Reklám

Reklám ötlet VB-re. Igaz már ideje múlt.
(ötlet forrása: Elefánt okozta forgalmi dugó)

Egy szurkoló csapat színpompásan és vuvuzelákkal felszerelve, hangoskodva és bohóckodva közlekedik az utcán. Fújják a tülköt ezerrel. Hirtelen egy mellékutcából eléjük toppan egy elefánt. A csapat megrémül és azonnal elcsendesedik és figyeli az elefántot, met az nem szereti ha hangoskodnak körülötte.
Itt pl. lehetne egy KRESZ-szerű táblát mutatni, mely jelzi, hogy ha elefánt van a közelben, akkor hangoskodni tilos!

Na és itt jön (szerintem) a legjobb ötlet: a VB-n résztvevő csapatoknak megfelelően és a képviselt országok tipikus jellemzői szerint a szurkolók megpróbálják megoldani a helyzetet és kikerülni az elefántot.
Németek: Megtervezik, majd megszervezik, hogy hogyan tudják az elefántot visszaterelni a mellékutcába. Mindent precizen és csapatmunkában megoldva.
Angolok: vesznek egy óriás hordó Guiness-t és leitatják az elefántot. Az elalszik.
Olaszok: Vadászengedélyt kérnek azonnali kiadatással az elefánt kilövésére. Megkapják az engedélyt és lelövik altatópisztollyal. Kellemest a hasznossal...
DAK: Felhívják a helyi vadrezervátum vezetőjét és kérik a megszökött állat elfogását.
Brazilok: szanaszét spriccelve mindenki megoldja egyedileg, majd később találkoznak megint, mintha mi sem történt volna.
Japán: Megvárnak egy másik csapatot, majd azok módszerét tökéletesen lemásolva megoldják a helyzetet. (hogy kit, azt nem tudom, de mondjuk az összeset -> dupla reklám)
Franciák: Kiválasztanak egy vezetőt, az tanácskozást hív össze, majd megalakítják a világ első Elefántelkerülési Szakértői Gárdáját. Telefonálnak Brüsszelbe, hogy küldjenek a társaság fenntartására pénzt. Ünnepelnek, örülve saját leleményességüknek. Pénz nem jön, de kapnak egy hívást Brüsszelből, hogy regisztrálták őket és próbálkozzanak újra a következő ciklusban... a vonal megszakad, lényegi információ nem hangzik el.
Valaki javasolja, hogy kellene valamit csinálni, ha már létrehozták a szakértői gárdát. A többiek megtapsolják, alelnöki posztot javasolnak neki megemelt fizetéssel. Az illető boldog és nem szól többet. Egy másik ember felbuzdulva a másik sikerén javasolja, hogy kerüljék meg az elefántot. Az imént kinevezett alelnök plágiummal vádolja, két részre szakad a csapat és azonnal munka és polgárjogi eset kerekedik az ügyből, amihez létrehozzák az Elefántelkerülési Jogvédő Bizottságot és a másik csapat pedig a Tettekkel a Jogokért Charta-t.
1 ember meggondolja magát, demonstrációt szervez, hogy felhívja a figyelmet az elefánt jelenlétére és a megoldandó valós problémára. Egy másik ember sztrájkolni kezd. A többiek megkérdik miért teszi: nem tudja, csak úgy megszokásból.
Az emberek belemelegednek a vitázásba... az elefánt pedig közben odébb áll.
Jóval később az emberek észreveszik az elefánt hiányát. Ünnepelnek. Miért? Nem! Nem azért mert szabadon mehetnek tovább, hanem mert ők FRANCIÁK az elsők, AKIK
- létrehozták az alábbi fontos intézményeket
Elefántelkerülési Szakértői Gárda
Elefántelkerülési Jogvédő Bizottságot és a
Tettekkel a Jogokért Charta-t
- mert megrendezték az első jogvédelmi vitát a fent említett ügyben, mellyel példát szolgáltak minden egyéb és egyben másodrendű demokráciának a hasonló helyzetek kezelésére
A csapat eltávolodik. A háztetőkön összegyűlt afrikaiak és biztonsági emberek elszivárognak a "műsor" végeztével.
Dél Korea: a kis emberek egyesével átrohannak az elefánt lábai alatt
Észak Korea: Felhívják a Központi Bizottságot, vázolják a helyzetet, otthon konferenciát rendeznek. Az elefánt elmegy még aznap, de a koreaiak ott maradnak, mert várnak a határozatra.
A határozat megérkezik 2 nap múlva, telefonon: Az elefántot a koreai nép szeretetével és bátorságával vegyék rá, hogy hagyja el az utat!
Valaki lefogva a telefon mikrofonját megkérdezi, hogy: most megmondják a vezetőknek, hogy az elefánt már nincs ott? Egyben javasolja, hogy ne. Senki sem válaszol, így hallgatólag beleegyeznek, hogy nem szólnak az esetről. A VB után kiderül az eset, belső vizsgálat indul, a tény elhallgatását javasló embert börtönbe vetik a Nép Kedves Vezetőjének félrevezetése okán.
Szerbek: barikádot építenek a környéken lévő házak és viskók anyagából, majd elkezdik hergelni az elefántot: hangoskodnak, vuvuzeláznak. Ez az elefánt türelmes, szó szerint szarik rájuk. Az utca közepére. A szerbek sértésnek veszik és lerohanják az elefántot. Az elmenekül. A szerbek örülnek.
Most több nem jut az eszembe...

