Azon gondolkodtam, hogy vajon tényleg fő italunk lehetett-e a kumisz és a tej, valamint sok tejalapú ételt ehetett-e a bevándorló magyarság, ha a jelenlegi népesség jelentős része laktózallergiával rendelkezik, szemben az európai népekkel, akiknek a tej nem okoz problémát a felnőttkorban.
Vagy, ha már sok kumiszt ittak, akkor már úgyis mindegy volt, hogy nem csak a fejük fájt másnap, de a hasuk is?
2010-01-29
2010-01-26
Hírek (2010 január vége)
BELÜGYEK
Ló és pisztoly nélkül is tisztelik a magyar seriffet
és amikor testreszabott egyenruhájában végigballag a főutcán a kocsmától egészen a művelődési házig, akkor a csizmája ütemes léptére figyel az egész környék! Érződik a levegőben, hogy itt valami készül...
(egyébként jó ötlet, csak a kérdés, hogy pontosan mi is lesz a feladatköre?)
Én nem lőttem fejre
Megrázó, tanulságos és őszinte vallomás a rendőri oldalról a 2006-os eseményekkel kapcsolatosan. Hihetetlen, hogy a tömegpsziché mennyire eltér az egyén-pszichétől.
Jacko imitátor, balhés koncert
Ez vicces. Minden értelemben.
Szalagcím:
"A legendás amerikai zongoravirtuóz 94 éves szívszélhűdésben halt meg" (innen)
Ezt most kivételesen nem én találtam ki! Viszont ezt igen:
Már egészen pici korában szívszélhűdésben szenvedett, de ez tette őt naggyá. Akarata és élni vágyása tette őt zongorillaművésszé, majd egy hosszabb bal kamrai eredetű aritmia következtében pedig virtúózzá nevezte ki a sydney-i Operaház közönsége. Történt mindez úgy, hogy a törékeny és holtsápadt 20 éves előadóművész, dr. Jeckyll szívsebész és amatőr zeneíró: "A szívbillentyű hangjai" című oratóriumát adta elő teljes átéléssel, elsősorban befele koncentrálva, saját szívhangjára. A ritmustalanság már eleve felkavarta a nézőtéren ülő szakavatott hallgatóságot, de amikor a művész a fejét is belevonta a mű előadásába, mintegy féloldalasan lefejelve a zongorát, az így felhangzó disszonáns hang hatására akkor az emberek fele zokogva borult a mellette ülő nyakába, míg a másik fele felállva kezdett el tapsolni és éljenezni, amikor a mű végét sejtette a művész 20 másodperces csendje és mozdulatlansága miatt. Egyedül dr. Kocsis Gábor, a művész new york-i szakorvosa tudta, hogy ezúttal ismét újraélesztésre lesz szükség és kimért, de határozott lépésekkel indult el a színpadra a defibrillátorral. A zongoraverseny fődíját 2 hét lábadozás után vehette át az Operaház igazgatójától, akinek azonban nem engedték, hogy elmondhassa beszédét, ugyanis a beteg a díjat meglátva örömében az adrenalinfröccs hatására ismét kollabált...."
Nem fejezem be.
TERMÉSZET
Csimpánzok által forgatott film-et sugároz a BBC. Sajnos nem találtam meg az adást, pedig mára harangozták be. Viszont találtam trailer-t hozzá:
Majmok bolygója.
Akkor most ők majmolnak minket?
Még egy állatság, madarászoknak: Hattyútánc - nekem tetszett a hír.
Akkor most hogy is van ez, ha két transzszexuálisnak gyereke lesz, akkor ki is az apa?
Én örülök annak, hogy szeretik egymást, mert nem tehetnek róla, hogy így alakult az életük. Ellenben ezt a hírt hasonló helyzetben megtartanám magamnak. Ugyanez a véleményem az agresszív focidukkerekről és a homo-felvonulókról, hogy amíg különcségükkel nem hergelik a másik felet, addig elfogadom őket mint emberek, de nekem ne ugráljanak azért, hogy elfogadóbb legyen a társadalmunk, mert így pont az ellenkezőjét érik el! Ja és ha én ugrálnék mondjuk lila hajjal a félcsupasz seggemet mutatva normális szexuális beállítottság mellett az ő lakásuk/stadionuk előtt, akkor diszkrimináltnak éreznék magukat, valamint nem-seggrázó normális embertársaim megvetését is kivívnám... és utána meg kellene lepődjek, hogy nem szeretnek? Az én szememben a majomkodás-páváskodás módszer és nem a személyiségük zavar.
Persze engem az se érdekel, ha a "Jóanyátok!" sorozat valamely középiskolás korú szereplője belehabarodik a sorozat valamely főgengszterébe... Lehet, hogy magamnak való vagyok? Lehet. De ezzel nem bántok meg senkit... ugye?
SPORT
Magyar-szerb barátságos vizi(labda)verekedés
Ő kezdte. Mondhatja majd Kis Gábor, amikor először csak 1, majd egyszerre 4 szerb esett neki a vízben. Még jó hogy barátságos mérkőzés volt.
Ráadásul szünetet tartottak, majd újra indították a meccset, de aztán befulladt az egész egy újabb csetepaté miatt.
Persze az egész Rómában kezdődött, ahol először ő ütött... ha nem vesszük figyelembe a rigómezei csatának a mai vizilabdás ifjúságra kifejtett lelki hatását... és akkor itt megállok.
Foci: Gondoltátok volna? Legjobbak a magyarok! Ennek viszont nagyon örülök! 12 legjobból 4 magyar! És ez nem magyarok által generál lista! Hol vannak azok a régi szép idők - amiket én nem is láttam. :)
Ló és pisztoly nélkül is tisztelik a magyar seriffet
és amikor testreszabott egyenruhájában végigballag a főutcán a kocsmától egészen a művelődési házig, akkor a csizmája ütemes léptére figyel az egész környék! Érződik a levegőben, hogy itt valami készül...
(egyébként jó ötlet, csak a kérdés, hogy pontosan mi is lesz a feladatköre?)
Én nem lőttem fejre
Megrázó, tanulságos és őszinte vallomás a rendőri oldalról a 2006-os eseményekkel kapcsolatosan. Hihetetlen, hogy a tömegpsziché mennyire eltér az egyén-pszichétől.
Jacko imitátor, balhés koncert
Ez vicces. Minden értelemben.
Szalagcím:
"A legendás amerikai zongoravirtuóz 94 éves szívszélhűdésben halt meg" (innen)
Ezt most kivételesen nem én találtam ki! Viszont ezt igen:
Már egészen pici korában szívszélhűdésben szenvedett, de ez tette őt naggyá. Akarata és élni vágyása tette őt zongorillaművésszé, majd egy hosszabb bal kamrai eredetű aritmia következtében pedig virtúózzá nevezte ki a sydney-i Operaház közönsége. Történt mindez úgy, hogy a törékeny és holtsápadt 20 éves előadóművész, dr. Jeckyll szívsebész és amatőr zeneíró: "A szívbillentyű hangjai" című oratóriumát adta elő teljes átéléssel, elsősorban befele koncentrálva, saját szívhangjára. A ritmustalanság már eleve felkavarta a nézőtéren ülő szakavatott hallgatóságot, de amikor a művész a fejét is belevonta a mű előadásába, mintegy féloldalasan lefejelve a zongorát, az így felhangzó disszonáns hang hatására akkor az emberek fele zokogva borult a mellette ülő nyakába, míg a másik fele felállva kezdett el tapsolni és éljenezni, amikor a mű végét sejtette a művész 20 másodperces csendje és mozdulatlansága miatt. Egyedül dr. Kocsis Gábor, a művész new york-i szakorvosa tudta, hogy ezúttal ismét újraélesztésre lesz szükség és kimért, de határozott lépésekkel indult el a színpadra a defibrillátorral. A zongoraverseny fődíját 2 hét lábadozás után vehette át az Operaház igazgatójától, akinek azonban nem engedték, hogy elmondhassa beszédét, ugyanis a beteg a díjat meglátva örömében az adrenalinfröccs hatására ismét kollabált...."
Nem fejezem be.
TERMÉSZET
Csimpánzok által forgatott film-et sugároz a BBC. Sajnos nem találtam meg az adást, pedig mára harangozták be. Viszont találtam trailer-t hozzá:
Majmok bolygója.
Akkor most ők majmolnak minket?
Még egy állatság, madarászoknak: Hattyútánc - nekem tetszett a hír.
Akkor most hogy is van ez, ha két transzszexuálisnak gyereke lesz, akkor ki is az apa?
Én örülök annak, hogy szeretik egymást, mert nem tehetnek róla, hogy így alakult az életük. Ellenben ezt a hírt hasonló helyzetben megtartanám magamnak. Ugyanez a véleményem az agresszív focidukkerekről és a homo-felvonulókról, hogy amíg különcségükkel nem hergelik a másik felet, addig elfogadom őket mint emberek, de nekem ne ugráljanak azért, hogy elfogadóbb legyen a társadalmunk, mert így pont az ellenkezőjét érik el! Ja és ha én ugrálnék mondjuk lila hajjal a félcsupasz seggemet mutatva normális szexuális beállítottság mellett az ő lakásuk/stadionuk előtt, akkor diszkrimináltnak éreznék magukat, valamint nem-seggrázó normális embertársaim megvetését is kivívnám... és utána meg kellene lepődjek, hogy nem szeretnek? Az én szememben a majomkodás-páváskodás módszer és nem a személyiségük zavar.
Persze engem az se érdekel, ha a "Jóanyátok!" sorozat valamely középiskolás korú szereplője belehabarodik a sorozat valamely főgengszterébe... Lehet, hogy magamnak való vagyok? Lehet. De ezzel nem bántok meg senkit... ugye?
SPORT
Magyar-szerb barátságos vizi(labda)verekedés
Ő kezdte. Mondhatja majd Kis Gábor, amikor először csak 1, majd egyszerre 4 szerb esett neki a vízben. Még jó hogy barátságos mérkőzés volt.
Ráadásul szünetet tartottak, majd újra indították a meccset, de aztán befulladt az egész egy újabb csetepaté miatt.
Persze az egész Rómában kezdődött, ahol először ő ütött... ha nem vesszük figyelembe a rigómezei csatának a mai vizilabdás ifjúságra kifejtett lelki hatását... és akkor itt megállok.
Foci: Gondoltátok volna? Legjobbak a magyarok! Ennek viszont nagyon örülök! 12 legjobból 4 magyar! És ez nem magyarok által generál lista! Hol vannak azok a régi szép idők - amiket én nem is láttam. :)
1977
Január 1.: Hatályba lép a szocialista országokba érvényes „piros” útlevél. Hoppá!
Mársius 16.: Indira Gandhi súlyos veresége az indiai választásokon.
Április 1.: Spanyolországban feloszlatják a francoista pártot. - sokan viccnek vélték.
Június 2.: Fővezírünk, Kádár János megkapja a Nemzetközi Lenin-békedíjat. - hazaviszi és odateszi a Nemzetközi Sztálin-békedíja mellé.
Roman Polanski elkábít és elcsábít egy fiatalkorú lányt és szexel vele. Ezt nem tudom másképp megfogalmazni. Most akarják meglakoltatni érte. Én azt tanultam, hogy a késleltetett büntetés nem jó nevelőeszköz. :)
Augusztus 16-án meghal Elvis Presley, a Király. Nemsokkal ezután megszületek Én. Persze jómagam húrokként pendítve csak mások idegein zenélek. De abban én vagyok a király!
