18 éves sincs talán a japán lány, aki velem szemben ül. Kinézetre átlagos lánynak tűnik, de felhívom a figyelmet, hogy a japán hölgyek mindig adnak a külsőségekre, leginkább az alig látható, de hibátlan sminkelésre. Fekete erős szálú, hosszú haj, mely szokványos jellege őrületbe kergeti a szigetország lakóit és megpróbálnak mindenféle trükköt bevetni hajkoronájuk szokványostól eltérőre varázslásával. Nos ennek a lánynak láthatóan nincs lelki problémája ezzel és nem is kell legyen, mert egyrészt a frizurája is rendben áll (szinten minden hajszála mérnöki pontossággal elrendezve), másrészt itt nem sűrűn fut bele más japánba, mert nem az Opera környékén vagyunk, hanem az RER-en, Párizs külterületén.
Előkerül egy kis makeup készlet tükörrel. Először csak nézegeti magát, majd nekiáll halvány színekkel a szeme alatt erősítve kiemelni a szemét. Előkerül egy másik készlet is, de ez valószínűleg csak a nagyobb tükör miatt kell neki. Eljátszik egy darabig...
Vicces gondolatként szalad át az agyamon az, hogy mi lenne ha a most felszálló 60 év körüli japán hölgy ide ülne a lánnyal szembe (mellém). Ide ült. Mosolygok magamban. Lopva figyelem a viselkedésüket. A lány még mindig a tükörrel játszik, így nem veszi észre az idősebb hölgyet. Egy pár másodpercig az idősebb hölgy sem veszi észre, mert úgymond lelkileg még a városban van, és talán azon gondolkozik, hogy mit fog csinálni a vásárolt dolgaival. Aztán visszazökken a vonat kattogással teli hétköznapjaiba és ekkor észleli a szemben ülő lányt. Tapasztaltsága és talán még a régi neveléséből fakadó önmérséklete miatt abszolút nem látszik az arcán semmi - már ha egyáltalán esélyem lenne a lopott pillantásokkal észrevenni valamit, hisz nem akarok tolakodó lenni.
A lány még mindig nem figyel fel... na most. Az idős hölgy közben már egyszer gyorsan körülnézett, de a lány mozgására felfigyelve ő is odafordul. A szemeik találkoznak. A lány első körben csak mint átlagos utastársra tekint rá, de látom a változást és érzem, hogy egy picivel hosszabb ideig időznek el egymás tekintetében, mint ha egy átlagos találkozásról lenne szó.
Mit gondolhatnak egymásról? Nem akarok találgatni, de talán az egyikük eszébe jutott gyerekkora (talán itt Párizsban) és üdesége, míg a másiknak az, hogy szeretne ő is ilyen szép lenni nagymamakorában, mint a szemben ülő... persze ő nem tudja, hogy erre minden esélye megvan a genetikájának köszönhetően, így nagyon nem is kell erőlködnie.
Két nappal később hétvégén a japán ismerősömmel (Kyoko) japán ételt ettem pálcikával, miután megnéztük Ibn Battuta zarándoklatáról szóló filmet. Érdekes módon, ők tanultak a fél világot bejáró arab zarándokról és utazóról. Mi nem.
Az étel levesszerű volt. Szerencsére volt kanál is. Kyoko 10 perc alatt végzett, így kénytelen voltam türelmét kérni, hogy én is végezhessek. Megszenvedtem a 20-25 cm-es tésztával, melyet Kyoko engedélyével elvághattam - volna a pálcikákkal, ha sikerült volna. Nem ez volt az első próbám, és remélem nem is az utolsó. A leves egyébként némi zöldséget, valamint csirke és halhúst is tartalmazott. Nagyon ízletes volt. Arigato Kyoko san!
2010-01-11
2010-01-10
Elindult
Elindult a "pécsi kultúrális főváros" program. Sok sikert, vidámságot kívánok! A programok meg biztosan színvonalasak lesznek, azokban nem kételkedem.
Azon tűnődtem, hogy ugyan Isztanbulnak tényleg óriási hatása volt Európára, legfőképpen a keleti felére, de jelenleg az országuk nem tartozik szorosan Európához a földrajzi átfedésen kívül. Szóval nem értem, de örülök, mert a mi panaszaink ellenére a Római Birodalom idején tényleg jelentős szerepe volt.
Ideírok valamit, amit talán a legnacionalistábbjaink is elfogadnak pozitív érvként, hogy mi is köszönhetünk valamit Bizáncnak, mégpedig azt, hogy az egyik legfontosabb magyarokról szóló nem magyar nyelvű szövegemlék itt íródott: Bíborbanszületett (VII.) Konstantin bizánci császár 950 körül írt görög nyelvű műve: A birodalom kormányzásáról.Természetesen csak említés szintjén.
Videóösszefoglaló
Híradó hír
Azon tűnődtem, hogy ugyan Isztanbulnak tényleg óriási hatása volt Európára, legfőképpen a keleti felére, de jelenleg az országuk nem tartozik szorosan Európához a földrajzi átfedésen kívül. Szóval nem értem, de örülök, mert a mi panaszaink ellenére a Római Birodalom idején tényleg jelentős szerepe volt.
Ideírok valamit, amit talán a legnacionalistábbjaink is elfogadnak pozitív érvként, hogy mi is köszönhetünk valamit Bizáncnak, mégpedig azt, hogy az egyik legfontosabb magyarokról szóló nem magyar nyelvű szövegemlék itt íródott: Bíborbanszületett (VII.) Konstantin bizánci császár 950 körül írt görög nyelvű műve: A birodalom kormányzásáról.Természetesen csak említés szintjén.
Videóösszefoglaló
Híradó hír
2010-01-09
Mi is a VALÓSÁG?
Felbecsülhetetlen és rejtélyes kincs Felsőpalkonyán
Értékes Csang (Qiang) kori leletet találtak az M0-s elkerülő utat előkészítő régészeti feltárások során. A kincs legfőbb érdekessége, hogy Magyarországon még nem ismert hasonló lelet. Most folyik az Európai Régészeti és Leletfeltárási Hivatal (EAFO) szakembereivel az egyeztetés, hogy egyáltalán európában ismertek-e hasonló jelentőségű leletek. A gazdag nemesi származású kínai ember sírját, mely sok vele együtt eltemetett ékszert és értéktárgyat tartalmazott, a Budapesti Régészeti Egylet egyik munkatársa találta meg tegnap. Már a koporsó kinyitása is fejtörést okozott a szakembereknek, mert ugyan megtalálták a kulcsot, de csak hosszas találgatások után sikerült megtalálni a helyes kinyitáshoz szükséges zárkombinációt. A meglepő az esetben, hogy a korabeli hagyományoknak nem felel meg a zárszerkezet alkalmazása koporsókon, de maga a halál módja is gondolkodóba ejtette a régészeket. Egy rendőrségi szakértő bevonásával a halálesetet egy családok közötti viszályból származó rituális gyilkosságnak vélik, mely során a vétséget elkövető családtagot feláldozták és a másik, károsult család végezhette ki. Természetesen mindkét fél megadta a tiszteletet az áldozatnak és emiatt a halott mellé temettek számos értéktárgyat, illetve a kor szellemének megfelelően sok használati tárgyat is. A kb 40 éves korúnak meghatározott férfi áldozat holteste viszonylag jó állapotban megmaradt, köszönhetően az alkalmazott balzsamozási eljárásnak, mely szintén nemesi származásra utal. A rituális gyilkosságot támasztja alá, hogy az áldozat szívébe szúrt tőrt benthagyták a testében, ráadásul a koponyáját borító bőrt szinte teljes egészében lemaratták a névtelenség miatt és arccal lefele temették el. A fájdalomtól rángatózó ember mindkét karja kicsavarodott és vállból kifordult. Dulakodásnak azonban a szakadt ruhán kívül nincs más nyoma. A tőr - mely a pontos kormeghatározást tenné lehetővé - valamint az áldozat származásának azonosítása, jelenleg is folyamatban van.
Végzetes szenvedély
Gróf Mattkovich Töhötöm nem érezte magát szerencsésnek. Gondolta ezt leginkább neve és kinézete miatt. Nevét, melyet bohém anyja erősködött ki éppen távollévő férjétől, aki válaszlevelében annyit írt csak a névválasztással kapcsolatban, hogy: "Innen a távolból névválasztásod lehetetlenné nem tehetem".
