Hírek

Jégeső pusztított több megyében
Idézet egyben - szinte:
"... az idokep.hu [1] meteorológusa szerint hazánk időjárását a szerdán egy magassági hidegcsepp, illetve sekély mediterrán ciklon határozza meg. Az északkeleti országrészben továbbra is áztató esőre, míg másutt egyre többfelé zivatarokra van kilátás, amelyeket jégeső, viharos széllökések is kísérhetnek.
Jelenleg a Duna-Tisza közén, a délnyugati határszél mentén, illetve a Nyugat-Dunántúlon, Szombathely környékén mozog két intenzívebb, jégesővel kísért cella, az ország egyes pontjain pedig száraz zivatarokról szóló észlelések is érkeztek. A délnyugati határszél mentén haladó cella feltehetőleg egy izolált szupercella, már közel két és fél órája életben ...
Oroszlányban és Győr mellett tubát észleltek. A tuba örvénylő felhőtölcsér, ami nem ér a földig. Ha eléri a földet, már tornádónak nevezik."

Azért vannak nem AjgnerSzilárdos időjárásjelentések is. Bár azon kívül, hogy szó van a tubáról, ami számomra, mint szakkifejezés újdonság, a szupercellák említésével nem értek egyet. Tanulságos mindenképpen.

---

Nimbusz, a felhőcske lassan úszott a magyar puszta felett. Fáradt volt, mert az előző éjszaka kiadta magából a dühét, amikor az Alpok mind feljebb és feljebb kényszerítette. Fel a hideg magasba. Már a bajor vidéken érezte az erőt, de akkor még vidáman tekintett az alant elsuhanó tájra. Erős és fiatal volt még ott, hisz csak 2 nappal előtte született meg az óceán felett a kontinens határán. Az Alpok lábához érve kacagva hömpölyögve futott neki a magaslatnak. Élvezte a szellőt, aminek a hátán lovagolt és élvezte a változatos tájat. Leste az embereket alant.

A jókedve azonban hamar elillant, mert egyre nehezebb volt egyben maradnia, illetve a többi frissen születő ködfelhő között lökdösődve előrejutnia. Volt amelyik csatlakozni akart hozzá, de Nimbusz ekkor érezte első, egyéniségével kapcsolatos érzését: büszkeségét óceáni eredetére. Odáig fajult gondolata, hogy magasan hordott orral rá se hederített a kérészéletű ködpamacsokra. Tudta, ő nagyobb dolgokra termett. Szupercella lesz! Testéből kiváló cseppekkel valami nagyon hasznos dolgot fog tenni, mint pl. a emberek növényeit meglocsolni.
Az Alpok közepén azonban a hideg szelek ide-oda pofozták és egy-egy gonoszabb szél belemart az oldalába. Ilyenkor hullott a vére és áztatta a havas lankákat. MÉg ezt is élvezte, mert úgy gondolta, hogy amennyit ő most lemos a hegyből, az utána jövőnek annyival könnyebb lesz leküzdenie.

Nemsokára már fázott is. Vacogott. A teste nehézkesebben mozgott és úgy érezte, mintha vére is megfagyna. A következő karcos szél már nem cseppeket, hanem pihepuha pelyheket szakasztott belőle ahol érte. Viharosan fogyott az ereje. Szomorúan vette észre, hogy a pamacsok már elfoszlottak mellőle. Egyedül rótta az eget, magasan a hidegben. Be is sötétedett közben. Most már felülről is hideg érte, ezért egy kicsit lejjebb ereszkedett. A csillagokat hívta segítségül, hogy túlélje az éjszakát. Számolgatta, becézgette őket, akárcsak az elmúlt estén.