Augusztus 17.: Budapesten – a Népligetben – átadják a Planetáriumot.
Szeptember 14–16.: Budapesten aláírják a bős-nagymarosi vízlépcsőrendszer megépítéséről szóló csehszlovák-magyar kormányközi egyezményt.
És aki további párhuzamokat szeretne felfedezni a világ akkori állapota és a születésem szükségessége között, annak itt vannak ezek a linkek.
http://en.wikipedia.org/wiki/1977
http://hu.wikipedia.org/wiki/1977
Kis ügyességgel ki-ki megtalálhatja a sajátját. Jó szórakozást!
Mársius 16.: Indira Gandhi súlyos veresége az indiai választásokon.
Április 1.: Spanyolországban feloszlatják a francoista pártot. - sokan viccnek vélték.
Június 2.: Fővezírünk, Kádár János megkapja a Nemzetközi Lenin-békedíjat. - hazaviszi és odateszi a Nemzetközi Sztálin-békedíja mellé.
Roman Polanski elkábít és elcsábít egy fiatalkorú lányt és szexel vele. Ezt nem tudom másképp megfogalmazni. Most akarják meglakoltatni érte. Én azt tanultam, hogy a késleltetett büntetés nem jó nevelőeszköz. :)
Augusztus 16-án meghal Elvis Presley, a Király. Nemsokkal ezután megszületek Én. Persze jómagam húrokként pendítve csak mások idegein zenélek. De abban én vagyok a király!
Augusztus 17.: Budapesten – a Népligetben – átadják a Planetáriumot.
Szeptember 14–16.: Budapesten aláírják a bős-nagymarosi vízlépcsőrendszer megépítéséről szóló csehszlovák-magyar kormányközi egyezményt.
És aki további párhuzamokat szeretne felfedezni a világ akkori állapota és a születésem szükségessége között, annak itt vannak ezek a linkek.
http://en.wikipedia.org/wiki/1977
http://hu.wikipedia.org/wiki/1977
Kis ügyességgel ki-ki megtalálhatja a sajátját. Jó szórakozást!
2010-01-24
normális?
- Magadban beszélsz!
* Kicsoda? Én?
- Igen, te!
* Ne viccelj!
- Miért viccelnék? Különben is ez nem vicces!
* Nincs okom magamban beszélni!
- Szenilitás? Önkontroll vesztés?
* Mit akarsz ezzel mondani?
- Bajok vannak! Gondolkoztál már ezen?
* Gondolkoztam én már sok mindenen, de ezen még nem.
- Pedig itt lenne az ideje!
* Ugyan miért?
- Talán azért, mert magadban beszélsz?
* Hagyjál már a hülyeségeiddel!
- Ahogy gondolod! De ne feledd én figydelmeztettelek!
* Tűnés!
Körülnéztem, de szerencsére senki nem hallotta a beszélgetésemet. Túl korán volt még. Ködös vasárnap reggelén, amikor a normális emberek még alszanak.
(Nem valós történet, mert csak gondolataimban szoktam magammal beszélgetni. Hangtalanul. De az történet ötlete tetszett, így leírtam.)
* Kicsoda? Én?
- Igen, te!
* Ne viccelj!
- Miért viccelnék? Különben is ez nem vicces!
* Nincs okom magamban beszélni!
- Szenilitás? Önkontroll vesztés?
* Mit akarsz ezzel mondani?
- Bajok vannak! Gondolkoztál már ezen?
* Gondolkoztam én már sok mindenen, de ezen még nem.
- Pedig itt lenne az ideje!
* Ugyan miért?
- Talán azért, mert magadban beszélsz?
* Hagyjál már a hülyeségeiddel!
- Ahogy gondolod! De ne feledd én figydelmeztettelek!
* Tűnés!
