérdeztem, de ő persze magyarázott: - jajj küldöm ám a választ, valószínűleg ma...
- Nem baj ha nem ma! - mondtam - dehogynem! - gondoltam.
- Más érdekelne... - közben átnyújtottam a csekket az e havi díjjal.
Nem untatok senkit a részletekkel. Más ügyeket beszéltünk meg és a végén, még 4 darab pingpong labdát is adtam nekik (a háznak) a 10-ből, amit vettem. Szerintem ez gesztusértékű. Nem tudott mit mondani, mert erre nem számított. Leszarom. Pukkadjon meg az előítéletében!

Ma kellett kérnem egy pótkártyát a vendégemnek. A másik kolléganővel beszéltem, de a fenti is ott volt. Kérdezte meddig legyen érvényes? Megmondtam. Kiállította a másikat és átnyújtotta mindkettőt. Rákérdeztem melyik az eredeti, mert a múltkor is pórulj jártam, hogy a pótkártya maradt nálam és vendégeim távozta után este nem tudtam bemenni csak a portás segítségével.
- Nincs eredeti és másolat. Mindkettő korlátozott időtartamú. Úgyis TÚL sokáig volt érvényes a kártyám.
Először le se esett, de amikor a másik titkárnő felkacagott, összeraktam. Húzzak a francba - magyarul. Eltöprengtem mit tegyek. 1-2 másodperc. Mosolyogtam és elmentem munkába.
Elcsesztem, mert szerintem ez a nő azt gondolta, hogy már megint ingyen szállnak nálam emberek. Pedig nem, mert 2 napja kifizettem az "idegenforgalmi díjat".
Hogy mindegyiknek megvan a maga bunkó előítélete az nagyon bosszant és az méginkább, hogy hiába fizetek, adományozok, kedveskedek... már csinálhatok akármit. Ezek előtt elástam magam, mert meg mertem kérdezni másodszor is, hogy költözhetnék-e.
A ház szép, a szobák jók és tágasak, de elviszi a fizetésem több, mint harmadát. Ismerek 3-4 olyan kutatót, aki fele ennyit fizet. Így az otthoni szokásaimtól nem tudok megtakarítani... híres nyugaton. Fura!
Pukkadjanak meg!
Megpróbálom kikerülni őket a szálláskereséskor és felvenni az itt hasznos módszert: kitartó és rámenős csesztetés.

Zaj - Zene

Meglepi

Beának
Wendriner Úr alázatos köszönetét küldi és azt is kijelentette, hogy nagyszerű meglepetést okoztál neki! Ugyan ő olvasni nem tud, de sajnos épp kifogyott a könyvből, amivel embereket vonzhatna maga köré (vacsora jelleggel) így éppen kapóra jött neki.
Hálája örökké üldözni fog! :)
Vanek Úr, pedig alázattal szeretné felhívni a figyelmedet, hogy bár az ilyen jellegű ajándékok óriási örömet okoznak, de egy jól nevelt ember nem engedheti meg, hogy más szórakoztassa. Ráadásul áldozatok árán. Marad mélységes tisztelettel alászolgád!

RER és a valószínűségszámítás

Err Ö Err

A kvantummechanika bizonyította, hogy nem lehet egyszerre két RER szerelvény Gif sur Yvette állomáson. Már-már közlésre került a cikk, amikor furcsa tér-idő torzulás keletkezett univerzumunkban. Bár lehet, hogy csak az elméleti fizikusok egy nagyon fontos tényezőt felejtettek ki számításaikból: SZTRÁJK!
Most már két hete sztrájk van. A 3. napon történt és sajnos nem tudtam videóval dokumentálni ezt a metafizikai mélységeket súroló eseményt. Mindkét irányba haladó vonatok "lepték" el Gif állomását. Bea szerint ő még sosem látott ilyet kinttarttózkodása alatt (3 év). Eddig én sem. Aztán 5 nappal később megismétlődött. Gondoltam valahol az átbillent tér-idő valahogy visszabillenti az egyensúlyt.
Most már tudom:
Április 30.: sem sztrájk, sem tumultus nem volt, mert épp oktatási szünet van és itt ilyenkor a szülők is szabira mennek. Szinte pangott a kocsi az ürességtől. Ellenben át kellett szállni egy vonatról a másikra, holott ezen a szakaszon általában végig ugyanaz a vonat megy végig. Átszállás után persze várni kellett az indulásra, majd a következő állomásokra iszonyat lassan ment át és mindenhol legalább 3 percig állt. Rájöttem az volt az ok, hogy összetorlódtak a vonatok és így semelyik nem tudott gyorsan menni, mert az előtte lévő vonat tartotta fel. Aztán utolért minket egy másik... és a szemét meg is előzött... így megint várnunk kellett 10 percet, hogy a másik kellőképpen eltávolodjon.
Április 31.: ilyet se tapasztaltam még, hogy este 11 után ledöglött volna egy vonat. Szerencsére nem az alagútban a "nyílt pályán" történt, mert akkor bajban lettünk volna. Így csak kiszálltunk az állomáson a barátaimmal és az eleve bonyolult útvonalunkat újratervezve még bonyolultabb úton jutottunk el a végcélunkig.

Alma

Soha többé ilyen hétvégét (április 23)!
Kb. 3 hete úgymond témát váltottam a kutatásban, mert az előző téma mondhatni befuccsolt, de mindenesetre elég bonyolultnak tűnik az értelmes(ebb) információ kinyerése. Az új témában a méréseim nagyon kecsegtető eredményeket mutattak, egy elmélet bebizonyítására, azonban most jöttem rá, hogy a fluoriméternek volt egy olyan varázslatos napja, amikor olyan dolgokat mért (magas intenzitás, alacsony jelviszony), amit azóta sem tudtam megismételni.
A minap jutottam el arra a következtetésre, hogy talán a vizsgált aktin törzsoldattal van a gond, ugyanis elég öreg. Na ez persze csak jövő héten fog kiderülni (május), amikor is megismétlem a mérések felét... mert ugye miért is lenne egyszeri mérés elegendő?

Szóval azon a pénteken délután, még csak arra jöttem rá, hogy az egy héttel korábbi méréseim eredményét megismételni nem tudom, de mégcsak megközelíteni sem. Aznapra ígértem, hogy megmutatom az adataimat a főnöknek, de aztán nem mertem. Nagyon lehangolt. Annyira, hogy 5-körül leléptem, de persze a hazaút sem volt hiba nélküli, mert az RER iszonyat lassú volt. Nem! Semmi sztrájk, egyszerűen csak lassú. 50 perc helyett kb. 1 óra 10 perc.

Hazaérve gondoltam, hogy én inkább már nem csinálok semmit, hogy elkerüljek valami még nagyobb bajt. Ezt a véleményemet akkor sem változtattam meg, amikor rájöttem, hogy nincs semmi a hűtőben, mert elfelejtettem előtte való nap vásárolni. Tudtam azonban, hogy van még narancsom és almám. A szupernormális inger alapján és a külcsínre adva kiválasztottam a legingerlőbb példányt.
Mindez csak megkoronázta a napomat:
ALMA
és ez: