Ingyen lehet majd utazni a vonatokon.
A Magyar Állami Vasutak főigazgatója a vonatok 5-15 perces késésével fenyegetőzött, mert úgy látja, hogy a túlműködtetett és túlpörgő vállalat csak így kerülhet anyagilag helyre.
Kijelentését azzal indokolta, hogy az utóbbi évek gazdasági fellendülése oly mértékben változtatta meg a járműparkot és annak az utazóközönség általi megítélését, hogy már alig bírta teljesíteni a vonattal utazni kívánók számának megfelelő mennyiségű jármű üzemeltetését. A további minőségi és mennyiségi fejlesztések mellett és miatt a közmegelégedettség azonban tovább nőt, így újabb és újabb utazóközönséget sikerült megnyerniük a magyar társadalomból. A vállalat ennek következtében az utóbbi két évben szufficites volt és legnagyobb szomorúságukra a fennmaradt néhány milliárd forintot már semmire nem tudták elkölteni, mert szinte mindent felújítottak a rendszerben, beleértve a jegyellenőrök teljes ruházatát is, melyet az Armani divatház stylistjai terveztek. A végső csepp a pohárban azonban a múlt héten bejelentett minisztériumi Ország Kiválósága díj bejelentése volt, amivel járó tekintélyes összeggel már tényleg nem tudnának mit tenni, így azt nem is szeretnék elfogadni. Tiltakozólag meg sem jelentek az átadási ünnepségen.
A késések kötelező bevezetésével az utazóközönséget akarják eltántorítani a vasút használatától.
Lehet, hogy ingyen lehet majd utazni a vonatokon, ha mégis megkapják az összeget!
Zsozef, álhíríró
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: késés. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: késés. Összes bejegyzés megjelenítése
2010-08-27
2010-08-20
Vas út
Felújítják a peront Gif-ben, a munkahelyem városában és emiatt az RER ritkábban jár még a nyári menetrendnél is, mert most csak egy vágányon közlekednek a vonatok 5 km-en keresztül.
Párizsból kifele még csak-csak, de visszafele általában 2 vonatot kell megvárni, mire jön egy megfelelő. (6h25, most már 20 perce várom a vonatom, közben írok)
Ráadásul, a múlt héten szemtanúja voltam, hogy hogyan szivatják az egyébként is (második vonat érkezik Párizsból) alulszolgált népet. Massy-Palaiseau állomáson - ami egy jelentős átszállóhely a két fő RER vonal között - úgy van megoldva az az átszállás, hogy kb. 8 m magasra fel kell menni a felüljáróra és ott elgyalogolni min. 30 m-t. (18:30 végre a vonaton)
Ezen az ominózus napon nem akartam 20 percet várni Cité Universitaire-ben (munkahely fele), így felszálltam egy olyan vonatra, ami ugyan félúton megáll, de legalább lassú ( :) ). Ez miért előny? Mert, amikor kiszállsz a munkahelyhez képest félúton lévő végállomásán az adott vonatnak, akkor már csak 11 percet kell várni! Érted!? Mondanám PG szavajárásával: HANEM!?
Nekiálltam tehát várakozni, mert ott aztán tényleg nem lehet semmi mást csinálni. Közben - és most jön a lényeg - bent állt 3 vonat a 3 egymás melletti peronon. Ezek közül 2 Párizs felől jött, egyik az enyém volt, a másik meg már bent állt, mikor érkeztünk. A 3. vonat egy peronnal arréb láthatóan arra várt, hogy Párizsba menjen, tették ezt az emberek is a peronján, illetve magában a vonatban (mert elvileg nem lehet kinyitni a nem működő kocsik ajtaját, de gyakorlatilag én is ki bírom nyitni (de ez egy másik téma)).
Beszólnak! Mármint a hangosbemondónéni a népnek, hogy "Felhívjuk kedves utasaink figyelmét, hogy a következő, Párizsba tartó vonat a másik, 2-es peronról indul!". 1, a "másik" peron az ott van, ahol én vagyok, a többiek meg odaát és mint említettem, csak felüljárón keresztül közelíthető meg, 2) Mikor indul? - kiáltanám máskor az égbe, ha épp érdekelne. Most nem érdekel, szerencsére.
A nép zúdul, ömlik felfele a lépcsőkön, majd lefele a lépcsőkön. A legfürgébbek és legfiatalabbak már a peronon állnak, illetve alkalmazzák az erőszakot: ajtót szétfeszítenek és beszállnak.
A felhívás megismétlődik. A nép még mindig felfele tart a másik lépcsőn, ez kb 2-300 embert jelenthet.
"Kérjük várják meg, míg a szerelvény vezetője kinyitja az ajtókat. AZ álló szerelvényre nem lehet felszállni!" - hangzik a néni szava. 1) Hinnye ezeknek ilyen kacifántos felvett szövegük is van, vagy a néninek már oly gépies a hangja, hogy felvételnek tűnik... 2) Dehogynembelehetszállni! (Lásd: erőszak.)
Gépibemondó Jolán kihirdeti, hogy a szerelvény hamarosan indul (kb 2 perc telt el az első figyelmeztetés óta, és már 3-4-szer bemondták, mintha attól gyorsabban áramlana a tömeg). Nép fele zúdul lefele, hogy elérje a vonatot, a másik fele meg még mindig felfele áramlik.
Kb. 40 ember szállhatott be eddig. Felberreg a mozdony motorja, az ajtók teljesen kinyílnak - megérkezett a mozdonyvezető!
Újabb 20 sec elteltével Jolika figyelmeztet, hogy a szerelvény hamarosan indul Párizs felé. Így is van, felbúgnak az ajtózáródást jelző búgattyúk! Itt nincsen "Kérem vigyázzanak, az ajtók záródnak! Párizs-alsó következik.". ellenben bemondják: "Palaiseau" felfele vitt hangsúllyal, majd az állomás érkeztével ugyanezt, levitt hangsúllyal. Azt is bemondják néha, hogy "Ez a vonat nem áll meg ... állomásig. Köszönjük!" - hogy mit köszönnek nem tudom.
Na de visszatérve a témához: ajtózáródáshangbúgás! Nézek csodálkozva, mert a nép fele még a felüljárón, másrészt a mozdonyista még nem ült többet a kocsiban, mint 1 perc, harmadrészt az egész bemondósdit 5 perce kezdte Juli néni, ami nekem fiatal és sportos embernek is kihívást jelentene, tekintve, hogy a felüljáró annyira tömött emberekkel, hogy nem lehet gyorsabban haladni, csak a tömeg sebességével. Csodálkoztam, de tudtam, hogy jön az ősi trükk: ha valaki visszatartja az ajtót, akkor az nem záródik és újra kell kezdje a sofőr a jelzéssel az egész ajtózárási cécót. Tippeltem: 4-szer fogják visszatartani. Majdnem, mert 3-szor tették és ugyan még (le)maradt kb. 30 ember a peronon, de azokért már nem küzdöttek a többiek: tipikus hozzáállás, ha én bent vagyok, a többiek már nem érdekelnek.
Nehéz leírni ezt a kaotikus állapotot, de ha azt hozzáteszem, hogy értelemszerűen az a két kocsi, ami a lépcsőlejáróhoz a legközelebb volt, az csordultig telt (60 fő min.), míg ahol én álltam, kb. 10 m-re, a kocsiban 3 ember volt. Végül is elment a vonat.
Maradtak a mozgássérültek, idősek, szívbajosok, lusták és a gyengeelméjűek. Már elnézést, de ez így volt. Totyogtak egy kicsit, 1-2 percig, majd hangosbemondójulikanéni így szólt: "A következő Párizsba tartó vonat a 4. vágányról indul!" Mindenki elkezdte keresni a vágányszámot. Segítek: ahol én álltam az a 2-es, 3-as vágányok peronja volt. A nép a 4-esről jött át.
Egy idős és terebélyes néger asszonyság keservesen felkiáltott: "Óh, ne!"
Tanulságok:
- itt is keverik a szart a közlekedésben ahogy lehet.
- nyáron, ráadásul peronfelújításkor ne járjak dolgozni! :)
- a bemondás és a mozdonyvezető is késett, így az emberséges átirányítási/átszállási idő nem állt rendelkezésre
- egy darabig figyeltek egymásra az emberek, de aztán megunták (ajtótartás)
- a magyarok rúgdosták volna az ajtót, meg beintettek volna a mozdonyvezetőnek
- az esetleges lemaradottak, meg 1-2 percben színes leírással emlékeztek volna meg a vasutasok felmenőiről
- én tutira elkáromkodtam volna magam, ha kiderült volna, hogy vissza kell menjek az eredeti peronra
Párizsból kifele még csak-csak, de visszafele általában 2 vonatot kell megvárni, mire jön egy megfelelő. (6h25, most már 20 perce várom a vonatom, közben írok)
Ráadásul, a múlt héten szemtanúja voltam, hogy hogyan szivatják az egyébként is (második vonat érkezik Párizsból) alulszolgált népet. Massy-Palaiseau állomáson - ami egy jelentős átszállóhely a két fő RER vonal között - úgy van megoldva az az átszállás, hogy kb. 8 m magasra fel kell menni a felüljáróra és ott elgyalogolni min. 30 m-t. (18:30 végre a vonaton)
Ezen az ominózus napon nem akartam 20 percet várni Cité Universitaire-ben (munkahely fele), így felszálltam egy olyan vonatra, ami ugyan félúton megáll, de legalább lassú ( :) ). Ez miért előny? Mert, amikor kiszállsz a munkahelyhez képest félúton lévő végállomásán az adott vonatnak, akkor már csak 11 percet kell várni! Érted!? Mondanám PG szavajárásával: HANEM!?
Nekiálltam tehát várakozni, mert ott aztán tényleg nem lehet semmi mást csinálni. Közben - és most jön a lényeg - bent állt 3 vonat a 3 egymás melletti peronon. Ezek közül 2 Párizs felől jött, egyik az enyém volt, a másik meg már bent állt, mikor érkeztünk. A 3. vonat egy peronnal arréb láthatóan arra várt, hogy Párizsba menjen, tették ezt az emberek is a peronján, illetve magában a vonatban (mert elvileg nem lehet kinyitni a nem működő kocsik ajtaját, de gyakorlatilag én is ki bírom nyitni (de ez egy másik téma)).
Beszólnak! Mármint a hangosbemondónéni a népnek, hogy "Felhívjuk kedves utasaink figyelmét, hogy a következő, Párizsba tartó vonat a másik, 2-es peronról indul!". 1, a "másik" peron az ott van, ahol én vagyok, a többiek meg odaát és mint említettem, csak felüljárón keresztül közelíthető meg, 2) Mikor indul? - kiáltanám máskor az égbe, ha épp érdekelne. Most nem érdekel, szerencsére.
A nép zúdul, ömlik felfele a lépcsőkön, majd lefele a lépcsőkön. A legfürgébbek és legfiatalabbak már a peronon állnak, illetve alkalmazzák az erőszakot: ajtót szétfeszítenek és beszállnak.
A felhívás megismétlődik. A nép még mindig felfele tart a másik lépcsőn, ez kb 2-300 embert jelenthet.
"Kérjük várják meg, míg a szerelvény vezetője kinyitja az ajtókat. AZ álló szerelvényre nem lehet felszállni!" - hangzik a néni szava. 1) Hinnye ezeknek ilyen kacifántos felvett szövegük is van, vagy a néninek már oly gépies a hangja, hogy felvételnek tűnik... 2) Dehogynembelehetszállni! (Lásd: erőszak.)
Gépibemondó Jolán kihirdeti, hogy a szerelvény hamarosan indul (kb 2 perc telt el az első figyelmeztetés óta, és már 3-4-szer bemondták, mintha attól gyorsabban áramlana a tömeg). Nép fele zúdul lefele, hogy elérje a vonatot, a másik fele meg még mindig felfele áramlik.
Kb. 40 ember szállhatott be eddig. Felberreg a mozdony motorja, az ajtók teljesen kinyílnak - megérkezett a mozdonyvezető!
Újabb 20 sec elteltével Jolika figyelmeztet, hogy a szerelvény hamarosan indul Párizs felé. Így is van, felbúgnak az ajtózáródást jelző búgattyúk! Itt nincsen "Kérem vigyázzanak, az ajtók záródnak! Párizs-alsó következik.". ellenben bemondják: "Palaiseau" felfele vitt hangsúllyal, majd az állomás érkeztével ugyanezt, levitt hangsúllyal. Azt is bemondják néha, hogy "Ez a vonat nem áll meg ... állomásig. Köszönjük!" - hogy mit köszönnek nem tudom.
Na de visszatérve a témához: ajtózáródáshangbúgás! Nézek csodálkozva, mert a nép fele még a felüljárón, másrészt a mozdonyista még nem ült többet a kocsiban, mint 1 perc, harmadrészt az egész bemondósdit 5 perce kezdte Juli néni, ami nekem fiatal és sportos embernek is kihívást jelentene, tekintve, hogy a felüljáró annyira tömött emberekkel, hogy nem lehet gyorsabban haladni, csak a tömeg sebességével. Csodálkoztam, de tudtam, hogy jön az ősi trükk: ha valaki visszatartja az ajtót, akkor az nem záródik és újra kell kezdje a sofőr a jelzéssel az egész ajtózárási cécót. Tippeltem: 4-szer fogják visszatartani. Majdnem, mert 3-szor tették és ugyan még (le)maradt kb. 30 ember a peronon, de azokért már nem küzdöttek a többiek: tipikus hozzáállás, ha én bent vagyok, a többiek már nem érdekelnek.
Nehéz leírni ezt a kaotikus állapotot, de ha azt hozzáteszem, hogy értelemszerűen az a két kocsi, ami a lépcsőlejáróhoz a legközelebb volt, az csordultig telt (60 fő min.), míg ahol én álltam, kb. 10 m-re, a kocsiban 3 ember volt. Végül is elment a vonat.
Maradtak a mozgássérültek, idősek, szívbajosok, lusták és a gyengeelméjűek. Már elnézést, de ez így volt. Totyogtak egy kicsit, 1-2 percig, majd hangosbemondójulikanéni így szólt: "A következő Párizsba tartó vonat a 4. vágányról indul!" Mindenki elkezdte keresni a vágányszámot. Segítek: ahol én álltam az a 2-es, 3-as vágányok peronja volt. A nép a 4-esről jött át.
Egy idős és terebélyes néger asszonyság keservesen felkiáltott: "Óh, ne!"
Tanulságok:
- itt is keverik a szart a közlekedésben ahogy lehet.
- nyáron, ráadásul peronfelújításkor ne járjak dolgozni! :)
- a bemondás és a mozdonyvezető is késett, így az emberséges átirányítási/átszállási idő nem állt rendelkezésre
- egy darabig figyeltek egymásra az emberek, de aztán megunták (ajtótartás)
- a magyarok rúgdosták volna az ajtót, meg beintettek volna a mozdonyvezetőnek
- az esetleges lemaradottak, meg 1-2 percben színes leírással emlékeztek volna meg a vasutasok felmenőiről
- én tutira elkáromkodtam volna magam, ha kiderült volna, hogy vissza kell menjek az eredeti peronra
2010-01-07
Hazaút (visszaemlékezés)
Lassan lassan hazafele. Akárcsak az énekben:
Sárgán virágzik a tök,
Lassan hazadöcögök...
December 18-án reggel 8 óra 10 perckor indult VOLNA a repülő. December 17-én reggel már hó borította Párizst. 17-én nap közben ugyan nem esett, de másnap reggel ismét, ráadásul egész nap hideg volt, azaz nem olvadt el a hó.
Reggel 5-körül keltünk (Bea is gondolom), hogy a gép indulása előtt 2 órával már ott lehessünk. 6-kor találkoztunk a villamoson és 6.10 körül elindultunk az RER B-n, majd az OrlyVallal kb 6.40-re értünk oda.
Becsekkeltünk. A gép nem volt kiírva. Fél óra múlva kiírták, hogy 1 órát késik. Annak leteltekor ismét egy órát tolták az időpontot. Kb. 2 óra késéssel meg is érkezett a gép, amibe szinte azonnal elkezdték a beszállítást.
Leültünk. Majd 30 perc múlva bejelentették, hogy meg kell várjuk azt a teherautót, ami jégoldóval fújja le a gép szárnyát (elefánt), hogy minden csűrőlap rendben működjön. Több, mint másfél óra üldögélés után az utasközönség elkezdett nyugtalankodni, amikor végre bemondta a pilóta, hogy a cégnek (nem nevezem meg, mert nem akarok pereskedni) nincs jégoldó folyadékja, így az AIR FRANCE-tól igyekeznek szerezni.
Az a kérdés merült fel bennem, hogy ha 2 napja hideg van és nyilvánvaló, hogy decemberben vannak hideg napok... miért nem vettek/tároltak a napi 20-30 gép számára? A reggeli első/második gépről volt szó...
Újabb 1 óra múlva bejelentették, hogy "lehet, hogy karácsonyi ajándékban lesz részünk, mert kapunk jégoldót". Gondolom keményen (meg)fizettek érte.
20 perc múlva megjött az elefánt és néhány perc múlva a kifutón voltunk. Innentől kezdve nem volt gond.
5 óra késéssel indultunk és érkeztünk, DE legalább megérkeztünk, ugyanis az utánunk következő gépek többségét (fapadoséknál megesik) törölték.
Ezek után Bp-en sikerült egy olyan hétvégét átélnem, hogy a sok hó miatt a buszok a budai hegyekbe ugyan felvitték az utasokat, de lefele nem vállaltak utasszállítást és így két busz is elvánszorgott az orrom előtt a buszmegállónál. Meg nem állt egyik sem. A sorstársaimmal küzdöttünk vagy 20 percen keresztül, hogy taxit szerezzünk, de a 6 taxitársaság közül egyiket sem sikerült érdemben elérni. Volt ahol nem vették fel, volt ahol dallamot játszottak és volt amikor hálózati hibára panaszkodtak.
A hó viszont szép volt, ahogy a város is.
Vasárnap, figyelembe véve a havat és ismerve a magyar vasutas közlekedési viszonyokat, nem a reggel 8-as, hanem a 10 körül induló vonatot céloztam meg a Keletiben, hogy Pécsre jussak. 9.50-re értem a pu-ra, és nyugodt szívvel kérdeztem, hogy kaphatok-e jegyet a 9.45-ösre. Persze adtak, mert még be sem jött. Másfél óra múlva sem. De mondjuk semelyik másik vonat se jött be. Talán egy. Hatvan felé sorra törölték a járatokat. Másfél órányi toporzékolással igyekeztem az átfagyó lábujjaimat felmelegíteni és a bosszúságomat levezetni (kellemest a hasznossal), amikor elegem lett és azon gondolattal támogatva, hogy a Kelenföldön van melegített váró és ráadásul lehet, hogy onnan tudnak vonatot indítani; átbuszoztam. Igazam lett, Újabb 1 óra múlva. Ekkor jelentették be, hogy a Keletibe nem jutnak be a vonatok (amely tényt akkorra már három frissen ismerőssé vált sorstárs is igazolt, hisz mindannyian a Keletiből jöttek), így a reggeli pécsi vonatot a Fradi könzpontban forgatták irányba és onnan indították vissza. Nemsokára a hangosbemondóban is elhangzott, hogy a 15-ös vágányra érkezik. Uzsgyi mindenki kiszaladt, szaladt(!) nehogy lekésse a hosszú várakozás után a vonatot. Meg is jött és felszálltunk, ... minekután a mínusz 10-15 fokban még 10 percig fagyoskodtunk az ország egyik legszelesebb pontján. Bizton állíthatom, hogy a legszelesebb, mert óvári gyerek lévén tudom mi az hogy szél...
Menetszél: az iskolába/munkahelyre humán erőforrással és meghajtással, azaz gyalog/biciklivel igyekvő embert érő, mozgásával ellentétes irányú légáramlat. Reg. argó (Mosonmagyaróvár): az a minimum 20 km/h sebességű légáramlat, mely olykor 100-120 km/h sebességet is elérhet, de legfőbb tulajdonsága, hogy alacsony sebességű változata (20-40 km/h) menet és jövet is szembe fúj... na jó srégen, de mindenképp kifejt a mozgással ellentétes irányú erőt. Ebből kifolyólag "jövetszél" nincs!
Szélcsatorna: Moson és Magyaróvár egységesítéseképpen létrehozott panelrengeteg gondosan megtervezett utcarendszere, melynek fekvése megegyezik és emiatt tökkéletesen vezeti a Dévényi kapunál É-ÉNy felől fújó szelet. Aki a szélcsatornapaneltömb bármely oldalán a szélirányra merőlegesen lép ki, azt olykor a szél, akár egy-két métert is arrébdobja.
Visszatérve a fő vonulathoz, a 3 órás késés után visszafizették a pótjegy árát... Nem úgy mint 3 nappal később, amikor a Pécs-Bp, Bp-Móvár vonalon a RailJet (osztrák) vonatra váltott pótdíjról kiderült, hogy az nem visszafizetendő, mert nem helyjegy... még akkor sem, ha 30 percet késtünk. Éljen a MÁV!
Megjegyzem Romániában már a JEGY árának törvényben meghatározott százalékát kell visszatérítsék ilyen esetben, az EU-s szabályok értelmében. De hát hol vagyunk mi Romániához képest. És különben is, nekik könnyű, mert ... miért is???
Szégyelld magad magyar mentalitás (MÁV és a többiek)! Sose lesz itt MEGBECSÜLT fogyasztói társadalom, csak KIHASZNÁLT.
Sárgán virágzik a tök,
Lassan hazadöcögök...
December 18-án reggel 8 óra 10 perckor indult VOLNA a repülő. December 17-én reggel már hó borította Párizst. 17-én nap közben ugyan nem esett, de másnap reggel ismét, ráadásul egész nap hideg volt, azaz nem olvadt el a hó.
Reggel 5-körül keltünk (Bea is gondolom), hogy a gép indulása előtt 2 órával már ott lehessünk. 6-kor találkoztunk a villamoson és 6.10 körül elindultunk az RER B-n, majd az OrlyVallal kb 6.40-re értünk oda.
Becsekkeltünk. A gép nem volt kiírva. Fél óra múlva kiírták, hogy 1 órát késik. Annak leteltekor ismét egy órát tolták az időpontot. Kb. 2 óra késéssel meg is érkezett a gép, amibe szinte azonnal elkezdték a beszállítást.
Leültünk. Majd 30 perc múlva bejelentették, hogy meg kell várjuk azt a teherautót, ami jégoldóval fújja le a gép szárnyát (elefánt), hogy minden csűrőlap rendben működjön. Több, mint másfél óra üldögélés után az utasközönség elkezdett nyugtalankodni, amikor végre bemondta a pilóta, hogy a cégnek (nem nevezem meg, mert nem akarok pereskedni) nincs jégoldó folyadékja, így az AIR FRANCE-tól igyekeznek szerezni.
Az a kérdés merült fel bennem, hogy ha 2 napja hideg van és nyilvánvaló, hogy decemberben vannak hideg napok... miért nem vettek/tároltak a napi 20-30 gép számára? A reggeli első/második gépről volt szó...
Újabb 1 óra múlva bejelentették, hogy "lehet, hogy karácsonyi ajándékban lesz részünk, mert kapunk jégoldót". Gondolom keményen (meg)fizettek érte.
20 perc múlva megjött az elefánt és néhány perc múlva a kifutón voltunk. Innentől kezdve nem volt gond.
5 óra késéssel indultunk és érkeztünk, DE legalább megérkeztünk, ugyanis az utánunk következő gépek többségét (fapadoséknál megesik) törölték.