Hajnalodott, amikor a kis ország határára ért. Az erejének nagy részét elvesztette ugyan, de kellőképpen összeszedte erejét és tényleg szupercellává vált. Gondolta megörvendezteti a kis szorgos emberkéket és megrázta magát, hogy eső hulljon a tájra. Azt látta azonban, hogy az emberek, akik az utcára tévedtek nem örülnek neki, sőt látni se akarják, ezért kerekded valamit tartottak a fejük fölé és az alá rejtőztek.
Csak egy embert látott, aki a messzeségből épp rá nézett. Annak az egynek nagyon megörült, mert le tuda olvasni a szájáról, hogy a nevén nevezte:
- Nimbusz. - mutatott fel az égre a férfi és a mellette álló kisgyerek is odanézett.
- Limbusz. - ismételte a csöppség.
- Nem, nem limbusz, az más! Jajj mikor fogod már végre rendesen kimondani az "n" betűt? - kérdezte az apa.
Nimbusz elmosolyodta magát és mosolyán átcsillant a napfény. Ebben a pillanatban nézett fel sok ember, bár ekkor sem őt csodálták, hanem a cseppeken tükröződő szivárványt, melyet tolt maga előtt, ahogy haladt előre.
Most már értette, hogy hogyan szerezhet örömet. Arra gondolt, hogy maradék erejével beszivárványozza az útját, amíg teheti. S bár nagyon igyekezett, az ország másik felét már nem érte el. Utoljára már csak a mosolya maradt és a rajta átcsillogó fény. De tudta, hogy örömet szerzett, valamint azt, hogy a cseppek, melyeket erre a földre hullajtott előbb utóbb egymásra találnak, hogy ismét felhőként szülessenek újjá.

André Citroen Park (2)

Szia Bea! és a többiek is persze.

Újabb köszönettel tartozom neked: a múlt héten elmentem az André Citroen Parkba és olllllyan gyönyörű fotókat készítettem, hogy már rég éreztem ilyen ügyesnek magam. Hogy miért a dicséret neked? Mert Te adtad az ötletet és hívtad fel a figyelmet a témára!

Egyébként a hétvégén igyekszem szállást foglalni Bretagne-ba, mert ha minden jól megy, akkor május közepén két napra elugrom oda tengert nézni, hogy most már végre lássam a nagy pocsolyát.

(Az én oldalamon árnyék van és 17 fok, a koli túloldalán 9 (!) ágra süt a nap és 22-24 fok van... megyek kiheveredni a napra a parkban.)

Ja a képeket nem tudom felrakni, mert nem digitálisak. Bocs.
Ezek itt Sara művei!

Izland

Mer' az összes izlandi szennyezi a levegőt...
Szóval most az izélandiak pöfékelnek az orrunk alá rendesen. Kicsit vicces, hogy most fél Európa légi útjai le vannak zárva és mi meg el vagyunk rekesztve a nagyvilágtól. Ma már Budapesten is szünetet tartanak. Azon is elgondolkoztam, hogy ilyenkor milyen problémás a légifolyosók kötöttsége meg az, hogy egy új légisztráda megnyitása és fenntartása milyen költségekbe kerülhet. :)
Feltételezve, hogy mondjuk Észak-Amerika és Európa között a legrövidebb úton akar repülni minden társaság, akkor jól meghatározott úton lehet csak haladni. Ez olyan mintha két falu között csak és kizárólag az aszfaltos úton mehetnénk, és földút nincs, sem kerékpárút... a mezőn átmenni meg tilos. Ja és az aszfaltos meg nem a legrövidebb út, ráadásul egy óriási szakadék van rajta, amin nem lehet átugrani.
Persze kellenek a szabályok, mert egyébként óriási lenne az összeütköző gépek száma. Rend a lelke mindennek. Csak aztán a rend teszi korlátozottá az ilyen helyzetek megoldási lehetőségeit.

Aztán ha belegondolunk abba, hogy van az a bizonyos Gaia elmélet. Akkor a mostanában fokozódó természeti katasztrófákhoz hozzá kell rendelni az okokat is. Miért van annyi földrengés? És itt most nem említem a szélviharokat, heves esőzéseket, sem pedig a cunamit, mert azok csak másodlagos tényezők.
Ha a Gaia elméleten túl a Földanyának értelmet is adunk, akkor azt is állíthatjuk, hogy a mostani vulkánkitörésnek az az oka, hogy az európai túlüvegházgázosított területét egy takarófelhővel borítsa és így csökkentse a beérkező sugárzást, azaz a felmelegedés mértékét. Gondoskodnak rólunk!
Persze, már ma valaki hideg nyarat jósolt - ha ez így folytatódik tovább.
A másik vicces megjegyzést viszont a WHO szakembere mondta, miszerint jelenleg a repülőgépek problémáján és az ég szürkítésén kívül másképpen nem okoz problémát, de majd ha lejjebb jön, akkor akár a tüdőbe jutva ártamas is lehet. A javaslatuk, hogy ekkor mindenki tartózkodjon inkább fedett helyen. Kérdésem mikor? Mikor jön le és hogyan? HA fedett helyen vagyok és a levegőben van a hamu/por, akkor bizony az nem segít. Tudom, mert gyerekkoromban amikor szenet lapátoltam a pincében (fedett!), akkor mondjuk 5 köbméter szén megmozgatása után az ember orra szája fekete volt és fél napig fekete volt a zsepi is, akármilyen takarítást végzett. Bocs. :)
Upsz, lehet, hogy az én tüdőm is olyan, mint egy roszabb dohányosé? :D