Furcsa fricska a sorstól, hogy később sem tehette, ugyanis Pozsonyban - ahova ügyeit intézni ment - egy nappal később este kirabolták és a Dunába lökték. Anyja ugyan mérhetetlen szomorú volt gróf Mattkovich Jenő halálhíre nyomán, de az általa küldött levél utolsó szavának a kiválasztott névvel való rímelését nem tudta figyelmen kívül hagyni, így mintegy emlékül mégis maradt a Töhötöm névnél.
Töhike a kortárs nemesi családok gyermekeihez hasonlóan - félárva léte ellenére is - kijárta az iskolát, majd beiratkozott a líceumba, végül humánpolitikát tanult az egyetemen. Itt keltette fel érdeklődését a Csang dinnasztia korabeli Kína kincses világa. Sosem utazott külföldre, mégis számos tárgyra tett szert úgy, hogy Budapest utcáit járva pár év alatt felfedezte az összes antikvárt és ismerte a zálogházak tulajdonosait is. Mindegyikkel jó barátságban volt. 5-6 évvel később már leveket is kapott tőlük, ha egy-egy értékesebbnek tűnő kínai tárgy került a piacon elérhetővé. Ugyan Töhötöm nem volt túl tehetős grófi mivolta ellenére, de szegénynek sem számított, hiszen a titulushoz járó birtokokból még jelentős jövedelme volt a családnak. Lassan-lassan kínai eszközök lepték el a család házat és az idősödő anyjának kezdődő szenilitása ellenére is szemet szúrt a dolog, így figyelmeztette szeme fényét, hogy ne fecsérelje el a családi örökséget. Ennek ellenére a grófi ház 20 év alatt már-már kínai szentélyhez hasonlatossá vált, ha egyáltalán a szentélyekben megengedtek volna ennyi csecsebecse és értéktárgy felhalmozását.
A sors újabb furcsa fintora, hogy Töhötöm feleség és gyerekek nélkül halt meg. Feleség nélkül, hiszen a kékvérűség anyagi előnyei mellett annak sok megjelenésbeli hátrányát volt kénytelen elviselni. Ennek köszönhetően termete az átlagosnál egy fejjel kisebb volt, a szemei is kissé közelebb helyezkedtek el a megszokottnál. Arca kissé hosszúkás volt és talán egyetlen szépségfoltja a kicsi, lapos orra volt, mely némi harmóniát hozott az arcára. Tényleges vérproblémái miatt bőrszíne enyhén sárgás volt. Ezeknek a hiányosságoknak tudhatóan a női nem elkerülte s így még alkalma sem volt közelebbről megismerkedni eggyel sem. Persze ez a tény cseppet sem zavarta, hiszen így jobban tudott koncentrálni a szenvedélyére.
42 éves volt, amikor már alig-alig jutott hozzá újabb értéktárgyakhoz, hiszen a Budapesten és környékén fellelhetők már mind nála voltak, a közép-európai kapcsolataikat is megmozgató kereskedők sem tudtak újabbakat szerezni, illetve a tulajdonosok nem akartak megválni tőlük. Lassan eddig nem tapasztalt válságérzet kezdte átjárni szívét, hisz ekkor jött rá lehet, hogy nem is az a lényeg, milyen specifikus eszközöket gyűjtött, hanem hogy úgy ismerkedett egy másik nép kultúrájával, hogy ki sem mozdult az országból, illetve Budapestről... talán mondhatjuk, hogy a házukból is alig. Negyvenharmadik születésnapján, egy év töprengés és agonizálás után döntött úgy, hogy eladja a gyűjteményét és elutazik először Pozsonyba, hogy a család pénzügyeit intézze, majd elmegy Kínába. Hosszú, nagyon hosszú útnak ígérkezett, de már nem tarthatta vissza semmi. Legalábbis így vélekedett.
Egy hét alatt eladta a legkevésbé értékes darabokat és további egy hónap alatt azokat is amikhez nem ragaszkodott túlságosan. A szerzett tekintélyes summát előreküldte pozsonyi bankárjához, hogy majd abból fogadjon kísérőket és kiállítasson váltókat a megfelelő mennyiségben és pénznemben.
A maradék tárgyakat a ház pincéjében rejtette el egy titkos kis helyiségben. A legbecsesebb tárgya egy kínai ékszeres és ruhatartó láda volt. Ebbe pakolta bele a legértékesebb tárgyakat egy nap, amikor anyja kiáltását vélte hallani fentről és sebtiben megfordult miközben lerántott egy becses porcelánmadarat, mely a nyitott ládába hullt. Széttörött. A csörömpölést meghallva nagyon megrémült és mégegyszer sarkonfordult, ezúttal a terem felé, hogy lássa mi az amit sikerült eltörnie. Fordulat közben a magára öltött kínai népviseleti ruha beleakadt az egyik polcba egy pillanatra. Ez a ruha, melyet ünnepi alkalmakkor hordtak a királyi udvari szolgálók, számos varrott minta díszítette, de a legérdekesebbek az ujjak szárnyszerű lebernyegei és függelékei voltak, melyek egyértelműen csak házon kívüli használatot tettek lehetővé. Az egyik ilyen szárnyacska akadt el, majd egy szemvillanásnyival később a varrás mentén felhasadt és ezzel elengedte a fogva tartott kezet. Azonban ennyi is elég volt, hogy Töhötöm egyensúlyát veszítse és a megnézni kívánt láda felé essen. A hirtelen kiszabadult kezével sikerült az egész polc tartalmát lesöpörnie és egy agyagedényt a markában fogva magával rántania.
A másodperc tört része alatt ismerte fel, hogy még mindig arccal előre a negyedig telt láda felé zuhan. Már felismerte, hogy a papírnehezékként vásárolt porcelánmadár darabjai fekszenek a ládában, de meglepte, hogy valamilyen ragacsos lötty folyt ki belőle, ami agresszív módon azonnal elkezdte a láda alját füstölögve marni. Tenni nem tudott semmit a zuhanás ellen, csak annyit, hogy önkéntelenül kitárt üres bal kezével próbált támaszt keresni a láda szélén, míg az agyagedényt szorongató jobbját előretartva a láda alján akarta kitámasztani magát. Félig meddig sikerült is, azonban az agyagedény is megadta magát a ránehezedő súly hatására és eltörött.
Újabb meglepetést okozott a tény, hogy ebben az edényben is volt valami folyadék. Az összetört cserép tartalma miatt a jobb keze megcsúszott és így tovább folytatta a zuhanást előrefelé, míg bal ruhaujj rojtjai beleakadtak a láda tetejébe és Töhötöm így magára rántotta azt. Arca egyenest a füstölgő zselészerű anyag felé esett, míg balja és jobb karja vállból kificamodva a teste mellé került. Nem szenvedett sokáig, ugyanis egy toknélküli dísztőr hegyes vége épp a szívében állt meg. Menekülésre nem sok esélye volt egyébként sem, hiszen a korabeli lakatosok nagyszerű munkát végeztek a király ágyasának titkait őrző láda zárszerkezetével. Amit rejtett, azt csak egy személy tudhatta és ez így is maradt mindaddig, míg az ágyasnál volt a kulcs. Arra meg persze ők se gondoltak, hogy ezt belülről akarná kinyitni valaki.
Míg szíve és agya leállt érezte, hogy az arcára kenődött anyag marja a bőrét, de már fájdalmat nem érzett. Az agyagedény tartalma egy speciális anyag volt, melyet mumifikáláshoz használtak, persze ez a tény sem vigasztalhatta már, hiszen nem volt ideje felfogni a történteket.
Intermezzo
- Te! Figyelj, megtaláltam a kulcsot. Nyissuk ki!
- Ne marháskodj! Nincs időnk! A vén banya ugyan félhalott, de bármikor jöhet egy vendége. Nem szabad meglássanak. Elvisszük a ládát, meg amit tudunk. Elmegyünk vidékre valamelyik sógorhoz, oszt elássuk valahol és majd később kinyitjuk és eladjuk a szajrét.
- Hú. Jó nehéz. Biztos televan ékszerrel, meg gyöngyökkel. Höhöhö - göcögött örömében az egyik rabló.
- Na pofázz már annyit, emeld inkább! - mondta a másik.
Holdfényes éjszaka volt, így a ház árnyékába állították a lovaskordét. Ketten alig bírták elvinni a ládát, de erőt adott a vélt nyereség. No meg gyakorlottak voltak, tudták a szakma csínját-bínját. Gyorsan dolgoztak és gyorsan távoztak, miután megtalálták a titkos rekeszt záró szerkezetet.
A ház földszintjének egyik ablakában egy gyertya lángja pislákolt, az idős grófnő megfeledkezvén fiáról elbóbiskolt a konyhában. A cselédeknek mára kimenőjük volt, így senki nem vette észre a sötétben ólálkodó alakokat. Tudták ezt a rablók is, hiszen jő előre kitervelték a dolgot, amikor szimatot kaptak egy tekintélyes ázsiai kincsről. Két-három nap alatt megtudakoltak minden szükséges információt. Egyedül a kincs házon belüli hollétében nem voltak biztosak. Ebben is melléjük állt a szerencse, mert előző este látták a gróf urat lemenni a pincébe egy zsákkal. Nem volt nehéz kitalálni mit visz magával.
A ládát elvitték vidékre, gondosan elásták egy este, majd visszamentek Pestre újabb zsákmány után nézni.
A grófnő a cselédeknél tudakolódott másnap fia holléte felől, de ezt sűrűn tette olykor is, ha épp az előbb látta, így a cselédek csak este kezdtek el aggódni és másnaptól pedig kerestetni a rendőrséggel. A rendőrség helyismeret hiányában, a grófnő pedig zavarodott elméje miatt nem tudta leleplezni a szörnyű esetet, mely a pincében történt. A cselédek meglepőnek találták mai történt, de azt feltételezték, hogy a gróf szó nélkül elutazott Kínába. 3 évvel később szüntették meg a keresést, amikor a grófnőnek nem csak az elméje, de a lelke is végleg megnyugodott.
Ugyanaznap, báró Kisinyai vérebei két, a zsákmányukkal távozni igyekvő tolvajt rángattak le az urodalom kerítéséről és vérszemet kapva mindkettőt halálra marták. A rendőrség felismerte az évek óta körözött rablókat és nyugtázta, hogy már nem keserítik tovább a gazdagok életét és a rendőrség munkáját. A kutyákat kivégezték, a bárót pénzbírságra ítélték.
Felfedezés
Már megint nekem jutott a legagyagosabb terület és persze, hogy télen kell feltárni, mert ugye megint sürget az idő. Mindig a legfiatalabbat küldik a legszarabb munkára. Siessek, siessek... Mindig sietni kell. Szeretném egyszer megélni, hogy valamit a naaaaaaaagy Magyar Régészeti Társulat és egyébként meg az Ország népe időben kezd el valamit. De legalább megfizetnék rendesen... Na most megint eltörött a kézilapátom. Mondtam már, hogy ilyen eszközökkel nem lehet haladni, de persze a főnököt ez nem érdekli, mert Ő csak az irodában dolgozik. Hja, dolgozik... egy frászt. Hoppá! Mi ez? Nem fém... hanem fa hangja van. Na, találtam valamit! Biztos megint egy 18. századi sír, vagy esetleg egy... talán egy avar. Na! Legyél avar, mert akkor legalább a kollégáknak elbüszkélkedhetem, hogy megvan az első avar feltárásom. Vagy még jobb lenne, ha magyar lenne, hun, sok aranytarsollyal... Na mindjárt megvan a fele... Óvatosan, mert megsérül. Hááát ezmegmiaszösz? Keleti minták? Ez nem avar, de nem is hun... Óóóó jön a főnök! Nna, ennek is pont most kellett feltűnnie.
Ássuk ki. Persze! Micsoda nagy ötlet! Mit gondol én mit csináltam eddig? Na most idegyűlt mindenki! Itt az egész csapat. Ne csak bámuljatok segítsetek! Tetszik mi? Én találtam! Na ez egyre inkább nyilvánvaló, hogy nem avar, nem hun, de nem is kun. Ez távolkeleti. Valami kínai talán?! Óh igen kolléga, ezek kínai kultúrjegyek.
OK, a főnök megmondta a frankót: biztos valami kínai kereskedő sírja, akit itt temettek el. Na főnök gratulálok, ha ez itt egy valódi sír, akkor én megeszem a kalapom, mert ugyan mit keresne Magyarországon egy kínai sír, melyben ráadásul egy kulccsal zárható koporsó fekszik? Minek erre zár? Akit eltemetnek az általában nem mászik ki, nem?
Rendben főnök, maga tudja. Én úgy is csak egy kisember vagyok. Vigyétek, ne is lássam!
Na elég jó álhírt írtam? Ez történik nap mint nap, csak nem vacakolnak vele ennyit. Persze nem is okoz annyi örömet...
Értékes Csang (Qiang) kori leletet találtak az M0-s elkerülő utat előkészítő régészeti feltárások során. A kincs legfőbb érdekessége, hogy Magyarországon még nem ismert hasonló lelet. Most folyik az Európai Régészeti és Leletfeltárási Hivatal (EAFO) szakembereivel az egyeztetés, hogy egyáltalán európában ismertek-e hasonló jelentőségű leletek. A gazdag nemesi származású kínai ember sírját, mely sok vele együtt eltemetett ékszert és értéktárgyat tartalmazott, a Budapesti Régészeti Egylet egyik munkatársa találta meg tegnap. Már a koporsó kinyitása is fejtörést okozott a szakembereknek, mert ugyan megtalálták a kulcsot, de csak hosszas találgatások után sikerült megtalálni a helyes kinyitáshoz szükséges zárkombinációt. A meglepő az esetben, hogy a korabeli hagyományoknak nem felel meg a zárszerkezet alkalmazása koporsókon, de maga a halál módja is gondolkodóba ejtette a régészeket. Egy rendőrségi szakértő bevonásával a halálesetet egy családok közötti viszályból származó rituális gyilkosságnak vélik, mely során a vétséget elkövető családtagot feláldozták és a másik, károsult család végezhette ki. Természetesen mindkét fél megadta a tiszteletet az áldozatnak és emiatt a halott mellé temettek számos értéktárgyat, illetve a kor szellemének megfelelően sok használati tárgyat is. A kb 40 éves korúnak meghatározott férfi áldozat holteste viszonylag jó állapotban megmaradt, köszönhetően az alkalmazott balzsamozási eljárásnak, mely szintén nemesi származásra utal. A rituális gyilkosságot támasztja alá, hogy az áldozat szívébe szúrt tőrt benthagyták a testében, ráadásul a koponyáját borító bőrt szinte teljes egészében lemaratták a névtelenség miatt és arccal lefele temették el. A fájdalomtól rángatózó ember mindkét karja kicsavarodott és vállból kifordult. Dulakodásnak azonban a szakadt ruhán kívül nincs más nyoma. A tőr - mely a pontos kormeghatározást tenné lehetővé - valamint az áldozat származásának azonosítása, jelenleg is folyamatban van.
Végzetes szenvedély
Gróf Mattkovich Töhötöm nem érezte magát szerencsésnek. Gondolta ezt leginkább neve és kinézete miatt. Nevét, melyet bohém anyja erősködött ki éppen távollévő férjétől, aki válaszlevelében annyit írt csak a névválasztással kapcsolatban, hogy: "Innen a távolból névválasztásod lehetetlenné nem tehetem".
Furcsa fricska a sorstól, hogy később sem tehette, ugyanis Pozsonyban - ahova ügyeit intézni ment - egy nappal később este kirabolták és a Dunába lökték. Anyja ugyan mérhetetlen szomorú volt gróf Mattkovich Jenő halálhíre nyomán, de az általa küldött levél utolsó szavának a kiválasztott névvel való rímelését nem tudta figyelmen kívül hagyni, így mintegy emlékül mégis maradt a Töhötöm névnél.
Töhike a kortárs nemesi családok gyermekeihez hasonlóan - félárva léte ellenére is - kijárta az iskolát, majd beiratkozott a líceumba, végül humánpolitikát tanult az egyetemen. Itt keltette fel érdeklődését a Csang dinnasztia korabeli Kína kincses világa. Sosem utazott külföldre, mégis számos tárgyra tett szert úgy, hogy Budapest utcáit járva pár év alatt felfedezte az összes antikvárt és ismerte a zálogházak tulajdonosait is. Mindegyikkel jó barátságban volt. 5-6 évvel később már leveket is kapott tőlük, ha egy-egy értékesebbnek tűnő kínai tárgy került a piacon elérhetővé. Ugyan Töhötöm nem volt túl tehetős grófi mivolta ellenére, de szegénynek sem számított, hiszen a titulushoz járó birtokokból még jelentős jövedelme volt a családnak. Lassan-lassan kínai eszközök lepték el a család házat és az idősödő anyjának kezdődő szenilitása ellenére is szemet szúrt a dolog, így figyelmeztette szeme fényét, hogy ne fecsérelje el a családi örökséget. Ennek ellenére a grófi ház 20 év alatt már-már kínai szentélyhez hasonlatossá vált, ha egyáltalán a szentélyekben megengedtek volna ennyi csecsebecse és értéktárgy felhalmozását.
A sors újabb furcsa fintora, hogy Töhötöm feleség és gyerekek nélkül halt meg. Feleség nélkül, hiszen a kékvérűség anyagi előnyei mellett annak sok megjelenésbeli hátrányát volt kénytelen elviselni. Ennek köszönhetően termete az átlagosnál egy fejjel kisebb volt, a szemei is kissé közelebb helyezkedtek el a megszokottnál. Arca kissé hosszúkás volt és talán egyetlen szépségfoltja a kicsi, lapos orra volt, mely némi harmóniát hozott az arcára. Tényleges vérproblémái miatt bőrszíne enyhén sárgás volt. Ezeknek a hiányosságoknak tudhatóan a női nem elkerülte s így még alkalma sem volt közelebbről megismerkedni eggyel sem. Persze ez a tény cseppet sem zavarta, hiszen így jobban tudott koncentrálni a szenvedélyére.
42 éves volt, amikor már alig-alig jutott hozzá újabb értéktárgyakhoz, hiszen a Budapesten és környékén fellelhetők már mind nála voltak, a közép-európai kapcsolataikat is megmozgató kereskedők sem tudtak újabbakat szerezni, illetve a tulajdonosok nem akartak megválni tőlük. Lassan eddig nem tapasztalt válságérzet kezdte átjárni szívét, hisz ekkor jött rá lehet, hogy nem is az a lényeg, milyen specifikus eszközöket gyűjtött, hanem hogy úgy ismerkedett egy másik nép kultúrájával, hogy ki sem mozdult az országból, illetve Budapestről... talán mondhatjuk, hogy a házukból is alig. Negyvenharmadik születésnapján, egy év töprengés és agonizálás után döntött úgy, hogy eladja a gyűjteményét és elutazik először Pozsonyba, hogy a család pénzügyeit intézze, majd elmegy Kínába. Hosszú, nagyon hosszú útnak ígérkezett, de már nem tarthatta vissza semmi. Legalábbis így vélekedett.
Egy hét alatt eladta a legkevésbé értékes darabokat és további egy hónap alatt azokat is amikhez nem ragaszkodott túlságosan. A szerzett tekintélyes summát előreküldte pozsonyi bankárjához, hogy majd abból fogadjon kísérőket és kiállítasson váltókat a megfelelő mennyiségben és pénznemben.
A maradék tárgyakat a ház pincéjében rejtette el egy titkos kis helyiségben. A legbecsesebb tárgya egy kínai ékszeres és ruhatartó láda volt. Ebbe pakolta bele a legértékesebb tárgyakat egy nap, amikor anyja kiáltását vélte hallani fentről és sebtiben megfordult miközben lerántott egy becses porcelánmadarat, mely a nyitott ládába hullt. Széttörött. A csörömpölést meghallva nagyon megrémült és mégegyszer sarkonfordult, ezúttal a terem felé, hogy lássa mi az amit sikerült eltörnie. Fordulat közben a magára öltött kínai népviseleti ruha beleakadt az egyik polcba egy pillanatra. Ez a ruha, melyet ünnepi alkalmakkor hordtak a királyi udvari szolgálók, számos varrott minta díszítette, de a legérdekesebbek az ujjak szárnyszerű lebernyegei és függelékei voltak, melyek egyértelműen csak házon kívüli használatot tettek lehetővé. Az egyik ilyen szárnyacska akadt el, majd egy szemvillanásnyival később a varrás mentén felhasadt és ezzel elengedte a fogva tartott kezet. Azonban ennyi is elég volt, hogy Töhötöm egyensúlyát veszítse és a megnézni kívánt láda felé essen. A hirtelen kiszabadult kezével sikerült az egész polc tartalmát lesöpörnie és egy agyagedényt a markában fogva magával rántania.
A másodperc tört része alatt ismerte fel, hogy még mindig arccal előre a negyedig telt láda felé zuhan. Már felismerte, hogy a papírnehezékként vásárolt porcelánmadár darabjai fekszenek a ládában, de meglepte, hogy valamilyen ragacsos lötty folyt ki belőle, ami agresszív módon azonnal elkezdte a láda alját füstölögve marni. Tenni nem tudott semmit a zuhanás ellen, csak annyit, hogy önkéntelenül kitárt üres bal kezével próbált támaszt keresni a láda szélén, míg az agyagedényt szorongató jobbját előretartva a láda alján akarta kitámasztani magát. Félig meddig sikerült is, azonban az agyagedény is megadta magát a ránehezedő súly hatására és eltörött.
Újabb meglepetést okozott a tény, hogy ebben az edényben is volt valami folyadék. Az összetört cserép tartalma miatt a jobb keze megcsúszott és így tovább folytatta a zuhanást előrefelé, míg bal ruhaujj rojtjai beleakadtak a láda tetejébe és Töhötöm így magára rántotta azt. Arca egyenest a füstölgő zselészerű anyag felé esett, míg balja és jobb karja vállból kificamodva a teste mellé került. Nem szenvedett sokáig, ugyanis egy toknélküli dísztőr hegyes vége épp a szívében állt meg. Menekülésre nem sok esélye volt egyébként sem, hiszen a korabeli lakatosok nagyszerű munkát végeztek a király ágyasának titkait őrző láda zárszerkezetével. Amit rejtett, azt csak egy személy tudhatta és ez így is maradt mindaddig, míg az ágyasnál volt a kulcs. Arra meg persze ők se gondoltak, hogy ezt belülről akarná kinyitni valaki.
Míg szíve és agya leállt érezte, hogy az arcára kenődött anyag marja a bőrét, de már fájdalmat nem érzett. Az agyagedény tartalma egy speciális anyag volt, melyet mumifikáláshoz használtak, persze ez a tény sem vigasztalhatta már, hiszen nem volt ideje felfogni a történteket.
Intermezzo
- Te! Figyelj, megtaláltam a kulcsot. Nyissuk ki!
- Ne marháskodj! Nincs időnk! A vén banya ugyan félhalott, de bármikor jöhet egy vendége. Nem szabad meglássanak. Elvisszük a ládát, meg amit tudunk. Elmegyünk vidékre valamelyik sógorhoz, oszt elássuk valahol és majd később kinyitjuk és eladjuk a szajrét.
- Hú. Jó nehéz. Biztos televan ékszerrel, meg gyöngyökkel. Höhöhö - göcögött örömében az egyik rabló.
- Na pofázz már annyit, emeld inkább! - mondta a másik.
Holdfényes éjszaka volt, így a ház árnyékába állították a lovaskordét. Ketten alig bírták elvinni a ládát, de erőt adott a vélt nyereség. No meg gyakorlottak voltak, tudták a szakma csínját-bínját. Gyorsan dolgoztak és gyorsan távoztak, miután megtalálták a titkos rekeszt záró szerkezetet.