Ezek után Bp-en sikerült egy olyan hétvégét átélnem, hogy a sok hó miatt a buszok a budai hegyekbe ugyan felvitték az utasokat, de lefele nem vállaltak utasszállítást és így két busz is elvánszorgott az orrom előtt a buszmegállónál. Meg nem állt egyik sem. A sorstársaimmal küzdöttünk vagy 20 percen keresztül, hogy taxit szerezzünk, de a 6 taxitársaság közül egyiket sem sikerült érdemben elérni. Volt ahol nem vették fel, volt ahol dallamot játszottak és volt amikor hálózati hibára panaszkodtak.
A hó viszont szép volt, ahogy a város is.
Vasárnap, figyelembe véve a havat és ismerve a magyar vasutas közlekedési viszonyokat, nem a reggel 8-as, hanem a 10 körül induló vonatot céloztam meg a Keletiben, hogy Pécsre jussak. 9.50-re értem a pu-ra, és nyugodt szívvel kérdeztem, hogy kaphatok-e jegyet a 9.45-ösre. Persze adtak, mert még be sem jött. Másfél óra múlva sem. De mondjuk semelyik másik vonat se jött be. Talán egy. Hatvan felé sorra törölték a járatokat. Másfél órányi toporzékolással igyekeztem az átfagyó lábujjaimat felmelegíteni és a bosszúságomat levezetni (kellemest a hasznossal), amikor elegem lett és azon gondolattal támogatva, hogy a Kelenföldön van melegített váró és ráadásul lehet, hogy onnan tudnak vonatot indítani; átbuszoztam. Igazam lett, Újabb 1 óra múlva. Ekkor jelentették be, hogy a Keletibe nem jutnak be a vonatok (amely tényt akkorra már három frissen ismerőssé vált sorstárs is igazolt, hisz mindannyian a Keletiből jöttek), így a reggeli pécsi vonatot a Fradi könzpontban forgatták irányba és onnan indították vissza. Nemsokára a hangosbemondóban is elhangzott, hogy a 15-ös vágányra érkezik. Uzsgyi mindenki kiszaladt, szaladt(!) nehogy lekésse a hosszú várakozás után a vonatot. Meg is jött és felszálltunk, ... minekután a mínusz 10-15 fokban még 10 percig fagyoskodtunk az ország egyik legszelesebb pontján. Bizton állíthatom, hogy a legszelesebb, mert óvári gyerek lévén tudom mi az hogy szél...
Menetszél: az iskolába/munkahelyre humán erőforrással és meghajtással, azaz gyalog/biciklivel igyekvő embert érő, mozgásával ellentétes irányú légáramlat. Reg. argó (Mosonmagyaróvár): az a minimum 20 km/h sebességű légáramlat, mely olykor 100-120 km/h sebességet is elérhet, de legfőbb tulajdonsága, hogy alacsony sebességű változata (20-40 km/h) menet és jövet is szembe fúj... na jó srégen, de mindenképp kifejt a mozgással ellentétes irányú erőt. Ebből kifolyólag "jövetszél" nincs!
Szélcsatorna: Moson és Magyaróvár egységesítéseképpen létrehozott panelrengeteg gondosan megtervezett utcarendszere, melynek fekvése megegyezik és emiatt tökkéletesen vezeti a Dévényi kapunál É-ÉNy felől fújó szelet. Aki a szélcsatornapaneltömb bármely oldalán a szélirányra merőlegesen lép ki, azt olykor a szél, akár egy-két métert is arrébdobja.
Visszatérve a fő vonulathoz, a 3 órás késés után visszafizették a pótjegy árát... Nem úgy mint 3 nappal később, amikor a Pécs-Bp, Bp-Móvár vonalon a RailJet (osztrák) vonatra váltott pótdíjról kiderült, hogy az nem visszafizetendő, mert nem helyjegy... még akkor sem, ha 30 percet késtünk. Éljen a MÁV!
Megjegyzem Romániában már a JEGY árának törvényben meghatározott százalékát kell visszatérítsék ilyen esetben, az EU-s szabályok értelmében. De hát hol vagyunk mi Romániához képest. És különben is, nekik könnyű, mert ... miért is???
Szégyelld magad magyar mentalitás (MÁV és a többiek)! Sose lesz itt MEGBECSÜLT fogyasztói társadalom, csak KIHASZNÁLT.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)