Körülnéztem, de szerencsére senki nem hallotta a beszélgetésemet. Túl korán volt még. Ködös vasárnap reggelén, amikor a normális emberek még alszanak.
(Nem valós történet, mert csak gondolataimban szoktam magammal beszélgetni. Hangtalanul. De az történet ötlete tetszett, így leírtam.)
2010-01-23
Túra a föld alatt
Kérem vigyázzanak, az ajtók záródnak!
Ezt ugyan itt nem mondják be, de előzékenyen felhívják a figyelmet a nem szintezett állomásokon: "Attention a la marche en descandent du train!". Azaz, "figyeljenek a lépésre a vonatból kiszálláskor". Leferdítve, valahogy így szól.
Na de ennek nem sok köze van ahhoz amit mondani akarok, viszont van köze a metrónak. A csatolt térképen zöld karikával jelölt Luxembourg (RER) megálló környékén kerestem egy könyvesboltot, úgy hogy vittem magammal egy kézzel rajzolt kis térképet.
A térkép jó volt, csak a kritikus ponton nem elég részletes, így az úton találtam egy zárt könyvesboltot, de emellett elmentem, mert túl közelinek véltem. Majd tettem egy kört a környéken, mire megtaláltam az utcát, amit kerestem. Elindultam tudván, hogy valahol az utca elején kell legyen. Kb. 200 m után rájöttem, hogy valószínűleg mégis az a bolt volt az amit kerestem. Sebaj, közben találtam ezt a graffitit (rue Lhomond, a térkép jobb alsó sarkában):
A festmények jól kidolgozottak és messziről plakátnak tűnnek. Mondjuk ez is a falfirka kategóriába esik, de azért ezt a típust a krix-krax-szal felhányt nevekkel és az értelmetlen nonfiguratív mázolmányokkal ellenben megtűrném.
Ráadásul a Lézard/Les Arts egy szójáték az angolból is ismert lizard, azaz gyík és az L'Art Pour L'art kifejezésből ismerhető "A Művészetek" kifejezésekkel. (Mármint a LPL kifejezés az önmagáért létező művészetet (is) jelenti.) Gondolom a gyíkot az ábrán mindenki felismeri.
A környéken találtam meg ezt a jópofa lópofát, amit ma egy színes párizsi fotókönyvben is megtaláltam. Az meglepett, hogy angolul nem nagyon adnak ki fotókönyveket párizsról. Ezt pl. egyáltalán nem értem. Ha francia vagyok (lennék) és egy külföldi ismerősömnek akarom emlékbe adni, akkor miért kell az illetőnek a franciával szenvednie, ha nem tud? Ilyen szempontból mi előrébb járunk, mert sokszor talál az ember angol és néha német/francia esetleg spanyol nyelvű fotós kiadványokat. Egyébként meg azt a tanácsot kaptam az eladóktól, hogy menjek el valamilyen múzeumba és ott próbálkozzak. Vicces, hogy utána egyedül találtam angol-francia kétnyelvűt, de ezt valószínűleg elfelejtették (megemlíteni).
A lovas fejét takarja a sisakja, tehát nem ő a lópofa!
Ezek után visszatértem a Luxembourg állomásra és ugyan elindulhattam volna délnek, de tudtommal van egy könyvesbolt a Saint Michel - Notre Dame állomás környékén (narancssárga karika), így arra mentem. Aztán rájöttem az RER-enn, hogy a felszínen annyira sok üzlet van, hogy nem sok esélyem van a megtalálására, valamint a helyiektől hiába érdeklődnék. Egyszer meg fogom csinálni, hogy egy bolt előtt megkérdezem majd, hogy hol van ez a bolt. Kiváncsi leszek, hányan segítenek és hányan találják ki?