Hétvége

Csütörtökön kibékült velem egy ismerősöm.
Az úgy kezdődött, hogy kölcsönösen szimpatikusnak találtuk egymást, oly mértékben, hogy még soha nem tapasztalt lendülettel erősödött barátságunk.
Sajnos én nem vagyok hozzászokva az ilyesmikhez, és bár igyekeztem lépést tartani, de sajnos sikerült egy angol nyelvre félrefordított, mondatom miatt megharagudnia rám. Megjegyzem, ahogy fordítottam, úgy teljes joggal oka volt rá. Aztán persze próbáltam helyrehozni a helyzetet, de hát ugye ez ilyenkor már csak magyarázkodásnak tűnik... gondolja rajtam kívül mindenki.
Valahogy az észérv alapú meggyőzésem általában nem sikerül, de nem észérveim miatt, hanem az általános hozzáállás miatt: "magyarázkodik, tehát nincs igaza". Hát igen, a pasik ÁLTALÁBAN ilyenek, de én ritkán magyarázkodom, ha hazudnom kell(ene).
Szóval gondoltam vége. Szomorú voltam, mert elcsesztem a dolgot. Szégyelltem magam. Bocsánatt is kértem, többször, de semmi haszna.
Aztán kb 1 héttel később kaptam egy emailt: "kapsz még egy esélyt, ha rendesen viselkedsz..."
Hogyne! Hát én csak egy dolgot félrefordítottam, a viselkedésemen ne múljék. Megígértem. Pénteken találkoztunk.
Eltelt egy hétvége, úgy, hogy pénteken elmentünk moziba és megnéztük a többiekkel közösen Milos Forman "Taking Off" című filmjét. Mulatságos pszichológiai analízis a 60-as 70-es évek amerikájáról. Hippi, szabad szerelem, füvezés, családi konfliktussal a központban, ízlésesen és szatírikusan előadva. Aztán elmentünk mindannyian a Szajna partra és jót beszélgettünk.
Szombaton shoppingolni voltam (azért írom így, mert ilyet én nem szokta csinálni és ez több volt, mint bevásárlás).
Vettem 3 pólót, amiből 2 kicsi, mert azt a tanácsot kaptam, hogy az jó nekem. Elsőre tiltakoztam, hogy kicsi, de aztán elfogadtam, vesztemre. Ja! Reggel megint elmentem úszni, és persze a franciák megint kitoltak velünk, mert a múltkor még 11-kor nyitott az uszoda, demost persze 11:30-kor... hogy mi értelme volt a 30 perces csúszásnak, máig nem tudom felfogni. Végül úsztam, viszonylag jó áron, bár most, hogy nem zuhogott az eső, elég sokan voltak és kényelmetlenebb volt úszni, kerülni az embereket és néha hagyni, hogy megelőzzenek.
Vasárnap elmentünk 12-en hajókázni. Nem a belvárosban a szép részen, hanem kint a város szélén, ahol a NAVIGO-s bérletemet használhattam. A hajókázás nem volt túl látványos (gyártelepek, rakpart), de aztán együtt mentünk el a Trocaderora megnézni a VB döntőt egy nagy képernyőn. Uszonyat sokan voltak. 10 perc alatt elvesztettük a csapatot, 3 részben. A végére 5-en maradtunk együtt. Telefonálni nem lehetett, mert blokkolták/blokkolódott az összes mobilszolgáltató, gondolom a közvetítés zavartalansága miatt.
Szenvedős volt a meccs is, de barátokkal jobb hangulatú volt. Persze kettőnkön kívül mindenki a hollandoknak szurkolt. Én is így tettem volna, ha nem tutdam volna előre, hogy mindenkit szétrúgnak. Persze a spanyolok is faltoltak, de stoplival egyik sem rúgta mellbe az ellenfelet, mint egy narancs játékos.
Na most ennyit.