A ház földszintjének egyik ablakában egy gyertya lángja pislákolt, az idős grófnő megfeledkezvén fiáról elbóbiskolt a konyhában. A cselédeknek mára kimenőjük volt, így senki nem vette észre a sötétben ólálkodó alakokat. Tudták ezt a rablók is, hiszen jő előre kitervelték a dolgot, amikor szimatot kaptak egy tekintélyes ázsiai kincsről. Két-három nap alatt megtudakoltak minden szükséges információt. Egyedül a kincs házon belüli hollétében nem voltak biztosak. Ebben is melléjük állt a szerencse, mert előző este látták a gróf urat lemenni a pincébe egy zsákkal. Nem volt nehéz kitalálni mit visz magával.
A ládát elvitték vidékre, gondosan elásták egy este, majd visszamentek Pestre újabb zsákmány után nézni.
A grófnő a cselédeknél tudakolódott másnap fia holléte felől, de ezt sűrűn tette olykor is, ha épp az előbb látta, így a cselédek csak este kezdtek el aggódni és másnaptól pedig kerestetni a rendőrséggel. A rendőrség helyismeret hiányában, a grófnő pedig zavarodott elméje miatt nem tudta leleplezni a szörnyű esetet, mely a pincében történt. A cselédek meglepőnek találták mai történt, de azt feltételezték, hogy a gróf szó nélkül elutazott Kínába. 3 évvel később szüntették meg a keresést, amikor a grófnőnek nem csak az elméje, de a lelke is végleg megnyugodott.
Ugyanaznap, báró Kisinyai vérebei két, a zsákmányukkal távozni igyekvő tolvajt rángattak le az urodalom kerítéséről és vérszemet kapva mindkettőt halálra marták. A rendőrség felismerte az évek óta körözött rablókat és nyugtázta, hogy már nem keserítik tovább a gazdagok életét és a rendőrség munkáját. A kutyákat kivégezték, a bárót pénzbírságra ítélték.
Felfedezés
Már megint nekem jutott a legagyagosabb terület és persze, hogy télen kell feltárni, mert ugye megint sürget az idő. Mindig a legfiatalabbat küldik a legszarabb munkára. Siessek, siessek... Mindig sietni kell. Szeretném egyszer megélni, hogy valamit a naaaaaaaagy Magyar Régészeti Társulat és egyébként meg az Ország népe időben kezd el valamit. De legalább megfizetnék rendesen... Na most megint eltörött a kézilapátom. Mondtam már, hogy ilyen eszközökkel nem lehet haladni, de persze a főnököt ez nem érdekli, mert Ő csak az irodában dolgozik. Hja, dolgozik... egy frászt. Hoppá! Mi ez? Nem fém... hanem fa hangja van. Na, találtam valamit! Biztos megint egy 18. századi sír, vagy esetleg egy... talán egy avar. Na! Legyél avar, mert akkor legalább a kollégáknak elbüszkélkedhetem, hogy megvan az első avar feltárásom. Vagy még jobb lenne, ha magyar lenne, hun, sok aranytarsollyal... Na mindjárt megvan a fele... Óvatosan, mert megsérül. Hááát ezmegmiaszösz? Keleti minták? Ez nem avar, de nem is hun... Óóóó jön a főnök! Nna, ennek is pont most kellett feltűnnie.
Ássuk ki. Persze! Micsoda nagy ötlet! Mit gondol én mit csináltam eddig? Na most idegyűlt mindenki! Itt az egész csapat. Ne csak bámuljatok segítsetek! Tetszik mi? Én találtam! Na ez egyre inkább nyilvánvaló, hogy nem avar, nem hun, de nem is kun. Ez távolkeleti. Valami kínai talán?! Óh igen kolléga, ezek kínai kultúrjegyek.
OK, a főnök megmondta a frankót: biztos valami kínai kereskedő sírja, akit itt temettek el. Na főnök gratulálok, ha ez itt egy valódi sír, akkor én megeszem a kalapom, mert ugyan mit keresne Magyarországon egy kínai sír, melyben ráadásul egy kulccsal zárható koporsó fekszik? Minek erre zár? Akit eltemetnek az általában nem mászik ki, nem?
Rendben főnök, maga tudja. Én úgy is csak egy kisember vagyok. Vigyétek, ne is lássam!
Na elég jó álhírt írtam? Ez történik nap mint nap, csak nem vacakolnak vele ennyit. Persze nem is okoz annyi örömet...
2010-01-08
Hírek
Ide is írok híreket, mert néha nem történik semmi az emberrel (mondjuk a mai napon történt).
Ja, erről jut eszembe, hogy valaki azt mondta, hogy a blogírás a grafománoknak való. Nem tudom, hogy az vagyok-e, de én csak azért kezdtem el az egészet, hogy AKIT ÉRDEKEL, hogy MI TÖRTÉNIK VELEM, az tudja követni az eseményeket. Biztos van feltűnési viszketegség is benne, de az orvosaim még nem találták meg az ellenszert. Akkor tehát: Hajrá!
Gépfegyverrel támadtak a togói csapatbuszra
Nem nyer a csapatod? Már az ellenfelet sem tudod lefizetni? A bírók is fütyülnek a szavadra? Itt a megoldás! Kalasnyikov! A legjobb fegyelmező és ellenfélmegfélemlítő eszköz. Most olcsón megszámítjuk. 100-at fizet 101-et kap akciónk, csak a 2010-es afrikai focivb idejére korlátozódik. Kalasnyikov! A ...-i csapat hivatalos főszponzora.
(Ismét jogi okokból ideírom: ez egy szomorú, mondhatni haláli humorral átitatott reklámparódia, egyben a való világ szörnyűségeit kiemelő figyelemkeltés... némi valóságalappal)
In memóriam 3 togói játékos és jobbulást kívánok a sérülteknek!
Kemény lesz az idei vb! Sok furcsa és rejtélyes dolog fog történni és ennek nem (csak) a DAK polgárai lesznek az okai, sőt! Nem tudom, hogy milyen lesz a látogatottság, de már most biztosra veszem, hogy nem fognak nézőcsúcsot dönteni (a külföldiek).
Görgőfelhő
Lehet, hogy csak nekem újdonság a létezése, de abban biztos vagyok, hogy nem sokan láttak ilyet az ismerőseim között. Látványos.
Bankrablás cetlivel
"Bocs anya, Apa küldött, hogy elfogyott a sör. Adj pénzt, mert ha nem akkor apa nagyon dühös lesz." - volt a cetlire írva, amit a két kislány átnyújtott. Ennek alapján a rendőrség feltételezi, hogy a két tini rokona a kirabolt bank pénztárosának. Meg nem erősített forrásból tudjuk, hogy a pénztárosnő egy cetlit rejtett a csomagba, melyen az alábbi szöveg áll:
"Apa: elmehetsz a francba! Adok pénzt, hogy vegyél sört Canadában! Addig meg se állj, mert ha kiderül az egész, akkor körözni fognak és ha elkapnak, mi úgyis külön cellába kerülünk... hála a jó Magasságosnak!"
Belföld, avagy EZ MAGYARORSZÁG:
Elloptak egy GPS-t egy beteget ellátó mentőautóból
Ez igen! Hogy száradna le a keze az ilyennek és vezetnék be ismét az ősi magyar törvényeket: az ügyesebb kezét vágják le, vagy valami külsőleg felismerhető jelet hagyjanak rajta, ami alapján bárki felimerheti, hogy az illető rossz úton jár(t). Nem kell ide demokrácia, mert azért tartunk ott ahol tartunk.
Erről jut eszembe, ugyan ez nem magyar, de a demokrácia eredménye ez is:
A Stop Avatar Movie blogon a blogíró fellázadt az ellen, hogy az Avatar filmben nincsenek homoszexuálisok... én most nem elemzem, hogy ez a hír reklámfogás-e, vagy sem, azt sem, hogy mit gondolok az ilyen megnyilvánulásokról,... de ahogy egy másik magyar oldalon olvastam, ma már úgy kellene filmet csinálni (amerikában legalábbis), hogy minden 10 színészből, 1 néger, 3 ázsiai, 3 fehér, 2 latino, 1 pedig ezek keveréke, valamint 5 hetero-, 3 homo-, 1 bi-, 1 pedig transzszexuális; vallásilag 3 amis, 3 keresztény, 1 muzulmán, 1 buddhista, 1 ateista, 1 az ufókban hisz, 1 pedig keresi az utat; fizikailag és szellemileg 6 ép, 1 tolókocsis, 1 féleszű, 1-nek kéz/láb protézise van és 1 nyomorék; az étkezési szokásokat, italozást/dohányzást már nem is taglalom, mert nehéz már így is a szerepeket kiosztani.