Szóval védőfelhő itt, túlnépesedés elleni földrengés ott, parttakarító cunami amott...

(Az egyik kollégám Bécsben rekedt. Pont ma jött volna vissza egy megbeszélésről. A vicces, hogy szerdán kérdezte nem akarok helyette elmenni? Mondjuk cask viccelt. Ellenben nekem ost jól jönne, mert kényszerpihenőként hazaugorhattam volna. :) )

Sport

Tegnap kiderült, hogy lesz interkollégiumi pingpong verseny, meg az is, hogy aznap este a röplabdás csapata az MPF-nek játszik a negyeddöntőbe jutásért.
Elmentem, hogy szurkoljak. Aztán úgy tűnt, hogy kevesen lesznek, így visszarohantam a házunkba átöltözni és utána meg vissza a csarnokba (bemelegítés kipipálva). Aztán láttam, hogy már 8-an vannak, azaz nem kellek.
Gondoltam csak akkor állok be, ha nagy a csapatunk játékfölénye. Játszottam, mert az első félidőt 25-14-re nyertük, amiből az utolsó 5 szervát én adtam és egyet sikerült is ászértékűvé tenni. Megjegyzem ez nem az én tudásomat dícséri, hanem szegény ellenfélét minősíti.
A második még nagyobb különbséggel végződött, így 2:0-s összesítéssel nyertünk. Az ellenfél mondta, hogy ha van kedvünk, akkor játszunk még egy baráti meccset, versenyen kívül... Ekkor már a két csapat játékosai keveredtek az egyenletesebb erőeloszlás és az élvezetesebb játék miatt.
A csapat egy részét a korábban kiesett focicsapat tagjai alkották (én is köztük). És hogy végre múlt héten pénteken megkaptam a Citésport kártyámat (1 héttel a focicsapatunk utolsó játéka után és 4 héttel jelentkezésem után), már hasznát is vehettem.
Jó mulatság volt!
Igaz néhány eredetileg is játszó röpisen (akik idáig vitték a csapatot) látszott, hogy nem tetszik nekik, hogy hirtelen 4 emberrel többen lettek. Aztán mivel a meccs nem volt szoros, így nem panaszkodtak. Most szombaton este lesz edzőmeccs a negyeddöntő előtt, igyekszem elmenni.
Addig meg megpróbálom a pingpongosokkal megszervezni, hogy legalább hetente egyszer találkozzunk a verseny előtt.

André Citroen Park

Bea mutatott képeket, amiket ott készített.
Annyira felkeltette az érdeklődésemet, hogy már régóta terveztem, a jóidő beálltával elmegyek én is fotózni. Gondoltam ezt az élményt is megosztom az emberekkel, így mindjárt meghívtam az összes ismerősömet. Múlt vasárnap 5 ember csatlakozott, 4-nek volt fényképezőgépe is, 2-nek jobb, mint az enyém (mellékes megjegyzés).
Először fél délelőttöt kitöltőre terveztem a dolgot, de aztán sokan írták, hogy nem akarják az egész napot kint tölteni, mert dolgozniuk kell. Lerövidítettem hát másfél órásra. Kicsit késve indultunk és így meg csúsztunk a park utáni találkozóval is, amikor még egy barátunk csatlakozott hozzánk ebédre.
A parkban annyi minden jót láttunk, hogy a végén többen is úgy döntöttünk, hogy ide még visszajövünk. Még nem működött az összes szökőkút és vízlépcső, de a szürke beton és a növényzet már eleve furcsa és érdekes keverékét hozta létre a mesterséges és természetes környezetnek. Mindenkinek tetszett.
Újabb jó (lopott) ötlet. Ismét gratulálok magamnak.

Sajnos saját fotókat nem tudok felrakni, mert az én gépem filmes, másokéből meg még nem kaptam.