Na de a lényeg: útvonalat változtatva, gondoltam átmegyek a Montparnasse-hoz (kép bal sarka, piros karika). Ehhez legalkalmasabbnak a 4-es metró (rózsaszín vonal) tűnt. Sehogy sem találtam az átszállási lehetőséget, pedig végignéztem az állomást. Mindkét végén jártam, kb. 15 perc alatt. A 10-es metró (általam barnával kiemelt) vonalára tudtam csak átszállni, mert csak ez volt (van) feltüntetve az állomáson. Ugyanakkor a térképeken (az én zsebtérképemen és itt a Gmailen is) jól látható, hogy a St Michel megállóhoz sokkal közelebb van az M4 St. Michel megállója, mint az M10 Cluny - La Sorbonne megállója. Az előbbi 100 m, míg az utóbbi 200 m a föld alatt (egyébként a föld alatti távok nekem valamiért nagyobbnak tűnnek, mint a valóság).
Így maradt az a megoldás, hogy a 10-essel elmegyek az Odéonig és ott átszállok a 4-esre.
Ehhez az ötlethez csatolom az alábbi képet:
Miért homályos? Mit ábrázol?
Azért, mert mérges voltam. Mert az átszállás átmenetileg nem lehetséges (még áprilisig). No sebaj leszállok akkor Sevres-Babylonne-nál (ameddig bebarnítottam a vonalat) és onnan a 12-es vonallal megyek a cél felé.
Így is lett. Végeredményben a kb. 1 km távolságot több, mint 1 óra alatt tettem meg. Az egész egyszerűbb lett volna gyalog, főleg, ha nem indulok északra, de hát akkor még nem erről szólt a terv.
Végülis megvásároltam amit akartam:
1 Párizsról szóló könyvet Beának, mert ő a jövő hétvégén végérvényesen visszaköltözik Magyarországra és ez egy köszönet ajándék a részemről azért, mert lehetővé tette, hogy kijöhessek ide.
Másrészt néhány képeslap, melyből egyet Bea fog kapni, az aláírásainkkal, egyet pedig az unokahugomnak küldök születésnapjára.
Csatolok még egy képet. Ez nem mai, a Notre Dame mellett készült múlt vasárnap, korizás előtt. Akkor és ott sütött a nap... csak nekünk. Na jó, másnak is.
Ezt ugyan itt nem mondják be, de előzékenyen felhívják a figyelmet a nem szintezett állomásokon: "Attention a la marche en descandent du train!". Azaz, "figyeljenek a lépésre a vonatból kiszálláskor". Leferdítve, valahogy így szól.
Na de ennek nem sok köze van ahhoz amit mondani akarok, viszont van köze a metrónak. A csatolt térképen zöld karikával jelölt Luxembourg (RER) megálló környékén kerestem egy könyvesboltot, úgy hogy vittem magammal egy kézzel rajzolt kis térképet.
A térkép jó volt, csak a kritikus ponton nem elég részletes, így az úton találtam egy zárt könyvesboltot, de emellett elmentem, mert túl közelinek véltem. Majd tettem egy kört a környéken, mire megtaláltam az utcát, amit kerestem. Elindultam tudván, hogy valahol az utca elején kell legyen. Kb. 200 m után rájöttem, hogy valószínűleg mégis az a bolt volt az amit kerestem. Sebaj, közben találtam ezt a graffitit (rue Lhomond, a térkép jobb alsó sarkában):
A festmények jól kidolgozottak és messziről plakátnak tűnnek. Mondjuk ez is a falfirka kategóriába esik, de azért ezt a típust a krix-krax-szal felhányt nevekkel és az értelmetlen nonfiguratív mázolmányokkal ellenben megtűrném.
Ráadásul a Lézard/Les Arts egy szójáték az angolból is ismert lizard, azaz gyík és az L'Art Pour L'art kifejezésből ismerhető "A Művészetek" kifejezésekkel. (Mármint a LPL kifejezés az önmagáért létező művészetet (is) jelenti.) Gondolom a gyíkot az ábrán mindenki felismeri.