... és akkor szintén tiltakozhatnának az autógyárak, a kerékpárosok, a divattervezők és még sokan mások, hisz a filmbeli hiányuk alapján a jövő ezeket mind nélkülözi.
A film egyébként csodálatos, egy kicsit elbagatellizált végkifejlettel, de látványilag és az alapötlet tekintetében mindenképpen formabontó. Javaslom a (3D-s verzió) megnézését!
Vissza a hírekhez:
Megvertek egy kerekes székest segítő férfit
Ez az! Erős, intelligens nép a miénk!
"Mi a f@sz van? Mért nem mentek már? Menjetek már b**** meg! Mi az, hogy egy kerekesszékes f@sz elálja az utat? Minek jön az ilyen szórakozóhelyre? Dögöljön otthon! Te miattad nem tudunk kimenni kisk@cs@g? Adok én neked..."
Valami ehhez hasonló játszódhatott le Szerencsen, ahol kultúránk jeles képviselője bebizonyította, hogy részegen is ő az úr. Az ilyennek a bűntetését a maximumra szabnám ki, hogy a börtönben fitogtassa a tudását és a meggyőzőképességét a hasonló kvalitásúakkal szemben (tisztelet a kivételnek). Bár ezért nem jár börtön... :(
Nem kell messzire mennie az embernek, hogy ilyet tapasztaljon, mert elég, ha 20-nál több magyar kerül össze (mondjuk egy szórakózóhelyen és nem a színházban) és máris vannak hősök. Ilyenkor nem számít, hogy a szenvedő fél kinek a kije, hány diplomája van, esetleg van-e Magyar Köztársasági Érdemrendi kis/nagy keresztje, sőt ezek inkább csak hátráltató tényezők, mert az ilyenek nem verekedős típusúak.
Az is kérdés, hogy az ilyen "intelligens" embernek hol vannak a józan társai, akik lefogják, lecsillapítják az erősködőt? Vajon azok nem bűnrészesek?
A minap a Bp-Párizs repülőjáraton voltam tanúja egy ilyen intelligens megnyilvánulásnak honfitársunk részéről. 3-an szégyelltük magunkat 2 baromarc miatt. Sok utas volt és mindenkinek volt egy-egy kézitáskája, valamint a hideg miatt kabátja, amit mind a kalaptartóban akartak elhelyezni az emberek. Volt azonban 3 utas, akik táskájának elsőre nem jutott hely, így a stewardessek elkezdtek kutakodni és nekiálltak a 2 ember kabátját lepakolni, hogy a helyére tegyék a táskákat.
Tény, hogy a stewardess elfelejtette szépen megkérni az embereket, hogy legyenek szívesek levenni, mert ...
de ez még nem jogosítja fel az embert, hogy valami ilyesmit mondjon:
"Mi a f@sznak hozol táskát fel a gépre? Tegyed le b... meg a gép aljába!" és folytatta. Szerencsére sem a stewardess, sem az utasok nem értették, hogy mit mond. Ja az a két hangos böfögésre, melynek csípőspaprikás kolbászszaga volt, valamint az előtte ülő székének állandó löködésére sem mondanám, hogy normális viselkedés.
A tolerancia és az intelligencia, de leginkább az empátia hiánya okozza az erőszakot és pecsételi meg 1-2 ember viselkedése alapján az egész ország megítélését. De ezek az emberek nem gondolkoznak, így nekik ez eszükbe se jut.
Én meg nem vagyok elég erős, hogy "elmagyarázzam" az igazságot. Ráadásul nem éri meg, hogy egy ilyen magyarázkodás után mindkettőnket lerakjanak a járatról.
Ja, erről jut eszembe, hogy valaki azt mondta, hogy a blogírás a grafománoknak való. Nem tudom, hogy az vagyok-e, de én csak azért kezdtem el az egészet, hogy AKIT ÉRDEKEL, hogy MI TÖRTÉNIK VELEM, az tudja követni az eseményeket. Biztos van feltűnési viszketegség is benne, de az orvosaim még nem találták meg az ellenszert. Akkor tehát: Hajrá!
Gépfegyverrel támadtak a togói csapatbuszra
Nem nyer a csapatod? Már az ellenfelet sem tudod lefizetni? A bírók is fütyülnek a szavadra? Itt a megoldás! Kalasnyikov! A legjobb fegyelmező és ellenfélmegfélemlítő eszköz. Most olcsón megszámítjuk. 100-at fizet 101-et kap akciónk, csak a 2010-es afrikai focivb idejére korlátozódik. Kalasnyikov! A ...-i csapat hivatalos főszponzora.
(Ismét jogi okokból ideírom: ez egy szomorú, mondhatni haláli humorral átitatott reklámparódia, egyben a való világ szörnyűségeit kiemelő figyelemkeltés... némi valóságalappal)
In memóriam 3 togói játékos és jobbulást kívánok a sérülteknek!
Kemény lesz az idei vb! Sok furcsa és rejtélyes dolog fog történni és ennek nem (csak) a DAK polgárai lesznek az okai, sőt! Nem tudom, hogy milyen lesz a látogatottság, de már most biztosra veszem, hogy nem fognak nézőcsúcsot dönteni (a külföldiek).
Görgőfelhő
Lehet, hogy csak nekem újdonság a létezése, de abban biztos vagyok, hogy nem sokan láttak ilyet az ismerőseim között. Látványos.
Bankrablás cetlivel
"Bocs anya, Apa küldött, hogy elfogyott a sör. Adj pénzt, mert ha nem akkor apa nagyon dühös lesz." - volt a cetlire írva, amit a két kislány átnyújtott. Ennek alapján a rendőrség feltételezi, hogy a két tini rokona a kirabolt bank pénztárosának. Meg nem erősített forrásból tudjuk, hogy a pénztárosnő egy cetlit rejtett a csomagba, melyen az alábbi szöveg áll:
"Apa: elmehetsz a francba! Adok pénzt, hogy vegyél sört Canadában! Addig meg se állj, mert ha kiderül az egész, akkor körözni fognak és ha elkapnak, mi úgyis külön cellába kerülünk... hála a jó Magasságosnak!"
Belföld, avagy EZ MAGYARORSZÁG:
Elloptak egy GPS-t egy beteget ellátó mentőautóból
Ez igen! Hogy száradna le a keze az ilyennek és vezetnék be ismét az ősi magyar törvényeket: az ügyesebb kezét vágják le, vagy valami külsőleg felismerhető jelet hagyjanak rajta, ami alapján bárki felimerheti, hogy az illető rossz úton jár(t). Nem kell ide demokrácia, mert azért tartunk ott ahol tartunk.
Erről jut eszembe, ugyan ez nem magyar, de a demokrácia eredménye ez is:
A Stop Avatar Movie blogon a blogíró fellázadt az ellen, hogy az Avatar filmben nincsenek homoszexuálisok... én most nem elemzem, hogy ez a hír reklámfogás-e, vagy sem, azt sem, hogy mit gondolok az ilyen megnyilvánulásokról,... de ahogy egy másik magyar oldalon olvastam, ma már úgy kellene filmet csinálni (amerikában legalábbis), hogy minden 10 színészből, 1 néger, 3 ázsiai, 3 fehér, 2 latino, 1 pedig ezek keveréke, valamint 5 hetero-, 3 homo-, 1 bi-, 1 pedig transzszexuális; vallásilag 3 amis, 3 keresztény, 1 muzulmán, 1 buddhista, 1 ateista, 1 az ufókban hisz, 1 pedig keresi az utat; fizikailag és szellemileg 6 ép, 1 tolókocsis, 1 féleszű, 1-nek kéz/láb protézise van és 1 nyomorék; az étkezési szokásokat, italozást/dohányzást már nem is taglalom, mert nehéz már így is a szerepeket kiosztani.
... és akkor szintén tiltakozhatnának az autógyárak, a kerékpárosok, a divattervezők és még sokan mások, hisz a filmbeli hiányuk alapján a jövő ezeket mind nélkülözi.