A környéken találtam meg ezt a jópofa lópofát, amit ma egy színes párizsi fotókönyvben is megtaláltam. Az meglepett, hogy angolul nem nagyon adnak ki fotókönyveket párizsról. Ezt pl. egyáltalán nem értem. Ha francia vagyok (lennék) és egy külföldi ismerősömnek akarom emlékbe adni, akkor miért kell az illetőnek a franciával szenvednie, ha nem tud? Ilyen szempontból mi előrébb járunk, mert sokszor talál az ember angol és néha német/francia esetleg spanyol nyelvű fotós kiadványokat. Egyébként meg azt a tanácsot kaptam az eladóktól, hogy menjek el valamilyen múzeumba és ott próbálkozzak. Vicces, hogy utána egyedül találtam angol-francia kétnyelvűt, de ezt valószínűleg elfelejtették (megemlíteni).A lovas fejét takarja a sisakja, tehát nem ő a lópofa!
Ezek után visszatértem a Luxembourg állomásra és ugyan elindulhattam volna délnek, de tudtommal van egy könyvesbolt a Saint Michel - Notre Dame állomás környékén (narancssárga karika), így arra mentem. Aztán rájöttem az RER-enn, hogy a felszínen annyira sok üzlet van, hogy nem sok esélyem van a megtalálására, valamint a helyiektől hiába érdeklődnék. Egyszer meg fogom csinálni, hogy egy bolt előtt megkérdezem majd, hogy hol van ez a bolt. Kiváncsi leszek, hányan segítenek és hányan találják ki?
Na de a lényeg: útvonalat változtatva, gondoltam átmegyek a Montparnasse-hoz (kép bal sarka, piros karika). Ehhez legalkalmasabbnak a 4-es metró (rózsaszín vonal) tűnt. Sehogy sem találtam az átszállási lehetőséget, pedig végignéztem az állomást. Mindkét végén jártam, kb. 15 perc alatt. A 10-es metró (általam barnával kiemelt) vonalára tudtam csak átszállni, mert csak ez volt (van) feltüntetve az állomáson. Ugyanakkor a térképeken (az én zsebtérképemen és itt a Gmailen is) jól látható, hogy a St Michel megállóhoz sokkal közelebb van az M4 St. Michel megállója, mint az M10 Cluny - La Sorbonne megállója. Az előbbi 100 m, míg az utóbbi 200 m a föld alatt (egyébként a föld alatti távok nekem valamiért nagyobbnak tűnnek, mint a valóság).
Így maradt az a megoldás, hogy a 10-essel elmegyek az Odéonig és ott átszállok a 4-esre.
Ehhez az ötlethez csatolom az alábbi képet:
Miért homályos? Mit ábrázol?Azért, mert mérges voltam. Mert az átszállás átmenetileg nem lehetséges (még áprilisig). No sebaj leszállok akkor Sevres-Babylonne-nál (ameddig bebarnítottam a vonalat) és onnan a 12-es vonallal megyek a cél felé.
Így is lett. Végeredményben a kb. 1 km távolságot több, mint 1 óra alatt tettem meg. Az egész egyszerűbb lett volna gyalog, főleg, ha nem indulok északra, de hát akkor még nem erről szólt a terv.
Végülis megvásároltam amit akartam:1 Párizsról szóló könyvet Beának, mert ő a jövő hétvégén végérvényesen visszaköltözik Magyarországra és ez egy köszönet ajándék a részemről azért, mert lehetővé tette, hogy kijöhessek ide.
Másrészt néhány képeslap, melyből egyet Bea fog kapni, az aláírásainkkal, egyet pedig az unokahugomnak küldök születésnapjára.
Csatolok még egy képet. Ez nem mai, a Notre Dame mellett készült múlt vasárnap, korizás előtt. Akkor és ott sütött a nap... csak nekünk. Na jó, másnak is.
Feliratkozás:
Megjegyzések (Atom)