A film egyébként csodálatos, egy kicsit elbagatellizált végkifejlettel, de látványilag és az alapötlet tekintetében mindenképpen formabontó. Javaslom a (3D-s verzió) megnézését!
Vissza a hírekhez:
Megvertek egy kerekes székest segítő férfit
Ez az! Erős, intelligens nép a miénk!
"Mi a f@sz van? Mért nem mentek már? Menjetek már b**** meg! Mi az, hogy egy kerekesszékes f@sz elálja az utat? Minek jön az ilyen szórakozóhelyre? Dögöljön otthon! Te miattad nem tudunk kimenni kisk@cs@g? Adok én neked..."
Valami ehhez hasonló játszódhatott le Szerencsen, ahol kultúránk jeles képviselője bebizonyította, hogy részegen is ő az úr. Az ilyennek a bűntetését a maximumra szabnám ki, hogy a börtönben fitogtassa a tudását és a meggyőzőképességét a hasonló kvalitásúakkal szemben (tisztelet a kivételnek). Bár ezért nem jár börtön... :(
Nem kell messzire mennie az embernek, hogy ilyet tapasztaljon, mert elég, ha 20-nál több magyar kerül össze (mondjuk egy szórakózóhelyen és nem a színházban) és máris vannak hősök. Ilyenkor nem számít, hogy a szenvedő fél kinek a kije, hány diplomája van, esetleg van-e Magyar Köztársasági Érdemrendi kis/nagy keresztje, sőt ezek inkább csak hátráltató tényezők, mert az ilyenek nem verekedős típusúak.
Az is kérdés, hogy az ilyen "intelligens" embernek hol vannak a józan társai, akik lefogják, lecsillapítják az erősködőt? Vajon azok nem bűnrészesek?
A minap a Bp-Párizs repülőjáraton voltam tanúja egy ilyen intelligens megnyilvánulásnak honfitársunk részéről. 3-an szégyelltük magunkat 2 baromarc miatt. Sok utas volt és mindenkinek volt egy-egy kézitáskája, valamint a hideg miatt kabátja, amit mind a kalaptartóban akartak elhelyezni az emberek. Volt azonban 3 utas, akik táskájának elsőre nem jutott hely, így a stewardessek elkezdtek kutakodni és nekiálltak a 2 ember kabátját lepakolni, hogy a helyére tegyék a táskákat.
Tény, hogy a stewardess elfelejtette szépen megkérni az embereket, hogy legyenek szívesek levenni, mert ...
de ez még nem jogosítja fel az embert, hogy valami ilyesmit mondjon:
"Mi a f@sznak hozol táskát fel a gépre? Tegyed le b... meg a gép aljába!" és folytatta. Szerencsére sem a stewardess, sem az utasok nem értették, hogy mit mond. Ja az a két hangos böfögésre, melynek csípőspaprikás kolbászszaga volt, valamint az előtte ülő székének állandó löködésére sem mondanám, hogy normális viselkedés.
A tolerancia és az intelligencia, de leginkább az empátia hiánya okozza az erőszakot és pecsételi meg 1-2 ember viselkedése alapján az egész ország megítélését. De ezek az emberek nem gondolkoznak, így nekik ez eszükbe se jut.
Én meg nem vagyok elég erős, hogy "elmagyarázzam" az igazságot. Ráadásul nem éri meg, hogy egy ilyen magyarázkodás után mindkettőnket lerakjanak a járatról.
Címkék:
arrogancia,
bankrablás,
cetli,
foci,
görgőfelhő,
hírek,
káromkodás,
magyarok,
Togó
2010-01-07
Hazaút (visszaemlékezés)
Lassan lassan hazafele. Akárcsak az énekben:
Sárgán virágzik a tök,
Lassan hazadöcögök...
December 18-án reggel 8 óra 10 perckor indult VOLNA a repülő. December 17-én reggel már hó borította Párizst. 17-én nap közben ugyan nem esett, de másnap reggel ismét, ráadásul egész nap hideg volt, azaz nem olvadt el a hó.
Reggel 5-körül keltünk (Bea is gondolom), hogy a gép indulása előtt 2 órával már ott lehessünk. 6-kor találkoztunk a villamoson és 6.10 körül elindultunk az RER B-n, majd az OrlyVallal kb 6.40-re értünk oda.
Becsekkeltünk. A gép nem volt kiírva. Fél óra múlva kiírták, hogy 1 órát késik. Annak leteltekor ismét egy órát tolták az időpontot. Kb. 2 óra késéssel meg is érkezett a gép, amibe szinte azonnal elkezdték a beszállítást.
Leültünk. Majd 30 perc múlva bejelentették, hogy meg kell várjuk azt a teherautót, ami jégoldóval fújja le a gép szárnyát (elefánt), hogy minden csűrőlap rendben működjön. Több, mint másfél óra üldögélés után az utasközönség elkezdett nyugtalankodni, amikor végre bemondta a pilóta, hogy a cégnek (nem nevezem meg, mert nem akarok pereskedni) nincs jégoldó folyadékja, így az AIR FRANCE-tól igyekeznek szerezni.
Az a kérdés merült fel bennem, hogy ha 2 napja hideg van és nyilvánvaló, hogy decemberben vannak hideg napok... miért nem vettek/tároltak a napi 20-30 gép számára? A reggeli első/második gépről volt szó...
Újabb 1 óra múlva bejelentették, hogy "lehet, hogy karácsonyi ajándékban lesz részünk, mert kapunk jégoldót". Gondolom keményen (meg)fizettek érte.
20 perc múlva megjött az elefánt és néhány perc múlva a kifutón voltunk. Innentől kezdve nem volt gond.
5 óra késéssel indultunk és érkeztünk, DE legalább megérkeztünk, ugyanis az utánunk következő gépek többségét (fapadoséknál megesik) törölték.
Ezek után Bp-en sikerült egy olyan hétvégét átélnem, hogy a sok hó miatt a buszok a budai hegyekbe ugyan felvitték az utasokat, de lefele nem vállaltak utasszállítást és így két busz is elvánszorgott az orrom előtt a buszmegállónál. Meg nem állt egyik sem. A sorstársaimmal küzdöttünk vagy 20 percen keresztül, hogy taxit szerezzünk, de a 6 taxitársaság közül egyiket sem sikerült érdemben elérni. Volt ahol nem vették fel, volt ahol dallamot játszottak és volt amikor hálózati hibára panaszkodtak.
A hó viszont szép volt, ahogy a város is.
Vasárnap, figyelembe véve a havat és ismerve a magyar vasutas közlekedési viszonyokat, nem a reggel 8-as, hanem a 10 körül induló vonatot céloztam meg a Keletiben, hogy Pécsre jussak. 9.50-re értem a pu-ra, és nyugodt szívvel kérdeztem, hogy kaphatok-e jegyet a 9.45-ösre. Persze adtak, mert még be sem jött. Másfél óra múlva sem. De mondjuk semelyik másik vonat se jött be. Talán egy. Hatvan felé sorra törölték a járatokat. Másfél órányi toporzékolással igyekeztem az átfagyó lábujjaimat felmelegíteni és a bosszúságomat levezetni (kellemest a hasznossal), amikor elegem lett és azon gondolattal támogatva, hogy a Kelenföldön van melegített váró és ráadásul lehet, hogy onnan tudnak vonatot indítani; átbuszoztam. Igazam lett, Újabb 1 óra múlva. Ekkor jelentették be, hogy a Keletibe nem jutnak be a vonatok (amely tényt akkorra már három frissen ismerőssé vált sorstárs is igazolt, hisz mindannyian a Keletiből jöttek), így a reggeli pécsi vonatot a Fradi könzpontban forgatták irányba és onnan indították vissza. Nemsokára a hangosbemondóban is elhangzott, hogy a 15-ös vágányra érkezik. Uzsgyi mindenki kiszaladt, szaladt(!) nehogy lekésse a hosszú várakozás után a vonatot. Meg is jött és felszálltunk, ... minekután a mínusz 10-15 fokban még 10 percig fagyoskodtunk az ország egyik legszelesebb pontján. Bizton állíthatom, hogy a legszelesebb, mert óvári gyerek lévén tudom mi az hogy szél...
Menetszél: az iskolába/munkahelyre humán erőforrással és meghajtással, azaz gyalog/biciklivel igyekvő embert érő, mozgásával ellentétes irányú légáramlat. Reg. argó (Mosonmagyaróvár): az a minimum 20 km/h sebességű légáramlat, mely olykor 100-120 km/h sebességet is elérhet, de legfőbb tulajdonsága, hogy alacsony sebességű változata (20-40 km/h) menet és jövet is szembe fúj... na jó srégen, de mindenképp kifejt a mozgással ellentétes irányú erőt. Ebből kifolyólag "jövetszél" nincs!
Szélcsatorna: Moson és Magyaróvár egységesítéseképpen létrehozott panelrengeteg gondosan megtervezett utcarendszere, melynek fekvése megegyezik és emiatt tökkéletesen vezeti a Dévényi kapunál É-ÉNy felől fújó szelet. Aki a szélcsatornapaneltömb bármely oldalán a szélirányra merőlegesen lép ki, azt olykor a szél, akár egy-két métert is arrébdobja.
Visszatérve a fő vonulathoz, a 3 órás késés után visszafizették a pótjegy árát... Nem úgy mint 3 nappal később, amikor a Pécs-Bp, Bp-Móvár vonalon a RailJet (osztrák) vonatra váltott pótdíjról kiderült, hogy az nem visszafizetendő, mert nem helyjegy... még akkor sem, ha 30 percet késtünk. Éljen a MÁV!
Megjegyzem Romániában már a JEGY árának törvényben meghatározott százalékát kell visszatérítsék ilyen esetben, az EU-s szabályok értelmében. De hát hol vagyunk mi Romániához képest. És különben is, nekik könnyű, mert ... miért is???
Szégyelld magad magyar mentalitás (MÁV és a többiek)! Sose lesz itt MEGBECSÜLT fogyasztói társadalom, csak KIHASZNÁLT.
Sárgán virágzik a tök,
Lassan hazadöcögök...
December 18-án reggel 8 óra 10 perckor indult VOLNA a repülő. December 17-én reggel már hó borította Párizst. 17-én nap közben ugyan nem esett, de másnap reggel ismét, ráadásul egész nap hideg volt, azaz nem olvadt el a hó.
Reggel 5-körül keltünk (Bea is gondolom), hogy a gép indulása előtt 2 órával már ott lehessünk. 6-kor találkoztunk a villamoson és 6.10 körül elindultunk az RER B-n, majd az OrlyVallal kb 6.40-re értünk oda.
Becsekkeltünk. A gép nem volt kiírva. Fél óra múlva kiírták, hogy 1 órát késik. Annak leteltekor ismét egy órát tolták az időpontot. Kb. 2 óra késéssel meg is érkezett a gép, amibe szinte azonnal elkezdték a beszállítást.
Leültünk. Majd 30 perc múlva bejelentették, hogy meg kell várjuk azt a teherautót, ami jégoldóval fújja le a gép szárnyát (elefánt), hogy minden csűrőlap rendben működjön. Több, mint másfél óra üldögélés után az utasközönség elkezdett nyugtalankodni, amikor végre bemondta a pilóta, hogy a cégnek (nem nevezem meg, mert nem akarok pereskedni) nincs jégoldó folyadékja, így az AIR FRANCE-tól igyekeznek szerezni.
Az a kérdés merült fel bennem, hogy ha 2 napja hideg van és nyilvánvaló, hogy decemberben vannak hideg napok... miért nem vettek/tároltak a napi 20-30 gép számára? A reggeli első/második gépről volt szó...
Újabb 1 óra múlva bejelentették, hogy "lehet, hogy karácsonyi ajándékban lesz részünk, mert kapunk jégoldót". Gondolom keményen (meg)fizettek érte.
20 perc múlva megjött az elefánt és néhány perc múlva a kifutón voltunk. Innentől kezdve nem volt gond.
5 óra késéssel indultunk és érkeztünk, DE legalább megérkeztünk, ugyanis az utánunk következő gépek többségét (fapadoséknál megesik) törölték.
Ezek után Bp-en sikerült egy olyan hétvégét átélnem, hogy a sok hó miatt a buszok a budai hegyekbe ugyan felvitték az utasokat, de lefele nem vállaltak utasszállítást és így két busz is elvánszorgott az orrom előtt a buszmegállónál. Meg nem állt egyik sem. A sorstársaimmal küzdöttünk vagy 20 percen keresztül, hogy taxit szerezzünk, de a 6 taxitársaság közül egyiket sem sikerült érdemben elérni. Volt ahol nem vették fel, volt ahol dallamot játszottak és volt amikor hálózati hibára panaszkodtak.
A hó viszont szép volt, ahogy a város is.
Vasárnap, figyelembe véve a havat és ismerve a magyar vasutas közlekedési viszonyokat, nem a reggel 8-as, hanem a 10 körül induló vonatot céloztam meg a Keletiben, hogy Pécsre jussak. 9.50-re értem a pu-ra, és nyugodt szívvel kérdeztem, hogy kaphatok-e jegyet a 9.45-ösre. Persze adtak, mert még be sem jött. Másfél óra múlva sem. De mondjuk semelyik másik vonat se jött be. Talán egy. Hatvan felé sorra törölték a járatokat. Másfél órányi toporzékolással igyekeztem az átfagyó lábujjaimat felmelegíteni és a bosszúságomat levezetni (kellemest a hasznossal), amikor elegem lett és azon gondolattal támogatva, hogy a Kelenföldön van melegített váró és ráadásul lehet, hogy onnan tudnak vonatot indítani; átbuszoztam. Igazam lett, Újabb 1 óra múlva. Ekkor jelentették be, hogy a Keletibe nem jutnak be a vonatok (amely tényt akkorra már három frissen ismerőssé vált sorstárs is igazolt, hisz mindannyian a Keletiből jöttek), így a reggeli pécsi vonatot a Fradi könzpontban forgatták irányba és onnan indították vissza. Nemsokára a hangosbemondóban is elhangzott, hogy a 15-ös vágányra érkezik. Uzsgyi mindenki kiszaladt, szaladt(!) nehogy lekésse a hosszú várakozás után a vonatot. Meg is jött és felszálltunk, ... minekután a mínusz 10-15 fokban még 10 percig fagyoskodtunk az ország egyik legszelesebb pontján. Bizton állíthatom, hogy a legszelesebb, mert óvári gyerek lévén tudom mi az hogy szél...
Menetszél: az iskolába/munkahelyre humán erőforrással és meghajtással, azaz gyalog/biciklivel igyekvő embert érő, mozgásával ellentétes irányú légáramlat. Reg. argó (Mosonmagyaróvár): az a minimum 20 km/h sebességű légáramlat, mely olykor 100-120 km/h sebességet is elérhet, de legfőbb tulajdonsága, hogy alacsony sebességű változata (20-40 km/h) menet és jövet is szembe fúj... na jó srégen, de mindenképp kifejt a mozgással ellentétes irányú erőt. Ebből kifolyólag "jövetszél" nincs!
Szélcsatorna: Moson és Magyaróvár egységesítéseképpen létrehozott panelrengeteg gondosan megtervezett utcarendszere, melynek fekvése megegyezik és emiatt tökkéletesen vezeti a Dévényi kapunál É-ÉNy felől fújó szelet. Aki a szélcsatornapaneltömb bármely oldalán a szélirányra merőlegesen lép ki, azt olykor a szél, akár egy-két métert is arrébdobja.
Visszatérve a fő vonulathoz, a 3 órás késés után visszafizették a pótjegy árát... Nem úgy mint 3 nappal később, amikor a Pécs-Bp, Bp-Móvár vonalon a RailJet (osztrák) vonatra váltott pótdíjról kiderült, hogy az nem visszafizetendő, mert nem helyjegy... még akkor sem, ha 30 percet késtünk. Éljen a MÁV!
Megjegyzem Romániában már a JEGY árának törvényben meghatározott százalékát kell visszatérítsék ilyen esetben, az EU-s szabályok értelmében. De hát hol vagyunk mi Romániához képest. És különben is, nekik könnyű, mert ... miért is???
Szégyelld magad magyar mentalitás (MÁV és a többiek)! Sose lesz itt MEGBECSÜLT fogyasztói társadalom, csak KIHASZNÁLT.
Feliratkozás:
Megjegyzések (Atom)